Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Vegetarianizmus és a vegetáriánusok Japánban
Nemzetközi Vegetáriánus Unió
A cikket Dr. Mitsuru Kakimoto írta
IVU News - 1998 - 3. szám
Fordította Molnár Tamás
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár


Egy felmérés, amiben 80 nyugatit (amerikaiakat, angolokat, kanadaiakat) kérdeztem meg, azt mutatta, hogy több mint a felük úgy tartja, hogy a vegetarianizmus Indiából ered. Néhány válaszadó -- 8 százalékuk minden esetben -- feltételezte, hogy a gyökerei Japánba vagy Kínába nyúlnak. Szerintem a nyugatiak a buddhizmus okán kapcsolják össze Japánt és Kínát a vegetarianizmussal. Ez nem csoda, valóban azt mondhatjuk, hogy Japán régebben olyan ország volt, ahol a vegetarianizmus volt uralkodó.

Gishi-wajin-den, egy Japánról szóló, Kínában íródott történelemkönyv a Kr.e. III. századból azt írja: "Nincsenek tehenek, lovak, tigrisek, leopárdok, kecskék, szarkák abban az országban. A klíma mérsékelt és az emberek friss zöldségeken élnek mind nyáron, mind télen." Írja még, hogy "az emberek halat és kagylókat fognak a vízből". Nyilvánvalóan a régi japánok friss zöldségeket, valamint rizst és más gabonaféléket ettek alapélelemként. Magukhoz vettek még egy kis halat, kagylót, de csak egy kevés húst.
Néhány száz évvel később, a Buddhizmus megérkezett Japánba, hogy a vadászat és a halászat tilalmával együtt elterjedjen a japán nép között. 676-ban Tenmu japán uralkodó rendeletet hozott megtiltva a halak és rákok, valamint a hús és a baromfi fogyasztását. Később 737-ben a Nara időszak alatt, Seimu uralkodó jóváhagyta a hal és a rák fogyasztását. A Nara időszak 1200 éve alatt, egészen a XIX. sz. második felében bekövetkező Meiji restaurációig, a japánok vegetáriánus ételeket fogyasztottak. Rendszerint alapételként rizst ettek, babot és zöldségeket. Csak rendhagyó alkalmakkor vagy ünnepeken fogyasztottak halat. E körülmények között a japánok kifejlesztették a vegetáriánus konyhaművészetet, Shojin Ryoiri-t (ryori konyhát vagy főzést jelent).


A "shojin" a szanszkrit "vyria" japán fordítása, a jelentése pedig "jóban lenni az istenekkel, és távol tartani a gonoszt". A Tendai-shu és a Shingon-shu buddhista szekták alapító papjai, akik a IX. században Kínában tanultak a szektaalapítás előtt, továbbadták a kínai templomok vegetáriánus főzési gyakorlatát, ami szigorúan Buddha tanításaihoz igazodott. A XIII. században Dogen, a Zen Soto szektájának alapítója, hivatalosan megalapította a Shojin Ryori-t vagy japán vegetáriánus konyhát. Dogen a Zen tanításait Kínában, a Sung dinasztia idején tanulmányozta és tanulta. Rögzítette az egyszerű vegetáriánus élet étrendi szokásainak szabályait, mint az elme pallérozásának egy feltételét.


Más példája a Zen befolyásának az étrendi szokások megváltozásában, a japán teaceremónia, a Sado. Úgy tartják, hogy a teát és a teaivás szokását Eisai, a Rinzai-shu szekta alapítója hozta Japánba. A Zen tanításaiban megőrzött szokások módszeres előírások, melyet Sadonak neveznek. Hihető-e vagy sem, egy Cha-shitsu vagy tea ceremóniaterem annyira meg van építve, hogy hasonlít a Shoin-hoz, ahol a főpap van a buddhista templomban. A teaceremónia során felszolgált ételt japánul Kaisekinek hívják, ami szó szerint azt jelenti, hogy kő a mellkason. A szerzetesek gyakorolta aszkétizmusban, melegített követ nyomtak a mellükhöz, hogy elnyomják az éhséget. Később a Kaiseki szó jelentése átalakult, a Shojinban felszolgált könnyu ételt jelentette, s a Kaiseki ételeknek nagy hatása volt a japán főzési kultúrára.
A modernkori buddhista vegetáriánus példájaként, említhetem XX. század elejei Kenji Miyazawát, japán írót és költőt, aki a "Vegetarian-Taisa" c. regényt írta, amelyben leír egy kitalált vegetáriánus kongresszust, amely engem azokra a kongresszusokra emlékeztet, amelyeket az IVU tart megalapítása óta. Az ő munkája fontos szerepet játszik a modern vegetarianizmus támogatásában.

A buddhista tanítás nem az egyetlen forrása a vegetarianizmus elterjedésének Japánban. A XIX. sz. végén Dr. Gensai Ishizuka megjelentetett egy tudományos könyvet egy étkezési kúráról, amelyben támogatta a vegetáriánus főzést nagy hangsúlyt helyezve a barna rizsre és a zöldségekre. A módszerét Seisyokunak (Makrobiotika) nevezte el, mely olyan ősi kínai filozófiákon alapult mint a Ying-Yang és Taoizmus tanításai. Ma néhány ember az elméletét a megelőző gyógymód ígéretének tartja. Japán makrobiotikusok az étkezés felének a barna rizst ajánlják zöldségekkel, babbal, és tengeri moszattal, valamint egy kis mennyiségű hallal.

A II. világháború után Japán az amerikai táplálkozási szokások hatása alá került, és a 80-as években - ugyanúgy mint az USA-ban - komoly szociális problémákat tapasztaltunk a magas fokú időskori betegségek miatt, amiket a túltápláltság okozott. Később a Hetednapi Adventista vegetáriánus konyha, amely tudományos megalapozottságra támaszkodik, felkeltette az érdeklődést és a japánok átvették az amerikai stílusú adventista konyhát, melynek eredménye az új, japán stílusú lakto-ovo-vegetáriánus konyha, amelyben a kukorica pehely és tej mellé odakerült a barnarizs is.

Azaz a japán konyha három fő vegetáriánus befolyásolója: buddhizmus, Seisyoku (makrobiotika) és adventizmus.

A japánok kb. 130 évvel ezelőtt kezdtek el húst enni, és ma szenvednek az őket nyomorító betegségektől, melyeket a túlzott állati zsiradék bevitele, a mezőgazdasági vegyszerek és adalékanyagok által okozott lehetséges kockázatok okoznak. Ez a természetes és biztonságos ételek felé tereli őket, arrafele, hogy újra a hagyományos japán konyha szerint étkezzenek. 1993-ban alakult meg a Japán Vegetáriánus Társaság (NPO), az állati jogok védelmében, természetvédelmi ügyek, a 3. világ éhezői és az emberi egészség érdekében alakult. A társaság tagjai készek szembe nézni ezekkel a dolgokkal mind Japánban, mind a világban.