Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bahrám
más néven VARAHRAN vagy VERETHRAGHNA, Szászánida-királyok neve, a következőkben időrendi sorrendben szerepelnek.

 

I. Bahrám (Szászánida-dinasztia)

(műk. Kr. u. III. sz.), Szászánida-király (ur. 273-276).
Apja, I. Sápúr uralkodása idején Atropaténé tartomány kormányzója volt. Azáltal, hogy bátyja, I. Hormizd helyébe lépett a trónon, megerősödött a zoroasztriánus papság és Kartér főpap hatalma. Követelésükre Bahrám bebörtönöztette Manit, az antimaterialista, aszketikus manicheista vallás alapítóját. Az ezt követő vallásüldözés nemcsak a manicheisták, hanem a keresztények és a buddhisták ellen is irányult. A perzsa királyok jellegzetes sugárkoronáját viselő Bahrámot egy sziklába vésett bisápúri (Dél-Irán) szobor örökítette meg, nevét azonban később Narszész Szászánida-király kivésette a szobor feliratából.

 

II. Bahrám (Szászánida-dinasztia)

Bahrám, II. (műk. III. sz.), Szászánida-király 276-tól 293-ig; I. Bahrám fia és utódja. Alighogy trónra lépett, meg kellett védenie hatalmát, bátyjának Hormizdnak, a keleti tartományok alkirályának támadásával szemben. 283-ban Carus római császár - kihasználva e helyzetet - ellenállás nélkül lerohanta Mezopotámiát, és elfoglalta Ktésziphónt, a Szászánida Birodalom fővárosát. Carus váratlan halála azonban visszavonulásra kényszerítette a rómaiakat, s Hormizd megbuktatásával Bahrám nemsokára megszilárdította hatalmát. A szárnyas koronát viselő Bahrámot számos dél-perzsa sziklaszobor megörökítette, s néhányon a királyné is látható. Mivel a Szászánida-művészet ritkán ábrázolt nőalakokat, a királyné bizonyára a dinasztia egyik fontos személyisége volt.

 

IV. Bahrám (Szászánida-dinasztia)

Bahrám, IV. (műk. IV. sz. vége), Szászánida-király 388-tól 399-ig.
II. Sápúr egyik fia volt; először Kermánt kormányozta, majd bátyját, III. Sápúrt követte a trónon. Bár gyakran neki tulajdonítják Örményország megosztását Rómával, ez valószínűleg már 387-ben, III. Sápúr uralkodása alatt megtörtént.

 

V. Bahrám (Szászánida-dinasztia)

Bahrám, V., más néven BAHRÁM GÚR (műk. V. sz.), Szászánida-király 420-tól 438-ig; az utókor az irodalom, a művészetek és a néphagyomány lovagias, romantikus kalandjairól és vadásztudományáról nevezetes uralkodóként örökítette meg.
Meszénében, al-Mundhir al-hirai Lakhmida arab király udvarában nevelkedett. Apja, I. Jazdagird meggyilkolása után al-Mundir segítségével került trónra. Nyilvánvalóan támogatta Mír-Nares is, aki apja utolsó éveiben főminiszter volt; később neki engedte át a kormányzás számottevő részét.
Bahrám háborút folytatott a rómaiak ellen (421-422), ám ez egyik fél számára sem hozott győzelmet. 427-ben keleten visszaverte a nomád heftaliták támadását, s kiterjesztette befolyását Közép-Ázsiára. A Buharában (ma Üzbegisztán területén) vert fémpénzeken, évszázadokon át fennmaradt a képmása.

 

VI. Bahrám Hubin (Szászánida-dinasztia)

Bahrám, VI. Hubin (műk. VI. sz.), Szászánida-király 590-től 591-ig; a reji (ma Teherán mellett) Mihran-ház hadvezéreként és fejeként került trónra, ami kivételes teljesítmény volt olyasvalaki részéről, aki nem Szászánida-királyi vérből származott.
IV. Hormizd Szászánida-király bizánci háborúi alatt az udvartartás vezetésével tűnt ki. Később Khorászán főparancsnoka lett, és sikerrel visszavert egy török támadást. A rómaiaktól 589-ben elszenvedett veresége után azonban Hormizd könyörtelenül bánt vele. A hadsereg támogatásával Bahrám fellázadt: az ezt követő zűrzavarban Hormizdot meggyilkolták, utóda, II. Hoszrau pedig az engesztelhetetlen tábornok ellen indult. A király csapatai azonban fellázadtak, s Hoszrau a bizánciakhoz menekült. Bahrám ekkor királlyá kiáltatta ki magát. 591-ben, Hoszrau bizánci segítséggel visszaszerezte a trónt. Bahrám Turkesztánba menekült, és ott meggyilkolták.