Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Vegetarianizmus
és a vegetáriánusok Japánban
Nemzetközi Vegetáriánus Unió
A cikket Dr. Mitsuru Kakimoto írta
IVU News - 1998 - 3. szám
Fordította Molnár Tamás
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Egy felmérés, amiben 80 nyugatit (amerikaiakat, angolokat, kanadaiakat) kérdeztem
meg, azt mutatta, hogy több mint a felük úgy tartja, hogy a vegetarianizmus
Indiából ered. Néhány válaszadó -- 8 százalékuk minden esetben -- feltételezte,
hogy a gyökerei Japánba vagy Kínába nyúlnak. Szerintem a nyugatiak a buddhizmus
okán kapcsolják össze Japánt és Kínát a vegetarianizmussal. Ez nem csoda, valóban
azt mondhatjuk, hogy Japán régebben olyan ország volt, ahol a vegetarianizmus
volt uralkodó.
Gishi-wajin-den,
egy Japánról szóló, Kínában íródott történelemkönyv a Kr.e. III. századból azt
írja: "Nincsenek tehenek, lovak, tigrisek, leopárdok, kecskék, szarkák
abban az országban. A klíma mérsékelt és az emberek friss zöldségeken élnek
mind nyáron, mind télen." Írja még, hogy "az emberek halat és kagylókat
fognak a vízből". Nyilvánvalóan a régi japánok friss zöldségeket, valamint
rizst és más gabonaféléket ettek alapélelemként. Magukhoz vettek még egy kis
halat, kagylót, de csak egy kevés húst.
Néhány száz évvel később, a Buddhizmus megérkezett Japánba, hogy a vadászat
és a halászat tilalmával együtt elterjedjen a japán nép között. 676-ban Tenmu
japán uralkodó rendeletet hozott megtiltva a halak és rákok, valamint a hús
és a baromfi fogyasztását. Később 737-ben a Nara időszak alatt, Seimu uralkodó
jóváhagyta a hal és a rák fogyasztását. A Nara időszak 1200 éve alatt, egészen
a XIX. sz. második felében bekövetkező Meiji restaurációig, a japánok vegetáriánus
ételeket fogyasztottak. Rendszerint alapételként rizst ettek, babot és zöldségeket.
Csak rendhagyó alkalmakkor vagy ünnepeken fogyasztottak halat. E körülmények
között a japánok kifejlesztették a vegetáriánus konyhaművészetet, Shojin Ryoiri-t
(ryori konyhát vagy főzést jelent).
A "shojin" a szanszkrit "vyria" japán fordítása, a jelentése
pedig "jóban lenni az istenekkel, és távol tartani a gonoszt". A Tendai-shu
és a Shingon-shu buddhista szekták alapító papjai, akik a IX. században Kínában
tanultak a szektaalapítás előtt, továbbadták a kínai templomok vegetáriánus
főzési gyakorlatát, ami szigorúan Buddha tanításaihoz igazodott. A XIII. században
Dogen, a Zen Soto szektájának alapítója, hivatalosan megalapította a Shojin
Ryori-t vagy japán vegetáriánus konyhát. Dogen a Zen tanításait Kínában, a Sung
dinasztia idején tanulmányozta és tanulta. Rögzítette az egyszerű vegetáriánus
élet étrendi szokásainak szabályait, mint az elme pallérozásának egy feltételét.
Más példája a Zen befolyásának az étrendi szokások megváltozásában, a japán
teaceremónia, a Sado. Úgy tartják, hogy a teát és a teaivás szokását Eisai,
a Rinzai-shu szekta alapítója hozta Japánba. A Zen tanításaiban megőrzött szokások
módszeres előírások, melyet Sadonak neveznek. Hihető-e vagy sem, egy Cha-shitsu
vagy tea ceremóniaterem annyira meg van építve, hogy hasonlít a Shoin-hoz, ahol
a főpap van a buddhista templomban. A teaceremónia során felszolgált ételt japánul
Kaisekinek hívják, ami szó szerint azt jelenti, hogy kő a mellkason. A szerzetesek
gyakorolta aszkétizmusban, melegített követ nyomtak a mellükhöz, hogy elnyomják
az éhséget. Később a Kaiseki szó jelentése átalakult, a Shojinban felszolgált
könnyu ételt jelentette, s a Kaiseki ételeknek nagy hatása volt a japán főzési
kultúrára.
A modernkori buddhista vegetáriánus példájaként, említhetem XX. század elejei
Kenji Miyazawát, japán írót és költőt, aki a "Vegetarian-Taisa" c.
regényt írta, amelyben leír egy kitalált vegetáriánus kongresszust, amely engem
azokra a kongresszusokra emlékeztet, amelyeket az IVU tart megalapítása óta.
Az ő munkája fontos szerepet játszik a modern vegetarianizmus támogatásában.
A buddhista tanítás nem az egyetlen forrása a vegetarianizmus elterjedésének Japánban. A XIX. sz. végén Dr. Gensai Ishizuka megjelentetett egy tudományos könyvet egy étkezési kúráról, amelyben támogatta a vegetáriánus főzést nagy hangsúlyt helyezve a barna rizsre és a zöldségekre. A módszerét Seisyokunak (Makrobiotika) nevezte el, mely olyan ősi kínai filozófiákon alapult mint a Ying-Yang és Taoizmus tanításai. Ma néhány ember az elméletét a megelőző gyógymód ígéretének tartja. Japán makrobiotikusok az étkezés felének a barna rizst ajánlják zöldségekkel, babbal, és tengeri moszattal, valamint egy kis mennyiségű hallal.
A II. világháború után Japán az amerikai táplálkozási szokások hatása alá került, és a 80-as években - ugyanúgy mint az USA-ban - komoly szociális problémákat tapasztaltunk a magas fokú időskori betegségek miatt, amiket a túltápláltság okozott. Később a Hetednapi Adventista vegetáriánus konyha, amely tudományos megalapozottságra támaszkodik, felkeltette az érdeklődést és a japánok átvették az amerikai stílusú adventista konyhát, melynek eredménye az új, japán stílusú lakto-ovo-vegetáriánus konyha, amelyben a kukorica pehely és tej mellé odakerült a barnarizs is.
Azaz a japán konyha három fő vegetáriánus befolyásolója: buddhizmus, Seisyoku (makrobiotika) és adventizmus.
A japánok kb. 130 évvel ezelőtt kezdtek el húst enni, és ma szenvednek az őket nyomorító betegségektől, melyeket a túlzott állati zsiradék bevitele, a mezőgazdasági vegyszerek és adalékanyagok által okozott lehetséges kockázatok okoznak. Ez a természetes és biztonságos ételek felé tereli őket, arrafele, hogy újra a hagyományos japán konyha szerint étkezzenek. 1993-ban alakult meg a Japán Vegetáriánus Társaság (NPO), az állati jogok védelmében, természetvédelmi ügyek, a 3. világ éhezői és az emberi egészség érdekében alakult. A társaság tagjai készek szembe nézni ezekkel a dolgokkal mind Japánban, mind a világban.
