Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Tóth-Vásárhelyi
Réka
Janken
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Mi is ez a janken? Biztosan mindenki találkozott már kisiskolás éveiben a kő-papír-olló
játékkal. Bármilyen vitás kérdésnél, vagy akár egy elosztandó csokoládénál a
gyerekek ezt a játékot használták/használják "döntőbírónak".
Nos, a Felkelő Nap országába érkezve a külföldiek gyakran meglepődnek, hogy
ezt a játékot felnőtt férfiak és nők egyaránt használják. Mindennapos döntések
meghozatalához a kő-papír-olló a "végső szó".
Kicsit talán furcsálljuk az elején, hogy ilyen véletlenszerű "játékkal"
hozzák meg az emberek hétköznapi döntéseiket, de minél tovább élünk Japánban,
annál jobban megértjük a mélyebb lényegét, s hogy milyen hasznos is a janken.
Az egyszerű szépsége a játéknak onnan ered, hogy nem lehet senkit sem felelősségre
vonni az eredményt illetően, mert minden tekintetben a véletlen a döntő. Minden
helyzetben - szó szerint - "kéznél van", és kikerüli a hosszas vitákat.
Mindenki lehet nyertes ebben a döntési formában.
Kezdeti
érdeklődésemet a janken iránt egy újságcikk keltette fel. Ez a cikk négy teljes
oldalon keresztül - igen mulatságos formában - tárgyalja a játék lényegét. A
lap alján találtam egy weblap címet, gondoltam, megnézem, ott mit találok, s
a World RPS (Rock-Paper-Scissors) Society nagyon komoly honlapjára leltem. Ennek
a klubnak bárki tagja lehet (éves tagdíj fejében). A szervezet székhelye Torontóban
van, és itt évente Világbajnokságot is szerveznek. Kicsit megdöbbentem, amikor
láttam, hogy vannak a világon olyan emberek, akik komoly "sportnak"
tekintik a jankent. Megdöbbenésem és kíváncsiságom még tovább vezetett a világhálón.
Egy japán internetes keresőlapon a janken szóra több mint 15.800 (!) oldal jött
elő. Itt aztán annyi információ közül válogathattam, amiből akár disszertációt
lehetne írni.
Országokra lebontva részletesen megtalálhatók itt a szokások, játékszabályok.
Én a japán janken játék alapjait kezdtem vizsgálni. Nagyon hasonlít a kő-papír-olló
játékhoz, vagyis a "kő" nyer az "olló" felett (hisz a kőbe
beletörik az olló éle), az "olló" nyer a "papír" felett
(a papírt elvágja az olló), és a "papír" nyer a "kő" felett
(a papír "becsomagolja" a követ).
Az első mozdulatok közben a játékosok a "Jan-ken-pon" mondókát mondják.
Ha az eredmény döntetlen, jön a következő: "Aiko-desho".
A három szó japánul guu (ejsd: gú) (kő), choki (ejsd: csoki) (olló), paa (ejsd:
pá) (papír). (A japánul tanulókat ez ne tévessze meg, mert közhasználatban a
szavak: ishi (kő), hasami (olló), illetve kami (papír).) De létezik egy másik
változat is, a ROSHAMBO (Ro - kő -, sham - papír -, bo - olló.)
A
japánok alapvetően sokkal gyorsabban játsszák ezt a játékot, mint ahogy ez a
nyugati kultúrában elterjedt. Ők képesek addig lejátszani egy egész menetet,
míg mi még csak a kezünket rántjuk elő. Ha ennek a "művészetnek" valaki
a mestere akar lenni, rengeteget kell hozzá gyakorolni, egészen addig, amíg
szempillantás alatt nem tudod előrántani a kezed, és számolod ki a következő
menetet. A japánoknál gyakoriak a "tömeges" janken játékok is, amelyek
első látásra még bonyolultabbnak tűnnek, pedig nem nehezebb, mint a páros játék,
csak érteni kell a szabályokat.
Nézzük, hogyan néz ki a játék, ha három ember vesz részt a jankenben. Tegyük
fel, hogy A és B játékos mindketten a követ választják, C pedig a papírt. Egyértelmű,
hogy C lesz a nyertes, mert a "papír becsomagolja a követ". Ha A,
B és C játékosok mind különböző kéztartást választ, nincs nyertes, mert minden
felülüt valamit. Ha A és B mind a ketten követ mutatnak, míg C ollót, C kiesik,
és csak A és B között folytatódik a játék (a páros szabályok szerint).
Ha öt vagy több játékos játszik, a versenyzők többsége által mutatott kéztartás
mindenképp felülüti a kisebbség által mutatottat (de ez megegyezés szerint változhat).
Például, ha két ember választja a követ, két ember a papírt, és egy az ollót,
nincs nyertes, a játékot elölről kell kezdeni. Ha két ember választja a követ,
és három ember az ollót, az "ollók" kiesnek, és a "kövek"
játsszák tovább a játékot. Ha három "kő" van és két "olló",
az "ollók" esnek ki, és a "kövek" játsszák tovább a jankent,
a hármas felosztás szerint. Mivel néha 5-10 percesre is elhúzódhat a játék,
a versenyzők változtathatnak a játékon (pl. csak papírral és kővel játszanak).
Amikor már elég ember kiesett, a játék folytatódhat tovább a megszokott kerékvágásban.
Mivel
ez a játék fontos döntésekben is szerepet játszik, ezért a japánok mentalitásába
és kultúrájába már szervesen beépült. Ki tudja, talán ez kedvez a japán kultúra
azon részenék, hogy egyedül nem vállalnak felelősséget, és nem döntenek. Lehet,
hogy ennek mély pszichológiai, szociológiai alapjai vannak? De az is lehet,
hogy csak a játék és játékos vidámság a janken mozgatórugója.
Ha valaki nagy kedvet kapott a játékhoz, vagy esetleg felkeltette az érdeklődését
a 2003-as RPS világbajnokság, a következő honlapokon bőven találhat magának
olvasnivalót:
http://www.janken.com
http://www.netlaputa.ne.jp/~tokyo3/e/janken_e.html
2002. október
