Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

LENGYEL GYÖRGYI
A batikról

 

Idézzük magunk elé Gauguin képeit: az álmatag tahiti nőket, akiknek vörös, zöld, fekete és sárga batikolt ruháját néhány könnyű petty, egy-egy virág vagy koszorú fehér foltja díszíti.

A batik a forró távol-keleti nap termékeny talaján létrejött igazi népművészet.

A batikolás az anyag díszítése olyan módon, hogy az anyag bizonyos részeit forró viasszal fedjük. Ezután hideg vagy langyos festékfürdőbe helyezzük a darabot, amely a viasszal fedett részek kivételével tetszés szerinti színt - színeket - kap. A viaszréteg eltávolítása után az előbb lefedett részeken előtűnik az anyag eredeti alapszíne.

A "batik" szó jávai eredetű, jelentése "írni", "rajzolni", "festeni". Sokan nem elégszenek meg ezzel a nyilvánvalóan helyes értelmezéssel, és jelentését összefüggésbe hozzák a viasz megtörésével, amelynek révén a batik színes erezete keletkezik. Mások a "csepp" szót látják benne, eszerint a szó viaszcseppre utal. Vannak, akik "virágzás"-ként értelmezik; a legtöbb jávai díszítőelem ugyanis virágformájú.

A batik szabadrajz alapján készül. Korlátlanul megnyilvánulhat itt az egyén művészi tudása és ízlése. Minden batikmunka eredeti, egyedi darab. Ha többször alkalmazzák is ugyanazokat és színeket, a minta sohasem lesz teljesen azonos az előbbivel. A munka természetéből fakad, hogy a díszítményben és a színezésben finom eltérések jelentkeznek, vagyis mindenkor új változat jön létre.

A kivitelezés sikerében nagy szerepe van a véletlennek is; a kihűlt viasz könynyen törik, és a festékfürdőkben való kezelés közben megtörténik, hogy a festék a viasz hajszálrepedéseibe behatolva olyan helyeken is megfesti az anyagot, ahol nem akartuk. Egyébként a finom hajszálrepedések nyomán befolyt színes festék olyan hatást kelt, mint a márvány erezete. A jávai batikmunkákon ez inkább véletlenül jön létre, Európában szándékosan idézik elő. Ez a valóságos vagy látszólagos véletlenszerűség különleges művészi hatást kelt.

Vannak batikmunkák, amelyeknek mintái és színei sajátos szépségükkel vetekszenek minden másfajta díszítésmóddal.

A batiktechnika többezer éves. A franciaországi lyoni múzeum az ókori egyiptomi sírokból származó szöveteket őriz, amelyeknek díszítése viasztechnikával készült. Meglehet, ezek a darabok Indiából kerültek oda. Nagyon régi batikokat találtak Japánban, Kínában, a volt Szovjetunió területén. A batik egész Kelet-Ázsiában elterjedt.

Amikor a batikról beszélünk, mégis rögtön Indonéziára, egész pontosan Jáva szigetére gondolunk. Jáva a batikmuvészet bölcsője. A jávai klasszikus irodalomban nemegyszer esik szó a fejedelmek, hercegnők pompás, batikolt ruhadarabjairól, amelyeket a legdrágább ékszerekkel együtt emlegetnek. A batik azonban - mint említettük - nemcsak az előkelők, hanem a nép viselete is. Természetesen addig, amíg kizárólag a sok munkával és fáradsággal járó ősi módszert alkalmazták, és még nem terjedt el a nyomtatás, a batik igen drága volt, s a szegényebbek csak ritka alkalmakként, ünnepi viseletként hordhatták. De egy egyszerű technikai eljárás feltalálása és kifejlesztése - a nyomódúcokkal való mintaátvitel - meggyorsította s olcsóbbá tette a batikolást. Ezzel aztán a batik az egész nép mindennapi öltözékének díszévé vált.