Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ACÉL (tie)
A régészeti tanúságok szerint az acélt már az i. e. II. évezredben ismerték, bár csak az i. e. 4. századtól kezdve vált használata általánossá, ekkortól kezdve használták pl. nagytömegben fegyverkészítéshez. Az erő és a becsület szimbóluma. A kegyetlen tengeri sárkány fél az acéltól ezért acélból készült szobrokat süllyesztettek el, hogy féken tartsák. Dél-Kínában élt egy hiedelem az "acélfáról", amely a hagyomány szerint csak hatvan évente egyszer virágzott. A hatvanas ciklus egyikeként a hosszúéletet szimbolizálja.