Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Bahrám
más néven VARAHRAN vagy VERETHRAGHNA, Szászánida-királyok neve, a következőkben
időrendi sorrendben szerepelnek.
I. Bahrám (Szászánida-dinasztia)
(műk.
Kr. u. III. sz.), Szászánida-király (ur. 273-276).
Apja, I. Sápúr uralkodása
idején Atropaténé tartomány kormányzója volt. Azáltal, hogy bátyja, I. Hormizd
helyébe lépett a trónon, megerősödött a zoroasztriánus papság és Kartér főpap
hatalma. Követelésükre Bahrám bebörtönöztette Manit, az antimaterialista, aszketikus
manicheista vallás alapítóját. Az ezt követő vallásüldözés nemcsak a manicheisták,
hanem a keresztények és a buddhisták ellen is irányult. A perzsa királyok jellegzetes
sugárkoronáját viselő Bahrámot egy sziklába vésett bisápúri (Dél-Irán) szobor
örökítette meg, nevét azonban később Narszész Szászánida-király kivésette a szobor
feliratából.
II. Bahrám (Szászánida-dinasztia)
Bahrám, II. (műk. III. sz.), Szászánida-király 276-tól 293-ig; I. Bahrám fia és utódja. Alighogy trónra lépett, meg kellett védenie hatalmát, bátyjának Hormizdnak, a keleti tartományok alkirályának támadásával szemben. 283-ban Carus római császár - kihasználva e helyzetet - ellenállás nélkül lerohanta Mezopotámiát, és elfoglalta Ktésziphónt, a Szászánida Birodalom fővárosát. Carus váratlan halála azonban visszavonulásra kényszerítette a rómaiakat, s Hormizd megbuktatásával Bahrám nemsokára megszilárdította hatalmát. A szárnyas koronát viselő Bahrámot számos dél-perzsa sziklaszobor megörökítette, s néhányon a királyné is látható. Mivel a Szászánida-művészet ritkán ábrázolt nőalakokat, a királyné bizonyára a dinasztia egyik fontos személyisége volt.
IV. Bahrám (Szászánida-dinasztia)
Bahrám,
IV. (műk. IV. sz. vége), Szászánida-király 388-tól 399-ig.
II. Sápúr egyik
fia volt; először Kermánt kormányozta, majd bátyját, III. Sápúrt követte a trónon.
Bár gyakran neki tulajdonítják Örményország megosztását Rómával, ez valószínűleg
már 387-ben, III. Sápúr uralkodása alatt megtörtént.
V. Bahrám (Szászánida-dinasztia)
Bahrám,
V., más néven BAHRÁM GÚR (műk. V. sz.), Szászánida-király 420-tól 438-ig; az utókor
az irodalom, a művészetek és a néphagyomány lovagias, romantikus kalandjairól
és vadásztudományáról nevezetes uralkodóként örökítette meg.
Meszénében, al-Mundhir
al-hirai Lakhmida arab király udvarában nevelkedett. Apja, I. Jazdagird meggyilkolása
után al-Mundir segítségével került trónra. Nyilvánvalóan támogatta Mír-Nares is,
aki apja utolsó éveiben főminiszter volt; később neki engedte át a kormányzás
számottevő részét.
Bahrám háborút folytatott a rómaiak ellen (421-422), ám
ez egyik fél számára sem hozott győzelmet. 427-ben keleten visszaverte a nomád
heftaliták támadását, s kiterjesztette befolyását Közép-Ázsiára. A Buharában (ma
Üzbegisztán területén) vert fémpénzeken, évszázadokon át fennmaradt a képmása.
VI. Bahrám Hubin (Szászánida-dinasztia)
Bahrám,
VI. Hubin (műk. VI. sz.), Szászánida-király 590-től 591-ig; a reji (ma Teherán
mellett) Mihran-ház hadvezéreként és fejeként került trónra, ami kivételes teljesítmény
volt olyasvalaki részéről, aki nem Szászánida-királyi vérből származott.
IV.
Hormizd Szászánida-király bizánci háborúi alatt az udvartartás vezetésével tűnt
ki. Később Khorászán főparancsnoka lett, és sikerrel visszavert egy török támadást.
A rómaiaktól 589-ben elszenvedett veresége után azonban Hormizd könyörtelenül
bánt vele. A hadsereg támogatásával Bahrám fellázadt: az ezt követő zűrzavarban
Hormizdot meggyilkolták, utóda, II. Hoszrau pedig az engesztelhetetlen tábornok
ellen indult. A király csapatai azonban fellázadtak, s Hoszrau a bizánciakhoz
menekült. Bahrám ekkor királlyá kiáltatta ki magát. 591-ben, Hoszrau bizánci segítséggel
visszaszerezte a trónt. Bahrám Turkesztánba menekült, és ott meggyilkolták.
