Jankovich Andrea: Koncentráció-moralitás-bölcsesség

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Jankovich [Altmann] Andrea
KONCENTRÁCIÓ - MORALITÁS - BÖLCSESSÉG
(Egy buddhista kolostor képzési programja Myanmarban)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Új Pedagógiai Szemle, 1998. 12. szám, 23-36. lap
http://www.vipassana.hu/docs/buddhistakepzes.html

A szerző a magyar olvasó számára meglehetősen ismeretlen és egzotikus világ, a távoli Myanmar (ismertebb nevén Burma) egyik buddhista kolostorának nevelési rendszerén keresztül enged bepillantást a buddhizmus pedagógiájába. A tanulmány a kolostorba kerülő gyerekek nevelésének, oktatásának leírása mellett megpróbálja érzékeltetni azt a folyamatot, amelynek eredményeként a buddhizmus értékrendje, életfelfogása, világképe a felnövő nemzedékekben interiorizálódik.

„Sokkal fontosabb, hogy életed értékes legyen, mint sikeres”
Sayadaw U Pandita

Myanmar (közismertebb nevén Burma) a théraváda buddhizmus egyik hazája. Politikai helyzete sok évtizedig elszigetelte a külvilágtól, lehetőséget teremtve arra, hogy a tradicionális kolostori képzés fennmaradjon. Myanmarban a buddhizmus nem hétvégi vallásként funkcionál, hanem a mindennapi kapcsolatok része.

A kiterjedt kolostori hálózat a kívül élők számára is napi tevékenységeik színteréül szolgál. A szerzetesek a nyílt tanítási napokon képezik a családtagokat. A családok viszonzásképpen időnként vendégül látnak néhány szerzetest lakásukon, családi problémák esetén tanácsot adnak a hozzájuk fordulóknak. A családok tagjai – beleértve a szülőket, nagyszülőket és gyermekeket is – évente akár többször is bevonulnak a kolostorokba, hogy néhány napot, hetet, hónapot ott töltsenek. Ekkor a napi problémákat hátuk mögött hagyva csak a meditációval és a buddhista erkölcs szabályainak jobb megértésével törődnek. Céljuk, hogy tudatukat erősítve tudjanak ellenállni a makacsul megjelenő vágyaknak, kísértéseknek, a felébredő haragnak, melyek mind-mind elsodorják őket a dolgok valódi természetének megértésétől és a helyes cselekedetektől.

A szülők gyermekeik számára szükségesnek tartják a többszöri hosszabb idejű – minimum egy hónapos – kolostori képzést, mely időszakok alatt a fiúkból szerzetesek, a lányokból apácák válnak. A gyerekeket általában 8-10 éves korukban küldik először a kolostorba, másodszor 12 éves korukban, harmadszor 14-16 éves korukban kapnak újabb képzést, és 17-20 éves koruk körül ismét visszatérnek, hogy akár éveket is ott töltsenek.

Sayadaw U Pandita szerzetes kolostora a fővárosban található, amelyhez egy erdei meditációs központ is tartozik. Évente egy hónapra, a tanítási szünetben 300 gyermek foglalja el a kolostort és az erdei meditációs központ területét, hogy a buddhizmus alaptanításainak megtapasztalása útján képessé váljanak a tudatosabb, morálisabb viselkedésre. Az egyik vezető szerzetes szerint, a buddhizmussal való megismerkedést minél korábbi életkorban kell kezdeni. Ahogyan az anya felelőssége kicsinyének megfelelő táplálása, hogy felnőtt korára egészséges legyen, ugyanúgy szükséges a bontakozó lelket és a tudatot is fejleszteni, hogy a gyerekek boldog, erkölcsileg és szociálisan fejlett felnőttekké váljanak. A buddhista tanok így olyan lelki „táplálékká” válnak, melyet a későbbiekben már sokkal nehezebb pótolni.

A buddhizmus személyiségképe, pedagógiai célja

„Dicsősége egyre nő annak,
aki fáradhatatlanul törekszik,
aki az Erény útját éli, akinek tettei tiszták,
aki a nyughatatlan emlékhálót lecsendesíti,
s önmaga felett uralmat szerez.”
Dhammapada 24

A buddhizmus a nyugati énközpontú, az én szerepét hangsúlyozó szemlélettel szemben tagadja az én létét. A múlt–jelen–jövő folyamatában átélt azonos én elképzelését csak a tudatlanság termékének tartja. Olyan illúzió ez, amely az állandónak tűnő személyiség túlzott hangsúlyozása révén vezet el az önző, egocentrikus, mohó egyéniséghez, amely önmagát a környezetével ellentétben, az attól való különállásában határozza meg.

A személyes én buddhista szempontból nem más, mint az aktuális testi és tudati folyamatok gyorsan váltakozó konstellációja. Olyan képződmény, mint a lenyűgöző szivárvány, amely önmagában és állandóságában nem létezik, csakis a víz-levegő-fény aktuális egymásra hatásaként. A testi és tudati folyamatok hihetetlen gyorsasággal megjelenő és elillanó működések, amelyek a testi szerveken keresztül jönnek létre külső és belső formák keltette inger hatására, válnak érzetté és kerülnek azonnal egy minősítő helyzetbe. Ennek révén válnak az érzetek kellemes, kellemetlen vagy semleges érzésekké, amitől már csak egy lépés a gondolati koncepció kialakulása révén megjelenő elutasítás vagy éppen szerzési vágy. Ki nem érezte azt a csalódottságot, amit a szertefoszló szivárvány után maradó hiány keltett? Ugyanígy ragaszkodunk az életen át folyamatos én, személyiség képzetéhez.

A buddhizmus négy alapigazsága közül az első annak belátása, hogy minden élőlény léte szenvedéssel teli. Már a megszületésünk előtt kellemetlenségeknek vagyunk kitéve, nem beszélve a megszületés fájdalmáról, melyet az életünk során megjelenő igen változatos testi és lelki kínok követnek egészen a halálunk pillanatáig. Ezt az alapvető szenvedést próbáljuk megszüntetni vagy arról tudomást nem venni számunkra kellemes érzések hajszolásával.

A második alapigazság a szenvedés okainak megértése. A szenvedés alapja egyrészt testünk anyagi felépítésének tökéletlensége, másrészt az az előbbiekben felvázolt folyamat, amely az állandó megszerzésen és elutasításon keresztül egy kielégíthetetlenségen alapuló kiszolgáltatottságot hoz létre. Tág értelemben ily módon akarunk folyamatosan megszerezni, elérni valamit, amit nem mindig lehet, illetve elkerülni valamit, amit elutasítunk, de ami gyakran elkerülhetetlen. Ebben a folyamatos kiszolgáltatott bizonytalanságban védőbástyaként használjuk énünk illúzióját.

A harmadik alapigazság elvezet a szenvedéstől való megszabadulás lehetőségéhez. Ennek módja a tudat magas szintű koncentráltságának elérésében található, amely gátat vet a vágyak és elutasítások keltette haragnak, a mohóságnak és egyéb káros tudatállapotok megjelenésének. A testi és lelki folyamatok keletkező és megszűnő jellegét megtapasztalva érthető, hogy csak egy dolog állandó: a változás. Sem a testi érzetek, sem az érzések és gondolatok nem tartanak örökké. Az összes testi működés közül a gondolatoknak van a legnagyobb ereje. Minden viselkedésnek és mozdulatnak a kiindulópontja a szándék. Még a látszólag automatikus cselekedeteket is ez vezérli. A gondolatok nagymértékben hatnak a szándék létrejöttére. Különösen a múltra és jövőre vonatkozó gondolatok hathatnak károsan a cselekedetre, mert a cselekvő saját gondolatait összetévesztheti a realitással. Így az aktuális helyzetre inadekvát reakció jöhet létre, mivel a cselekvő nem számol azzal, hogy gondolatait is a keletkezés és gyors változás ténye hatja át. A gondolatok is úgy jönnek-mennek, ahogyan az érzelmeink váltakoznak pillanatról pillanatra. Így nem csoda, ha az érzékszerveinken keresztül létrejövő és a tudatunk által megtámogatott koncepciók hatására olyan viselkedést nyújtunk, amely akár a környezetünkre, akár saját magunkra vagy mindkettőre is negatív, káros hatással lehet. Hogyan tudunk ebből a körforgásból kikecmeregni úgy, hogy a mindannyiunk által hőn áhítozott helyzetbe kerüljünk, azaz pozitív szándékunkkal összhangban ne ártsunk magunknak és másoknak, azaz minél biztonságosabbak legyünk?

Erre ad választ a negyedik buddhista alapigazság, amely a szenvedésektől való megszabadulás lehetőségét a magas szintű tudati koncentráltságon alapuló morális cselekedetekben látja. A moralitás ebben az esetben nem csupán az előírt viselkedésforma gondolati úton történő megértését és vakon, reflexszerűen való követését jelenti, hanem egy olyan belátás következménye, amely révén a tudat pillanatról pillanatra képes a szándékokat a cselekvés várható következményeivel összehangolni. Folyamatosan alkalmazkodik az adott pillanathoz, és a helyzetnek megfelelő cselekedetet megmutatja. Ennek a megfelelő vagy etikus viselkedésnek az eléréséhez folyamatos öntisztításra van szükség. Ahogy testünket naponta tisztogatjuk a ránk rakódott szennyeződésektől, ugyanúgy kell beszédünket, cselekedeteinket, életformánkat folyamatosan megtisztítani a megfelelő erőfeszítés, tudatosság és koncentráltság segítségével. Ezen keresztül jutunk el a helyes gondolkodás és megértés képességéig.

Így érünk el a buddhista pedagógia céljához, amely nem intellektuális, gondolati tudáson keresztül próbálja a gyerekek boldogságát megalapozni, hanem magas szintű tudatosságukon és személyes megtisztulásukon keresztül szabadítja ki őket a vágyak és indulatok körforgásából. Olyan módszert ad a gyerekek kezébe, amely révén mindennapi viselkedésüket aszerint képesek kontrollálni, hogy a szándékaik, cselekedeteik önmagukra és másokra ható következményei összehangoltan pozitív hatást váltsanak ki. Minden gondolatunk, cselekedetünk hat a jövőnkre. Éppen ezért minél hamarabb értjük meg a következmények elkerülhetetlen és súlyos jellegét, annál nagyobb lehetőséget kapunk a felelősségteljesebb életre. A korai képzés legfontosabb célja, hogy a gyerekek – minél hamarabb megértve ezeket az alapelveket – lehetőséget kapjanak a negatív viselkedések megelőzésére és azok jövőjükre ható káros következményeinek az elkerülésére.

Egymás és önmaguk számára biztonságossá válni. Ez az a nevelési cél, amely csak a szélsőséges indulatok, az ellenőrizhetetlen mohóság és irigység, az önző vágyak leküzdése útján valósulhat meg.

A következőkben bemutatjuk, miként próbálják a fenti célokat elérni a kolostorok tanárai az egy hónapos képzés alatt.

A kolostori képzés felépítése

A szülők 9-19 éves gyerekeiket küldhetik az egy hónapos képzésre. A képzés bentlakásos, költsége szimbolikus (az egy hónapos ellátás és étkezés, szállás összege két dollár), így minden érdeklődő gyerek számára lehetővé válik a részvétel. A képzés költségeit a burmaiak és a külföldiek felajánlásaiból finanszírozzák, amelyekről mindennap az étkezések előtt megemlékeznek. A feltételeket úgy alakítják ki, hogy se túl kényelmesek, se túl kellemetlenek ne legyenek, de lehetőséget nyújtsanak az alkalmazkodási, a lemondási, a segítségnyújtási készség fejlődésére. A gyerekek megszokott öltözéküket a szerzetesek és apácák által viselt ruhadarabokra cserélik, hajukat leborotválják. Ez az első valódi lemondási helyzet, amelynek szimbolikus tartalma a buddhista tanok felé fordulás és az egyéni különbségek eltüntetése révén a közös sors vállalása az egyéni érdekek helyett.

Napirend a kolostorban

A napirend kialakítása döntő a képzés szempontjából. A gyerekek reggel 4 órakor kelnek. Rövid mosakodás után az összes gyermek (200-300 fő) a nagy előadóteremben gyűlik össze, ahol egy órán keresztül tanulják és ismételik azt az imát, amely az együttérzés felkeltésére irányul. A gyerekek nagy élvezettel hangosan mondják és énekelik a szöveget, amely a jelenlévők, szüleik, családtagjaik, ellenségeik stb. sőt az egész univerzum lakóinak boldogságát és jólétét kívánja.

Ezt követi a reggeli 5.30-kor. Az étkezések jelentik a képzés egyik legélvezetesebb részét. Az ételek ugyanis különösen finomak és változatosak. A kolostor vezetője nagy hangsúlyt fektet a bőséges táplálkozásra, mivel tudja, hogy a gyerekekre a nap nagy részében folyamatos testi és szellemi megterhelés vár. Az evések előtt mindig megemlítik az ételt felajánló nevét, akiért egy rövid imát mondanak. Ugyanígy köszönik meg a felszolgálóknak is munkájukat.

Az evés után rövid takarítás következik. A gyerekek felosztják maguk között a ház körüli munkákat, és csendben elvégzik azokat. Délelőtt 7 és 10 óra között csoportokban folyik az oktatás, illetve ekkor kerül sor a meditációra, melynek időtartama a gyerekek életkorától függően 20–60 perc. A tanítás során sokszor hangosan memorizálnak szövegeket.

Hetente több alkalommal reggel 7 órakor, külön csoportban a szerzetes fiúk és az apácalányok az idősebb szerzetesekkel együtt koldulni mennek, hogy ily módon járuljanak hozzá a kolostor ételbeszerzéseihez. A séta során, mely közelítőleg 50 percig tart, csak mezítláb járhatnak, nem beszélhetnek, és pénzt sem fogadhatnak el. A koldulás során nem nézhetnek az adományt nyújtóra, de mindig meg kell állniuk, ha valaki felajánlást akar tenni. Nem szabad megköszönniük az ételt, valójában a felajánló hálás a lehetőségért, hogy adhatott.

10.30-kor a gyerekek az étkezések színhelyére sétálnak, ahol még a reggelinél is bőségesebb és változatosabb étel várja őket. Ennek egyik oka, hogy a Buddha eredeti tanításai szerint a szerzetesek délután már nem ehetnek. Másnap reggelig csak üdítőitalokat fogyaszthatnak.

Az ebéd befejezése után libasorban visszaballagnak a lakhelyükre, és délig mosakodhatnak, moshatnak vagy pihenhetnek. Délben kezdődnek a tanítási foglalkozások. Délután az órákat egy újabb meditáció szakítja meg. Délután kapnak a gyerekek lehetőséget az egyéni tanulásra is. A napi program este 9-ig tart, amikor mindegyikük aludni tér. A programok egész napos elfoglaltságot jelentenek a gyerekek számára, így gyakorlatilag nincs szabad idejük. Feladat nélküli gyereket nem látni az erdőben vagy a kolostor területén szabadon sétálni.

Az elméleti képzés tananyaga a kolostorban

„Akinek elméjét nem gyengíti érzékiség,
akinek elméjét nem zavarja meg a világ,
aki nem gondol többé jutalomra vagy büntetésre,
'aki ébren van', annak nincs mitől félnie”
Dhammapada 39

A képzés első mozzanata, hogy a gyerekek a kolostorba érkezésük után tíz fogadalmat tesznek, melyek betartását szigorúan megkövetelik a szerzetesek. Ezek a legsúlyosabbtól kezdve a következők:

1. Tartózkodás bármilyen élőlény megölésétől. (Még egy szúnyognak vagy bogárnak sem onthatják ki az életét.)

2. Tartózkodás a lopástól. (Ennél még szigorúbban értelmezve: tartózkodás minden dolog elvételétől, amit nem nekik adtak.)

3. Tartózkodás mindenféle szexuális tevékenységtől.

4. Tartózkodás hazugságok mondásától. (Szigorúan értelmezve minden olyan dolog kimondásától távol kell a gyerekeknek tartaniuk magukat, amely nem igaz vagy felesleges. Így a viccektől is.)

5. Tartózkodás alkoholok és kábítószerek használatától és minden olyan anyagtól, amely meggondolatlanná, figyelmetlenné tesz.

(Ez az öt alapelv a kolostoron kívül élő személyek számára is mindennapi szabály, amelyre az emberek hetenként újabb fogadalmat tesznek.)

6. Tartózkodás a délutáni evéstől.

7. Tartózkodás a táncolástól, énekléstől, zenéléstől, mulatozástól, szépítőszerektől, parfümöktől.

8. Tartózkodás a túlságosan magas és kényelmes ágyban való alvástól. (Ezért a gyerekek a földön matracokon alszanak.)

9. Együttérzést mutatni minden élőlény iránt.

10. Tartózkodás a pénz, arany- és ezüsttárgyak érintésétől, elfogadásától és kezelésétől.

A tanulók a fenti fogadalmat naponta újból elmondják, aminek az a célja, hogyha megszegték valamelyik fogadalmukat, akkor újból érezzék a fontosságát, és egyben mentesüljenek az esetleges rossz érzésüktől, másrészt a szöveg a memorizálás révén elfelejthetetlenül beivódik a gondolkodásukba.

A tanítási órák négy életkori csoportban zajlanak. A tanárok jelenleg is gyakorló vagy a múltban kolostorban működő szerzetesek, illetve apácák, akik minden hét végén írásbeli teszttel ellenőrzik a gyerekek tudását. A hónap végére négy vizsgán kell a gyerekeknek átesniük, amelyről bizonyítványt kapnak. Ez a bizonyítvány a következő szintre kerülés feltétele. A képzés négyszintű, azaz a teljes képzési program négy hónapból áll.

Az első két szint képzési programját a közös memorizálásokon keresztüli tudás megszerzése hatja át. A szó szerinti tanulási anyag mellett a meséket és Buddha életének történeteit hívják segítségül a megtanult anyag megértéséhez.

A második két szint tananyaga már egy tankönyvi anyag megértésen alapuló elsajátítása, ahol a feldolgozás során a kérdések és következtetések jutnak nagy szerephez. A tankönyvben példák és történetek segítik a megértést, kiemelések nyújtják a lényeget.

A képzés első két szintjének anyaga (9–13 éves gyermekek számára)
1. A buddhista gyakorló számára szükséges szövegek és alapelvek memorizálása

Ezek megismerése és szó szerinti megtanulása segíti a folyamatos vallásgyakorlást, a szertartásokon való részvételt.

a) Oltalomvétel a Buddhában, Dhammában és a Szanghában. Az ima rámutat a buddhizmus három fő alapelemére. Az első elem Buddha, aki megvilágosodott személyével a legnagyobb tanító és egyben a buddhista gyakorlás célja. A második elem a Dhamma, mely nem más, mint a Buddha által átadott tudás és módszer, amellyel a cél elérhető. A harmadik elem a Szangha vagy a gyakorlók közössége, amely az együttes élmény és a közös erőfeszítések miatt folyamatos biztatást jelent a cél felé vezető úton.

b) A tíz fogadalom. Előnyeik és megszegésük következményei. A moralitás előnyéről az egyik híres szerzetes így ír:

„Mily Édes is a moralitás illata,
Mily csodálatossá tesz öltözéke,
Senki sem kerülhet vélük az alacsonyabb létszférákba,
Nemes moralitás, te adsz biztos menedéket.”
Mahasi Sayadaw

A gyerekek számára a tanárok világossá teszik, hogy nem azért kell betartani a szabályokban foglaltakat, mert a tanárok megbüntetik a gyerekeket (erre amúgy is nagyon ritkán kerül sor), hanem a viselkedés önmagában hordozza negatív következményeit. E tanulmány szűkös keretei miatt nincs lehetőség az összes szabály megszegésével járó következmények taglalására, mégis nézzünk meg néhány példát. Így az a személy, aki elvette egy élőlény életét, ezekkel a következményekkel kerül szembe: fizikai károsodás, amely az érzékszerveket érinti, betegségek kialakulása, erőtlenség, hatékonyság hiánya, veszélyes helyzetekben pánikállapot létrejötte, öngyilkosság, gyilkosság áldozatává válás, elmagányosodás, rövid élet.

Aki a lopás vétségét követi el, a következőkkel számolhat: elszegényedés, szenvedések, éhezés, kielégületlenség, tulajdon elvesztése a vállalkozás vezetésére való alkalmatlanság miatt, szerencsétlenség, amely a betöréseket, környezeti katasztrófákat is magában foglalja.

A hazugságok a következőket vonják maguk után: beszédszervi rendellenességek, egyenetlen fogazat, kellemetlen szájszag, száraz bőr, érzékszervi problémák (gyengénlátás, nagyothallás), deformitások a testen, másokra való hatás képtelensége, durva beszéd, kiszámíthatatlan viselkedés. Ezzel együtt a hazugságokat mondó ember nem kerül magas pozícióba vagy magas társadalmi státusba.

A következmények – összhangban a buddhizmus elveivel – természetesen nemcsak a közeli jövőnkre hatnak, hanem a következő életekre is befolyást gyakorolnak.

Az első öt szabály megszegése esetén a tanulónak le kell vetnie a szerzetesi ruhát, és távoznia kell a képzésről. De ez nem jelenti azt, hogy nem térhet vissza a későbbiekben. A második öt szabály megszegése esetén büntetésben részesítik a tanulót, amelyek között a vízhordás, takarítás, söprés a legjellemzőbb.

c) A test 32 összetevőjének megismerése. A test részeinek és összetevőinek megismerése feltárja az emberi működés anyagi alapjait, ami nagy segítséget nyújt a meditáció alatt annak belátásához, hogy minden testi és tudati funkció összefügg.

d) 75 viselkedési szabály a képzés alatt. Ezek a szabályok részletes útmutatást nyújtanak a szerzetesi ruha viseléséhez, használatához, a hangos beszéd és nevetés elkerüléséhez, a koldulás során elvárt viselkedéshez, az evés alatti helyes magatartáshoz, a tanulás során megkövetelt viselkedési normákhoz. Külön szabályrendszere van a tanító szerzetesekkel való kapcsolattartásnak. Illemszabályok ezek, amelyek a gyerekek minden tevékenysége során segítségül szolgálnak. Ezek a szabályok mutatják meg a gyerekeknek, hogy minden cselekedetüknek jelentése van, megtanítja őket, hogyan tiszteljék saját testüket, a másik társukat, ruhájukat, a környező tárgyakat. A 75 szabály memorizálásának célja, hogy a gyerekek tudatosabban mérlegeljék a viselkedésüket, figyeljenek a cselekedetet megelőző szándékaikra, és korrigálják azokat, ha szükséges.

2. Szentiratok és történetek tanulmányozása

a) A megvilágosodás lényege és előnye. A megvilágosodás elérése nélkül az emberek, bármilyen jó szándékúak is, elkövetnek káros cselekedeteket, amelyekkel még nehezebb helyzetbe sodorják magukat és társaikat. Ebből a körforgásból csak a vágyakról való lemondás, a tudatlanság eloszlatása és a harag megszüntetése vezethet ki. A megvilágosodás elérésének négy szakasza van, amelyek egy-egy állomásai az előbb említett tudati változásnak.

b) A Sakyamuni Buddha életének megismerése. Élettörténete egyben a megvilágosodás elérésének példáját is adja, valamint annak a módszernek a megértését is, amellyel a tudat fejlesztése lehetséges. A tanulók megismerik azt a hét ünnepnapot, ami a Buddha életével függ össze.

c) A kilenc előnyös és hátrányos jellemvonás és hatásaik. Ezek között beszélnek az erőszakosság megcsúnyító, a tolerancia megszépítő hatásáról. A féltékeny ember a magánytól szenved, a megértő társra lel. A fösvénység szegénységhez vezet, az adakozó gazdaggá válik. Az érdektelenség eredménye a butaság, az érdeklődő megbölcsül.

d) A tíz megfelelő és káros cselekedet megismerése, amelyek a beszédre, gondolatokra, viselkedésre vonatkoznak. Ezek azok a tényezők, amelyek az egyén szennyezett vagy tiszta tudatállapotát létrehozhatják. A tanulók ezúton tanulják meg a káromkodás vagy a pletyka negatív hatását, ugyanígy rájönnek, milyen veszélyes ellenségeskedést szítani a beszéd útján.

Ezekre az ismeretekre épül annak a tíz cselekedetnek a megismerésére, amelyek megalapozzák a pozitív szándék kialakulását. Ezek: felajánlások nyújtása, a moralitás gyakorlása a beszéd, gondolkodás és cselekvések terén, meditációs gyakorlatokkal a koncentráció fejlesztése és ezzel a tudat tisztítása, elfogadása azoknak, akik méltóak arra, segítség másoknak értékes cselekedeteikben, a hasznos tevékenységek megosztása másokkal, örömmel méltányolni mások értékes tevékenységeit, figyelem a tanításokra, a tanultak gyakorlása elvárások vagy dicséret igénye nélkül, helyes elképzelések kialakítása a tanultakról.

3. A boldogságot és áldást hordozó tanok

Eddigiekben a kolostori viselkedéssel összefüggő ismeretekre esett nagyobb hangsúly, míg ebben a szakaszban a mindennapi boldogulás életvitelbeli jellemzői kerülnek középpontba.

A memorizálandó szöveg szerint :

„Légy tanult a művészetek és az általános műveltség terén,
Légy képzett szakmai téren, hogy a megélhetésed biztosított legyen,
Légy képzett a személyes kapcsolatok mezején,
Légy képes kedvesen, megfelelő módon és udvariasan beszélni.”

A tanulmányok utolsó szakaszában egy 98 intelemből és tanácsból álló lista áll, amely részletesen taglalja a szülőkkel, tanárokkal, társakkal szembeni kötelezettségeket. Példaként álljon itt néhány az intelmekből:

– A szülőkkel szemben soha nem szabad megvetően, szemtelenül viselkedni.

– Ne akarj előnyhöz jutni vagy erőfölénybe kerülni a társaddal szemben!

– Öltözz megfelelően, ha iskolába mész!

– Sohase kiabáld, hogy „Tűnj el!”

– Ne csámcsogj evés közben!

– Ne beszélgess, ne verekedj, mikor a tanító vagy a többiek pihennek!

– Légy pontos, bölcs, jó és tudatos!

– Vigyázz, hogy ne zavard meg a tanár előadását!

A képzés második két szintjének tananyaga (14–19 éves fiatalok számára)

Ebben a két csoportban a tanítás alapanyagát egy tankönyv adja, melynek címe: Abhidhamma a mindennapi életben. Ahogy a cím is sugallja, a könyv már nem memorizálásra épül, hanem példákon, rövid, szemléletes történeteken keresztül tárja fel a buddhista filozófia és lélektan alaptanításait.

A tankönyv tudományos részletességgel tárgyalja tudatunk felépítését és jellemzőit, a tudatállapotokat – beleértve a káros tudatállapotokat is –, a hasznos viselkedésformákat, az élet célját és a létezés törvényét, a halál természetét és az újjászületés jellemzőit. A könyv végén megismerhetik a tanulók a létezés Buddha által leírt 31 szféráját, a Föld keletkezésnek és elmúlásának történetét. A könyv mindezen túl a fiatalokat érintő kérdésekkel foglalkozik: a táplálkozás értelme és helyes módja, a házasság jelentősége, a szégyenérzet hasznos és káros válfajai. A könyv hosszasan részletezi az érzések világát, helyes értelmezésüket.

A tanulók a tananyagokból hetente írásbeli vizsgát tesznek, kérdések megválaszolása útján. A kérdések a memorizált szövegek részleteire kérdeznek rá, illetve a szövegek magyarázatát firtatják. Az értékelésnél nem osztályzatokat, hanem százalékos eredményeket állapítanak meg, és ezek alapján döntik el a megfelelő szintet. A negyedik hét végén a százalékos eredményeket figyelembe véve állapítják meg a legjobban teljesítő gyerekek személyét, és ők a képzés végén külön nagyobb értékű ajándékban részesülnek. A képzés összes résztvevője kap ajándékot, így ezzel is biztatják őket az adakozás gyakorlására.

A koncentráció fejlesztése meditáció és kontempláció segítségével
Elérkeztünk a buddhizmus módszeréhez, amelyet az egyetlen és nélkülözhetetlen eszköznek tartanak a tudat erősítése, tisztítása és végső soron a megvilágosodás felé vezető úton. A napirendből kiderül, hogy már az első csoporttól kezdve naponta két alkalmat teremtenek a tanárok a nyugodt meditációs gyakorlásra. A világon ismert sokféle meditációs módszer közül Myanmarban a szatipatthána vipasszana meditációt gyakorolják eredeti formájában a történelmi Buddha tanításai szerint. A szatipatthána szó jelentése: a megfigyelt tárgy közeli, stabil, rendíthetetlen tudatában lenni. A vipasszana szó jelentése: keresztülnézni, áthatolni a különböző tudati és fizikai változásokon.

A meditáció során a tudat egy meghatározott tárgyra irányul és a csapongó gondolatokat nem engedi felbukkanni. A meditáció révén az intellektuális képességek kiterjednek és a tudás ereje oly módon növekszik, hogy megjelenik a dolgok valódi természete. A koncentráció ilyen módon való fejlesztése természetesen a tanulási képességeket is megsokszorozza, valamint a gyerekek az átélt élmények nagyobb fokú tudatosítására válnak képessé. Ahogy a szerzetesek fogalmaznak, az a tanuló, akinek figyelme gyenge, egy lyukas edényhez hasonlatos, mivel bármennyi vizet töltenek bele, mindig kifolyik belőle. Ugyanígy csak a helyes koncentráltság segítségével tarthatók meg a kívánt ismeretek.

A kontempláció a meditáció magasabb szintjét jelenti, amikor a figyelem már olyan mértékben fejlett, hogy a gyakorló számára megnyílnak az intuíció csatornái. A tudat, a gondolatok olyan tiszta állapotba kerülnek, mint egy ragyogóan áttetsző tükör. Ezúton a dolgok felszíni jellemzőin túl a lényegi tulajdonságok megismerésére nyílik lehetőség. Ily módon a gyerekek számára lehetővé válik a káros cselekedetek hátrányainak és a hasznos cselekedetek előnyeinek felismerése.

A fenti meditáció két alkalmazott fajtája az ülő- és járómeditáció. A tanulókat mindkét esetben megtanítják a helyes gyakorlás módjára.

A járómeditációt a gyerekek minden közlekedéskor végzik. Lényege, hogy a mozgásukat teljesen lelassítják, a szemüket a földre szegezik, így nem néznek körül, csak a saját testükre figyelnek. Ebben az esetben a tudatosság és koncentráció fő tárgya a láb és a test mozgása. Közelebbről, az emelkedő és mozduló, majd földet érő lábfej és talp. A lépés mozdulatsorának részletesebb feltárásához a mozgás teljes lelassítása szükséges. A módszer hatására a gyerekek sokkal tudatosabban mozdulnak, mozgásuk a koncentráció fejlődésével összerendezettebbé válik, az állóképességük megnő.

A járómeditáció fejlettebb szintjén kiterjed a járás közben végzett munkák koncentrált megfigyelésére is, így a söprésre, takarításra. Ekkor a gyerekek a lassú mozgás során szemlélik kezük, testük mozgását, csak arra koncentrálnak, a testük hogyan működik a munka során. Természetesen ez csak akkor lehetséges, ha nem lépnek kommunikációba a többiekkel, hanem teljesen csendben, csak magukra figyelve szemlélődnek. A gyakorlat fejlődésével a gyerekek eljutnak arra a koncentráltsági szintre, hogy saját cselekedeteik előtt megjelenő szándékaikat is mérlegelni tudják, hiszen a lelassult mozgás lehetőséget nyújt ennek felismerésére is. A szándékok mérlegelése és ellenőrzése a gyerekeket magabiztossá teszi és kiszolgáltatottságérzésüket csökkenti, hiszen átélik saját tudatosságukat és döntési lehetőségeiket. Mozgási ügyességük fejlődése a koncentráltságon keresztül a saját testük feletti kontroll érzését nyújtja, amely nagy örömérzéssel jár együtt.

Az ülőmeditáció alatt a gyerekek csukott szemmel mozdulatlanul ülnek és befelé figyelnek. A megfigyelés tárgya saját hasi mozgásuk a légzés hatására, illetve az érzékszerveken keresztül beérkező ingerek. A megfigyelést folyamatosan tudatosítják a gyerekek a belső jelzéssel. Ennek során magukban megjegyzik, hogy éppen emelkedik vagy süllyed a hasuk, hallanak vagy éreznek, milyen fájdalmaik jelentkeznek. A hasi mozgás nyomon követésével egyrészt gyorsan fejlődik koncentráltságuk, másrészt ismereteket szereznek testi működéseikről, a változások természetéről. Az ülő meditáció fejlődésével a következő jelenségek megfigyelésére nyílik lehetőség:

– a be- és kilégzés megfigyelésével a külvilág és a test egymásra hatásának, egységének átélése;

– testi folyamatok kialakulása és egymástól való függése;

– az érzések természete, változásuk jellege;

– a gondolatok természete és változó jellege;

– a fájdalom természete, keletkezése, elmúlása;

– a testi adottságok változó és tökéletlen jellege (kontempláció a hajon, bőrön, a testi jellemzőkön és az öregedés folyamatának visszafordíthatatlanságán );

– a halál elkerülhetetlensége, amely a tárgyi környezetről és a saját testi és anyagi tulajdonokról való lemondást követel.

A gyerekek algoritmusmemorizálás segítségével tudatosítják a helyes meditáció módszerét. Az említett megfigyelési szempontok csak a koncentráltság bizonyos szintjén kerülnek gyakorlásra. Az életkori különbségek is nagyban befolyásolják a téma kiválasztását, például egy 10 éves gyereknek a levegő ki- és beáramlását, illetve érzéseinek változó jellegét kell megfigyelnie, míg egy 16 éves gyerek kontemplációjának középpontjában már a halál elkerülhetetlensége vagy a testi tulajdonságok átmeneti jellege állhat.

A kolostorban a koncentráció fejlesztése azonban nem csupán a kijelölt ülő- vagy járómeditációk idejére korlátozódik. A teljes figyelem és tudatosság a nap egész tartama alatt követelmény a gyerekek számára. Például az evés során is saját mozdulataikra kell figyelniük, magukban jelezve, hogy éppen mit csinálnak, mit éreznek, mi a felmerülő szándékuk. Emiatt sokkal lassabban folynak a tevékenységek, de a balesetek, ügyetlenségből származó események száma csökken. Természetesen ez a folyamatos figyelés kezdetben nagyon fárasztó a gyerekeknek, hiszen a kolostori élet túlságosan eltérő követelményeket támaszt az eddig megszokott életvitelükhöz képest. A gyerekek számára azonban a közösséghez tartozás olyan döntő fontosságú, hogy semmiképpen sem akarnak a többiektől eltérően viselkedni. A képzésben már többször részt vett, idősebb gyerekek jó példát mutatnak a kisebbeknek a megfelelő viselkedés követéséhez. Emellett a kolostorokban a képzés ideje alatt is élnek olyan felnőttek, akik komoly meditációs gyakorlatokat végeznek, s így jó példát szolgáltatnak a napközbeni találkozások, séták, étkezések során a követendő magatartás szempontjából.

A kolostori tanárokról

„A katona a harcmezőn a feljebbjárója utasításait kell hogy kövesse.
A tanuló az elméjéből feltörő káros tudatállapotokkal küzd,
s ha ebben a harcban győzni akar, követnie kell a tanára utasításait.”

A kolostori képzésben részt vevő tanárokat Sayadaw U Pandita, a kolostor vezető szerzetese választja ki. A tanárok kizárólag szerzetesek és apácák vagy olyan személyek, akik korábban hosszabb ideig éltek fogadalom alatt. A tudáson túl azonban még fontosabb elvárás a sokéves meditációs tapasztalat és a viselkedési tudatosság. Mint az előzőekben már kitértem rá, a meditáció magasabb szintjén a logikus gondolkodás mellett az intuitív tudásnak jut nagyobb szerep, amely elengedhetetlen a gyerekekkel való egyéni bánásmód kialakításánál. Így képesek a tanárok ugyanazon vétség elkövetésénél mérlegelni, hogy az adott gyerek számára melyik reakció lenne a legmegfelelőbb. Mivel csak egy-egy hónapot töltenek a gyerekekkel, így nincs arra idő, hogy mindenkit mélyebben megismerjenek. Intuitív képességüket és meditációs gyakorlatukat azonban nap mint nap tudják használni a különböző helyzetekben.

Bölcsességük és tudati kontrolljuk olyan magas szintű, hogy sokszor szavak nélkül is tudnak a gyerekekre hatni. Természetesen a gyerekeket megtanítják arra, hogy nagyfokú tiszteletet mutassanak a tanárok iránt, de a kényszerítésnek itt nincs értelme, a gyerekek nagyon is jól érzik, hogy adott tanár milyen mély szinten képes őket megérteni.

A tanárok nagy hangsúlyt fordítanak arra, hogy következetesen határozzák meg az elvárásokat és következetesen viselkedjenek. Ez valódi biztonságot nyújt a gyerekek számára. A tanárok személyes énjüket amúgy is háttérbe szorították a szerzetesi élet választásával, így a mindennapokban sem mutatják a gyerekeknek szeszélyeiket, gyengeségeiket, akárcsak személyes vágyaikat. Az indulati kontrolljuk olyan magas szintű, hogy amikor egy gyerek helytelen magatartására mutatnak rá – úgy is fogalmazhatnék, hogy leszidnak valakit –, ebből a mérhetetlen szeretet és elfogadás árad. Már túljutottak azon, hogy a gyermekek magatartási zavarait saját, személyes sérelmüknek fogják fel. Saját koncentráltságuk képessé teszi őket arra, hogy saját maguk és a környezetük számára – az előzőekben már említett módon – biztonságosan tudjanak viselkedni és tanítani.

Mindezen túl, a tanárok pontosan tisztában vannak azzal, hogy a képzés nagyon sok lemondást követel a gyerekektől, fárasztó és megterhelő is lehet, így valódi elismeréssel fordulnak a gyerekek felé.

A tanulókról

Kérdőíves vizsgálat a myanmari gyerekek körében

A gyerekek a belső, személyes biztonságot – mint említettük – egyrészt a helyes és helytelen viselkedés megkülönböztetésének képességén keresztül nyerik, másrészt a meditációs gyakorlatok által szerzett tudatosságon keresztül képessé válnak a cselekvéses döntésekre is. A külső biztonságot a szeretetteli és biztonságosan nevelni képes tanárok nyújtják. Így nem csoda, hogy a tanulók a képzés ideje alatt naponta boldogabbak, és a képzés iránti igény évről évre nő.

Milyenek is azok a gyermekek, akik ebben a buddhista országban nevelkednek?

Írásos kérdőív segítségével megkérdeztünk 50 myanmari 10–14 éves gyereket. A 11 feltett kérdés a következő volt:

1. Ki volt/ki ma a legjobb ember a Földön?

2. Ki volt/ki ma a legrosszabb ember a Földön?

3. Ki a példaképed, akihez hasonlítani szeretnél?

4. Mitől félsz? Miért?

5. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

6. Mivel szereted elfoglalni magad?

7. Mi tesz boldoggá?

8. Mi a legrosszabb dolog a világon?

9. Mi a legfontosabb érték a világon?

10. Ha egy dolgot megváltoztathatnál a világon, mi lenne az?

11. Ha nagyon sok pénzed lenne, mit kezdenél vele?

A teljes körű kiértékelés igénye nélkül szeretnék bemutatni néhány összefüggést a képzés és a gyerekek gondolkodása között.

Mindenekelőtt fontos tudni, hogy Myanmarban a mai napig katonai diktatúra az államforma. A kormány ugyanakkor nagy erőkkel támogatja a buddhizmus fennmaradását és terjedését. A történelmük utolsó évszázadát az angol gyarmatosítás, majd a japánok hatalomátvétele jellemezte. Az angol kolonizációból 1948-ban szabadultak fel, azóta független ország Myanmar. Még a függetlenség előestéjén, 1947-ben ellenfele brutálisan meggyilkolta a szabadságot kivívó generálist, Aung Sant, akit azóta is a legnagyobb nemzeti hősként tisztelnek.

Ezek után érthető, hogy a válaszoló gyerekek egyharmada választotta a megölt generálist a világ legjobb emberének. Őt követi a történelmi Buddha, akit a gyerekek egynegyede tart a legjobbnak. A gyerekek válaszaira az összes kérdés esetében jellemző az elvont filozófiai, morális jellegű válaszok nagy aránya. Így az első kérdésre adott válaszok között is akadt olyan, aki a legjobb embernek azt tartja, akinek szíve nemes, életét másokért áldozza fel, vagy aki tiszteli Buddhát és meghajol a tanai előtt. Ha a képzés célját nézzük, ami a megvilágosodás felé vezető út megismerése és elfogadása, akkor nem csoda, ha a gyerekek a megvilágosodott személyt tartják a legjobbnak.

A legrosszabb ember a megkérdezett gyerekek egynegyedének körében a fent említett Aung San generális gyilkosa. Már második leggyakrabban említett válasz azonban a buddhizmus tanításaival egybecsengően a rosszat cselekvő ember. Jellegzetes válasz még a csábítások, kísértések megtestesítője: Mára, illetve a hatalmat átvevő japánok. Az egyik válasz szerint az a legrosszabb ember, aki nem érez alázatot, nem tiszteli az idősebb embereket, nem képes a jóságra és kedvességre.

Nem meglepő, hogy a példaképválasztásnál a gyerekek több mint egynegyede választotta Aung San generálist. Nagy arányú az orvosokhoz és a színészekhez való hasonlóság vágya is. Meglepő viszont, hogy csak egy gyerek választotta Buddhát példaképének, és egy-egy a tanárát, illetve egy szerzetest.

A gyerekek félelmeinek középpontjában a szellemek, vadállatok, kígyók, tigrisek, disznók állnak. A gyerekek fele jelölte meg ezeket félelme tárgyának. Leginkább azért félnek tőlük, mert fizikai sérülést, halált okozhatnak. Emellett megjelennek a tanítások hatásai is, többen félnek az alacsonyabb létszféráktól (jegyezzük meg, ezek is hemzsegnek a szellemektől, pokollakóktól). Egyik gyerek félelmeinek középpontjában az a személy áll, aki nem ismeri a Buddha tanításait, nem fogadja el a társak segítségét, s így veszélyes másokra nézve. Egy másik gyerek szerint attól az embertől kell félni, akinek gyenge a tudata.

A jövőbeli foglalkozás kiválasztása esetében egyértelműen az orvosi pálya dominál. A gyerekek mintegy fele választotta ezt céljának. Öten említettek a vallásgyakorlással összefüggő munkavégzést, ketten pedig szerzetesek lennének. Meglepő, hogy csak ketten lennének tanárok. Vonzó pálya a katonai, mérnöki és a hivatalnoki állás is.

A kedvenc időtöltések között nagy arányban találunk az etikus viselkedéssel és a buddhista tanításokkal összefüggő válaszokat. A gyerekek több mint két harmada gondol mások segítésére a saját szórakozása helyett. Így többen említették a jó cselekedeteket, a meditációt, a buddhista szövegek olvasását és általában a tanulást, a gyógyító tevékenységet, a takarítást és a szülők iránti gondoskodást. Ugyanígy említettek felajánlásokat, vallásos munkát és a Buddha-szobor előtti vizesedények újratöltését. A válaszok kevesebb mint egynegyede említ szórakoztató tevékenységet, mint a fürdés, szövés, lovagolás, gitározás.

S hogy mi teszi boldoggá a gyerekeket? A gyerekek több mint egynegyedének a Buddha tanításainak olvasása, meghallgatása, a meditálás, a vallásos tevékenységek és a szerzetesi élet okoz örömet. Másik egynegyedének az iskola, a tanulás jelent örömforrást. Csak hét gyerek tett említést játékokról, focizásról, úszásról. Két gyereket a szerencsejáték, míg másokat a szülők, a család boldogít. Ketten említették, hogy a saját tudatuk és szívük teszi őket boldoggá.

A világ legrosszabb dolgai között a helytelen cselekedetek és a kábítószer áll a fő helyen. A mindkettő elleni küzdelem része a kolostori fogadalomnak. Emellett többen említik a fogadalmakkal összhangban a gyilkosságot, az erkölcstelen viselkedést, a szülőkkel szembeni engedetlenséget, a hazugságot, a lopást, az alkoholt és a pletykát. Itt már csak négyen említik a szellemeket és a vadállatokat. Viszont ismét feltűnik a politika, az angolokkal és a japánokkal szembeni ellenérzések. Egy gyerek említette a háborút mint a legrosszabb dolgot a világon.

A gyerekek mintegy felének a legnagyobb értéket Buddha tanításai, a szerzetesi szabályzat és a törvények, a tudatosság, a felajánlások és a bölcsesség jelentik. Többen említik az életet, az emberi lényeket, a munkát, szülőket, a függetlenséget mint legfontosabb értéket a világon. Csupán kilenc gyerek említ anyagi javakat, mint például a rubinok, gyöngyök, drágakő és ékszerek, arany, ruhák. Csak egy gyerek említi a pénzt mint legfőbb értéket.

A változtatási igények legtöbbje nagyarányú, országos vagy a világ szintjén mozog. Többségük pagodát (buddhista templom, szenthely) építene. Néhányan az embereket tennék jobbá. Mások az egész világ helyzetén javítanának, a szegény országokat gazdaggá tennék, biztonságot, békét teremtenének a háborús helyeken. Ketten a rossz cselekedeteket akarják lerombolni, míg mások ugyanezt tennék a kábítószergyártó üzemekkel. Helyette gyógyszergyárakat építenének. Egy gyerek segítene az embereknek, hogy morálisan és koncentráltan tudjanak élni. Fontos igény a szegények és gazdagok közötti ellentét kiegyenlítése, a hazaszeretet kialakítása, a helytelen hitben való megváltozás (pl. ne higgyenek a kommunizmusban). Csak három gyerek említette saját vágyának elérését, így egyikőjük rubint akar szerezni, a másik színésszé válni, a harmadik külföldre utazna.

S végül mit tennének a myanmari gyerekek, ha sok pénzük lenne? A gyerekek háromnegyed része azonnal lemondana a pénzről mások javára. A legtöbben pagodákat építenének és újítanának fel, felajánlanák a pénzt a kolostoroknak, a szegényeket támogatnák. Mások a hazának építenének gyógyszergyárat, utakat, hidakat, az utazók számára menedéket, vagy a közbiztonságot fejlesztenék. Többen saját képzésükre fordítanák a pénzt, orvossá, ápolóvá, mérnökké szeretnének válni. Az összes válaszoló gyerek közül csak négy említett anyagi javakat, melyeket megvásárolna magának. A válaszok szerint ruhát, papucsot, tv-t és egy üzletet vásárolnának, ha sok pénzük lenne.

A válaszokat végigtekintve egyértelműen kiderül, hogy Buddha Tanításai, a koncentráció és a moralitás áthatja a gyerekek válaszait. Néha meglepő, hogy életkorukhoz képest milyen filozófiai mélységeket érintenek. A válaszokból az is kiderül, hogy nem elsősorban a történelmi Buddha személye mint tekintélyszemély miatt tartják fontosnak a morális életvitelt. Példaképük sem a személyesen megjelenő Buddha, erre a célra megfelelőbb nemzeti hősük. S hogy a tanításokat nyújtó személyekhez sem ragaszkodnak vakon, bizonyítja, hogy elenyésző azoknak a gyerekeknek a száma, akik a szerzetesi vagy tanári pályát kívánnák követni. Ám válaszaikban, ahol lehetőségük lenne egyéni vágyaik, akaratuk megmutatására, meglepő módon szerényen mondanak le mások javára vagy veszik számba a várható következményeket. Az anyagi javakhoz való ragaszkodás teljesen háttérbe szorul az emberi kapcsolatok igénye mögött. A válaszok azt mutatják, a tudatosság és a helyes cselekedetek valóban a bölcsesség hordozói.

***

Az európai ember számára felmerül a kérdés, vajon melyek azok a szociális és pedagógiai jelenségek, amelyek elősegítik ennek a mély moralitásnak a létrejöttét, egyáltalán lehetséges-e ilyen jellegű képzésen keresztül hasonló hatást kiváltani gyermekeinkben. A válaszban ismét arra a pozitív szándékra és pedagógiai optimizmusra kell utalni, amellyel a szerzetesek a gyerekeket felkészítik. A tanárok és a képzésben részt vevő személyek a biztosítékai annak, hogy a gyermekekben a kívánt változások létrejönnek. Az a hiteles viselkedés és magas szintű tudatosság, az a mély együttérzés és elfogadás, valamint az intuitív segítőszándék, amelyet a nevelők természetesen közvetítenek, kíséri a gyerekeket még a nehezebb és fárasztóbb helyzetekben is. A gyermekek ebből a biztonságból nyerik erejüket és kitartásukat. Myanmarban a képzés a jövőre irányul, ezekből a gyermekekből lesznek a következő nemzedék szülői és pedagógusai is.

Irodalom

Dhammapada: Az erény útja. 1994, Farkas Lőrinc Imre Kiadó.

Lessons on Basic Buddhist Culture. Teacher Handbook. Kézirat.

Sayadaw U Pandita: In This Very Life. Sri Lanka, 1991, Buddhist Publication Society.

Sayadaw U Pandita: On the Path to Freedom. Malajzia, 1995, Buddhist Wisdom Centre.

Sayadaw U Pandita: Raindrops in Hot Summer. Malajzia, 1994, Malaysian Buddhist Meditation Centre.

Sayadaw U Panditabhivamsa: The Meaning of the Satipatthana.

Bhikkhu Visuddhacara: Curbing Anger Spreading Love. Malajzia, 1992, Malaysian Buddhist Meditation Centre.

Buddhism Handbook. Myanmar, 1997.

Ashin Janakabhivamsa: Abhidamma in Daily Life. Myanmar, 1997, Ministry of Religious Affairs.

Altmann Andrea: Burmai vipasszana meditációs tapasztalatok