Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
beduin
arabul BADAVI, többes száma BADV, a közel-keleti sivatagok, különösen Arábia, Irak, Szíria és Jordánia arab nyelvű nomád népei.
A beduinok a Közel-Kelet népességének csupán kis részét alkotják, de ők birtokolják vagy használják a földterület jelentős hányadát. Többségük állattartó; az esős tél alatt nyájaikat a sivatagba hajtják, a száraz nyári hónapokban pedig visszafelé, a megművelt területek irányába mennek. Bár a kasztrendszer miatt a beduinok hagyományosan megvetik a földművelést, de a kétkezi munka egyéb formáit is, a politikai és gazdasági változások következtében - különösen a II. világháború vége óta - sokan tértek át a letelepedett életmódra. Az 1950-es években Szaúd-Arábia és Szíria államosította a beduinok hagyományos legelőit, Jordánia pedig drasztikusan korlátozta a kecskelegeltetést. A földhasználat kérdésében azóta is egyre élesebbek a beduin pásztorok és a letelepedett földművesek konfliktusai.
A beduinokat hagyományosan a megélhetésük alapját jelentő állatfajták szerint osztályozzák. A legtekintélyesebbek a tevés nomádok, akik hatalmas területeket járnak be, és nagy törzsekben élnek a Szaharában, valamint a Szír- és az Arábiai-sivatagban. Rangban utánuk a birka- és kecskepásztor nomádok következnek, akik többnyire Jordánia, Szíria és Irak megművelt területeinek peremén élnek. Marhatartó nomádokat leginkább Dél-Arábiában és Szudánban találni, itt a nevük bakkára.
Az I. világháború után a beduin törzsek kénytelenek voltak elfogadni azoknak az államoknak a fennhatóságát, amelyeknek a területén vándoroltak. Ez azzal is járt, hogy abba kellett hagyniuk a belső viszálykodást és a távoli falvak fosztogatását, s ezeket békésebb kereskedelmi kapcsolatokkal kellett felváltaniuk. Mind többen vállaltak szolgálatot valamelyik hadseregben, sőt - különösen a II. világháború után - építkezésekre is elszegődtek. A beduin társadalom azonban megőrizte törzsi jellegét, és a beduin nagycsalád ma is jellemzően az apaági leágazáson, az endogámián és a többnejűségen alapul.
Az arab nyelvű törzsekben a családfőt és minden egyes nagyobb társadalmi egység fejét - a törzsfőnököt is - sejknek nevezik. A sejket az idősebb férfiakból álló törzsi tanács segíti az irányításban.
A „nemes” törzseken kívül, akik vagy kajszi (észak-arábiai) vagy jamani (dél-arábiai) ősökre vezetik vissza eredetüket, a hagyományos beduin társadalomban vannak szétszórtan „ős nélküli”, vazallus törzsi töredékcsoportok is. Ezek egy-egy nagy törzs védelmében húzzák meg magukat, és megélhetésüket e „nemes” törzsek szolgálatában mint kovácsok, bádogosok, mesteremberek vagy mutatványosok teremtik meg.
