Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

LENGYEL GYÖRGYI
A batikról

 

Idézzük magunk elé Gauguin képeit: az álmatag tahiti nőket, akiknek vörös, zöld, fekete és sárga batikolt ruháját néhány könnyű petty, egy-egy virág vagy koszorú fehér foltja díszíti.

A batik a forró távol-keleti nap termékeny talaján létrejött igazi népművészet.

A batikolás az anyag díszítése olyan módon, hogy az anyag bizonyos részeit forró viasszal fedjük. Ezután hideg vagy langyos festékfürdőbe helyezzük a darabot, amely a viasszal fedett részek kivételével tetszés szerinti színt - színeket - kap. A viaszréteg eltávolítása után az előbb lefedett részeken előtűnik az anyag eredeti alapszíne.

A "batik" szó jávai eredetű, jelentése "írni", "rajzolni", "festeni". Sokan nem elégszenek meg ezzel a nyilvánvalóan helyes értelmezéssel, és jelentését összefüggésbe hozzák a viasz megtörésével, amelynek révén a batik színes erezete keletkezik. Mások a "csepp" szót látják benne, eszerint a szó viaszcseppre utal. Vannak, akik "virágzás"-ként értelmezik; a legtöbb jávai díszítőelem ugyanis virágformájú.

A batik szabadrajz alapján készül. Korlátlanul megnyilvánulhat itt az egyén művészi tudása és ízlése. Minden batikmunka eredeti, egyedi darab. Ha többször alkalmazzák is ugyanazokat és színeket, a minta sohasem lesz teljesen azonos az előbbivel. A munka természetéből fakad, hogy a díszítményben és a színezésben finom eltérések jelentkeznek, vagyis mindenkor új változat jön létre.

A kivitelezés sikerében nagy szerepe van a véletlennek is; a kihűlt viasz könynyen törik, és a festékfürdőkben való kezelés közben megtörténik, hogy a festék a viasz hajszálrepedéseibe behatolva olyan helyeken is megfesti az anyagot, ahol nem akartuk. Egyébként a finom hajszálrepedések nyomán befolyt színes festék olyan hatást kelt, mint a márvány erezete. A jávai batikmunkákon ez inkább véletlenül jön létre, Európában szándékosan idézik elő. Ez a valóságos vagy látszólagos véletlenszerűség különleges művészi hatást kelt.

Vannak batikmunkák, amelyeknek mintái és színei sajátos szépségükkel vetekszenek minden másfajta díszítésmóddal.

A batiktechnika többezer éves. A franciaországi lyoni múzeum az ókori egyiptomi sírokból származó szöveteket őriz, amelyeknek díszítése viasztechnikával készült. Meglehet, ezek a darabok Indiából kerültek oda. Nagyon régi batikokat találtak Japánban, Kínában, a volt Szovjetunió területén. A batik egész Kelet-Ázsiában elterjedt.

Amikor a batikról beszélünk, mégis rögtön Indonéziára, egész pontosan Jáva szigetére gondolunk. Jáva a batikmuvészet bölcsője. A jávai klasszikus irodalomban nemegyszer esik szó a fejedelmek, hercegnők pompás, batikolt ruhadarabjairól, amelyeket a legdrágább ékszerekkel együtt emlegetnek. A batik azonban - mint említettük - nemcsak az előkelők, hanem a nép viselete is. Természetesen addig, amíg kizárólag a sok munkával és fáradsággal járó ősi módszert alkalmazták, és még nem terjedt el a nyomtatás, a batik igen drága volt, s a szegényebbek csak ritka alkalmakként, ünnepi viseletként hordhatták. De egy egyszerű technikai eljárás feltalálása és kifejlesztése - a nyomódúcokkal való mintaátvitel - meggyorsította s olcsóbbá tette a batikolást. Ezzel aztán a batik az egész nép mindennapi öltözékének díszévé vált.