Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Vegetarianizmus és a vegetáriánusok Japánban
Nemzetközi Vegetáriánus Unió
A cikket Dr. Mitsuru Kakimoto írta
IVU News - 1998 - 3. szám
Fordította Molnár Tamás
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár


Egy felmérés, amiben 80 nyugatit (amerikaiakat, angolokat, kanadaiakat) kérdeztem meg, azt mutatta, hogy több mint a felük úgy tartja, hogy a vegetarianizmus Indiából ered. Néhány válaszadó -- 8 százalékuk minden esetben -- feltételezte, hogy a gyökerei Japánba vagy Kínába nyúlnak. Szerintem a nyugatiak a buddhizmus okán kapcsolják össze Japánt és Kínát a vegetarianizmussal. Ez nem csoda, valóban azt mondhatjuk, hogy Japán régebben olyan ország volt, ahol a vegetarianizmus volt uralkodó.

Gishi-wajin-den, egy Japánról szóló, Kínában íródott történelemkönyv a Kr.e. III. századból azt írja: "Nincsenek tehenek, lovak, tigrisek, leopárdok, kecskék, szarkák abban az országban. A klíma mérsékelt és az emberek friss zöldségeken élnek mind nyáron, mind télen." Írja még, hogy "az emberek halat és kagylókat fognak a vízből". Nyilvánvalóan a régi japánok friss zöldségeket, valamint rizst és más gabonaféléket ettek alapélelemként. Magukhoz vettek még egy kis halat, kagylót, de csak egy kevés húst.
Néhány száz évvel később, a Buddhizmus megérkezett Japánba, hogy a vadászat és a halászat tilalmával együtt elterjedjen a japán nép között. 676-ban Tenmu japán uralkodó rendeletet hozott megtiltva a halak és rákok, valamint a hús és a baromfi fogyasztását. Később 737-ben a Nara időszak alatt, Seimu uralkodó jóváhagyta a hal és a rák fogyasztását. A Nara időszak 1200 éve alatt, egészen a XIX. sz. második felében bekövetkező Meiji restaurációig, a japánok vegetáriánus ételeket fogyasztottak. Rendszerint alapételként rizst ettek, babot és zöldségeket. Csak rendhagyó alkalmakkor vagy ünnepeken fogyasztottak halat. E körülmények között a japánok kifejlesztették a vegetáriánus konyhaművészetet, Shojin Ryoiri-t (ryori konyhát vagy főzést jelent).


A "shojin" a szanszkrit "vyria" japán fordítása, a jelentése pedig "jóban lenni az istenekkel, és távol tartani a gonoszt". A Tendai-shu és a Shingon-shu buddhista szekták alapító papjai, akik a IX. században Kínában tanultak a szektaalapítás előtt, továbbadták a kínai templomok vegetáriánus főzési gyakorlatát, ami szigorúan Buddha tanításaihoz igazodott. A XIII. században Dogen, a Zen Soto szektájának alapítója, hivatalosan megalapította a Shojin Ryori-t vagy japán vegetáriánus konyhát. Dogen a Zen tanításait Kínában, a Sung dinasztia idején tanulmányozta és tanulta. Rögzítette az egyszerű vegetáriánus élet étrendi szokásainak szabályait, mint az elme pallérozásának egy feltételét.


Más példája a Zen befolyásának az étrendi szokások megváltozásában, a japán teaceremónia, a Sado. Úgy tartják, hogy a teát és a teaivás szokását Eisai, a Rinzai-shu szekta alapítója hozta Japánba. A Zen tanításaiban megőrzött szokások módszeres előírások, melyet Sadonak neveznek. Hihető-e vagy sem, egy Cha-shitsu vagy tea ceremóniaterem annyira meg van építve, hogy hasonlít a Shoin-hoz, ahol a főpap van a buddhista templomban. A teaceremónia során felszolgált ételt japánul Kaisekinek hívják, ami szó szerint azt jelenti, hogy kő a mellkason. A szerzetesek gyakorolta aszkétizmusban, melegített követ nyomtak a mellükhöz, hogy elnyomják az éhséget. Később a Kaiseki szó jelentése átalakult, a Shojinban felszolgált könnyu ételt jelentette, s a Kaiseki ételeknek nagy hatása volt a japán főzési kultúrára.
A modernkori buddhista vegetáriánus példájaként, említhetem XX. század elejei Kenji Miyazawát, japán írót és költőt, aki a "Vegetarian-Taisa" c. regényt írta, amelyben leír egy kitalált vegetáriánus kongresszust, amely engem azokra a kongresszusokra emlékeztet, amelyeket az IVU tart megalapítása óta. Az ő munkája fontos szerepet játszik a modern vegetarianizmus támogatásában.

A buddhista tanítás nem az egyetlen forrása a vegetarianizmus elterjedésének Japánban. A XIX. sz. végén Dr. Gensai Ishizuka megjelentetett egy tudományos könyvet egy étkezési kúráról, amelyben támogatta a vegetáriánus főzést nagy hangsúlyt helyezve a barna rizsre és a zöldségekre. A módszerét Seisyokunak (Makrobiotika) nevezte el, mely olyan ősi kínai filozófiákon alapult mint a Ying-Yang és Taoizmus tanításai. Ma néhány ember az elméletét a megelőző gyógymód ígéretének tartja. Japán makrobiotikusok az étkezés felének a barna rizst ajánlják zöldségekkel, babbal, és tengeri moszattal, valamint egy kis mennyiségű hallal.

A II. világháború után Japán az amerikai táplálkozási szokások hatása alá került, és a 80-as években - ugyanúgy mint az USA-ban - komoly szociális problémákat tapasztaltunk a magas fokú időskori betegségek miatt, amiket a túltápláltság okozott. Később a Hetednapi Adventista vegetáriánus konyha, amely tudományos megalapozottságra támaszkodik, felkeltette az érdeklődést és a japánok átvették az amerikai stílusú adventista konyhát, melynek eredménye az új, japán stílusú lakto-ovo-vegetáriánus konyha, amelyben a kukorica pehely és tej mellé odakerült a barnarizs is.

Azaz a japán konyha három fő vegetáriánus befolyásolója: buddhizmus, Seisyoku (makrobiotika) és adventizmus.

A japánok kb. 130 évvel ezelőtt kezdtek el húst enni, és ma szenvednek az őket nyomorító betegségektől, melyeket a túlzott állati zsiradék bevitele, a mezőgazdasági vegyszerek és adalékanyagok által okozott lehetséges kockázatok okoznak. Ez a természetes és biztonságos ételek felé tereli őket, arrafele, hogy újra a hagyományos japán konyha szerint étkezzenek. 1993-ban alakult meg a Japán Vegetáriánus Társaság (NPO), az állati jogok védelmében, természetvédelmi ügyek, a 3. világ éhezői és az emberi egészség érdekében alakult. A társaság tagjai készek szembe nézni ezekkel a dolgokkal mind Japánban, mind a világban.