Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Arany Horda

más néven KIPCSAK KÁNSÁG, a mongol birodalom nyugati részének (mongolul Ulusz Dzsocsi) orosz eredetű megnevezése. Az Arany Horda népe a XIII. sz. közepétől a XIV. sz. végéig a törökök és a mongolok keveréke volt, de általában az utóbbiak adták az arisztokráciát.

Dzsingisz kán birodalmának nehezen meghatározható nyugati része képezte legidősebb fiának, Dzsocsinak a részét (ulusz). Dzsocsi azonban 1227-ben, atyjánál korábban hunyt el. Fia, Batu viszont több nagyszerűen vezetett hadjáratban kiterjesztette uralmát, és 1241-ben többek között Kijevet is kifosztotta és porig égette. Csúcspontján az Arany Horda területe magában foglalta az európai Oroszország nagyobb részét az Uraltól a Kárpátokig, keleten mélyen Szibéria belsejébe nyúlt. Délen a Fekete-tenger, a Kaukázus és az Il-Kánnak (Ilhánnak) nevezett mongol dinasztia iráni területei határolták.

Batu megalapította fővárosát a Volga folyó alsó szakaszán Szaraj Batu néven. A fővárost később északra, Szaraj Berkébe tették át, melynek csúcspontján mintegy 600 ezer lakosa lehetett. Az Arany Horda fokozatosan eltörökösödött, és különösen a legnagyobb kánja, Özbég (Oz Bég) uralkodása alatt (1313-41) áttért az iszlám hitre. A török törzsek a sztyeppen elsősorban állattenyésztéssel foglalkoztak. Alattvalóik - oroszok, mordvinok, grúzok és örmények - adót fizettek nekik. Az orosz fejedelmek, különösen a moszkvaiak, idővel azt a feladatot kapták, hogy az oroszokra rótt adót hajtsák be. A Horda széles körő kereskedelmet folytatott a Földközi-tenger partvidékén élő népekkel, különösen egyiptomi mamlúk (mameluk) szövetségeseivel és a genovaiakkal.

Az 1346-47-ben pusztító „fekete halál”, valamint Özbég utódának meggyilkolása az Arany Horda hanyatlásának és széthullásának a kezdetét jelentette. Az orosz fejedelmek jelzésszerű győzelmet arattak Mamaj, a Horda vezére felett 1380-ban a kulikovói mezőn lezajlott csatában. Togtamis, Mamaj utóda és riválisa megtorlásul 1382-ben kifosztotta és földig perzselte Moszkvát, újra visszaállítva az Arany Horda oroszok feletti hatalmát. Togtamis hatalmát azonban megtörte korábbi szövetségese, Timur, aki 1395-ben behatolt a Horda területére, elpusztította Szaraj Berkét, és a Horda területéről a legtöbb mesterembert erőszakkal Közép-Ázsiába telepítette át. Ezzel a Hordát megfosztotta a feltörekvő Oroszországgal szembeni technikai fölényétől.

A XV. sz.-ban az Arany Horda számos kis kánságra hullott szét. Legfontosabb közülük a Krími, az Asztraháni és a Kazanyi kánság volt. Az Arany Horda legutolsó maradványait a krími kánság semmisítette meg 1502-ben.