Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
ásrama
Lakhely egy templomban vagy egy szent helyen. E szó magányos kunyhóra is utalhat, ahol egy szent ember vagy bölcs lakik. A bölcsek gyakran az ásramjukban végzik személyes meditációjukat, s tanítványaikat is ott oktatják. Ez általában nagyon egyszerű hely, de néha lehet nagyon nagy, templomból és vendégházakból, valamint oktatóhelyiségekből stb. álló épületegyüttes. Az ásrama általában nagyon békés és nyugodt hely. Tökéletesen alkalmas az Istenről és az önvalóról való meditációra.
Az ásrama szó másik jelentésében a védikus társadalmi rendszer szerinti élet négy lelki rendjére utal. Ez magában foglalja a brahmacsári, vagyis tanuló, a grihasztha, vagyis háztartó, a vánaprasztha, vagyis visszavonult, valamint a szannyásza, a lemondott életrendet.
A hinduizmusban a négy lelki tartózkodási hely, ill. életszakasz valamelyike, amelyen a „kétszer született” hindu ideális körülmények között keresztülhalad. Ezek a szakaszok a következők:
1. a tanuló (brahmacsári), melyet a szüzesség és a tanítónak való odaadás és engedelmesség jellemez;
2. a családapa (grihasztha): ekkor van szükség a házasságra, fiak nemzésére, munkára, hogy a férfi a családját eltartsa, hogy a papok és szent emberek támogatásához hozzájárulhasson, és hogy az istenek és az ősök iránti kötelességeinek eleget tegyen;
3. a remete (vánaprasztha; ez akkor kezd?dik, amikor a férfi már látta fiának fiait, elfordul az anyagias dolgoktól, a magányra törekszik és aszketikus és jógagyakorlatokkal foglalkozik; és
4. a vándorló koldus (szannjászi), ekkor a férfi elhagyja a remetelakot, lemond javairól, hogy városról városra vándorolva élelmet kéregessen, s csakis az örök dolgokkal foglalkozzék.
A hagyomány alapján a móksára (lelki felszabadulásra) a férfinak az élet két utolsó szakaszában kell csak törekednie.
