Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Juhász
Gyula japános versei
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Japán módra
A sóhaj és
a felhő összeérnek
Valahol szűz magasban csöndesen ?
S a felhő szól: én szomorú fivérem,
Ölelkezzünk a tündöklő egen!
*
A rózsák és
a vágyak haldokolnak,
Ha jő a két kertész, a tél s halál ?
S a rózsák szólnak: ott leszünk maholnap
Az égi kertben, hol örök a nyár!
*
A tengeren eltűnnek
a vitorlák
S a fellegek eltűnnek az egen.
Van valahol egy tenger és egy ország,
Mely vitorlátlan és felhőtelen.
1923
Japánosan
Nem építettem
kunyhót sem magamnak
És nem szereztem sápadt kincseket,
A vágyaim a végtelenbe laknak
S minden pompád enyém, szent kikelet.
*
Van éjszaka,
hogy oly közel a holdnak
Arany tányérja a kék ég falán
És bánataim oly távol bolyongnak,
A mennybe szálltak boldogan talán.
*
Az óborokban
annyi feledés él
És annyi emlék s úgy tetszik nekem,
Hogy régi életeim szenvedését
Békélt gyönyörrel újra ízlelem.
*
A kedvesem elküldte
a szelencét,
Mely fekete, akár az éjszaka
És benne egy szál jázmin, régi emlék,
Oly hervadt, mint az életem maga.
*
Egy őzet lőttek
a szegény vadászok,
Kiket az élet űz, e rengeteg.
Az őz szeméből könny és vér szivárog,
De boldogabb már, mint az emberek!
1924
Japán módon
A holdat is
felhő takarja néha
És elsötétül néha a nap is.
Szívem szerelme, sokszor fáj a tréfa
S borongok én a boldogságban is.
*
Hogy hűtelen
vagy, jól tudom nagyon rég
És leveledet régen összetéptem,
De végső csókod ott ég ajkamon még,
Mint hő pecsét a szerelmes levélen.
*
Fejem havas
már, mint a Fuzijáma,
Mely tengerekre néz magányosan,
De tövében nyit még tavasz virága
S szívemben is még olykor vágy fogan.
*
Egy régesrégi
hercegnőt imádok,
Akit nem csókolt földi ajk soha,
Aki e tájon szerelemre vágyott
S e dalban él elhervadt mosolya...
1924
Japáni módon
Álmomban varjak
károgtak a fákon,
Melyek tavaszi alkonyban remegtek.
Az életem is ilyen furcsa álom,
Csak egy való, hogy oly fájón szeretlek!
*
A kertben ültünk
nyári ünnepélyen,
Smaragd füvön topáz bor csillogott ránk,
Arany nap tündökölt az azúr égen
S peregtek gyémánt homokként az órák.
*
A temetőben
oly furcsák a hantok,
Mikor víg napfény megcsókolja őket
S csattog fölöttük a tavaszi dalnok.
A szerelmem is ilyen temetőkert!
*
A távoli hercegnő
egyre késik,
De én kék lampion mellett virrasztok.
Új holdra nézek, sóhajtok az égig
S megcsókolok egy ismeretlen arcot!
1924
Japánosan
Az őszben mindig
ott van a tavaszból
Egy lomb, egy dallam, egy csillag s nekem
Borús vágyamban, mely feléd barangol,
Még integet az első szerelem.
*
Örök tajfun
dúl sorsom óceánján,
Vágyak hajóit elsüllyesztve mind,
Én nézem e dúlást dalolva, árván
S szemed kékjéből üdvök ege int.
*
A kert mélyében
alszanak szelíden
A bús virágok. Hűs éjszaka van.
Szerelmünk napja tűntén árva szívem
Így álmodik felőled hasztalan.
*
Egy pók sző
hálót gondosan az éjben,
Két jázminág közt a mély csendbe sző.
Szívem s szíved közt a gyorslábú évek
Igy szőnek szálat s kész a szemfedő.
1925
Megint japánosan
Az új tavasz
először nem a város
Borús zugába kukkan boldogan.
A temetőbe surran és virágos
Sírok között méláz s új dalt fogan.
A hold olyan magányosan virraszt ma
S olyan talányosan a vén egen,
Mint öreg úr, kinek könnyét kicsalta
Egy régi, régi, régi szerelem.
Papírból építettem én lakásom,
A földrengés se dönti meg soha.
Világít benne gyászon és homályon
Lement napoknak elhunyt mosolya.
1926
Új dalok japán módra
A vadludak
a nádasban kerengnek,
Az őszi szélben búgnak, mint a bú,
A régi helyet, kedves, ne keresd meg,
Ó, mert a múltba vissza nincs kapu.
*
Halványan mosolyog
a hegy a tóban,
Mely lábánál szelíden szendereg,
Emléked a szívemben egyre jobban
S tisztábban tündököl, kedves gyerek.
*
A lampiónnál
fényesebb a csillag,
Mely égi ünnepen csügg, milliom,
De ünnepén szerelmes álmaimnak
Te vagy a csillag és a lampion.
*
Havas tetőkről
jó a völgybe nézni,
Hol rizs terem és karcsú pálma int,
Havas fejjel jó néha fölidézni
Az ifjúság mosolygó árnyait.
1926
Újabb japán módra
Sárkányokat
eresztettünk a réten
S a szél elvitte messze, hirtelen,
Kerestük őket sírva és remélve,
Talán megleljük majd egy más egen!
*
Kis kedvesemnek
volt egy őzikéje,
Szemében mindig bánat csillogott,
Mint nővéremnek, úgy néztem szemébe
És úgy szerettem őt, mint hű rokont.
*
A világ titkát
nem lelték a bölcsek,
A világ titkát nem kerestem én,
De már tudom, mért szomorúk az őzek
S mért oktalan e földön a remény!
*
Az égi hírnököt
nem látja senki,
Mikor közöttünk halkan megjelen,
Az üdvösséget hozza, vagy a semmit?
Mindegy: túlvisz e fájó életen!
1926
Japánosan,
köszöntő
Marianna születésnapjára
Minden tavaszból
őrizz meg magadnak
Egy szál virágot, egy sor éneket,
Az évek akkor el hiába halnak,
Mindig dalosabb kerted lesz neked.
1926
Megint japánosan
Egy gyíkot öltem
meg gyermekkoromban
És kis húgom másnap halálba dermedt,
Ha gyík szemébe pillantok borongva,
Ijedten néz belőle rám a gyermek.
*
Öreg szívemre
fiatal tavasznak
Úgy hull varázsa, mint a nyíl az őzre
S a sétatéren lábam félve baktat,
Mint őszi pille száll a temetőre.
*
Ha márciusi
csillagokba nézel,
Szívedben jobban fáj a bús november
S ha kikeletkor emléket idézel
Őszi avar jő tavaszi szelekkel.
*
A csillagokat
a nagy lámpagyújtó
Fölgyújtja nékünk mindig, minden éjjel,
Csak néha nem láthatjuk a borútól
És egyszer elfödjük a szemfödéllel.
1927
Japánosan
Az esti felleg
néha rózsaszínű
És néha bíbor, majd kék, majd arany,
Fáradt szívemnek vígan hozza hírül:
Az elmúlásnak mily dús titka van.
1928
(Japános vers a gyermekekről)
Nem tudhatod,
melyik bölcsőben alszik
A nagy, a bölcs, a szent, kit vár e föld,
Kinek szava majd egy világra hallik
S ki egykor millió vágyat betölt!
1928
-------------------------------
Komarl Romi
Japán vers
Fehér fejével
vár a Fuzijáma,
Ezüst sugárral szegte be a hold,
Hozzá nem ér föl a világi lárma,
A szenvedély mély szivében halott.
Ó de tövén nyil csersznyék virága,
Ó de tövén zokognak a dalok,
Fehér fejével vár a Fuzijáma
És én forró öledbe lankadok!
A
szegedi Színházi Újság 1922. dec. 9-i számából.
Műfordításvolta kétséges, hasonló nevű japán költőről nem tudunk.
