Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Bresztovszky Ernő
NEGYVEN KINÉZEREK
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Nyugat, 1908, II. 54-56. oldal


Furcsa nevű lájdinándok akadnak vagy negyvenen az osztrák-magyar ármádiában. A hadnagy úr Krzomisl nevét már régen megszoktuk a főhadnagy úr Bogorescu-éval együtt. A herr oberleutnant Li-pe-hong azonban még újdonság. A dzsidás polyák éppen olyan zavarban lehet vele, mint a kunsági huszárgyerek, amikor jelenti: meldige hórzám, herr lájdinánt Cseu-tao-si… Mondom, vagy negyven tiszt: hadnagy, főhadnagy, kapitány akad a hadseregben, akinek sárgás a képe, görbe a szemevágása és Li-pe-hong vagy Cseu-tao-si, vagy akár Ka-la-maj-ka és Nem-tom-mi a neve. Negyven kinézerek vágatták le a copfot, húztak huszárdolmányt, ulánus uniformist, bakatiszti waffenrokkot. A katonai térképkészítő osztályban is akad néhány, huszár is van, vártüzér sem hiányzik, a telegráf-ezredben is tanul egy-kettő, a pionírok gyakorlatain is ott néz, ott lát egy pár. Talán csak éppen tengerész nincs. Mert tanulni jöttek ide a negyven mandarin-ivadékok. Tanulni: látni. Negyven pár apró, csillogó szemen át szívja magába Kína az embergyilkolás mesterségének modern fortélyait nálunk. És máshol még több akad. Saint-Cyrben is van kinézer kadét és a porosz gárda halszemű legényeinek is akad ilyen sunyi szemű hadnagya. Kína rájött, hogy a legsürgősebb dolog ölni megtanulni, Kína tehát megtanul ölni. Japán és német tisztek tanítják a Hoanghó mentén a modern haditudományt s a menny fiai meg szétszélednek a tervszerű és nagyarányú emberölésnek ma klasszikus földén, Nagy Sándor, Caesar és Napóleon Európájában.
Négyszázezer főnyi rendes katonaságot akar felállítani Kína tíz év alatt. A terv kész és a végrehajtása is halad már néhány év óta. Európai tisztek végignéztek már egy-két nagy hadgyakorlatot. Sápadozhattak egy kicsit az irigységtől. Az attasék jelentései legalább arról szóltak, hogy a kínai legénységből rövid idő alatt - ha jól emlékszem, nem egészen egy évnyi kiképzés - alatt jobb katonaságot faragnak, mint Európában két-három évnyi keserves kaszárnyaélettel tudnak. Ami csodásat a japáni katonáról meséltek a nagy háború idején a riporterek, azt megduplázva mondták újra a tüzérré, bakává vedlett kuliról a hivatalos attasé-jelentések. Tíz év alatt négymillió kiképzett és mindent elbíró katonája van Kínának. És ennek a négymillió embernek nem kovás puska lesz a kezében, mint volt abban az időben, amikor Wilhelm R. I. gőgje világgá röpítette a civilizált Európa hadi jelszavát: kegyelmet nem adunk! A kovás puskák múzeumba kerültek (igen, Kínában múzeumok rendeződtek már be) és a négymillió sárgaképű ember kezében Kínában gyártott, újfajta fegyverek lesznek. A Mannlicher avult modell mellettük. Géppuskájuk sok (nálunk még most kezdik ezt az igazán tömeggyilkos fegyvert bevezetni), ágyúik messze hordók és büszkeségei Kruppéknak, akik méregdrágán szállítják őket, míg a pekingi arzenált az amerikaiak fölépítik.
Bizony, a mi monarchiánk mihamar elesik attól a kis földdarabtól, amit Kínából kiosztott számára a porosz jóakarat és egyetlen gyarmatunk nemsokára ismét a Ferenc József-föld hósivatagja lesz. Négymillió katonával nem szokás megtűrni, hogy egy-két század idegen baka okkupálva tartsa az ország egy darabját. A negyven kinézereket arra tanítjuk ki, hogyan lehet bennünket kikergetni a száz hektár nagyságú "bérlet"-ből, valahol Pe-king kikötője Tien-csin mellett. Vei-hai-veit meg Hong-kongot se soká tartják meg az angolok és Franco nemzetét hamarosan kiebrudalják Makaóból. Kínát megtanítjuk ölni és Kína fog tudni védekezni.
Az álmos ópiumszívókat fölébresztette az európai meg amerikai tőke. A kínai kisipart tönkretette a külföldi kapitalizmus, amely saját hazájában fojtotta meg olcsó gyári holmijaival a kínai manufaktúrát. A boxerlázadásokat, az amerikai áruk bojkottját a kenyér nélküli porcelánfestők, selyemszövők, a keresztény papok konkurenciájától félő kínai malasztárulók, a munkanélküli kulik és az indokínai verseny folytán züllő rizstermelők csinálják. Kínában egy szárazság, egy áradás milliókat kerget a éhínségből a lázadásba, a mandzsu uralom bajba került. A dinasztia támasztékot keres, a mandarin-oligarchia fél a néptől, fél az európai kultúrától és megtalálja az eszközt a nép és kultúra elleni védekezésre - a modern hadseregben.
Kínában halálos büntetéssel eltiltották az ópiumszívást (szimbólumnak is jó ez a rendelet, amely - nem vonatkozik a mandarinokra), mert Kínában - gazdag vasérctelepeket találtak az európaiak.
Ez a mondat illogikusnak látszik, pedig nem az. Az óriási, kiaknázatlan kőszéntelepek s hozzá a vasbányák, no meg az olcsó munkaerő: ezek azok a főokok, amelyek a külföldi tőkét Kínába csábítják és a kínai pénzembereket, a dinasztia támasztékait burzsoává tették. Miért is engedje át a kínai tőke az amerikainak vagy az európainak ezt a rengeteg kincset, amit magának tarthat meg? A kínai élelmesség rájött arra, hogy a vas, meg a kőszén nagy iparnak: milliárdok szerzésének alapja. Ezeket a milliárdokat a rizsre éhes kuliktól és a milliókra éhes fehérektől megvédeni: erre kell a hadsereg.
Megvédeni a milliárdokat, erre kell a negyven kinézer tiszt az osztrák-magyar hadseregben, a négymillió katona Kínában. Megszerezni a milliárdokat, erre kell az ópiumtilalom, az évente kiküldött háromszáz kínai diák az amerikai egyetemeken, a vasutak, a folyók megrendszabályozása és az Európában járó, alkotmányokat tanulmányozó küldöttség, ami az európai tőkére komolyabb sárga veszedelem a kínai hadseregnél is.
De a kultúrára nagyobb nyereség, mint amekkorának látszik. Új gondolatokat, öreg kínai ideák nemzetközi értékesítését, a kínai fal leomlását jelenti. A kultúrember ne tartson a sárga veszedelemtől, de ne féljen az a munkás sem, akit a kuli kis igényein épülő kínai ipar itt, Európában tehet - így mondják - munkanélkülivé.
Elvégre: az ipar nemcsak új vagyont jelent a kínai tőkének, hanem új igényeket is a kulinak. Amerikában európai bevándorlók - részben magyarok - voltak tavaly előtt sztrájktörők egy vasútépítésnél, amelyet a kínai és japáni kulik hagytak ott, mert nem adták meg a követelt béremelést. Kínai nyelvre - állítólag - lefordították már a "Kapital"-t, amelyet magyarul még nem lehet olvasni (az Akadémiát Le Play öreg bölcsességeinek Geőcze Sarolta-féle fordítás foglalja el egyéb társadalomtudományi ambíciók híján), s a kínai ipar kínai proletariátust, kínai szocialista lapokat teremtett. Ha pedig Kínában a szocializmus is megtermett, akkor az sem fogja félteni a mennyei birodalomtól a kultúrát, aki a szocializmusban a kultúra veszedelmét, a modern civilizáció elfajulását látja.
A Hoang-ho mentén tanulni kezdik a mi ideáinkat és a sárgák iparművészetét lessük el mi. A negyven kinézerek, akik ölni tanulnak nálunk, négyszáz millió ember belső átformálódásának s az I-king és Si-king évezredes kultúrája közkinccsé válásának eszközei. Leánykérők, akik a két civilizáció összeházasításán igyekeznek.