Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Besse János (Ógyalai)
(1765. augusztus 31., Ógyala, Komárom m. - 1841. június vagy július, Marseille, Franciaország)
Apja, Besse József földbirtokos neves jogtudós volt. Édesanyja Szécsy Teréz, Pozsony megyéből, nemesi családból származott. Bessen János 1788-ban az országbíró felesküdött titoknoka lett. Önéletrajza szerint a "a földismeret iránti ellenállhatatlan hajlama" késztette világjárásra.
1791-ben bejárta Németország, Hollandia, Anglia és Franciaország nagy részét. 1795-ben és 1796-ban a yorki herceg oldalán egy huszárezred adjutánsaként részt vett a hollandiai hadjáratokban. 1797-ben kapitányi rangban a nápolyi király hadseregébe lépett. Kitűnt Gaeta védelmében. A persanói csatában életveszélyesen megsebesült. 1802-től 1810-ig Mauritius szigetén Charles Decaen francia kormányzó titkáraként és lapszerkesztőként dolgozott. Ezt követően Párizsban Langlés perzsa és Jaubert török nyelvi előadásait hallgatta. Párizsban megismerkedett a kor legnagyobb földrajztudósával, Alexander Humbolttal. 1818-ban elhagyta Franciaországot, s beutazta Itáliát, Németországot, Lengyelországot és Törökországot.
Az őshaza és nyelvészeti tanulmányok iránt Beregszászi Pál 1796-ban Lipcsében megjelent könyve keltette fel az érdeklődését. Reviczky Ádám kancellár támogatásával és több megye anyagi segítségével 1829. áprilisában indult a Kaukázusba. Lemberg, Odessza, Herszon érintésével jutott el a Krím-félszigetre. Konsztantyinogorszkban (ma Pjatyigorszk) csatlakozott a magyar származású Emánuel György orosz lovassági tábornok Elbruszra vezetett expedíciójához. A vállalkozásban a szentpétervári akadémia tudósai is részt vettek. Besse bejárta a Kuma és a Terek folyók völgyeit, eljutott Nalcsikba, Mozdokba és egy "Magyar" nevű település romjaihoz. Ezt követően körutazást tett a Krím-félsziget déli részén. Feodoszijából 1830. április 11-én Trapezuntba (ma Trabzon, Törökország) hajózott. A Pontusz-hegységen át Erzerumba ment, majd az Örmény-felvidéken keresztül május 28-án érkezett Grúzia fővárosába, Tifliszbe (ma Tbiliszi). Ezt követően a Kura és a Rioni völgyeit járta be, majd Konstantinápoly érintésével 1830. szeptember 2-án érkezett Bécsbe.
Kaukázusi útjának tapasztalatait a Tudományos Gyűjtemény hasábjain közölte. Őshazakutatási törekvéseit Magyarországon nem méltányolták. Útirajzait érdektelenség miatt (megfelelő számú előfizető híján) nem tudta közreadni.
A kudarc és az elkeseredés ismét hazája elhagyására késztette. 1832. januárjában Párizsba utazott. Könyvét sok nehézség árán francia nyelven adta közre 1838-ban. Francia szolgálatban, hivatalos álllami megbízatásokat teljesítve jutott el Algériába és Szicíliába.
A magyar őshazakutatók közül talán neki volt a legfordulatosabb, legkalandosabb élete. 44 esztendőt költött külföldön. Széles körű műveltsége, nyelvtudása (13 nyelven beszélt), átlagon felüli megfigyelőképessége, nyughatatlan természete, örök kíváncsisággal és állandó utazási vággyal párosult. Tudományos szempontból az 1829-1830-ban tett krími és kaukázusi útja járt a legtöbb eredménnyel, bár őshazakeresési, nyelvösszehasonlítási próbálkozásai sikertelennek bizonyultak. Elsősorban a Kaukázus tájairól, településeiről, népeinek szokásairól, nyelvéről, életéről közölt tudósításai tarthatnak számot az utókor megbecsülésére. Részletes beszámolókat közölt a kalmükök, tatárok, kabardok, karacsájok, abházok, cserkeszek életéről. Besse jelentésében helyi forrásokra hivatkozva azt állította, hogy öt kaukázusi néptörzs - a dugur, a balkar, a kuljam, a bingizi és az uruszpie - a magyarok leszármazottai. Megállapításait a tudomány később nem igazolta. Kiadatlan négykötetes élet- és útirajza halála után elkallódott. Legutolsó hazaírt leveleit 1841. június 12-én Marseille-ből keltezte. Betegen, utazásai viszontagságaitól megtörten, honvágytól gyötörve anyagi segítséget kért, hogy hazatérhessen, de ez a vágya már nem válhatott valóra. Feltehetően Marseille-ben halt meg, s földi maradványai is ott porladnak.
Főbb művei:
Voyage
en Krimée au Caucase, en Géorgie, en Arménie, en Asie-Mineure et ŕ Constantinople,
en 1829 et 1830, pour servir ŕ l'histoire de Hongrie, (Párizs, 1838.),
Ó-Gyalai
Besse János Úr jelentése Kawkaz hegyek vidékéről, (Tudományos Gyűjtemény, 1829.,
10. és 1830., 2.),
Abrégé de la grammaire turque, et un petit vocabulaire
en français, turc et hongrois, (Pest 1829.)
Irodalom:
Jankovics
M.: Ó-Gyalai Besse Jánosnak Kaukázus-hegyekben tett utazásairól, (Pest 1846.),
Baumgarten S.: Egy dunántúli az Elbruszon, (Sorsunk, Pécs, 1948.),
Radó
Gy. és Tardy L.: Világjáró Besse János, (Budapest 1963.),
Baumgarten S.: Jean
Besse, (Bologna, 1963.)
Forrás: Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993., 52-54. o.
