Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

BAGOLY (kínaiul: xiao)

Kínában a nyári napfordulóval, a viharral, a villámlással azonosítják a baglyot. Szobájuk négy sarkába bagoly szobrokat állítottak, hogy védelmet nyerjenek a villámokkal szemben. Más tekintetben viszont baljóslatú madárnak számít, közelgő veszedelem, katasztrófa előhírnöke. Ellentétpárja a főnixnek, amely a boldogság és szerencse madara. Rossz hírét annak a hiedelemnek is köszönheti, mely szerint a bagolyfiókák, amíg meg nem tanulnak repülni, kicsípik anyjuk szemét, vagy egyenesen felfalják őt. Ebben a hiedelemben gyökerezik, hogy a bagoly általában a szülőtiszteletet semmibe vevő, a gyermeki szeretetet (xiao) elhanyagoló embereket jelképező madárnak tekintik. Több régi szerző a baglyot "démonszekér"-ként emlegeti, amelynek eredetileg tíz feje van, addig amíg a kutya le nem harapja az egyiket. Félelmetesen világító szemei miatt is kapcsolatba hozták a démonok világával. Az ősi Kínában azonban a bagoly még feltehetően nagy tiszteletnek örvendhetett, esetleg totemősnek is számított, erről tanúskodik az a számtalan ábrázolása, amelyet a régi szertartási bronzedényeken látni.