Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

astánga-jóga

A jóga folyamatának nyolc lépcsőfoka van ("jóga-létra"). Ezek a jama, a nijama, az ászana, a pránájáma, a pratyáhára, a dháraná, a dhjána és a szamádhi. Ezek a gyakorlatok azért ajánlottak, hogy az ember lelki fejlődése érdekében megtanulja irányítani az érzékeit. E folyamatot a híres Patandzsali nevű bölcs tanította, s filozófiájának alapelveit könyvében, a Jóga-szútrában összegezte. A Patandzsali-féle jógarendszer megtanítja az embert arra, hogy mechanikus úton irányítsa a test életlevegőinek működéseit úgy, hogy ez végül a léleknek az anyagi ragaszkodásoktól való megtisztulásához vezessen. E folyamat szerint a végső cél az érzékek visszavonása az érzéktárgyaktól, s az anyagi tevékenységek megszüntetése.
A jama a bűnös cselekedetek feladását jelenti, amellyel az ember tisztává teszi az életét. A nijama pedig kizárólag a tiszta tevékenységek végzésére utal. E két lépcsőfok eredményezi a test tisztaságát. Az ászana a jógahelyzetek gyakorlását jelenti, amelyek különböző hatha-jóga gyakorlatokból állnak. A nyugaton általában ismert jógaklubok kínálata gyakran csupán e gyakorlatokból áll, amelyek valójában az egész folyamatnak csupán töredék részei.
A pránájáma a testben áramló életlevegők irányítását foglalja magába. E levegők áramlásirányának megfordításával bizonyos élettani változásokat lehet előidézni. A pránájáma folyamatát végző jógi gyakorlata során ellenkező hatást fejt ki a levegők áramlására addig, amíg az áramlatok egyensúlyba nem kerülnek. A kifelé áramló levegőt a belélegzett levegőbe ajánlják. Amikor mindkét légáramlat teljesen megáll, akkor azt mondják, hogy a jógi kumbhaka-jógában van. A kumbhaka-jóga gyakorlásával az ember növelheti élettartamát annak érdekében, hogy legyen ideje a lelki tökéletesség megvalósítására.
A pratyáhára azt jelenti, hogy az ember visszavonja érzékeit az érzéktárgyaktól, ugyanúgy, ahogyan a teknős húzza vissza végtagjait páncéljának menedékébe. A dháraná koncentráció, az elmének egyetlen tárgyra való rögzítése. A dhjána folyamatos meditációt jelent.
A jóga utolsó lépcsőfoka a szamádhi vagy transz. Ezen állapotban az ember transzcendentális elméjén és intelligenciáján keresztül megvalósítja a szívében lakozó Felsőlelket. Mindezt anélkül a félreértés nélkül teszi, hogy az egyéni önvalót a Legfelsőbb Önvalóval, a Felsőlélekkel azonosítaná. Ezen a ponton az embernek nincs többé vágya a világi örömökre, hiszen transzcendentálissá válik hozzájuk képest. Ekkor az élőlény az önvalóból merít vég nélküli boldogságot. E szint tehát a jóga tökéletessége, amely nem érhető el azok számára, akiket az anyagi, érzéki élvezet érdekel. Ha a jógi nem éri el ezt a helyzetet, akkor életének minden erőfeszítése hiábavaló volt.