Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

A Díváni Hidájet
Nemes Krisztián fordítása azeri-törökből
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár
Forrás: kéziratként a fordítótól


1a

1 Ó török nép, lelkem, szavam, eszem s hitem tiéd volt
Te nem törődtél velem, mire volt hát jó ennyi hit?

Szívemben kardod s nyilad bosszúja gyötör szüntelen
Azt mondom, ó sah, szívem minden gyűlölete a tiéd

5 Csak szép fürtjeidet kértem, ne mondd ezt bűnnek
Hisz hajad szépségére igazat mondani nem lehet

Azt mondtam, jöttem és nem láttam nyilad és kardodat
Ne félj, mondta, e kettőből az egyik a tiéd lesz

Nincs hát gyógyír, te vagy bánatom és hírem is
10 Nem tehet mást Hidájet, mindkét világon a tiéd marad

1b-2a

1 Mikor sírsz, fürtjeid közt rejtsd el arcodat
Mint ahogy a nap is felhők közé bújik, ha esik az eső

Nem adnám drágán a lelkem, ajkad rubinjáról egy csókot, ha kaphatnék
Aki megízleli, becsmérli az a pohárban a bort

5 Átkod és dícséreted közt különbséget nem teszek
Hiszen illetlenség Isten szavait megválogatni

Látva éjjel részegülten a Szépség Kincsestára azt kérdezte, mi vagy te?
Csábításod mámorom oka, mondtam, s romokban heverek

Fürtjeid közt arcodat látva akadozik a nyelv
10 Mint kinek éjszakája hajnalba nyúlt elnyomja az álom

Hidájet dallamainak szavai bár színesek és számosak
1 Mindegyikre egyenként választ is kell adni

2a-2b

2 Retteg a bolond szív, ajkaidat, ó Hold-arcú, ha látja
Vére is gyöngyözik, arcod szeplős holdját, ha látja

Megkívánja szemöldökét, mely az újholdhoz hasonlatos
5 De elsápad arca, mikor kedvesét így felidézve látja

Hegycsúcson álló magányos fenyőnek tart vetélytársam
Pedig veszett kutya ő, a füsttől megzavarodik és könnyezni kezd

Gyűlöld, ó Hold, gyűlöld azt, aki úgy kerülget téged, mint én
Panasza ne legyen megbokrosodott lóé, mely folyót lát

10 Így maradt riválisával Hidájet A Kedves nélkül
1 Nem lehet a világon ehhez fogható fájdalmat látni

4a-4b

2 Arcod a ragyogó nappal, hajad sötétje az éjszaka
Jöjj hát, hisz távol tőled nem voltak ilyen bánatos éjszakák

Orcádon ahogy két oldalról göndörödnek fürtjeid
5 Ó Kínai Szépség, éjeken és napokon át beszélhetnék róla

Nem találván arcán fájdalmát, fésüli haját a nyelv
Nappal azt nem találni: csak e panaszos éjszakákon.

Ki e sápadt orcát és e fürtöket úgy őrzi szívében
Ahogy aratáskor a mező útjai megvilágítják az éjszakát,

10 Az egyesülés vánkosán panaszod miatt sietett ölelésre
1 Hidájet, ki sok bánatot tűr, így maradt éjszaka meztelen.

4b-5a

2 Ha ajkát sóhajok hagyják el, kérdezd csak meg kezét:
Hisz azt tartja a mondás: "ki mézhez nyúl, megnyalja az az ujjait"

Rubin tested ékszerét szememet lehúnyva is látom
5 Rubinod és aranyad az, mely arcomon folyton ráncokat szed

Elhagyott a lélek s a szerelem, fejem s szívem összetört
Vedd el kezedet, mondja, mikor haját érinteném

Nyilat a csalárdságnak, lelkemnek lelket adjon őrzőm
Halálom messze legyen még, minden örömömön túl

10 Akár a bánat poharával akár a panasz serbetével kínál
1 Bármi is legyen az, a bússzívű Hidájet elfogadja azt

5b-6a

2 Bárki is vagy a mámor kedvese kell, hogy legyél
Mikor szemedből vérkönnyek hullnak, mindig el kell titkolnod azt

Ajkad csókot mond majd, ha hajad szívem foglya lesz
5 Az ígérethez közelebb jutsz, csak fejet kell hajtanod

Nem remélhetem, hogy a kedves ne legyen mással
hisz minden dologban kell az embernek egy társ

Azt mondják szavaidról, hogy zsarnok vagy
Ne bántsd hát fejemet, hiszen kell nekem a fejem

10 A kedves arcát feltárva így szólott Hidájet
1 A Mahdí kora ha titkos is lesz, fel kell azt is tárni

6a-6b

2 Azt kérdezik, mély-e az Élet Vize?
Hogyha az én szívemben van, vajon az is mélyen van-e?

A zavarodottság az, mely benned öltött alakot
5 E hajfürtök közt mi lehet, talán Te?

Ó, rózsaarcod levelei közt tövisek vannak, azt mondják
Hát minden, mit az ember csókolni vágy, tövises?

Vajon arcom színe elsárgult mint a szalma?
A te színed ugye olyan, mint fekete íjad - szemöldököd?

10 Nem jön már öröm Hidájet ágyára többé?
1 Vagy már örökké tűri ezt a bánatot és szenvedést?

6b-7a

2 Ha sorsom az, hogy szívem attól a nyíltól sebzett legyen
szerencse és jólét, boldogság és jósors akkor a részem

Ha sírok, ne tagadd meg tőlem, hogy lássam arcodat, ó Nap
5 Legyen segítség a földön az, aki csillag

Távol tőled a szem szép arannyal vonja be arcomat
Bárki, aki sokat tesz egy dolgot, tökéletes abban

Hamisat állít, ki azt mondja, hajad nem illik arcodhoz
Az éjszaka a nappallal együtt: az a tökéletesség

10 Kedvesem, égő szíveddel bár megértenéd Hidájet sóhaját
1 Ki belül ég, annak panasza is szívet égető

9a-9b

2 Az, ki a szépek között az Egyetlen Lényeg
annak eszét elveszi a szerelem

Mit mondjak arról az éjfekete hajról
5 Ez a szerelem az, mely megőrjít engem

Ne kérdezd, szád bánatáról beszéltél-e
Örömeim most összezavarodtak

Véres szememből vérkönnyeket hullattam
de valódi nevem a bá betűt viseli

10 A száj nem mondta tovább történetemet
1 s szól Hidájet, hát ez meg miféle vita?

10a-10b

2 Teste s lelke a drága kedvesért van
Minden, mit lelkemről tudok, a kedvesért van

Én nincstelen, szemem minden borostyán pillantását
5 a kedves arcáért sokszor adom

Az arcnak fénysugarai, mint könnyű pillét, megégettek
Hiszen a gyertya is csak a pille miatt ég

Ameddig pillantásom e fürtöknek, mint láncodnak foglya
tudom, hogy e lánc a bolond szívért van

10 Ó sah, bolond Hidájet szemeiből könnyek hullnak
1 De fájdalom, ki tudja, mik azok s miért vannak?

10b-11a

2 Ó szív, jöjj s lásd testének elifjét s hajának dálját
A szerelem Óceánjában merülj el, s lásd a cethalat

Ó Kertész, fenyőjét s ciprusát ne dícsérd sokat
5 Jöjj és lásd e fiatal fát, termetére s tökéletességére nézz

Nézz bár nap-arcára vagy hajának éjfekete fonatára
Nézd fürtjeit és add e fürtökért lelkedet

Csak vetélytársamra ne nézz, ki nyomorúság fejemnek
A szem elrejtette az arcot, nézd s dícsérd e nyomorúságot

10 Távol tőled elhagyott a lélek, nem maradt hitem s szívem
1 Lásd szavait, könyörülj meg Hidájeten és ezen a bánatán

12a-12b

2 Azt mondják, Jézus egy lélegzettel a halottnak lelket adott
Nekem szava és ajkai ahhoz hasonlatosak

Ha kívánja hát testéért is szívem és lelkem adom
5 Az ő Igazságáért van az, ki nagy nyomorba jutott

Azé a kegy, ki könnyet ontva láthatja orcáját
Tavasza enyém-e, mikor bíbor virágba borul?

Szívembe nap-ajkának magját vetettem: vérem folyt
Az ember bármit is vessen szeméből, azonnal (őérte) adja

10 Ne gondold utadon hazug szerelmesnek Hidájetet
1 Ki lelket kíván, ajkaid annak életet lehelnek

12b-13a

2 A kapudban miért félted tőlem kertedet
3 hisz látva orcád a világ rózsáskert nékem

Megsebesül az, kire nyiladat veted, s elmegy az, ki fölkel
5 Vajon szív az, mely utadon pajzsként véd ettől?

A bolond szív pillantásod nádnyilai között
Olyan, mint nádasba rejtőzött megvadult oroszlán

Szemed a szív tüzével lerombolta lelkem országát
Ó sah, vidd hát országod sarkaiba, ami a zsákmányod

10 Kik a bánat tengerében megfulladtak elérik a partot
1 ha a szív e végtelen kegyetlenségtől megfásul

A kedvesnek adom szívem, hagyd hát ott és menj
Legyen bár Nagy Sándor vagy Salamon kora

A szív hiúsága volt-e, hogy megszegte a kedves ígéretét?
5 A szeretők közt melyik az, kinek ígérete igaz?

Hidájet éjjel énekelvén az ő bolond kedveséről
Elérte vetélytársa, s szólt: hát ez meg miféle díván?

13b-14a

8 Mósusz haja tükröződik a kedves szemének vizében
A kínai mósusz szárazságban is vízben van

10 Szemeim az ő vizébe estek s nem tudok szabadulni e vízből
1 hisz öröktől fogva ez az a víz, melyben úszom

Kiontott könnyeim fogaddal egyesültek, ó sah
Alámerülve e vízben vajon ki talál utat?

A kedves szúrása az enyém, ne vedd hát magadra, vetélytárs
5 hiszen tudod, nyelvének szúrása vörössel van festve

Nem leli az egyesülést Hidájet, ha a kedves nem könyörül
Ha szolgája munkáját az Isten visszautasítja, minden hiábavaló

14b-15a

8 Ó, a szív nyíllal miképpen parancsol, ha messze van?
Türelmes vágya annak, kinek feje épségben van

10 Vetélytársammal kegyetlen voltál, kapudból én vissza mégsem fordulok
1 Hisz hitvány ember szavát vinni maga is hitványság

Ó, szív mily bánat az, ha vörös vér festi be sápadt arcomat
Tudd meg jól, hogy az nekem mindkét világon maga a Tisztaság

Népszerű lettél s ajkad kertjéből adományok a csókok
5 Zálogod oly csodás és finom: vajon nem ruhád kertje-e?

A szív királyához vágtatnak a török lovasok
Hidájet a teliholdtól kapott hírt e rablásról

15b-16a

8 Mindenki, kinek közeli társa a szerető miatti fájdalom
Gyógyír annak a sorstárs, bármilyen szűkséget szenved is

10 Éjjel jöttem, mint a szél, mely útjának porába tévedt
1 Nem nézett rám, csak énekelt, s mondtam: fogadd hát el sorsodat

Ha azt mondom: örömöd nem jött a szív házába
Azt feleli: tévedsz, csak idegen az, ki nem tudja az utat

Azt mondtam: számolatlan iszom én a bánat poharát
5 Azt felelte: ne félj, bármit is igyál, rászolgáltál arra

Arcának ódáját zengi Hidájet szűntelen
Csalogány ő, igen, mely rózsáról zeng regét

16a-16b

8 Mikor e virágokkal ékesített jácint-fürtök célba vesznek
Az arc nyílvesszői nyomorulttá tesznek

10 Sötét haját éppúgy, mint ajkát s pillantását
1 mi módon dícsérhetném kellőképpen?

A szem szűntelen ontja vérkönnyeit útjának kapujában
mikor útjának kapujából tüzes nyilai elérik a vért

Ó, a szerelem és hűség hite téged nem ér el, bármi is legyen
5 hálás vagyok, ha kegyetlenség s szívtelenség tesz nyomorulttá

Bár Hidájet úgy ontja vérét, mint az a pillantás,
a törvény előtt a szolga vére is annyit ér, mint a szultáné

16b-17a

8 Megzavarodik a szív, azt a rózsa-arcot, ha meglátja
Arcának tövis-pillantása balzsam, ha átfúrja a lelket

10 Elkábulva újra s újra meghalok, ajkáról csókot, ha veszek
1 Bizonyosan elég bort ivott az, ki megrészegült

Panaszát abba nem hagyja a szív, ameddig utcájában meg nem látja arcát
Mikor a kertben rózsa van, elhallgat akkor a fülemüle

Megszökött kegyetlenséged elől a szív, s a vetélytárs sorsa jutott neki
5 A jóságtól volt igaz, a gonoszságtól megszökve üres lett

Égbe szállt a gyengeségtől Hidájet igaza
Furcsa egy madár az, ó, a fájdalom, ha érkezik

18a-18b

10 Mikor fejemet meghajtom előtte, kivégeznek azok a szemek
1 S a hűtlenség képét ölti újra magára

Hol vagy, ó, szerencse arca, jöjj ahhoz, ki nélküled van
Úgy sír a lélek is, ahogy az az arc könnyezik

A lélekben arcod tükre sötétségbe jut
5 De erőt ad arcod annak, ki arcoddal szembenéz

A méz ajkadról, ó sah, édes volt mint szeplőid és hajad
Térdet hajtva a feketébe öltözött kedves előtt így panaszkodott

Folyvást ontja könnyeit utadra Hidájet
Lásd újra a könnypatakot, melyet Ferhád ontott Sirinért

18b-19a

10 Vonásaid bazsalikomok, hajad Kína Országa
1 Bármit mondjanak is dícséretedre, csak igaz lehet

Melletted az igazhitűek mit se tudnak a hitről
Milyen hit ez hát, ó, hitetlen, milyen tanítás?

Azt mondtam, egyszer csak elhagyott a Hit Holdja
5 Pedig közel van már az Áldott Ház (?)

Nem vádolt soha kedvesem engem
Mitől lett mégis ilyen hűvös hozzám?

Bár visszajönne Hidájet elé kedves lényed alakja
nem pőre tudás: maga a Tökéletes Igazság lenne

19a-19b

10 Mohóság van arcán, ha szemem könnyeinek ezüstje messze van
1 Orcádtól távol, ó, rózzsaarcú szépség, helye messze van

Ezüst országod lábai elé bőkezűen adom ajándékaim,
de a föld s az ég, mely könnyeim ékszereit elbírná, messze van

Szeretem e sahot mozdulataiért, ha lóra száll
5 Mindenfelől kiáltások jönnek felé, de ő itt is, ott is messze van

Sok szépségének a föld s az ég ne legyen határa
Ó, szív, nézz hát rá, s ne feledd, hogy az ég s a föld is messze van

Éjjel nyomorult Hidájetet elűzted kapudból
Kérleltem, de szólt: a te helyed innen messze van (?)

20a-20b

4 (Elűz) engem utcájából, s kéregető csavargóvá tesz
5 Szívemet az elválás tőrével újra darabokra szaggatja

Egyetlen orvosságom most szép orcáját látni
Mit tehetnék? Sorsom panasza boldogtalanná tesz

Látta bánatom, s így szólt: megölöm s megszabadulsz
Ám az igaz gyógyír a szív, mely reménytelenné tesz

10 Mi van, ha a kedves átjárja szívemet
1 Ó, beteg szív, jó az a kedvesnek, ki sebeket ejt

Szívem, Hidájet bár lenne utcád kapujában
A csalogány szerelme, ha méltó rá, rózsamezővé teszi

21a-21b

4 Halálodat, mondja, kezemben tartom majd
5 Ó, te véresszemű, szóltam, mondd mi lesz akkor?

Ha láthatná a Kertész fürtjeidet s arcodat
Rózsái és bazslikomjai kiszakítanák bánatomat

A kedves ha távol van, egyszer csak
megtelik a szem szívemnek vérével

10 Ne örülj annyira, ó Szív, fiatalságodnak
1 Hisz végül annak is megfakul a színe

Mondtam, öld hát meg Hidájetet, ne utasítsd vissza szívét
s szólt, ne bánkódj hát, meg fogod kapni amit kérsz

22a

1 Hitetlen lett, s nem fordul az Úrhoz

Szavadat idézze föl, s rebegjen hálát
Ki arcodat látja, nem néz az a holdra

Miért nem néz rám vajon, látva könnyeimet?
5 Tudd meg hát: a tenger sem fordul a patak felé

A szerelmes tudva fájdalmának értékét
Ha meghal is, nem kell néki gyógyír

Mi van hát, ha a kedves nem fordul Hidájet felé,
hisz azt mondják, a padisah sem néz a koldusra

23b-24a

8 Az, kinek mósuszillatú pihéi bazsalikommá változtak
Szeplők voltak, melyek szétszóródtak az arcon

10 Szemei befestették a szempillák selymét
1 mikor vérembe mártott rószaszirmai hullottak

Elrejted rózsád szirmait, mikor sóhajom hűvös szele fúj
Mikor rózsa-arcához értem, tőlem mit rejtett el?

Ne harapd ajkadat, ha kegyetlenül vérem folyt
5 Nézz szívemre és lelkemre, ki ontottad ezt a vért

Ó Nap, hallottad-e mitől áradt meg a patak?
Damaszkuszi magányában Hidájet sírt éjjel-nappal

24b-25a

8 arcod sugárzó fénye átszúrja arcomat, ó Nap!
mezítelen lábbal s fedetlen fővel újra csapdájába estem

10 Ó, Uram, vetélytársaimat ne engedd kapujához:
1 hadd lássam őt minden bajtól és szerencsétlenségtől távol

Mi van, ha vetélytársam nevet rajtam, mikor a kedves lovon lát
hiszen így szól a mondás: "gyalogos ne nevessen lovason"

Ahogy meglátom arcát könnyeim úgy sokasodnak,
5 mint a tavasz beköszöntével a folyók vizei

Vetélytárs, hallgasd most meg Hidájet szavait
amíg bele nem fogsz te is holló-beszédedbe

26a-26b

8 Ó, szív, nincs több a világon a kedveshez hasonló
Próbáld megfesteni szépségét, hogy megláthasd a kedveshez hasonlót

10 Tollat hajából vettem, úgy írom könnyeimet,
1 írásom formája aranyozott laphoz hasonló

A vetélytárs arcára fess vérkönnyeket
Tedd meg nekem, s a mennyország lesz ahhoz a képhez hasonló

Ahogy a szív bort kíván a test palotájában
5 álombéli lakása a kedves szerelméhez lesz hasonló(?)

Szerelmes Hidájet ismeri arca büszke sápadtságát
vérrel befestve ez arcot lesz a szépséghez hasonló

27a-27b

8 Kérdeztem: édes méz ez, vagy a te szád-e vajon?
Kinyílt ajkának virága, s szólt: ez a te lelked

10 Rejtsd el ajkadat, ha csókod mérgét kívánom
1 Szememből bőven ontsd véremet: ez a te titkod

Ajka szólt: rejtsd el szíved, haja szólt: a zálog én vagyok
Életeddel játssz, ó, szív, és lásd: ez a te zálogod

Ha Hidájet adja, te isoszd meg vele, add szíved és lelked
5 Bármi is van benned, kell neki, hiszen ami a tiéd: az az övé is

27b-28a

6 Kedves, bánatodtól könnyem úgy folyik, mint a Nílus
testem derekad után vágyva elvékonyodott, mint egy hajszál

Ó, hold-arcú, boldog szépség, ajkad rubinja nem kérdezett
szolgaságba estem, mint szádban a nyelv

10 Csak lábad porát érintve is szememhez
1 ó, rózsaarcú szépség, megvakul, mintha karót szúrnék belé

Ha szépségedben nem hiszek, legyek inkább hitetlen
mert mint Ábrahám, tüzét rózsáskertnek láttam

Hidájet, bár gyenge és erőtlen mint egy hangya
5 ha kedvesétől válnia kell, olyan lesz, mint egy elefánt

28a-28b

6 Ciprus-hajad vond el, mutasd meg arcodat
Vedd el fátyolod orcád elől, emeld föl szemed udvarát

Nincs még egy olyan szépség, mint ajka s szeplői (?)
Ajkai minden királyságnál többet érnek (?)

10 Ne vedd el a lélektől fájdalmát és bánatát, mely áldásom mindig
1 Ha a sah bora kegyetlen, pusztuljon el birodalma

Öld meg félelmemet, mely minden pillanatomban él (?)
Vagy ne mondd hibának, ha a lélek nem ér fel utad porához (?)

Az arc kertjében milyen áldott sötétség a haj
5 mely kolostorod összes tulipánjának s lombjának árnyéka

Amíg Hidájet szépségedben a fekete pöttyöket látta
a szépek nemes legendáját Józseffel együtt dalolta

28b-29a

8 Ó, Napod nékem a tetszők közül egy
Átkod a mézek közül egy

10 Kedvesedet ne tartsd egynek a Másikkal
1 Közülük csak egyikben laksz

A szív fájdalmának ereje tudott, de hogy kié, az nem
A barát a barátok közül az egyik

Ne hidd, hogy erőm testemtől tiszta
5 Testem csak a halandók közül egy(?)

Íjat feszítenek az emberek, hogy te vagy kedvesem
Ez az íj az elrendelt bizonyosságok közül egy

8 Arcoddal és hajaddal való egyesülés a szeretőnek
az Oszmán birodalom és Kína trónja közül egy

10 Hidájet meghajtotta fejét utcájában
Nem látta, hogy ez a világ kapujai közül egy

33a

1 Ó reggeli szél, légy kegyes hozzám, s menj kedvesemhez,
panaszold el neki nyomorúságomat, adj hírt fájdalmamról

Mondd el neki, hogy szempilláit
kardként állítsa szemembe

5 Vetélytársadnak azt mondtad, megölöd magad
nagy szégyeneddel együtt is igyekezz, s alkoss szépet

Ó szív, emlékezz a kedves szájára és szemére, kérdezd ajkait!
Bort igyál, s hozzá készíts cukrot és mandulát

Mint az eső zuhognak rád a törökök nyilai, ó Hidájet
10 Ne menekülj előlük, sírod legyen menedékhelyed

33b

1 Ó, Uram szájának pecsétjét értesd meg velem
testem és létem szájához hasonlóan tedd láthatatlanná

Az egyesülés ételétől szívem teste meggyullad
Ó, Mennyek Ura mérgezz meg az elválás keserűségével

5 Elég, ó, szív a tűz mely a sóhajokkal együtt társam a bánatban
a nyomorúságban öntsd ezeket ezüst-gyertyává (?)

Meghaltam a szerelemben, sóhajaimról tud az egész világ
ezt adom tudtodra, s állapotomat tedd számára is ismertté

Minthogy Irakban Hidájet szavának nincs többé értéke
10 tedd hát a hegyes Horaszán vagy az Oszmánok számára vonzóvá

37b-38a

7 A kincseinek, teste ezüst ciprusának, szavának és lelkének kedvese vagyok
az egyesülés asztalánál minden gondolatom az, hogy az ő kedvese vagyok

Szemrehányásnak és gyalázatnak vagyok kitéve, s fejem vétetik
10 ameddig a világ meg nem tudja, hogy én a szerelem népének uralkodója vagyok

1 Szívem (tüzét) csak őérte táplálom, nélküle mondd mit tehetnék?
ő az én valódi lelkem, én meg az ő kedvese vagyok

Kék szemeit betegnek mondják, ó Uram, s te kérdezed, miért
de engem szerencsétlent nem kérdeznek, pedig betegsége már régóta én vagyok

5 A kedvessel való együttléttől távol csak az elválás panaszait sóhajtozom
Pedig Hidájet nem tudja, hogy én az ő sorstársa vagyok

35b-36a

5 Kedves, az elválás panaszairól neked mit mondhatnék
Elmondásuk soha nem érne véget, hát mit mondhatnék

A szomorúságot és bánatot, melyet tőled távol el kell szenvednem
ismered te is, ó Szépség Fejedelme, ígyhát mit mondhatnék

Szeplőid s vonásaid csupa talány, legyél bár uralkodó vagy aszkéta
10 Akárcsak a Korán Igazsága, arról mit mondhatnék

1 Elpanaszoltam fájdalmamat, és nyomorúságos állapotomat
Most már mihez kezdjek, ó Lélek, mit mondhatnék

Mondd el Hidájetnek, áruld el ki vagy, mert szépségedtől
a lélek és a nyelv is összezavarodik, hát mit mondhatnék

2b-3a

2 Kiugrik szívem helyéről, míg szemed s szemöldököd isteni lényét látja
Ahogy felrebben a madár, mikor a nyilas kezében meglátja az íjat

Ajka jótétemény, mely szájáról ad hírt, a szívet te kérdezd meg
5 Ahogy én, e jótétemény rabja, mikor a Láthatatlant tudottnak látja

A szív és a lélek szemöldököt és szájat festenek, ha látják 'ainját
Mint ahogy az asztrológusok a nún és bá alakjával a bolygók együttállását látják

Mi van, ha ajkaid arcom vagy szívem előtt vannak, nem szégyen az,
ajkad borospohara után vágyni, ha jön az ősz

10 Ha meghallgatja a szív, hogyan dícséri karjait Hidájet
1 Ha megnézi a meséket, nem talál még egy ehhez foghatót

3a-3b

2 Szemöldöke előtt borulj le, mint egy folyó, és hagyd ott fejed
Mondd, hogy a felajzott íjból egy nyílvesszőt hagyjon még nekem

Gyertyaöntő, állj meg arcával szemközt teliholdas éjszakán
5 Levágott fejedet vidd a gyülekezetbe, s gyújtsd meg a tüzet

Ne onts oly sok könnyet lábai elé, vetélytárs
Ne légy oly biztos magadban, s színes tollakkal ékeskedő

Ó, Uram, fuldokló panaszaimtól szabadíts meg, hadd lássam végre
Ki mondta neked, hogy engem panaszaimmal kibeszélj a világnak

10 Nézz Hidájet fejedre, és legyél olyan, mint a vezér
1 Amíg teheted, emeld föl fejed és nézz Istenre

54b-55a

2 A szem halálos nyilaival akar átfúródni, ki térdet hajt
Megtesz mindent ezért, míg vére ki nem folyik

Ez hát gondolatom, éles kardod akarata előtt térdet hajtok
5 Lesz-e jószerencsém, ha Allahhal elmém élesítem?

Az Ég vetélytársamra talált, és engem kedvesemtől elválasztott
Vágyom rá, hogy megtudjam, vajon mit tett ezért?

Dícséretének nem lehet végére érni százezer év alatt sem
Elmém fölemelem, s minden gondolatom megtisztítom

10 Szurháb hegyei közt vérét ontja Hidájet megsebesülve
1 Elhagyván Tebrízt, mely minden kegy forrása volt

48b-49a

10 Mi van, ha a könnyek zuhatagként ömlenek lábához azért az ajakért
1 Pálmát öntöznek azok, hogy egy nap datolyát szedjenek

Azt mondják a csodálatomat csábítása okozta
Ne mondják, hisz e csodálatért véremet ontom

Látván arcát megkapta a szívet, s szólt, hajamért add a lelket
5 Az éjszakáért tette, hogy a nappal zsákmánya lettem

Azt mondják, bánatos vagyok most, mióta eltűnt haja
Én boldogtalan is vagyok, és ennek az az oka

Legyen bár megvetett Hidájet a törökök és perzsák közt
Hűséggel nem hajt fejet az arab sahokért

24a-24b

8 Ó, török nép, néked tegezem célt tévesztett nyilai a megelégedettség forrása
Te, ha már kegyes lennél hozzám, az a jósors földje lenne

10 Arcodat néztem éjjel-nappal, hogy jelentését fölfedd
1 Mi hát ez arc és e jelentés, ó, magasságos Allah, világ teremtője?

A szépség örök képe egyesül arcod festményén
Bizony szépségben nincs még egy hozzád hasonló a világon

Két pillér között ahogy fölkél arcod napja
5 Ó, ragyogó csillag fénye az a sötét éjszakában

Hidájet végső hite s élete utad pora volt
Így van hát, minden, mi van, meghal, s visszatér oda, amiből vétetett

55b

2 Ó, Hold, szívem úgy megtelt nyilaid terhével
hogy bíbor vérem folyik, ha sóhajtozom

Szívem, ne hidd, hogy füttyétől téged kíván
5 Ó, Győzedelmes, gonosz vagy, hisz a koldus füttye: sóhaj

Termeted alif, lám-alif a haj s a száj
Így látva téged, ó Kedves, Allah nevét mondom

Jól ismerem hajad tengerének illatát
Csak a bánatos szív tudhat erről

10 Hidájet, mint nincstelen ment el útjának kapujából
A Paradicsom fényes neve vajon mi, ha Isten útjáról letért?