Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Csong
Jagjong (1762-1836)
Egy szolga elbocsátásáról
Fordította
Vargha Katalin
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Egykor Vang Pao készített a rabszolgájának egy munkaszerződést. Ez olyan szigorú
és kemény volt, hogy a szolga nem alhatott éjjel, és nem pihenhetett nappal.
Ráadásul annyi volt a szabály, mint égen a csillag, és Vang zsémbelése olyan
irritáló volt, akár egy szúnyog zümmögése. A rabszolga addig gürcölt, míg az
izületei már csikorogtak és fájtak a csontjai. Úgy folyt a könnye és taknya,
hogy eláztatta az arcát és a mellét. De pillanatnyi dühömben Vangot ócsárolni
nem lenne úriemberhez méltó dolog.
Én a szolgám szerződésében méltányos feltételeket szabtam. Tartalma a következő:
"Kelj fel virradatkor, söpörd fel az udvart, és kotord ki a csatornából
a sarat! Csendben főzz rizst; csak mosd le róla a pelyvát és főzd meg jól; nem
kell, hogy édes és puha is legyen! Reggeli után tisztítsd meg a kertet a gyomtól!
Vágd le az elszáradt ágakat, tisztítsd meg a telket a kusza indáktól, és ültess
barack- vagy szilvafákat! A te munkád az is, hogy átültesd a datolyaszilvafákat,
beoltsd a vadalmákat, elválaszd a padlizsánokat, megritkítsd a mogyoróhagymákat,
mályvát szedj, póréhagymát tépj, megtrágyázd a táró-ágyásokat, földet halmozz
a burgonyaszárak köré, elegyengesd a töltéseket a káposztaágy körül és mustármagot
száríts a napon. Viseld gondját az uborkáknak és öntözd meg őket, de vigyázz,
hogy ne tegyél kárt a szárukban! Vezess a csatornán keresztül vizet a lótuszhoz,
készíts gyékényfonatot, hogy megvédje az útilaput, és időnként halmozd fel a
gardénia és a gránátalma gyökerét, és öntözd meg őket! Kaszáld le a füvet, hogy
megtisztítsd az ösvényt, és vágj ágakat, hogy megjavítsd a hidat; kergesd el
a falusi suhancokat és tartsd távol a szénagyűjtőket a birtokomtól! De ne rémítsd
meg őket!
Nem azt várom el tőled, hogy mindezt egyetlen reggel alatt csináld meg, hanem
hogy végezd el az évszakok rendjében. Ezenfelül időnként majd élelmet viszel
hegyi templomokba, halpiacokra utazol, hogy halat vegyél és megszárítsd, bemész
a városba pirulákért vagy elszaladsz a szomszédba, hogy gyömbért vagy datolyát
kérj kölcsön. Többnyire a távolság nem lesz több öt-tíz linél. Amikor éhes vagy,
ehetsz rizssüteményt és ihatsz bort, de nem annyit, hogy összeessél a részegségtől.
Ha még van hozzá erőd, menj a hegyekbe bálványfaágakat és mangrovét vágni, hogy
elrakhasd tüzifának az esős évszakra. Adok majd neked egy darabka száraz földet,
ahol rizst és babot ültethetsz. Ha eljön a betakarítás ideje, számolj be nekem
pontosan, de te egyedül vagy felelős a saját gyomlálásodért és szántásodért.
Nem foglak megszidni, ha rossz termésed lesz. De ha nem követed az utasításaimat,
el fogod veszíteni az állásodat."
Amikor mindezt elmondtam neki, a szolga mélyen meghajolt, kezeit a homlokára
téve, és így szólt: "Hálás vagyok kegyelmednek a jóindulatáért". Az
arca sugárzott az örömtől, és megismételte a hűségesküjét.
"Nem fogok panaszkodni - mondta - még ha törpévé vagy nyomorékká válok
is a szolgálatában. Korbácsoljon meg, ha valaha megszegem a szavam!"
A tettei azonban nem követték a szavait, olyan volt, akár a hivatalnok, aki
elhanyagolja a kötelességeit, amint elfoglalja hivatalát. Akárhova ment, port
kavart. Mintha össze lett volna zavarodva, semmit nem csinált jól. Soha nem
trágyázott vagy öntözött. Mindent felvetett a gyom, a szederbokrok elvadultak.
Nyüzsögtek a kígyók, a gyerekek rettegve szaladtak el. A zöldségek és uborkák
elrohadtak, a virágos növények nem hajtottak rügyet. Összejátszott a favágókkal
és megengedte nekik, hogy fákat döntsenek le. Reggeli után eltűnt, hogy csak
sötétedés után érjen vissza. A piacok környékén csavargott, sokat ivott, és
amikor elkezdett kijózanodni, egy fa alatt hortyogott. Finom ruhában járt és
vagdalt meg pácolt húst evett. Nemcsak ostoba és tompaagyú volt, hanem arrogáns
és vakmerő is. Semmiségeken nevetgélt, hetvenkedett és hazudozott. Mindennap
elkövetett valami rosszat. Szelíd szavakkal megintettem, de nem javult meg.
Végül Jun mester magához hivatta és szigorú hangon rendreutasította: "Országunk
igazgatási szabályai szerint senki nem magasabb rangú egy miniszternél. Mégis,
ha semmit nem tesz azért, hogy a bérét megszolgálja, el kell távolítani, hogy
teljesüljön a nép akarata. Ha az elöljáró gyenge, nem elég keménykezű, és alkalmatlan
arra, hogy eltávolítsa a gonosztevőket és helyi zsarnokokat, vagy ha mohó és
zsugori és nem tudja az uralkodói érdekeket szolgálni, el kell bocsátani, hogy
ne élősködhessen az emberek vérén és zsírján. De te csak egy egyszerű szolga
vagy a konyhán. Hogyan mered azt hinni, hogy elkerülheted a hasonló büntetést?
Add vissza a béredet, és ne merd megkívánni azt, ami nem illet téged."
Ezt meghallva, a szolga az ujjait rágta, és öklével ütötte a mellét szégyenében.
A taknya három láb hosszan folyt és a könnyei úgy hullottak, mint az őszi eső.
