Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bethlenfalvy Géza

 

Kőrösi Csoma Sándor sikerének titka
Beszélgetés Bethlenfalvy Géza indológus egyetemi tanárral

Hargita Népe, 2002. április 11. csütörtök, IV. évfolyam 82. szám
http://www.hhrf.org/hargitanepe/2002/apr/hn020411.htm

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének szervezésében a közelmúltban Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen India-napot tartottak neves budapesti egyetemi oktatók közreműködésével. Bethlenfalvy Géza egyetemi tanár Kőrösi Csoma Sándorról tartott érdekes előadást. Ebből az alkalomból készült az alábbi beszélgetés Udvarhelyen.

– A mai Székelyudvarhely egyik részét Bethlenfalvának hívják, épp ezért talán nem árt tisztáznunk a tanár úr nevének eredetét.

– A Szepességben, Igló közelében is van Bethlenfalva. A település alapítói minden bizonnyal a Bethlenek voltak, onnan származik családunk. Őseim viszonylag későn, 1721-ben ott kaptak nemességet és birtokot.

– India iránti vonzalmában volt-e szerepe Kőrösi Csoma Sándornak?

– A kezdetekben nem volt. A keleti filozófiák és vallások, valamint a jóga iránti érdeklődésem volt az igazi indítóok. Kisdiák koromban a Kínáról szóló Bölcs mosoly című könyvet olvastam, és titokban gyakoroltam az akkor tiltott jógát. Következett Baktay Ervin Csomáról szóló könyve. Majd jött az 1945-ös menekülés, el kellett jönnünk a Felvidékről, azóta mindig a hegyekbe vágytam, ugyanis olyan házban születtem, amelynek ablakából a Magas-Tátra legmagasabb csúcsát láttam. Legnagyobb vonzalmat a Himalája iránt éreztem. Nemcsak fiatalkoromban volt úgy, hanem most is: minél magasabbra megyek, annál jobban érzem magam.

– Ezek szerint a magas hegyek beleszóltak a pályaválasztásba?

– Végzős gimnazistaként a magyar irodalom, a poétika érdekelt, bölcsész akartam lenni, nyelvekkel is szerettem volna foglalkozni, de ezek mellett a Kelet is izgatott hegyeivel együtt. Évekig nem vettek fel az egyetemre, aztán bejutottam a magyar–orosz szakra. Rögtön szétnéztem, hogy onnan hová lehetne átiratkozni. Vekerdi József ajánlatára választottam az indológiát, de a magyar szakot sem hagytam. A közismert Germanus Gyula és Harmatta János óráit hallgattam a másoké mellett. Én voltam az első indológus hallgató az ELTE-n, de dicsőségem nem tartott sokáig, mert 1957 telén kirúgtak az egyetemről az ’56-os forradalomban való részvételem miatt, mi több: a börtönt is kipróbáltam néhány egyetemista társammal. 1960-ban visszairatkozhattam, államvizsgáztam magyar–indológia szakon, állást nem kaptam. Akkor ajánlotta fel Ligeti professzor, hogy maga mellé vesz a tibeti tanszékre. Ott kezdődtek tulajdonképpen tudományos kapcsolataim Kőrösi Csoma Sándorral. A magyar–tibeti kapcsolatokat is kezdtem kutatni, majd könyvem jelent meg Csoma Sándorról.

– Van-e valami titka Csoma tibeti sikerének?

– Van. Méghozzá a nyitottsága, őszintesége. Nem gőgös európaiként érkezett Tibetbe, így sikerült belopnia magát a helybeliek szívébe, sokat segítették, megnyitották előtte az ajtókat a kutatáshoz.

– Udvarhelyen is Kőrösi Csoma Sándorról tartott előadást. Hogyan látja a Székelyföld (Háromszék) nagy szülöttének szerepét a magyarság-kép alakításában? Miként értékelik munkásságát, hallottak-e magyar származásáról, tudják-e, hol van Magyarország?

– Az egyszerű ember, a piacon például, nem tud semmit. Viszont az Ázsiai Társaságban Kalkuttában nagy kultusza van Csomának. Röviden: a tudományos és művelt világ mindent tud róla, azt is, hogy magyar volt, tudják hol van Magyarország és Erdély. Csoma műveit ma is olvassák, annak ellenére, hogy ő igen szűkszavú volt. Például a tibeti orvostudományról írt tanulmánya mindössze tizenöt oldal. Egyébként aggodalomra nincs okunk, mert 1956 és az aranycsapat, elsősorban Puskás Öcsi és Hidegkuti világhíressé tette Magyarországot.

– Előadásában szó volt az Indiában létező nyelvi sokszínűségről. Európa tanulhat-e türelmességet Indiától ebben a kérdéskörben?

– Mindenki szidja a kasztrendszert. Nem veszik észre benne azt, hogy elfogadja a másságot. Senki sem akarja, hogy a másik olyan legyen, mint ő, sem nyelvében, vallásában, foglalkozásában. Magyarán: a többség nem akarja a kisebbséget magával azonossá tenni. Évszázadok óta jól érzik ott magukat a perzsák, zsidók, muzulmánok; földművesek, iparosok, földbirtokos arisztokraták. A hagyományok fennmaradása garantálva van! A kasztrendszer életképessége ma is megfigyelhető az Indiából hozzánk érkezett cigányoknál. S minden a szabadság nevében történik.

– Indiában Ön találkozott mindkét székelyföldi utazóval: a kézdivásárhelyi néhai Jakabos Ödönnel és a székelyudvarhelyi Kovács Sándorral. Tettükről mi az Ön véleménye?

– Nagyra becsülöm teljesítményüket. Ők is – akárcsak jómagam – kalandvágyó emberek. Bátorságuk mellett szülőföldjüknek tett szolgálatukat emelem ki.

– Kérem, beszéljen terveiről.

– A Budapesti India Központ vezetése mellett Csoma Sándorról szeretnék megjelentetni két könyvet: egyet magyarul, a másikat angolul. A buddhista szentírásról is könyvet akarok írni.

– Ehhez jó egészséget és sok sikert kívánok. Köszönöm a beszélgetést.

KOMORÓCZY GYÖRGY

 

 

Bethlenfalvy Géza: Síremlék Dardzsilingben
http://historia.hu/archivum/2004/0409betlhlenfalvy.htm

Kőrösi Csoma Sándor Ázsiában

A Magyar Tudományos Akadémia egyik féltve őrzött kincse egy aranyozott keretbe foglalt kicsiny kép, amelyen egy síremlék látható. A keretbe vésve az alábbi mondatok olvashatók: "Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiságtul lelkesítve - Kőrösi Csoma Sándor -, bölcsőjét kereste a Magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távul a hazátul aluszsza örök álmát; de él minden jobb magyarnak lelkében. Az itt ábrázolt sírkő nyugszik hamvain. Britt Társaság emelte tudományos érdemeiért. Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki önmegtagadás, és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai, egy árva fiun, és legyetek hű magyarok tettel, nem puszta szóval, áldozati készséggel és nem olcsó fitogtatással!
Széchenyi István."
Ez a kép Csoma síremlékének ma ismert legkorábbi ábrázolása.

Egy legenda nyomában

Hogyan és miért került Csoma Dardzsilingbe, az akkori Brit India északnyugati csücskébe, a Tibetbe vezető út határállomására? Csoma eredetileg arra vállalkozott, hogy "Csaba királyfi népének", illetve az ázsiai hunoknak, a hiungnuknak a régi települési helyeit keresse meg, amelyeket valahol a Kína-Mongólia-Tibet határolta területeken sejtett.* Abban is reménykedett, hogy útközben a nagy tibeti kolostorok könyvtárait is átböngészheti, s a magyar őstörténet kérdéseihez is további adatokat talál.

A síremlék

A síron a temetés után egyszerű faoszlop állt, amelyen a halál időpontja, Csoma neve és életkora szerepelt. 1845-ben a Bengáli Ázsiai Társaság fehér márványtáblát helyezett el, melynek vésett felirata a következő:
"Itt fekszik / Körösi Csoma Sándor / magyar születésű / ki philológiai kutatások végett / keletre jött / s évek folytán, melyeket oly nélkülözések között töltött, / minőket ember ritkán szenvedett, / és a tudomány ügyében való fáradhatatlan munkálkodás után / a tibeti nyelvnek szótárát és nyelvtanát készítette el, / ezek legszebb és valódi emlékei.
Munkálkodásának folytatása végett / Lassa felé való útjában / meghalálozott e helyen / 1842-dik évi ápril 11-dikén / életének 44-dik évében.
Munkatársai a bengáli ázsiai társulat / Szentelik e követ / emlékének! / Nyugodjék békével! (Duka Tivadar fordítása)
A "sírkövet" a Dardzsilinget alapító Lloyd tábornok (vagy a Csomát gyógyító Campbell doktor) nem kőből, hanem téglából építtette fel, külső formáját szépen formált vakolat adja. A sír régi (legrégebbi?) színe sötétebb sárgás (talán okkersárga) volt, amit a helyiek úgy értelmeztek, hogy az építő ezzel Csomának a buddhizmussal kapcsolatos érdemeire utalt. (A szín a buddhista szerzetesek csuhájának egyik színével egyezik.) Az oszlop nyolcszögű keresztmetszete is Buddha nyolcküllős "tankerekét" idézi az őslakosok számára. (Az igazsághoz tartozik, hogy bár Csoma a 21. század számára is példamutató nyitottsággal és megértéssel tanulmányozta és tette az európaiak számára először hozzáférhetővé a buddhizmus tibeti irodalmát, de sehol sem találunk utalást arra, hogy ő maga buddhistává vált volna.)

Állami feladat

Csomához köthető emlékeket Duka Tivadar (1825-1908) gyűjtötte. Ő leírja, hogy amikor 1883-ban Dardzsilingben járt, a Csoma sírja felett álló emlékművet újjáépítve találta. Amint hallotta, két évvel korábban, a súlyos esőzések miatt a meredek lejtésű hegyoldalon, ahol a temető is elhelyezkedik, jelentős földcsuszamlás volt, ezért teljes újjáépítés vált szükségessé. De volt a földcsuszamlásnak pozitív hatása is: Bengália kormányzója ekkor tette a sír gondozását állami feladattá. Ez az intézkedés máig él: India függetlenné válása (1947) után az Archaeological Survey of India kalkuttai igazgatósága vette át a sír gondozásának feladatát.

Zarándokhely

Közben a "szegény diák"-nak a hazáért és a tudományért hozott áldozata, kalandos élete egyre szélesebb körökben keltett visszhangot. Csoma sírja zarándokhellyé lett, és a síremléken, illetve a mögötte levő falon emléktáblák sorakoznak.
Nem tudjuk, ki volt az az első magyar, aki Csoma sírját tiszteletadási kegyeletből meglátogatta. Az bizonyos, hogy Görgey Artúr egykori hadsegéde, Duka Tivadar - aki 1870-74 között a dardzsilingi szanatórium főorvosa volt - már 1856-ban eljutott a síremlékhez. 1878 márciusában Lóczy Lajos geográfus töltött egy hónapot Dardzsilingben, 1879-ben Déchy Mór készített fényképet a sírról. 1883 januárjában Hopp Ferenc, majd ismét Duka járt a sírnál.

A kultusz kibontakozása

Igazi Kőrösi Csoma Sándor-emlékünnepeket először 1904-ben, születésének 120. évfordulóján rendeztek, szülőfaluja ekkor vette fel a Csomakőrös nevet. (A 100. évforduló megünneplésére is készült "emlékmű": Duka Tivadar Csoma-kultuszt megalapító könyve.
Születésének 150. évfordulóját 1934-ben elsősorban Erdélyben ünnepelték, ennek kimagasló emléke Áprily Lajos "A zarándok" c. verse.
A Csoma-kultusz újabb mérföldköve halálának 100. évfordulója, 1942, amikor a különféle megemlékezések és egy sor könyv megjelenése mellett Magyarországon is elindult a tibeti nyelv egyetemi oktatása, Ligeti Lajos elévülhetetlen érdemeként.
A második világháború utáni években Magyarországról senki sem juthatott ki Indiába, de a magyar emigráció különböző országokba vetődött képviselői el-ellátogattak Dardzsilingbe, és látogatásuk dátumát, nevüket vagy cserkészcsapatuk címét rézbe vésett emléktáblácskákon a síremléken hagyták.

Védett indiai emlékmű

A 20. század közepétől azonban az egész temető pusztulásnak indult. India 1947-ben független lett, a brit hivatalnokréteg és még a gazdag földbirtokos-ipari menedzserréteg is vissza- települt Angliába. A keresztények száma megfogyatkozott, a régi angol temetőben nyugvó halottak sírjait, még a városalapító Lloyd tábornokét is, kikezdte az idő vasfoga - és a temető melletti iskola játszadozó tanulói is. Angolellenes érzelmek is közrejátszhattak a rongálásokban, az 1970-es években Dardzsilinget a teaültetvények munkásai a maoista kommunista párt egyik erődítményévé tették.
A sír jelentőségének a lakossággal való tudatosítása érdekében az Indiai Régészeti Felügyelőség angol nyelvű táblája - Csoma érdemeinek rövid méltatása mellett - jelzi, hogy ez a síremlék India "védett műemléke". 1976 áprilisában az MTA is új táblát helyezett el a síron, amely magyar, hindi, bengáli és angol nyelven mondja el Csomáról, hogy ő a "magyar-indiai barátság úttörője" volt (nem pedig angol gyarmatosító). A hindi feliratot a helyi nepáli lakosok megértik.
1976 decemberében Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság elnöke látogatott el a sírhoz, ami jót tett az emlékmű ismertségének. Ő volt az első államfő, aki ide látogatott. Helikoptere a város kiürített főterére szállt le, majd a közhivatalok mellett és a piactéren keresztül robogott a szirénázó zászlós autósor a temetőbe, majd a díszebédhez, végül vissza a főtérre, úgyhogy azóta sokkal többen tudják, hogy ez egy nagyon fontos síremlék.
Az újabb nagy "felbuzdulás" 1984-re esik, ekkor Csoma születésének 200. évfordulóját sok ünnepi eseménnyel és kiadvánnyal ünnepelte most már az egész ország, Erdély és India is. Ekkor népes küldöttség élén Sarlós István, a minisztertanács elnökhelyettese érkezett Dardzsilingbe, amit szintén egy négynyelvű táblának a leleplezésével kívánt emlékezetessé tenni. A síremléken azonban már nem volt egy fikarcnyi hely sem. Ekkor a delhi magyar nagykövetség egyik kiküldött vezetője a síremlék mögötti kőfalra széles támfalat emeltetett, és - Losonczi tábláját kivéve - az összes táblát (szám szerint ekkor már 18-at) az új táblával együtt oda áttetetett.
Csak 1989-ben tette szóvá egy Dardzsilingbe látogató magyar turista, Jankó Olga, az Új Tükör c. hetilapban, hogy Csoma sírján csak Losonczi Pál neve olvasható! Az ezt követő sajtóvita nyomán a delhi Magyar Intézet és a nagykövetség az Indiai Régészeti Felügyelőséggel karöltve az MTA 1976-ban küldött négynyelvű tábláját helyezte vissza a sírra, és a többi tábla, amelyeknek a száma napjainkban is gyarapodik, a támfalra kerül(t).

*

Csoma életműve a III. évezred számára is aktuális üzenetet hordoz. Manapság sorsdöntő kérdés, hogy az egymástól földrajzilag távoli kultúrákat, vallásokat követő emberek megértéssel, a megismerés vágyával, avagy ellenségesen fordulnak-e egymás felé. Csoma, a református teológiát végzett székely gyerek, aki igazi megértéssel és átéléssel tanulmányozta és írta le a buddhista szent iratokat, vette át az egyszerű himalájai pásztorok és lámák életmódját, eleven példájával igaz útmutatóként áll ma is előttünk.