Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

KAMÁL KHUDZSANDÍ
KÖLTEMÉNYEI

Faludy György fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

KAMÁL, KHUDZSANDÍ (?-?405) Khudzsandban született Transoxoniában. Misztikus költő és hitszónok volt; a helyi szultán Tábrízíben palotát építtetett számára, ahol tanítványai közt élt, mint prófétájuk.

 

SZERETŐK BÁNATA

A jámbor nem is sejti, hogy más unott imája,
s más a szeretők vágya, s vad melankóliája.
Bennünket nem vonz az Éden, amelyet beigértek,
mivel misztikus gyönyörünk még feljebb fekszik s mélyebb.
Mit bánom, ha rendfőnököm korbáccsal ki is verne
cellámból? Övé a szabály, enyém az Úr kegyelme.
Bort inni jó, bár még jobbak a rózsaarcú lányok,
de városunkban ily gyönyört kívánhat-e a jámbor?
Itt fekszünk most az isteni jelenlét roppant szőnyegén,
míg cenzoraink homloka legfeljebb a küszöbig ér.
Figyelj, szúfi! Most eladom övemet és csuhámat is,
a pénz a korhelyeknek megy; övék könyveim ára is.
Kamált őrült vágy kergeti, hogy két arcát bokáid
közé szorítsa. Megvan. Most egész testedre vágyik.