Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

I. Bajazid (Oszmán-dinasztia)

Bajazid, I., közkeletű nevén JILDIRIM ("Mennykő, Villám") (szül. 1360. k. - megh. 1403. márc. Aksehir, Oszmán Birodalom), oszmán szultán 1389 és 1402 között; megalapította az első - hagyományos török és muszlim intézményeken alapuló - központosított oszmán államot, és az oszmán uralmat Anatóliára is kiterjesztette.
Uralmának első éveiben az oszmán hadak hatalmas balkáni területeket vontak fennhatóságuk alá. Később a velenceiek előnyomulása Görögországban, Albániában és Bizánc területén, valamint az, hogy a magyarok kiterjesztették befolyásukat Havasalföldre és Bulgáriára, arra kényszerítette Bajazidot, hogy blokád alá helyezze Konstantinápolyt (1391-98), megszállja a mai Bulgária területén lévő Tirnovót (1393. júl.), és elfoglalja Szalonikit (1394. ápr.). Magyarország elleni támadásának eredményeként 1395-ben közös magyar-velencei keresztes hadjárat indult a törökök ellen. A nikápolyi csatában (1396. szept. 25.) megsemmisítő vereséget mért a keresztes hadakra.
Birodalmát erős muszlim és török alapokra kívánta helyezni, ezért az oszmán hűbéri fennhatóságot az anatóliai török-muszlim uralkodókra is igyekezett kiterjeszteni. Birodalmához csatolta az anatóliai türkmén emirátusokat, és 1397-ben Akçaynál legyőzte a Karamán Emírséget. Terjeszkedései miatt összeütközésbe került a közép-ázsiai hódítóval, Timur Lenkkel, aki az anatóliai türkmén uralkodók hűbérurának tekintette magát, és a Bajazid által elűzött vazallusainak menedéket nyújtott. Az Ankara közelében lévő Çubukovas melletti csatában (1402. júl.) Timur legyőzte Bajazidot, aki fogságban halt meg.

 

II. Bajazid

Más írásmóddal BAYEZID vagy BAYAZID, közkeletű nevén ADLÍ ("Igazságos") (szül. 1447. dec./1448. jan.? Demotika, Trákia, Oszmán Birodalom - megh. 1512. máj. 26. Demotika), oszmán szultán 1481-től; megszilárdította a török uralmat a Balkánon, Anatóliában és a Földközi-tenger keleti részén, és sikeresen szállt szembe a perzsa Szafavida-dinasztiával.
II. Mehmed szultánnak, Konstantinápoly meghódítójának az idősebbik fia volt. Amikor 1481-ben apja meghalt, fivére, Dzsem trónkövetelőként lépett fel. Bajazidnak azonban a konstantinápolyi udvari tisztségviselők egy erős csoportjának támogatásával sikerült a trónt megszereznie. Dzsem a rodoszi Johannita-rend lovagjainál keresett menedéket, és 1495-ben bekövetkezett haláláig fogságban maradt.
Az új uralkodó trónra lépése után nyomban hozzáfogott II. Mehmed politikai irányvonalának megváltoztatásához. Az ulemák (hit- és jogtudósok) és a hozzájuk csatlakozott főurak befolyására visszaadta a Mehmed szultán által állami célokra elkobzott, eredetileg vallási és jótékony célokat szolgáló javakat. Megtagadta apja határozott európai irányultságát, például azzal is, hogy eltávolítatta a szultáni palotából a festményeket, amelyeket II. Mehmed megbízásából olasz művészek készítettek.
Ugyanakkor folytatta az apja által megkezdett hódítások megszilárdítását. 1483-ban közvetlen török irányítás alá vonta a Balkánon Hercegovinát. A Duna és a Dnyeszter torkolatvidékén megszerzett két erődöt, s ezzel megerősödött a Krím-félszigetre vezető szárazföldi út fölötti török ellenőrzés. A félszigeten a krími tatár kán 1475 óta - legalábbis névleg - a török szultán hűbérese volt. A velencei birodalom ellen a Levantében és a Balkánon kibontakozott 1499-1503-as háború tovább erősítette a konszolidációs folyamatot. Ennek eredményeképpen a törökök Moreában (a Peloponnészoszon) és az adriai partvidéken több, velenceiek által tartott erődöt foglaltak el - ez a diadal igazolta Bajazidnak az évekkel a háború kitörése előtt megkezdett hadihajó-építési programját.

Bajazid már korábban kiterjesztette uralmát Anatólia jelentős részére, s ezzel összeütközésbe került az egyiptomi mamlúk szultánsággal és Szíriával - mindegyik fél arra törekedett, hogy uralma alá hajtsa az őket elválasztó, bizonytalanul megjelölt határövezeteket, és hogy az ott levő kis fejedelemségeket kézben tartsa. Bajazidnak sikerült a török flotta révén a velencei birodalom java részét szétverni, viszont nagyon tartott attól, hogy a keresztény hatalmak szövetségre lépnek, és felhasználják ellene fivérét, Dzsemet, ezért a mamlúkok ellen csupán kisebb katonai erőt vetett be. A hosszan tartó háború holtpontra jutott. Ennél súlyosabb volt az Anatóliától keletre eső területeken kialakult helyzet. A Szafavidák, egy muszlim eretnek rend hívei 1499-ben mesterük, I. Iszmáíl vezetésével Perzsiában erős hatalmi rendszert hoztak létre; vallási tanításaik gyorsan terjedtek az anatóliai nomád türkmén törzsek között, amelyeknek harcosai Iszmáíl sah seregeinek legfőbb bázisát alkották. Világossá vált, hogy ha eszméik továbbra is akadálytalanul terjedhetnek, akkor az könnyen alááshatja a török uralmat Ázsiában. Ennek veszélye élesen mutatkozott meg 1511-ben, amikor is a sah hívei fellázadtak a török ellen Anatóliában.
Ugyanebben az időben örökösödési viszály tört ki Bajazid fiai között. Egyikük, Szelim Trabzon kormányzója 1511-ben a Krím félszigetre ment, ott a tatár kántól segítséget szerzett, és a Dunán átkelve benyomult a Balkánra. Megütközött Bajaziddal, de vereséget szenvedett, és a Krím félszigetre menekült. Közben leverték a Szafavidák lázadását, és Bajazid másik fia, Ahmed, aki osztozott a győzelemben, Konstantinápoly ellen vonult. Minthogy azonban nem sikerült a janicsárok (az elit testőrség) támogatását megnyernie, visszafordult, és megpróbálta Anatólia nagy részét elfoglalni. Bajazid attól tartott, hogy Ahmed Iszmáíl sahhoz fordul segítségért, ezért engedve egyes tanácsadói és a Szelim pártján álló janicsárhadtest nyomásának, visszahívta a Krím félszigetről Szelimet, és 1512 áprilisában lemondott javára a trónról. Egy hónappal később Bajazid meghalt.
Bajazid hívő muszlim volt, szigorúan megtartotta a Korán tanításait és a muszlim törvényeket. Uralkodása alatt az állami jövedelem nagy hányadát mecsetek, iskolák, kórházak és hidak építésére fordították. Támogatta a jogászokat, a tudósokat és a költőket is, az Oszmán Birodalom határain belül és azokon túl is. Lelki beállítottságát tekintve - a velencei követ szavaival (1503) - "igen búskomor, babonás és nyakas" ember volt, aki érdeklődött a filozófia és a kozmográfia iránt.