Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

bául

bengáli vallásos énekmondó-rend tagja. A báulok rendhagyó viselkedésükről, valamint a misztikus verseikben megmutatkozó költői szabadságról és spontaneitásról ismertek. Hinduk (mindenekelőtt vaisnavák, azaz Visnu-követők) és muszlimok (általában szufik, tehát misztikusok) egyaránt vannak közöttük. Dalaik többnyire az ember és a benne lakozó személyes istenség közötti szeretetről szólnak. A kultusz előtörténetéről keveset lehet tudni, minthogy ezeknek az énekeknek a gyűjtése és leírása csak a XX. században kezdődött el. Rabindranath Tagore egyike azoknak a bengáli íróknak, akik bevallják, hogy a bául költészetből sokat merítettek.