Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
bagó
rágódohány; különböző formái vannak, úgymint
1. „lapos dugó,” ez világos dohányból préselt négyszögletes darabka, enyhén vagy egyáltalán nem édesítve,
2. „tengerész”, lapos, négyszögletes dohánykészítmény likőrrel, rummal, fahéjjal, szerecsendióval, cukorral, mézzel vagy más fűszerrel, ill. édesítőszerrel erősen ízesítve,
3. „sodrott”, kemény, sötét dohány kötegekké fonva és sodorva,
4. „finomra vágott”, vékony csíkokra vágott, préseletlen áru, drága keverék,
5. „maradék,” szivargyártási melléktermék, maradék levélvégekből és nyesedékből áll.
Bizonyos indián törzsek között gyakori volt a bagórágás. 1815 után a pipázást felváltva a dohányzás majdnem kizárólagos formája lett az Egyesült Államokban. E váltás részben hazafias reakció volt az európai tubákolással és pipázással szemben, részben pedig kényelmi okokra vezethető vissza, hiszen a vándorló pionír amerikaiaknak könnyebb volt bagót rágni, mint rágyújtani egy súlyos pipára. A váltás szimbóluma a XIX. századi Amerika számára közszükségleti cikké vált köpőcsésze lett. Az 1860-as virginiai és észak-karolinai összeírás szerint ebben az időben 348 dohánygyár működött, ebből 335 kizárólag bagógyártásra rendezkedett be, és csak 6 foglalkozott mellékesen egyéb dohányáruk (cigaretta, szivar, pipadohány) készítésével is. Fő árucikkük a nyesedékből előállított bagó volt.
A XX. sz. elejére megnőtt a gyári cigaretta népszerűsége. A bagófogyasztás mértéke az I. világháború után jelentéktelenné vált.
