Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Tóth-Vásárhelyi Réka
Janken
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Mi is ez a janken? Biztosan mindenki találkozott már kisiskolás éveiben a kő-papír-olló játékkal. Bármilyen vitás kérdésnél, vagy akár egy elosztandó csokoládénál a gyerekek ezt a játékot használták/használják "döntőbírónak".
Nos, a Felkelő Nap országába érkezve a külföldiek gyakran meglepődnek, hogy ezt a játékot felnőtt férfiak és nők egyaránt használják. Mindennapos döntések meghozatalához a kő-papír-olló a "végső szó".
Kicsit talán furcsálljuk az elején, hogy ilyen véletlenszerű "játékkal" hozzák meg az emberek hétköznapi döntéseiket, de minél tovább élünk Japánban, annál jobban megértjük a mélyebb lényegét, s hogy milyen hasznos is a janken.
Az egyszerű szépsége a játéknak onnan ered, hogy nem lehet senkit sem felelősségre vonni az eredményt illetően, mert minden tekintetben a véletlen a döntő. Minden helyzetben - szó szerint - "kéznél van", és kikerüli a hosszas vitákat. Mindenki lehet nyertes ebben a döntési formában.

Kezdeti érdeklődésemet a janken iránt egy újságcikk keltette fel. Ez a cikk négy teljes oldalon keresztül - igen mulatságos formában - tárgyalja a játék lényegét. A lap alján találtam egy weblap címet, gondoltam, megnézem, ott mit találok, s a World RPS (Rock-Paper-Scissors) Society nagyon komoly honlapjára leltem. Ennek a klubnak bárki tagja lehet (éves tagdíj fejében). A szervezet székhelye Torontóban van, és itt évente Világbajnokságot is szerveznek. Kicsit megdöbbentem, amikor láttam, hogy vannak a világon olyan emberek, akik komoly "sportnak" tekintik a jankent. Megdöbbenésem és kíváncsiságom még tovább vezetett a világhálón. Egy japán internetes keresőlapon a janken szóra több mint 15.800 (!) oldal jött elő. Itt aztán annyi információ közül válogathattam, amiből akár disszertációt lehetne írni.
Országokra lebontva részletesen megtalálhatók itt a szokások, játékszabályok.
Én a japán janken játék alapjait kezdtem vizsgálni. Nagyon hasonlít a kő-papír-olló játékhoz, vagyis a "kő" nyer az "olló" felett (hisz a kőbe beletörik az olló éle), az "olló" nyer a "papír" felett (a papírt elvágja az olló), és a "papír" nyer a "kő" felett (a papír "becsomagolja" a követ).
Az első mozdulatok közben a játékosok a "Jan-ken-pon" mondókát mondják. Ha az eredmény döntetlen, jön a következő: "Aiko-desho".
A három szó japánul guu (ejsd: gú) (kő), choki (ejsd: csoki) (olló), paa (ejsd: pá) (papír). (A japánul tanulókat ez ne tévessze meg, mert közhasználatban a szavak: ishi (kő), hasami (olló), illetve kami (papír).) De létezik egy másik változat is, a ROSHAMBO (Ro - kő -, sham - papír -, bo - olló.)

A japánok alapvetően sokkal gyorsabban játsszák ezt a játékot, mint ahogy ez a nyugati kultúrában elterjedt. Ők képesek addig lejátszani egy egész menetet, míg mi még csak a kezünket rántjuk elő. Ha ennek a "művészetnek" valaki a mestere akar lenni, rengeteget kell hozzá gyakorolni, egészen addig, amíg szempillantás alatt nem tudod előrántani a kezed, és számolod ki a következő menetet. A japánoknál gyakoriak a "tömeges" janken játékok is, amelyek első látásra még bonyolultabbnak tűnnek, pedig nem nehezebb, mint a páros játék, csak érteni kell a szabályokat.
Nézzük, hogyan néz ki a játék, ha három ember vesz részt a jankenben. Tegyük fel, hogy A és B játékos mindketten a követ választják, C pedig a papírt. Egyértelmű, hogy C lesz a nyertes, mert a "papír becsomagolja a követ". Ha A, B és C játékosok mind különböző kéztartást választ, nincs nyertes, mert minden felülüt valamit. Ha A és B mind a ketten követ mutatnak, míg C ollót, C kiesik, és csak A és B között folytatódik a játék (a páros szabályok szerint).
Ha öt vagy több játékos játszik, a versenyzők többsége által mutatott kéztartás mindenképp felülüti a kisebbség által mutatottat (de ez megegyezés szerint változhat). Például, ha két ember választja a követ, két ember a papírt, és egy az ollót, nincs nyertes, a játékot elölről kell kezdeni. Ha két ember választja a követ, és három ember az ollót, az "ollók" kiesnek, és a "kövek" játsszák tovább a játékot. Ha három "kő" van és két "olló", az "ollók" esnek ki, és a "kövek" játsszák tovább a jankent, a hármas felosztás szerint. Mivel néha 5-10 percesre is elhúzódhat a játék, a versenyzők változtathatnak a játékon (pl. csak papírral és kővel játszanak).
Amikor már elég ember kiesett, a játék folytatódhat tovább a megszokott kerékvágásban.

Mivel ez a játék fontos döntésekben is szerepet játszik, ezért a japánok mentalitásába és kultúrájába már szervesen beépült. Ki tudja, talán ez kedvez a japán kultúra azon részenék, hogy egyedül nem vállalnak felelősséget, és nem döntenek. Lehet, hogy ennek mély pszichológiai, szociológiai alapjai vannak? De az is lehet, hogy csak a játék és játékos vidámság a janken mozgatórugója.
Ha valaki nagy kedvet kapott a játékhoz, vagy esetleg felkeltette az érdeklődését a 2003-as RPS világbajnokság, a következő honlapokon bőven találhat magának olvasnivalót:

http://www.janken.com
http://www.netlaputa.ne.jp/~tokyo3/e/janken_e.html

2002. október