Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kiszáí
VERSEI

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

KISZÁ'Í - született 952-ben, Mervben. Először a számánida emírek, majd a ghaznavida Mahmúd (997-1030) udvari költője volt. Élete végén visszavonult, és erős sí'ita érzelmű (Alít és családját dicsérő) vallási, moralizáló verseket írt, melyek hatással voltak Nászer-e Khoszroura.

Savvál - a muszlim holdév tizedik hónapja. 341 savvál 26-a megfelel 952.

 

KÖVETTE NEGYVENEGY ÚJ ÉV...
Hegyi György fordítása

Követte negyvenegy új év a háromszázadikat,
Savvál huszonhatodik napja volt, csütörtöki nap,
Mikor születtem. E földön mi tenni- s szólnivaló:
Mi várt? Öröm? meg a jómód? dalolni csak dalokat?
Mi várt?! Robot! De rogyásig! Halálig egyre robot!
Apák rablánca, családfők igája: gyermeki had!
Öt évtized leperegtén kezem között mi maradt?
Ezernyi bajnak, ezernyi kudarcnak lajstroma csak.
Hogyan summázzam e listát? Hogyan rendezzem e sort?
Első betűje hazug már, s a vég: a legbadarabb!
A zsarnok vágynak a vásált cseléde lettem. A sors
Sosem pihenve - s a koldus reám, balekra - lecsap.
Jaj, ifjuság ragyogó fénye! Hol vagy, boldog idő?
S ti bájos, szép, gyönyörűszép orcák, varázslatosak?
Erőm, hová, hova tűntél? hová, vidám nevetés?
Hová, gyönyörteli órák? s szerelmek, hajdaniak?
Hajam, jaj, tejszinü immár, szivem szurokszinü lett,
Az arcom ónszinü, bőröm a csontjaimra tapad.
S akár a rossz nebuló fél: mikor leszen nemulass:
Remegtet egyre halálfélsz, szünetlenül riogat...
Időnk letelt - mehetünk hát. A sors beteljesedett.
Az életünk a jövendő gyereknek már mese csak.
Öt évtized keze morzsolt, Kiszá'í, és ez a mancs
Kitépte fölrepitőid, kitépte szárnyaidat.

 

NÉGYSOROSAK
Demény Ottó fordítása

1
Szépség a rózsaszál, gyönyör. Édentől jött csoda.
Szépsége ámulatba visz és lelket nemesit.
Ó, rózsaárus, mért adod ezüstér kincsedet?
Drágább e földön mi lehet, mint szép virágaid?

2
Ha szakállam feketítem, te ne bánkódj, édesem.
Tűrd el ezt is, mint a többit, nem hiuságom az ok.
Ifjuságom régen elszállt s kik a vén kort tisztelik,
Bölcs tanácsért megkeresnek, ámde adni nem tudok.

3
A szép madár belekezdett dalába s úgy repesett,
Miként a hű szerető, hogyha kérleli jegyesét.
Mit énekel? "Gyere már, ó, szerelmes ifju, siess!
A kertbe' van, ki szeret téged, nyújtja már a kezét."

 

A BALGA RÓZSAÁRUS
Franyó Zoltán fordítása

A rózsák földünk díszeként az Édenben fakadnak,
A szívben gyúlt öröm, mit ők a bús világnak adnak.
Mondd, rózsaárus, mért adod te pénzért hát a rózsát?
A rózsa árán szebb gyönyört úgysem vehetsz magadnak.