Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ÁGYÚ (pao)
Az ágyút Kínában sokkal hamarabb felfedezték, mint Európában. Kezdetben bambuszból készítették az ágyúcsövet, de a 13. századtól kezdve megjelentek a bronzból öntött ágyútestek is. A Yuan-dinasztia idején a mongolok már általánosan használták a hadviselésben. A kínai ágyú fejlődése azonban megrekedt, és a 16. századtól kezdve nyugati ágyúkat készítettek európai mérnökök, jezsuiták segítségével. Az egyik leghíresebb korabeli kínai ágyú nevében is őrzi az idegen hatást: fulanji (frank, azaz spanyol). Az ágyú kifejezés a péniszre használt általános metafora.