Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Bahmaní szultánság
muszlim állam (1347-1518) az indiai Dekkán térségében. 1347-ben alapította Aláuddin Bahman sah, aki a delhi szultán, Muhammad ibn Tughluk ellen fellázadó más katonai vezetők támogatását is élvezte. A szultánság fővárosa 1347 és 1425 között Ahszanabad (Gulbarga) volt, később Muhammadabad (Bidar) lett a főváros. Bahmaní hatalma csúcsára Mahmúd Gáván vezírsége alatt ért el (1466-81).
A Bahmaní Szultánság igyekezett megszilárdítani hatalmát a Dekkán-fennsíkon. Ebbeli törekvésében a legfőbb ellenségei Vidzsajanagar, Telingána és Orissza hindu uralkodói, valamint Hándes, Málva és Gudzsarát muszlim urai voltak. Északon 1468-ban szerződésileg rendezték a kapcsolatokat Málvával; délen a Krisna és a Tungabhadra összefolyásánál elterülő termékeny Raicsúr nevű területért Vidzsajanagarral vívott háborúk rendszeresek voltak, amíg Vidzsajanagar királya Krisna Déva Rája be nem kebelezte a területet (1510-20). Keleten a bahmaní uralkodók gyakorta viseltek háborút a telingánai hindu vezetőkkel, akik általában az orisszai fejedelmekkel álltak szövetségben. Nyugaton a bahmaníak nem tudtak úrrá lenni a nyugati ghátok fölött, bár Mahmúd Gáván ideiglenesen (1471-72-ben) megszállta Szangamésvárt és Goát.
Azt, hogy egy túlnyomóan hinduk lakta területen muszlim csoportok uralomra juthattak, a vallási közösségek között érvényesül? benemavatkozási elv tette lehetővé. A bahmaní szultánok gyakran bátorították a dekkáni kultúrák összeolvadását. A Bahmaní Szultánságot négy tarafra (tartományra) osztották fel, ami elősegítette az autonómiát, annyira, hogy ezt Mahmúd Gáván sem tudta megszüntetni. A Bahmaní Szultánság 1490 és 1518 között öt utódhatalomra bomlott fel; ezek a következők voltak: Bidzsápur, Ahmadnagar, Golckonda, Berár és Bídar.
