Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bali

sziget és tartomány (propinsi) Indonéziában; a Kis-Szunda-szigetek egyike. Jávától mindössze egy mérföldnyire (1,6 km) fekszik keletre. Bali tartomány területe 5561 km2. A sziget hegyvidék, Jáva központi hegyvonulatának folytatása, legmagasabb csúcsa az Agung (3142 m), amelyet a helyiek „a világ köldöke” néven emlegetnek. Hosszú (120 éves) szunnyadás után 1963-ban bizonyítékát adta annak, hogy működő tűzhányó; kitörése 1500 ember halálát okozta, ezrek maradtak hajlék nélkül. A központi hegységtől délre síkság terül el. A délkeleti monszun ideje (májustól novemberig) száraz évszak. A hegyes sziget nagy részét trópusi esőerdő borítja, növény- és állatvilága a jávaihoz hasonlít. Erdeiben tíkfák is nőnek, az óriás banyána (varingin) a szigetlakók szent fája. Nagy számban él itt szarvas és vaddisznó, sőt Bali nyugati részén tigris is előfordul.

Amikor a XVI. században Jáva szigetén az iszlám győzedelmeskedett a hinduizmus felett, Bali sok hindu nemesnek, papnak és írástudónak nyújtott menedéket. Ma az Indonéz-szigetvilágban ez a hinduizmus utolsó mentsvára. A bali életet meghatározó vallás a hinduizmus (különösen a saivita szekta), a buddhizmus, az ősök tiszteletén alapuló maláj hit, valamint animista és babonás hiedelmek, szokások ötvözete. Erős a lélekvándorlásba vetett hit. A szigeten mindenütt találhatók szent helyek. Ha nem is olyan merev formájában, mint Indiában, Balin is megfigyelhető a kasztrendszer. A lakosság kilenctizede a legalacsonyabb kasztba, a súdrába tartozik. A nemesség a papok (brahman), a katonák (ksátrija), valamint a kereskedők (vaisja) kasztja között oszlik meg. A bali nyelv különbözik a kelet-jávaitól, bár a felsőbb rétegek képviselői sok jávai és szankszkrit szót használnak.

A sziget két legfontosabb városa Singaraja és a tartományi főváros, Denpasar. Jelentős település még: Klungkung, a fafaragás központja arany- és ezüstművességgel; a nyüzsgő piacáról ismert Gianyar; Kuta, Sanur és Nusa Dua virágzó idegenforgalmi központok; a hegyek lábánál pedig az európai és amerikai művészek kedvelte Ubud, ahol szépművészeti múzeum is van. Balin minden faluban áll templom és gyűlések céljára emelt épület, rendszerint azon a téren, ahol a népünnepélyeket és a vásárokat tartják. Minden család föld- vagy kőfallal körülkerített telken él. A népsűrűség nagy, a síkságon meghaladja az 580 fő/km2-t.

A gazdák vízelosztó szövetkezetekbe tömörülnek. A fő termény a rizs. A gazdaságok átlagosan 1 hektár nagyságúak. A termőterületnek kb. egynegyedét öntözik, a többin jamgyökeret, kasszavát, kukoricát, kókuszpálmát, gyümölcsféléket termesztenek, esetenként olajpálmát vagy kávécserjét ültetnek. A nagy szarvasmarha-állományt számos kisebb haszonállat tartása egészíti ki. A szigeten több húsfeldolgozó üzem is működik. A halászat kisebb jelentőségű. Bár a marha- és sertéshús, a kávé, a kopra és a pálmaolaj kivitelre is kerül, a gyorsan növekvő népesség miatt élelmiszereket kell behozni a szigetre. Gazdasági életében számottevő az idegenforgalom és a kézműipari termékek eladása. Denpasar mellett, a déli part középső szakaszán, repülőtér épült.

Bali lakói kedvelik a zenét, a költészetet, a táncot és a különböző népünnepélyeket. Különleges tehetséget mutatnak a művészet és a kézművesség iránt; szenvedélyesen rajonganak a fogadással párosuló játékokért, különösen a kakasviadalokért lelkesednek. A jellegzetes bali zenekar, a gamelán különböző ütőhangszerekből, kéthúros hegedűből és fuvolából áll. Minden faluban működik gamelán-klub. A sziget életének szerves része a színpadi játék, különösen a táncjáték, amely vallási célokat, varázslást szolgál, vagy pantomimszerűen egy történetet adnak elő. A bali kézművesek nagy művészi gonddal formálják meg szobraikat, ezüsttárgyaikat, fa- és csontfaragványaikat, akárcsak azokat az állat formájú fakoporsókat is, amelyekben a halottakat az elhamvasztás színhelyére szállítják.

A szigetre látogató kínai kereskedők és indiai értelmiségiek tevékenysége nyomán a Kr. u. VII. századra elterjedt a hinduizmus. Amikor Mahendradatta, Airlangga jávai uralkodó (1019-1049 k.) édesanyja Udayanához, Bali királyához ment feleségül, sok jávai hindu Balira települt át. 1284-ben a jávai Kertanagara, az utolsó tumapeli (singhasári) király elfoglalta Balit, de halálakor (1292) a sziget visszanyerte függetlenségét. 1343-ban a kelet-jávai Madzsapahit Birodalom uralma alá került, majd 1478-ban a muszlimok megdöntötték ezt a birodalmat. A hollandok először 1597-ben érkeztek Balira, amikor a sziget egymással harcoló muszlim államokra bomlott. A hollandok 1882-ben bekebelezték az északi Buleleng és Jembrana államokat. Az 1894-ben a Lombok-sziget elleni holland inváziónak Anak Agung Ktut bali herceg is áldozatául esett. 1906-ban a hollandok megtámadták Denpasart, kb. 3600 bennszülöttet lemészároltak, majd az egész szigetet elfoglalták. A II. világháborúban japán kézre került. A sziget nyugati részén lévő Margánál 1946-ban csatát vívtak egymással a holland csapatok és az indonéz forradalmi erők. Bali 1950-ben lett az Indonéz Köztársaság része. L: a közeli kisebb szigetekkel együtt 3 280 012 (2004).

 

balinézek

az indonéziai Bali-sziget lakói. Abban különböznek a többi indonéztől, hogy megtartották a hindu vallást, bár kultúrájukat erőteljes jávai hatások érték. Nyelvük az ausztronéz (maláj-polinéz) nyelvcsaládba tartozik.

A balinéz faluban minden család a maga föld- vagy kőfallal elkerített portáján él. Az árnyékos udvart rendszerint három részre osztják. Ezek: a rizshombárok és marhakarámok, az emberek alvóhelye és konyhája, valamint a házi szentély. A lakóterületnek agyag a fala és nád vagy pálmalevél a teteje. Minden falunak van saját szentélye és gyűlésháza, rendszerint azon a téren, ahol az ünnepeket és a vásárokat tartják.

A balinéz élet központjában a vallás áll; ez a hindu saivizmus, és további elemei a buddhizmus, az ősök kultusza, a szellemek és a varázslat tisztelete. A balinézek hisznek a reinkarnációban. Halottaikat elégetik, hogy lelkük kiszabaduljon és megtehesse az újjászületéshez vezető utat.

A kasztrendszer fennáll, de mivel az emberek döntő többsége a legalsó kasztba tartozik, a falvak lakói között az érintkezés meglehetősen kötetlen. Akárcsak Jáván, itt is eltérő beszédmód fejezi ki a társadalmi rangot.

Minden egyes falu zárt közösség, amely közös ősöket tisztel, és rendszerint együtt dolgozó csoportokra tagolódik. A csoportok tagjai segítik egymást a szentélyek rendben tartásában, az ünnepek megrendezésében és a családi rítusoknál. A rokonsági kapcsolatokat a férfiak leszármazási vonala szerint határozzák meg. A házasság gyakran csak az azonos dadia, azaz rokoni szervezet tagjai között engedélyezett. Fő terményük a rizs, de jamgyökeret, édesburgonyát, maniókát és kukoricát is termesztenek.