Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Afonso de Albuquerque
(szül. 1453. Alhandra, Lisszabon mellett - megh. 1515. dec. 15. Goa mellett a tengeren, India), portugál katona, aki meghódította az indiai Goát (1510) és a Maláj-félszigeten fekvő Malakkát (1511). Arra törekedett, hogy a keleti tengereken ellenőrzése alá vonja a fő kereskedelmi útvonalakat, és telepesek által lakott állandó erődöket hozzon létre. Ezzel lerakta a keleti portugál hódítás alapjait.
Albuquerque Vila Verde urának második fia volt. Atyai dédapja és nagyapja I. János és Eduardo (Duarte) királyok bizalmas titkárai, anyai nagyapja pedig portugál tengernagy volt. Albuquerque tíz évig szolgált Észak-Afrikában, ahol az arabok ellen folytatott keresztes hadjáratokban katonai tapasztalatokra tett szert. Ott volt, amikor 1471-ben V. Alfonz elfoglalta Arzilát és Tangert. II. János király (ur. 1481-től 1495-ig) főlovászává tette; ezt a tisztséget a király haláláig megtartotta. 1489-ben ismét Észak-Afrikában harcolt, s részt vett Graciosa védelmében. János utódának, I. Emánuel portugál királynak az uralkodása alatt Albuquerque kisebb befolyással rendelkezett az udvarban, s ismét Marokkóban szolgált.
Bár Albuquerque a keménykezű II. János uralkodása alatt tűnt fel, és Afrikában is harcolt, hírnevet mégis Keleten szerzett magának. Amikor Vasco da Gama a Jóreménység fokát megkerülve eljutott Indiába, és úttörő vállalkozását követően 1499-ben visszatért Portugáliába, I. Emánuel király Pedro Álvares Cabral vezetésével nyomban elküldött egy második hajórajt is Indiába, hogy politikai és kereskedelmi kapcsolatokat teremtsen az ottani uralkodókkal. A fűszerkereskedelmet kezükben tartó muszlim kalmárok a portugálok ellen fordították Kálikut zamorinját (hindu hercegét). A zamorintól függő délnyugat-indiai Kokin azonban szívesen látta a portugálokat. 1503-ban Albuquerque és unokatestvére, Francisco a kokini uralkodó védelmére sietett, a városban megépítették a portugálok első ázsiai erődjét, és helyőrséget hoztak létre. Miután Quilonban kereskedelmi állomást hozott létre, 1504 júliusában visszatért Lisszabonba, ahol Emánuel örömmel fogadta. Albuquerque ezután részt vett a portugál politika alakításában. Emánuel 1505-ben Dom Francisco de Almeidát nevezte ki India első alkirályává. Az alkirályi címet viselő Almeida célja az volt, hogy fejlessze a kereskedelmet, és segítse a portugálok szövetségeseit. Albuquerque 1506 áprilisában Tristao da Cunhával együtt hagyta el Lisszabont, hogy felfedezze Afrika keleti partját, és erődöt építsen Socotra szigetén. Az erőddel az volt a portugálok célja, hogy elzárják a Vörös-tenger bejáratát, és elvágják az arab kereskedők Indiába vezető útvonalát. Feladata végeztével (1507. augusztus) Albuquerque elfoglalta a Perzsa-öböl és az Ománi-öböl közötti tengerszorosban fekvő Hormuz szigetét, megnyitva az utat a perzsák Európával történő kereskedelme számára. Bár Hormuzban erődöt akart építeni, terveit nem tudta megvalósítani, mert összeveszett kapitányaival, akik Indiába távoztak. Annak ellenére, hogy Albuquerque-nek csak két hajója maradt, tovább folytatta támadásait az arab és a perzsa partok ellen.
Miután Almeida megbízatása lejárt, Emánuel király Albuquerque-et nevezte ki utódául, de alkirályi címet nem adományozott neki. Amikor Albuquerque 1508 decemberében elérte Indiát, Almeida szétverte Kálikut szedett-vedett hajóhadát, egy egyiptomi hajóraj viszont legyőzte a fiát, aki életét vesztette. Almeida ragaszkodott ahhoz, hogy addig nem adja át hatalmát, amíg meg nem bosszulja fia halálát. Cselekvési szabadságát megőrzendő, bebörtönöztette Albuquerque-et. 1509 februárjában Almeida Diu mellett legyőzte a muszlimokat, de csak novemberben, egy portugál hajóraj megérkezése után adta át a hatalmat Albuquerque-nek.
Albuquerque azt tervezte, hogy a keleti tengereken ellenőrzése alá vonja a fő kereskedelmi útvonalakat, és telepesek által lakott állandó erődöket hoz létre. 1510 januárjában sikertelenül próbálkozott Kokin bevételével. Februárban Albuquerque rájött, hogy jobban teszi, ha a muszlimokat próbálja meg kiszorítani. Egy Timoja nevű nagy hatalmú kalóz támogatásával Albuquerque 23 hajóból álló flottája megtámadta Goát, amelyet régóta muszlim hercegek kormányoztak. Bár 1510 márciusában elfoglalta a várost, két hónappal később a muszlim hadsereg kiűzte a fellegvárból. A portugálok végül novemberben vették be Goát, kardélre hányva a muszlim védőket.
A muszlimok felett aratott győzelem után a hindu uralkodók elfogadták a portugálok indiai jelenlétét. Albuquerque haditengerészeti támaszpontként kívánta felhasználni Goát a muszlimok ellen. Az volt a célja, hogy ez a város legyen a fűszerkereskedelem új központja, és rajta keresztül lássák el a hindu hercegeket perzsa lovakkal. Embereit összeházasította az áldozatok özvegyeivel, így Goa állandó lakosai lettek. A várost egy speciális rendszer alapján a környékbeli faluközösségek látták el. Miután gondoskodott Goa kormányzásáról, Albuquerque útnak indult a Maláj-félszigeten fekvő Malakka meghódítására. A kikötőt, amely a Fűszer-szigetekkel és egyéb keleti területekkel folytatott kereskedelem elosztóhelye volt, 1511 júliusában foglalta el. Helyőrséget létesített, s hajókat küldött a fűszerek felkutatására.
Időközben Goát ismét megtámadták, ezért Albuquerque 1512 januárjában visszatért, és felszabadította a várost. Miután megerősítette helyzetét, és egy engedélyezési rendszer segítségével ellenőrzése alá vonta a kereskedelmet, Albuquerque portugálokból és indiaiakból álló hadával ismét a Vörös-tenger felé indult. Mivel Socotra nem volt megfelelő támaszpont, megpróbálta bevenni Ádent, de csapatai kudarcot vallottak. Ezután végigkutatta az arab és abeszszin partvidéket. Indiába visszatérve végül sikerült leigáznia Kálikutot, a portugálokkal szembeni ellenállás központját.
1515 februárjában 26 hajó élén ismét elhagyta Goát, és elfoglalta Hormuz szigetének nagy részét. Szeptemberben azonban megbetegedett, és visszaindult Goába. Időközben megtudta, hogy személyes ellenségét, Lope Soarest nevezték ki helyére; elkeseredett emberként halt meg, a hajón, még mielőtt úticélját elérte volna.
Albuquerque tervei II. János és mások keresztes szellemét tükrözték. Nem engedte, hogy kereskedelmi előnyök eltérítsék eredeti elképzeléseitől. Legvakmerőbb tervei, például az, hogy a perzsákat a török ellen fordítja, vagy a Nílus elterelésével tönkreteszi Egyiptomot, talán emberfelettinek tűnnek, de eredményei is emberfelettiek voltak.
Albuquerque értékes jelentéseit és leveleit a lisszaboni tudományos akadémia adta ki Cartas címmel, hét kötetben (1884-1935). A dokumentumokat fia, Brás (később Afonso) de Albuquerque 1557-re állította össze Commentarios de Afonso Dalboquerque címmel. A művet 1576-ban átdolgozták, 1774-ben pedig nyilvánosságra hozták.
