Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kásání
VERSEI
Hegyi György
fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
MOHSZEN-E FEIZ-E KÁSÁNÍ - (született Kásánban, 1597-98-ban, meghalt 1680-ban). A híres perzsa filozófus Mollá Szadrá (meghalt 1640-ben) tanítványa és veje; híres volt rendkívüli műveltségéről is (mintegy kétszáz, teológiával és etikával foglalkozó értekezést tartanak számon a neve alatt). Misztikus tendenciájú lírája kiválik a Szafavida-periódus megmerevedett, neoklasszicista költészetéből rafináltan egyszerű népdalszerű hangvételével és magával ragadó zeneiségével.
ÖLTSZ SZÁZ ALAKOT PILLANATONKÉNT...
Öltsz száz alakot
pillanatonként - de ha tiltott
Látnom! Szakadatlan - s szakitatlan nyit a tiltott
Rózsák sora! Százszor tefeléd néztem - azonban
Rád néznem a szégyen s a szemérem szava tiltott.
Túl egyesülésünk kapuján rózsaliget vár -
S kalmár szemeim vetni a rózsáira: tiltott;
Élet- Vize-forrása rubintajkadat esdi
Ajkam, de - a vágy bár elepeszt - innia tiltott.
Mért tártuk a szárnyát a tudásnak ki hiába,
Szárnyunkon a nagyságod elé szállni ha tiltott?
Láthatsz te, de téged sose lát Feiz: oly ital vagy,
Melyből - belefúl bárha, de - kóstolnia tiltott.
AKÁRKIÉRT HA RAJONGOK-JAJONGOK IS...
Akárkiért ha
rajongok-jajongok is, de belül
Szivemben egy a kivánság: te, csak te szűntelenül.
Ne kérdd, ne kérdd: hova? honnan? Helyem csak egy akad, egy:
A trónusodnak az árnyéka, semmi más e kivül.
Ne kérdd, ne kérdd: e világon ki ismerőse vagyok?
Te vagy csupán a világból az ismerős egyedül.
A véled-egyesülés szent nevére mondd: ez az éj,
A tőled-elszakítottságnak éje végre derül?
- Legyen barátod a bánat, ha vágysz a kedves után;
Amerre kincs van, a sárkány is ott van őrizetül!
Tanulj busulni a kedves miatt, ha őt akarod,
Örömre vágysz, de a bú leng előtte függönyeül...
De mondd, remélhet-e szíves fogadtatást ez a kín-
Sebezte Feiz, amikor majd, szegény, elédbe kerül?
EMBERFIA RÁD SOSEM TEKINTHET...
Emberfia rád
sosem tekinthet,
Titkon lopod el szegény szivünket,
Titkon lopod el szegény szivünket,
Emberfia rád sosem tekinthet.
Bűbáj a tekinteted, varázslat,
Szíveknek az elcsenője tincsed.
Meddig leszel "ismeretlen", ó, te
Pajkos - hiszen ismerünk mi! -, színleg?
Hisz nincs idegen meg ismerős a
Lelkedbe', hiszen mi vagy te: mindegy!
Kettészakitott szerelmeseknek
Mikor könyörülsz a kínjain meg,
Felvirrad a napja tán, hogy eljössz,
Cellánkba belépsz, keresve minket,
Szívünk-veszitett szerelmeseknek
Orcádrol a fátylad ellegyinted,
Elsöpri világot ékesítő
Szépséged a szenvedéseinket,
S gházal-dalolás se lesz, de nem lesz
Feiz sem, miután reád tekintett.
E SZÍVBÉLI BÁNAT...
E szívbéli bánat,
jaj, elmondhatatlan,
Meghallgathatatlan, takargathatatlan;
E szívbéli búról ha nem szólhat ajkam,
Miért is beszéljek? hisz elmondhatatlan.
Szivem bánatáról ne faggass hiába,
Ne fürkészd e bút, hisz kifaggathatatlan.
E bánat porával te szórtad be szívem,
S e portól a szívem beh megmoshatatlan!
A szívem miattad szorult össze görcsbe,
S e görcs fel nem enged, kioldozhatatlan.
Aludnék s az álom se ad már nyugalmat,
Szívem kínja immár elaltathatatlan.
Ne szólj hát, az ajkad szorítsd össze, ó, Feiz!
E szívbéli bú úgyis elmondhatatlan.
