Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kuszráv Amír (Khoszrev Emír)
KÖLTEMÉNYEI

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

AMÍR, KUSZRÁV (1253-1324) a mongolok elől Bálkhból Indiába menekült, ahol a delhi uralkodó udvari költője lett. (Faludy György)

 

Búcsúzkodás
Faludy György fordítása

A felhők is sírnak, érzik a nagy bajt.
Állunk az ajtóban, kérdezem: mi hajt?

Zokognak a felhők, zokogunk mindketten;
csókolódzunk; mennél; karom visszatart.

Csorog az esőlé, zöld a fű a kertben.
Vén varjak károgják búcsúnkhoz a dalt.

Vakuljak meg inkább, ha nem látlak téged!
És milyen sors vár rád, ki menni akarsz?

Szépséged elvirul Amír Kuszráv nélkül,
s hüvelyed mit érlel, ha nálam a kard?

 

SZERELMES VERS EGY FIÚHOZ
Franyó Zoltán fordítása

Tekintetem a föld szinén bármerre széled, ó, fiú,
Nem láthat oly csodát, amely felérne véled, ó, fiú!

Szavad megejt, s ha ringva jársz, eremben lángra gyúl a vér;
Zavart vagyok: minő a szád, szemed s a véred, ó, fiú!

Fejed aranyföveg fedi, selyemhajad derékig ér,
Ha itt vagy, fürtöd harmatán szívem feléled, ó, fiú!

Ha szívem elrablod: megölsz, ha elhajítod: meghalok;
A lelkem vagy, te vagy nekem a fény s az élet, ó, fiú!

Nem nélkülözhetem szemed, sem illatod; ha nem is hívsz,
A lábam, mint a hű ebé, nyomodba téved, ó, fiú!

Mély bú epeszti, meg ne öld e lelke-fosztott hívedet,
Hisz ifjú vagy te is - szívét hová vetéled, ó, fiú?

Miattad Khoszrev hontalan földönfutóvá lett, szegény,
Mert szívtelen vagy, mind e kínt nem érzed, ó, fiú!