Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
ámokfutó
Az ámokfutó szavunk a német „Amokläufer” tükörfordítása, dührohamában vagy tébolyultságában vaktában gyilkoló személyt jelent. A köznyelv ámokfutónak nevezi azokat az embereket, akik veszélyes, kártékony illetve törvényellenes tevékenységüket megállíthatatlanul folytatják. A nyomtatott és elektronikus sajtóban ámokfutásnak bélyegzik például a sorozatgyilkos vagy a rendőröknek meg nem álló gyorshajtó viselkedését. A politikai pártok pedig a másik oldal egyes politikusainak pályafutására alkalmazzák előszeretettel az ámokfutás kifejezést…
Maga az ámok a maláj amuk szóból származik, amely dühöngőt jelent, és valószínűleg a portugál amuco szóból került az európai nyelvekbe.
A maláj nyelvben ámoknak nevezik a tébolynak azt a formáját, amelyben a beteg egyrészt fut, másrészt agresszív, ami akár a sorozatgyilkosságig is fokozódhat. A malájok ezt démonoknak, megszállottságnak tulajdonították, egyfajta szent őrületnek. A rohamot amnézia vagy kimerülés követi.
Ámoknak eredetileg Indiában nevezték az ellenségre halált megvető bátorsággal támadó harcosokat. Hátsó-Indiában a maláj és a jávai harcosok is átvették az elnevezést, és az ellenség megfélemlítésére egyfajta csatakiáltásként is használták.
Az ottani uralkodók anyagi javadalmazással és presztízsértékű rituálékkal arra motiválták a harcosokat, hogy képesek legyenek számbeli és erőbéli fölényben lévő ellenséges csapatokat is megtámadni és az ellenfél között vérfürdőt rendezni.
