Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Muhammad bin
Salih al-'uthaymin
JOGOK ÉS KÖTELESSÉGEK
AZ ISZLÁMBAN
Fordította: Ahmad Abdulrahman Okváth Csaba
Lektorálta: Abu Abdulrahman Raid Smadi
1994/1414
Forrás: www. iszlam.cjb.net
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
TARTALOMJEGYZÉK
Előszó
I. Kötelesség
II. Kötelesség
III. Kötelesség
IV. Kötelesség
V. Kötelesség
VI. Kötelesség
VII. Kötelesség
VIII. Kötelesség
IX. Kötelesség
X. Kötelesség
Utóirat
Hála legyen
Allahnak, őt imádjuk, őhozzá fordulunk segítségért, őtőle kérjük bűneink bocsánatát,
Hozzá fordulunk bűnbánóan, Hozzá menekülünk a lelkünkben lakozó gonoszság elől,
s a cselekedeteink által okozott rossz elől. Akit Ő vezet az igaz Útra, azt
onnan nem térítheti le senki, akit Ő tévútra vezet, nem talál az vezetőre.
Tanúságot teszek, hogy nincs más isten kivéve az igaz Allahot, Ő az egyedüli,
nincs Neki társa.
Tanúságot teszek arról, hogy Mohammed (sz.A.e.w.sz.) az Ő szolgája és prófétája,
Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget. Allah áldja meg háza népét, társait
és mindazokat, akik követték őt.
Allah törvénykezésének legnemesebb vonása az igazságosság mindenkori figyelembe
vétele. Mindenkinek meg kell kapnia azt, ami jár neki. Mindenki, aki valamiféle
joggal bír, azon jogokat a többi muzulmánnak tiszteletben kell tartani.
Ez csak akkor lehetséges, ha mindenki ismeri a saját magának járó és másoknak
járó jogokat.
E rövid tanulmányokban megpróbáltuk összefoglalni
és rövidített formában bemutatni azokat az elemi jogokat, melyek segítségével
eleget tehetünk Allah előírásainak, a Próféta sunnajának, s így nagyobb megértés
és béke fog a muzulmánok között uralkodni.
I.
Kötelesség. A magasztos Allah jogainak tiszteletben tartása.
/A hívő Allah iránti kötelessége./
Az e kategóriába
tartozó jogok a legnemesebbek, a legfennköltebbek. Mindenki számára fenntartás
nélkül kötelezőek, gondolkodás és megkérdezés nélkül teljesítendők, mivel ezek
a Teremtő /háliq/, a mindent Birtokló /málik/, a dolgokat elrendező /mudabbir/
Úré.
Jogok, melyeknek Birtokosa által jött létre az Ég és a Föld, minden teremtett
az Ő teremtése, mit emberi ésszel föl nem fogható bölcsességgel előre elrendezett
és mindezeknek határt szabott.
Allah jogai, aki a semmiből teremtett téged, óvott, táplált mikor még csak édesanyád
méhében voltál, s születésed után is hasonló kegyelemmel gondoskodott rólad:
"S Allah vezet
ki titeket anyáitok hasából,
(s ti) nem tudtok semmit, majd Ő megteszi néktek a hallást,
a látást, s a szivet, hátha tán hálát adtok."
(Korán, 16:78)
Ha csak egy pillanatra is levenné rólad tekintetét és elfordítaná kegyét rólad, azonnal elpusztulnál, s mindezért nem kér tőled semmit, sőt Ő ad neked:
"... Mi nem kérjük tőled a gondoskodást, Mi gondoskodunk rólad. ..." (Korán, 20:132)
A te feladatod Vele szemben csak az, hogy csak őt imádd, csak Őbenne higgy, ne állíts mellé társakat. Ezt kéri tőled, de ennek a haszna is hozzád tér vissza:
"S Én csupán
azért teremtém a dzsinneket, s embereket,
hogy szolgálóim legyenek.
Én nem akarok tőlük gondoskodást, s nem akarom,
hogy tápláljanak Engem.
Lám! Allah! Ő a Gondoskodó, kinél a törhetetlen erő."
(Korán, 51:56-58)
Azt kéri tőled,
alázatos és engedelmes szolgája légy /a‘bd/, engedelmeskedve előírásainak,
elkerülve azt, amit megtiltott.
Képzelj el egy embert, aki neked nagyon segített és mindent megadott, te annak
elfogadnád a parancsait a szeme láttára? Biztos, hogy igen. Hát akkor Allahhal
szemben hogy mersz olyat követni, amit Ő megtiltott, miközben Ő mindent lát
és hall.
"S mi
néktek van a kegyből, hát az Allahtól való.
Majd ha balszerencse érint titeket, hát néki sopánkodtok."
(Korán, 16:53)
"S küzdjetek
Allahért az Ő igaz küzdésével.
Ő kiválasztott titeket, s nem tette meg
rátok hitvallásban a viszontagságot. Atyátok,
Ábrahám felekezete (a tietek). Ő nevezett titeket
Muzulmánoknak* azelőtt, s ebben (az Írásban), hogy
legyen a Hirnök reátok tanú, s legyetek ti tanuk
az emberekre. Hát tartsátok meg az imát, adjatok
kötelező alamizsnát, s tartsatok ki Allah mellett. Ő
a ti felségtek. S kegyes Felség, s kegyes pártfogó."
(Korán, 22:78)
*megbékélőknek
(Őbenne)
A fenti idézetből világosan következik néhány kötelezettségünk Allahhal szemben:
- az ima, ami által Allah eltörli a bűnöket, és magasabbra emel, ez mindenki
kötelessége, képességei szerint:
"Hát tartsátok számon Allahot ahogy csak tudjátok, ..." (Korán, 64:16)
A "képessége
szerint" kifejezés mutatja nincs senki lehetetlenre kényszerítve: a Próféta
(sz.A.e.w.sz.) így szólt ‘Imran bin al-Hussayn-hoz, amikor az beteg volt:
"Imádkozz állva, ha nem vagy képes rá akkor ülve, ha arra sem, akkor oldaladra
fordulva." Imam Buhari.
- zakát: ez a vagyonod jelentéktelen részének a felajánlása a szükséget látó,
szűkölködő muzulmánok számára, az úton lévőknek stb.
- egy havi böjt /siyam ramadan/ minden évben, de ez sem minden áron, mivel a
Koránban ez áll:
"... És ki
jelen van közületek a hónapban, hát böjtölje
ki azt,s ki beteg, vagy úton van, hát annyi
további napon..."
(Korán, 2:185)
Ha valaki pedig
valami állandó betegsége miatt erre képtelen, minden egyes böjti napot a szegények
táplálásával helyettesítheti.
- zarándoklat Mekkába /bayt haram/, a hívő életében egyszer, ha módja van rá.
Ezek Allah alapvető jogai velünk szemben.
Testvérem! Tartsd mindig szem előtt e könnyen teljesíthető kötelességeket, melyek
jutalma felmérhetetlen, ha e szerint élsz, boldogulsz az evilágon és a túlvilágon
is, és elkerülöd a tüzet, s a Paradicsomba jutsz:
"... S ki eltávolíttatik
a Pokoltól és bevezette-
tik a Menyországba, hát valóban győztes. S mi
az evilági élet, ha nem vigaszteli káprázat."
(Korán, 3:185)
II. Kötelesség. Allah prófétájával szembeni
kötelesség.
Ez a legmagasztosabb feladata a teremtett lényeknek, embereknek, ezzel kapcsolatban így szólt a magasztos Allah:
"Íme! Mi elküldénk
téged (Ó, Muhammad) tanuságtevőként,
hirdetőként, s figyelmeztetőként,
Hogy ti (emberek) higgyetek Allahban, s az
Ő Hirnö kében, s tartságok őt tiszteletben, ..."
(Korán, 48:8-9)
E Quran vers
ismeretében szükséges, hogy a próféta személyét, annak szeretetét a legelső
helyre tegyük, önmagunk elé, sőt gyerekünk és szüleink szeretete elé. Egy prófétai
hagyomány is ezt erősíti meg:
"Addig egyikőtök sem lesz hívő míg kedvesebb nem leszek számára még a gyereke,
szülője és az összes embernél is." /Buhari és Muslim hagyomány gyüjteményéből./
A Prófétával
szembeni kötelességünk tehát, hogy tiszteljük, becsüljük, nagyra értékeljük,
de mindezt a megfelelő módon, anélkül, hogy megrövidítenénk vagy éppen ellenkezőleg
túlzásba vinnénk személye iránti rajongásunkat. Életében tisztelték szokásait
/sunna/ és személyét. Halála után tisztelendő a sunna-járól szóló híradás, és
az Ő igaz törvénykezése. Aki ismeri milyen volt a Társak /sahába/ tisztelete
a Prófétával (sz.A.e.w.sz.) szemben, az tudja e kegyes emberek példáján okulva
a helyes módot.
U‘rwa bin Mas‘ud egyszer így szólt a Qurays törzs vezetőihez, amikor
azok elküldték őt a Prófétához (sz.A.e.w.sz.) a Hudaybiyya-i szerződés kapcsán:
"Jártam a perzsa királynál, a római császárnál, a négusnál /etióp uralkodó/,
de egyikük udvarában sem láttam az allatvalók részéről olyan mérvű tiszteletet,
mint amilyennel a Prófétát a társai körülveszik. Ha parancsolt valamit, azonnal
siettek azt teljesíteni. Ha elvégezte a rituális mosakodását /wudu/, igyekeztek
szerezni a mosdóvizéből, ha beszélt elhallgattak."
A Prófétával (sz.A.e.w.sz.) szembeni kötelességünk továbbá: igaznak tartani
és igazként elfogadni mindazt, amiről Ő tudósított - legyen akár szó a múlt
vagy a jövő dolgairól - hasonlóképpen cselekedni, mint ahogyan Ő tett és elkerülni
mindazt, amit Ő megtiltott.
Hinnünk kell abban, hogy az Ő vezetése a legtökéletesebb vezetés és az Ő törvénykezése
a legtökéletesebb törvénykezés. Tudnunk kell azt, hogy nem létezik más törvény
vagy rendszer mely felülmúlná azt, bármi legyen is az eredete.
Hudaybiyya: megegyezés a mekkai vezetők és Mohammed (sz.A.e.w.sz.) között 628-ban,
a következő évben elvégzendő zarándoklat legetőségéről.
"Mi több, Uradat
nem hiszik addig, míg arra nem
(kérnek) hogy ítélj abban, mi közöttük burjánzik.
Majd nem találnak magukban idegenkedést abból ,
mit elrendeltél, s alávetik magukat alázattal."
(Korán, 4:65)
"Mondd (Ó Muhammad
az embereknek): Ha szeretitek Allahot,
hát kövessetek engem, s Allah szeret titeket és megbocsájtja
néktek vétkeiteket. Allah Megbocsájtó, Könyörületes."
(Korán, 3:31)
A Próféta (sz.A.e.w.sz.) iránti kötelességünk közé számít továbbá az is, hogy megvédjük az ő törvénykezését és útmutatását, minden ember a képességeinek és a helyzetnek megfelelően kell, hogy cselekedjen. Ha az ellenfelek érvekkel és példákkal támadják a tanítást, ebben az esetben a védeleme is hasonló módon, a tudás segítségével történik, érveik és példázataik cáfolatával, és azok hibás voltának a bemutatásával. Ha fegyverrel támadnak a tanítás ellen, úgy annak védelme is fegyverrel történik. Egyetlen muzulmán számára sem megengedett az, hogy ha hallja, hogy valaki a Próféta (sz.A.e.w.sz.) tanítását vagy magát a Prófétát (sz.A.e.w.sz.) támadja, ócsárolja, akkor ő hallgasson - miközben képes lenne annak védelmére.
III. Kötelesség. A szülőkkel szembeni kötelességek.
Senki sem tagadhatja a szülő fontosságát, magasabb rendő voltát a gyerekkel szemben, hiszen a szülők az "okok" a gyerek születésében. A gyereknek nagy felelősséggel és kötelességtudattal kell viseltetni a szülei iránt, mivel kis korától nevelik és nyugalma érdekében fáradoztak, és zavartalan álma fölött virrasztottak. Az anya gyermekét a testében hordja, és kilenc hónapig a saját egészsége rovására védelmezi, úgy ahogyan erről a Magasztos Allah is szól:
"Az ő anyja hordozá őt legyengülvén a gyengeségen,..." (Korán, 31:14)
Ezt követi a
csecsemő gondozása, szoptatása majdnem 2 évig fáradság, törődés és nehézségek
árán.
Ezalatt az apa a gyerek ellátásáért, élelmezéséért felel, kis korától egészen
addig, míg nem képes önmagáról gondoskodni, mivel a gyerek egyedül képtelen
élni. A fent említett dolgok miatt parancsolta meg a Magasztos Allah a gyereknek
a szülei iránti tisztes bánásmódot és hálás viselkedést. Így szólt Allah:
"S Mi elrendelénk az embert az ő két szülőjének.
Az ő anyja hordozá őt legyengülvén a gyengeségen, s az ő
leválasztása két esztendőkor. Hát adj hálát Nékem, s a
két szülődnek. Hozzám vezet a végzet."
(Korán, 31:14)
Majd így szólt továbbá:
"... s a szülőkkel jók legyetek. S midőn eléri egyikü-
ket, vagy mindkettőt nálad az öregség, hát ne mondd
nékik: Pfuj! S ne taszítsd ki őket, hanem mondj
nékik nemes mondást.
S ereszd le nékik a meghódolás szárnyát kegyelemből,
s mondd: Uram! Kegyelmezz meg mindkettejüknek,
ahogy ők engem kicsin neveltek."
(Korán, 17:23-24)
Ez a Qurán vers világosan megmutatja a gyermek szülei iránti kötelességének
a szükségességét, ennek hogyan kell megnyilvánulni? Tiszteletteljes beszédben,
a gyerek cselekedeteiben anyagi és fizikai önfeláldozásban, de mindig szem előtt
tartva azt, hogy ezen cselekedetek során ne kerüljünk olyan helyzetbe, amely
Allahhal szembeni engedetlenséghez vezetne /ma‘siya/, és saját magunknak
se okozzunk ezáltal kárt.
Beszélj velük kedvesen, segíts nekik, állj a szolgálatukra mindig a megfelelő
módon, és ne neheztelj rájuk ha már öregszenek vagy betegek és gyengék. Ne tekintsd
ezt tehernek rád nézve az ő részükről, mert egyszer te is az ő helyükben leszel.
Te is apa leszel - ahogyan szüleid is azokká lettek -, te is megöregszel a gyerekeid
mellett, ha a hossszú élet rendeltetett a számodra, és öreg korodban szükséged
lesz a gyerekeid tiszteletére és megbecsülésére, ahogyan a szüleidnek is szüksége
volt a tiédre. Ha tisztelettel viseltettél irántuk, nagy jutalomban lesz részed
és hasonló bánásmódban. Aki tiszteli szüleit, azt tisztelni fogják a gyermekei,
aki szembe szegül, engedetlen szüleivel, azzal az ő gyermekei is engedetlenek
lesznek. Ahogyan te ítélsz, úgy ítélnek meg téged is. A Magasztos Allah is magasra
emelte a szülők jogait, hiszen az őt és a Prófétáját (sz.A.e.w.sz.) megillető
jogok után közvetlenül ez következik.
Így szólt a
Magasztos Allah:
"Szolgáljátok Allahot és ne állítsatok Ő mellé sem-
mit (bálványt). S legyetek jók a szülőkhöz, ..."
(Korán, 4:36)
És még:
"... Hát adj hálát Nékem, s a
két szülődnek."
(Korán, 31:14)
Maga a Próféta is (sz.A.e.w.sz.) nagyra értékelte a szülők tiszteletét, hiszen
az Allah útján végzett hadakozás /gihad/ fölé emelte rangban azt. Erről azól
Ibn Mas‘ug hagyománya:
"Megkérdeztem a Prófétát, mely cselekedet a legkedvesebb Allah számára? Az ima
ideje elején elvégzett ima" - válaszolta.
- Aztán mi következik?
- A szülők iránti tisztelet. - válaszolta.
- Aztán mi következik?
- Harc Allah útján. /gihad fi sabil Allah/"
E hagyomány Imam Buhari és Imam Muslim hagyomány gyűjteményeiben található.
Hát ez mutatja a szülők iránti viselkedést, amit sajnos nagyon sokan nem is
tartanak be. Sokan nagyon rosszul bánnak a szülőkkel és nem is tartják őket
tiszteletben. Azok meg fogják kapni a büntetésüket előbb vagy utóbb.
IV. Kötelesség. A gyermek jogai.
Az arab gyerek
szó magában foglalja mind a fiúkat, mind a lányokat, így a gyerekek iránti kötelesség
mind a két nemre vonatkozik. A gyermek iránti kötelességek felsorolása nagyon
hosszú lenne, ezért csak a legfontosabbakat említjük:
- nevelésük, aminek két legfontosabb alkotó eleme a vallásos nevelés és az erkölcsi
nevelés. A Magasztos Allah erről így szólt:
"Ó, kik hisznek! őrizzétek magatokat, s házatok népét
a Pokol tüzétől, minek tüzelői az emberek s a kövek, ..."
(Korán, 66:6)
A Próféta pedig ezt mondta:
"Mindegyikőtök őrző /szó szerint: pásztor/ és mindegyikőtök felelős a nyájáért.
A férfi a háza népének őrzője és felelős érte."
A szülők tehát a gyermek nevelésének a "gondnokai" és felelősséggel tartoznak
érte a Feltámadás Napján.
Így szólt a Magasztos Allah:
"S azok kik hisznek, s kiknek sarjai követik őket
hitben, hát Mi felzárkóztatjuk hozzájuk sarjaikat
(amott), s nem fosztjuk meg őket (földi) csele-
kedeteiktől egyáltalán. Minden ember adósa annak,
mit elnyert."
(Korán, 52:21)
A Prófétától származó hagyomány pedig ezt mondja:
"Ha egy hívő meghal, az eddigi tetteinek a hatása megszakad, kivéve 3 dolgot:
- működő adomány -, tudás, mely mások számára is hasznos /könyve/ -, hívő gyermeke,
aki imádkozik érte." Muszlim Imam gyűjteményéből.
A föntebb felsorolt dolgok mind a gyermek nevelés gyümölcsei. Ha jó nevelést
kapott, akkor még a halál után is hasznos lesz a szülőknek.
A szülők gyakran hajlamosak semmibe venni gyermekük iránti kötelezettségüket,
elfeledkeznek felelősségükről. Nem érdeklődnek gyermekeik fejlődéséről, barátairól,
nem kérdezik meg hol tölti az idejét. Nem irányítják a jó és hasznos dolgok
felé és nem tiltják el a káros dolgoktól, sokkal inkább lefoglalja őket a pénz
utáni hajszájuk, sokkal inkább törődnek a vagyonuk gyarapításával, mintsem gyerekeikkel,
holott gyerekeik iránti felelősségük előbbre való kellene, hogy legyen számukra.
Ahogy a szülőnek kötelessége gyermekének ruházása, táplálása, úgy az is a feladatai
közé tartozik, hogy gyermekének lelki és szellemi szükségleteit a jó irányba
terelje, hogy felkeltse gyermekében a tudás iránti vágyat, hogy lelkét megtöltse
hittel és istenfélelemmel.
Továbbá a szülő feladatai közé tartozik még az is, hogy ellássa gyermekét, áldozzon
rá - a megfelelő mértékben, anélkül, hogy túlzásba vinné - azokból az anyagi
javakból, melyek Allah jóságából a rendelkezésére állnak, ezzel mintegy megköszönve
Allah iránta való kegyét.
A gyermekek jogai közé tartozik még az is, hogy a szülők egyenlő mértékben lássák
el őket, ajándékokkal, kedvességgel, ne engedjék meg az egyiknek azt, amit a
másiknak megtiltanak, mert zsarnokság és bűn, Allah pedig nem szereti a bűnösöket.
Ez a megkülönböztető bánásmód egyébként is a családi béke felomlásához vezet,
ellenségeskedést szül a kiváltságos és a tilalom alá eső között, vagy talán
a szülő és a valamitől megfosztott gyermeke között. Előfordul, hogy egyes szülők
megkülönböztetett figyelemmel viseltetnek azon gyermekük iránt, aki nagyobb
tisztelettel és hálával él velük szemben, azt akarják megjutalmazni. Ennek a
megítélése nem a szülőre tartozik, Allah fogja a jutalmat adni ezért.
Imam Buhari és imam Muszlim jegyezte fel a következő hagyományt erre vonatkozóan:
"Nu‘man bin Basir közlésében, mely így szól: - Az apja, Basir bin S‘ad
megajándékozta őt - Nu‘mant - egy szolgálóval. Ezt ő elmondta a Prófétának,
mire a Próféta a következőt kérdezte: - Vajon minden fiadnak hasonló ajándékot
adtál?
- Nem. - Válaszolta az apa.
- Akkor vedd azt vissza."
Ugyan ennek a hagyománynak van egy másik variációja is, melynek a szövege ez:
"Féljétek Allahot és mérjetek egyenlő mércével gyermekeitek között."
Allah Prófétája - Allah áldja meg és adjon neki örök üdvösséget - azt a tettet,
amikor az apa az egyik gyerekét a másiknál jobban szereti, és ezt tetteivel
is nyilvánvalóvá teszi, igazságtalanságnak /gawr/ nevezte. Az igazságtalanság
pedig bűn /zulm/ és tiltott dolog /haram/.
De ha arról van szó, hogy az egyiknek szüksége van valamire, míg a másiknak
ugyanarra nincs szüksége - mint például iskolai írószerek, orvosi kezelés -
és így kapja meg, ez nem számít megkülönböztetésnek a gyerekek között, és így
jogos adománynak tekinthető /nafaqa/.
Ha ezeket a dolgokat a szülők betartják, akkor a gyerekek olyan jó nevelést
kapnak, hogy majd visszaadják a szüleiknek, ha azoknak szükségük lesz rá.
A rokon, aki
valamilyen fokon rokonságban van veled - mint például az apai nagybácsi, vagy
az anyai nagybácsi, ezek gyerekei stb. - bizonyos jogokkal rendelkezik veled
szemben, te pedig meghatározott kötelességeket tartozol betartani vele szemben.
Ezen kötelességek mértéke függ a rokonság fokától.
"S add meg járandóságát a rokonoknak, ..."
(Korán, 17:26)
"... S legyetek jók a szülőkhöz, a kö-
zeli rokonokhoz.
..."
(Korán, 4:36)
A fenti két Korán vers értelmében, a rokonságnak kijár a tisztes bánásmód, az
illendő beszéd, egymás kölcsönös segítése - szavakkal, tettekkel, és ha kell
anyagilag is.
"S azon vagytok-é, ha megparancsoltatik néktek, hogy
rontsatok a földön, s megszakítsátok vérkapcsolatokat?
Ezek hát, kiket Allah megátkozott, s megsüketíté
őket, s megvakítá tekinteteiket."
(Korán, 47:22-23)
Sokan manapság elfeledkeznek erről a kötelességről - ti. rokonságról - s ezzel
nyíltan Allah egyértelmű előírásaival szembe fordulnak.
Az emberek közül nagyon sokan vannak, akik rá se néznek a rokonaikra, sem felhívni,
sem meglátogatni nem akarják őket. Ezért nagyon távol kerültek egymástól az
emberek és elszakadtak azok a nemes emberi kapcsolatok.
VI. Kötelesség. A házaspár kötelességei
A házasság
meghatározó változás az emberek életében, mely egy férfit és egy nőt köt össze.
Ezzel mindkettőjüket kötelezi, hogy bizonyos jogokat és kötelességeket betartsanak
egymással szemben /e kötelességek lehetnek fizikai, anyagi és társadalmiak/.
A házastársakra nézve kötelező, hogy a másikat mindig a megfelelő módon kell
kezelni, az őt megillető jogok nem szenvedhetnek csorbát. Mindezt türelmesen,
sok-sok megértéssel kell tenni. Erről így szólt a Magasztos Allah:
"... Értsetek egyet velük
illően."
(Korán, 4:19)
"... S Nékik (asszo-
nyok) ugyanazok (a jogok járnak) mint kik fölöttük
állnak (férfiak) illően. A férfiúnak rangja van
felettük."
(Korán, 2:228)
Ha mindezt figyelembe veszik mind a ketten, életük boldog lesz, a megértés
fog közöttük uralkodni. Ha viszont nem, akkor a széthúzás, a viszály és veszekedés
lesz az úr.
Sokat beszélt Mohamed Próféta /Allah áldása és békéje legyen rá/ a nő
jogairól. Azt mondta: "Bánjatok jól a nőkkel, ugyanis a nő egy ferde bordából
teremtődött. És ha az ember el akarja igazítani, akkor eltöri. Tehát bánjatok
jól a nőkkel." Buharitól és Muslimtól.
A Próféta azt is mondta: "Ne gyűlölje a hívő férfi a hívő nőt valamilyen
viselkedése miatt. Mert ha ez a viselkedés nem is tetszik neki, akkor majd tetszeni
fog egy másik." Imám Muslim.
Ezekben a hagyományokban a Próféta megmutatta a bánásmódot a feleségekkel
szemben. De sok férj a tökéletes feleséget akarja és olyan nincs, ahogyan nincs
tökéletes férj sem. Azért a férjnek el kell néznie minden rosszat, amit a feleség
csinál, amennyiben az nem szegül szembe a vallással.
- A férj kötelessége a feleségével szemben:
A férj kötelességei közé tartozik hogy a feleségét ellássa élelemmel,
itallal, ruhával, lakóhellyel stb., mivel a Magasztos Allah erről így rendelkezett:
"... S kitől a gyermek van, kell hogy táplálja, ruház-
tassa (gyermekes asszonyát) illően."
(Korán, 2:233)
Megkérdezték a Prófétát /Allah áldása és békéje legyen rá/ mi a kötelességünk
a feleségünkkel szemben? A Próféta azt mondta: "Hogy ellásd őt is, ha te ellátod
magad, és ruházd őt is, ha te ruházod magad, és ne verd az arcát, és ne szidd
le és ne hagyd el a házát büntetésképpen."
A feleség jogai közül való az is, hogy a férjnek igazságot kell teremtenie
közte és a másik felesége közt, amennyiben van. Ruházattal, ellátással, házzal
és mindenben, amiben tud igazságot teremteni. De ha nem tud, akkor tilos másik
feleséget elvenni, erről Allah azt mondta:
"... hát párosodjatok az asszonyokkal kik
jók néktek, kettőt, hármat, s négyet. S ha
féltek, hogy nem vagytok igazságosak, hát egyet,
avagy mit jobbotok bír."
(Korán, 4:3)
Tehát az, hogy "... vegyetek feleségül csak egyet" azt jelenti, hogy az
aki igazságot nem tud teremteni, például a szeretetben, ami a szívben van, ilyenkor
nem szabad, hogy kimutassa azt nekik vagy mondja bármelyiknek, hogy őt jobban
szereti a másiknál.
- A feleség kötelességei a férjével szemben:
A férj jogai nagyobb súllyal bírnak, mivel a Magasztos Allah erről így
rendelkezett:
"... S Nékik (asszo-
nyok) ugyanazok (a jogok járnak) mint kik fölöttük
állnak (férfiak) illően. A férfiúnak rangja van
felettük."
(Korán, 2:228)
És még:
"A férfiak kiállnak az asszonyokért, miáltal
Allah kiváltságában részesítette egyiket a má-
sikkal szemben, s miáltal áldoznak vagyonukból
(eltartani az asszonyt)."
(Korán, 4:34)
A feleség kötelessége tehát, hogy engedelmeskedjen férjének, de ezt úgy
kell tennie, hogy Allah előírásait és parancsait ne szegje meg. Továbbá őrizze
meg férje titkát, és őrködjön annak vagyona felett. A feleség köteles továbbá
eleget tenni házastársi kötelezettségének, ha a férje hívja. Erről egy prófétai
hagyomány így elmékezik meg: "Ha egy férfi a feleségét hívja az ágyába, és az
- a nő - azt megtagadja, és emiatt a férj mérgesen tölti az éjszakát, azt a
nőt az angyalok reggelig szidalmazzák."
Ide tartozik még az is, hogy a feleség nem tehet olyasvalamit, ami a férjének
a vágyakozását utána csökkentené, még ha az a dolog önként vállalt kegyes cselekedet
is /tatawwu‘/. Erre is egy prófétai hagyomány adja meg a magyarázatot:
"Tilos a feleség számára az önkéntes böjtölés, ha otthon van a férje, és csak
az ő beleegyezésével. És a férje házába is csak annak engedélyével engedhet
be valakit."
Egy - Imam Ibn Maga és Imam Tirmidi által megőrzött - hagyomány szerint
a Próféta feltételül szabta a feleség Paradicsomba való jutásának, hogy a férje
elégedett volt-e vele, mely így szól: "Ha bármely asszony meghal, s férje kedvelte,
elégedett volt vele, örömét lelte benne /radia‘anha/, a feleség a Paradicsomba
jut."
VII. Kötelesség. Az alattvalók és a vezetők
kötelességei.
Vezetőnek
/wali tbsz. wulat/ tekintjük azokat, akik a muzulmánok ügyének intézését magukra
vállalják. Legyen az egy speciális feladat, mint például az államfő, vagy egy
bizonyos intézmény vezetője, vagy egy bizonyos feladatra kijelölt személy. Nos,
e vezetőknek kötelességeik vannak az alattvalókkal szemben, de ugyanakkor az
allatvalóknak is be kell tartaniuk a rájuk nézve kötelező dolgokat a vezetőkkel
szemben. A vezető és az alattvaló együttműködése csak a kölcsönös figyelem,
egymás iránti tisztelet talaján valósulhat meg. Jó szándékú tolmácsokkal kell
egymást segíteniük, figyelmeztetni a másikat ha letér az igaz útról. Mindezt
a vallás előírásainak legmesszebbmenőkig történő figyelembe vételével kell végrehajtani,
ezáltal úgy az evilági mint a túlvilági boldogulás is biztoslítva lesz. Példának
mindig álljon a szemünk előtt a Próféta életvitele, melyben a vezető és az alattvaló
is megtalálhatja a maga számára követendő utat.
A vezetők, a megbízottak felelőssége a nagyobb, hiszen az ő döntéseiktől
függ, hogy a rájuk bízott feladatot az alattvalók milyen módon tudják teljesíteni.
Ezért fontos, hogy az alattvalók kövessék vezetőik utasításait, de csak akkor,
ha az összhangban van a Quran és a Próféta hagyományával. Ellenkező esetben,
vagyis ha szembeszegülnek a vezetőik utasításaival, akkor a szervezetlenség,
a káosz üti fel a fejét a társadalomban. A Magasztos Allah erre nézve a következő
utasítást küldte az embereknek:
"Ó, kik hisznek! Engedelmeskedjetek Allahnak és
engedelmeskedjetek a Hírnöknek, s azoknak, kik a
parancs gazdái (előljáróitok) közöttetek."
(Korán, 4:59)
A prófétai hagyomány erről a következőt tanítja: "A muzulmán férfi kötelessége,
hogy meghallgassa és engedelmeskedjen a vezetőinek, akár tetszik a döntés akár
nem /as-sam‘wa at-ta‘a/, kivéve ha az nyílt ellenszegülést tartalmaz
Allahhal szemben."
VIII. Kötelesség. A szomszédok jogai. /Gar/
"A szomszédodnak
jogai vannak veled szemben és neked kötelességeid vele szemben. Ha a szomszédod
rokonod is és muzulmán is, akkor te háromszoros kötelezettséggel tartozol neki:
a szomszédság joga, a rokonság joga, és az iszlám joga okán. Ha muzulmán de
nem rokon, akkor csak kétszeres /szomszédság, iszlám/, ugyancsak kétszeres,
ha rokon, de nem muzulmán /szomszédság, rokonság/. Végezetül, ha se nem rokon,
se nem muzulmán, akkor csak a szomszédság joga jár neki."
Imam al-Bazzar jegyezte föl ezt a hagyományt.
A Magasztos Allah a szomszédságról így szól a Koránban:
"... S legyetek jók a szülőkhöz, s kö-
zeli rokonokhoz, árvákhoz, szűkölködőkhöz, a szom-
szédhoz ki rokonod mellett, s a szomszédhoz ki
melletted (él), utitárshoz, vándorhoz, ..."
(Korán, 4:36)
A prófétai hagyomány viszont arról így szól: "Gibril (Gábriel angyal)
addig mondta nekem a szomszédot, míg a végén azt hittem, hogy örökölhet engem."
Miben nyilvánuljon meg ez a jóság?
Mindenekelőtt szavakban, illendő módon kell mindig a szomszédhoz fordulni.
A segítő szándék vezessen mindig a szomszédoddal kapcsolatban, de tettekkel
is járulj hozzá, hogy fenntartsd a jó viszonyt és elkerüld az ellenségeskedést.
A prófétai hagyomány ezt így fogalmazza meg: "Ha valaki hisz Allahban és az
Utolsó Itélet Napjában, az illendő módon viselkedjen a szomszédjával. Ha levest
főz, tegyen bele több vizet, hogy tudjon a szomszédjának is adni."
Továbbá a szomszédság kötelességei közé tartozik az is, hogy segíteni
kell a baj elhárításában is, ha a szomszéd szorult helyzetbe kerül. Szavakkal
és tettekkel is segíteni kell rajta. "Allahra mondom nem hívő, Allahra mondom
nem hívő, Allahra mondom nem hívő, az aki nem siet a sorscsapás sújtotta szomszédja
segítségére."
Prófétai hagyomány imam Buhari gyűjteményéből.
Manapság az emberek hajlamosak a fenti kötelességeket figyelmen kívül
hagyni, ezáltal nyíltan szembe szállnak azzal, amit Allah feladatul rótt az
ő híveire és azzal amit a Próféta tanított.
IX. Kötelesség. A muzulmánok egymással szembeni
kötelességei.
Ezen jogok
felsorolása lehetetlen lenne ilyen kis helyen, ezért csak azokat említjük itt
meg, melyek vagy imam Muslim, vagy imam Buhari hagyomány gyűjteményeiben helyet
kaptak.
Az egyik prófétai hagyomány így szól: "Muzulmánnak muzulmánnal szemben
hat kötelessége van. Ha találkozol vele, köszöntsd őt, ha hív vagy kér téged,
akkor igennel felelj, ha tanácsot kér tőled, akkor adj neki jó tanácsot, ha
tüsszent és utána mondta azt, hogy "hála legyen Allahnak /al-hamdu lillah/",
akkor válaszolj /tasmit/ "Allah könyörüljön rajtad /yarhamukállah/", ha megbetegszik,
akkor látogasd meg, ha meghal, akkor kísérd el a halottas menetét." Imam Muslimtól.
Az itt leírt hagyományból az első kötelesség a köszöntés.
A köszöntés /salam/ jól megalapozott hagyomány, elismert /sunna mu’akkada/,
melynek célja a jó viszony, a harmónia és az egymás iránt érzett őszinte megbecsülés
fenntartása. Erre utal a Prófétának azon kijelentése, mely szerint: Allahra
mondom nem juttok addig be a Paradicsomba /ganna/, míg nem lesztek hívők /mu’minum/,
és nem lesztek addig hívők, míg nem tisztelitek egymást. Vajon nem tudósítottalak-e
benneteket arról a dologról, amit ha megtesztek, az az egymás iránti tiszteletet
és szeretetet fogja jelképezni. Ez nem más, mint egymás köszöntése."
A Próféta maga is mindig a köszöntéssel kezdte, ha valakivel találkozott,
még a tőle fiatalabbaknak is előre köszönt, ha elment mellettük.
A köszönést illetően az a szokás, hogy a fiatalabb köszönti az idősebbet,
a kisebb csoport a nagyobbat, a valamilyen járművön utazó a gyalogost. Ha viszont
az, akinek kötelessége lenne előre köszönni, nem teszi azt meg, úgy tegye ezt
meg a másik, hogy a köszöntés ne vesszen el, és unna fenntartassék.
A‘mmar bin Yasir mondása is a köszönés fontosságát hangsúlyozza:
"Ha a következő három dolog megvan az emberben, tökéletesebbé teheti a hitét:
igazságosság, mások köszöntése, adakozás a szegény ember részére."
Fontos még megemlíteni, hogy ha a köszönés kezdeményezése követend? hagyomány
/sunna/, akkor annak viszonzása a közösségre nézve kötelező /fard kifaya/. Például
ha valaki egy csoportot köszönt és a csoportból egy valaki viszonozza a köszönést,
annak az egynek a köszönése elégséges, helyettesíti a többiekét is. A Magasztos
Allah erről így szól:
"S ha üdvözölve vagytok ödvözlettel, hát ti en-
nél szebben üdvözöljetek, avagy (legalábbis
ugyanúgy) viszonozzátok."
(Korán, 4:86)
Ennek értelmében nem megfelelő az "as-salamu ‘alaykum" /béke veled/
köszönésre az "ahlan va sahlan" /isten hozott/ válasz, mert ez se nem szebb,
se nem egyenlő vele. Ha valaki úgy köszön, hogy "as-salamu ‘alaykum",
legyen a válaszotok "wa ‘alaykum as-salam" /és béke veled is./. Ha "ahlan"-t
köszön, köszönj hasonlóan. A hagyományban említett második kötelesség: "Ha hív
téged, fogadd el!" Vagyis ha a házába hív valami étkezésre vagy valami másért,
akkor ne utasítsd vissza. A meghívás elfogadása követendő hagyomány /sunna mu‘akkada/.
Kivétel ezalól az esküvői lakomára való meghívás, aminek az elfogadása minden
körülmények között kötelező, bizonyos feltételek mellett. A legfontosabb azok
közül, hogy ne legyen olyan valami az esküvőn, mely a vallással szembe szegülne.
Szintén ebbe a "ha hív téged" kategóriába tartozik az a kötelesség is,
hogy az egyik muzulmánnak segítenie kell a másik muzulmánt, ha erre az megkéri,
amint egy másik hagyomány is utal rá: "Az egyik hívő viszonya a másikhoz olyan,
mint egy fal téglái, szorosan fogják egymást."
A fenti hagyomány 3. kötelessége:
"Ha tanácsot kér tőled, úgy adj neki tanácsot!" Vagyis ha hozzád fordul,
akkor abban a dologban jó tanáccsal segíts rajta, mivel ez is a hit része, ahogyan
a Próféta mondta: "A tanács az a vallásból van, a tanács Allahnak, a Szent Könyvének,
a Prófétának, a muzulmán vezetőknek és az átlagos embereknek." Imam Muslimtól.
Ha nem is jön el hozzád, hogy tanácsot kérjen, de látod, hogy valami káros
/darar/ vagy bűnös dolog /itm/ veszi körül, vagy valami ilyesmit csinál, akkor
kötelességed figyelmeztetni és tanáccsal segíteni, mert ez a káros és megvetett
/munkar/ dolgok elhárítását jelenti. Ha azt látod, hogy van hasznosabb dolog
is amit csinálhatna, de semmi káros és ártó dolog nincs abban, amit éppen csinál,
akkor nem kell tanáccsal segítened, csak akkor, ha kéri.
A hagyományban említett 4. kötelesség:
Ha tüsszent valaki és közvetlenül utána hálát ad Allahnak /hamada Allah/,
akkor mondd te is "yarhamuka’llah". Ennek a válasz adásnak a neve: tasmit,
/Allah könyörüljön rajtad/. Ha viszont nem mondd semmit, akkor neked sem kell
semmit mondani.
Erre válaszolni is kell: "yahdikum Allah wa yuslihu bállakum".
Ha továbbra is tüsszög, akkor háromszor kell ezt neki mondani, majd a
negyedikben a "yarhamuka’llah" helyett "‘afakallah".
A hagyomány 5. kötelessége:
"Ha megbetegszik, meg kell látogatni." Ez az ő - a beteg - joga a többi
muzulmánnal szemben. Az, hogy milyen időközökben kell meglátogatni, az függ
a beteg állapotától és a betegségtől. Szokás a beteget látogató számára, hogy
a beteg állapota felől érdeklődjön, miközben megpróbálja reménnyel és bizakodással
eltölteni a beteget. Ajánlatos bátorítani kegyes mondásokkal, mint például:
"E betegséged által nagy jótéteményre számíthatsz Allahtól - mivel Allah e betegséged
által eltávolítja rólad a bűneidet, tévedéseidet /hataya/, és eltörli általa
a rossz cselekedeteidet /sayyae’at/." Ezt sok fohász, ima és bűnbocsánat
kérés kell, hogy kövesse.
A hagyomány 6. kötelessége:
"Ha meghal egy hívő, illő a halottas menetet elkísérni."
Erre utal a Prófétának egy hagyománya: "Ha valaki elkíséri a halottas
menetet egészen addig, míg elmondják az imát a halottra - jutalmat kap Allahtól.
Annyi jó pontot, mint Uhud hegy /nagy hegy Medinában/, ha addig marad míg el
is temetik, akkor az előző jutalom kétszeresét kapja meg."
"E hagyomány lezárásához még érdemes annyit megemlíteni, hogy minden muzulmán
köteles a másik muzulmán testvéréről a bajt elhárítani, a muzulmánok zaklatását
megakadályozni, ahogyan erről a Magasztos Allah is megemlékezett:
"S azok, kik ócsárolják a hívő férfiakat, és nőket
érdemtelenül, hát bizony hordozzák a gyalázkodást,
s a nyilvánvaló bűnt."
(Korán, 33:58)
A prófétai tanítás értelmében is e szerint kell élnünk:
"Ne gyűlöljétek egymást, ne hagyjátok el egymást és testvérek legyetek.
A muszlim a másik muszlim testvére: ne alázza meg, ne utasítsa el és ne nézze
le. Az ember elég rossz, ha csak lenézi a testvérét. Egyik muzulmán a másik
muzulmán számára szent és sérthetetlen, ugyanúgy élete és vagyona." Imam Muslim.
A muzulmánok egymás közötti rendező elvének mindenkor azt a prófétai hagyományt
kell tekinteni, mely így szól: "Al-muslimu ahu l-muslim", vagyis "a muzulmán
a muzulmánnask testvére".
X. Kötelesség. A nem muzulmánokkal szembeni
kötelesség.
Ebbe a
kategóriába az összes nem muzulmán - hitetlen - beletartozik, ezek négy csoportra
oszthatók:
- harbi - abszolút hitetlen, az iszlám ellenségei -, ezekkel szemben semmiféle
kötelesség nem terheli a muzulmánokat.
- musta’min - egy bizonyos időszakra védettséggel "’áman" érvényességéig
adott időben és helyen meg kell védeni. Erről így szólt a Magasztos Allah:
"S ha egy a bálványimádók közül a te oltalmadat
kéri (Ó, Muhammad), hát vedd őt oltal-
madba, hogy hallhassa Allah Szavát, majd üzend meg
néki a helyet, mi biztonságos."
(Korán, 9:6)
- mu‘ahid - szerződéssel, egyességgel muzulmán földön tartózkodók
- a szerződés időtartamáig védelmet élvez?k, ha azt betartják és nem sértik
vallásunkat. Erről így rendelkezett a Magasztos Allah:
"Kivéve azokat a bálványimádókat, kikkel egyezségtek
van, s nem kisebbítenek meg titeket semmit sem,
s nem tüzelnek ellenetek senkit sem. Hát teljesít-
sétek nékik egyezségüket az ő terminusukban.
Lám! Allah szereti az őrizkedőket."
(Korán, 9:4)
És még:
"S ha megszegik fogadalmukat egyezségük után, s beledöf-
nek hitvallástokba, hát vágjátok le a hitetlenség
főit. - Lám! Nincs nékik hitelük. -
Hátha tán véget érnek."
(Korán, 9:12)
- dimmi - fejadó ellenében muzulmán területen élők - ők rendelkeznek a legtöbb
joggal a négy kategóriából, de őket már kötelességek is terhelik. A muzulmán
vezetőnek az iszlám törvényei szerint kell róluk ítélni, a Quranban előírt büntetések
- hadd /hudud/ - is vonatkoznak rájuk. És ha rosszat követnek el, ami az ő könyvükben
meg van tiltva, akkor is el kell őket ítélni, kötelező számukra, hogy ruhájukban
is jól el lehessen különíteni őket a muzulmánoktól. Tilos számukra bármilyen
iszlámra káros dolog emlegetése, terjesztése. Tilos továbbá vallásuk jelvényeinek
a viselése, mint például a harang, vagy a kereszt.
A dimmi-vel foglalkozó előírások megtalálhatók a tudósok könyveiben, ezért
ezzel itt tovább nem foglalkozunk.
Hála legyen
Allahnak, a Világok Urának, és áldja meg a Prófétánkat Mohammadot, a háza népét,
társait!
Figyelmeztetés: E jogok és kötelességek szem előtt tartása eredményezheti a
muzulmánok közötti szeretetet és megértést, melyek megszüntetik az ellenségeskedést,
az egymás iránti gyűlölködést, továbbá segít a rossz eltörlésében és a jó cselekedetek
megsokszorosításában, fokokkal megasabbra emeli a hívőt.
Allah adjon nekünk erőt és kitartást ezekhez!
Allah áldja meg Prófétánkat Mohammadot és adjon neki örök üdvösséget!!!
