Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ámokfutó

Az ámokfutó szavunk a német „Amokläufer” tükörfordítása, dührohamában vagy tébolyultságában vaktában gyilkoló személyt jelent. A köznyelv ámokfutónak nevezi azokat az embereket, akik veszélyes, kártékony illetve törvényellenes tevékenységüket megállíthatatlanul folytatják. A nyomtatott és elektronikus sajtóban ámokfutásnak bélyegzik például a sorozatgyilkos vagy a rendőröknek meg nem álló gyorshajtó viselkedését. A politikai pártok pedig a másik oldal egyes politikusainak pályafutására alkalmazzák előszeretettel az ámokfutás kifejezést…

Maga az ámok a maláj amuk szóból származik, amely dühöngőt jelent, és valószínűleg a portugál amuco szóból került az európai nyelvekbe.

A maláj nyelvben ámoknak nevezik a tébolynak azt a formáját, amelyben a beteg egyrészt fut, másrészt agresszív, ami akár a sorozatgyilkosságig is fokozódhat. A malájok ezt démonoknak, megszállottságnak tulajdonították, egyfajta szent őrületnek. A rohamot amnézia vagy kimerülés követi.

Ámoknak eredetileg Indiában nevezték az ellenségre halált megvető bátorsággal támadó harcosokat. Hátsó-Indiában a maláj és a jávai harcosok is átvették az elnevezést, és az ellenség megfélemlítésére egyfajta csatakiáltásként is használták.

Az ottani uralkodók anyagi javadalmazással és presztízsértékű rituálékkal arra motiválták a harcosokat, hogy képesek legyenek számbeli és erőbéli fölényben lévő ellenséges csapatokat is megtámadni és az ellenfél között vérfürdőt rendezni.