Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Kiss István
JERUSÁLEMI UTAZÁSA
(1793-1796)
(Részletek)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár



JERUSÁLEMI UTAZÁSA
PATER KISS ISTVÁNNAK
Szerafikus Szent Ferentz Atyánk szerzetében
a Magyarországi Üdvözítőnk Provinciabéli
prédikátornak

Útnak eredett a ketskeméti kalastromból a palestinai szent helyekre és a jerusalemi Szent Várasba a mi Urunk Jesus Kristusunknak koporsója őrizetére májusnak 10-ik napján a Szűz Anyának, Jésus, egyetlen egy fia születése után 1766. esztendőben és septembernek 8-dik napján szerencsésen bé is utaza.
Feljegyzi naprúl napra tellyes utazását, értelmes s folyamottyán folyó magyarsággal az Úr Istennek nagyobb ditsősségére, a Sz. Várasnak tiszteletére és e könyvet halkva olvasóknak lelkek épületire. Először deákul6 írva, most már magyar haza nyelvre ugyan maga-által fordítva, vajha halmos hasznokra. […]


Előálló beszéd

Nintsen bátorság! sem égben, sem paraditsom kertében; annál kevesebb e tágas földnek kerületében, mert az égből az Úr Istennek szent színe elől a Világosság angyala levettetett; Ádám a gyönyörűségnek paraditsom kertéből kiűzettetett; Judás e földi világon az Úr Jesus iskolájából örökre elveszett, kárhozatra esett. Ezeket azért írám előre, hogy senki magának ne hízelkedgyen a szent helyekről és a Szent Várasról - mellyben egész igyekezettel szándékoskodok járulni s utazni - mondván: ez a felséges Istennek e földön legszentebb várossa, itt legszentebből lehet ez világon élni! Mert nem az hely tészi az embereket szentekké, hanem a szent életű emberek szentelik az helyeket.
Mit használ a jerusálemi Szent Várasban lenni, abban lakni és ottan roszul élni? Ám nem Jerusálembe lakni, hanem abban szentül élni, hasznos és üdvösséges. Noha ugyan ezen jerusálemi szent helyeknek tiszteletére vágyódik szívem, lobbadozik lelkem, mellyeket a testben megjelent Isteni Felség, a mi Urunk és Megváltónk maga jelenlétével megszentelt vala, mindazonáltal rettegek, hogy tőrében ne fogják lelkemet a Szent Lélek Istennek ezen szavai, mellyeket szóllott vala a bölts által: Kerestem őket és fel nem találtam (Cant. 3. v. 1.).
Megvallom, hogy minden utazásaimban foglalt szarandokságimnak egyenes és fő czéllya egyedül az, hogy az Isteni Felséget szeretettel felkeressem és a legszentebb helyeken dítsérhessem, magasztalhassam az menynek és földnek mindenható Urát, Istenét. De, amint ő szerelmes, úgy szinte tsudálatos is, mert amikor nem kerestetik, hamar feltaláltatik és fel nem találtatik, mikor szorgalommal kerestetik. Erre nézve, ha szinte az első emberrel, Ádámmal, mi egy napon teremtettünk volna is e földön és a mi életünk százezer esztendőkre terjedne e világon, mégsem volna elegendő és méltó szorgalmatos keresés arra a nagy ditsőségre, minémű vagyon a mennyei Jerusalem városában, melly bennünk meg fog jelenni.
Imé! most üdőm s erőm vagyon harmintzhárom esztendős koromban keresni az Istent és az ő sz. országát. Most a kellemetes napokat kezeimben tartom, mellyekbe keressem őtet. Felkeresem tehát azt, kit szeret az én lelkem, megtekéntem e földön azokat a szent lábnyomokat, mellyeket az emberi testben megjelent Isten tapodott; a téjjel és mézzel folyó földet; azt a nevezetes földet, mellyet az Isten Fia, a tisztaságos Szűz Anya és a szent apostolok lábok nyomaival megszenteltek s megditsőítettek. És tellyes utazásomban szenvedő nyomorúságokat mind vizen, szárazon, mind tengereken és kősziklás hegyeken a Mindenható Úr Istennek nagyobb ditsősségére, ezen rövid és csekély írásban feláldozom és e könyvet olvasóknak igyenes szívből kívánom, hogy szerentséssen felmehessenek az mennyei Jerusálembe, melly ditsőséges, boldog lakó városa a Fölséges Úr Istennek és az ö ditsőült szenteinek. […]
A ketskeméti klastromból útnak eredvén egész a Szent Városig, Jerusalemig, többnyire mindennapi utazásomat eképen írogattam és jegyzettem fel, amint következnek e könyvetskében. Kérem a kegyes olvasót meg ne ítéllyen, mert nem más-végre, hanem egyedöl az Isten dicsősségére írom.
Én méltatlan por és hamu, sött férgeknek eledele, Pater Kiss István, magyar édes hazánknak nemes városában, Jász-Berénybe, Urunk 1733-dik esztendejében, Mint Szent havának 18. napján jöttem e tsalárd világra és egy fertály óra alatt egy anya kettősöket szült sok nyomorúságoknak megízlésére. Én előbb látám meg a világosságot, a szent keresztségben Szent Mátyás apostol nevét vettem, hogy jövendőben reám is esne a sors a sz. helyeknek meglátogatására. A testvéremnek pedig Sz. János evangyélista nevét feladák, hogy a szerelmes tanítvánnyal a Kereszt alatt állyon. Minthogy olly igen egy formájúk voltunk születésünktől fogva, hogy szüléink is külömbözést közöttünk külömben nem találhattak, hanem az én jobb kezemre veres pántlik köttetett megüsmerésre.
Üdővel felnevelkedvén, mindketten egyszínű köntösökben gyenge életünknek kezdetétől fogva az hatodik iskolákig együtt tanultuk minden iskoláinkat. Megérvén a Nagy Jubilaeumat, a Szent Esztendőt, 1750-nediket, a mi üdvösségünkért sok fáradságokat felvállalt Megváltónknak szeretetéért az római szent várasba örömmel utaztam a szent apostoloknak és sok ezer mártyroknak koporsói látogatásira és a jubilaeumi nagy bútsúnak megnyerésére; melly utazásomat Pestről indulván három holnapok alatt gyalog és többnyire meszté-láb szerentsés pállya-futással oda és viszszatérve elvégzettem.
Viszszajövet, ismét ugyan Pesten a tisztelendő ájtatos iskolákat9 tanító, jó szerzetes atyáknál folytattam tanulásomat. Elvégezvén az ékesszóllásnak tanulását11 tizennyoltz esztendős korunkba mindaketten testvéremmel együtt, egy akarattal és szent igyekezettel lévén, a szécsényi klastromba, az alázatos szerzetben, mellyet szerafikus nagy Szent Ferentz, a szegényeknek igaz patriárkája szerzett, bémenvén, szerzetes köntösben öltöztettünk, hogy jövendőben a lelki nyereségnek munkálkodásiban Istennek, keresztény híveknek szolgálhassunk. A próba esztendő után hitünkkel petsételvén az holtig szerzetben való megmaradást, a fellyebb való szükséges tudományokat megvilágosításunkra Urunk 1757. esztendőben elvégzettük; és így mindaketten, egy nap, egy órában, a papi méltóságra, méltóságos Migazi Kristóf, az-üdei váczi kegyelmes püspök ő Excelenntziája által, legelőbbször szentelvén és papokat rendelvén, mi is felszenteltettünk és legelső felszentelt papjai lettünk a mostani kárdinális ő Eminentiájának: tudniillik áprilisnak 9-dik napján, nagyszombaton. Az első szent áldozatinkat bémutatván, érkezett a szerzetesi változásunk üdeje, tisztelendő pater Marada Bertalan provinciálisnak kormányzása alatt a galgóczi klastromba. Én Gyöngyösre rendeltettem, ahol is három esztendőkig folytattam prokurátorságban hivatalomat. Ezeket bétőltvén, már a szentföldi és a jerusalemi Szent Várasban a Kristus Jésus Szent Koporsóját és több szent helyeket őriző szerzetes atyáknak Magyarországban esendő, szent alamysnájokat egybenszedni szándékoskodtam; de az Úr Istennek szent rendeléséből, az akkor fellyebb-való előjárómnak, t. pater Kernhófer György provinciálisnak intézéséből nemes Jász-Árokszállásba, nagymező várasba, concionátornak tétettem, ahol csak egy esztendőt töltvén, a provinciának legfőbb klastromába, a gyöngyösi prédikálló székbe, concionátornak rendeltettem. Két esztendőket elvégezvén, Ketskemétre változtam a testvéremnek, p. Lászlónak helyébe, ő pedig Gyöngyösre az én helyembe. Ketskeméten 3 egész esztendőket és 10 napokat számláltam az Isten igéjit hirdető concionátori hivatalba.
Ebben a klastromban lévén, meg nem szűnt gyulladozni a forró kívánság bennem a palesztinai Szentföldet és helyeket nemcsak látni s tisztelni, hanem a nevezetes és szentebb várasokban, - úgymint: Názáreth várasában, ahol megtestesült az Ige; Bethlehemben: ahol a Szűztől született, az angyaloktól énekekkel dütsőíttetett, az alázatos pásztoroktól meglátogattatott, az napkeleti Mágusoktól leborulva imádtatott, megajándékoztatott, nyoltzad-napra környül-metéltetvén Jésus nevet vett; Jerusalembe: ahol, óh fájdalom! kegyetlenül megostoroztatott, megpökdöstetett, tövissel megkoronáztatott, megcsúfoltatott, végtére a Golgota15 hegyén, két latrok között, mint latrok fejedelme keresztre-feszíttetett és ugyanott érettünk szent vérét, életét s lelkét szeretettel adta s feláldozta, de harmadnapon halottaiból feltámada és 40 napok alatt sok ízben megjelent, és végtére a Szent Várasnak által-ellenében, az Olajfák hegyének tetejéről tanítványinak szemek láttára tsudálatosan menybe felméne, lába nyomait a kősziklán hagyván örök emlékezetre, ezeken és több szent helyeken - az én mennyei Atyámnak, az én Üdvözítő Jésusomnak és jövendőbéli igaz, ítéllő Bírámnak, éjjel és nappal kitelhetőképen szolgálni. Ugyanezek indították szívemet mind a szeretetre s mind az utazási szenvedésekre: mellyekre nézve kétszeriben botsátottam levelemet az római szent várasba: az elsőt főtisztelendő Paschalis a Varizio, szerzetünknek akkori generális kommissáriussához 1764-dik esztendőben, Karátson havában; de engedelmet nem vehettem […]
Midőn illy bészegezett szándékkal tellyes volna szívem: azonban a testvérem is, pater16 László szinte hasonló buzgóságtól vezettetett és Rómában írván, vigasztaló levelet és engedelmeskedést nyervén a szent helyekre bémenni, minden üdő-vonogatás nélkül útnak ereszkedett Urunk 1765-dik esztendejében mártiusnak 19. napján a gyönygyösi klastromból, minden pénz nélkül, mint én.
Az Úr Jésusnak szentséges nevében megindulván, 37 napok alatt szárazon és tengeren utazott és szerentsésen a Szent Várasba béjutott, ahonnét nékem septembernek 27-dik napján vigasztaló egy levelet külde, mellyet 1766-ban, 19-dik májusban, Ketskeméten kezemhez is vettem. Elolvasván csakhamar viszszanosztam az levélre és kívánt minden pontaira feleltem; de azt meg nem írtam, hogy én magam is már Rómából engedelmeskedésnek levelét vettem a bemenetelre, Urunk 1766. [esztendejében] 25. áprilisban.
Kezemhez vévén a római engedelmes levelet, bizonyval írhatom, megteltem örömmel: nem iszonyodván semmi utazási nyomorúságoktól, tűztől, víztől, tengeri pirátáktól, pogányok markától, éles damaskusi szablyáktól, sőtt magától se a kegyetlen haláltól, hanem alázatos hálaadással voltam szentséges oltári áldozattal az Úrhoz és négy napi szent exercitiumat tartván felkészültem a hoszszú útra, az ezer és ezer nyomorúságoknak sokaságára, támétalami türedelemnek békességes elfogadására. És illyetén intentiót, szent szándékat tettem, mind szívvel, mind nyelvvel, mind pedig írott betűkkel. […]


Velentze városában bémenetel
1766. esztendőben

Amidőn ezen híres, nevezetes, az egész világon a tenger vizei között legmesterségessebben épült nemes Venetzia, magyaról Velentze várasában béjöttem 9. júliusnak napján, Grándi Baptista János olasz hajósnak trabakuláján, az három árbotzfájú vitorlás terh-hordozó gállyátskáján, öt hajós legénnyel és egy élemedett, koros életű jó deák velentzei olaszszal, az napnak elenyészete előtt hat óra vala: az olasz órák szerént huszonkettőt vert a Sz. Márk tornyában.
Megmutaták mint idegen jövevénynek legelőbbször is a Szent Márk evangélista roppant templomát. Nem tudtam annyi sok klastromok közül, mellyik legyen a Sz. Ferentz fiainak temploma és klastroma, mellyben a Sz. Földre igyekező páterek szoktak megszállani, ahol a tisztelendő páter sz. földi kommiszáriusnak lakása vagyon. Megmutaták a kikötő helyhez által-ellenben lenni a tisztelendő páter kapuczinusok klastromát. És egy tengeri gundula nevezetű ladikon bizonyos ifiúval bévitettem magamat a klastromba.
Isten irgalmazzon nékik: igen mostoha szeretettel és hideg szívvel fogadának. Először ugyan kapuczinusnak véltek lenni, minthogy már akkor nevelődőtt és három holnapos volt a fekete tömpe szakállkám. A szakáll tekéntetéjért betsületes vendég-czellába rendelének. Alig nyogottam három minutáig, bécsuszamodik egy tisztelendő ősz-szakállú atya, azt kérdés kapuczinus vagyok-é? Én ami voltam, annak vallottam magamat: hogy jövevény és a Sz. Földre utazó. Ezt hallván töstént alábbvaló szobába vezete. Itt is tsak annyi üdeig maradtam; ismét hozzám jön egy pirók18 ritka szakállú, azt mondá: Nem vagy te kapuczinus. Felelém: Te mondád, igen-is nem vagyok. Azonnal kivezet a szobából az legalsó folyosóba, a legalábbvaló helyre és ott megmaradván; de úgy is tsak ugyan hozának egy kis kenyeret és lőrét. Az Isten áldgya meg őket: mert útonjáró voltam, szállást adtak, éhen voltam, ennem adtak. Azért bémentem az Úr Isten sz. hajlékába, hálákat küldöttem a magos egekbe minden isteni, velem közlött gondviselésért. Estve lévén nyugodalomnak adám magamat, mivel csak egy szerzetes lélek sem jött felém, mert kitanulták tőlem, hogy nem vagyok kapuczinus, noha szakállkám vala. Én mindezekért meg nem ítéltem az jó szerzetes atyákat, mert hihető: nem szokás nálok más jövevény szerzeteseknek szállást adni, noha más tisztelendő páter kapucinusok mindenütt jó szívvel mutatták hozzám szerzetesi szereteteket, Isten áldgya őket.


Júliusnak 10. napján

Jó idején az hajnali fényes tsillaggal felserkentem, az reggeli, Úr Istenhez nyújtandó hálaadásimat és solosmáimat elvégzettem. Sz. misét sem szolgálhattam: imé két fráter lajkus zörget az ajtón, megszóllítnak olaszul, mondván: andiamu, gyerünk a franciskánusokhoz, és ültetének egy fedetlen ladikba. Olly sebessen evedzettek a két izmos fráterek az utzákon lévő tengerbe, hogy mentül előbb nyakokrul lerázhassanak: éppen örvendeztem frisseségeken. Jó kedvvel is elmentem, mert tegnap szinte három szobám is volt, most pedig reggeli főszeretettel ladikkal szolgálnak a kitakarodásra. Az Úr Isten fizesse meg minden tapasztalt és hozzám mutatott gondoskodásokat.
Midőn már közelítenénk a Sz. Ferentz kalastromához, szinte előnkbe ütközött a klastromnak páter prokurátora, fedeles gundulában ülvén. Ez amidőn meglátott, magához vett, nagy és igaz szeretettel megölelvén feladá az én rothadandó homlokomra a békességnek csókját, mondván: Bene venisti Pater19 Reverende, Isten hozott Tisztelendő Atya! és így tisztelendő fráter kapucinus20 szerzetesektől válét vettem, szíves fáradságokat tisztelettel megköszöntem.
Félbeszakasztá útra indult szándékát a tisztelendő páter prokurátor; bévezete a nagy klastromba, melly neveztetik Szent Ferentz klastromának a szöllőnél és tisztelendő páter gvárdiánnak kegyessen bémutata, ki minden szívességgel azt mondá vala: Tisztelendő Atya, egész kalastrom, mellyet látsz, a tiéd, úgy maradgy közöttünk, mint tulajdon klastromodban. Ez épen reggeli 7 órakor vala. Ez ám az igaz szeretet!
Meglevén ezek, azután béjelentett maga a tisztelendő páter gvárdián a tisztelendő páter kommisszáriusnak, páter Dominikusnak a Venetiis, ki a szent városban is, Jerusálemben, hat esztendeig sz. földi kustos és főtisztelendő gvárdián vala. Ez megölelvén, megtsókola és a páter guárdiánnak szerelmes szárnya alá ajánla. Ez is feladá a békesség csókját és mindaketten ígérvén a rólam való gondoskodást, az római engedelmeskedésnek levelét is tisztelettel csókolták. Bévezetének a Sz. Földre igyekezőknek legnemesebb tractusában.
Ezen szakasz építtetett különösen a Sz. Földre menendő pátereknek számokra és nyugodalmaira. A klastromnak napkeleti részén vagyon, legvígabb levegő-lélegzetet vidámító helyen. Fundamentuma letétele után egész tökélletességre jött 1754-dik esztendőben. Ennek folyosója szünetlen zárva tartatik és senki a Sz. Földre utazó patereken kívül bent nem lakhatik. A felső, harmadik rétű épületben az archivummal, vagy titkos írásokat foglaló tágas szobával együtt szép, csinos, egészlen megmárványosíttatott, még az padolattyai is. Kilentz czellái vannak. Ezek fölött pedig a főtisztelendő páter kommiszszárius titoknokjával együtt: kettőjüknek díszes czellájuk vagyon.
A kalastromnak nagy könyvtartó háza is itt vagyon, mellyben ötvenezer forintokat érő könyvek vannak üveg alatt, almáriumokba rendessen helyhesztetve és hajdaniságokkal elintézve. Az alsó folyosón vagyon az ebédlőház, gyönyörű ékes kápolna, több haszon-vevő czellákkal, konyhával, mind zöldséges, mind virágos kertetskékkel felékesítve. Világi ifiú a szolga legény. A fölső folyosón 8 ablakok kedveznek világossággal és a tengeri részről nyárban vidámító szellő közli itt a friss levegő eget a czellákban. A folyosónak hossza 50 lépéseket mutat a sétálónak.
Letelepedvén az kirendelt szerzetes czellámban, felkészültem az oltári szent áldozat bémutatására, mellyben nagy hálákat adtam az én gondomat viselő szerelmes Jézusomnak és az őriző szent angyalomnak hozzám mutatott jótéteményiért. A szerzetes asztalnál harmad napig, mint új vendéget, dupla portzió étellel értettek. Ez nap mind az gyönyörű roppant klastrom templomát, mind a klastromnak kiterjedett nagyságát közönséges, jóforma lépésimmel megmértem. Az erős faragott kövekből építtetett templomnak belső világosságában találtam 112 jó közlépéseket. A szélessége terjed 40 lépésekre. Az oldalkápolnák, az egész templomnak padimentuma fejér és fekete márványkövekből tarkássan és fortélyossan ki vagyon rakva. Magyarországban legfőbb templom lenne. A klastrom öt különös szakaszokra osztatik és minden székső folyosóban 200, azaz kétszázat léptem, a szélességen pedig 150, százötvenet. Öt közötte a veteményes és virágos, puszpángos kertetske. Egy részét napkeletről a tenger vize mosogattya, habja csapdossa és itt négyezer lépésnyire vannak a városbéli felemelt palotás házak tőle, mivelhogy Velentze különös szigetetskéken úgy feküszik, mintha az egész város a vízből eresztené fel a nagy roppant szép palotákat.
A Szent Ferentz atyáknak ajándékoztatott sziget egy magyar mértföldnyire vagyon tőle, mellyben egy alázatos épületű klastromunk és templomunk vagyon, 20 szerzetes személyekkel. Magam is meglátogattam őket. És amelly száraz páltzáját Sz. Ferentz Atyánk a földben béplántálta vala, azonnal megfogant. Még most is fennáll az töve. Adának az fából keresztetskének valót.
Láttatnak a klastromból északi rész felől a nagy havas tyroly országi hegyek: többnyire híves szellőket ereszt a várasra derék kánikulában is. Szükséges is, mert igen heves vérűek a város polgári. Ezen nagy klastrom23 annak előtte tellyes vala szerzetesekkel és háromszázan szolgáltak benne a felséges Istennek és a keresztény híveknek. Most nintsenek fellyebb nyoltzvannál. Midőn béiktattak a klastromban, már jelenvoltak két bétsi szerzetesek: az egyik páter Robertus Arbeszer, a másik fráter Joákhim lajkus, valaha tzipe-varga vala; a sz. alamysnával, - melly Némethországban koldultatott a sz. földi szerzeteseknek, - utazának bé. Én örültem hogy útitársaim lehetnek a tenger habjai között, kik már voltak bent ennek előtte is a Szent Városban.


Júliusnak 11. napján

Délután az említett bétsi páter konduktorral - így szokták nevezni a sz. alamysna vivőket, - fedeles gundulába ültünk, melly a Sz. Földre siető pátereké. Kimentünk a tsudálatos tengeri várasba, nem szemfüleskedésre, hanem arra a nagy bastimentum fregáta gállyára, melly bennünket is béfogadott az elvitelre. És a páter kézhez adta a bétsi alamysnás ládákat Petrina Ágoston kapitány úrnak, dalmata nemzetnek. Tudni kell, hogy minden tengeri gállyának legfőbb vezérét, tisztét, gállyás kapitánnak szokták nevezni; azaz gállyában első főparantsoló, mint a kerített várban a commendáns, városban a főbíró.
Felhágván gráditsokon az roppant nagy gállyában, tsak elbámultam az épületen, a gyönyörű tengeri fa-palotán. Mivel annak előtte tsak távúlról szemléltem az tengeren uszkáló és röpdöső gállyákat, ugyan visgálás alá vettem e nagy alkotmányt. Nagy, mert hoszszasága nagy hatvan lépésnyi. A széllességének belső világossága jó tizenöt lépésekre terjed. Az hátulsó részét nevezik puppának. Ez 5 kontignátzióra, vagy öt különös rétekre vagyon építve, igen pompássan.
Az első része a gállyának neveztetik prórának, azaz gállya orrának: itt 4 az contignátió. A közepe pedig 3 nagy contignátiós. Az puppájában vagyon a szép ebédlő ház, mint egy pompás palota ki vagyon fáinnan írva szebbnél szebb figurákra, és díszes képekkel kirajzolva, festékkel megvilágosítva. Az ajtaja merevén velentzei fényes tükörrel béborítva. Az hátullyán hét, egy-egy ölnyi, cristály jó üvegablakok. Az ebédlő palotának oldalaiból két nagy kerekes ágyúk szögellenek ki az ellenség ellen, noha mind egyetemben öszvességgel 34 az oldalain az hadakozásra való, piráták, vagy tengeri tolvajok ellen. Szintén úgy 34 a tengeri búváros hajósok is. Vannak katonái minden hadi készülettel 34. A nagy vasmatskák; úgymint kettő az puppán, kettő az prórán. Olly vastag a vasmatskát tartó kötele, hogy azt két arasztommal által nem foghattam. Ez legfáinabb kenderből vagyon eresztve, bőven megszurkosítva, a hoszszasága ötszáz könyöknyi. Ötszáz arany az ára. Hát az többi kötelek az árbótz fákon és körös-körül a lájtorjas kötelek? Három a nagy árbótz fája, mind hármas, hármas a legtisztább veres fényű szálakból, egymás tetején hasonlók a magos tornyokhoz. A négy szögletű, négy nyüstös sűrő vászon vitorlái, vagyis szélfoglaló abroszai 23; kinek-kinek különös nevek vagyon: úgymint majesztró, contra-majesztró, mediána, parochettó, tigettó, papafigó és a többi. Ez a gállya legelőszőr most készült el. Most állott bé a tengeri kereskedésre, mellynek elkészülte kerekedett, amint maga az kapitány úr mondotta, hetvenkétezer dupla tallérokban az 34 ágyukon kívül. Mikor kivonattattak a sátor vitorlák 23 számmal, azt vélted volna, hogy egy nagy roppant bazilika templom tornyostól.
Az illyetén nagy kereskedő gállyának bastimentum az neve és kinek-kinek különös titulussa vagyon, vagy nevezete. Ennek neve Caesarea Fregáta27 és a Nagy-Boldog-Aszszonynak tiszteletére vagyon felszentelve; az ő oltárja is azt mutatá ki. Nem is volt ennek mássa egész a velentzei tengeren, úgyhogy tódultak annak nézésére minden kikötő helyeken, de még aegyiptusi Alexandriában is. Az legnagyobb hadakozó gállyában, mellyet neveznek návé, 86 ágyúk szoktak lenni. Ezer fegyveres katona embereket béfogad minden készülettel és eleséggel, s itallal, amint beszéllették némely érdemes és hiteles úri személyek.
Mi ezen fregát gállyában béírva valánk 112 személyek, és a temérdek sok partéka, eleséggel együtt. A kapitány úrnak fia, Petrina István, benne az nótárius: különösen az pilóta, vagy hajósi tudományokkal tellyes, tanult személy. Mint kormányoztassék a gállya, és mi veszedelmek vannak a tenger örvényében, minémű szelekkel fuvalhassa, mint kell a gállyát vezetni, minden órában mennyi az menetel? - egy summában kelletik a pilótának több tudományokkal tartani. Vagyon az nagy gállyákon kápolna, káplány, orvos, doktor, áts, faragó mester-ember. Az több hajósok is soha henyélve nintsenek: fel vagyon közöttük osztva mind a kormányzásnak, mind a több hivataloknak rendtartása; kik mindeneket mérték szerént tselekszenek. Ez a mi kapitányunk a legnevezetessebbek közül való és többnyire ő hordozza bé a pátereket a Szent Földre.


Júliusnak 12. napján

Hogy a városba a legnevezetessebb és nemessebb templomokat megláthassam és bennek az Uraknak Urát imádhassam, másodmagammal a klastromból kimentem. Legelőször a Szent Márk templomát látogattam meg, mellyben a Sz. Márk evangélista tetemei tiszteltetnek. Ennek mind belső, mind külső ékessége olly ditsőséges, hogy az jövevény nem tudhattya, melly részét ditsérettel magasztallya. Én mind belső, mind külső szegeletit megtekéngettem: teles-tele régiséggel. Az egész épület görög munka, de ugyan meg is mutatták az hajdani görögök bölts mesterségeket, elméjeknek éles leleményiket, mert, írhatom, egész Európában alig vagyon és ritkán láttatik mesterségesebb épület, noha nagyobbak vannak.
Itt tartatik a Szent Lukáts evangelista által íratott Boldogságos Szűznek valóságos írott képe. Megegyez a többiekkel, mellyeket láttam Rómában, Bonóniában, Marlupumban és más olasz városokban. Két nap szolgáltam sz. mise áldozatot előtte és nagy lelki édességgel. Az főoltár előtt mutogatott bizonyos papi úri személy négy tekervényes, általható világosságú oszlopokat; mondá, hogy a Salamon templomából valók, de én hitelt ennek nem adtam, mivel ott illyetény kristály üveg forma oszlopokat lenni a Szentírás nem emlékezik. Az templomnak padimentoma olly mesterségesen egyben szerkesztettek, hogy Rómában is kevés annak párja, vagy legalább nints ennél figurásabb, mivel hajdani munkája a görögöknek.
Az egész épületnek Rómáig nints mássa. Rómában ugyan vannak nagyobbak, úgymint a Sz. Péter apostolé, az Lateránumi, Sz. Pál apostolé, de a többiek nem méltóságosbak mind mások, mind az én tsekély ítéletem szerént. Egy szóval ditsősséges benne még a sz. ájtatosság is, mint egy kis menyországban volna az imádkozó. Az templomból felmentünk az városi, Szent Márk piartzán vigyázó legmagassabb toronyban, mellyet az velentzeiek Szán Márkónak neveznek; fölötte sugáros, az felyhőket szurdállya. Felmenetele minden grádits nélkül elkészült, úgyhogy lóháton is feljuthatni, de semmi egyéb ritkaságot nem ád az jövevénnyek szeme eleiben, hanem a várast szemlélni világos üdőben legalkalmatossabb és legjobb helly.
Ezen toronyból lejövén, megvisgáltuk a Respublika palotáját, mellyben a duce, vagy velentzei koronás fejedelem lakik, éppen a Sz. Márk temploma mellett. Kár és szégyen, hogy minden szegeletben az rútság és a szaglást bosszontó büdösség. Nem tsuda, mert az olasz ahol terheltetik, izibe ott haggya terhét minden szemérem nélkül, még pedig akkor tubákolgat javában és ami több, ketten, hárman is felibe állónak, úgy beszélgetik éjjeli álmokat, vagy az hallott, látott és olvasott napkeleti újságokat; egyik feláll, másik lekukorodik.
Több templomiban az Úr Istennek béjárultunk. Mind szépek, de ezek legméltóságosbak az épületnek tekéntetére nézve. Úgymint az pátriarkális a várban. Itt láttam a fő, nagy oltárnak közepette a gyönyörű hangos nagy orgonát, ez igen magasztallya mind a templomot, mind az nagy oltárt. Szépséggel tellyes a szamaskus szerzeteseké: ez újdon új és igen világos, tágas, kerekdét és fáin írásokkal gazdagon felékesíttetett: majd elragadtattam a fényesség között. Ezt a pestis eltávoztatásáért építette az Respublika. A tisztelendő páter dominikanusokéban is igen megteczett minden kigondolható ditsőséges munka; a hosszassága 150 lépésre terjed. A tisztelendő páter jesuitáké, mellyben olly figurákat, drága színű, külömböző kövekkel kiékesíttetett négy nagy oszlopokat láttam; valóban azt ítéltem, hogy az legdrágább matériákból vagyon bevonva, holott szeletes drága sok-színű napkeleti fáin kövekkel vagyon felfitzerézve. Szintén ilyen a mezítlábos kármelitánus szerzetes atyáké. Nem tudtam, merre fordítsam szemeimet, annyi ragyogványok között. A többi templomok is mind érdemesek az ezer felmagasztalásokra, mert sokakat öszve jártam, de győzhetetlen volnék az írásban, ha rendiben mind mind előhordanám azoknak márványos, aranyos, ezüstös, drága kövekkel kirakott dicsősséges és díszes készületit.


Júliusnak 13. napján

Mivel az isteni szolgálatokon kívül semmi terhes foglalatosságim nem valának, mai napon is bémentünk a törvénytelen ágyból ugrott leányoknak klastromi templomában. Jelenlétünkben vala a karbéli musika és gyönyörködtetős zengedező énekszó; szinte a litániák tartattak. Minthogy igen tanult szűzek valának és pedig számossan, éppen százan, olly rendben szedik ezek mindennap az harmóniás musikát és éneki zengéseket, hogy számossan tódulnak az ő templomokban, a legtanultabb személlyek is, és elvégezvén a devótziót, tsörgő tapsolással, brávó, meg brávó hangzással haza sétálnak a rettenetes nagy ájtatosságról. Mi is béjöttünk szerzetes klastromunkban.


Júliusnak l4. napján

Ismét más klastrombéli szűzek templomában fordultunk: tudniillik akik szegénység által elnyomattattak. Itt gazdag fundátziókban seregestől, mint az apátzák úgy élnek és munkálkodnak, sokféle mesterségeket, hímvarrásokat, rajzolásokat, szövéseket, kötéseket, énekléseket, musika zengéseket tanulnak és tudnak. A vetsernye alatt jelen-lévén, hallgattuk az isteni ditséretet, musikálást és énekelést, gyönyörű kintornálást. Megvallom: ennél szebbet soha nem hallottam sehol ez üdeig, vagy szebbet hallani nem is gondolhattam. Nints az a kanária madárka, ki úgy vezetné az nótát. Sött azt véltem, hogy nem emberi, hanem valami angyali az éneklés. Vége szakadván az melódiáknak, bémenénk az monostorban, mivel éppen szomszédságban laknak.


Júliusnak 15. napján

Ujonnan kivezetett érdemes egy páter a Sz. Márk templomában és palotájában. Felmenvén a felső palotás épületekben, bizonyos gárdista gavallér sorrul-sorra vezetgetett, mindenekbe mutogatta és meg is magyarázta az jeles képeket és a Respublikának minden birodalmiban lerajzolt tartományit, országos szigeteit. Nem győztem bámulva nézni a mesterséges picturákat és más figurás írott, faragott, rakott, szövött ábrázolatokat. Egyszóval minden ritkaságokat, régiségeket és újságokat mutogatott. Sőt bévezetett magának a felséges fejedelmi ducsénak fényes palotájában. Mélyen nyomá akkor az délutáni álmot, mi csak az lábunk ujain halkva lépdegéltünk, hogy fel ne ébredgyen az fejedelem.
Ilyen az velentzei olasz az idegen jövevényhez; jó szívvel minden fényes, jeles és nézésre méltókat megmutogatnak; mind azért, hogy ezzel is megmutassák az idegenekhez való jó kegyességeket; mind azért, hogy az illyetén utazók magasztallyák másutt is az ő ditsősségeket. Azt tapasztaltam: akárhol tsak jelentse magát, sehol el nem tagadtatik kívánt szándéka, hanem rendiben mutogatnak minden drágaságokat és ritka látásra valókat.
Ezen jeles palotából bémentünk a legszomorúabb gállyákra, szententziaztatott rabokhoz. Oh fájdalom, bezzeg itt a nyomorúság, nem a sötét tömlötzben! Mert szinte 25-ten lévén, minnyájan mezételenek; egy darab rongyos harátska előttük, minnyájan erősen lelántzolva s lakatolva, éhen, szomjan, hidegbe s melegbe egyetemben szenvednek; mindenek láttára, világnak csúfságára, pórázon függönek. Innét vatsorára haza léptünk.


Júliusnak 16. napján

Melly nap ünnepléssel tartatott a Kármélusi Boldogságos Szűz Máriának ünnepe egész Velentze városában. Az utzák tellyesek Boldog Asszonynak az ő gyönyörű képeivel, dupla lámpás függesztéssel. Ma különösen felékesítették és amennyi Boldog Aszszony képe az utzákon, majd minden harmadik palotás ház ablakjai között szinte annyi oltárokat láthattak volna. Így tiszteltetik a Szent Szűz Anyának csak a képe is a velentzei katholikus keresztény hívektől, ahol semmi eretnekség konkolya még meg nem vesztegette a tiszta búza veteményt.
Ugyanez napon a Sz. Márk templomában is a Boldogságos Szent Szűz Anyának képe előtt, mellyet írt vala Sz. Lukáts evangélista, heves ájtatosságok voltanak. Jelenvannak a felséges Respublikának minden tanátsos urai, a patricziusok, a népnek főnemes vénei és minden ájtatos úri alázatos aszszonyi, egyben gyülekezvén az roppant templomban, úgyhogy egy lábnyi üresség nem láttatott benne. Esedeznek a közönséges társaságnak lelki, testi szükségiért és javaiért.
A szent képek előtt a Boldogságos Szűz Máriának 18 égő, egy ölni hoszszú, viasz fejér gyertyák lángollának finom arany gyergyatartókon. És nagy számmal az fáin arany, ezüst függő lámpások: 366, úgymint háromszázhatvanhat. Oh nagy szeretet! A kissebb szálú viaszgyertyák pedig a négyszázat megütik. Ez a szent ájtatosság minden esztendőben három ízben tartatik és mindenkor harmad-napig, azonban a felséges Respublikának kintses tárházából minden ájtatosság alkalmatosságával három ezer dukát, úgymint hatezer tallér a szegényeknek elosztogattatik. És így esztendő alatt huszonnégyezer forintok nyújtatnak a szegények kezeiben. Bezzeg, kegyes olvasó, ez a nagy irgalmasság! Mind ezeket érdemes és hiteles atyáktól és jó keresztényektől hallottam s értettem.
Én magam is kimentem estve felé ezen szent ájtatosságra egy jó lelkű páterrel. Látván a szent kép előtt a sokaságnak lángolló buzgóságát és mint nyújtogattyák kezeiket a szükölködők az imádkozóknak és üres marokkal el sem távoznak. Igazán itt tellyesedik bé: jó az imádság bőjtöléssel és alamysnálkodással. Ezeket látván épültem lelkemben az jó keresztényeknek irgalmasságiban. Viszszatérvén a szerzetes házban, az nap hat levelet írtam Magyarországban és postai szárnyakra botsájtottam. Az egyiket írám a tisztelendő páter provinciálisomnak, Sipos Mártonnak, másikat páter Telek Jósef diffinitornak, harmadikat Szent-Királyi János úrnak Ketskemétre, negyedikét Páter Gyarmati Jánosnak, az lévai gvárdiánnak, ötödikét Gyöngyösre Csiba Jósef úrnak, hatodikát Jákóhalmára Bódi Ferentz úrnak, kiknek Velentzében való elérkezésemet tudtokra és értésekre adtam és amit írtam, megírtam.


Júliusnak 17. napján

Tartatott Velentzében Szent Marina mártyrnak napja, kinek szent teste maga tulajdon templomában tartatik és ez a nap különös szent pompával megtiszteltetett. Nemkülömben még ma is jelen voltak a Szent Márk templomában a felül említett consulok, a felséges fejedelem is, az apostoli római nuntiussal együtt, kik az hajdani mód szerént bokáig-érő veres tógákban öltözködtek, hosszas barókákkal borongatták fejeket. Végig jelen voltam a sz. áldozaton. Vége lévén, párossan kijöttek az Isten házából, legelöl az apostoli nuntius a felséges ducéval, kiknek mindenek leereszkedéssel alázatos tiszteletet tettek. Musika szók között felmentek a Sz. Márk palotájában. Mi pedig haza siettünk a szerzetes ebédetskére, mert valóban szűk konyhájok vagyon, úgyhogy megelégedni éppen nem lehet. Mert ők azt tartyák: nagy légyen inkább a szabadság, mint az jólakás szabadság nélkül. Az asztalnál többnyire mindenkor olvasnak; inkább gyönyörködnek a szent könyvek olvasásiban, mint az haszontalan szóllásokban.


Júliusnak 18. napján

Az olasz asztal már megbontotta belső részeimet, úgyhogy szörnyű rágásokat érzettem és ha meg nem előztem volna velentzei teriakával, ágyban tsapott volna a betegség. Mellyre való nézve nem hogy kimentem volna a klastromból, hanem inkább az Oltári nagy Szentséghez folyamodtam, könyörögvén előbbeni magyar erőmért. Mindazonáltal az Úr Isten kedves tetzésére hagytam magamat, gondolván: mindegy akárhol légyen az halál, csak üdvösséges légyen a világból való kimulás.
Némellyek a vízbe halnak, de készen találván őket az halál, elvészik az örök életet. Mások a puha nyoszolyákban orvosságokkal kínállyák az halált megfojtani, de nem lehet: ők fojtatnak meg, tellyesek lévén halálos vétkekkel és tsak említeni sem merik előttök a penitentzia-tartást, az Oltári nagy Sacramentum33 felvételét, a Szent Kenetnek foganatos és hasznos erejét: így, torkig való bűnökben meggebedvén, elvesztik az örök életet, a mennyei boldogságot és koronát, és így egy szempillantás alatt pokolban talályák fel lelkeknek üdvösségét. Oh fájdalom! bizony némelly hideg keresztények nagyobbra becsülik nyulászó agaraikat, madarászó visláikat, friss paripáikat, paszamántos ruháikat, arany, ezüst partékáikat, az bálbéli musika hangzásokat, az egésséget, sőt élet-vesztő tántzolásokat, hogy sem mennyei koronájokat. A kegyelmes Úr Isten világosítsa az illyen keresztényeket és hitesse el velek, hogy halhatatlan az lélek, az igaz Isten holtunk után az jóknak jutalmazója, a bűnösöknek megbüntetője, hogy az Isten szent kegyelme nélkül senki meg nem igazulhat, semmi érdemes jót nem tehet, se holta után nem üdvözülhet.
De haszontalan az illyetén írás a borjú bőrrel födözött gonosz lelki-üsméretű, nyalka, büszke, torkig uszkáló, bűnben megátalkodott férfiaknak és aszszonyoknak, mint roszsz keresztényeknek; mert könnyebb a fekete szeretsenyt fejéréteni, mint az illyeneket az üdvösség úttyára téríteni. Sőt kinevetik, megtsúfolják a legszentebb felszentelt lelkiatyákat is. Oh fájdalom! de eljő az óra, melyben kapkodni fognak, de üres lészen a markok, mennyországot meg nem vehetik. Akkor vészik észre, hogy nálok nélkül az Isteni Felség megmarad az ő ditsőségében a boldogult lelkekkel és kilentz-kari angyalokkal. De bezzeg hol és hogy lesznek ők holtok után, Isten nélkül, örökkön-örökké tartandó sírás és fogak tsikorgatása között? Mellyektől mentsen meg minket és ezen jerusálemi utazásnak könyvét olvasókat s hallgatókat is.


Júliusnak 19. napján

Bémutattam a vérontás nélkül való oltári áldozatot, az Istennek Sz. Báránnyát, és azonnal felmentem éppen a városnak felső végére a tisztelendő páter franciskánus34 szorossabb rendtartásában lévőkhöz, kik hasonlók mihozzánk, a Sz. Bonaventura klastromában. Ezek szoros korlátok alatt keményen megtartyák a Szent Ferentz atyánk reguláját, alázatosságban, evangéliomi szent szegénységben 70 személyek szolgálnak éjjel és nappal a felséges Úr Istennek. Látván ezt a velentzei nép, legnagyobb tiszteletben tartva őket, amint magok megvallották ezt a tisztelendő páter observánsok, ahol én itt Velentzében szállást tartottam törvényünk szerént.
Ezeknek templomában semmi arany, semmi megaranyozott nem láttatik, de olly tisztán tartyák, hogy legkissebb szemét, vagy pókhálló fel nem háboríttya az emberi szem tekéntetét. Szintén illy tsinosság vagyon a sekrestyében, a klastromba, az refektóriumban, az ő kertetskéjekben.
Ezen klastrombéli szent atyákkal együtt ebédelvén, az jó rendtartásokat tekéntvén: az együgyű sz. társalkodást, a tiszta egyenes szívűséget midőn tapasztaltam közöttük, megvallom, megtöltem örömmel, tellyes löttem lelki vigasztalással. Vége szakadván a szerzetes ebédnek, viszszafordultam a nagy klastromban. De minthogy igen magosak a velentzei paloták és olly szűkek a földi sikátorok, hogy sok helyeken tsak négy, öt ember mehet el egy széltiben, holott sűrűven járnak s kelnek fel s alá mindenütt, ez az oka, hogy úgy eltévelyedtem, hogy nem tudtam magamat feltalálni, hol járok és a klastromra sem találtam volna, de kivergőttem a Sz. Márk piatzára és így szinte két órák után jutottam bé a klastromban.
Mihelest felmentem a cellámban, azon kevés mindenkémet bézártam skátulámban: tudniillik a breviáriumomat, a kis imádságos könyvetskémet, nyoltz föld-abroszimat, egy pár kendőtskéimet, a téntás kalamárisomat; s egyéb jószágom nem vala, sem ezüstöm, sem aranyom, hanem még egy drága kintsem: úgymint a megfeszítetett Kristusom képe, utaimnak igaz vezére és lelkemnek szerelme. Így szent áldást kértem; válét is vettem a tisztelendő páter kommiszáriustól és a klastrombéli jó szerzetes felszentelt atyáktúl, fráterektűl.
Három óra után felülénk a gundulára, szerentsésen kievedzénk a nagy portusba, vagy kikötő helyre, szintén egy-két mértföldnyire. Mivel nékem nem volt, nem is lehetett úti költségem, a tisztelendő páter commissarius az hajó bért az általvaló vitelért és testi táplálásomért egyiptziai Alexandriáig négy velentzei tzikin aranyokat fizettetett. Az útra adának tíz font kétztzer sült kenyeret, hat itztze jó muskatal bort a magam különös szükségemre, hogyha megszomjúhoznék. Ezeken kívül egy madrátzot vánkuskával együtt, egy takarodzó paplant éjjeli nyugodalomra.
Feladá a békességnek szent tsókját a tisztelendő páter kommiszszárius. Először bémenvén az Oltári nagy Sacramentomhoz, úti erőt kértem és szent kegyelmet mind az életre, mind az halálra. Így botsátattunk el és hét órakor a nagy gállyához evedzettünk, mely a klastromtól 12 olasz mértföldnyire távul vala: az az nagy két magyar mértföldnyire. Oda jutván, gráditsokon felhágtunk a legfelsőbb contignátzióra. Megmaradánk, kérjük vala a tengereknek Ura Istenét a boldog hajózásért, szerentsés utazásunkért, a kedvező jó folyó szél-fuvallásokért. Esedeztem minden velem jótévőkért, megújítám feltett szándékaimat.
Minek-előtte a velentzei tengeren a dagadozott haragos habok között utazásomat írásban foglallyam, együgyű író tollammal így rajzolom le Velentzének városát, a Közönséges Társaságnak fejedelme-annyát.


Velentzének leírása

Velentze városát Atila, az Isten ostora, csináltatta35: mert hatalmas nagy magyar erővel feldulván Scythyától kezdve minden előtte fennálló országokat és gazdag tartományokat, Olaszországban is rettentő nagy erővel bérohana az Adriai tengernek felső éhszaki széleire, melly most velentzei tengernek neveztetik; sürő és döbbentő nagy táborával Aquilea városa alatt letelepedve, sátorokat emele tábora mind addig, míg az roppant nagy erős várost fel nem dullá, kőfalait földre nem borítá, lakó népit rab-szíjjal nem szorongatá.
Ennek a pogány hunnus36 fejedelemnek, Atilának félelmétől az Aquilea város-béliek közül sok ezeren valának. Ezek, mint bátorságos tenger vízei között, a szigetetskében gulibákat építének és ott cselédestől, minden hozzájok tartozandó familiástól, letelepedtek; semmit nem félvén itt Atila fegyverétől, erejétől, mert lehetetlennek gondolták hozzájuk-való menetelét. Ezt megtudván az aquileai fő, gazdag urak, ide siettek minden kintseikkel és béhordván Atila előtt minden vagyonokat, kezdének számossan lakó, állandó helyet állítani. És Aquilea megvétele után is, akik a kard éleitől megmaradtak, mind ide tódultak és, ne-talántán többé az magyarok fegyvere által pusztulást lássonak, Velentzét pompás épületekkel a tenger vizei között felállíták és nevezetes várossá csinálták és ami több, igen kevés üdő alatt.
Már-most tsudálatos egy várossá lőtt a sok tengeri dagadások által, mert 24 óra alatt kétzer földön, kétzer vízen látod a várost. Ám minden hat óra alatt felárad és kiönti magát a tenger; elboríttya a városnak minden utzáit egy ölnyi magasságra és ekkor vízben áll. Ismét hat óráig viszszatekeredik a víz és akkor szárazon marad. Így megyen ez szüntelen éjjel és nappal.
Nagysága a városnak egy folytában nem terjed tovább egy jó magyar mértföldnél. Sok a város lakossa: ám a kétszázezeret a számfa felül haladgya, a zsidókon kívül, kik harmintzezeren laknak Velentzében, de különös kerítésben, melly zsidó városnak neveztetik. Itt ha sokasodnak, ki nem terjeszthetik a tenger vize miatt az ő épületeiket, de bezzeg bévetik a fundamentomat, úgyhogy az egek felé magassan emelik: mert láttam és számláltam 9-10, sőtt tizenegy contignátiós, vagy rétű házakat. Ugyan pezseg bennek a zsidóság, mint a méhkasban a méhek sokasága, vagy az hangya zsombikokban a hangyák száma.
Az várasbéli hidak négyezerre számláltatnak. Az nagy hídon három rend appró házatskákat olvastam. Minnyájan kufársággal keresik napi élelmeket. A fel s alá járó gundulák, vagy ladikok tizenötezerig vétettek számban. 32 plébániája, 35 apátza klastroma, a dütsősségessen felemelt templomi többek száznál. Az erőssen kerített vára fölött vastag bástyákkal győzhetetlennek láttatik lenni. Úgyis vagyon, minthogy még ez üdeig semmi ellenség bé nem ütötte magát Velentze városában.
A Fegyvertartó háza és az Arszenária, vagyis hadakozásra való eszközöket tartó kerített helly, igen mesterségesen vagyon elkészülve. Nem könnyen botsátonak bé minden jövevényeket, sőtt más alsorsú embereket sem, hanem tsak valami tiszteletre való személyeket. Nékem ugyan meg nem tagadták a bémenetelt és minden helyeit rendibe megmutogatták. Benn vagyon a Butzentaur nevezetű legdíszessebb gállya, mellyen a duce a tengert el szokta jegyezni Áldozó Tsötörtökön. Bele került ötven ezer dukátba; a közönséges tanátsosoktól vagyon kormányozása.
Dítséretes benne az, hogy mind ez üdeig meg nem engedte s bé nem vette az eretnek tudományokat, hanem mind jó katolikusok. Földön, vízen vagyon birtokos hatalmok. A papi és minden egyházi renden lévőeket, mind szerzeteseket, mind világi papokat, betsületbe szokta tartani. Hasonló képpen az Úr Isten templomira serényen vigyáznak. Az komédiákat éppen nem utállyák. Szeretettel vannak mindenekhez. Jó rendet tartonak magok között az öltözet viseletben is: mert másképen a nemes, másképpen a polgár, másképpen az hajósok, másképen járnak az napi számosok, úgyhogy az ruhájok nyilván kimutattya sorsokat. Az aszszonyi rendek béfödözött ortzával jelennek meg az Isten házaiban. Uralkodnak mind vízen, szárazon, országos szigeteken és gazdag termékenyes tartományokon. Istriát, Dalmátziát az Respublika38 bírja, nevezetes népes szigeteket: úgymint Korczyrát, Szán Maurát, Czefaloniát, Zantét, Piánurát és több apróbb szigeteket. A velentzei tengeren leghatalmassabbak, úgyhogy harmadnap alatt minden készülettel húszezer embereket fegyverben mutathat[nak]. A vízen tellyes bátorsággal vannak minden szélvészek között. A száraz földön sok a városok. A kissebb szigetetskék tele váraskákkal, azért neveztetnek velentzéseknek és ha egyben lehetne foglalni őket, legnevezetessebb váras lenne Európában.
Az épületek olly mesterségesek és kivált faragott kövekből, hogy álmélkodásra indíttya az látókat. A sok kereskedő gállyákkal tellyesek az kikötő helyek. Vannak hadakozó több gállyái is. Egy eleven 7 esztendős oroszlánt láttam, kinek, hogy mulatsága légyen, apró ebetskéket eresztenek hozzá és azokkal jádzadozik.
A könyveknek fő-tárháza igen gazdagon rakva vagyon drága hajdani és új könyvekkel. Sok benne a jeles mesterség. Noha vízen laknak, de mindenekkel bővelkednek, mert gazdag vidékjei vannak; ezeknek pedig bővséggel a pénze a szorgalmatos sok kereskedések által. A közönséges házak is négy-öt contignátióra vannak felállítva az egész városban mindenütt. Megszűnök már ezen tengeri városnak leírásától, mert nem is vagyok olly tehetős, hogy azt méltóképen előadhassam, melyet érdemel. De nints is üdőm, mert ezentúl megindul a fregát gállya és nekem itt nem íráshoz, hanem sok rendbéli nyomorúságokhoz kelletik készülnöm és szoknom. […]


A szent várasba, Jerusálemben való bémenetel

Minek-utánna májusnak 10-dik napjától septembernek 8-dik napjáig a ketskeméti Szent Miklós kalastromából a szárazföldön és a tenger vízein hatszáznyoltzvanhat magyar mértföldeket, az Isten angyalának vezérlése által [megtettem], - mindenütt az Úr Isten gondviselésében helyhesztettem erőtlen életemet, - mikor az hajnali fényes tsillag kezdé magát mutogatni, szinte a Boldogságos Szűz Máriának szent születése jeles ünnepének napján a Szent Várasba, melly ez földön vagyon, Jerusálemben szerentséssen, ép egésséggel bémentem: és a nagy klastromban először is a főtisztelendő jerusálemi vitze-pátriárkát, Placentzia Pált, az bonóniai sz. provincziának sz. theologiát tanító volt lectorát, volt diffinitorát, a Sion Sz. Hegynek és a mi Urunk Jésus Kristusnak Sz. Koporsója gvárdiánnyát, az egész palesztinai Sz. Földnek és napkeleti részeknek apostoli komissáriusát, az római Anyaszentegyház gyarapítására rendelt kárdinálok gyülekezete szent székének felelőjét, az egyiptusi és cziprusi missióknak prefektussát, és a sz. földi custódiának custóssát, visitátorát illendő tisztelettel, méltó betsülettel köszöntöttem, keze tsókolására leereszkedtem. Ki is viszontag kegyessen megölelvén a békesség szeretetének tsókját feladá, mondván: Bene venisti Fili mi, Pater40 Reverende! Isten hozott Fiam! Tisztelendő Atya! Most az Úrban nyugodgyatok.
Megértvén ezt, minthogy egész éjjel egy szempillanatig nem aludtunk, szokás szerént a vendégszobában vagy egy órányit engedtünk ellankatt testünknek, hogy nyugodalommal erősödgyönek. Azután felvonván magunkat, a szent áldozatnak bemutatására felkészültünk. Béjárulván az Isten templomában hálákat adtunk minnyájan, hogy a Sz. Várasban béhozott, és a szentmiséinket elszolgáltuk. Ezek-után a tisztelendő páter gvárdiánnak rendeléséből a t. páter czeremoniarius, Serafinus nevezetű atyával, a Kálvária Sz. Hegyére, ahol az Úr Jésus Kristus Urunknak koporsója vagyon, vezettettem, hogy a testvéremet Pater41 Kiss Lászlót (ki szinte az Úr Koporsója őrizetén vala) meglássam és atyafiságossan köszöntsem, kit négy esztendeig egyhuzomban személlyében nem láttam.
Nem tudott ez se utazásom, se béérkezésemről. A nagy basilika templomnak ajtaján bényújtotta az római engedelmességemnek levelét a t. pater czeremoniárius a fő secretáriusnak, hogy adná Pater43 Lászlónak, ki második secretarius vala, és az ő kötelessége volt, hegy minden újonnan érkezett patereknek neveit lajstromi táblára írja és nyomtatási betőkkel feljegyezze. Ez meglátván az római levelemet és azon írva lenni nevemet, elálmélkoda rajta, mondván: ez a név a testvéremnek neve, maga személlye hol vagyon? Azt mondák neki: Az Kálvária hegyén a vas rostélyos ablaknál meg lehet látni. És azonnal felment mezétláb, mert úgy szokás a szent helyre menni, ahol a mi Üdvözétőnk keresztre feszíttetett. Én pedig a külső kápolnában imádkozgattam.
Ez a kápolna a nagy templomhoz vagyon ragasztva. Itt állott a fájdalmas Szűz Anya keseredett szívvel Mária Magdolnával és Sz. János evangelistával, midőn Sz. Fiát a kereszthez szegeszték. Olly igazán ki vagyon itt írva a keseredett Szent Szűz fájdalmas képe, hogy mihelyest reá tekintettem, hasadozott szívem, könyvezett a szemem. Ezen oltárka előtt artzra borultam, hálákat adván a kegyelmes Istennek, hogy a világnak és föld kerekségének legszentebb helyén és hegyén vagyok, mellyet az Úr Jésus drágalátos vére megfestett és megszentelt. Az kápolnának oldalán mint egy ajtó ollyan vas rostélyos ablak vagyon, és bélátni a megfeszíttetésnek helyére. Itt bent lévén a Pater46 László megsejdíté, hogy leborulva vagyok, megszóllíta könnyű hullajtások között eredett szózattal. Én felemeltem magamat: látom már hoszszú szakállossan, halván színben, elfakadék örömömben sírva és egy kevés üdeig, a szívnek nagy indulattyából, az öröm a keserűséggel egybe keverődzött, nem lehetett beszéllenünk, hanem sürő könyveket kellett ortzáinkra leeresztenünk.
Megszűnvén a két szíveknek zavarodási, a rostélyos ablakon által egymást nem kevés szeretettel köszöntöttük. Ezt a sz. kápolnátskát még Sz. Ilona aszszony építette az nagy basilikával együtt, melly most Kristus dütsősséges feltámadása templomának neveztetik. Ide az nagy klastromból minden héten pater rendeltetik, és itt minden nap sz. mise áldoztatik. Jelen vannak a katholikusok közül annyian, hogy megtelik az kápolna. Magam is egynehányszor voltam hét számra ide rendeltetve. Harmintz nagy gráditsokon vagyon a felmenetel. Elvégezvén itt a rövid köszöntést, viszszamentünk a nagy klastromba, mellyben közönségessen nyoltzvan szerzetes atyák vannak.
Minthogy ez napon volt a Boldogságos Szűz Máriának születése ünnepe, vagy Kissaszszony Napja, a kereszténység a szerzetesekkel együtt abban a templomban járultak éjfélkor és solosma48 éneklések után hajnalhasattakor sz. miséket szolgáltak azon a valóságos sz. helyen, ahol a Kiss Aszszonka született. A templom meg vagyon egészlen, a klastromnak pedig nagyobb része, mellyben ennek előtte apátza szűzek magasztalták az ég és föld Urát. Ez jelen-való üdőben az mahumetánus törökök bírják és pénzért engedik ott az ájtatoskodást véghezvinni. Viszszatérvén az Kálvária hegyérül elvégzettük a legelső jerusálemi szerzetes ebédet a nagy klastromba. Míg az ebéd tart, soha, tellyes esztendőben, az hallgatással nem dispensálnak, hanem mindenkor fottig olvasnak, mind itt, mind pedig Betlehemben. Más refectoriumokban is ritkán szabadíttyák fel az olvasást.
Ebéd után először az Oltáriszentség imádására párossan bémennek minnyájan, elvégezvén ott az asztal után való hálaadást és több könyörgéseket az énekekkel együtt. Mind-egyetemben személy-válogatás nélkül az konyhában vagyon az menetel a skutelláknak, tálaknak, tányéroknak, kanalaknak törölgetésére. Ez alatt a penitentziatartó zsoltár imádkoztatik. Délután egy órakor vetsernye szolgáltatik. Mai napon, mihelest a sz. vetsernyének vége lőtt, jelt adának az ámbitusokon a tsengetyűvel, hogy a Kálvária templomának ajtaját a török tisztek felnyitották és akinek tetzik meglátogathattya a Szent Koporsót és minden ott lévő szent helyeket.
Megtudván ezt a városban lakó buzgó keresztények, ők is seregestől bémennek a sz. helyek tiszteletére, mind férfiak, mind fejér személlyek. Én is odajárultam és a testvéremmel együtt rendiben öszvejártam a sz. helyeket, lelki nagy örömmel leborulva édes csókokkal illettem. Valami egy óráig tartott az felnyitás, azután a török tiszt a templom ajtaját bézárta és lepetsétlette. Akik az páterek közül tizenketten oda vannak rendelve, és hat fráterek, a templomban zárva tartatnak a Sz. Koporsónak őrizetére és az éjjeli s nappali isteni ditsíretekre és processió végzésekre, mivel mindennap mezítláb eljárják processióval, énekszóval a sz. helyeket.
Szent Isten! Mi nagy buzgóság örvendezteti a felszentelt pátereket és ájtatos szerzetes frátereket, midőn minduntalan tisztelhetik az Kálvária szent hegyén azon szent helyet, ahol a keresztfa letétetett és a világon a legártatlanabb bárány, a legböltsebb férfiú, a legékessebb, legtisztább, legszentebb megtestesült Ige, a Szűz Annyának 33 esztendős és három holnapi szerelmes egy Fia a keresztre szegeztetett, azután a kereszttel együtt a kősziklás hegyen, a világ közepén felemeltetett.
A keresztnek gödre bé vagyon most finum ezüst táblákkal egészlen borítva, hogy a buzgó keresztények ne tördellyék. Amelly helyen pedig a kereszt alatt állottak, úgymint a fájdalmas Szűz Anya, siránkozó Mária Magdolna és a szűz tanítvány Sz. János evangelista, egy szép oltár vagyon. Magam is sok ízben sz. miséket szolgáltam az egész föld kereksége alatt ezen szent, sőtt legszentebb helyen. Óh szentek szent helye! Egy kevessé távulabb az a hely vagyon, ahol szent teste fűszerszámmal és drága kenettel tisztelettel megkenettetett. Ehhez nem meszsze a szent koporsó, mellyben az Úr Jésus holtteste harmadnapig eltemettetett. Majd tovább mindeneket bővebben ki fogok magyarázni.
Eltöltöttem az harmadnapot, mellyekben tsak úgy voltam mint jövevény vendég: minden portzió étkek duplássan adattak. Azután is ugyantsak itt megmaradtam az lakásban a fő tisztelendő páter gvárdiánynak, a sz. földi kuriának és a secretáriusoknak segedelmére, mivel szorgos expeditziók valának itt. Hamarjában a városban való szent helyeknek látogatására ki nem mehettem: nem is lehet, hanem bizonyos üdőkben és napokban, mivel, a támétalan sok adófizetésre is, nem igen bátorságos szabadsággal kedveznek a török tisztek a Sz. Várasban tartózkodó szerzetesekhez. Sőtt a bentlakó keresztények is félelemmel laknak közöttök, mert a farkasoknak nehéz megállani, hogy az juhokat ne zavarják. Nehéz a bárányoknak a farkasokkal egy akolyban megmaradni.
Vannak ollyan utzák a Salamon temploma körül, mellyekre a keresztényeknek tilalmas tsak az bémenetel is. A szerzetesek pedig jántsároknak őrizete nélkül a klastrombul ki nem léphetnek, kivévén a Kálvária hegyérevaló menetelt. Mert az utzákon, sikátorokon az mahumetánus csőtselék gyermekektől egyebet nem vesznek fel csúfságoknál, darab köveknél, kergetéseknél. Illyen itt a Kristusért az élet. Mi Jerusálem várossában bolondokká lőttünk, csak hogy a Kristus Jésust megnyerhessük, és mindeneket örömmel szenvedünk annak szeretetiért, ki miérettünk Jerusálemben kínt és halált szenvedett.


A szent várasnak leírása

Ha ez világon a föld kereksége alatt egy váras méltó a felmagasztalásra, arra legérdemessebb Jerusálem szent várossa. Mert noha ennek lakosi a megtestesült Istent és megígértetett Messiast meg nem üsmerték, sőtt mint gyalázatos latrot keresztre feszítették, mindazonáltal nem a város, hanem a városnak irigy papjai s fejedelmi, irástudói, a népnek rossz vénei, az hamis tanuk szavai adtak a köz-népnek okot arra és ösztönt, hogy a gyilkos Barrabásnak menedéket, a Nazareti Jésusnak pedig felfeszítést kérjenek. Soha Ninive nem vétkezett, és ha negyven napok alatt meg nem térnek, penitentziát nem tartanak, a város mind népestől elsillyed. Sodoma, Gomorra, Adama, Séboim, ezek is a sennyedékes sodomai vétekért mind népestől a büdös tenger által elboríttattak. Szinte így járt a sz. város Jerusálem azért a tetemes nagy vétekért, hogy merő irigységből a Messiást keresztre feszítették. Titus által mind a város, mind az gyönyörű temploma Salamonnak, e világnak hetedik tsudája, romlást, végső omlást szenvedtek. Mindazonáltal ugyantsak azért is méltó a dütsösséges ditsiretre, hogy ebben a városban öntötte piros vérét, adta lelkét az Úr Jésus Kristus, mert az ő szentséges vére a várast megszentelte. Ha tiz ennyi vastagságú könyvet irással megtöltenék is: tsak azt mondhatnám felőle, eleget nem írtam ditsiretire.
Én, amiket ebben az Utazó Könyvetskémbe írásban foglaltam, vagy láttam, vagy tapasztaltam, vagy az böltsességgel fénylő sz. élettel virágzó atyáknak feljegyezett írásiból olvasgattam. Zsidó Jósef, ki a zsidóknak utolsó veszedelmét bővséges irásban foglalta, és írási hízelkedés nélkül, minden igassággal adatnak elé, azt irja a Szent Várasról (cap. 6.) hogy Jerusálem szent várassa hajdani szépséget viselvén négy nevezetes hegyeken mutogatta rendes állását. Illyen nevezet alatt első a Sion hegye, melly a várasnak napnyugoti részérül vagyon. Második Mórea hegye. Ez napkeletre fekszik. Harmadik Akra, melly éjszakra mutat. Negyedik Bezetta, ez a déli napot szemléli. Ezek az hegyek mintegy három szakaszra osztották a legnemessebb várast. Sion hegye foglalta a felsőbb részt, mellyet régenten az jebuseusok laktak. De ezt Dávid király elfoglalta, erős bástya kőfalakkal bévonatta: mellynek hoszszasága napnyugotról napkelet felé 4000, azaz négyezer; szélessége pedig délrül éjhszaki részéig 2000, azaz kétezer könyiknyi.
Az Ákra hegy alsó részét nyujtya ki a városnak. Mórea, és Bezetta hegyei alacsonyabbak, mellyeknek völgye feltöltetett, és a Salamon temploma azon építtetett, és mint egy harmadik város állott ki belőle. Minden váras külön kő-falakkal körülvetetett, és így az egész várast nagy és igen vastag bástya körös-körül foglalta.
A várasnak a világra való tekéntete így vagyon: napkeletre Ásia, napnyugotnak Európa és a föld-közepi nagy tenger, mellyen mi gállyáztunk. Délre Afrika. Éjszakra pedig Schithia és Armenia, és Pontusnak a többi magas hegyei. Amelly királyok régenten uralkodtak Jerusálemben, Melchisedek nevet viseltek. Melchi annyit tészen, mint király. Szedek pedig annyit hoz magával, mint igasság: mintha mondanánk Igasságnak Királlya. Így az egyiptusiaknál az királyok faharóknak neveztettek.
A Szent Városnak ez jelen-való üdőkben az ő egész kerülete tsak egy német mértföldet foglal magában: azaz két órányi üdeig gyalog az egész várast körül lehet kerülni: próbáltam, de igen sebessen léptünk. Kissebb is most a váras mint régenten vala. Noha most úgy láttatik, mintha négy szegletű volna. Mert a régi váras fél holdnak formáját mutogatta. Mivel amit egy részből kihagytak, más részen megnagyobbították. Ez világossan kitetzik, mert annak előtte a Kálvária hegye a kerített bástyákon kívül esett, most pedig kevés híjja, hogy a város közepét nem foglallya.
Annak előtte, mikor még maga dütsősségében vala az váras, az kőfalain 164 tornyok valának. Most tsak négy főkapui vannak: kettő pedig kissebb. A fő-kapuk közül egy neveztetik Sz. István kapujának, melly napkeletre esik. A másik joppéi, vagy betlehemi kapu. Az harmadik damaskusi éjszakra. Az negyedik Sion hegye kapuja délre. Még ezen-kivül vannak két nagy kapui, de nem igen nevezetesek. Tudni illik: az Arany-kapu. Ezt ugyan az törökök erőssen bérakták kőfallal, mert maguk között az a hír és jövendőlése a nagy prófétának, hogy ezen kapun fognak berohanni a keresztények, midőn Jerusálemet ostrommal elnyerik tőlök és az mahumetánusokat mind lenyakazzák midőn a templomben imádkoznak. Mit gondoltok törökök? Ám ha meg vagyon jövendőlve és hisztek az jövendőlésnek: ha az kapu bé lészen csinálva is, béütnek ott a keresztények az jövendőlés szerént és egy lábig minnyájatokat kard élire hánnynak a keresztények. Ehez közel vagyon még egy kapu, melly Vas-kapunak mondatik, de ez inkább az utzának kapuja mint a várasé.
Vagyon más is ehez hasonló, úgymint az Ítilet kapuja: ez is az utzán vagyon most. Itt esett artztzal másodszor az földre szenvedő Üdvözétőnk a kereszt huzásban a Kálvária hegyére. A második kis kapu neveztetik Sterquilinium, szemét kapujának: ez délre esik. Az Heródes házától kimenvén vagyon egy kapu, melly Heródes kapujának mondatik. Ezek éjelen-való üdőben kapui a Sz. Várasnak.
Most is az egész váras olly temérdek vastag kő-falakkal környül vagyon foglalva; amint én jól megszemléltem legalább négy ölnyi a vastagsága: az iszonyú nagyságú kövek olly erőssen öszvefoglaltattak, hogy tsuda reá nézni. Mély völgyek is vannak körülötte: úgymint dél-részre Silóé, Gehonon és Tofet, Hacheldama, a Fazekas mezeje. Az hegyek pedig, mellyek mellette vannak, az Olajfák hegye, ez alatt pedig az Josafát völgye, mellynek szélessége száz, hoszszúsága nem több négyezer lépésnél. Ebben az völgyben vagyon az Getszemáni kert; a Tzedron pataka: az a szomorú üreg, vagy kő barlang, mellyben Üdvözétőnk szenvedése előtt artzra borulván vérrel verítékezett. Azon kőszikla tágas hasadék, ahol Péter, Jakab és János a Kristus Jésustól egy kőhagyitásnyira elaluttak. Most is kinek-kinek helye, ahol alutt, mutattatik. Az a szomorú hely, ahol Júdás Mesterét elárulta, mondván: Valakit megtsókolok, ő az fogjátok meg őtet. Midőn itt megállottam, megvallom még az talpam alatt is pezsegett a vér meggondolván, hogy itt kötöztetett meg legelőször az élő Istennek testben megjelent Sz. Fia. Itt a Tzedron patakán által az kő-hidatska, mellynek végén tizenegy helyen láttatnak az Úr Jésusnak keze s lába nyomai, ahol a kősziklás helyeken rángatták. Magam is hoztam az sz. lábak nyomaiból appró darab követskéket. […]
Az füge fákról írják, hogy mentől tovább élnek, annál édesebb gyümöltsöt teremnek. Ezt mi is tapasztallyuk a szöllő-tőkben, hogy hová vénebbek, annál édessebb és kellemetessebb borral kedveskednek. Illyennek az Anyaszentegyházban a jó tekélletes, alázatos, józan életű keresztény hívek: öregségekben legszentebből élnek, mint hogy érettebb elméjek az ifiakénál, megvetik az mulandó hívságot. Minden örömök, kedves gyönyörűségek az ájtatos és édes imádságokban vagyon.
Naponként készülgetnek a boldog halálra, az örök életnek által menetelére. Jó példákat mutatnak a vásott, szeles ifjaknak. Ezek pedig ha vagyon józan elméjek, gyengén hajlonak a szép beszédre. Ha pedig tsak forgó széllel béllett az eszek, farkas bőrrel prémzett lelki-üsméretek, kinevetik, megcsúfollyák az jámbor öregeket. Sőtt édes, még édes szüléiket is sérelmes szókkal, tselekedetekkel szomoríttyák, tanító mestereket gyalázzák, előljáró vezérjeiket pogonyíttyák. Ha így nintsen az amint én írom, az én vén ortzám pirullyon és én maradgyak az latban.
Midőn azért a Sz. Váras szép színben volna, és nagy szent életű férfiakkal, sok érdemű aszszonyokkal, liliom életű tiszta szűzekkel tündöklene, az irígy ördög, az Úr Jésus születése után való hatszázharmintzhatodik esztendőben, felgyullasztotta az egyiptusi mahumetánus fejedelmeket a Sz. Váras ellen, és ezeknek hatalmok alá esett a Sz. Váras. Kik ebben a huzomban ötszázhatvanhárom esztendőkig bírták, és az ő erejek, terhek alatt nyögtek, lehegtek a megmaradott ájtatos és jó lelkű keresztények.
Ezek eltelvén, Üdvözétőnk világra jövetele után 1099-dik esztendőben, ama híres, nevezetes, tökélletes élettel, keresztényi szentséggel tündöklő, erős, bátor szívű hadi vezérnek, nagy bajnok fejedelemnek Godefridus de Bullion-nak ereje kiűzte a szaraczénusokat. Legelőször maga lajtorján méne által az erős és vastag bástya kőfalon, utánna a vitézek. Szinte azon sz. napon, mellyen az Úr Jésus Kristus a keresztfán vérét ontotta, életét s lelkét adta, a Szent Várast a kereszténység elfoglalta. És ami több, olly szörnyű vérontásival a pogányoknak, hogy minden utszák, piartzok, sikátorok teles-tele valának megöletett pogányoknak holt, véres testivel, úgy hogy holt testről holt testre tapodtak a keresztények lábai, és bokájoknál fellyebb gázoltak a vad pogányoknak kiontott párolgó vériben.
Azután néki fogtak a Szent Várasnak kitisztításához. Először a piartzokat, az utzákat, a sikátorokat a büdös felkontzoltatott testektől megszabadíták. Az romlott házakat előbbeni épségeikre állították. Ezeknek vége szakadván, a minden tiszteletre méltó szent helyeket, mellyeket Üdvözétőnk maga jelenlétével, avagy vére öntésével megszentelt, először kicsinosították, azután az jó keresztények, kik a várast lakták, a vitézekkel együtt két napi processio58 járással, (minden személly mezétláb végzette az ájtatosságot) úgy tisztelték a sz. helyeket, és szerelmes tsókokkal illeték, meleg könyhullajtásokkal bőven öntözték. […]
Már az jerusálemi Sz. Váras a keresztények kezeiben. Hála Istennek! De óh fájdalom! csak nyoltzvan nyoltz esztendőkig gyönyörködtek a szent helyekben, a Sz. Várasban, az ő sz. életű új királyokban. Godefridusban. Ezekután előálla a szomorú üdő és gyászos esztendő; tudni illik a Kristus Jésus sz. születése után az 1187. esztendő octoberének második napja, szinte péntek vala, hogy a meg nem egyező keresztény fejedelmeknek háborgások miatt és tetemes gonosságok végett, óh fájdalom! az egyiptusi Salchardinus nagy sultánnak elárulták, feladták a Sz. Várast, és ollyan hadi contractusban léptek a nagy szultánnyal, és kapitulátzióban, hogy engedné azt meg a váras feladása után, hogy a várasban lakozó keresztények annyi jószágokat, mennyit hátakon kiemelhetnek, minden bántás nélkül a várasból azzal kimehessenek, szabadok légyenek.
No siralmas kereszténység! ismét oda a Sz. Váras! elfoglalták a pogány szerecsenyek a föld kereksége alatt a legszentebb helyeket, mellyeket az Úr Jésusnak szent lábai tapodtak, a szent pátriárkák, próféták, apostolok nagy tiszteletben tartottak. Ímé már a pogányok rútíttyák azokat.
Ennek a nagy szultánnak birodalma alatt volt egész Palesztina a Sz. Várassal és sz. helyekkel együtt 330 esztendőkig. Azután Urunk esztendeiben, úgymint 1517-ben Selimán, vagy Sulimán, avagy Salamon török tsászár maga hatalma alá hódította az egész palesztinai Sz. Földet, és Jerusálem sz. várasát ugyan kerített kőfalakkal, felemelt három-négyrétű palotákkal, minden sz. helyeknek elfoglalásaival bírja. Ez az Jerusálemet Cazumobaruch, vagy Codz-barich névvel, azaz Sz, Várasnak nevezi.
Ez volt Jerusalemnek hajdani ábrázattya. De most hol vagyon Jerusálem, palesztinai Szent Földnek dücsőssége? Ihol meghomályosodott a keresztény világnak villámló fényes szeme, és hamuban, porban boríttatott régi bokros öröme; eloltatott hajdani fényessége. Mindazonáltal ez jelenvaló üdőben lekaparták dütsösségéről az hamvat, fel is támasztották halottaiból a koporsóban senyvedő Lázár Jerusálemet a szerafikus Sz. Ferentz atyánknak szerzetes fiai, kik 443 esztendőktől fogva, minden szünet nélkül, a mostani török tsászárnak hatalma alatt őrzik mind a Szent Koporsót, mind a többi sz. helyeket Jerusálemben, Názárethben, Betlehemben, az hegyes tartományokban [s] tiszteletben, betsületben tartyák. Ott a felséges Úr Istennek éjjeli s nappali sz. szolgálatot mutatnak az egész keresztény Anyaszentegyházért, annak felmagasztalásáért szent áldozatokat nyújtanak.
Noha nagy szegénségben, éhségben és szomjúságban vannak a Sz. Ferentz fiai, mindazonáltal mai napig is úgy élnek és ditsekednek a támétalan szenvedésekkel, mint a királyi fejedelmek a sok drága kintsekkel. És amikor kijöttem a Szent Várasból, még akkor 234 szerzetes atyákat hagytam egész Palesztinában. Ezek úgy élnek, mint zokogó gerlitzék: félelemmel és rettegéssel. Mégis, óh fájdalom! mégis sok ezeren sajnállyák tőlök a sz. alamysna59 nyújtást, inkább magok lelkének veszedelmével az bálokba a musikásoknak hánnyák. Oh füstös eszű keresztények, majd ezek segétenek titeket halálotoknak utolsó óráján! Majd a musikás oldoz fel sok ezer, meg ezer bűneidből! Majd a bálos pénsz-csalók adgyák fel a Sz. Kenetet, az Oltári nagy Szentséget! Majd a ti katzéros társaitok szolgáltattyák fel az utolsó apostoli sz. áldást!
Uram s én Istenem! nyisd meg hályogos szemeiket, világosítsd homályos értelmeket az illyen szegény lelkű keresztényeknek, hogy ne légyen haszontalan érettek a Kristus sz. vére kiöntése, se a szenteknek esedezése, se a sz. földi atyáknak és szerzeteseknek buzgó könyörgése, akik annyi szenvedések között a bűnösökért esedeznek-szenvednek; mert mikor a keresztények megvonnyák tőlök a sz. alamysnát, hogy éhen el ne foggyonak, kéntelenitetnek a törökökhöz folyamodni. De ezek örömest nyujtonak ugyan nekik, de bezzeg száz forintokra 30 forintokat zaklatnak, szednek. Mert az én bémenetelem előtt egynehány hónappal a török basát elnyomá a mérges pestis: erőszakkal béméne a klastromba, hogy abban minden szerzeteseket pestisességével megrútítana, életektől megfosztana. Berohana a fő tisztelendő pater gvárdián czellájában, azt mondá: Azért jöttem ide, hogy ti engem meggyógyítsatok. Az egész udvara a mérges pestisben mind egy lábig megdermede, és amelly vízzel mosogattatta pestises tselédgyeit, udvarló szolgáit, azon rút pestises vizet a Kristus Jésus koporsója eleibe öntötte, ahol a szerzetesek leginkább szokták a szent helyet tsókolgatni, hogy a pestisnek fekéllye reájok ragadgyon: azonban ő maga is megdermede, a Kristus sz. koporsóját őriző tizenkét páterek és hat fráterek közül tsak egynek is fejek nem szédüle. […]


A klastromban tisztelendő szent helyek

Minthogy a Sion hegyén, ahol régenten a Dávid háza volt, ott tartotta a Végső Vatsorát tanítványaival Urunk és Üdvözétőnk. Ott szállott le tüzes nyelveknek formájában Pünkösd napján a Sz. Lélek. Ott jelent meg tanítványainak, ajtók bétéve. Ott mutatta meg Sz. Tamásnak dütsősséges öt sebeit. Ott lakott a Boldogságos Szűz Mária Szent Fiának mennyben menetele után. Ott lett szentséges, örvendetes halála: onnét temettetett el az Jósafáth völgyében. Ott vagyon Dávid király koporsója61. Ott vagyon most a keresztényeknek temető helye. Ott tagatta meg Péter háromszor62 szerelmes Mesterét az ajtón álló szurkos szolgállónak szavaira; ott szóllalt meg háromszor a kakas. Ott szállott szívében Péter és keservessen síra. Azután ugyantsak a Sion hegyének oldalában vagyon egy kősziklás barlang, ahová rejtezett Péter töredelmes és siralmas penitentziát tartani: mind addig is itt volt, míg az Mester halottaiból fel nem támadott. Itt jelent meg Péternek dütsősséges feltámadásakor. Tehát nem nagy szent helly-é ez? Erről a sz. helyről adatott ki a sz. törvény63, az Evangeliomnak hírdetése. Hát nem méltó-é Sion szent hegye a tiszteletre?
De minthogy innét a törökök által elhajtattunk, minden privilégiumokat, bútsúkat abban a klastromban engedett a Sz. Szék, mellyben most vagyunk és lakunk. A templom nem-igen nagy, mert a belső világossága csak 40 lépésekre terjed. Tsak öt oltár vagyon benne, de igen szép a templom. Kórussa bővséges. Vagyon orgonája 36 mutatziókra. A klastrom64 elegendő alkalmatossággal bővelkedik, 24 víz-tartó kutak vannak benne, de tsak esső víz. Ezt így kell felvenni. A czisternák, vagy víz-tartó kutak, nagyok mint egy-egy kő-pintze, de termés kőbül szépen, tisztán ki vannak faragva és azok esső szakadáskor mind megtelnek, és az illyen gyűlt vízzel oltyák szomjúságukat a páterek; ezzel főznek, mosogatnak etc. A klastromnak alsó részén laknak a klastromot éjjel, s nappal őriző török jancsárok, kiknek mind jó fizetések, mind ételek s italok, ruházattyok vagyon. Itt laknak a portináriusok, vagy ajtó-nyitogató keresztények; minnyájoknak nagy az ő fizetések. Ez illyetén tisztség fiúról fiúra száll: ha feleségek megözvegyülnek, szintúgy pensiót vésznek, amint a férjeknek üdejében.
A templomhoz tartozandó egyházi drága öltözeteket, kelyheket, monstrántziákat, arany és ezüst gyertyatartókat, függő lámpásokat nem győzném írásban foglalni, azoknak illendő árát megmondani. Mert csak egy arany monstrátorium baldachinumával együtt százezer arany áru. Ezt készítette szebbnél-szebb fényes kövekből gazdagon ki rakva a Neápolis Országnak sz. ájtatossága és bővséges adománnya. Én megvallom: illyen munkát sohasem láttam, se Bononiában, se Velentzében, se Romában, sőtt egész Olaszországban, noha sok templomokban megfordultam.
A Boldogságos Szűz Mária képe merő finom aranyból vagyon kiöntve. A tizenegy apostoloké65, kik a Sz. Lélek jövetelekor a Sion hegyén együtt imádkozva elvették a Sz. Lelket, kinek-kinek képe öntött, fain66 ezüstből; fejek fölött pedig az égből reájok leszállott tüzes nyelv finom aranyból. Nem győzöm a többi öltözeteket, patriarkális, arany, ezüst és kövekkel, gyöngyökkel filagrán munkával67 kicsinált pédumokat, püspöki sz. ruházatokat előszámlálni. Felséges Mária Therésiának küldeménye, egész ornátus sok ezerekbül álló, olly szép, hogy toll le nem írhattya.


A templomon kívül való szent helyek
Járulyunk ezekhez ájtatosan

A klastromból kimenvén legelőszőr a Pizánumi Vár adgya magát elé: aminémű formában most áll, úgy építette a Pizánumi Respublica. Hajdan ez igen mesterségessen épült: magányos sugáros tornya volt éjszakra, melly Dávid Tornyának neveztetett, mivelhogy Dávid házasságtörése után68 ott tartott penitentziát és ott szedegette versekre az ötvenedik zsoltárt, és siralmassan pengette tiz húrú lantotskáját; könnyhullajtásokkal nedvesítette királyi ortzáját éjjel s nappal. […]
De járulyunk már tovább. Visgállyuk a szent helyeket. Nem igen távol vagyon a Dávid tornyától a Sz. Tamás apostol templomotskája. Ezen túl következik az nagyobbik Sz. Jakab apostol gyönyörű nagy temploma, ki Sz. Jánosnak báttya vala. Ezt a roppant nagy templomat építette a spanyol nemzet. Mivel hogy éltében ott apostolkodott, és tsak hét pogányokat térített meg ott elsőben. De most sz. teste Komposztellában vagyon, és itt ezer, meg ezer bűnösök megtérnek, penitentziát tartanak.
Bémenvén a templomba: mutattatik az hely, ahol Sz. Jakab apostolnak feje véteték. Nagy pátrónusa az egész Spanyolországnak, azért építettek Isten dücsősségére és Sz. Jakab apostolnak tiszteletére dücső templomot, melly Európában is megérdemli, hogy a szép templomok közé számláltassék. Már-most nem a spanyolok birtoka alatt vagyon, hanem először az jakobiták foglalták el. Most pedig az örmények bírják. De ezek is ma-holnap ki kopnak onnét, mert torkig úsznak a nagy adósságba és olly szegények, alig vagyon mit enniek.
Ettől a roppant templomtól menvén, jobb kézről vagyon a Máriák temploma, akikről írva vagyon Sz. Máténál: Venit Maria. Eljöve Mária Magdolna és a másik Mária a koporsót látni. Ha tetzik végig lehet olvasni Sz. Máté evangélista könyvének 28-dik részét. Ihol ezeknek tiszteletes emlékezetiért építtetett ez a templomotska.
Rendibe következik a Boldogságos Szűz Máriának templomban való bémutatásának temploma, mellyben 14 esztendős élte koráig lakott a többi sz. szűzekkel. De most semmiképpen a vakbuzgósággal alakoskodó törökök bé nem botsátyák ebben a keresztényeket, se a Salamon Templomában, mellyek igen közel vannak egymáshoz, és ha bémennek, vagy török hitre kell menni, vagy fejet el kell veszteni: mert méltatlanoknak tartyák erre a keresztényeket, hogy illy szentséges szűznek lakó helyére tsak bé is lépjenek.
Noha én benne nem voltam, de úgy értettem, hogy nagyobb betsületben tartyák a törökök ezen templomot a Salamon templománál, mivel több lámpások függönek és világoskodnak ebben, mint a Salamon templomában. Midőn eljő ez templomnak napja a törökök ünnepet is tartanak tiszteletére. Szégyent tésznek itt a törökök némelly eretnek vallásúakon.
Az templomnak ugyan külső részén szabad az bémenetel, ahol éppen tsudálatos és mesterségessen csinált épületeket mutatnak itt az éles elmék: mert a boltozatinak magosságában olly temérdek nagyságú faragott kövek vannak bérakva, hogy annak nézői mintegy lehetetlennek mondgyák azokat emberi erővel felállíttattaknak lenni, és senki meg nem foghattya, micsoda mesterséggel vonttattak fel olly iszonyú kövek olly magasságra.
Az ide járuló jövevények noha bé nem mehetnek, de ugyantsak a Boldogságos Szűznek tiszteletére nem sajnállyák ide tett fáradságokat. Az körülötte való hely minthogy már megtelt holmi dibdabsággal, semmi tekéntetre-méltót nem mutat. A Salamon templománál és itt történt 1759 esztendőben illyen szomorú eset bizonyos konstántzinápolyi gazdag kereskedő kalmáros göröggel, aki szabadságos levelet vett ugyan a török tsászártól a Salamon templomában bémenni, és ebben az említett Boldog Aszszony templomában is. Amint hogy bé is vezették őtet a török tisztek jó pénzért és vastag adományért. Ez mindeneket szemessen megvisgált és végtére, ki akarván menni, illyen szókat halla a török kadditól: Ezen templomból a keresztényeknek semmiképpen meg nem engedtetik a kimenetel, hanem ha a kettő közül egyikét felválallya és választya. Tudniillik vagy az Mahumeth nagy prófétának szent törvényét, vagy maga fejének elvesztését. Erre eltsábula a szemfüles görög, azt mondá: Nézzétek, olvassátok, ihol a konstantzinápolyi nagy császártól a szabadságos levél, mellyben engedelem adatott nékem az ide-való béjövetelre és e két templomokban mindeneknek megszemlélésére. Ezek erre azt felelték: Igen is, nyertél szabadságot az béjövetelre, de nem kértél engedelmet a kimenetelre. Azért csak válaszsz magadnak az kettő közül egyet. Ez nagyot fohászkodék. Vészi észre hogy nints mit tenni, egynek meg kell lenni. Azért meg hajtá nyakát, lecsapák az lelke gombját. Illyen a töröknek vak buzgósága. Elszedték sok pénzét, elvesztették életét.
Megvallom, hogy midőn a Pilátus palotájának rostélyos ablakjaiból egynehány paterek csak távutskáról néztük a Salamon templomának minéműségét, mégis megintettek a mi keresztény vezetőink és eltiltottak az ablaktól: mert úgymond: ha törökök megsejdítenek ott bennünket, büntetés nélkül nem maradunk. De bezzeg mi is elillantánk, mind az ablaktól, mind az palotától, mert most is törvényt szolgáltató hely a Pilátus háza, ahol Üdvözétőnk halálra adatott.
A Boldog Aszszony templomától vezettetik az jövevény, akár szerzetes, akár világi, a Szent Péter tömlötzéhez, amint írva vagyon Apostolok cselekedete Könyvében: akinek üdeje vagyon olvassa a 12. részt, ott megtanúlhattya, mint szabadult meg Sz. Péter ebből az tömlötzből az Isten angyala által. Ez a tömlötz a Kristus Urunk sz. koporsója templomától tsak egy parittya sima kő-hagyitásnyira vagyon. Most azon helyet egy timár bőrkészítő bírja és lakja: és egy garasos viaszgyertyáért béereszti az odamenő keresztény jövevényeket. Innét a Zebedeus házához vagyon a menetel, ki Sz. János evangélistát nemzette. Itt fogattatott és született Sz. János, noha galileusnak mondatik, de tsak azért hogy sok üdeig lakott Galileában. Ez a Zebedeus háza templomra fordíttatott, de most oda minden ékessége és görögök bírják, és Sz. Jánosnak nevezik. Közel vagyon ehhez a Sz. János aranya háza is, mellyben a tanítványok gyakran egyben gyűltek a szent imádságra. Ide vezette bé Sz. Pétert is az angyal, midőn a tömlötzből kihozván megszabadítá, amint írva vagyon (Act. c. 12).
Innét a vas-kapuhoz vagyon a vezetés; de itt egyebet a vas kapunál nem látni, mellyen általméne az angyal Péterrel. Ezen kaputól járultunk a gazdag Simon házában, ahol Mária bűnös Magdolna69 legelőször a Kristus Jésus lábaihoz borulva penitentziát tarta, igazán megtére, úgyhogy soha, soha elsőbbeni gonosságára nem vetemedett, mint némelly bűnösök, kik alig oldoztatnak fel, még aznap megújíttyák lelkeknek büdös sebeit, és tsak a gyóntató lelkiatyákat csalogattyák. De tudd meg, bünös, hogy magadat csalod meg, mert el lehet az Isten az ő Sz. Felsége te-nálad nélkül, de hová mégy te az Isten nélkül? Óh siralmas vakmerőség! Midőn ebben a gazdag Simon házába voltunk, mutogatták a Kristus Jésus lába nyomainak helyét, ahol Magdolna először könny-hullajtással ásztatta, mosogatta, azután hajszálaival törölgette, végtére drága kenettel bőven öntözgette. És itt édes csókokkal minnyájan illettük a Kristus Jésus megmaradott lábainak sz. nyomait.
Ide közel esik a Sz. István martyr kapuja; a keresztények nevezték azt Sz. István kapujának, mivel-hogy ezen kapun kívül köveztetett meg és e mai napig is megláttatik az hely, úgyhogy egész testének formáját mintha kősziklába rajzolták volna. Ezt is meg lehet engedni, hogy nem kis csuda ez a történet. A Szent István kapujához nem igen távol vagyon az juhokat mosogató tó. Azért neveztetik ennek, mert az áldozatra való juhokat előbbször ebben szokták megmosogatni, azután az áldozatra bémutatni. Az zsidóknál neveztetett Bedzaidának is, melly szó anynyit tészen mint Irgalmasságnak háza, mivel ott feküttek a szegény betegek, várván a víznek megmozdulattyát. Itt gyógyula meg az 38 esztendős beteg. Régenten ide folyt bé a Salamon templomából a víz. Még most nagyobb részére épségben de víz nélkül vagyon, mert földdel, szemettel igen telik, mivel a szomszéd lakosok töltik. Mikor pedig az essők megindúnak, nagyobb része megtelik vízzel és büdös tónak láttatik inkább, mint sz. helynek. A Szent István kapujától igen közel nap-nyugotra vagyon. Néha napján öt portikussa, vala, most tsak kettő láttatik. Ebben a Bedziada tavába szállott le az Isten angyala és felindítván a vizet, leszállottak a betegek és meggyógyultak, mert ebben az tóban vala az a gerendafa, mellyből a Kristus Jésus kereszte készíttetett. […]
Közel vagyon ehhez a tóhoz a Sz. Anna asszony háza, mellyben a Boldogságos Szűz szerelmes leányát makula nélkül fogatta, szülte és két esztendeig nevelte. Most templommá tétetett, mellynek alsó részében tiszteltetik a születésnek helye és Kiss-Aszszony napján odatódulnak az jerusálemi keresztények, a páterekkel egyetemben. És az napon minden ájtatosságokat ott végzenek. Erre az helyre a Római Sz. Szék tellyes bútsút rendelt a tisztelőknek.
Régenten a Szent Benedek szerzetesi apátza szűzek73 laktak itt. A klastromjoknak nagyobb része most is fennáll, az templom pedig egészlen megvagyon, csak az ajtók nagygyábul állíttattak öszve; kevés költséggel előbbeni épségre lehetne vinni. Az udvarában víz-tartó kúttya is vagyon és a folyosói előtt czitrony-fák és más napkeleti gyümöltsfák még most is vannak és bőven teremnek gyümöltsöt. Más zöld fák is ékesítik a szent helyet. Itt illatoznak a szűz apátzáknak kriptában rejtett sz. tetemi. […]


Most már a Salamon templomáról

Most a Salamon templomához értem. Méltó erről rövid írást adni. Amelly pompás templomoknak legnemesebb templomát Salamon bölts király építette országlásának negyedik esztendejében, a világ teremtése után 2933-ban, vízözön után 1276-ban, az Úr Jésus születése előtt 1017-ben. Három esztendeig gyűjtötte a templomra való matériát és hét esztendők hét holnapok alatt dücsősségessen fel is építette. A templomnak ajtaját napkeletre, a szentek sz. helyét napnyugotra tetette. […]


A templomnak mostani új formája

A törökök 8 szegletes formájú templomot építének azon a helyen és ezt Salamon templomának titulállyák. A török templomokra nézve, az illyetén vastag nemzetnek, meglehetős szépségű külső formájára. De benne nem voltam: nem is lehet [csak] fővesztés alatt bémenni a kereszténynek, amint fellyebb írám. És a mekhai Mahumat templomán kívül ez [a] legmanírosabb épület. A Salamon által építetett első templomnak felállításának ára felment kétezerkilentzszáz milliókra. Nem régenten bizonyos és biztos Maundrell Henrik Kalvinus vallásán lévő74 prédikátor, - az angliai kereskedőknek szabadságok lévén a Salamon templomában mind az bémenetelre, mind az kijövetelre, minthogy incsellérek valának, - mind belső, mind külső terjedésit megméregette és azt írja maga ítélete szerént, hogy 170 lépés a hoszszassága, szélessége pedig 370 lépésnyire esik, minthogy 8 szegletű.


A Sion hegyéről

Már a Sion szent hegye felé vagyon az menetel. Itt láttattnak azok a kőoszlopokon álló tizenkét árkusok, boltozatok, ahol a legelső szent gyülekezetet tartották a 12. apostolok. Ugyanazért annak emlékezetére 12 oszlopokon álló árkusokat emeltek fel. Hajdani üdőben a megostorozásnak kőoszlopa is itt vala elhelyhesztetve. Azon házat mellyben a Végső Vatsora tartatott, azt Szent Ilona aszszony gyönyörű nagy roppant templommá fordította. […]
Amelly házban lakott a Sion hegyén a Boldogságos Szűz Mária, sz. Fiának mennyben felmenetele után, ugyan szentséges halála is itt vala. Ez jelen való üdőben az ő házának tsak az leomlott kőfalai láttatnak. Mi mindazonáltal ezeket is tiszteltük. Egy kis kápolnátska épület is volt mellette, mellyben Sz. János evangyélista a szentséges tiszta Szűz Anyának sz. misét mindennap szolgála, míg a Szent Várasban együtt lakott a szűz tanítvány a Szűz Anyával. […]
Óh Isteni Felség, szerelmes Jésus! Megmutattad itt a te édesanyádhoz fiúi szeretetedet. Jöjj az én halálomra és e könyvet olvasónak halálára is, mert hiszszük mi lelkünk vesztése alatt, hogy halhatatlanok a mi lelkeink. Nem úgy mint a világ szemeti, az ördögök szekere farkán nyargalódzó vásott, mostani katzéros ifiak, vagy bűnben megrántzosodott, megaggott esztelen vének. De minek szomorítom lelkemet az illyen motskos lelkű hideg keresztényekkel? Minek homályosítom írásomat az illyen füstös elméjüknek gonosz cselekedeteivel; inkább azt kívánom, hogy az Úr Isten adgyon nekik sz. kegyelmet a bűnből való megtérésre, penitentziatartásra, a keresztényeknek jó példa adására. […]


A Jósafát völgyéről

A Sion hegyéről a Jósafát völgyében vagyon az lemenetel, darabos kősziklás utatskákon. Ezeket méltó tudni a Jósafát völgyéről: a jerusalemi Sz. Váras és az Olajfák hegye között vagyon, mellynek mélységét Adrianus tsászár nagyobb részre bétöltötte és Titus Vespasiánus is a várasnak dölledékivel; minden utállatosságot is ebben hardattak. De e mostani üdőben már egészlen megtisztíttatott, mert mindenütt a természet szerént való kősziklák láttatnak. Amint már fellyebb is említettem, ennek hosszasága, a Boldogságos Szűz Mária sz. Koporsójától fogva a Nehemiás kúttyáig, két olasz mértföldnyire, azaz 4 ezer lépésnyire kiterjed, szélessége pedig száz lépésnyire. Neveztetik Czedron vőlgyének is. Mert néhai üdőkben és hajdani napokban sok czedrus élő fákkal bővelkedett a völgy. […]


A Getzemani kertről

Ez a kert régenten az lévitáknak és a papoknak hatalmok alatt volt, a végre, hogy az áldozatra viendő juhoknak és bárányoknak nyájatskáit itt legeltessék, amint fellyebb is említém már. Itt fogattatott meg az ártatlan Isten Báránya is, ki önnön maga megengedte magát megfogattatni, kötöztetni, hogy vérét, életét lelkét érettünk és az egyéb emberi nemzetnek váltságáért az ő mennyei sz. Attyának szeretettel feláldozná. Ebben a kertben vágta le Péter a Malkus fülét, de azonnal a Kristus meggyógyítá. […]
Az kerten kívül vagyon, egy kevés alacsony kőrakással, különös elválasztással, mintegy folyosó formára, az a hely, ahol Judás a Kristus Jésust csókkal elárulván az hóhérok kezeibe adta. Ezt a helyet, ahol megtsókolta Judás a Kristus Jésust és azt hóhérok megkötözték, mind a zsidók, mind a keresztények most is átkozott helynek tartyák. Én magam is tapasztaltam amidőn itt megállottam, ahol Judás állott; úgy tetzett, mintha egész vérem megdebbent bennem és eliszonyodtam.
Erről az átkozott helyről vitték kötözve az Isten Bárányát az áldozatra a Czedron patakán által. Először Annás vén paphoz. Mi történt itt az Bárányal? Olvasd a sz. evangyelistákat. Egy fájdalmas artzultsapás után Kaifáshoz vonták; mivel tsak annyira vagyon az Annás házátul, mint egy nyílnak lővése. Mik történtek az Kaifás házánál, mai napig is mutogattyák. Először most is kőből faragva vagyon egy kakas, annak emlékezetére, hogy Péter a kakas szóllás előtt háromszor tagadást tött, hogy nem üsméri a Názáreti Jésust, az ő Mesterét. […]


A Pilátus házáról

A Pontius Pilátus tiszttartónak régi palotáját most a török basa lakja, vagy a város gubernátora, kit az törökök szangyiáknak neveznek. Valamint Pilátusnak ítélő háza vala, ugyanaz mostani üdőben az törököknél is, az igasságot szolgáltató várasháza. Eleintén a keresztények a Pilátus házát egészben templomnak fordították, amint most is megüsmértetik, hogy az vala: a szobák pedig mind szép kápolnátskák voltanak, világossan kitetzik. Most pedig, amint említém, a gubernátor basa háza, és két részre vagyon szakasztva, és az utza közöttük vagyon. […]
A Pilátus háza általellenében vagyon az a hely, ahol az Istennek Báránya kegyetlen iszonyúsággal megostoroztatott. Most egy török takátsnak műhelye vagyon azon sz. helyen és egy szál viasz gyertyáért béereszti a keresztényeket az helynek tiszteletére. Szintén úgy más helyekre is kis adományért botsájtják az jövevényeket. Tellyes bútsút engedett ezen helyre az Római Anyaszentegyház. […]
Az ostorozásnak kápolnájától tsak közel vagyon az az árkus, vagy szivárvány formára építtetett bolthajtás, melly a Pilátus udvarától fogva az nagy utzán keresztől vagyon építve, és alatta járnak minden állatok; felül egy kis tornátzos folyosója vagyon, mellyről fel s alá szemeskedhetni. Ide vitetett fel az Úr Jésus Kristus a megostoroztatás után, azon vérben borulva, azért kiáltotta fel Pilátus az nép előtt nagy szóval: Ecce Homo! […]
Következik már az Ítélet kapuja, melly azért neveztetik így, mert ezen kapu előtt az halálra szententziáztatott raboknak itt olvastatott el a nép hallatára az halálra kiadatott szententzia. Hajdant a városnak egy része bézárására vala csináltatva, de most szüntelen nyitva áll, mivelhogy tsaknem a város közepén vagyon, szinte ollyan formán mint Bétsbe, vagy Budán is vannak illyetén kapuk. Mint példának okáért a Vízi-várasban a Vár alatt, ahol a peszmeg sütő házak és kementzék vannak. Amelly helyen Üdvözétőnk mint Zsidók Királlya tövissel megkoronáztatott, most egy török sütkérezőnek konyhája vagyon. Óh hálá-adatlanság!


A Boldogságos Szűz Mária koporsójáról

Ez a Boldogságos Szűz Mária szentséges szűz testétől illettetett koporsó, mellyben három nap, három éjjel halva fekütt, mindenkor az Josaphát völgyében volt; most is ott vagyon. Ott tiszteltetik az igaz keresztényektől. És a föld gyomrában most 48 gráditsokon vagyon az lemenetel. A sz. koporsóban pedig két helyen vagyon az ajtó; az egyik napkeletre, a második délre esik. Szinte olly nagy az ajtaja, mint a Kristus koporsójának. De a belső kőfalak be vannak márvány kövekkel díszessen borítva. Az oltárnak hét arasznyi a hoszszasága, szélessége pedig három arasztnyi és két újnyi. Éjjel és nappal szüntelen 20 arany és ezüst függő lámpások világoskodnak fölötte. Ami több, itt még a törököknek is vagyon az ő törvények szerént imádkozó helyek, ahol naponként tisztelik ők is a Boldogságos Szűzet. Óh fájdalom! Szégyen ez a keresztény eretnekeknek. Ihol a törökök tisztelik, ők pedig kinevetik még az Máriát tisztelő jó keresztényeket is. No! Keresztények vattok! Mi pater franciskánusok mindennap korán reggel megelőzzük az törököket az ott-való sz. mise szolgálat bemutatásával, hogy az törökök ne háborgassanak bennünket. A sz. misének szolgálattya az Anyaszentegyháznak engedelméből mindennap a Boldogságos Szűz Mária dücsősséges menyben felmeneteléről vagyon. Azután érkeznek a törökök a birbikelésre. De óh fájdalom! Most az elszakadott görögök hatalma alatt vagyon a Sz. Koporsó, mellyet vélek született görögi álnoksággal foglaltak el. […]
Méltó még ezen szent helyről a kegyes könyv-olvasót tudósítani. Ahol a Boldogságos Szűznek koporsója vagyon, az 48 grádicsok alsó végén a föld gyomrában, jó forma tágas templom vagyon és itt vannak más nemzeteknek oltárjai: úgymint az Boldog-Aszszony koporsójánál. De az ő oltárjok, úgymint az mahumetánusoké, csak ollyan, mint egy tizenkét akós hordó, midőn hoszszában elfűrészelnek, és annak az hordónak egyik fele olly öblös, hogy egy ember, úgymint a pópájok beléje térhessen az birbikelésre. Az illyen török oltár mindenkor napkelet felé vagyon. Az görög nemzeté a Sz. Koporsó, az örmény nemzeté közel a gráditsokhoz jobb kézre. Bal részén az abyssinus szeretsenyeké. Ide közel vagyon a víztartó kút. Legszelídebb emberek ezek az abyssinusok: merő alázatosság, jó együgyű szívűség láttatik ki belőlök. Igen feketék és göndör hajuk. Láttam mikor gyóntattak. Az pap egészlen bétakarja az gyolts palástya egy részével a bűnös embert és nem is igen hamaritskákodnak az gyóntatással, hogy illy szent dologban vásári munkát ne tegyenek, hanem hogy lelki vigasztalással légyen a szent munka. […]
Ha fellép az jövevény egynehány grádicson, ott láttya meg Szent Joáchim, Szent Anna aszszony jeles koporsóit. Noha az ő szent tetemi felemeltettek Urunk születése után 326-dik esztendőben, a Kristus Jésus keresztének feltalálásakor, és több szenteknek tetemivel együtt, a Sz. Anna aszszony sz. testét is Sz. Ilona aszony tisztelettel általhozta és Konstantzinápolyban vitte. Az mahumetánusoknak vérontó háborulásakor Konstantzinápolyból Moguntziába és több római birodalombéli városokban általhozattattak, és innét más helyekre az jó katholikus keresztényeknek tiszteletire tetemenként osztogattattak.
Az Jósafát völgyéből fel-felé menvén a Czedron pataka mellett láttatik a Jósafát király felemelt koporsójának tornyotskája, melyre nézve neveztetik most Jósafát völgyének. Ehhez pedig nem igen távol vagyon az Absolon koporsója. Ez néha jeleskedett fényességével. Igaz, hogy nem ide temettetett, mert néki, mint attya üldözőjének gyalázatos temetése volt. Hanem azért neveztetik Absolon koporsójának, mivel hogy még életében csináltatta maga-magának. […]
Fordullyunk meg az Josafát koporsójátul a Sz. Váras felé, mert éppen ellenében vagyon az Jósafát és Absolon koporsóinak az Mahumeth széke az vár oldalában egy márvány oszlopbul csinálva, mellyről azt tartyák és hiszik az mahumetánusok, hogy, midőn a Kristus Jésus a világot fogja a Josafát völgyében ítélni, Mahumet ebben a székben fog ülni és reá vigyáz, ha jól és igazán lészen-é az Itélet. Ha jól és igazán ítél mindeneket, az ő testvér húgát a Kristusnak adgya feleségül. Óh balgatag esztelenek és utállatos testi érzékenység után rohanók! Megmutattyátok ezzel, hogy bokros eszű mahumetánusok vattok. Szinte illyen keresztényeket üsmérek magyar édes hazámban, pedig számossakat. Eretnekek ugyan, de szégyen csak hallgatni is a tisztátatlan testi, fajtalan, trágár beszédeiket a szemérmetes tiszta keresztény füleknek. Éppen illyenek a semmi hitű, simaéletű keresztények, kik olly fortélyossan bécsúsztattyák a mosdatlan szemetes szókat, szócseréléssel, álortzázással, alakos pettyentéssel, hogy a tisztátalan bujaságra czéloz szívek és darabos nyelvek. Fuj! Szemtelenség! Ezeket pedig felkenetettektől is hallottam.
Az Jósafát völgyében vagyon közel az Absolon koporsójához egy szűk kőbarlang, mellyben Sz. Jakab apostol a Kristus megfogattatása után a Getzemáni kertben ide rejtezett82 és feltette magában, hogy mindaddig ki nem mégyen e barlangból és se nem eszik, se nem iszik, míg a Krisztus Jésus, az ő szerelmes Mestere, halottaiból fel nem támad. Bezzeg nagy volt először az félelem, de most nagyobb az hit és reménység Sz. Jakab apostolba. Feltámadván harmadnapon az Úr, először is Sz. Annyának jelent meg. Azután idejőve ennek megvigasztalására. Így vigasztallya Isten a szomorúakat, kik benne bizakodnak. Mert megmondotta előre Üdvözétőnk: Boldogok a szomorúak83, mert ők megvigasztaltatnak. Itt megmutattatik Zakhariásnak, a Jójada fiának, koporsója, aki Joás királynak parantsolattyára az templom és az oltár között megölettetett.
Ez mellett vagyon a Siloé85 völgye és faluja, de tsak tzudar házak vannak benne, nem is érdemessebb az arabs nemzet külömbre. Nem méltó sem a pogonyításra, sem az felhéjasztatásra. Hanem mellette közel az Nehemiás kúttya, mellyben a tűz elrejtetett. Olvasd erről Ésdrás könyvét, ott bőven feltalálod. Én felmegyek az Olajfák hegyére és te is jöjj utánnam e könyvetskét olvasó buzgó ájtatossággal. De még feljutunk az sz. hegytetőre, rendibe járjuk el az helyeket, mellyek az hegy oldalában vannak. […]


Az Olajfák sz[ent] hegye

Minthogy már az Olajfák hegyén vagyunk, térjünk bé azon helyre, ahol a 12 apostolok a Credonak 12 ágazatit egybenfoglalták89. Ez éppen az felmenetelkor az hegynek oldala közepén vagyon. Az kemény kősziklában egy kevéssé alább építtetett Sz. Ilona aszszony szorgalma által és 12 szivárványos bolthajtások vannak a 12 apostolok tiszteletére építtetve.
Ezen nevezetes helyről bé kell menni a Sz. Péter székéhez, mellyben üle a sz. gyülekezetben: innét vagyon a menetel a sz. próféták koporsóihoz. Néha ékes hely vala: most is sz. az emlékezete, mert a szentek teteme megszentelte. Ettül egy kevéssé még magassabban fel kell lépdegélni, és jeleskedik azon hely, mellyen Üdvözitőnk tanítványait tanította az Mi Atyánk imádságára90. Ugyanazért neveztetik Oratio Dominica, Urunk Imádságának.
Oh melly halkva és igaz figyelemmel, lelki édességgel mondám itt el a Kristus Jésus 5 sebeinek tiszteletére az 5 Miatyánkot valahányszor ide jöttem. Ezen helytől megállapodik minden jövevény azon rettenetes helyen, ahol Kristus Urunk megjövendölte a rettenetes jövendő nagy Ítéletnek napját. Itt is evangéliumot éneklettem (Marc. 13). Ez a rettenetes hely 50 lépésnyire vagyon azon helytől, mellyen sz. halála előtt a Boldogságos Szűz Mária a zöld pálmafa ágat az angyal kezéből elvette és itt értette meg, hogy harmadnap-után felmégyen Sz. Fiához az mennyei boldogságban. […]
Az Olajfák hegyének legmagasabb tetején hajdant igen nagy roppant díszes épületnek kellett lenni, mivel az régi kőfalak is azt mutattyák. De a sok háborúságoknak mostohasága többnyire földre borította. Még épségben vannak ezek: úgymint épen az tetején legkiessebb helyen az kápolna, mellyet még Szent Ilona aszszony építtetett, szép kerekded formán, mellynek kerülete 38 lépésnyi. A külső falai 15 oszlopokkal erősítik, ékesítik a kápolnát. A belső szélessége 8 lépésnyi.
A kápolna ajtaján bémenvén, jobbra az ajtótul az Úr Jésus Kristusnak lába nyoma vagyon a kemény kősziklába, mint valami puha viaszba. Mert innét csudálatossan tanítványinak láttára a mennyben felmenvén91, mind a két lábainak nyomait a kő-sziklán hagyta örök emlékezetül, hogy tiszteltessenek a világtól. Midőn mennybe felméne éjhszak és napnyugat között volt artzal fordulva, amint az ő bal lábának nyoma nyílván jelenti. Az jobb lábának nyomát az törökök a Salamon templomában vitték és ott olly nagy tiszteletben tartyák, hogy nagyobb épségben vagyon mint a keresztényeknél, mivel ezek a nagy buzgóság miatt sok darabotskákat már kitördöstek belőle. De most tellyességgel nem szabad, éppen meg nem engedik a törökök.
Az aki e jelen-való üdőben bírja, olly erőssen tiltya még a kézzel való illetést is, hogy midőn a keresztények annak édes csókolására bemennek, ő maga jelen vagyon, hogy legkissebb részetskét a keresztények ki ne törjenek belőle. Ezt magam is tapasztaltam, hogy illy szorgalommal vigyáz a török a sz. helyekre. Noha könnyen engedelmet ád a bémenetelre a keresztényeknek, csak az rendelt taxátskát letegyék. Akárhol sem lobbadozik ember szíve, lelke szent örömmel, mint ezen a szent helyen. Úgy tetzett, mintha égig érő lajtorja volna.
Az Úr Jésus Kristusnak tsudálatos mennyben menetele ünnepe napja előtt a nagy kalastromból sok szerzetes atyák és a világiak közül is számossan felmennek. Először a sz. vetsernyét elvégzik, azután a litániákat és több énekléseket. Éjfélkor pedig minnyájan felkelnek. A solosma elvégzése után a szentmise-áldozatokat minnyájan bémutattyák, ez eltart szinte viradattig. Az énekes sz. misét napkeltekor nagy, dücsős pompával az Úr Istennek feláldozzák. Szinte én voltam ezen sz. napon a diákonus93 1767. esztendőben a pompás mise sz. áldozat alatt.
Az jó, igaz alázatos fráterek pedig minnyájan meggyóntak s megáldoztak. Hasonlóképpen az világiak is, mind férfiak, mind fejér személyek. Az ebédetske hideg étkekből vala kiállítva. Én ugyan minthogy a sz. földi Kurián voltam, a damaskusi katolikus gazdag görög urakkal negyedmagammal ebédeltem, napkeleti mód szerént, minden kés, villa, kanál nélkül, tsak ujjainkkal munkálkodtunk és minden étel után megmostuk ujjainkat, végtére ajkainkat is. Mondhatom, hogy igen jó ízűen folik így az ebéd, ki nem hisz, próbállya. […]


Bethániában való menetel

Az Olajfák hegye94 bal kézen hagyatik. Az Nehemiás kúttya, mellyben a tűz találtatott, jobb kézre maradván, a közép út vezeti embert Bethániában. Közel az úthoz mutattatik az a füge fa, mellyen Üdvözétőnk gyümöltsöt nem találván, megátkozta. Errül bizonyságot tészen Sz. Máté ev. (cap. 21). Megmuttatik a poklos Simon háza, épen az út mellett. Valaha szép palota volt, igen kies helyen, most csak erős és izmos falaival jeleskedik. Ebben a házban hozta legelőször Mária Magdolna az alabástrom edénybe a drága kenetet és az asztalnál ülőnek, az áldott Jésusnak, a fejére önté (Math. 26. v. 7). Régenten templom vala ezen az helyen, de most omladék láttatik.
A Lázár, Magdolna és Márta95 kastéllyairól keveset írhatok, mert tsak az helyei látattnak. Hanem a Lázár koporsója, mellyben holtteste negyednapig fekütt vala, most is megvagyon és 20 gráditsokon szükség lemenni a kősziklás barlangban. Itt a Lázár valóságos koporsója felett sz. miséket is mutattam be az Úrnak. Közel vagyon egy tömlötzke-forma barlang, mellyben először Mária Magdolna 7 esztendeig tartott penitentziát, bezárván magát a barlangotskában, és Márta szolgált néki nagy szorgalommal: kenyeret, vizet nyújtván bé teste táplálására; egyebet semmit nem kóstolt keserű könnyhullajtásinál.
Bethánia végén láttatik a szorgalmatos szűz Márta96 házának dülledezett maradéka: a házhoz pedig közel vagyon a víz-fogó hajdanyi kúttya. Ehhez 30 lépésnyire épen az út mellett egy jó-darab tűzköves kőszál, mellyen gyakorta ül vala Kristus Jésus: és itt beszélgetett Mártával Jésus és Márta Jésussal, midőn Lázár halálát említette mondván: Domine si fuisses hic, frater meus non fuisset mortuus. Uram ha itt lettél volna, az én bátyám meg nem holt volna. (Joan: 11, v. 21 ). Azután Magdolnához méne Márta megjelentvén, hogy a Názáreti Jésus Bethániában vagyon. És így mind Mártha, mind Magdolna, mind pedig az Úr Jésus a Lázár koporsójához menének, ahol is feltámasztotta Lázárt. Nézd a Sz. Írásba Sz. Ján ev. 11. részét. Ez a kőszál ollyan forma vastagságú, mint egy három akós hordó, de hosszaságára két annyi. Mostani üdőbe neveztetik Lapis dialogi, beszélgető kőnek. Valamikor általmentünk Bethániában, ezt is megtiszteltük, mivel rajta ült az áldott Jésus, és a tisztelet mellett csókokkal illettük.
A Lázár koporsója ettől jobb kézre esik. Amint most láttatik, kimutattya magát, hogy régenten ékes templom volt itt és pedig klastrommal együtt, mellyben a Sz. Benedek apátzái laktanak. Bizonyos Meliserda királyné építette, mivel testvére ebben apátzáskodott. Ezt bizonyíttyák a sz. földi krónikák, mellyekben így vagyon megírva: Est abatissa S. Lazari, vagyon Bethábiában a Sz. Lázár klastromában abatissa. Fekete öltözetben járnak Sz. Benedek regulája alatt. Igen nagy betsületben tartyák az törökök a Lázár koporsóját és méltatlanoknak vélik a keresztényeket annak látogatására. Meg sem engedik nekik a bemenetelt. De most nagy fizetésért engedik.
Bethániából Betfagéba vezet az út. Tehát oda ballagjunk: csendessen, mert kaptatós az hegy. Nem igen meszsze, ám csak kétezer lépésnyire vagyon Bethániától. Nevezteték a zsidóktól Áll-kaptza helyének, azért, hogy az áldozatra adatott barmoknak állkaptzái az papoknak adattak táplálásokra. Az papok faluja vala ez régenten és nyugodalmok lévén az áldozatoktól, itt tartózkodtak az Úr szolgálatitól.
Szerelmes Üdvözítőnk halála előtt harmadnappal bemenvén Bethániából Jerusálembe, mikor Betfagehoz közelgett, azt mondá tanítványinak: Mennyetek e kastélyba, melly ellenetekben vagyon. Ez a kastély vala Bethfagé, mert kerített kőfalai valának, mint egy váratskának. És amint parantsolá, hogy egy megkötött szamárt és a vemhét véle, oldgyátok meg úgymond, elhozák néki, és reá ülvén Bethfagéba, szamárháton béméne a városba. Ezt látván a sok sereg, leteríté az ő ruháit az úton; egyebek pedig ágakat vágnak vala a fákról és elteríték vala az úton. A seregek pedig, mellyek előlmennek vala és amellyek követik vala, kiáltanak vala, mondván: Hozanna98 a Dávid Fiának. Áldott, aki az Úr nevében jő. Hozanna a Magasságban. Illy dütsőséges pompával ment bé Jerusálem várossában, az Arany Kapun bé. Ezek lőttek Betfagéba. Most egy igen nyomorult kis falutska. Itt lévén, én énekeltem a sz. evangeliomat, melly ide alkalmaztatott (S. Mat. ev. 21 rész). […]


A Kálvária hegyéről

Nagy templom foglallya bé egész Kálvária hegyét, melly neveztetik Urunk dütsősséges feltámadása templomának. De minekelőtte ezen roppant templomban belépjünk és ott minden szent helyeket rendrül-rendre eljárjunk, én előreeresztem ezen rövid, felőle való tudósítást.
Ezen dütsősséges Urunk feltámadásának temploma igen méltóságos épületű mind belső, mind külső tekéntetésre nézve. Fölötte nagy költséggel építette azt Nagy Constantinus első római keresztény tsászár és az ő édesannya, Szent Ilona asszony, Urunk születése után 326. esztendőben, az nicénumi szent Gyülekezet után. És tökélletességre tétetett az jeles, nagy pompás épület 336. esztendőben és így tíz egész esztendőkig építtetett és munkálkodtak rajta. […]
Lépjünk be most az templomba és visgállyuk meg azokat a sz. helyeket, mellyeket a szerzetes lelki atyák mindennap processió járásokkal a complét után megtisztelnek, ének szóval megtemjéneznek. És rendiben így vannak a megállások a szent helyek előtt:
Először is megállapodnak az Oltári Nagy Sacramentom előtt és itt földig leborulván imádgyák. Abban az templomban tartatik ahol az Úr Jésus feltámadása után Sz. Annyának megjelent103. Három itt az oltár. Ugyanitt végzük mindennap a sz. solosmákat. Itt szolgálunk sz. miséket, kivévén az énekes misét, melly mindenkor az Úr Koporsójánál vagyon, az római szentséges pápáért, az római birodalombeli császárért, az koronás királyokért, az országló fejedelmekért, a velentzei felséges respublikáért. És kinek-kinek vagyon elrendelt, elintézett napja, mikor énékeltessék a sz. mise az ő szándékok szerént.
A második megállapodás vagyon ugyanezen koporsóban lévő kápolnában azon kőoszlop előtt, melyhez kötöztetett az ártatlan szelíd Bárány és kegyetlenül megostoroztatott; jobb kéz felől vagyon erős vas rostéllyal bézárva, de megláttatik egészlen, oltár is vagyon előtte és naponként itt sz. mise szolgáltatik. Hogy rendiben végeztessék az processió járás, innét általmennek abban az tömlötzkében, mellyben zárva tartatott a szenvedő Kristus Jésus mind az üdeig, míg az Kálvária hegyén az hóhérok elkészültek a kereszt gödre ásásában és egyéb gonosz munkájokban. Ez a nagy basilika templomnak egy szegletiben vagyon bal részre. Méltán Kristus tömlötzének hívattatik, mert mint egy rab úgy tartatott megsebesítve és szomorúsággal.
Harmadik megállapodás a Szent Longyinus vitéz koporsójában vagyon, mellyet most a görögök bírnak. Itt vagyon az Longinus teteme eltemetve. Ez a római vitéz, aki az Úr Jésusnak sz. oldalát a keresztfán megnyitá, hegyes dárdával általverte. De értsed a lött csudát. Az egyik szeme el volt borítva szemhályoggal, - tellyességgel semmi világosságot nem látott ezzel a hályogos szemével, - de mikor a Kristus oldalát megnyitotta, az Úr sz. véréből egy csöpp az hályogos szemében tsordult, azonnal megvilágosodott mind szeme, mind lelke és a tanítványokhoz adta magát. Üdő jártával martyromságot szenvedett és holtteste ide temettetett, mai napig is itt tiszteltetik.
Álly meg itt bűnben vakoskodó és kérjed az áldott Jésust sz. vére hullásáért, hogy a te lelkedre is, ha nem többet, legalább egy csöpp vérét öntse, és bizonyossan meggyógyul sebes egy lelked, ha ezer, meg ezer halálos vétkekkel meg volna is sebesítve, csak ezt jelentsd meg a te lelkiatyádnak és kérjed könyhullajtással az irgalmas Úr Jésust, sz. vére hullásának érdemiből gyógyítsa meg bűnös lelkedet. Meglásd, hogy tellyes lészesz lelki örömvel és vigassággal.
Én is méltatlan író, kérlek az Úr Jésus vére hullásáért, ne vesd többé drága lelkedet ördög prédájára, az tündérvilágnak szerentsétlen vak kotzkájára. Ne vigyázz te másra, se az jakobinusok klubjaira, se Kálvinus pikardiai hitfaragóira, se a szakszóniai korlátugró újdon-új kalvangélistára, sem az Istent nem imádó atheistákra, mert te katholikus személy vagy és talán szerzetes is vagy, és ami több, felszentelt személy, az Úr Jésus vérével megváltatott, Kristus kintse vagy és halhatatlan lelked vagyon. Ha pedig ezt az egy lelkedet elvesztegeted, örök mélységben ejted oda mind Istened, mind üdvösséged. Fogod végső órádon is tapasztalni, hogy úgy lészen a dolog, amint én ezeket elődben írom.
Tudva légyen nálad: nem üdvözét téged sem finnyás étel, sem édes ital, sem éjjel s nappali bál, sem ugrós tántz, sem az hajlisztezés, haj-sederítés, sem az nyalka botránkoztató módi, meg módibb kevély moszka öltözet, lengyeles veres bokrétás csapka, hanem a te alázatos kéréseddel, ha megnyered, a Kristus sz. vére hullásának érdeme üdvözíti lelkedet, ez világosíttya meg homályos lelki szemeidet. Kérlek vedd kedvessen ezen lelki szeretetből származott rövid intésemet, mert úgy óhajtom lelked üdvösségét, mint tulajdon magamét. Sőtt fogok az Isten országának elnyeréséért a sz. oltárnál éretted is esedezni, csak térj meg a Kristus vére hullásához és ott öntsél egy csöppnyi keserű könnyhullajtást. Amint Sz. Longyinusról írtam, senki ne véllye, hogy ujjaimból szoptam, hanem Sz. Ágoston doctor irásiban olvastam (Manuale, c. 23). Aki hitelt nem ád, keresse fel és úgy talállya.
Negyedik megállapodás egy kápolnátskában vagyon, igen közel az Kálvária hegyéhez. Ez neveztetik Capella Divisionis, felosztás kápolnájának, mert itt tellyesedett bé ami megjövendőltetett a Messias názárethbéli ruhája felől: Diviserunt sibi vestimenta mea, et super vestem meam miserunt sortem (Psl. 21, v. 19). Elosztották magoknak ruházatimat és az én ruháimra sorsot vetettek. Miért vetettek sorsot? Azért, mert a Kristus ruhája varratlan vala, mellyet a Boldogságos Szűz Mária maga egészlen szőtt az ő Sz. Fiának még kis korában és ezt egyszer felöltvén, mindenkor vele nyőtt és 33 esztendeig födözte ezzel sz. Testét.
Óh nagy szegénység! Ihol az Isten Fia megelégszik egy ruhával, a te ruháidat pedig az molyok rágják. Üdvösségessebb volna, ha az mezítelen fázlodó koldusoknak nyakokra hárítanád. Oh nagy gazdagság, megelégedni egyféle ruhával! Mennyi sok szép pénzed volna az Isten templomára, ha a sok haszontalan ruhákra nem vesztegetnéd. Oh! vallyon adtál-é valaha az templom ruháira egy fíllért? A szegény özvegy aszszonynak nem volt több két fillérinél, azokat is a templom ládájába vetette. Te pedig a czigány musikusok bőgő hegedűibe, néha ha néki bőszülsz, marokkal hányod. Óh nagy balgatagság; így csallya meg magamagát a világ férges fia! De lássák, ők magoknak ártanak, nem az templomoknak.
Ezen varratlan ruhája az Úr Jésus Kristusnak most Treviris várossában tartatik és tiszteltetik. Álly elő eretnek! Hát nem méltó-é ezt megtisztelni, mivel az Isten Fia testét 33 esztendeig födözte? Hiszen mi ezt nem imádgyuk, hanem csak tiszteletben tartyuk sz. emlékezetöl. Hát te az apád ruháját halála után miért tüzes lángra nem ereszted? Ha jelen voltál a királyi koronázáskor, nemde a Sz. István király palástyát megtisztelték a jó, igaz magyarok és az alatt koronázták Leopold és Ferentz királyainkat. Te az édesatyád írott képét holta után is házadba, írott palotádban tartod és fiúi tisztelettel megbecsülöd? Hát mi igaz katholikus keresztények, megutállyuk-é az Úr Jésus Kristus megfeszíttetésének képét, vagy köntöseit?
Ám, mi az illyen képeket és reliquiákat nem imádgyuk, hanem tsak emlékezetbe tartyuk, hogy a Kristus Jésus illyen formán mi érettünk szenvedett a keresztfán. Ti Kalvinus követői azt hiszitek, hogy az Úr Vatsorájában csak a Kristus haláláról emlékeztek, hogy az ő teste megtöretett, megvéreztetett, megfeszíttetett. Mi a feszület által viszszük azt véghez. De az nem sacramentom, nem szentség, csak emlékezet. Tehát nálatok sem sacramentom, hanem csak egy jeles emlékezet az Úr Vacsorája a Kristus haláláról és megtörettetésérül. De másutt ennek az helye. Én ez jelen-való üdőben utazó vagyok.
Ettől az sz. állapodástól lemegyek 30 magos gráditsokon arra az helyre, ahonnét Sz. Ilona aszszony az Úr Jésus keresztét (a két megfeszíttetett latrok keresztivel együtt) felvétette. […]
Feltalálván Sz. Ilona aszszony, négy vas szegek is valának a kereszt mellett, mellyekkel a Názáretbéli Jésus zsidók királlya a kereszthez vala szegezve. Én úgy írom amint az jerusálemi Quarésmíus nevű authorban olvastam, sőtt másutt is. Négy szeget talált itt Sz. Ilona. Egyikét, midőn a Sz. Városból visszajött Rómában, az tengeren nagy szélvész támada, úgyhogy veszedelemben forgott az egész gállya, a sz. aszszony bévetette az tenger habjai közé és azonnal megcsendesüle. Így engedett a víz az Úr vérével festett vas szegnek. A másodikát Constantinusnak, az ő fiának mint új keresztény római császárnak, hogy az igaz hitben nagyobb erőt és állhatatosságot végyen, anyai szeretettel ajándékozta, azért is, hogy ebből a szegből a tsászári koronára csináltatna egy keresztet. Most is a császári korona tetején azon vas szegből csináltatott kereszt; aki nem hiszi lássa, és úgy vagyon amint én írom, mert semmi haszontalan hívságot ide nem írok, hanem amiket láttam, vagy hiteles írásokban olvastam. Az ketteiből pedig Nagy Constantinus római császár az ő édesannyának bölts tanátsadásából zabolát csináltatott. Így vannak ezek megírva, én is így írom. Itt volt az ötödik megállapodás most már.
Az hatodik megállapodás. Fellépdesvén az ötven gráditsokon az Úr Jésus kereszte feltalálása helyéről az Kálvária hegye felé, jobb kézre vagyon az a kápolna, amelly neveztetik Improperium, megcsúfoltatásnak, mert ezen az helyen az Úr Jésus ismét töviskoronával megkoronáztatott, keserű mirhával vegyíttetett etzetes itallal szomjúsága oltattatott, az varratlan ruhájától egészlen megfosztva lévén, megcsúfoltatott. Itt találtatott fel az olajfa tábla, mellyre vala a feje fölött a titulus írva: I.N.R.I. Názáretbéli Jésus Zsidóknak Királlya. És vala zsidóul, görögül és deákul írva. […]
Az hetedik megállapodás a széles világon a szentebb helyek között a legszentebb helyek és hegyek fejedelmén vagyon, úgymint a Golgotán, vagy Kálvária hegyén, melyre ez jelen-való üdőben, sőtt már régtől fogva 17 grádicsokon az felmenetel. Egy szomorú üdőben az istentelen fejedelmek neveztették ezt Vénus hegyének is, mivel el akarták törleni az Úr Jésus Kristus sz. keresztének még az emlékezetét is; ide helyhesztették a Vénus paráznasági istennek utálatos képét.
Illyenek ám az fajtalan életű királyok. Az Úr Isten légyen kinek-kinek ítélő bírája. Lészen is, mert talán legszámossabban vannak a Vénus isten tisztelői. Illyenek a testi vétkekben elmerült katzéros férfiak és buja aszszonyok, vagyis, követem az olvasót, a vén kurafiak és ifjú ménlovak, a vén nagy k[urvá]k, és ifiú kis kantzák. Már meghaladta az ötvenet, mégis szemetes, gazos az élete, tisztátalan mind teste, szíve, lelke. Tűrhető, ha pogány, mahumetánus eretnek volna, de keresztény, vagy talán felszenteltetett. Óh fájdalom! Ki ne szánakodnék az illyen hideg-vett keresztény katholikusokon? Óh irgalmas Isten lágyítsad atzél szíveket az Kálvária Golgota hegyén.
Erre a szent hegyre mindeneknek mezétláb kelletik felmenni. Itt először megmutattatik az a rettenetes nagy szent hely, ahol az ártatlan Isten Báránnya anyaszült mezítelen a kősziklára helyhesztetett, keresztfára kifeszíttetve szegeztetett. Mai napon is sz. hely, be vagyon igen mesterségessen öszveszerkesztett márvány kövekkel borítva, és reá borulva sz. csókokkal illetik az ájtatos és buzgó keresztény hívek, külömbféle nemzetek.
Én megvallom, valahányszor artzal reáborultam, egész vér megdebbent bennem és sírásra, keserű könnyhullajtásra fakadoztam. […]
Illik tudni, hogy a megfeszíttetett Názáreti Jésusnak ortzája, a kereszttel együtt, napnyugatra vala fordulva. Az erős kőszikláknak meghasadása az Kálvária hegyén most is megláttatik. Ez az Úr Jésus kereszte és az elkárhozott lator kereszte között volt. Amint megmértem nagyobb egy ölnél a hoszszasága, a szélessége pedig egy araszt. Illyen emlékezetes hagyomány vagyon efelől, amint olvastam, érdemes atyáktól is hallottam. Amint mások írták én is úgy írom, úgy adom elő. Ezen kőszikla repedésén bővel lefolyt az Úr Jésus sz. vére: abban nem is lehet kételkedni, mivel tsak két lépésnyi volt, most is úgy vagyon az Úr keresztéhez, és valóságossan reá folyt az Ádám első atyánk feje koponyájára, mert éppen az ő sírhalma fölött vala a Kristus Jésus a kereszttel együtt elplántálva, elásva. […]
A nyoltzadik megállapodás, amelly helyen állottak a Kereszt alatt a Boldogságos Szűz Mária, keseredett szent anya, Mária Magdolna és Sz. János evangélista, az Úrnak legszerelmessebb tanítvánnya, apostola, evangélistája, secretáriussa, mártyra, mennyei titkoknak visgálója, az asiai hét püspöki székeknek116, vagy ecclésiáknak fundálója, a Boldogságos Szűznek testamentomban hagyatott fia: Ecce filius tuus. Ezeknek emlékezetére egy szép oltárunk vagyon éppen a Sz. Hegy tetejének legnemessebb helyén, az Úr Jésus keresztéhez 8 lépésnyire, a megfeszíttetésnek helye előtt három lépésnyire. Óh melly édesden szolgáltam itt a sz. mise áldozatomat, a legszentebb Kálvária hegyén!
Megvallom, azt véltem, hogy az egész világ és a földnek temérdeksége itt jelen vagyon és úgy tetzett, mintha egész világon való sz. helyek mintegy kicsinyeknek láttattak előttem ehhez képest, noha mindenütt az Úr Istennek nagy dütsősségére vannak a sz. áldozatok. Itt mindenkor megújítottam az előre megírt, feltett szándékimat, ide bezártam magyar édes hazámat és nemzetimet.
Ezen szent helyhez vagyon legközelebb az a kápolna, melly Fájdalmas Boldog Aszszony kápolnájának neveztetik, és hozzá vagyon foglalva a Kálvária hegyéhez, csak a kőfal választya el. Ugyaninnét volt az oda menetel is, de most az ajtóból vas rostélyos ablak csináltatott és kívül vagyon a grádicsokon való felmenetel, amint már fellyebb is említém, hogy [ott] állottunk szembe először az testvéremmel, páter Lászlóval.
Ezen az helyen erejétől megszakasztatott Szűz Sz. Anya elájula, midőn hallotta az kalapátsi ütéseket Sz. Fia megfeszítésekor. Itt mindennap egy sz. mise áldoztatik és a nagy klastromból rendeltetik ide a felszentelt pap, egy az lelkiatyák közül és a sz. áldozat után ájtatossan elimádkozzák fent szóval deákul: Stabat Mater Dolorosa. Álla a keserves Anya keresztfánál siralmában, midőn függne Sz. Fia. Sok ízbe voltam itt hetes és igen nagy örömmel jöttem ide a sz. mise áldozatot felmutatni, mert olly igen szíveket sértegető fájdalmas képe vagyon itt a Boldogságos Sz. Szűznek, hogy véres könny-hullajtásokat szemeiből öntöget és kezeit egyben kaptsolva szorongattya. Csaknem eleven ábrázatot mutat és a reá nézők szemeit mindenkor könnyhullajtásokra fakasztya. Óh, ha ide fel mehetnél, Kegyes Olvasó, bizony úgy tapasztalnád, amint írom és vélem, hogy szívedet sértegetné az fájdalom, hogy éretted az Úr Jésus itt szenvedett, Mária pedig kesergett. […]
A kilentzedik megállapodás. Midőn a Jó Pásztor maga lelkét tulajdon juhaiért adta volna, a siránkozó bárányok, úgymint némelly aszony-állatok és Josef ab Arimáthia és Nikodémus a keresztfán függő Báránytól118 nem fölötte távul állottak, hogy láthassák az Jó Pásztort a magos keresztfán. Most itt állapodgyunk meg, mert ezen az helyen állottak az ő hív jó akarói, engedelmes juhai és az ő halálán bánkódva zokogtak, sírtak. Minek utánna Ramathai Jósef és Nikodémus az holttestet megkérték volna Pilátustól és tisztességessen levették, erre az helyre hozták, ahol a síró asszonyok állottak, úgymint Magdolna és a többi 3 Máriák. Itt az egész vérben borult Sz. Testet tiszta vízben megöblögették, megmosták. Tudom, mintha láttam volna, hogy keserű könnyhullajtásokkal is bőven ásztatták. Azután száz font jó illatú drága kenettel az egész Sz. Testet a zsidók szokása szerént gazdagon öntözték, megkenték. Óh szeretet! Mellyre nézve ez a hely Petra Unctionis, megkenés kőszikla helyének neveztetik, mind ez mai napig.
Most a kősziklás hely egészlen bé vagyon szép tarkás, fejér habot mutató márvány kővel és egy könyöknyi magasságú erős vas rostéllyal körös-körül békerítve, hogy senki a szent helyre lábaival rútul ne tapodgyon. A templomnak béjáró nagy ajtajától tsak 14 lépésnyire esik.
Gondold meg itt, Ájtatos Olvasó! mind a sz. aszszonyok, mind az férfiak buzgóságát. Az férfiak megvásárlották mind a kenetet (és szinte egy mását), mind egy vég tiszta fejér gyóltsot, mellyben a Sz. Testet betakargatták. Ihol, nem sajnállyák a kenetet a Kristus Jésusnak megkínoztatott testétől. Vajha te is annyi sok keneteknek árát, mellyeket bűnös ortzádra, pondrék eledelére mázolsz, az Isten dücsősségére fordítanád, vagy szeplős lelked tisztítására nyújtanád; a sok büdös pomádéknak árát is az Úr Jésus szegényinek osztogatnád; a sok hajpuder lisztből inkább kenyeret süttetnél, a szegény özvegyek, árvák, ágyban sínlődöknek kezeikben nyujtogatnád! Ennek, bizonyos, hogy végső órádon is hasznát vennéd.
Mondhatom bizonnyal, szégyen amiket tselekszenek a világnak kényes fiai. Ugyan fő-szédelgést indít a sok kenyőtsöknek szaga a bűnösöknek ortzáján és fodorított haján. Annyira ment már ez a kényes kendőzés, hogy még a varga legények is egy rangba vannak a nemes ifiakkal. Az konyha szemetek, a fazék mosogató szolgállók is kenik, fenik rántzos artzájokat, fodoríttyák, bodoríttyák, lisztezik fürtös rák-színű hajokat. Óh hívság! hívság! Óh emberi gonosság! Hol vagyon az igaz keresztényi alázatosság!
Ezek mind türedelemre méltók, de ami nagyobb, még a felszentelt papok is, és némelly világhoz ragaszkodó, tündéres szerzetesek is, tsaknem elbuknak az illyetén világ habjaiban, hívságos sátoriban. Szégyen mind Isten, mind emberek előtt! Ugyan cselekedték-é ezeket a régi sz. apostolok, püspökök, papok, barátok, remeték, a szerzeteseknek fundátori, azoknak első igaz követői? Lássák, hogy vészik hasznát halálok óráján! Számtalan világiaktól hallottam: De Atyám! még roszszabbak az papok és némelly szerzetesek az világi embereknél! Óh fájdalom! Ha ez nem botránkozás, mellyik az? Talám120 ha az bordély házban tántzolnál? Oda csak nem jársz, de másutt hol jársz? Nemde vádol-é lelked-üsmérete, hogy reá találtam lelkednek legtüzessebb erére.
Engedelemmel légyetek hozzám, mert orvosságul írtam ezen rövid recipét, a Kristus holt teteme fölött. Mert ezen az helyen vette szűz ölében a fájdalmas Sz. Anya szerelmes Fiának holttestét, amint a Sastyini Szűz Mária képe mutattya. Méltó hát ez a kilentzedik statio121 is a tiszteletre. Égő lámpások is függönek itt, éjjel és nappal világoskodván. Legelőször a templomban bémenőknek ez a sz. hely tűnik szemek eleiben, meg is állíttya az ájtatos szivet.
A tizedik megállapodás a mi Urunk Jésus Sz. Koporsója előtt vagyon és minek előtte bélépünk, visgállyuk meg miket látunk a sz. koporsó előtt. Minthogy a templom igen nagy és tágas, a sz. koporsó előtt is szép négy szegletű térség vagyon. A padimentomot, egész templom allyát, gyönyörűen béfoglallyák nagy márvány táblák; minden táblának fél ölni mind hoszsza mind széle. […]
Már most lépjünk be ájtatossan az Úr koporsójában és annak belső részeiben. Ennek az ajtaja napkeletre vagyon és a felfeszíttetésnek szomorú helyétől 132 könyöknyire vagyon. Az padimentoma márvány kövekből vagyon. Az nagyobbik ajtó előtt két részre márvány padok vannak, egy karszéknyi magosságra felemelve. Valamikor énekes sz. mise vagyon, a Glória és Credo alatt, ide leül mind az éneklő páter, mind az mellette udvarló ministerek és mintegy új levegőt vésznek magokban, mert nagy füst vagyon bent annyi sok lámpásoktól, minthogy az Úr koporsója felett 46 arany, ezüst lámpások függönek, éjjel, nappal lángallonak.
Némellyek ollyanok, kivált az örmény nemzeté, valamint az figurákra kimetzett képek, merő finom aranyból kiöntve, vagy filagrányossan öszveállítva. Ragadgya a szemet a látásra. Minek előtte éppen a koporsóhoz érjünk, először a külső pitvaros kápolna vagyon, melly angyalok kápolnájának mondatik, mivel itt ültek a fejérben öltözött angyalok midőn Magdolna az 3 Máriákkal bé akartak menni Húsvét reggelen, hogy a Sz. Testet ismét kenetekkel megkennék. Amelly kövön ültek, most is ott vagyon, és az ámpullákat a minister erre a kőre helyheszteti és tészi a sz. miseáldozat alatt.
Ennek az első angyalok kápolnájának ajtaja magossabb egy jó szál embernél is; az ajtó fölött pedig írva vagyon a Boldogságos Szűz Mária képe és Jésus az ő karjain. Egy ezüst lámpás szünet nélkül világoskodik előtte. Ennek az angyalok kápolnátskájának hoszszasága 12 lépésnyire terjed és annyi belső világossága vagyon, hogy alkalmasin 12 személy bétérvén elimádkozhatik benne. Egy kis ablakocskán szolgál bé a napnak világossága: máskép sem volna sötétség benne, mert egy 40 fontos ezüst függő lámpás kedveskedik lobbadozó világos, fénnyes sugárival. Ezt a Málta szigetbéli szentelt vitézek csináltatták. Az Úr koporsója ajtótskája előtt öt ezüst világosító lámpások függönek éjjel és nappal. Nagy itt a keresztények buzgó fohászkodása, forró ájtatossága, mert a sz. hely is éppen ébreszti sziveket az Isten-szeretetre és dítsíretre.[…]
Itt vagyon még a koporsó ajtaja előtt az a négy szegletű kő, mellyen az angyal ült, midőn Magdolna bé akart a koporsóhoz menni: a kőnek mind hoszsza, mind széle két arasztni. Amelly kő pedig a koporsó ajtaján volt, a Sion szent hegyén vagyon a Kaifás házában, amint errül már fellyebb emlékeztem. Aki bé akar menni éppen az Úr Kristus koporsója eleibe, egy alacsony ajtón kell bémenni és igen meg kelletik magát hajtani a bé- és kimenőnek, mert ez a természet-kősziklából vagyon kivágva, azért igen alatson.
Az Úr koporsójának belső részét (kivévén ahol az Úr Jésus holtteste fekütt, melly e jelen-való üdőben is az oltár asztala) külömben ki nem magyarázhatom, hanem hogy négy személlyek térdenállva, négy pedig felállva elférnek benne és nem többen, mert mi is így tapasztaltuk, minnyájan kik jelen voltunk őrizetére. A magassága, melly a termés kőbül ki vagyon vágva, másfél embernek magasságát fellyebb nem haladgya. Ez minden ablak nélkül vagyon. Amint írám, éjjel és nappal szünet nélkül 46 drága lámpások égnek a koporsó előtt és fölötte, úgymint az római szentséges pápáé, az római császáré, királyok, hertzegeké, és az lámpások fölött appró lukatskák vannak, hogy az lámpások füstei azon általfolyhassonak és lélekzettyék légyen az égő lámpásoknak, a felszentelt papi személyek is a sz. miséket könnyebben végezhessék.
Mikor az Úr Jésus valóságos koporsója felső, bétévő kőtábláján sz. mise szolgáltatik, soha semmi abroszszal bé nem takartatik, hanem pusztán áll, egyedül tsak az kehely alatt való corporálé nyujtatik ki az kehely alá. Az Urat sem lehet igen magassan felemelni az függő lámpások miatt. Az bőjti nagy héten olly szerentsés voltam, szinte diakónus lévén, az valóságos Úr koporsójára én helyhesztettem az Oltári Nagy Szentséget, és fel is emeltem a dütsőséges feltámadáskor. Ezt a szerentsémet sem adnám fél csalárd világért és az ezeknek fele csillagiért. Más páterek csaknem irígylették lelki szerentsémet.
Az Úr koporsója előtt, kívül oltár helyett, vagyon a Krisztus dütsősséges feltámadásának képe leírva, és kezében lobogó zászló. És mindakét részről három angyalok vannak leírva, avagy ékessen lefestve. Az Úr koporsója felett illendő hat márvány oszlopotskákon álló kupula vagyon torony formára. Köröskörül strutz fejér tojások függönek ékességnek és dücsősségnek jeles okáért.
Jeles ünnepeken sok lámpások világoskodnak a Sz. Koporsónak külső kerületi körül. Én 1767. esztendőben Husvét ünnepiben, - együtt lévén a görög nemzettel Husvét-vasárnapunk, - bizonyossan megszámláltam egyezer függő arany s ezüst lámpásokat. Ezek pedig szebbnél szebbek valának: legfőképpen az mieink felülhaladták mind az görögök, örmények georgiánusok, suriánusok abyssinusok, koftusok lámásait; ám sok bennek egy ölnyi magasságuak és némellyikén 12, 13 világosító tüzes lobbanások is égtek. Merő földi paradicsomnak, földi mennyországnak látzatott az nap ez a dütsősséges templom. Itt tellyesedik bé, ami megjövendöltetett a Próféta által: Erit sepulchrum ejus gloriosum; Dücsösséges lészen az ő koporsója.
Ide járullyatok új jakobinusok, naturalisták, kálvinisták, lutristák, anabaptisták, ariánisták128 a Kristus feltámadása napján: megláttyátok az isteni szeretetért bémutatott dücsősséges fényességet, nem úgy mint a ti synagógáitokban, amellyek teles tele vannak ürességgel, semmiséggel. Ám se oltár, se lámpás, se gyertyatartó, se orgona, se pap, se barát, se szenteltvíz, szóval nints egyéb a puszta, paraszt lévitánál. Óh fájdalom! Egész Európában, kik vannak, csak egy új tudományon lévő sem járul a Kristus Jésusnak sz. koporsója tiszteletére, hanem ha bé tanáll menni szemfüleskedésre, amint az én üdőmben is valának. De semmi ájtatosságot nem mutatta, csak ollyanok valának ott: Vituli ad novam portam129. Úgy nézték az Úr koporsóját, mint a borjú az istállónak új ajtaját. Óh nagy szívbéli fájdalom! Ki ne szánakodna az illyen keresztényeken? Holott ők már azt vették fel, hogy ők universales christiani, közönséges keresztények. De keresztet sem akartok magatokra formálni! Az Úr koporsója a templomnak első nagy kapuja előtt vagyon, az hajdani görög munka szerént építve. A 12 apostoloknak körös-körül faragott képei vannak.
Ez a dütsősséges nagy roppant basilika templom egy felső kupola tetejéről való ablaknak világosságától elegendőképen világosíttatik. Ez az ablak kerekdét, mint magyarországi egy nagy szérő. Sűrű drót rostélyokkal béboríttatott az nagy ablak, hogy a sok madarak alkalmatlanságot ne okozzanak. Amidőn essőzik, nem árthat a sz. koporsónak, egyszóval semminek. Mert a béhullott essővíz inkább tisztíttya az pavimentomat, és amint lehull, úgy kimull és ami több, itt nyáron semmi esső, télen ritkán. A sz. koporsónak külső formája nyoltz fekete márvány oszlopokon álló boltozatokkal ékesíttetik. […]
Az Úr koporsójától vagyon a tizenegyedik megállapodás az Mária Magdolna oltárjánál, ahol tudniillik dücsősséges feltámadássa után megjelent Magdolnának az Úr kertész formájú öltözetben. És midőn megüsmerte, hogy ő légyen a Mester, lábait meg akará csókolni, de azt mondá: Noli me tangere.130 Ne nyúlj hozzám. Vajha senki se nyulna a Kristus Jésus megbántására, az ő Sz. Nevének káromlására, gyalázattyára. De, óh fájdalom! Telédentele az ország az káromkodó nyelvekkel és illy szemét emberekkel. Ez pedig személy-válogatás nélkül, egy húron függ a nemes a pórral, a vén az ifiúval, és menttül inkább tiltatik a káromkodás, annál inkább gyakoroltatik. Ha ez úgy nints, amint írom, én adgyak számot az hamis írásrúl. Megmutattatik az hely, ahol az Úr Jésus Kristus állott; ott egy kerekdet fejér márványkő vagyon, ahol Magdolna állott hasonlóképen, csakhogy kissebb kerekdetsége vagyon. Mindakét hely tiszteletben vagyon.
Ismét innét a tizenkettedik megállapodás abban az templomban, mellyben a páterek végzik mindennap a solosmákat; közönségessen 12, az fráterek pedig hatan. Így itt vagyon az Úr keresztéből egy jó darab, és itt vagyon az utolsó megállapodás. Ez a darab kereszt abbúl vagyon, mellyet feltalált Sz. Ilona aszszony, a világ asszonyinak igaz tüköre. Igaz ugyan, hogy hármat leltek az föld gyomrában és nem tudták, mellyik légyen az Úr Jésus kereszte: mert ketteje az két latrok kereszti valának, hanem sz. próbát tött az jerusálemi pátriárka Zakhariás és először ketteivel illette a megholt testet, de semmi haszna nem vala. Mihelest pedig az harmadik keresztet hozzá értette, azonnal az megholt feltámadván megelevenedett, és ebből az jeles csudából üsmerték meg, mellyik légyen az Úr Jésus Kristus kereszte. Ebből vagyon ez ide helyhesztetve. […]
Ebben a nagy basilika templomban megjártuk már a sz. helyeknek látogatásit, amellyeken mindennap az bent lakó páterek, amint fellyebb írám, megállapodnak és minden különös sz. helyekhez elintézett énekeket, imádságokat elvégzik, a sz. helyt megtemjénezik, úgyhogy eltart mindennap tovább egy órányi üdőnél. Azután az ájtatos elmélkedésre fordulnak minnyájan, úgyhogy három órától hat óráig mindennap délután az illyetén sz. devótiókban foglalatoskodnak és személyválogatás nélkül egyetemben megmaradnak.
Itt beteget, kit látnak, azonnal kiviszik, akár görög, örmény, suriánus, georgiánus, koftus legyen is, hogy éppen itt meg ne hallyon, mert ha meghal, a török minden nemzettől megvészi az háromszáz forintokat, külön-külön minnyájoktól. Illyen a török. Az templomban való pompás bémeneteltől, - azaz valamikor patriarkális készülettel vagyon a sz. mise - mindenkor hatvan forint a taksája, akármellyik nemzet szolgállya, de itt tsak az fizet. Egy keresztény jövevénynek első bémenetele 15 forint, egyébkor egy-egy garas. Ez az egy templom jövedelme az törököknek bévezet százezer forintokat egy esztendő által. Illyen a török! Ha mi igy bánnánk az magyar apostoli hazánkban az idegen vallásúakkal, mi lenne a dologból? Az Isten tudgya. Most készüllyünk a Szent Várasból, Jerusálembűl Betlehem várassában.
Jerusálemből az betlehemi utazás
Amelly kapun volt az bémenetelem, ugyanazon kimenvén, Betlehem várossában utazok. De, Kegyes Olvasók, jertek utánnam, meg nem bánnyátok, mert tinéktek egy fillérben sem kerekedik: egy lépést sem tesztek. De az olvasásban el ne kámpullyonak szemeitek. Mihelest kimegyünk az betlehemi nevezetű nagy kapun, itt az Óriások völgye. Ám itt laktak az Israel fiainak bémenetelek előtt Enák, az óriások attya, Sisai, Achimon, Tolmai, az ő fiaikkal egyetemben. Láttam az hegyek oldaliban temető sírhelyeiket és imitt s amott szörnyű nagy láb-, kézszáraikat, lapotzkáikat, állkaptzáikat; iszonyú tsak reájok nézni is. Tevék és nem ember csontoknak mondanád lenni, ha a Sz. Irás nem bizonyítaná.
Egy kevéssé ettől az völgytől tovább ha megyünk, megláttatik a Bersábéé tava, amellyben az aszszony lábait mosogatván, Dávid király azt meglátta, nagy veszedelmes házasságtörésre adta magát. Innét jobbra ha nézünk, ott vagyon a gonosz tanátskodásnak hegye, ahol tudniillik Kaifás a papi fejedelmekkel tanátskodott miként foghatnák meg a Názáreti Jésust és mi móddal adhatnák halálra Pilátusnak, mert volt nékik Jus Gladii, szabott törvények, valakiket megölni. Minthogy az római birodalom alatt volt az egész zsidó ország és elvétetett az Juda nemzetétől az királyi páltza és korona az Jövendölés szerént, hogy akkor jön el a Messiás, mikor ez meg lészen. Megmutattatik jobb kéz felől a Simeon tornya. Az a nagy terepé terpetiny fa is, éppen az út mellett, melly egészlen földig hajtotta magát, minden ágaival együtt midőn derék nyárban a Boldogságos Szűz Mária kisded fiával és Sz. Jóseffel ezen általmentek, hogy az ő hívesítő árnyéka alatt nyugodalmat vennének; magam is voltam híves árnyékában.
Az útba vagyon az a kút, amely fölött az eltünt fényes tsillag ismét újra megjelent az három napkeleti Mágusoknak, és innét éppen az istállóhoz, az új Királyhoz vezette őket. Igen jó vize vagyon a kútnak, ittam belőle s megújúltam. Fele útján vagyon Betlehem felé Jerusálemből az Habakuk próféta háza, ahonnét az Isten angyala üstökinél fogva Babylonba ragadá Dániel prófétához, az Isten szolgájához. Tovább az út mellett vagyon Illés prófétának kemény kősziklában nyomott egész emberi formája, ahol elaludván az fa alatt. Magam is és többen is reáborultunk, csókkal is megtiszteltük. Mutattatik itt az Jákób tornya és az Ráchel Siralom-halma, ahová eltemettetett. Néha igen jeles épület volt itt, most is megvagyon, de elmult régi szép dücsőssége. Már innét tövibül megláttatik a Sz. Város, Betlehem és az a kút, mellyből Dávid vizet kívánt innyia és magának vitetett három erős férfiak által, amint az Írás említi. Kóstolván ittam: jó.


A mi Urunk Jésus Kristusunknak születése helye

A kemény kősziklás hegynek öblös üregében vagyon egy kápolna, 18 lépésnyi hoszszaságú és 8 lépésnyi szélességű, elegendő magossággal díszessen felépítve. Az felső része kerekdédforma: a nagy roppant templomnak oldalában, a kápolnában való grádicsos lemenetel mind a két részein megvagyon és a templomból lehet lemenni. Ez a nagy templom építtetett az istálló fölött, melly most az említett templomban vagyon, kápolnává fordítva, igen díszessen elintézve a föld alatt.
Ebben a nagy templomban 54 veres márvány porfir kőbűl két ölnyi vastagságú magos oszlopok vannak, földtül fogva az templom boltozattyáig felállítva, mellyek főékességére és erősségére is szolgálnak a gyönyörű templomnak. Ahol az Úr Jésus Messiás és Király született, az a köves hegynek egy üres gyomrában vagyon: azt grottának nevezik. Mi pedig a mi nyelvünkön föld üregének, kőszikla ürességnek vagy kőszikla barlangnak. Az egész nagy templomnak nagyságát, dücsősséges felállítását, minden hozzátartozandó épületekkel együtt Szent Ilona aszszony csínáltatta. A templom igen dücsősséges, az is megmutattya, mert szinte 44 világos nagy ablakok vannak oldalain, hasonlók a szegedi Havi Boldog Aszszony templomának ablakjaihoz, tsakhogy az betlehemiek még szélessebbek.
Az Úr Jésus születése istállója most egy gyönyörűséges kápolna, és amelly helyen szülte a Szűz Anya minden fájdalom nélkül első szülöttét, most oltár vagyon fölötte és az oltár asztala alatt fél asztal formára faragott kövekkel környülvéve, alól pedig szép üresség vagyon. Az oltár soha bé nem teríttetik abroszszal, hanem a tiszta fejér alabástrom kő anélkül vagyon. A születés helyét környülfogják 12 ezüst világosító lámpások és köllő közepén vagyon egy ezüst 8 ágú csillag. Az ő közepények mélysége ollyan, mint egy kalapnak közép mélysége, a szélei mint a kalapnak felső kerekdedsége, és deák betűkkel igen látzatossan így vagyon az metzés: […]
Hibáznak, kik azt vélik, hogy a Jésus születése helye egy rongyos szalma fedelű istálló. Igaz, hogy istállóban született, de az föld alatt való, mint a pintze, ollyan kőszikla üreg vala; vagy a természet úgy hozta, vagy emberi szorgalom csinálta és az jövevény szegények, kik az vendégfogadókban nem fizethettek, ide mentek alá mind, barmostól, úgymint ökröstűl, lovastúl, amint történt Sz. Jóseffel és a Boldogságos Szűz Máriával, ki minden órán várta szülése üdejét: ide bészállottak, nem lévén helyek a fogadókban bent a várasban. Egész Palesztinában számtalan sok az illyetén kőszikla üresség: magam is sokakban voltam, csak Betlehem146 körül is. Az Úr Jésus születése sz. helyén mindennap sz. misék szolgáltatnak, szintén úgy mint Karátson napján, a Kristus Jésus születéséről. És mindennap tellyes búcsú vagyon ezen sz. helyen. Ide compléta után mindennap processióval járulnak a t. páterek és mezitláb mennek a grádicsokon lefelé; itt is, másutt is mind így vannak a szokások.
Maga az helynek szentsége ájtatosságra indíttya az jelenlévőket. Nyoltz lépésnyire vagyon a jászoly, mellyben a Szűz Anya Sz. Fiát fektette. Az jászoly fölött 5 ezüst lámpások fügve mindenkor világoskodnak. Által ellenében az oltár, mellyre az Három Királyok, vagy Mágusok az napkeleti ajándékokat rakták. Ez előtt egy szívformára készült jókora ezüst lámpás. Az kápolnának köllő közepén igen drága 13 koronás lámpások fel vannak aggatva és szünet nélkül világoskodnak. Karátson éjjel és egész ünnepeken öszvességgel 500 ezüst s arany lámpásokat számláltam ebben az kápolnában, vagy istállóban. Az éjféli ájtatosság elkezdődött karácson napján 12 órakor és szüntelen a sz. misék áldoztattak, és szint délután egy órakor végzőttettek.
Midőn karátson étzakáján pompás processióval mind szerzetesek, mind világiak, mezétláb a felső templomból lementünk az énekes szentmise után, a főtisztelendő páter gvárdián egy gyönyörűségessen eleven formára faragott kis Jésus képét bíborban bétakarva kezében véve lehozá és ugyanarra helyre ahol született az Úr Jésus, tisztelettel letette. Egészlen mezitelen lévén a kép, azt véltük minnyájan, hogy valóságos eleven gyermek: a két kezetskéit felemelte, mintha segétséget kért volna, hogy bépoláltassék. Azomban ragyoktak az lámpások ötszáz számmal, lobogtak a sok égő gyertyák. Elkezdé a fő secretárius a Jésus születésérül való evangéliomat és mikor arra jött: "és pólába bétakará", megállott, leborula a mezitelen kis Jésushoz. Erre mind elfakadtunk sírva szerzetesek és a világiak is, és így vagy tíz Miatyánk-ni üdeig senki nem énekelhetett a sírás miatt. A páter secretárius sírással bétakargatta bársony pólában, azután megtörlötte könyves szemeit, nedves ortzáit, folytatta az evangéliomat; de inkább sírt, mint énekelt, noha igen jó éneklő vala.
Mikor pedig arra jött: "és a jászólba fekteté", felemelte az pólában takartatott kis Jésust és mondá: "és fektette ebben a jászolban". Arra elfakada sírva, nem énekelhete. Hasonlóképpen mi is utánna sírván ugyan zokogva könyveztünk, és senki egy kevés üdeig nem énekelhete. Azután hozzá látván a sirással együtt-való énekléshez. Ennél nagyobb buzgóságot csak nem láttam, ahol megfordultam. Illyenek a sz. helyen való lakások. […]


Betlehem várassa

Az Úr Jésus születésének várassát megjövendőlték a próféták, hogy Efrataban, azaz Betlehemben születik. A váras nem fölötte nagy, soha sem is volt, annak előtte is, hanem hogy igen kies és egésséges helyen, nem szinte felemelt hegyen vagyon. Most legtöbben vannak benne az római katholika Anyaszentegyháznak deák rendtartásin lévő hív katholikusok. Nints bennek semmi kivetendő, mert mind ájtatosok és mind jó dolgosok. Egynek, úgymint olvasó-csinálónak, javallottam, hogy jönne Európában a kereszténységben maga mesterségét folytatni. Mondá: ha itt hagynám az betlehemi sz. helyeket, a szívem bizonyossan meghasadna. Mindennap eljárulnak a sz. miseáldozatokra és mind férfia, mind aszszonya mezétláb mennek bé; és fogytig mind sz. misén, mind predikátzión jelen vannak. Már felül haladgyák a kétezer számot.
Itt, másutt is az Isten házában, orczájokat a fejér személyek béfödözik. Vannak ezen kis városban görög rendtartáson is vagy négyszázan; mahumetánusok is vagy százan, de ezek legtzudarabbak. Egy rongyos moskeájok vagyon, inkább damaszkuszi ólnak, mint templomnak mondhatni. A házak a várasban, napkeleti módra, födél nélkül, tornátzokra vannak mindenütt épitve, úgyhogy a házak tetejin vagyon a sétálás; az ugató szelindekek, vagy kuvaszok itt tartatnak őrállásra mind éjjel és nappal. Közel a városhoz vagyon az a hely, az földnek gyomrában, mellyben Heródes üldözése előtt megjelenvén az Isten angyala álmában Jósefnek és mondá: Kelly fel és vidd el a gyermeket s az annyát, és Egyptusba fuss; és légy ott, amig megmondom néked.
Engedett az Isten angyalának Jósef és azonnal béméne a városba, útravaló eleségeket vásárlani. Ebben a sötét barlangban hagyá a Szűz Anyát, az ő szerelmes kis fiával; és tovább késvén, sira a csötsömős kisded. Meg kellelteté a Sz. Anya szűz tejével, azomban mind az félelem, mind az barlangnak sötétsége azt okozta, hogy a kisded Jésus elhibázván a szűz emlőt, és így a Sz. Anyának szűz teje a köves barlangba lecsordula: azonnal egészlen megvilágosíttatott a sötét barlang és a szűz tej tellyességgel megfejéritette, meg is lágyította az egész kemény kősziklás barlangot; csudálatos és hasznos erőt adott annak az Úr Jésus, úgymint ezen barlangban való fejér lágy kősziklának. Úgyhogy az hideglelősöket meggyógyíttya, a kisded gyermeknek erejét meghozza, a szoptatós anyáknak nevelő tejeket emlőjökben bővségesé tészi, akik ezen Szűz Anya tejétül megfejéríttetett lágy követskéjéből ájtatossan és bizodalmas reménséggel bévésznek. Én magam is hoztam belőle; akiknek adtam, csalhatatlanul tapasztalták foganatos hasznát. Most élő személlyek vannak többen Ketskemét mező várossában, akik sok háláadással köszönték. Ezen barlang fölött régenten Sz. Miklós püspök kápolnája volt. Jeles épületke, most is megláttatik omladékos, romlott dölledékje. […]


Jerusálemből názáreti utazás

A Szent Városból a názáreti földön való út 24 magyar mértföldet tészen: és legelőször kell menni Makhmásnak, mellyet az arabsok most Elbirnek neveznek. Itt vette észre a Boldogságos Szűz Mária, hogy az ő áldott 12 esztendős Sz. Fia elmaradott. Itt épített legelőször Ábrahám oltárt az Úrnak, mellyen az égő áldozatot bémutatta. Itt látta Jákób pátriárka éppen az égig érő lajtorját. Itt állította meg Jósué vezér a napot, hogy meg ne mozdulna, míg az gábianitákkal az hartzot folytatta.
Ezen az úton megláttatik Silo, ahol 369 esztendőkig egyhuzomba a zsidók mutatták be az ő áldozattyokat. Tovább menvén, az út félén vagyon Sichár várossán kivül a Jákób kúttya, melly most Szamaritána aszszony kúttyának is neveztetik. Ezen a helyen Sz. Ilona aszszony szép egy templomot monostorral együtt építtetett, mellyben többen száz apátza szűzeknél laktak, az Úrnak szolgáltak. De most egyebet földreborult falainál nem látunk. Illyen a világ! Egyik épít, másik ront. Nints könynyebb mint rontani. Amit egy sereg csinál, vagy amit 10 okos épít, egy ádász, egy romlotteszű elronthattya azt. Amit az istenfélő keresztény jót cselekszik, egy istentelen, hamis lelkű, gonosz, szabados nyelvű azt elgáncsolhattya, vagy hamis szavaival, vagy darabos példáival. Ha ez úgy nints, amint írom, én adózzak az Utolsó Itélet napján a Josafát völgyében.
Samaria várossa fölött való hegyen hajdant igen szép templom vala, a keresztények nyájassan járultak ide az isteni dítsíretekre. Most csak a puszta kőfalak vonnyák az utasokat a keserűségre. De az alsó részében egy kápolnátska vagyon, mellyben Keresztelő Sz. Jánosnak teste Elizaeus és Abdiás próféta sírhalmai között volt eleintén eltemettetve. Az ő fejét pedig Heródiás magával Jerusálembe vitte és ott el is temettette, mert félt, hogy öszve ne ragadgyon az fő a testtel. Amelly kövön feje vétetett, most Velentzében a Sz. Márk templomában emlékezetől tartatik. Az újja pedig, mellyel kimutatta a Kristust, a Jésust: Ecce Agnus Dei, az máltai felszentelt vitézeknek szigetében tiszteltetik. Ezek után eláll az Ezdralomi nagy tágas térség. Ezt elhagyván megláttatik a názáreti szép tartomány, felderülnek az tetős hegyek, végtére megvirágzik a sz. váras, Názáreth is.


Názáreth

Kedves vagyon író tollamat tentában bémártogatni, azt forgatni, betűimet formálgatni a názáreti sz. várast magasztalni. Leginkább azon nagy okokra tekéntve, hogy az Isten Fia neveztetett Názáretbéli Jésus Zsidók Királyának. Azért, mert itt hét esztendős korától fogva harmintz esztendős koráig ebben a szent városkában lakott Szűz Sz. Annyával és Szűz Szent Jóseffel, gondviselő s nevelő dajkájával együtt. Itt volt engedelmes mind Jósefnek, mind pedig Máriának, amint az Irás bizonyíttya: Erat subditus illis. Ez a város mutogattya a világ előtt az helyet, ahol az Ige megtestesült. Mutogattya a házat, mellyben lakott. A kutat, mellynek vizéből ivott. Az asztalt, mellyen ebédkor tápláltatott. De nem mutattya sem a bálos házat, mellyben valaha tántzolt; sem a kávés házat, mellybe valaha nyalakodott, vagy piliátot jádzott; sem a kertet, mellyben kuglizott; hanem az méhelyházat, mellyben Jóseffel serényen, izzadással munkálkodott.
E szent váras nem nagy, nem is volt soha. Kőbástyái, sok lakosi, igen felemelt palotái, tágas vendég fogadói, pompás allés kertei soha nem voltak, most sincsenek. Mégis a Názáreti Jésus az illyen alázatos váraskában akart lakni. Betlehem kis várossát választá születése helyének, szegény Názáretet lakóföldének, a világon az legnemessebb, a legszentebb várast szenvedése, halála, dütsősséges feltámadása, mennyben felmenetele helyének; sőtt a rettenetes nagy Itélet napján maga itélő székének. Ihol az ő rendelése, az ő bölts végzése a megtestesült Igének. Mégis mi, óh fájdalom! mindenekben válogatunk: ételbe, italba, ruházatba, lakásba, előjárókba, papokba, barátokba, egyszóval mindenekbe, még az üdőben is. Mert ha szárasság vagyon, essőt kivánsz, ha esőt botsát az Úr, szárasságot óhajtasz. Ha sár vagyon, poros utat, ha poros, nedvességet akarsz. Ha kősziklás utakon jársz, azt mondod, jobb az homok; ha kősziklás útrúl, az homokrúl erdőbe jutz, a térséget dícséred, a magyar és tót homokat gyalázod. Ha szél fuj, az is baj; ha fény, ez is jaj előtted. Óh gyenge viaszom! a Természet alkotója is, úgy szólván alig tud kedvedre járni.
Kérlek, ha jó keresztény vagy, magad mondd el a Miatyánkat. Benne feltalálod: Fiat voluntas tua, légyen te akaratod, miképpen mennyben azonképpen a földön is. Kérlek ne kényeskedgyél, mert csak egy féreg ember vagy, egy erőtlen, pondrék eledele, aszszony, kisaszszony, de nagy bűnös vagy. Mindenekben gántsot ne keress, mert magad is telesden tele vagy görcsökkel, csomókkal és fülig vagy hibákkal. Hidd el így vagyon, amint írom: azért ne bosszonkodgyál író tollamra.
De nem homályosétom ezzel írásomat, noha fáj a lelkem hogy ezeket kelletik írásban előadnom. Hanem inkább visgálom Názáret várossát és eljárom ennek külső, belső dítsíretreméltó szegeletit. Ez igen termékeny és kövér földön vagyon fennálva. Ám buzája, bora, pamukja, lova, szamara, fája, gyümölcse és egyébe az emberi életnek megtartására bőven vagyon. Itt mutattatik az az asztal, mellyen a Mester a tanítványokkal együtt sokszor ebédeltek. Az asztalnak hoszszasága 47 arasztnyi: ki vagyon díszessen és símán pallérozva. Egynehányszor csókkal illettem és egynehány falat kenyeret is ettem emlékezetnek és tiszteletnek okáért. Az illyen cselekedetet nevetségre ne vegyed, mert Sz. Ágoston írja: Quid quid agant homines, intentio judicat omnes. Amiket emberek szoktak cselekedni, jó vagy gonosz szándék kezdi azt itélni.
Midőn Laurétumban a Szent Házban voltam és kezünkbe nyújtotta a főérdemű káptalanbeli személy az Úr Jésus tálatskáját, hárman valánk. Már sz. miséinket elszolgáltuk. Először megcsókoltuk a tálatskát, melly bé vagyon ezüstbe borítva. Ám az belső része cserép edény. Én nálam szinte fél zsemlétske lévén palástom zsebében, azt darabokra tördeltem, bétettem az tálatskában, megforgattam és falatonként egdegéltünk mind az hárman belőle. A testvérem is ezt cselekedte. Ezt sajdítván a káptalanbéli úr, azt mondá: Ezt még soha nem láttam. Ő kegyelme is megevett vagy három falatot. Vallyon megbántottuk-é az Istent, felebarátunkat, vagy az igaz hitet és kinek vétettünk? De a gonosz roszlelkü mégis az illyen dolgot is balra és roszra magyarázza: vagy képmutatásnak, vagy farizaeusi cselekedetnek, vagy ámításnak. De ő lássa: az illyen mumuskodó! Mert talál még a napban is motskot. Soha senki a nyelvesnek vipera mérges nyelvét el nem kerülheti. Nem is tud egyébről diskurálni, beszélgetni, hanem tsak mást gyalázni, mérgessen mardosni, sebesíteni. Az asztalánál rágalmazás, játék között emberszóllás, kitsúfolás, utzákon kinevetés, templomban megítéllés. Itéld meg, ha hazugságot szóllok-é pennám, írásom által. Ha úgy vagyon, én adózzak hibás írásomért, noha senkit meg nem sértek, senkit nem nevezek, se aszszonyt, se férfiat, se vénet, sem ifiat. Óh Istenem, engedd, hogy hasznos légyen az illyen írás, olvasás!
Názáretben nékünk, Sz. Ferentz fiainak, igen gyönyörű templomunk és monostorunk vagyon, mellyben éjjel, nappal, solosmákkal, sz. miseáldozatokkal, processió járásokkal 15 felszentelt lelkiatyák, hat szerzetes alázatos fraterek dítsérik, áldgyák és magasztallyák a megtestesült Igét, a Názáretbéli Jésus Kristust, a Boldogságos Szűzet és Sz. Jósefet. Édességes lakások vagyon itt mind a szerzeteseknek, mind a jó keresztényeknek, kik másfélezeren vannak, tsak az katholikusok: mind jó szelid emberek, jó szántóvetők, pamuk termesztők, szőllőmivesek.
A szentek szent helye, ahol az Ige megtestesült, mindennap szokás szerént compléta után processióval való lemenéssel megtiszteltetik, jó illatú temjénnel megfüstöltetik; az elrendelt hymnusokkal, válogatott énekekkel a megtestesült Ige dücsőíttetik. Egy márványkőbül faragott síma oszlop vagyon, ahol az Isten erős angyala, Sz. Gábriel álla, midőn tisztelettel üdvözlé a Szűzet mondván mélységes alázatossággal: Ave gratia plena, Dominus tecum; benedicta tu in mulieribus (Luc. 1. v. 28).
A nagy oltár pedig ott vagyon építve, ahol a Szent Szűz magát megalázta és mondá: Ecce ancilla Domini, fiat mihi secundum verbum tuum162 (Luc. 1. v. [38]). Azonnal: Verbum caro factum est et habitavit in nobis. És az Ige testté lőn és mibennünk lakozék. Midőn ezen oltár előtt ezen legszentebb szent helyen sz. misét áldoztam a megtestesült Igének, az ő Sz. Attyának és a Sz. Léleknek. Három Személyű egy Istenségnek, mindannyiszor a nagy lelki édesség miatt annyira röpdösött szívem az én Megváltó Istenemben, minémű örömet és édességet soha életemben nem érzettem. Ugyanezeket tapasztalták a többi felszentelt papi lelkiatyák, szerzetes társaim is.
Az a kút, mellyből annyi sok esztendőkig vizet ívott a Sz. Familia, most is megvagyon. Ennél egésségessebb és jobb-ízű vizet az egész földkerekség alatt nem lehet találni. Nem is volt, nints is, nem is lészen az ég alatt ennél jobb. Mellyet mi merő ájtatosságból is bőven ittuk és szinte hasznunkra vált. […]


A Thábor hegye

Ennek a nevezetes Thábor hegyének nagysága szinte 30 pállyafutásra felemelődik. Az hegytetőn igen szép térség vagyon, melly 20 pállyafutásnyira terjeszti magát. Néhai üdőben ezt a szép térséget erős kőbástyákkal körös-körül foglalták a zsidók, hogy itt védelmezhessék magokat az római erőtől. Názárettől jó egy magyar mértföld és egy darab. Régenten igen nagy monostor volt itt. Most csak az fundamentomi jelentik hajdani nemességit. Még ezen kívül két klastromok voltak itt, mellyeknek jó formán felállonak kőfalai, mohos részei. Az egyik a cluniacensis szerzeteseké, a másik az Remete Sz. Pál szerzetes fiaié, mellyel a magyar királyok építettek és fundátzióval a benne lévő atyákat értették. Illyen tiszteletben tartották magyar eleink a Sz. Földet és a sz. földi szerzeteseket. Ma-holnap meghidegül a szeretet, nemtsak a szerzetesekhez de magához a Názáreti Jésushoz is: Et quaerent quae sua sunt et non guae sunt Jesu Christi.
Nintsen Galileában ennél se dücsőségessebb, se örvendetessebb hegy. Ez úgy láttatik, mintha emberi kézcsinálmány volna. Az oldalai rakva vannak szép zöldellő tölgy fákkal. Az felmenetel csak egy helyen vagyon az lovaglóknak, vagy szamarazóknak. De az lejövetel gyalog másutt is, noha sok helyeken csak csuszkálva és vigyázva, hogy nyaka ne törjön az lejövőnek. Magam is próbáltam de, megvallom, még a vér is debegett bennem. Megvagyon és jó karban vagyon még az Úr Jésusnak színébenvaló megváltozása helye és emlékezetnek okáért hármas kápolnátska vagyon az föld gyomrában, három boltozatokra, talán azért, hogy bétellyesedgyen a Péter mondása: Domine, bonum est hic esse, faciamus hic tria tabernacula. Itt bizonyos üdőben sz. mise szolgáltatások is vannak. Igen éles itt az levegő ég. Gyakran járt ide Üdvőzétőnk.
Mi septembernek második napján legutólszor voltunk a sz. hegyen. Sokan sz. miseáldozatokat mutattak bé a felséges Istennek. Én a kenyér színben elrejtezett szerelmes Jésust feláldoztam a középső oltárnál, és minthogy ez nap tartatik Sz. István királynak ünnepe egész római Anyaszentegyházba, én is sz. pátrónusom napját örömmel üllöttem illy szent helyen. Ezen hegy felülhaladgya az többi galilaeai hegyeket és az ő magas tetejéről egész Galilea megláttatik.
Innét általmentünk a Czizon patakán Hermon hegye alá Náim várassában, ahol a csudatevő Názáreti Jésus feltámasztotta siránkozó özvegy aszony fiát. Még most is megvagyon az a kapu, mellyen kivitték az holttestet, és ott volt a csudatétel. Némellykor nemes, ékes egy váras vala, igen kies helyen fekütt. De most annyi villongások után elhagyta szépsége és romladékokban öltöztette; hajdani felemelt palotáiban nints semmi öröme. De bezzeg jó, hasznos és kövér az földgye. Mondhatom, hogy lovagolván a földnek puha kövérségében az ló mindenütt félszárig tapodott. A gyönyörű nagy szemű tiszta buza most is olly bővségessen terem, amint magok mondották a jó keresztény szava-hitte emberek, hogy bizonyossan száz annyit is szaporít, úgyhogy egy véka elhintett tiszta buzának termésiből száz annyit kiszórnak. Illyen itt az Úr Isten áldása: és más egyéb is mind gazdagon terem, ami az földben vettetik. Itt vagyon és ez az a hires Eszdrelon kövér földe. Ezt a Czizon pataka végigfollya és Ptholémais várassa és Kaifa várasi között ugrik bé az nagy Földközepi Tengerbe.
Innét azon kősziklás hegyhez mentünk, ahová felvitték a Kristus Jésust, hogy levetnék őtet. És ott egy darab üdeig mulattunk, azután lelovaglottunk a Sz. Várasban, ott szolgáltunk az Úr Istennek. Elérkezvén az peregrinátio, vagyis a sz. helyek látogatásának üdeje, éjjel éjfél után vagy 15-ten lóhátakra ültünk és már hajnalba Kána Galilaeába az lovak hátairul leugrándoztunk; melly váraska csak egy mértföldnyire vagyon Názárettől.
Most a Kána régi menyegzős házból egy templom építtetett, az ájtatos kereszténység és a görögök bírják. A mi elérkezésünkor a pap ágyi nyugodalomba vala, de felugrott, templomot nyitott, mi pedig megtiszteltük az helyet. Én énekeltem a sz. evangéliomat a Kánai Menynyekzőrül. Itt változtatta Üdvözétőnk a vizet borrá. De mi nem ihattunk az kánai borbúl, mert hajnalhasattakor valánk az várasba. Igazán ezt a földet lehet már tejjel s mézzel-folyó földnek mondani, mert a váras alatt vagyon a Zabulon földe, melly egész Palesztinában tartya az elsőséget. Kár, hogy ezt a drága földet olly méltatlan nép foglallya, holott mindenekkel tetézve bővelkedik.
A gazdag szép hegyek körülfogják. Öröm csak reájok nézni is. Innét általmentünk azon szántóföldeken, ahol az éhes apostolok a búzafejeket tördösték és kimorsolván a kalászbúl a tiszta búzát, azzal enyhitették éhségeket. Óh sz. szegénység! Itt is megállapodtunk és az ide illendő és czélozó sz. evangéliomat egy a páterek közül elénekelte szokás szerént rochétumba és stólába; a többiek környül állottak. Úgy láttatott minnyájunknak, mintha Paradicsomban jártunk volna illy kies és gazdag földön. Hát ha serény nemzetek munkálnák a kövér határokat, mi nem lenne belőlök!
Felutaztunk innét a 8 Boldogság Hegyére. Ennek tetején sok ezer embereknek és aszszony-állatoknak hallattára predikállotta Üdvözétőnk a 8 boldogságokat. Itt is, amint láttam, a földnek nagy a kövérsége. Ismét ezen a sz. helyen is én énekeltem az 8 boldogságról az evangéliomat. Már innét megláttatik a Galileai Tenger. Megláttatnak a nevezetes libanusi hegyek. Meg Betulia várassa is. Ide közel Dothain, ahol Jákob fiai az juhokat őrzötték, Jósefet a vizetlen kútban bévetették, az izmaelitáknak pinzért eladták, ruháját vérbe mártogatták, édes attyának innét haza küldették, azt hazudván, hogy a fenevad őtte meg a kedves fiát, Jósefet. Jól mondották, hogy: a fenevad. Mert egész fenevad az írigység. Ám ez volt az oka, hogy nem szenvedhették ők ezt, mivel: Videntes, quod a patre plus cunctis filiis amaretur, oderant eum, nec poterant ei quidquam pacifice loqui184 (Gen. 37. v. 4). Ihol az ördögi irigység után gyülölség. Illyen a világ. Mindaddig áskálódik az irigy ember, míg gyűlölségének dühös indulattal eleget nem tészen.
A 8 Boldogság Hegyéről mentünk arra az helyre, ahol Üdvözitőnk két ízben sok ezer embereket megelégített öt árpa kenyerekkel, mert manducaverunt et saturati sunt (Math. 14. v. 20). Vajmi gazdag föld ez is, de merő pusztaság, imitt-amott lakják az mórok, kiknek kár csak a földet is tapodni. De haszontalan sajnállyuk a földet tőlök, mert illyen az Isten büntetése az népnek gonosságáért. Ha meg nem becsüllötték az Istennek Sz. Fiát a zsidók, ők is kevésre becsültettnek és régi lakó örökjeket, földöket a legroszszabb mórok kezeiben adta. Még most is bünteti őket és majd végén a könyvetskémnek rendiben leírom mind a zsidó nemzetségnek különös Istentül vett büntetéseit ez jelen-való üdőkben is.
Bémentünk innét a várasba, melly Tyberiásnak neveztetik, épen az Galileai Tenger szélén vagyon, nem igen meszsze Betulia várassától, mellyet töviből megláttuk. De ide nints bémenetel, mert zsidóság és törökség lakja. Nintsenek is nagyobb számmal zsidók egész Palesztinában, mint Betuliában és Hebron186 várassában. Betulia gyönyörű hegy tetején vagyon, az hegy allya szép térség. De erről sokat nem írhatok, mert bent a várasban nem voltam. A Galileai Tenger parttyáról megláttatik Kafarnaum187 és több apró városok. Sőtt a tengeren túl megláthattuk a Huz földét, mellyen Jób pátriárka lakott. Jeles tartománynak szemléltük lenni.
Itt az Galileai Tengerben, vagy Genezareth Tavában, mert mindegy, mivel úgy is neveztetik, szinte azon az helyen voltunk, ahol az apostolok halászgattak és őket Urunk tanítványinak híjta mondván: Venite post me, faciam vos piscatores hominum. At illi continuo relictis retibus secuti sunt eum (Math. 4. v. 19-20). Boldog Isten! Melly kész engedelmesség ez. Ez hívásra így megvetették mindeneket, tsakhogy emberek lelkek üdvösségét halászhassák. Bé is tellyesitették azután, mert hány ezer, meg ezer bűnös embereket halásztak. Most is híj mindeneket, úgymint sz. sugarlások által, predikállások által, gyóntatók által, sok szép istenes, hasznos könyveknek olvasása által. Igaz, mennek, térnek is sokan. De vannak kemény szivűek is, vakmerők, mert akár a kőszikláknak beszély, mindegy. Még kicsúfollya a lelki halászokat: ki bízta az én lelkemet te reád? Mit czirkálod az lelkem üsméretét? Szabadakarattal teremtett az Isten: úgy élek, amint akarom. Óh esztelen! Megvolt Ádámban is a szabadakarat. De mingyárt kiadta néki a törvént a Teremtő, hogy [nincs] szabad akarattyában az alma evés; igy kötötte le az Ádám akarattyát. Ex omni ligno paradisi comede, de ligno autem scientiae boni et mali ne comedas; in quocunque enim die comederis ex eo morte morieris189 (Gen. 2. v. 16-17).
Hallod ezt szabadakarat szerént nyargalodzó rosz ember? Néked is szóll itt a letzke. Ha szabadakaratod szerént akarsz élni, mihelest megharagszol, csak öld meg hát az apádat, az anyádat, feleségedet, gyermekedet. Ha megkívánod más jószágát, csak ragadd hát, mint a farkas a szelíd bárányt. Ha felgyullad benned a Vénus tüze, tsak csődörösködgy hát akaratod szerént, mint a sodomiták, gomorhiták. Ha megkívánod a húst, csak zabálhatz széttiben, még nagypénteken is. Ha cseléded, vagy jobbágyod vagyon, hogy merészelsz nékik parancsolni, hiszen szabadakarattal kell azoknak élni. Lásd füstös elméjű, tevebőrrel béllett lelkiüsméretű, kevély életű, hogy nem helyes a sütnivalód. Ládd, hogy kiugrott tengelyéből az józan elmének, itéletnek, keresztényi tudománynak igaz forgó karikája. Óh, kegyes Isten! mutasd hozzájok irgalmasságodat, hogy eszekre térjenek. Bártsak illyen vizben uszkáló nagy delfin czethhalakat, tengeri borjukat, tengeri disznóhalakat foghatnánk, sokakat, adná az Isten! De mintha szivedbe volnék, még ezen rövid méltatlan intő irásomat is csúfságra magyarázod, holott a te lelkedért írtam.
Vallyon, ha valaki látna piros ortzádon egy mérges pókot és azt lecsapná, megnehesztelnél-é reá? Vagy királyod eleibe készülnél és bémotskolt ábrázatodat megtörlögetné, megrugdosnád-é az illyen jótévődet? Vagy idegen országban utazol és megállítana valaki mondván: uram forduly viszsza, mert bizonyossan a latrok lesekednek és tsak téged várnak; ha tovább mozdulsz ennél, bizonyos légy benne, hogy felprédálnak, véredtől, életedtől megfosztonak. Ugyan megrágalmaznád-é ezen jótanátsadást? Illyen jókat cselekesznek pedig a lelki halászok, az lelkeket szerető atyák. Ugyanezeket cselekeszik a jó keresztény igazmondó könyvetskék. Illyen Pázmán Péternek Kalahuz könyve, de mégis meggyaláztatik. De csak a motskos, pókos ortzájuaknál. Ha az én irásomat meggyalázzátok, nékem az illyen mérges itélettel, mardosó beszéddel semmi kárt nem hoztok, hanem magatok fejére az Istennek jövendő büntetését ezzel szaporíttyátok, haragját sokasíttyátok. Mert az a bűnösöknek büntetője. Te pedig hogy fülig vagy sok ezer bűnökben, bizonyság ebben magad lelked üsmérete. Én bár hazudnék ebben, de tudod magad is, hogy úgy vagyon amint írám. Mert szánakodásból írám.
Ahol az apostolyok halászgattak és az Úrnak tanuló iskolájában béállottak, ott mi is megállottunk minnyájan, akik jelen voltunk. És igen forró hévség lévén, szinte épen azon a helyen megförödtünk, mert javallották hasznát; lött is, tapasztaltuk, megújúltunk. Azután halásztattunk: fogtak igen szép fejér halat, mintegy harmintz fontost, nagyobbat egy pozsárnál. És bémenvén a görög jó paphoz, ki unitus191 vala: itt ebédünkre elkészítettük, az jó papot is minden familiástól jó tartottuk. De először a templomba bémentünk, oda ahol az Úr Jésus Sz. Pétert apostolok fejedelmévé, azaz pápává tötte, az mennyeknek országa kultsát reá bízta. Itt volt éjjeli nyugodalmunk. Másnap korán szentmiséket áldoztunk és innét Názáret felé viszszafordultunk.
Meg nem írhatom e földnek és Galilea tartományának szép voltát, hasznos hegyeit, mezeit, völgyeit, gyümölcseit. De lakosit nem dítsírhetem, mert tetézve vannak vadsággal, embertelen gorombasággal, kivévén a jámbor szelíd keresztény híveket. Ez a Tyberiás várassa néha jeles vala, most is kőfalakkal körül vagyon foglalva, de fölötte nagy és forró hévség vagyon a tenger szélein, mert viszszacsapódik a viztől a melegség. […]
Viszszatérvén a szent várasba, Názárethbe, még egynehány napig igen nagy isteni szeretettel itt szolgáltunk a Felségesnek éjjel s nappal, mivel a főtisztelendő páter gvárdián a keresztény híveknek a bérmálás szentségét feladta, azzal őket az igaz hitben megerősítette. Azután Názárettől, ezen sz. várastól és itt-való minden sz. helyektől könyvező szemekkel végső bútsút vettünk, tudván, hogy soha többé életünkbe ide viszsza nem térünk. Igazán mondom, minden paterek nemtsak könyveztek, de sírván nagyon sírtak, artzra borulván először a Megtestesülésnek szentséges helyén; némellyek egyben kultsolván kezeiket, zokogván sürően, könyhullajtásokkal ásztatták ortzájokat. […]
Most már haza felé fordítom hoszszas utazásomnak író tollát. De röviden, mert a beevezéskor amint lehetett megírtam és imitt, amott írásom közibe bézártam ollyanyokat, mellyekkel egy kis lelki halászatot is tehessek a világnak tágas tengerében: aki beakadott hállótskámban, hála légyen az Istennek; aki pedig a tenger örvényében maradott, majd úsznak azok is halálok óráin a partra, az Itéllő Biró előtt nagy számadásra. Mert: Nihil est opertum, quod non revelabitur et occultum quod non scietur (Math. 10. v. 26). Semmi nints elfödözve, ami ki ne nyilatkoztassék, és elrejtve, ami meg ne tudósodnék. Ha az Úr Jésus ezen mondásának is hitelt nem adnak, botsássuk őket zabolátlan kantár szárra, bizony addig nyargalótzdnak szabad franczia gyeplő száron, hogy végtére is kevély nyakok szakad és ők buknak, nem az igazak. Bizony méltók a szánakodásra az illyenek.
Minek-utánna a Szent Várasból, Jerusálemből, az betlehemi kapun kijöttünk volna, mind leborultunk a Sz. Váras felé és hálákat adtunk az Úr Istennek, hogy a sz. helyeken méltóztatta megengedni maga Sz. Felségének való méltatlan szolgálatinkat. Megcsókoltuk minnyájan a Sz. Földet, mellyet a Kristus Jésus lábai tapodtak. Sírva felültünk az állatok nyerges hátaira. Óh fájdalom! Többé nem láttuk a Sz. Várost. Ide jöttünk Ptolemaisba, hogy itt ismét gállyára ülvén magyar édes hazánkban a lelki buzgó szolgálatokra, és halászatokra magunkat adhassuk és amiket láttunk, hallottunk, tapasztaltunk, tanultunk a sz. helyeken, azokat magyar hazánkban, a mi édes nemzetünkkel közölhessük mind szóval, mind írással. Ugyanez a nyomós és hasznos ok indított arra, hogy amit először deák nyelven írtam, utazásom felől kibocsátottam, azokat magyar haza nyelvén is írásban foglallyam, hogy legalább a csendessen balitéllet nélkül olvasóknak, vagy a könyvet olvasni hallgatóknak lelki javokra s hasznokra lehessek, és őket is a szent helyeknek távul való tiszteletére felébreszhessem. Mi némellykor sokat használnak illyen kicsin és együgyűen írott könyvek is az olvasóknak. És bár ollyan heves buzgósággal olvastatnék minden jó könyv, aminémű sz. szándékból irattattak. […]