Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü
V W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
LENGYEL
GYÖRGYI
A
batikról
Idézzük
magunk elé Gauguin képeit: az álmatag tahiti nőket, akiknek vörös, zöld, fekete
és sárga batikolt ruháját néhány könnyű petty, egy-egy virág vagy koszorú fehér
foltja díszíti.
A batik a forró
távol-keleti nap termékeny talaján létrejött igazi népművészet.
A batikolás
az anyag díszítése olyan módon, hogy az anyag bizonyos részeit forró viasszal
fedjük. Ezután hideg vagy langyos festékfürdőbe helyezzük a darabot, amely a
viasszal fedett részek kivételével tetszés szerinti színt - színeket - kap.
A viaszréteg eltávolítása után az előbb lefedett részeken előtűnik az anyag
eredeti alapszíne.
A "batik"
szó jávai eredetű, jelentése "írni", "rajzolni", "festeni".
Sokan nem elégszenek meg ezzel a nyilvánvalóan helyes értelmezéssel, és jelentését
összefüggésbe hozzák a viasz megtörésével, amelynek révén a batik színes erezete
keletkezik. Mások a "csepp" szót látják benne, eszerint a szó viaszcseppre
utal. Vannak, akik "virágzás"-ként értelmezik; a legtöbb jávai díszítőelem
ugyanis virágformájú.
A batik szabadrajz
alapján készül. Korlátlanul megnyilvánulhat itt az egyén művészi tudása és ízlése.
Minden batikmunka eredeti, egyedi darab. Ha többször alkalmazzák is ugyanazokat
és színeket, a minta sohasem lesz teljesen azonos az előbbivel. A munka természetéből
fakad, hogy a díszítményben és a színezésben finom eltérések jelentkeznek, vagyis
mindenkor új változat jön létre.
A kivitelezés
sikerében nagy szerepe van a véletlennek is; a kihűlt viasz könynyen törik,
és a festékfürdőkben való kezelés közben megtörténik, hogy a festék a viasz
hajszálrepedéseibe behatolva olyan helyeken is megfesti az anyagot, ahol nem
akartuk. Egyébként a finom hajszálrepedések nyomán befolyt színes festék olyan
hatást kelt, mint a márvány erezete. A jávai batikmunkákon ez inkább véletlenül
jön létre, Európában szándékosan idézik elő. Ez a valóságos vagy látszólagos
véletlenszerűség különleges művészi hatást kelt.
Vannak batikmunkák,
amelyeknek mintái és színei sajátos szépségükkel vetekszenek minden másfajta
díszítésmóddal.
A batiktechnika
többezer éves. A franciaországi lyoni múzeum az ókori egyiptomi sírokból származó
szöveteket őriz, amelyeknek díszítése viasztechnikával készült. Meglehet, ezek
a darabok Indiából kerültek oda. Nagyon régi batikokat találtak Japánban, Kínában,
a volt Szovjetunió területén. A batik egész Kelet-Ázsiában elterjedt.
Amikor a batikról beszélünk, mégis rögtön Indonéziára, egész pontosan Jáva szigetére gondolunk. Jáva a batikmuvészet bölcsője. A jávai klasszikus irodalomban nemegyszer esik szó a fejedelmek, hercegnők pompás, batikolt ruhadarabjairól, amelyeket a legdrágább ékszerekkel együtt emlegetnek. A batik azonban - mint említettük - nemcsak az előkelők, hanem a nép viselete is. Természetesen addig, amíg kizárólag a sok munkával és fáradsággal járó ősi módszert alkalmazták, és még nem terjedt el a nyomtatás, a batik igen drága volt, s a szegényebbek csak ritka alkalmakként, ünnepi viseletként hordhatták. De egy egyszerű technikai eljárás feltalálása és kifejlesztése - a nyomódúcokkal való mintaátvitel - meggyorsította s olcsóbbá tette a batikolást. Ezzel aztán a batik az egész nép mindennapi öltözékének díszévé vált.
