Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

bétel
(kínaiul: binlang)

A bételfa (Areca catechu) Délkelet-Ázsián kívül Dél-Kínában és Japánban is honos. Magjából labdacsokat gyúrnak melyet élénkítő hatása és íze miatt rágcsálnak. A bétel rendszeres rágása feketére színezi a fogakat, a kiköpött nyál pedig a vérhez hasonlít. A bétel rágása felforrósítja a füleket és kipirosítja az arcot. A bételt használták malária elleni gyógyszerként, de bélféreg-ölő, gilisztahajtó orvosságként is ismert.

Bételpálma, bételdió - Areca catechu

 

Kardos Tatjána:
A bétel

A bétel, a bételrágás igen elterjedt ma is Indiától Kínáig, az indonéz szigetvilágtól egészen Óceániáig. Azonos összetevőkből ki-ki a saját ízlése szerint készíti el a bételt, használatához helyenként más és más szokások kapcsolódnak, a bételkészletek vidékenként változóak, és jól megkülönböztethetőek egymástól.
A rágni való bétel úgy készül, hogy a bételnövény (Piper betle) levelét kevés oltott mésszel megkenik, és egy szelet arékadiót (Areca catechu) tesznek hozzá. A levelet ezután élvezője összecsavarva helyezi a szájába, és megrágja. A bétel kúszónövény, levele rágcsálás közben kellemesen fűszeres ízű, meleg érzést kelt a szájban. A levél íze attól a növénytől is függ, amelyre felfut. A kapokfára (gyapotfa; Ceiba pentandra) felfutó bétel levelét tartják a legaromásabbnak. A híres tizenharmadik századi Rama Kamheg-oszlop felirata tanúsítja, hogy abban az időben a Szukhotai Fejedelemségen már rendszeresen termesztettek arékadiót és bételt - a felirat ezeket az örökölhető javak közé sorolja.
A három legfontosabb alapanyagot egyéni ízlés és helyi lehetőségek szerint szokás ízesíteni: dohánnyal, szerecsendióval, fahéjjal és egy gyömbérféleséggel, a kardamonummal. A bétel erősen mérgező, de csökkenti az éhséget, felfrissíti fogyasztóját és - úgy tartják - megóvja a fogakat is.
Laoszban főleg az idős nők fogyasztanak bételt, a hozzávalókat társadalmi öszszejövetelekre is magukkal viszik. Az ilyen alkalmakkor szokásos közös étkezések után mindenki a saját bételkészletét használja. A bételkészlet legfontosabb tartozéka a bétellevéltartó és több kisebb, egymással harmonizáló díszítésű doboz az oltott mész, az ajakír és az arékadió számára. Laoszban hagyományos még a kúpos fedelű, hengeres formájú, magas mésztartóedény is. A budapesti Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumban például látható egy ilyen, igen szép darab. Az arékadió és a fahéj darabolásához speciális ollót használnak, amely lehet gazdagon díszített, ezüsttel berakott, de egészen egyszerű is. Ez az olló egyébként az esküvői szertartásban is szerepet kap: ennél fogva vezeti be majdani közös hálószobájukba a menyasszonyt és a vőlegényt az idősebb nőrokon.
A mindennapi életben használt bételkészlet egyszerű anyagokból, rézből készül, a levéltartót néha rotangpálmából fonják. A régi és az új ezüst bételkészletet ajándékba, nászajándékba adják, birtoklásuk növeli a család tekintélyét. A dobozok alakja és díszítése nagyon változatos. Gyakoriak a kerek és a sokszögű szelencék, némelyikük ornamentikája a buddhaszobrok csigás hajviseletére emlékeztet, de díszítenek virágmintákkal és különböző mitológiai állatokkal is. Készülnek állat, madár és gyümölcs alakú szelencék is.
Thaifölddel ellentétben, ahol ma már nem készítenek bételkészleteket, Laoszban még él ez a hagyomány. Az ezüstművesek egyszerű, saját készítésű eszközökkel dolgoznak, a tárgyak domborítását szurokkal bevont fatuskón végzik. Az újabb darabokat azért könnyű megkülönböztetni a régebbiektől, mert kidolgozásuk elnagyoltabb, és a patinát gyakran fekete festékkel helyettesítik. Fontos megjegyezni, hogy az ólomsúlyokkal ellentétben az új bételkészletek használatra készülnek, értéküket alapanyaguk - az ezüst - adja. A nagyobb városok piacain a régi darabok szintén ezüstáron cserélnek gazdát.