Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
nága
(szanszkrit: „kígyó”), a hindu és a buddhista mitológiában részben ember-, részben kígyótestű, erős, jó megjelenésű félisten. A nágákat potenciálisan veszélyesnek, és bizonyos értelemben az emberek fölött állónak tartják. A Nága-lókának vagy Pátála-lókának nevezett föld alatti királyságban élnek, amelyben egymást érik a drágakövekkel díszített tündöklő paloták. Állítólag Brahmá száműzte őket az alvilágba, miután túlságosan elszaporodtak a földön, majd úgy rendelkezett, hogy csak az igazán gonosz, ill. a korai halálra ítéltetett embereket marhatják meg. A nágákat a vizekkel - folyókkal, tavakkal, tengerekkel és forrásokkal - is kapcsolatba hozzák, és a kincsek őrzőiként tartják nyilván. A három legnevezetesebb nága a következő:
1. Sésa (vagy Ananta), aki a hindu teremtésmítoszban a földet tartja, és a világóceánban alvó Visnu-Nárájana ágyául szolgál;
2. Vászuki, akit a világóceán megköpülésekor a köpülőt forgató kötélként használtak;
3. Taksaka, a kígyók királya. A modern hinduizmusban a kígyók születését srávana (júl.-aug.) hónapban nága-panycsamí napján ünneplik.
A női nágák (vagy nágík) a hagyomány szerint feltűnő szépségű kígyóhercegnők. Az északkelet-indiai Manipur dinasztiái, a dél-indiai Pallavák és Funan uralkodó családja (a régi Indokínában) egy ember és egy nágí frigyére vezették vissza családfájukat.
A buddhizmusban a nágákat gyakran ábrázolják bejáratok őreiként vagy - miként Tibetben - alacsonyabb rangú istenségekként. Mucsalinda kígyókirályt, aki a mély meditációba merült Buddhát hét napon át védelmezte az esőtől, érzékletesen jelenítik meg a IX-XIII. század között Sziámban (ma Thaiföld) és Kambodzsában készült mon-khmer Buddha-ábrázolásokon. A dzsainizmus egyik, ún. ösvénycsináló mesterét (Pársvanátha tirthankarát) feje fölött kobrapalásttal ábrázolják.
A művészetben a nágák állatalakban kobraként, csuklyával jelennek meg; fejeik száma egytől hétig terjedhet, vagy ennél is több lehet. Emberi lényekként fejük fölé sokfejű kígyópalást borul. Félig emberi lényekként testük alsó, köldök alatti része kígyóként tekeredik, fejük fölé pedig a kobra csuklyája magasodik. Gyakran láthatók hódoló testtartásban, amint a fő istenek vagy hősök valamelyike csodás tettet hajt végre a szemük láttára.
Ananta Sésa (Sésa-nága)
Ananta
Sésa a nágák, vagyis a kígyók királya. Anantának nevezik, ami azt jelenti: "örökkévaló".
A Patala nevű Föld alatti régiókban elhelyezkedő, alsó bolygórendszerek irányítója.
Sok ezer csuklyája van. Visnut gyakran láthatjuk, amint fejével Sésa mellkasára
dőlve pihen. Sésa az anyagi világon túli Okozati-óceánban lakik, és Visnut azzal
szolgálja, hogy tekervényei által kényelmes "kígyóágyat" képez számára.
Erre lepihenve Visnu megteremti az univerzumokat, beindítva a teremtés bonyolult
folyamatát. Sésa ez idő alatt sok száz fejének csuklyájával védőernyőt alkot Visnu
feje fölött.
Bordó királyi ruhát visel, és gyöngysor díszíti. Egy drágaköves
palotában (Mani Mandapában) lakik. Szankarsannak és Anantadévának is nevezik.
Mivel valójában Sésa az Úr Visnu kiterjedése, formája, úgy tekintik, hogy nem
különbözik magától Visnutól.
Ananta Sésa fő feladata az, hogy elpusztítsa
ezt az anyagi teremtést. Amikor eljön a pusztulás ideje, Anantadéva két szemöldöke
közül megjelenik a háromszemű Siva, aki háromágú szigonyt tart a kezében. Siva
ezután tizenegy Rudra (üvöltő) formában nyilvánul meg, amelyek együtt pusztítják
el az egész univerzumot.
