Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A Díváni Hidájet
Nemes Krisztián fordítása azeri-törökből
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Forrás: kéziratként a fordítótól


1a

1 Ó török nép, lelkem, szavam, eszem s hitem tiéd volt
Te nem törődtél velem, mire volt hát jó ennyi hit?

Szívemben kardod s nyilad bosszúja gyötör szüntelen
Azt mondom, ó sah, szívem minden gyűlölete a tiéd

5 Csak szép fürtjeidet kértem, ne mondd ezt bűnnek
Hisz hajad szépségére igazat mondani nem lehet

Azt mondtam, jöttem és nem láttam nyilad és kardodat
Ne félj, mondta, e kettőből az egyik a tiéd lesz

Nincs hát gyógyír, te vagy bánatom és hírem is
10 Nem tehet mást Hidájet, mindkét világon a tiéd marad

1b-2a

1 Mikor sírsz, fürtjeid közt rejtsd el arcodat
Mint ahogy a nap is felhők közé bújik, ha esik az eső

Nem adnám drágán a lelkem, ajkad rubinjáról egy csókot, ha kaphatnék
Aki megízleli, becsmérli az a pohárban a bort

5 Átkod és dícséreted közt különbséget nem teszek
Hiszen illetlenség Isten szavait megválogatni

Látva éjjel részegülten a Szépség Kincsestára azt kérdezte, mi vagy te?
Csábításod mámorom oka, mondtam, s romokban heverek

Fürtjeid közt arcodat látva akadozik a nyelv
10 Mint kinek éjszakája hajnalba nyúlt elnyomja az álom

Hidájet dallamainak szavai bár színesek és számosak
1 Mindegyikre egyenként választ is kell adni

2a-2b

2 Retteg a bolond szív, ajkaidat, ó Hold-arcú, ha látja
Vére is gyöngyözik, arcod szeplős holdját, ha látja

Megkívánja szemöldökét, mely az újholdhoz hasonlatos
5 De elsápad arca, mikor kedvesét így felidézve látja

Hegycsúcson álló magányos fenyőnek tart vetélytársam
Pedig veszett kutya ő, a füsttől megzavarodik és könnyezni kezd

Gyűlöld, ó Hold, gyűlöld azt, aki úgy kerülget téged, mint én
Panasza ne legyen megbokrosodott lóé, mely folyót lát

10 Így maradt riválisával Hidájet A Kedves nélkül
1 Nem lehet a világon ehhez fogható fájdalmat látni

4a-4b

2 Arcod a ragyogó nappal, hajad sötétje az éjszaka
Jöjj hát, hisz távol tőled nem voltak ilyen bánatos éjszakák

Orcádon ahogy két oldalról göndörödnek fürtjeid
5 Ó Kínai Szépség, éjeken és napokon át beszélhetnék róla

Nem találván arcán fájdalmát, fésüli haját a nyelv
Nappal azt nem találni: csak e panaszos éjszakákon.

Ki e sápadt orcát és e fürtöket úgy őrzi szívében
Ahogy aratáskor a mező útjai megvilágítják az éjszakát,

10 Az egyesülés vánkosán panaszod miatt sietett ölelésre
1 Hidájet, ki sok bánatot tűr, így maradt éjszaka meztelen.

4b-5a

2 Ha ajkát sóhajok hagyják el, kérdezd csak meg kezét:
Hisz azt tartja a mondás: "ki mézhez nyúl, megnyalja az az ujjait"

Rubin tested ékszerét szememet lehúnyva is látom
5 Rubinod és aranyad az, mely arcomon folyton ráncokat szed

Elhagyott a lélek s a szerelem, fejem s szívem összetört
Vedd el kezedet, mondja, mikor haját érinteném

Nyilat a csalárdságnak, lelkemnek lelket adjon őrzőm
Halálom messze legyen még, minden örömömön túl

10 Akár a bánat poharával akár a panasz serbetével kínál
1 Bármi is legyen az, a bússzívű Hidájet elfogadja azt

5b-6a

2 Bárki is vagy a mámor kedvese kell, hogy legyél
Mikor szemedből vérkönnyek hullnak, mindig el kell titkolnod azt

Ajkad csókot mond majd, ha hajad szívem foglya lesz
5 Az ígérethez közelebb jutsz, csak fejet kell hajtanod

Nem remélhetem, hogy a kedves ne legyen mással
hisz minden dologban kell az embernek egy társ

Azt mondják szavaidról, hogy zsarnok vagy
Ne bántsd hát fejemet, hiszen kell nekem a fejem

10 A kedves arcát feltárva így szólott Hidájet
1 A Mahdí kora ha titkos is lesz, fel kell azt is tárni

6a-6b

2 Azt kérdezik, mély-e az Élet Vize?
Hogyha az én szívemben van, vajon az is mélyen van-e?

A zavarodottság az, mely benned öltött alakot
5 E hajfürtök közt mi lehet, talán Te?

Ó, rózsaarcod levelei közt tövisek vannak, azt mondják
Hát minden, mit az ember csókolni vágy, tövises?

Vajon arcom színe elsárgult mint a szalma?
A te színed ugye olyan, mint fekete íjad - szemöldököd?

10 Nem jön már öröm Hidájet ágyára többé?
1 Vagy már örökké tűri ezt a bánatot és szenvedést?

6b-7a

2 Ha sorsom az, hogy szívem attól a nyíltól sebzett legyen
szerencse és jólét, boldogság és jósors akkor a részem

Ha sírok, ne tagadd meg tőlem, hogy lássam arcodat, ó Nap
5 Legyen segítség a földön az, aki csillag

Távol tőled a szem szép arannyal vonja be arcomat
Bárki, aki sokat tesz egy dolgot, tökéletes abban

Hamisat állít, ki azt mondja, hajad nem illik arcodhoz
Az éjszaka a nappallal együtt: az a tökéletesség

10 Kedvesem, égő szíveddel bár megértenéd Hidájet sóhaját
1 Ki belül ég, annak panasza is szívet égető

9a-9b

2 Az, ki a szépek között az Egyetlen Lényeg
annak eszét elveszi a szerelem

Mit mondjak arról az éjfekete hajról
5 Ez a szerelem az, mely megőrjít engem

Ne kérdezd, szád bánatáról beszéltél-e
Örömeim most összezavarodtak

Véres szememből vérkönnyeket hullattam
de valódi nevem a bá betűt viseli

10 A száj nem mondta tovább történetemet
1 s szól Hidájet, hát ez meg miféle vita?

10a-10b

2 Teste s lelke a drága kedvesért van
Minden, mit lelkemről tudok, a kedvesért van

Én nincstelen, szemem minden borostyán pillantását
5 a kedves arcáért sokszor adom

Az arcnak fénysugarai, mint könnyű pillét, megégettek
Hiszen a gyertya is csak a pille miatt ég

Ameddig pillantásom e fürtöknek, mint láncodnak foglya
tudom, hogy e lánc a bolond szívért van

10 Ó sah, bolond Hidájet szemeiből könnyek hullnak
1 De fájdalom, ki tudja, mik azok s miért vannak?

10b-11a

2 Ó szív, jöjj s lásd testének elifjét s hajának dálját
A szerelem Óceánjában merülj el, s lásd a cethalat

Ó Kertész, fenyőjét s ciprusát ne dícsérd sokat
5 Jöjj és lásd e fiatal fát, termetére s tökéletességére nézz

Nézz bár nap-arcára vagy hajának éjfekete fonatára
Nézd fürtjeit és add e fürtökért lelkedet

Csak vetélytársamra ne nézz, ki nyomorúság fejemnek
A szem elrejtette az arcot, nézd s dícsérd e nyomorúságot

10 Távol tőled elhagyott a lélek, nem maradt hitem s szívem
1 Lásd szavait, könyörülj meg Hidájeten és ezen a bánatán

12a-12b

2 Azt mondják, Jézus egy lélegzettel a halottnak lelket adott
Nekem szava és ajkai ahhoz hasonlatosak

Ha kívánja hát testéért is szívem és lelkem adom
5 Az ő Igazságáért van az, ki nagy nyomorba jutott

Azé a kegy, ki könnyet ontva láthatja orcáját
Tavasza enyém-e, mikor bíbor virágba borul?

Szívembe nap-ajkának magját vetettem: vérem folyt
Az ember bármit is vessen szeméből, azonnal (őérte) adja

10 Ne gondold utadon hazug szerelmesnek Hidájetet
1 Ki lelket kíván, ajkaid annak életet lehelnek

12b-13a

2 A kapudban miért félted tőlem kertedet
3 hisz látva orcád a világ rózsáskert nékem

Megsebesül az, kire nyiladat veted, s elmegy az, ki fölkel
5 Vajon szív az, mely utadon pajzsként véd ettől?

A bolond szív pillantásod nádnyilai között
Olyan, mint nádasba rejtőzött megvadult oroszlán

Szemed a szív tüzével lerombolta lelkem országát
Ó sah, vidd hát országod sarkaiba, ami a zsákmányod

10 Kik a bánat tengerében megfulladtak elérik a partot
1 ha a szív e végtelen kegyetlenségtől megfásul

A kedvesnek adom szívem, hagyd hát ott és menj
Legyen bár Nagy Sándor vagy Salamon kora

A szív hiúsága volt-e, hogy megszegte a kedves ígéretét?
5 A szeretők közt melyik az, kinek ígérete igaz?

Hidájet éjjel énekelvén az ő bolond kedveséről
Elérte vetélytársa, s szólt: hát ez meg miféle díván?

13b-14a

8 Mósusz haja tükröződik a kedves szemének vizében
A kínai mósusz szárazságban is vízben van

10 Szemeim az ő vizébe estek s nem tudok szabadulni e vízből
1 hisz öröktől fogva ez az a víz, melyben úszom

Kiontott könnyeim fogaddal egyesültek, ó sah
Alámerülve e vízben vajon ki talál utat?

A kedves szúrása az enyém, ne vedd hát magadra, vetélytárs
5 hiszen tudod, nyelvének szúrása vörössel van festve

Nem leli az egyesülést Hidájet, ha a kedves nem könyörül
Ha szolgája munkáját az Isten visszautasítja, minden hiábavaló

14b-15a

8 Ó, a szív nyíllal miképpen parancsol, ha messze van?
Türelmes vágya annak, kinek feje épségben van

10 Vetélytársammal kegyetlen voltál, kapudból én vissza mégsem fordulok
1 Hisz hitvány ember szavát vinni maga is hitványság

Ó, szív mily bánat az, ha vörös vér festi be sápadt arcomat
Tudd meg jól, hogy az nekem mindkét világon maga a Tisztaság

Népszerű lettél s ajkad kertjéből adományok a csókok
5 Zálogod oly csodás és finom: vajon nem ruhád kertje-e?

A szív királyához vágtatnak a török lovasok
Hidájet a teliholdtól kapott hírt e rablásról

15b-16a

8 Mindenki, kinek közeli társa a szerető miatti fájdalom
Gyógyír annak a sorstárs, bármilyen szűkséget szenved is

10 Éjjel jöttem, mint a szél, mely útjának porába tévedt
1 Nem nézett rám, csak énekelt, s mondtam: fogadd hát el sorsodat

Ha azt mondom: örömöd nem jött a szív házába
Azt feleli: tévedsz, csak idegen az, ki nem tudja az utat

Azt mondtam: számolatlan iszom én a bánat poharát
5 Azt felelte: ne félj, bármit is igyál, rászolgáltál arra

Arcának ódáját zengi Hidájet szűntelen
Csalogány ő, igen, mely rózsáról zeng regét

16a-16b

8 Mikor e virágokkal ékesített jácint-fürtök célba vesznek
Az arc nyílvesszői nyomorulttá tesznek

10 Sötét haját éppúgy, mint ajkát s pillantását
1 mi módon dícsérhetném kellőképpen?

A szem szűntelen ontja vérkönnyeit útjának kapujában
mikor útjának kapujából tüzes nyilai elérik a vért

Ó, a szerelem és hűség hite téged nem ér el, bármi is legyen
5 hálás vagyok, ha kegyetlenség s szívtelenség tesz nyomorulttá

Bár Hidájet úgy ontja vérét, mint az a pillantás,
a törvény előtt a szolga vére is annyit ér, mint a szultáné

16b-17a

8 Megzavarodik a szív, azt a rózsa-arcot, ha meglátja
Arcának tövis-pillantása balzsam, ha átfúrja a lelket

10 Elkábulva újra s újra meghalok, ajkáról csókot, ha veszek
1 Bizonyosan elég bort ivott az, ki megrészegült

Panaszát abba nem hagyja a szív, ameddig utcájában meg nem látja arcát
Mikor a kertben rózsa van, elhallgat akkor a fülemüle

Megszökött kegyetlenséged elől a szív, s a vetélytárs sorsa jutott neki
5 A jóságtól volt igaz, a gonoszságtól megszökve üres lett

Égbe szállt a gyengeségtől Hidájet igaza
Furcsa egy madár az, ó, a fájdalom, ha érkezik

18a-18b

10 Mikor fejemet meghajtom előtte, kivégeznek azok a szemek
1 S a hűtlenség képét ölti újra magára

Hol vagy, ó, szerencse arca, jöjj ahhoz, ki nélküled van
Úgy sír a lélek is, ahogy az az arc könnyezik

A lélekben arcod tükre sötétségbe jut
5 De erőt ad arcod annak, ki arcoddal szembenéz

A méz ajkadról, ó sah, édes volt mint szeplőid és hajad
Térdet hajtva a feketébe öltözött kedves előtt így panaszkodott

Folyvást ontja könnyeit utadra Hidájet
Lásd újra a könnypatakot, melyet Ferhád ontott Sirinért

18b-19a

10 Vonásaid bazsalikomok, hajad Kína Országa
1 Bármit mondjanak is dícséretedre, csak igaz lehet

Melletted az igazhitűek mit se tudnak a hitről
Milyen hit ez hát, ó, hitetlen, milyen tanítás?

Azt mondtam, egyszer csak elhagyott a Hit Holdja
5 Pedig közel van már az Áldott Ház (?)

Nem vádolt soha kedvesem engem
Mitől lett mégis ilyen hűvös hozzám?

Bár visszajönne Hidájet elé kedves lényed alakja
nem pőre tudás: maga a Tökéletes Igazság lenne

19a-19b

10 Mohóság van arcán, ha szemem könnyeinek ezüstje messze van
1 Orcádtól távol, ó, rózzsaarcú szépség, helye messze van

Ezüst országod lábai elé bőkezűen adom ajándékaim,
de a föld s az ég, mely könnyeim ékszereit elbírná, messze van

Szeretem e sahot mozdulataiért, ha lóra száll
5 Mindenfelől kiáltások jönnek felé, de ő itt is, ott is messze van

Sok szépségének a föld s az ég ne legyen határa
Ó, szív, nézz hát rá, s ne feledd, hogy az ég s a föld is messze van

Éjjel nyomorult Hidájetet elűzted kapudból
Kérleltem, de szólt: a te helyed innen messze van (?)

20a-20b

4 (Elűz) engem utcájából, s kéregető csavargóvá tesz
5 Szívemet az elválás tőrével újra darabokra szaggatja

Egyetlen orvosságom most szép orcáját látni
Mit tehetnék? Sorsom panasza boldogtalanná tesz

Látta bánatom, s így szólt: megölöm s megszabadulsz
Ám az igaz gyógyír a szív, mely reménytelenné tesz

10 Mi van, ha a kedves átjárja szívemet
1 Ó, beteg szív, jó az a kedvesnek, ki sebeket ejt

Szívem, Hidájet bár lenne utcád kapujában
A csalogány szerelme, ha méltó rá, rózsamezővé teszi

21a-21b

4 Halálodat, mondja, kezemben tartom majd
5 Ó, te véresszemű, szóltam, mondd mi lesz akkor?

Ha láthatná a Kertész fürtjeidet s arcodat
Rózsái és bazslikomjai kiszakítanák bánatomat

A kedves ha távol van, egyszer csak
megtelik a szem szívemnek vérével

10 Ne örülj annyira, ó Szív, fiatalságodnak
1 Hisz végül annak is megfakul a színe

Mondtam, öld hát meg Hidájetet, ne utasítsd vissza szívét
s szólt, ne bánkódj hát, meg fogod kapni amit kérsz

22a

1 Hitetlen lett, s nem fordul az Úrhoz

Szavadat idézze föl, s rebegjen hálát
Ki arcodat látja, nem néz az a holdra

Miért nem néz rám vajon, látva könnyeimet?
5 Tudd meg hát: a tenger sem fordul a patak felé

A szerelmes tudva fájdalmának értékét
Ha meghal is, nem kell néki gyógyír

Mi van hát, ha a kedves nem fordul Hidájet felé,
hisz azt mondják, a padisah sem néz a koldusra

23b-24a

8 Az, kinek mósuszillatú pihéi bazsalikommá változtak
Szeplők voltak, melyek szétszóródtak az arcon

10 Szemei befestették a szempillák selymét
1 mikor vérembe mártott rószaszirmai hullottak

Elrejted rózsád szirmait, mikor sóhajom hűvös szele fúj
Mikor rózsa-arcához értem, tőlem mit rejtett el?

Ne harapd ajkadat, ha kegyetlenül vérem folyt
5 Nézz szívemre és lelkemre, ki ontottad ezt a vért

Ó Nap, hallottad-e mitől áradt meg a patak?
Damaszkuszi magányában Hidájet sírt éjjel-nappal

24b-25a

8 arcod sugárzó fénye átszúrja arcomat, ó Nap!
mezítelen lábbal s fedetlen fővel újra csapdájába estem

10 Ó, Uram, vetélytársaimat ne engedd kapujához:
1 hadd lássam őt minden bajtól és szerencsétlenségtől távol

Mi van, ha vetélytársam nevet rajtam, mikor a kedves lovon lát
hiszen így szól a mondás: "gyalogos ne nevessen lovason"

Ahogy meglátom arcát könnyeim úgy sokasodnak,
5 mint a tavasz beköszöntével a folyók vizei

Vetélytárs, hallgasd most meg Hidájet szavait
amíg bele nem fogsz te is holló-beszédedbe

26a-26b

8 Ó, szív, nincs több a világon a kedveshez hasonló
Próbáld megfesteni szépségét, hogy megláthasd a kedveshez hasonlót

10 Tollat hajából vettem, úgy írom könnyeimet,
1 írásom formája aranyozott laphoz hasonló

A vetélytárs arcára fess vérkönnyeket
Tedd meg nekem, s a mennyország lesz ahhoz a képhez hasonló

Ahogy a szív bort kíván a test palotájában
5 álombéli lakása a kedves szerelméhez lesz hasonló(?)

Szerelmes Hidájet ismeri arca büszke sápadtságát
vérrel befestve ez arcot lesz a szépséghez hasonló

27a-27b

8 Kérdeztem: édes méz ez, vagy a te szád-e vajon?
Kinyílt ajkának virága, s szólt: ez a te lelked

10 Rejtsd el ajkadat, ha csókod mérgét kívánom
1 Szememből bőven ontsd véremet: ez a te titkod

Ajka szólt: rejtsd el szíved, haja szólt: a zálog én vagyok
Életeddel játssz, ó, szív, és lásd: ez a te zálogod

Ha Hidájet adja, te isoszd meg vele, add szíved és lelked
5 Bármi is van benned, kell neki, hiszen ami a tiéd: az az övé is

27b-28a

6 Kedves, bánatodtól könnyem úgy folyik, mint a Nílus
testem derekad után vágyva elvékonyodott, mint egy hajszál

Ó, hold-arcú, boldog szépség, ajkad rubinja nem kérdezett
szolgaságba estem, mint szádban a nyelv

10 Csak lábad porát érintve is szememhez
1 ó, rózsaarcú szépség, megvakul, mintha karót szúrnék belé

Ha szépségedben nem hiszek, legyek inkább hitetlen
mert mint Ábrahám, tüzét rózsáskertnek láttam

Hidájet, bár gyenge és erőtlen mint egy hangya
5 ha kedvesétől válnia kell, olyan lesz, mint egy elefánt

28a-28b

6 Ciprus-hajad vond el, mutasd meg arcodat
Vedd el fátyolod orcád elől, emeld föl szemed udvarát

Nincs még egy olyan szépség, mint ajka s szeplői (?)
Ajkai minden királyságnál többet érnek (?)

10 Ne vedd el a lélektől fájdalmát és bánatát, mely áldásom mindig
1 Ha a sah bora kegyetlen, pusztuljon el birodalma

Öld meg félelmemet, mely minden pillanatomban él (?)
Vagy ne mondd hibának, ha a lélek nem ér fel utad porához (?)

Az arc kertjében milyen áldott sötétség a haj
5 mely kolostorod összes tulipánjának s lombjának árnyéka

Amíg Hidájet szépségedben a fekete pöttyöket látta
a szépek nemes legendáját Józseffel együtt dalolta

28b-29a

8 Ó, Napod nékem a tetszők közül egy
Átkod a mézek közül egy

10 Kedvesedet ne tartsd egynek a Másikkal
1 Közülük csak egyikben laksz

A szív fájdalmának ereje tudott, de hogy kié, az nem
A barát a barátok közül az egyik

Ne hidd, hogy erőm testemtől tiszta
5 Testem csak a halandók közül egy(?)

Íjat feszítenek az emberek, hogy te vagy kedvesem
Ez az íj az elrendelt bizonyosságok közül egy

8 Arcoddal és hajaddal való egyesülés a szeretőnek
az Oszmán birodalom és Kína trónja közül egy

10 Hidájet meghajtotta fejét utcájában
Nem látta, hogy ez a világ kapujai közül egy

33a

1 Ó reggeli szél, légy kegyes hozzám, s menj kedvesemhez,
panaszold el neki nyomorúságomat, adj hírt fájdalmamról

Mondd el neki, hogy szempilláit
kardként állítsa szemembe

5 Vetélytársadnak azt mondtad, megölöd magad
nagy szégyeneddel együtt is igyekezz, s alkoss szépet

Ó szív, emlékezz a kedves szájára és szemére, kérdezd ajkait!
Bort igyál, s hozzá készíts cukrot és mandulát

Mint az eső zuhognak rád a törökök nyilai, ó Hidájet
10 Ne menekülj előlük, sírod legyen menedékhelyed

33b

1 Ó, Uram szájának pecsétjét értesd meg velem
testem és létem szájához hasonlóan tedd láthatatlanná

Az egyesülés ételétől szívem teste meggyullad
Ó, Mennyek Ura mérgezz meg az elválás keserűségével

5 Elég, ó, szív a tűz mely a sóhajokkal együtt társam a bánatban
a nyomorúságban öntsd ezeket ezüst-gyertyává (?)

Meghaltam a szerelemben, sóhajaimról tud az egész világ
ezt adom tudtodra, s állapotomat tedd számára is ismertté

Minthogy Irakban Hidájet szavának nincs többé értéke
10 tedd hát a hegyes Horaszán vagy az Oszmánok számára vonzóvá

37b-38a

7 A kincseinek, teste ezüst ciprusának, szavának és lelkének kedvese vagyok
az egyesülés asztalánál minden gondolatom az, hogy az ő kedvese vagyok

Szemrehányásnak és gyalázatnak vagyok kitéve, s fejem vétetik
10 ameddig a világ meg nem tudja, hogy én a szerelem népének uralkodója vagyok

1 Szívem (tüzét) csak őérte táplálom, nélküle mondd mit tehetnék?
ő az én valódi lelkem, én meg az ő kedvese vagyok

Kék szemeit betegnek mondják, ó Uram, s te kérdezed, miért
de engem szerencsétlent nem kérdeznek, pedig betegsége már régóta én vagyok

5 A kedvessel való együttléttől távol csak az elválás panaszait sóhajtozom
Pedig Hidájet nem tudja, hogy én az ő sorstársa vagyok

35b-36a

5 Kedves, az elválás panaszairól neked mit mondhatnék
Elmondásuk soha nem érne véget, hát mit mondhatnék

A szomorúságot és bánatot, melyet tőled távol el kell szenvednem
ismered te is, ó Szépség Fejedelme, ígyhát mit mondhatnék

Szeplőid s vonásaid csupa talány, legyél bár uralkodó vagy aszkéta
10 Akárcsak a Korán Igazsága, arról mit mondhatnék

1 Elpanaszoltam fájdalmamat, és nyomorúságos állapotomat
Most már mihez kezdjek, ó Lélek, mit mondhatnék

Mondd el Hidájetnek, áruld el ki vagy, mert szépségedtől
a lélek és a nyelv is összezavarodik, hát mit mondhatnék

2b-3a

2 Kiugrik szívem helyéről, míg szemed s szemöldököd isteni lényét látja
Ahogy felrebben a madár, mikor a nyilas kezében meglátja az íjat

Ajka jótétemény, mely szájáról ad hírt, a szívet te kérdezd meg
5 Ahogy én, e jótétemény rabja, mikor a Láthatatlant tudottnak látja

A szív és a lélek szemöldököt és szájat festenek, ha látják 'ainját
Mint ahogy az asztrológusok a nún és bá alakjával a bolygók együttállását látják

Mi van, ha ajkaid arcom vagy szívem előtt vannak, nem szégyen az,
ajkad borospohara után vágyni, ha jön az ősz

10 Ha meghallgatja a szív, hogyan dícséri karjait Hidájet
1 Ha megnézi a meséket, nem talál még egy ehhez foghatót

3a-3b

2 Szemöldöke előtt borulj le, mint egy folyó, és hagyd ott fejed
Mondd, hogy a felajzott íjból egy nyílvesszőt hagyjon még nekem

Gyertyaöntő, állj meg arcával szemközt teliholdas éjszakán
5 Levágott fejedet vidd a gyülekezetbe, s gyújtsd meg a tüzet

Ne onts oly sok könnyet lábai elé, vetélytárs
Ne légy oly biztos magadban, s színes tollakkal ékeskedő

Ó, Uram, fuldokló panaszaimtól szabadíts meg, hadd lássam végre
Ki mondta neked, hogy engem panaszaimmal kibeszélj a világnak

10 Nézz Hidájet fejedre, és legyél olyan, mint a vezér
1 Amíg teheted, emeld föl fejed és nézz Istenre

54b-55a

2 A szem halálos nyilaival akar átfúródni, ki térdet hajt
Megtesz mindent ezért, míg vére ki nem folyik

Ez hát gondolatom, éles kardod akarata előtt térdet hajtok
5 Lesz-e jószerencsém, ha Allahhal elmém élesítem?

Az Ég vetélytársamra talált, és engem kedvesemtől elválasztott
Vágyom rá, hogy megtudjam, vajon mit tett ezért?

Dícséretének nem lehet végére érni százezer év alatt sem
Elmém fölemelem, s minden gondolatom megtisztítom

10 Szurháb hegyei közt vérét ontja Hidájet megsebesülve
1 Elhagyván Tebrízt, mely minden kegy forrása volt

48b-49a

10 Mi van, ha a könnyek zuhatagként ömlenek lábához azért az ajakért
1 Pálmát öntöznek azok, hogy egy nap datolyát szedjenek

Azt mondják a csodálatomat csábítása okozta
Ne mondják, hisz e csodálatért véremet ontom

Látván arcát megkapta a szívet, s szólt, hajamért add a lelket
5 Az éjszakáért tette, hogy a nappal zsákmánya lettem

Azt mondják, bánatos vagyok most, mióta eltűnt haja
Én boldogtalan is vagyok, és ennek az az oka

Legyen bár megvetett Hidájet a törökök és perzsák közt
Hűséggel nem hajt fejet az arab sahokért

24a-24b

8 Ó, török nép, néked tegezem célt tévesztett nyilai a megelégedettség forrása
Te, ha már kegyes lennél hozzám, az a jósors földje lenne

10 Arcodat néztem éjjel-nappal, hogy jelentését fölfedd
1 Mi hát ez arc és e jelentés, ó, magasságos Allah, világ teremtője?

A szépség örök képe egyesül arcod festményén
Bizony szépségben nincs még egy hozzád hasonló a világon

Két pillér között ahogy fölkél arcod napja
5 Ó, ragyogó csillag fénye az a sötét éjszakában

Hidájet végső hite s élete utad pora volt
Így van hát, minden, mi van, meghal, s visszatér oda, amiből vétetett

55b

2 Ó, Hold, szívem úgy megtelt nyilaid terhével
hogy bíbor vérem folyik, ha sóhajtozom

Szívem, ne hidd, hogy füttyétől téged kíván
5 Ó, Győzedelmes, gonosz vagy, hisz a koldus füttye: sóhaj

Termeted alif, lám-alif a haj s a száj
Így látva téged, ó Kedves, Allah nevét mondom

Jól ismerem hajad tengerének illatát
Csak a bánatos szív tudhat erről

10 Hidájet, mint nincstelen ment el útjának kapujából
A Paradicsom fényes neve vajon mi, ha Isten útjáról letért?