Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
HAFIZ KÖLTEMÉNYEI
Persából
fordította Erődi Béla
Második kiadás
Budapest, Aigner Lajos
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
1.
A DALNOK KÖNYVE
(Mughanni name)
Hol vagy dalnok,
emlékünkbe idézz fel
Királyi dalt, hárfa és lant-ideggel!
Küldj a részeg embereknek dalt, vigat,
Köszöntsd dallal távoli barátidat.
Dalnok dalolj búfelejtő éneket,
Gazellel 1) és kullal 2) kezd meg éneked;
Földre szegzé lábam a bú veszettül,
Mozdits ki hát dalütennyel helyembül.
A szerelem hangneméből dalolj dalt,
S vigyázd meg hogy a haremőr mit mond majd.
Szálljon a dal ég felé, hogy hallatán
Táncra keljen Anahid 3) a hárfás lány.
Hangold fel a dobot s hárfa-ideget,
Hadd kisérjék barátaid éneked.
Dalolj mig a szófi 4) felszáll egekig,
S a részegek kedvesüket meglelik.
Kezed alatt zendüljön az orgona,
Melyre szűmből földi gond s bú száll tova,
Kedélyemről kezd a bú majd foszlani,
Lecsillapul, tünve setét foltjai.
Jer, hagyjuk a civódást, az oktalant,
Üsd a csengő dobot, ha nincs hárfa, lant.
Mondják, ha a bor romlással fenyeget,
Csengő dob-zaj kölcsönöz uj életet.
Hol jársz dalnok, most a rózsa évszakán?
Mikor dalt zeng ligetben a csalogány.
Jer, inkább hozd keringésbe véremet,
Jobb ha hárfád vig zenére kényteted.
Dalnok jer, és hárfád vigra hangold át,
Igy hárfád uj hangnemből uj hangot ád.
Dalod által bús szivemre adj vigaszt,
Mert a bú még száz darabra szétszakaszt.
Ha kegyelnél, károd abból mi lenne,
S fuvoláddal tüzet fúnál szivembe?
S ha kitépnél engemet a gond alul,
Mellyel őröm, a bú, szintén romba hull.
Hol vagy dalnok, miért késel? Dalra hát;
Szegényeknek mondd keblednek szózatát:
Mivelhogy a földről ugy is elmegyünk,
Jobb ha koldus, mintsem király volt nevünk.
Dalod a kult, szálljon a hang magasra,
Mert emelni egyedül vagy hivatva.
Ha daloddal elragadnál Irákba 5)
Szinderudat sirna szemem világa. 6)
Jer dalnok és figyelj az én szavamra,
Mert ezt nem egy bölcs ember megfogadta:
"Ha jön a bú, nagy fegyveres sereggel,
Hárfa, lant, dob s hegedűvel veresd el!"
Dalnok, a ki minden titkom birod már,
Fuvoládba fujj egy rokon hangot bár:
Borral mosd ki szived, ha rá bú tapadt;
F u j j sipodba, mert a lét egy f u v a l a t.
Dalnok, hol jársz? Pengesd hát a tomborát,
Dalnok, jer és töltsd meg a nagy bor kupát
Ülj le mellém, legyünk ketten most vigan,
Éljünk egy pár percet együtt gondtalan,
Dalolj az én dalaimból dalt nekem,
Önsts beléje lelket a vig hangszeren;
Hogy szálljon meg lelkesedés utánad,
S táncra kelve összetépjem ruhámat.
Könnyen furjuk titok gyöngyét mámorban,
Ha a lélek kötelétől távol van.
Pengesd dalnok két idegü lantodat
Mely h á r o m s z o r feszülten e g y hangot ad,
Dalnok egy uj hangnemü dalt zengedezz,
Hárfahanggal beszélj te a hivekhez.
Viditsd fel az elköltözött lelkeket,
Pervizről 7) és Barbudról 8) zengj éneket.
Dévajkodik megint a sors én velem,
Dévaj s mámor csak baráttól kell nekem.
E siralom völgyét fedi vérözön,
Rajta hát a kancsó vére ömöljön.
Megdöbbent a sorskeréknek forgása,
Ki az vajjon, kinek sírját ma ássa?
Sajnos, minden csalódás csak ide lent,
Teherben van az éj, vajjon mi szülend?
Jer és mondj le földi élvről ezentúl,
Mert nem állhatsz a híd szélén szilárdul.
Ez a világ ma is az, mely volt vala,
Mely Efraszjab 9) várát dönté halomra,
S ugyanazon vidékekből áll ma még,
Melyekben Tur 10) s Szelm 11) serege eltünék.
Hol Piran 12) az élesszemü hadvezér
Hol a török Side 13), kinek szomja vér?
Martalék nem lett csak a sok büszke vár,
De sirjukra sem emlékszik senki már,
Egynek tollat adott a sors kezébe,
Másnak kardot, mellyel magát megvédje.
1). 2) Gazel és
kul neve két hangnemnek; az utóbbi komoly kimért ütenyü.
3). Anahid, egy égi csillagzat neve, más néven Zohre (Venus)
4). Szófi, szenteskedő. Lásd e szó bővebb magyarázatát Hafiz dalai I. kötetének
10. jegyzete alatt.
5). Irak, a régi Hirkánia és Hedsasz, köves Arábia, dalnemet is jelent.
6). Szinderud azaz élő folyó, neve a persa Irakban Iszpahan város mellett folyó
viznek.
7). Perviz, közönségesen Choszrev, Szasszanida dynastiából származott hires
persa király, ki Siran iránti szerelméről világhirüvé vált.
8). Barbud, Perviz király udvari zenésze, a monda szerint ő volt feltalálója,
a róla elnevezett barbitonnak.
9). Efraszjab, hires turani fejedelem, Iránnak (Persiának) halálos ellensége.
10). 11). Feridun két fia: Szelm és Tur unokaöccsük, Menutsehr által véres csatában
megverettek.
12). Piran, Efraszjabnak hires vezére.
13). Side, Efraszjab negyedik fia, töröknek nevezik, mert atyja Turkisztánból
származott.
2.
Ela ei ahu vashsi
Jer csak ide,
hol jársz te vad őzikém?
Rég ideje ismerlek már téged én.
Mint elhagyott két utazó ugy állunk,
Les előttünk, vadállat tör utánunk.
Jer, mondjuk ki, a mi fekszik szivünkön,
És ha lehet, szivünk együtt örüljön;
Mert hiába nézek szét e vadonban,
Nincs egy oáz, hol békében nyugodjam.
Egy idegent, barátim, ki segit fel?
Barátkozni ki fog bolygó szegénnyel?
Ezt csak is az áldott Chizer teheti,
Kinek müvét mindég siker követi.
Ugy látszik, hogy a mit kértem teljesül,
Meghallgat az isten, s nem hagy egyedül.
Utcakoldus álldogált az utfelen,
S megszólit egy vándort, mint ott elmegyen:
"Mit rejtegetsz vándor ott a zacskódban?
Vessünk hálót, ha csalétkül magod van."
- Ez válaszolt - volna ugyan sok magom,
De csak ugy, ha szimurgot 1) megfoghatom.
És ő szólott; "Hogy fogod meg kezeddel?
Magas fészkét tudom ugy sem leled fel."
Azért rózsát s bort, ki ne adj kezedből;
De vigyázva fuss a részeg sors elől.
Ha utra kel a te ciprus termetüd,
Cipruságad kövesse őt mindenütt.
Elment s arcom bus mely előbb vidám vót,
Testvérekhez illik-e ily bánásmód?
Az elválás kardjával sujt rámvadul,
Mindha nem is birtam vón őt társamul.
Filléremmel mit érek én koldus ott,
Hol a nap már minden kincsén tuladott?
Most csak csergő patak s zöld part kell nekem
S bús magány, hol tépelődve könyezem.
Ha távoli barátod jut eszedbe,
Utánozd a tavasz-felhőt könyezve.
S ha melletted patakvize csörren el,
Dagaszd vizét két szemednek könyivel.
Kegyetlenül bánt el régi barátom,
Igazhivők búmat nektek kiáltom.
Fejemre csap már a válás vizárja,
A jó tanács: mit sem ér most, hiába!
Ha segit az áldott Chizer, talán még,
Én bujdosó gerlicémre találnék.
Mért kerülöm szerencsémet örökkön,
S sorsom ellen ugyan minek küzködöm?
Barátomnak falujába utazom,
S ha halnom kell, haljak meg ez utamon.
Ha megtudják mi volt sorsom egykoron,
Idegenek ülnek majdan siromon.
Idegenről megemlékszik idegen;
Egymásért ez kölcsönösen igy megyen.
Isten, a ki segited a nyomorút.
Ismered jól, a mi gyógyirt adni tud.
Mint éjből a fényes napot, teremtéd;
Kínaimból teremtsd szivem örömét,
Elválását panaszimmal hirdetem,
De bánatom elzengeni nincs terem.
Csak gyöngyre nézz, ne törődj az üveggel,
A mi fényt és hírt nem igér, ne vedd fel.
A mit tollal irtam én e papirra,
Igaz, mintha koránból vón kiirva.
Látjátok im, hogy reátok most mi már,
Elég tiszta, nem kell bővebb commentár.
A tapasztalt férfi mondja intésül:
A válás, mint zsarnok, a háttérben ül.
Lelkem ésszel keverékké dagasztám,
S nyereségül ebből csak az ragadt rám:
Hogy a gyurma dalaimba vegyüle,
S lélek és dal velő támadt belüle.
Jer s a boldog remény édes lehével.
Lelkedet egy örök létre tetézd el.
Illatot hint huri haja és meze
S nem a pézsma, mely félénken rejteze.
A szerelem völgyben sugja folyam ár:
Egy magért sok ártatlan vér folya már.
Lángot gyujtnak Gabrielnek szárnyából,
S ez fáklyaként gyermekeknek világol,
Ezután már ki mer szólni csak egy szót?
Istenemre, tán a jóból sok is vót?!
Eredj Hafiz, legokosb a hallgatás:
Hallgass, mert csak isten a bölcs, senki más.
1). Szimurg, a mesés phöenix madár.
3.
Szubuhdem
murgi csimen
Szólt az imént
kifejlődött
Rózsához a fülmile:
Ne légy gőgös, mert a kertben,
Több a rózsa, nem csak te.
Szólt a rózsa:
"Igaz beszéd
Nem szomorit engemet,
De nem igy szól a szerelmes
Kedveséhez kit szeret."
A szerelem illata
nem
Száll annak a fejébe,
Ki a korcsma küszöbére
Homlokát nem tevé le.
Ha élvezni akarod
a
Kristály pohár rubintját.
Szempilládnak tőrével még
Sok gyöngyöt kell furni át.
Midőn láttam
hogy Iremnek 1)
Kertjében a jácintnak
Hajfürtei a fodrászó
Szellő után áhitnak.
Igy szólék:
Dsem trónja, hol a
Pohár, mely egy világ volt?
Jaj, az éber szerencse már
Aludni ment, ne vádold.
"Szerelem,"
e nagy szót többé
Ne mondja ki senki sem,
Csaplár adj bort, és ne szólj ez
Érzelemről énnekem.
A folyamba sok
türelmet
Dobtak H a f i z könyei,
Mit tegyen? A szerelmi kint
Nem birja már rejteni.
1). Irem rózsakertje alatt Sah Sedsa egyik kertjét érti.
4.
Rahiszt rahi isk
A szerelem utja
rögös,
Nincs határa, végtelen
Kalauz: hogy a vándor lelkét
Feláldozni kész legyen.
Mondod, a bor
rontja az észt,
Ez nem ijeszt, add, csak add;
Mert a rendőr vidékünkön
Parancsot nem osztogat.
Örömben élsz
hogy ha szived
Szerelemnek áldozod;
Ügyed jól áll, mért válogatsz?
Bizony nincs is rá okod.
Kérdezd, lélek,
önszemedet,
Éltedet ki oltja ki?
Nem a végzet, sem pedig nem
Csillagok az okai.
Csak tiszta
szem, mely tündöklik,
Mint az ujhold világa:
Láthatja meg őt a bájost,
Ha kellemit kitárja.
Járj a mámor
utján, mert ez
Oly talizmán, higyed el,
Mely miként a vakszerencse
Minden embert nem kegyel.
Hafiz könye
nem hat te rád,
Bizony ezt nem hittem én.
Csodálnom kell szivedet, mely
Mint a szikla oly kemény.
5.
Bedami zulfi tu
Minthogy szivem
fennakadott
Fürteidnek tőrében,
Öldd meg pillád pallósával,
Nem méltó rá, hogy éljen.
Ha megadja kezed,
a mit
Forró vággyal kívántam,
Gyorsan add, mert méltó vagyok
Hogy kegyes légy irántam.
Édes bálvány,
életedre
Esküszöm, hogy éretted
Mint a gyertya feláldozom
Szivesen az életet.
Intettelek bülbül,
1) mikor
Szerelemre gondolál:
Ne tedd azt, mert makacs, büszke
A ligeti rózsaszál.
Csin csigili
2) pézsmának a
Rózsa illat minek kell?
Ha ruhája szegélyei
Jobb illatot hintnek el.
Embertelen embereknek
Házküszöbét át ne lépd,
Önlakodban leled fel csak
Nyugalmadnak tüzhelyét.
Összeégett Hafiz,
ámde
Hűsége és szerelme,
Hiven letett esküjéhez
Nem lesz soha feledve.
1). Fülemile.
2). A legjobb pézsmát a csigili pézsma őz szolgáltatja.
6.
Ze köji jar mi ajed
Barátomnak falujából
Tavaszi szél fuval,
Megtölti e szellő szivem
Szerelemmel, búval.
Ha birsz aranyt,
mint a rózsa
Örömet végy rajta,
Mert Kroezust is pénzszomjuság
Taszitotta bajba.
Borom tiszta,
mint az arany
S bár gyalázza szófi,
Ne engedd oh Isten neki
Ezt bünül felróni.
Ha képes vagy
lemondani
Teljesül csak vágyad,
Legszebb az a korona, mit
Önmegtagadás ad.
Nem tudom a
tónak partján
Mért búg a kis gerle;
Talán őt is ugy mit engem
Tépi sziv keserve?
Eltávozott hű
kedvesed,
Rejtsd el, fáklya fényed,
Az ég végez, azt sem kérdi
Tetszik-e ez néked:
Mondok egy szót:
Mint a bimbó
Bontsd ki magad s élvezz;
Mert ő tavasz királynője,
S csak öt napot élvez.
Ne fosszon meg
örömödtől
Tudás büszkesége,
Jőjj csaplár, mert a szerencse
Ostobához tér be.
"Menj,
igyál bort, élvezz, dőzsölj
Hagyd a kétszinséget,"
Ki az, a ki szebb tanokra
Oktathatna téged?
Zöld ligetben
kis fülmile
Oktat szerelemre,
S Hafiznál a költészetben
Jobb tanár ki lenne?
7.
Hali dil betu
Felszeretném
tárni szivem előtted,
S hirt szeretnék nyerni szintén felőled.
Hiu vágyam!
Mit az egész világ lát,
Szeretném, hogy vágytársimtól titkolnád.
Kadri 1) éjét,
a szent e r ő éjjelét,
Szeretném, ha velem együtt töltenéd.
Ezt a gyöngyöt,
mely oly tiszta, szenytelen,
Átszeretném furni 2) setét éjjelen.
Regg, hallgasd
meg, a mit kérek esengve,
Kiszeretnék viritani reggelre.
Szempillámmal
hódolatból tehozzád
Elszeretném seperni az ut porát.
Ugy mint Hafiz
bár gyülöl is ellenség,
Víg dalokat dalolgatni szeretnék.
1). Kadri éjnek
nevezik a Ramazan (böjt hó) azon éjjelét, melyen Gábriel a koránt az égből hozta,
miért is nagyon szentnek tartják.
2). Gyöngyöt átfurni, képes kifejezés és annyit jelent, mint: dalt dalolni.
8.
Be abi rusen...
Egy derék és
okos ember
Borral mosdott víz helyett:
Midőn tegnap korán reggel
A csapszékbe inni ment.
Mihelyt a nap
fényes arany
Billikoma leáldoz:
Megjelen az ünnep holdja,
S odacsal a korcsmához.
Szivem az ő
fürtjeitől
Zürzavart vesz szüntelen;
Soh' sem értem mi hasznot nyer
Az ily badar üzleten?
Midőn a nagy
imám hosszu
Áhitatra készül el:
Megmossa szent öltözékét
Szőlőlánya vérivel.
Korcsmába jer,
s lásd szemeddel
Hogy tisztelnek engem ott;
Mig a jámbor szenteskedő
Minden követ rám dobott.
Hű szerelmért
kérd meg H a f i z t,
Szive legjobb választ ad;
Habár az ő szíve laka
Romba dőlt is általad.
9.
Ej dil an dem ki...
Szív, mihelyt
a piros bortól
Rommá lettél azonnal,
Százszor dusabb Carun 1) lész, bár
Nem birsz gyönggyel, arannyal.
Ott a hol a
tiszteletpolc
Csak is szegényt illet meg:
Remélem ott a legmagasb
Polcra téged helyzenek.
Szép Leilának
2) lakásához
Tele az ut veszéllyel;
A legelső lépésnél is
"Légy Medsnun" 3) a feltétel.
Ne bolyongj
hát, ismered a
Szerelm' utját, jól vigyázz:
Elmarad a középpontból,
A ki soká tétováz.
A Szahara előtt
alszol,
Elhagyott már a karván;
Kitől kérded majd az utat,
Tovább menni akarván?
Igyál ki egy
pohár bort és
Dobd az égre seprejét;
Eltüröd-e, hogy szived a
Sorscsapástól vérezzék?
Gyöngyöt mutass,
fejedelmi
Koronára ha vágyol;
Dsemnek 4) vagy tán Feridunnak 5)
Származtál-e fajából?
H a f i z ne
szólj szegénységről,
Mert ha ez a te dalod;
Vig cimborák nem helyeslik
Tudom a te panaszod.
1). Chores, a keletieknél
Carun a bibliában is előforduló gazdag ember.
2). 3). Leila és Medsnun, az egymást őrülésig szerető pár ép oly szerepet játszik
keleten, mint nálunk Romeo és Julia.
4). Dsem (Dejoces) persa király.
5). Feridun, Dsemsid utódja, persa király.
10.
Ber tu chanem...
Olvasok a sziverények
Könyvéből egy éneket;
Nagylelküség, hűség az, mit
Dalban zengek én neked.
A ki kebled
összetépi,
Bút szerez és kínt neked:
Adj te annak mint a bánya
Gazdag arany kincseket.
Ne türd, hogy
az árnyékos fa
Nemesb legyen, mint te vagy;
Annak, a ki kővel dobál
Gyümölcsöt és árnyat adj.
Tanulj végül
a kagylótól
Nemességet és kegyet;
Adj te annak, a ki fejed
Összezuzza, gyöngyeket.
11.
Eger be köj tu based...
Hogy ha szabad
lesz majd egykor
Hajlékodba belépnem,
Lakásom a boldogságtól
Akkor lesz víg, elébb nem.
Az a két szép
jácint fürtöd
Megfosztott az eszemtül,
Nyugalmam tünt, hogy két szemed
Szivem döfte keresztül.
Minthogy szivem
kicsiszolá
A szerelem fenköve,
A sorscsapás rozsdájának
Szivem fényes tüköre.
Én a hitvány
megtörött lény
Uj életre ébredem,
Mihelyst a bú tőrével
Kioltad az életem.
Drága felség,
lélek és szív,
Mit vétettem ellened?
Hogy a szívtől megfosztottnak
Hódolatát megveted.
Mivel nekem
kapud előtt,
Szegény hitvány koldusnak
Nincs se ki- se bejárásom
Minden utat elcsuknak.
Szólj, mit tegyek,
hová menjek,
Hol keressek gyógynedüt?
Kit a sorsnak sujtó keze
Kerget nyomban mindenütt.
Szivemnél a
mogorva bú
Dultabb helyet nem talált,
S épen azért kebelemben
Fészkelte meg ő magát.
Türdd H a f
i z a szerelmi kínt
Legyen ajkad, szived zárt,
A mit titkolt a szerelem
Ész előtt azt ki ne tárdd.
12.
Beahdi gul sudem...
Szégyenlem,
hogy lemondtam a
Borról épen mikor van,
Ne szégyelje senki magát
Ha jár is a tilosban.
Háló gyanánt
áll erényem
A szerelem ösvenyén,
De azért a csaplárnétól
Nem szégyenlem magam én.
Szégyenlem az
álomtól, mely
Kóborgott az éjjelen,
Hogy kínjában vérkönnyeket
Hullatott a két szemem.
Te a napnál
ragyogóbb vagy,
Hála legyen istennek,
Hogy miattad a nap előtt
Szégyennel nem illetnek.
Gyöngédségből
nem kérdezi
Barátom, ha vétkeztem,
Mert a kérdés szomorítna
S felelni rá szégyenlem.
Nem vettem le
életemben
Küszöbödről arcomat,
S küszöbödért isten előtt
Nem szégyenlem magamat.
Mért tajtékzik
ajkad alatt
Mérgesen a telt pohár?
Mert ajkaid rubintjánál
Piros borra szégyen vár.
A mámoros nárcisz
joggal
Hajtja le a büszke főt,
Mert dorgáló szemed előtt
Méltán éri szégyen őt.
Azért rejlik
setétségben
Chizer 1) kristály patakja,
Mert Hafiznak kristály-dala
Irigységre fakasztja.
A gyöngy is
a kagylóhéjat
Csupán azért ölté föl,
Mert szégyenli magát az én
Dalaimnak gyöngyétől.
1). Chizer, Illés, az életvíz őre.
13.
Ej ba gami tu mara...
Oh te, kiért
örök láncra
Vert engem a bánat
Nem panaszlok bár hiában
Esengtem utánad.
Sok nem tudja
mért boldogok
Falvadban az ebek;
Boldog volnék, de fájdalom
Én ott nem élhetek!
Szemem könye
elárulta
Az én szivem titkát,
Könyörülj hát könyeimért,
Hisz tudod, hogy mi bánt.
Hüséget nem
ismer a szép,
Szavam jól megértsék:
Soh'se keress hűséget ott,
Hol trónol a szépség.
Az életviz mellett
jártam
S száraz maradt ajkam,
Adj hát csaplár édes vizet
Hogy szomjamat oltsam.
Hitemről és
életemről
Lemondottam érted,
Birásodért odadobtam
Hírt és dicsőséget.
Ha kiadja lelkét
Hafiz
Küszöbödnek porán,
Uj életre ébred és él
Évek hosszu során.
14.
Reszide mezsde ki ejjam...
Vígasztalnak
hogy napjaim
Nem mind búban telnek el,
S habár nem is teljesült most
Végre csak még jönni kell.
Bár barátnőm
nem is becsül
Többre mint a porszemet;
Vágytársam sem dicsekhetik
Kegyével oly mód felett.
Ha a kapus pallosával
Minden embert levagdos,
A háremnek szentélyére
Nem marad meg egy lakos.
Élvezd a moly
hő szerelmét,
Zsákmányold ki légy falánk,
Mert jön a regg s vele tünik
Fényed, éked, gyertyaláng.
Örömhirrel lepett
meg a
Tulvilág egy hírnöke:
Egy halandót sem köt a bú
Itt a földön örökre.
Hálálkodni,
sopánkodni
Jó s rosz miatt, hasztalan,
Mert a létnek könyvéből az
Irás tünik nyomtalan.
Mondják: Dsemsid
1) udvarában
Azt dalolták szüntelen:
Bortelt pohárt adjatok, mert
Dsemből is majd föld leszen.
Gazdag ember!
Szánd a koldust,
Gazdag lész, ha becsülöd,
Mert az arany elveszendő,
S nem marad meg ezüstöd.
Az ég smaragd
kupoláján
Ez a mondat tündöklik:
"Nemes szivnek kegyes tette
Él csak örök időkig."
Élvre hívó nyájas
arccal
Üzente a regg nekem,
Mind örökre búhoz kötve
Egy halandó sem leszen.
Szivrokonod
szerelméről
Hafiz le ne mondj ma még,
Mielőtt a szigor kérge
Szivéről lefoszlanék.
1). Dsem, vagy Dsemsid (Dejoces) hatalmas persa király.
15.
Szek ber an ademi...
Becsülendőbb
az eb, mint az olyan ember,
Ki barátja keblén, szivén sebeket ver.
Megérdemli e mondás, hogy hitre leljen,
S a szivekben mindörökre gyököt verjen.
A mig magad tömöd drága falatokkal,
A hű kutya küszöbödön kivül koplal.
Bizony szégyen, hogy csak ebet látunk hűnek,
S az emberek egymás ellen hadat üznek.
16.
Dil mebend ei merdi...
Bölcs, ne várj
nagy lelküséget
Se Zejdtől 1) se Amrutól 2);
Egy sem tudja, hogy a vak sors
Hogyan érte őt utól.
Istenben higyj,
vagy nem tudod,
Hogy a mit én festettem,
Más szineket vett fel, mint a
Minőt akart ecsetem?
Nem látott a
hormuzi sah, 3)
S száz javát rám halmozá;
Mit sem adott, bár dicsértem
S ismert is a jezdi sah. 4)
Ez királyok
kegye, H a f i z,
Ne tépelődj felette;
Gondviselő! Hadd kisérje
Őket áldás szerencse.
1). 2). A mint
a magyarban használjuk e két nevet Péter és Pál, ugy használják e két nevet
a persák.
3). 4). Lásd I. kötet Hafiz élete és művei 19. lapot.
17.
Dus der halkai ma...
Szivemmel a
hit is eltünt,
Eltünvén a bájos lány,
Miért ülsz ott, üdvösséged
Vele együtt távozván?
Ki mulatott
a lakoma
Mámorában izében,
Hogy fel ne kelt volna végre
Búbánattal szívében?
Mosolyogni akart
miként
Ajakad a gyertyaszál,
Azért éjjel büntetésül
Vágytársak közt álldogált.
Felkelt rózsa
és ciprusnak
Kebléről az est szele,
Hogy röptében arcodat és
Termetedet keresse.
Mámorosan haladtál
el,
Angyalsereg látva ott,
Az ég bolton, mint itélet
Napján zavar támadott.
Lábad előtt
szégyenülve
Állott meg a ciprusfa,
És a pompás növésü fa
Még most is áll azóta.
Dobd el H a
f i z azt a kámzsát,
Mentőszer az tenéked;
Mert a kétszin öltözéke
Miként a tüz megéget.
18.
Hava choahi tu em dsana...
Hőn szeretlek
szivem téged,
S előtted ez nem titok;
Látatlant látsz, rejtélybe hatsz,
Tudod azt, mi lenni fog.
Az angyal, ki
Ádám előtt
Térdelt, neked hódola; 1)
Mert szépséged nem emberi,
Tulvilági bűv csoda.
Mindenik szív
hajfürteid
Láncainak rabja ma,
Mentsen isten, hogy téged ily
Rabság kínja sujtana.
Kecsegtet a
szerencse, hogy
Övét majd feloldhatom.
Az istenért, álnok sors, te,
Mit fondorkodsz oly nagyon?
Bontsd ki fürtid
és a szófit
Tüzeld táncra, kedvre fel,
S ruhájának ráncaiból
Hull a bálvány ezrivel.
A bájos lány
fürt illata
Világít mint szövétnek;
Ne dobd isten, zsákmányul e
Lángot a szél dühének.
A szerető felek
titkát
A becsmérlő nem érti;
Vaknak zárva maradnak a
Szerető szív rejtélyi.
Uti társa sorsa
felett
Józanul ki tünődne?
Viseld az ut fáradalmát
S gondolj a jobb időkre.
Mint hajnali
szellő tünt el
Az éjjeli élvezet;
A szerelem becsét csak a
Válás percben élvezed.
H a f i z az
ő fürtláncai
Körül fonnak álnokul;
Mért vergődöl, hiszen ugy sem
Menekszel e láncoktul.
1). A Korán szerént megparancsolta isten az angyaloknak, hogy az első embert imádják.
19.
Gulami nerkeszi meszti...
Királyokból
rabok lesznek,
Mámoros két szemedtül;
S ajkaidnak nektárjától
Józan is lerészegül.
Repülj mint
a hajnali szél
Az ibolya kert fölött:
S nézd előtted szégyenében
Kék gyász mezbe öltözött.
Tégedet a hajnali
szél,
Engem a köny elárul,
S még sem tud a világ semmit
Szerelmünknek titkárul.
Rózsa - arca
kellemeit
Nem én zengem egyedül;
Fülemülék sereglenek
Körülötte ezrestül.
Hosszu fürtid
leeresztve,
Minden hajszál utal rád,
Elraboltad jobbról balról,
Mindenik szál nyugalmát.
Mienk csak a
paradicsom;
Szenteskedő, el veled;
Mert istentől csak a bűnös,
Csak a vétkes nyer kegyet.
Menj pajtás
a korcsomába
S fesd arcodat veresre;
De fekete bűnösökhöz
Ne menj be a mecsetbe.
Nyujtsd képedet
áldott Chizer,
Nekem szegény bárgyunak,
Gyalog járok, versenytársim
Gyors lovakon száguldnak.
Bár csak fényes
fürtid H a f i z t
Soha ki ne bocsátnák;
Mert hálódban fogva lenni
Az a legszebb szabadság.
Szegény Hafiz
arcszinéből
Látható meg legjobban,
Hogy a földre tiprod őket,
A kik állnak ajtódban.
20.
Ej nuri csesmi men...
Mondok neked
pár okos szót
Barátom, de vigyázz jól;
"Ha van borod, igyál, de adj
Másnak is a pohárból."
Tapasztalt az
öreg szava,
Szavamat hát figyeld meg;
A ki öreg akar lenni
Tanuljon míg kis gyermek.
A szerelem okos
embert
Láncba még nem vert soha
Ha fürtök közt dulni akarsz
Az eszedet vesd oda.
Rózsafüzér,
barát csuha,
Nem ad mámor élveket;
Hogy ha kell, a csaplártól kérj,
S ő azonnal mér neked.
Barátidért életedet
S javaidat ne kiméld:
Ha megérti szived szavát,
Száz lelket adj egy szivért.
A szerelem utján
gyakran
Kisért minket Ahriman;
De ne nyisd ki szived fülét,
Csak az angyal szózatán.
Levél, gyümölcs,
összeaszott.
Az öröm is oda van;
Szóljon a síp s hárfa hangja,
Csengjen a dob zajosan.
Csaplár, legyen
borral telve
Kezed közt a billikom,
S vesd szemedet kegyesen rám,
A ki mindég bút iszom.
Ha dus arany
köntösödben,
Részegen jársz mellettem,
Darócruhás H a f i z od n a k
Adj egy csókot kedvesem.
21.
Der Bedachsan lal...
Bedachsanban
1) a rubintok
Ugy hullnak a kavicsból;
Mint a Rokna 2) cukor árja
Völgy torkából ha ki foly.
Siráz minden
kapujából,
Ha el jön az alkonyat,
Egy-egy bájos, de ármányos
Szivrabló lány hivogat.
A seich, mufti,
rendőr s bíró
Pincéjében bármikor,
Megláthatod ott a tiszta
Vegyitetlen kármin bor.
Ha a papi álnokságba
Vegyül gyujtó szikra is:
A szónoknak turbánjából
Kandikál a zöld hasis.
A dalnoknok
énekéhez
A mint jön a lugasból,
Kiséretül a fülmile
Panaszt síró hangja szól.
Ily városban
panaszolva
Lép ki H a f i z az ajtón,
S hütlenné vált kedveseért
Sir, jajgat szivszaggatón.
1). Bedachsan Choraszanban
fekszik, s híres a szikláiban talált rubinokról.
2). Rokna (Roknabad) Siráz mellett folyó patak.
22.
Dani ki csenk u úd csi takrir mikunend?
Érted-e, hogy
mit jelent ha
Szól a hárfa és a lant?
"Bort igyál de titkon, mert a
Feddés el nem maradand."
A szerelmest
jó hírétől
S nevétől megfoszthatod;
Ha az ifjut szégyen fedi,
Szemrehányás az aggot.
"Ne szólj
s ne hallj a szerelem
Hatalmáról", azt mondják.
Nehéz dolog a mit mondnak,
Nem gyerekes bolondság.
Száz ármánytól
elbóditva
Kivül állok kapudon;
De vajjon mit beszélnek a
Függöny megett, nem tudom.
Már megint elkeseritik
Napját a vén csaplárnak,
Nézd csak, szegény öregünkkel
E korhelyek hogy bánnak.
Száz hirnevet
vett gyakran egy
Odavetett tekintet;
De az ilyen könnyü üzlet
Szép lányokat nem illet.
Az egyik küzd,
fárad mindig
Barátjának élveért;
A másik meg békén várja
A mit a sors reá mért.
E világon mi
sem örvend
Hosszas, tartós lételnek;
Ez a világ bordélyház, hol
Változatost keresnek.
Nem egyéb, mint
hamis pénz az,
Mi közkézen forog csak;
És a balgák azt hiszik, hogy
Alchymián dolgoznak.
Bort igyál,
mert biró, rendőr,
H a f i z és a főpap is,
Ha őket jól megfigyeljük,
Egytől egyig mind hamis.
23.
Eger chodai keszira
Hogy ha isten
minden bünért
Egy büntetést szabna ki,
Az időt s tért betöltenék,
Az emberek jajjai.
Nagy, magas
hegy, gyenge fűszál
Mind egyenlő istennél,
Néha hegynek megkegyelmez,
S egy füszálat elitél.
Nagyok, mint
a föld, büneid
Vagy talán nem hallottad,
Hogy a sok bün setétiti
Koronként el a holdat?
Ruhád széle
tiszta ugyan,
De bünöd mind kiderül,
Ha a vádló megragadja
Ruhád szélét végzetül.
Bűn miatti szégyenemben
Sirnék éjjel szüntelen,
Hogy könyem az imahelyen
Füszálakat növesszen.
Elváláskor annyit
sírok
Hogy barátom a hol jár,
Találkozzék könyeimmel,
S állja utját a köny-ár.
H a f i z, ha
a sah valakit
Megakarna öletni;
Ki volna oly vakmerő, hogy
Ellent álljon ő neki?
24.
Mizenem her nefesz
Kitör minden
lélekzettel
A válás kín belőlem
Jaj, ha hozzád nem jutnak el
Panaszim a szellőben.
Oh, hogy is
ne veszékelnék
S ne jajgatnék szüntelen,
Ha a válás, mint legbőszebb
Ellennel ugy bánt velem!
Táplálékom éjjel
nappal
Búbánatnál nem egyéb;
Távol a te látásodtól
Víg hogyan is lehetnék?
Mióta szűm megégetéd,
S eltávoztál szemembül
Szivemből egy vérpatak foly
Szemeimen keresztül.
Több száz vércsepp
ült pillámra,
S befestette veresre,
Valahányszor gyötré szivem
Az elválás keserve.
Szegény H a
f i z emlékednek
Szentel éjet és napot,
Míg te őt a hű rabszolgát,
Könnyelmün eltaszitod.
25.
Dil mireved ze desztem
Keblemből a
szív kiugrik,
Szivbarátom, segitség!
Különben, jaj, megtudhatnák,
A mi titok eddig még.
Zátony fölött
állt meg hajóm;
Ha kedvező szél fuvall,
Sikerül tán találkoznom
Az ismerős baráttal.
Hitvány mese,
s hazugság, hogy 1)
Tiz nap tart az ég kegye;
Hogy a ki jót tenni akar
Barátjával megtegye.
Rózsa s bor
közt tegnap este
Igy dalolt a fülmile:
"Hozd frissen a reggeli bort,
Ivósereg ülj ide.
Sándor tükre
ez a pohár,
Ha borral telt, az való;
A mi Dárjus országában
Történt, benne látható. 2)
Nemes férfi!
E tettedért
Az ég kegye szálljon rád:
Tudakold meg bár csak egyszer
A te szolgád nyomorát.
E világi élet
savát
Tanuld meg e két szóbul:
Bánj kegyesen barátiddal,
Elleniddel álnokul.
A jó hirnév
falujába
Mentem, de elüzetém,
Ha nem tetszik, változtass hát
Az én sorsom végzetén.
E keserü nedv,
melyet a
Bün anyjának mondanak 3)
Édesebb mint az a csók, mit
Ad a legszebb szűz ajak.
Keservek közt
le ne mondj az
Élvezetről, mámorról;
Mert koldust ez alchimia
Karunna 4) átvarázsol.
Ne légy nyakas,
mert hevedben
Ugy megéget kedvesed,
Mint a gyertyát, mert kezében
Viasszá gyur köveket.
Éltet adnak
e szép lányok
Ha persául csacsognak;
Korcsmáros, menj, s vidd meg e hirt
A jámbor vén papoknak.
H a f i z e
borszennyes ruhát
Nem önkedvvel ölté föl;
Ne foszd meg hát tiszta ruhás
Seich 5) szivednek kegyétől.
1). Rövid ideig.
2). Sándor tükrét a persák talizmánnak tartották s az ő megszerzéseért a Kaf
hegybe kalandoztak s ott a divekkel több kalandot kiállottak. E tükör tulajdonosának
az ég és föld minden titkát megmutatta, s látható volt benne ellenének Dáriusnak
(Dara) minden cselfogása, melyeket aztán könnyen sikerült kijátszania. E csodálatos
tükörnek mestere egy Behramgur sah szolgálatában álló festő volt.
3). Mohammed, próféta a bort a bün anyjának (umm ul chabaisz) nevezi.
4). Karun, a szent írásban Choresz név alatt előforduló gazdag s dölyfös fériu.
Karunt dölyfe miatt Mózes imádságára a föld nyelte el. Róla vette nevét a pyramisok
közelében levő tó Birketul-Karun. Lásd bővebben Korán 28-ik fejezete 76. és
következő verseit.
5). Főpap.
26.
Chodara kem nesin
Ne társalogj
az istenért
Sötét csuhás papokkal,
De lépj inkább ivók közé
Leplezetlen arcoddal.
Mert a csuhát
töméntelen
Piszok folt és szeny födik,
Míg az ivók meze tiszta,
Éljen örök időkig.
Testalkatod
gyenge s azért
Csodálkozom ám nagyon.
Miért türsz egy sereg kámzsás
Barátot a válladon?
E szófikát még
nem láttam
Rosz kedvüen szomorún,
Pedig csak azt illeti kedv,
Ki osztozik komor bún.
Képmutatók gazságától
Nézd e bortelt poharat,
Vértajtéktól forr a szive
S a lant dühre fölfakad.
Hogy ha már
lerészegítél,
Ne ülj mellém józanul;
Ha már adtál innom édest,
Ne adj mérget italul.
Nyisd ki rubin
ajkaidat,
És mámoros szemedet,
Habzik már a bor a vágytól
Egyesülni teveled.
Kerüld H a f
i z forró szivét,
Mert rád könnyen veszélyt hoz:
Az ő keble hasonlit egy
Forrásba jött fazékhoz.
27.
Revnaki ahdi sebabeszt
Az ifjuság bájaival
Virit már a rózsa kert,
S a fülmile a rózsától
Örömhirt ma ujra nyert.
Hajnali szél,
ha a liget
Gyermekihez repülsz át
Mondd kérlek, hogy tisztelem a
Ciprust, bazsalt s a rózsát.
Ha a csaplár
hamis fia
Még hizeleg énnekem
A korcsmának kapuját a
Szemöldömmel seperem.
Ambrapálca 1)
függ fejedről
És fenyeget galádul,
Ne csapdoss, mert fejem már is
Bódult a sok csapástul.
Félek hogy e
faj, melyet a
Buviselő kinevet,
Aljas célul használja fel
Magát is a szent hitet.
Tiszteld isten
barátait,
Mert a Noe bárkája
Olyan port 2) rejt, hogy az özön
Csep vize sem hat rája.
Te a kinek két
marok föld
Örök álmu ágyat ad,
Mondd ugyan mért épitesz te,
Fellegverő várakat.
Szaladj ki a
sors lakából,
S ne kérj tőle kenyeret,
Mert e zsarnok minden embert
Végül tünkre vereget.
Kanaáni hold,
Egyptom
Trónja a te örököd,
Eljött már az ideje rég,
Hogy kinyiljék börtönöd.
Setét hajad
talán ujból
Forral gonosz terveket?
Zilálódni, bonyolulni
Látom ambra fürtidet.
Bort igyál és
élvezz H a f i z,
Dőzsölj, ámde vigyázz jól,
Hálóba ne csalasd magad
Mint mások a Korántól.
1). A göndör fürtök.
2). A por alatt a porból formált embert érti, itt Noet, isten emberét. Őt a
vizözön nem érdekli, s nem is fél tőle, mert isten őrködik felette.
28.
Bemulazimani szultan...
A szultánnak
udvarába
Ki viszi meg kérelmem?
"Ha király vagy, ne üzz koldust
Udvarodból hidegen!"
Vágytársim,
a divek 1) elől
Elmenekszem uramhoz:
Tán e nagyobb csillag majd a
Kisebbekhez segélyt hoz.
Egy világot
borít lángba
Két arcodnak lángtüze,
Ha zsarnok vagy és kegyetlen
Mi hasznod van belüle?
Van zendülés
szerelmesek
Országában hidd ezt el,
Ha megjelensz hold - arcoddal,
S karcsu cyprus termettel.
Egész éjjel
remény táplál,
Hogyha majd felkél a regg,
Ő általa barátomtól
Édes örömhirt nyerek.
Sötét pillád
mond talán vér-
Itéletet felettem?
Gondold meg, hogy könnyen téved,
S vigyázz kérlek szerelmem.
Varázs-szemed
tévedésén
Szivem vérben uszik most;
Nézd kedvesem mit szenvedek,
Látod ezt a bősz gyilkost!
Enyhitalt adj
kedvesednek
Istenért, kit korán áld,
Tapasztalni fogod majd a
Regg imának hatályát. 2)
Ha vérzik most
H a f i z szive
Hogy válnia kelletett,
Mi lesz vele szólj barátom,
Ha megjön az élvezet?
1). Daemonok, gonosz
szellemek.
2). A mohammedánok a reggeli imának különös hatályt tulajdonitanak.
29.
Ma bereftim tu dani...
Elköltöztem,
tudod ezt jól
S szivem a bú tépdesi.
Hol kényszerit majdan a sors
Nyughelyemet keresni. 1)
Mint hajfürtöd,
szempillámmal
Szinaranyba foglalom
Annak lábát, a ki tőled
Hirt hoz nekem, angyalom.
Imádkozva jöttem,
jer és
Imádkozzál én velem:
"Áldjon meg az Isten engem,
S járjon hűség lépteden."
Bár fenyitsék
fejem karddal,
Esküszöm a fejedre,
Nincs hatalom, mely fejemből
Szerelmedet kiverje.
Tudod, hogy
az ég bolyongva
Mindenütt üz engemet;
Mert irigyli szivtápláló
Társalgásom te veled.
Ha a világ minden
népe
Vétne talán ellenünk,
Urunk s bíránk bosszút állna
Mindnyájukon érettünk.
Üde arccal tér
majd vissza
Hosszu utról barátom.
Áldott a nap, melyen én őt
Közelemben találom.
Ki azt mondja
tán, hogy Hafiz
Hosszu utat nem tett még;
Mondd, hogy ő a hosszu utról
Töprenkedik réges-rég. 2)
1). Hafiz e költeményt
egyik barátjának Jezdbe való elutazásakor irta.
2). Hosszu ut alatt a halált érti.
30.
Ru ber rahes...
Utporára feküdtem,
de
Nem haladt el mellettem;
Száz kegyet is vártam tőle,
Nem nézett rám egyszer sem.
Óvd meg Isten
ezt a leányt,
Ki sziveket rabolgat;
S hiszi hogy a titkom sirók
Nyilaival dacolhat.
Könyem árja
zsarnokságát
Szivéből nem mosta ki;
Esőcseppnek a kősziklán
Nem maradnak nyomai.
Lábainál mint
a gyertya
Halni vágytam végtelen;
Azt sem tette, hogy mint a szél
Eloltaná életem.
Van-e szivem,
a föld hátán
Olyan balga szivtelen
Ki ne állna nyilad elé
Céltáblául szivesen?
Madarat és halat
vert fel
Szivem siró keserve,
De a csalfa fekhelyéről
Fejét fel sem emelte.
H a f i z, a
te dalaid oly
Kellemesek, édesek,
Hogy annak, ki egyszer hallá
Emlékébe vésetnek.
31.
Szubheszt szakia...
Regg van csaplár,
jer, s rubin-bort
Poharamba tölts nekem;
Sürögj, forogj, mert az ég is
Sürög forog szüntelen.
Mielőtt a hitvány
világ
Elpusztulés romba hull;
Add, hogy én is romba dőljek,
Tölts hát bort a palackbul.
A pohárnak keletéből
A nap fénye felszállott;
Hogy ha az élv gyümölcse kell,
Kelj fel s hagyd el az álmot.
Ha agyagom sors
ujjai
Borkancsóvá gyömüszlik,
Töltsd meg akkor piros borral
Koponyámat szinültig.
Nem vagyok én
bünbánó, de
Erényes meg épen nem:
Azért ha bor van kezedben
Csak ugy beszélj én velem.
Szent dolgot
tesz H a f i z, aki
Bort imádni letérdel,
Kelj fel hát, s jer magadat ily
Szent dologra tökéld el.
32.
Dil ez men bered...
Elrabolta szivem
aztán
Arcát rejté tőlem el;
Istenemre, mért játszik ily
Zsarnokul az emberrel?
Majd megölte
szivem reggel
A setét bú magánya;
De jött kegyes álomképe
S életemet megszánta.
Mért ne sirna
mint tulipán
Szivem véres könyeket?
Ha szemének nárciszával
Elbóditá fejemet?
Keleti szél,
adj ha tudsz irt,
Ideje már régóta;
A vágy kínja fenyeget, hogy
Életemet eloltja.
Mint a gyertyát
tüzhalálba
Vitt engemet csábitóm,
Könyez most a palack értem,
És jajgat a barbiton. 1)
Kimondja, hogy
orvosom, míg
Szivgyötrő kín égetett,
Elrabolni igyekezett
Tehetetlen lelkemet?
Elmondjam-e
szeretteim
S barátaim körében,
Hogy kedvesem i g y beszélt és
Cselekedett m á s k é p e n ?
H a f i z z
a l az ellenség sem
Tenné meg azt, mit ő tett:
Szive ellen mérgesnyillal
Fegyverzé a szemöldet.
1). Barbud által feltalált hangszer.
33.
Ez dide chuni dil
Szivem vére
szememen át
Arcomra foly örökké;
De mit szemed miatt sirtam
Szemed észre nem vevé.
Szivemnek legbensejében
Egy titkos vágy rejtve él;
E vágy miatt dönti romba
Szivemet a lenge szél.
Könyes arcom
barátomnak
Ut-porára fektettem;
Jól teszi hát barátom, ha
Ugy gázol el felettem.
Szemem könye
patakként foly,
S bárki megy el mellette,
Ha kőből is volna szive,
Sajnálkoznék felette.
Éjjel-nappal
civakodom
Szemem hulló könyével,
Mert nem akar az ő kedves
Laka előtt folyni el.
A fényes nap
ruházatját
Széttépdesi irigyen,
Valahányszor drága holdam
Megjelen az ég íven.
Mikor H a f
i z csapszékbe megy,
Szive repes örömtől;
Mint a szófi örül, hogy ha
Visszajött a szent földről.
34.
Ej gaib ez nazar...
Te, ki szemem
elől tüntél,
Óvjon Isten védkeze:
Becsüllek és szeretlek bár,
Tüzed összeégete.
Mig siromba
szemföfőmet
Magam után nem viszem,
Hidd el addig ruhád szélét
Nem bocsátja el kezem.
Mutasd szemöld-oltárodat,
Hogy ha jön a virradat,
Kézemelve imádkozzam,
S átkaroljam nyakadat.
Dobjanak bár
mint Harutot 1)
A bábeli mélybe le;
Száz bűverőt varázsolnék,
S velem jőnöd kellene.
Engedd kérlek
kegyességgel,
Hogy mig lángban szivem ég,
Lábaidhoz szemeimből
Gyöngyszemeket hinthetnék.
Küldöttem én
már tehozzád
Könypatakot, száz sóhajt,
Gondoltam a szerelemnek
Magja benned tán kihajt.
Mindig sirok,
s ez a könyár,
Mely növekszik egyre még,
Legyen magja szerelmünknek,
Mit szivedbe ülteték.
Megmentett a
válás-kintól,
Midőn vérem kiönté
A te gyilok-élű pillád;
Áldva legyen örökké.
Halni fogok
lábad előtt
Hűtlen, csalfa orvosom:
De kérdd egyszer: "Beteg, hogy vagy?"
Sz' a kint érted hordozom.
Nem illik már
hozzád H a f i z
Dobzódás, bor, szerelem:
S ha ezekről le nem mondasz,
Kezem rólad leveszem.
1). Lásd I. kötet 43. jegyzet.
35.
Shoster ez fikri mej...
Van e vigabb
gondolat mint
A borkancsó és a bor?
Meg tudom tán tőlük: ha mi
Nem élünk, mi lesz akkor?
Mit emésszen
azért a bú
Hogy az idő eloson?
Sziv és napok hadd tünjenek,
De mi lesz majd akkoron?
Bort igyál s
ne hassanak rád
Az ámító szavai;
Ki fogna az aljas népnek
Szavaira hajtani?
Mondd a fogoly
madárkának
"Segits önnön magadon,"
S ne várd azt, hogy ki lépre csalt
Segélyt neked az adjon.
Okosan tész,
ha vágyaid
Önkezeddel keresed;
Mert különben mit nem vártál,
Az történik meg veled.
A korcsmának
bölcse tegnap
Olvasott egy talánykát;
Fel volt irva a pohárra:
"Ha meghaltunk mi lesz hát?"
Elcsábitá H
a f i z t az én
Hárfám, lantom és dalom.
E tettemért, ugyan bizony
Mi lesz majd a jutalom?
36.
Dus miamed ve ruchszare...
Tegnap este
jött és arca
Lángtól ki volt pirulva;
Tán szivét egy epedőnek
Felgyujtotta ma ujra?
Szerelmesek
gyilkolása,
És a városlázitás
Oly ruha, mely jobban illik
Testére, mint bármi más.
A szerető lelke
az ő
Arcára hat rutaként, 1)
S az ő bájos arca tőle
Uj lángot nyer s ujabb fényt.
Megingat ő igaz
hitet
Hitetlen hajfürtivel,
S arcfényével a kőszivnek
Setétségét üzi el.
Sok vérem volt
szivemben, de
Szememen szétárada.
Uram isten, sokat veszték,
S ő mitsem nyert általa.
Barátodat világért
se
Áruld el, mert mit sem nyert,
Ki Józsefet eladta volt
Hajdan hitvány pénzekért.
Ha mondta is
meggyilkollak,
Mindazáltal beláttam,
Hogy titokban kegyességgel
Viseltetik irántam.
Nyájasan szólt:
Jer, H a f i z o m
Dobd a tüzbe csuhádat.
Hol tanulta, hogy velem mint
Játékszerrel, ugy bánhat?
1). A ruta (szipend) a tüzbe szórva, élesztőleg hat.
37.
Men u inkjari sarab...
Hogy a borról
lemondottam,
Minő mese-beszéd ez?
Hogy férhet ez belátással
Biró ember eszéhez?
Én ki éjjel
zene mellé
Vonultam az ájtattól;
Én járjak most nyilvánosan?
Mit a világ rám nem tól!
Nem ismerem
a kocsmának
Utját végig egészen;
Kitudni, hogy hol végződik
Ez leszen fő erényem.
Hogy nem jár
a szenteskedő
Csapszék utján menthető:
Mert utján a szerelemnek
Isteni kéz vezető.
Észre hozott
a vén csaplár,
S ezért neki hódolok,
Mert a mit az öreg tészen,
Az mind tiszta, szent dolog.
A szófi mond
imát s dölyfös
Én hódolok s bort iszom;
Uram isten, kettőnk közül
Ki áll majd a jobbikon?
Tegnap éjjel
igy szólt egy bölcs,
S álmamból felriaszta:
"Hogyha H a f i z lerészegült
Panaszolhatsz miatta."
38.
Terszem ki esk...
Félek a köny
szétszakitja
Búmnak setét fátyolát!
S a világ egy áradatként
Szétözönlő titkot lát.
Mondják rubin
lesz kavicsból,
Ha megedzi türelem:
Szivem vérzik a nagy kíntól,
Szép rubinom lesz nekem.
Csodálkozom,
vetélytársam
Miért önhitt oly nagyon?
Ne add isten, hogy e koldus
Rangra, polcra juthasson.
Nagy hiuság
rejlik az én
Ciprusomnak fejében,
Vajjon övét kezeimmel
Sikerül-e felérnem?
Nyilaztam rá
minden zugból
Remélve, hogy talán tán
A sok közül egyik mégis
Megakad a céltáblán.
E királylak,
melyben te mint
Hold tünsz fel a szemeknek
Sok nemes főt látott amint
Küszöbödön hevernek.
Szerelmed alchímiája
Arcom tette arannyá:
Igaz arany lesz a porból
Hogyha kegyed hat reá.
Alak, szépség
nem elég még,
Kell hozzá sok eszesség.
Hogy az okos, eszes ember
Tetszését megnyerhessék.
Elmegyek a csapszékbe
s ott
Igazságot keresek;
Menekvést a bú kezéből
Csupán csak ott nyerhetek.
Drága lélek,
esetemet
Kedvesemnek vidd hirül,
De hogy a regg meg ne hallja,
Vidd meg észrevétlenül.
Ha bánat ér,
ne dobd oda
Martalékul magadat;
Jobb adj hálát, mert különben
Roszból rosszabb fakadhat.
Szív, ne aggódj,
légy türelmes,
Megéred még talán azt,
Hogy az estre hajnal virrad,
S fényt reád a nap áraszt.
H a f i z, minthogy
pézsma haja
Ott van már a kezedben,
Ne is lehelj, mert a szellő
Megtudhatná különben.
H a f i z kikél
sötét sirból
S megcsókolja lábadat;
Mihelyt érzi, hogy a hantra
Piciny lábad rátapad.
39.
Gercse ber vazi sehri...
Habár nehéz
megmondani
Papomnak az igazat:
Igazhitű még sem lesz míg
Álnokságán ki nem ad.
Tanulj inni,
de légy kegyes,
Mertha latba érdem kell,
A barom, hogy bort nem iszik
"Ember" szót nem érdemel.
Isten szava
önmaga tesz,
Dobogj szivem nemesen;
Mert daemont az álnokság még
Salamonná nem teszen.
Áldásra a tiszta
anyag
Fogékony csak egyedül, -
Kavics, agyag korállá és
Gyönggyé sohsem tömörül.
Szeretek és
remélem hogy
E legszentebb művészet,
Mint a többi művészetek
Ködbe el nem enyészhet.
Tegnap igy szólt:
Várj holnapig,
Hogy vágyid beteljenek.
Isten, légy te közbenjáróm,
Hogy szavát ne szegje meg.
Szelid csendes
lelkületet
Kérek égtől számodra,
Nehogy zsarnok kezed keblem
Megint romba gázolja.
H a f i z, mig
a kis paránynak
Bátorsága hiányzik,
Nem igyekszik felhatolni
A fényes napvilágig.
40.
Jad bad anki...
Emlékezzél,
midőn titkon
Rám tekintél egykoron,
S szerelmednek tollvonása
Tündöklött az arcomon.
Emlékezzél,
hogy szemeddel
Szivemet meggyilkolád;
S cukorajkad, miként Jézus
Mivelt aztán szent csodát.
Emlékezzél frigykörünkre,
Hol hajnalig bort ivánk;
Magam voltam ott: s barátom,
S isten látott csak mi ránk.
Emlékezzél,
midőn holdam
Fejét körülkötötte,
S hirnöke, az ujhold ott állt
Kengyelében mögötte.
Emlékezzél,
midőn én a
Korcsmát vettem lakhelyül,
Megleltem ott mindazt a mi
Hiányzik a mecsetbül.
Emlékezzél,
hogy a pohár
Onixa felkacagott,
S egymásnak hogy mesé'gettünk
Én és rubin ajakad.
Emlékezzél,
hogy arcodtól
Vágyam lángra gyuladott,
És szivem oly bátran mint a
M o l y 1) körülte forga ott.
Emlékezzél,
hogy illemes
Mulatságunk közepett
A hajnali bor néha mint
Részeg nagyot nevetett.
Emlékezzél,
hogy gondosan
Jó helyekre szétosztád
H a f i z, drága költő-kincsét,
Kifuratlan gyöngysorát.
1). A na p e r v a (bátran) és p e r v a n e (moly) közötti szójátékot némileg megközelitette.
41.
Dsemaleti afitab...
Legyen bájad
minden szemnek egy-egy nap,
Legyen arcod a bájnál is bájosabb.
Fürteid mint
huma tolla fényesek,
Szárnyid sahkat, királyokat védjenek.
Kinek szivét
hajad le nem kötözé,
Legyen, mint az zilált, kuszált örökké.
Ki arcodba nem
szerelmes eddig még,
Annak szive önvérében fürödjék.
Bálvány, mikor
szemed nyilát löveli,
Céltáblául, kérlek, szivem szemeld ki.
És ha cukorajkad
csókot osztogat,
Lelkem ajka nyerje édes csókodat.
Minden percben
uj szerelmet ébresztesz,
Nőjön azért uj báj is a régebbhez.
H a f i z lelke
keres sóvár szemekkel,
Arcodat a sóvár elől ne rejtsd el.
42.
Huszni tu hemise...
Bárcsak nőne
bájad mindig egyiránt,
S leszen arcod egész évben tulipánt.
Szerelmednek
gondolata agyamban
Nőjön folyton, amig csak egy napom van.
A világi minden
szépek alakja
Hódol neked, midőn fejét meghajtja.
A ligeti cyprus
bármily egyenes,
Termetedhez képest görbe, mint egy S.
Minden szemet,
mely zavart, ha rád tekint,
Boritson el szive vére tengerkint.
Hogy szemeddel
hódits mentől több szivet,
A bűverőt hatalmadba keritsed.
Kinek szivét
érted a bú tépte szét,
Veszitse el nyugodalmát és eszét.
Rubinod, mint
H a f i z lelke, szent nekem,
Ne érintse meg azt soha nemtelen.
43.
Diger ze sach...
Cipruságom,
megint igy zeng
A türelmes csalogány:
"Gonosz szem ne akadjon meg
Szép rózsámnak az arcán."
Hálából, hogy
te vagy, rózsa,
A szépségnek királya
Ne nézz büszkén a szerelmes
Fülemile madárra.
Habár fáj is,
hogy elváltunk,
Nem panaszlok fölötte,
Mert a hol nincs válás, ott nincs
Viszontlátás öröme.
Ez a jámbor
szenteskedő
Hurit remél s palotát:
Palotám a csapszék nekem
És hurim a jó barát.
Hárfa mellett
bort igyál és
Hagyd a világ nyomorát,
Hogy ha mondják: Ne igyál bort,
Mondd: "Az isten megbocsát."
Mig zenében,
lakomában
Gyönyörködnek némelyek,
Én örömet szerelmemnek
Bánatában érezek.
H a f i z, minek
panaszkodnál?
Fáj a válás kínja bár,
Válás után találkozás,
Éjjel után nappal jár.
44.
Sarab u isi nihan...
Titokban a bor,
s szerelem
Hidd el, nem ér semmit ám;
Ivók közé vegyülök én
Mondjon kiki bármit rám.
Oldd fel szived
csomóját és
Ne törődj te az éggel,
Mert csomóját bölcs mérnökök
Nem oldották ma még fel.
Ne csodáld,
hogy forg az idő,
Mert a sorsnak kereke
Egymásután milliónyi
Ily regét leperege.
Hódolattal tartsd,
kérlek a
Poharakat kezedben,
Sahok voltak e borkupák,
Dsemsid, Kobad, meg Behmen. 1)
Ki mondja meg
hol mulat most
Kejkavusz és Kejkobád? 2)
Ki mondja meg, hogy hordta el
A szél Dsemsid tronusát?
Sirinjével 3)
Ferhad élni
Határokon tul kivánt;
Azért ma is szivvérétől
Piroslik a tulipánt.
Jer, oh jer
és percekre bár
Temess borral romokba,
Hát ha tán e rom közt akad
Kincs jutalmul számomra.
A tulipán belátta
hogy
A sors-végzet hütelen;
Kezeiben borpoharat
Azért tart ő szüntelen.
Sok bút szerzett
szerelme már,
Hadd szerezzen, nem bánom;
Mindazáltal bübájos szem
Ő reá ne találjon.
Ugy mint Hafiz,
hárfa mellett
Kezed pohárt ragadjon:
Mivel minden földi öröm
Függ csak selyem szalagon.
1). A Kejani dynasztiából
való három hős fejedelem.
2). Szintén az előbbi dynasztia fejedelmei.
3). A költők által gyakran megénekelt szerelmes pár.
45.
Dila csendem berizi chun...
Sziv, meddig
foly szememből vér?
Szégyeld magad igazán,
Te pedig szem, szunnyadozz el,
S igy tedd, mit a sziv kiván.
Istenem, hát
lányom karját
Csakugyan megcsókolom?
Nem hiában küldtem hozzád
Minden reggel fohászom?
Megnyertem a
földi s égi
Üdvöt, miért esengtem;
Hárfa hangot élvez fülem,
S fürtjét tartom kezemben.
Szegény ember
gabonáját
Szélként meddig rabolod?
Kegyből legyen magtárad és
Abból vesd el a magot.
Palotádból nem
lesz soha
Gazdag csini képterem,
Mégis fürtid ecsetével
Fess egy képet énnekem. 1)
Szivem, hogy
ha kínok között
Virasztasz több éjen át,
A hajnali szél neked majd
Jó hirt hoz és élvet ád.
Egy hold arcu
borral kinált,
Térdén tartva poharat;
"Lemondtam már," szólott H a f i z
Eredj, szégyeld magadat.
1). Ereszd le fürteidet s azok holdarcodra borulva festményt képeznek.
46.
Dani ki csiszt devlet?...
Tudod-e, a boldogság,
mi?
Láthatni a barátot.
Inkább lennék falujában
Koldus, mintsem sah amott.
A test, hogyha
lelke kiszáll,
Könnyen teszi magát túl;
Oh, de nehéz elszakadni
Rokonkeblű baráttúl.
Szorult szivvel,
mint a bimbó
Sietek a kertbe ki,
S jó hiremnek mezét kezem
Szét fogja majd fejteni.
A rózsának,
mint a zephir
Mondok rejtett titkokat
S hallgatom a szerelmi dalt,
Mit fülmile csattogat.
Nyomj egy csókot
barátodnak
Ajakára ha lehet.
Máskép majd a bánat rágja
Ajkadat és kezedet.
Zsákmányold
ki az együttlét
Örömét, mert mihelyütt
Elköltöztünk, nem lehetünk
Egy percig sem mi együtt.
H a f i z, mondád,
Sah Manszurnak 1)
Kiesett már kegyéből;
Bird rá, nagy ég, hogy e dervis
Gondját ujra venné föl.
1). Különös jóltevője volt Hafiznak. Lásd Hafiz élete 18. lap.
47.
Sebi kadr eszt...
Itt az erő éjszakája
Válásra nem gondolok.
Áldással jár e szent éjjel,
Míg a hajnal jönni fog.
Erős, szilárd
s állhatatos
Legyen szived szerelme,
Mert ez uton nincs oly ügy, mely
Jutalmazást ne lelne.
Sohsem fogom
megbánni, hogy
Hódolok az ivásnak,
Bár fenyegetsz elválással
S kígyót békát kiáltnak.
Szivem eltünt,
s nem is láttam
Őt ki ezt elrabolá;
Jaj, ez a kín, e zsarnokság,
Vajjon tart-e még soká?
Jöjj fel, hajnal,
az istenért,
Egész diszben, fényesen.
Mert setétben érzem magam
A válási éjjelen.
H a f i z hogyha
hűséget vársz,
Búdat viseld békén el,
Mert üzletben együtt jár a
Veszteség a nyeréssel.
48.
Csu afitabi mej...
Hogyha feljő
a bor napja
A pohárnak hajnalán,
A korcsmáros arcakertjén
Terem ezer tulipán.
A zephir a rózsa-főre
Fodroz jácint fürtöket,
Ha illatot pézsma-hajad
A ligetbe küldöget.
Sziv, ne remélj az ég hitvány
Asztaláról semmit se,
Egy falást sem ad, hogy százas
Kint ne adna felibe.
Különös egy
hangja van az
Elválási panasznak,
Legcsekélyebb részére még
Száz könyvben sem akadnak.
Ha mint Noé
békén türöd,
Hadd duljon a vizözön;
Mulik a baj, és nyomába
Ezer éves öröm jön.
Fáradságod nem
elég, hogy
Érhess vágyid gyöngyéig;
Agyrém hinni, hogy az az ügy
Magától megtörténik.
Ha kegyednek
szele H a f i z
Sirja felett lenge el
Teste pora százezeres
Ujjongással rá felel.
49.
Der ezel her ki o befeizi...
A ki örök idők
óta
Méltó az üdv kegyére;
Vágyainak poharát az
Nyomja mindig keblére.
Midőn épen föltettem, hogy
Borivásról lemondok:
Szóltam: Ha e fa gyümölcsöz,
Csak bánatot hozni fog.
Hordozzak bár
liljom fehér
Szőnyeget a vállamon;
Kérdik: "Hát a muszulmánnak
Ruháján borfolt vagyon?"
Magányomban
tán a pohár
Fénye nélkül üljek-e?
Ugy illik hogy fényes legyen
A bölcs ember rejteke.
Bor- és gyertyalángtól
legyen
Fényes az én rejtekem;
Ha a részeg rózsa-szakán 1)
Erényről szól, esztelen.
Barátok közt,
hol tavasszal
Szerelemről foly a szó
Ki a kinált borpoharat
Ki nem issza szánandó.
Légy magasratörő
mindig,
S bár nem gyémánt poharad,
Részegeknek legbecsesebb
Rubinja csak bor marad.
Ha jó hír kell,
édes szivem
Rosztól magad megójad;
Mert ha rosszal társalkodol
Roszat mondnak terólad.
Bár esztelent
tenni látszom,
Senki ezt el ne higyje,
Mert e téren a gazdag sah
Szegény koldus irigye.
Tegnap szólt
egy szenteskedő:
"H a f i z titkon borozgat"
Drága szentem, titkon szabad,
Nem tesz vele gonoszat.
1). Tavasszal.
50.
Muzsde ei dil...
Örülj, szivem,
éltetadó
Messiásod közeleg,
Valakinek közelgését
Jelentik e hüs szelek.
Válás kinja
miatt ne sirj,
Szived jajjal ne tépd fel;
Segitség jő, szólott a sors, 1)
A mint kérdém az éjjel.
Nem csak engem
örvendeztet
Az eimeni tüzcsoda; 2)
Mózes is a tüzszikrának
Reményében ment oda.
Nincsen aki
lakhelyedhez
Koronként el ne járna,
S mindenkinek, ki oda megy
Különböző a vágya.
A kedvesnek
lakását még
Nem tudta meg, de senki;
Annyit tudunk, hogy lakását
Egy csengetyü jelezi. 3)
Adj egy kortyot,
csak is egyet,
Mert a hol bort nemes mér,
Egyet kér ott minden ember,
Több kérést ott nem esmér.
Ha barátom tán
kérdezi:
Mit csinál még betegem?
Mondd siessen, mielőtt még
Az utolsót lehelem.
Kérdjétek meg,
mit csinál a
Fülmile a kertbe len?
Mert az elzárt kalitkában
Panaszkodik szertelen.
Tőrt vet H a
f i z szive után;
Barátaim, mondjátok:
Nem hasonlit sólyomhoz ki
Hitvány légyre sovárog?
1). A sorsbökés
(tefaul) nagyon divatos eljárás keleten. Lásd I. kötet 16. lap 1. jegyzet.
2). Az eimeni völgyben látta Mózes az égő csipkebokrot.
3). A csengetyü (dsersz) keresztény lakását jelzi a keletieknél.
51.
Ger meiferus hadset...
Ha a csaplár
borivókat
Szükségükből kisegit:
Vészt hárit az ég fejéről,
S megbocsátja büneit.
Csapláros a
jó mértékkel
Mérd ki mindig borodat,
Különben az irigy koldus
Rólad roszat mondogat.
Dalnok dalold:
"Végzet szerint
Hal meg itt len mindenik!"
És ki e dalt nem énekli,
Isten ellen vétkezik.
Bölcs ember,
ha akár öröm
Akár bú jő fejedre,
Ne keresd az okát másban,
Ezt az Isten szerezte.
E műhelyben
a hol nem látsz
Bölcset, nemest igazit,
Ez a hitvány ember gőggel
S büszkeséggel mit vakít?
Hiszem hogy
a búból fakad
Majd az üdv és szerencse,
Csak az utas fogadását
És szavát meg ne szegje.
Nekem, ki a
szerelem és
Mámor kínját érezem,
Csak a barát rubin ajka,
Vagy tiszta bor gyógyszerem.
Borszomjában
halt meg H a f i z
S szerelmében megégett.
Hol van Jézus, hogy csodája
Adna neki uj éltet?
52.
Muasiran ze herifani...
Szívrokonim,
az éjjeli
Borivókra gondoljatok;
Kik őszintén szolgáltak, a
Hű szolgákra gondoljatok.
Mámorban a hárfa
s csákán 1)
Felviditó hangja mellett:
Szerelmesek panaszára
S jajjaira gondoljatok.
Ha a remény
karjaival
Fogjátok a lány derekát:
Régen eltünt barátságunk
Idejére gondoljatok.
Ha a csaplár arcán a bor
Lángja visszatükröződik:
Dal s zene közt szerelmesek
Sorsára is gondoljatok.
Mégse, mégse
gondoljatok
Arra aki hőn szeretett:
A világnak hűtlensége
S forgására gondoljatok.
Ha megvadul,
s féket veszít
A szerencse paripája:
Ostort fogva régi uti
Társatokra gondoljatok.
Ti kik a hír
székén ültek,
Lakozzék kegy szívetekben:
H a f i z r a és magányának
Küszöbére gondoljatok. 2)
1). Persául cságáne
a csengőkkel megrakott bot.
2). E gazelt mutatványul az eredeti rímeléshez híven adtam vissza, még a rímet
képező szót (jad arid - emlékezzetek) is megtartottam.
53.
Huszn u dsemali tu...
Szépséged az
egész földet
Széltől hosszig befogta;
Az égi nap szégyenülve
Néz a földi szép holdra.
Bájaidnak szemlélése
Szükséges a népeknek,
Angyaloknak tiszte az, hogy
Bámulva rád nézzenek.
A negyedik égnek
napja 1)
Fényt kölcsönöz arcodtól,
S a hetedik föld, 2) hogy nem lát
Görnyedez a nyomástól.
Holt lélek az,
mely zsákmányul
Magát neki nem adja:
Csonkitásra érdemes csak
Az a test, mely nem rabja.
Lába porát megcsókolnom
Vajjon mikor sikerül?
Csak a szellő viheti még
H a f i z vágyát híreül.
1). A keletieknél
nyolc ég van s a negyediken ragyog a nap.
2). Hét föld van és ezek mind egymás felé vannak rakva rétegenként.
54.
Szahar bebui gulisztan...
Kimentem a kertbe
reggel,
Rózsa nyilott oda kin:
Reméltem, mint fülemile
Elmulik majd ott a kín.
A telt rózsa
szép arcára
Tekintettem merészen,
Mely ragyogott mint szövétnek
Az éjjeli setétben.
Oly büszke volt
szépsége- és
Ifjusága érzetén,
Hidegséggel száz sebet vert
A fülmile kebelén.
A nárcisznak
szemében köny
Rezegett a vágy miatt,
S a tulipánt száz sebet vert
Szivébe a gyász miatt
A liliom kardnyelvével
Sujtott szemrehányólag;
A szironták szája tátva
Mint a rágalmazónak;
Majd mint kinek
istene bor
Tartott tele palackot;
Majd mint ivók rabja a vén
Csaplár pohárt ragadott.
Mint a rózsa
ifjuságod
H a f i z vigan élvezd át;
Mert a követ nem felelős
Azért, a mit hirül ád.
55.
Mera mi bini...
Rám tekintesz,
s kínaimat
Minden percben növeszted,
Rád tekintek, s percenként nő
Vágyam, lángom éretted.
Mért nem kérded,
hogyan vagyok?
Mond, mit tervelsz ellenem?
Nem gyógyitasz, tán nem tudod
Kínok kínját szenvedem.
Jogos-e, hogy
porba tiporsz
S büszkén mégy el mellettem?
Jer és kérdezd, hogyan vagyok?
S utporodra lefekszem.
Kezem ruhád
csak a sirnál,
Előbb ki nem bocsátja
S ha siromhoz jösz porom is
Kapaszkodik ruhádba.
Szerelmi búd
lélekzetem
Fojtja s mégis ámitasz.
Tönkre tettél s nem gyógyitasz,
Mondd, mikor jön már vigasz?
Visszakértem
fürteidtől
Szivem, setét éjszakán;
Láttam arcod, s ajkaidnak
Élvpoharát szihatám.
Keblem ölelt,
s láttam hajad
Mindig inkább fodorul;
Ajkam csüngött ajkadon és
Szivem adtam zálogul.
S midőn a zöld
mezőn járni
Egymagadban láttalak,
Sápadt halvány arcaimon
Folyt alá egy vérpatak.
H a f i z z
a l csak te légy nyájas
Hadd sápadjon ellenem;
Te légy meleg s ellenemnek
Hidegségét megvetem.
56.
Der heme deiri mugan...
A mágusok lakában
1) nincs
Több mint én oly esztelen;
Borért zálog lett csuhám itt,
Könyvem megint más helyen.
Szivem, mely
egy király tükre 2)
Portól fedett át meg át:
Isten, olyan barátot adj,
Mi mindenbe jól belát.
Szakadt rólam
szemem könye,
S megdagadt mint nagy árok.
Remélve, hogy partjain egy
Karcsu fára 3) találok.
Hozd, kérlek
a borhajót, mert
Ha nem látom barátom,
A bú miatt tenger fakad
Szemem minden zugában.
Boráruló bálványomnak
Felfogadtam hitemül
Bort nem iszom, hacsak körünk
Disze, éke itt nem ül.
Szerelmről tüznyelvével
Csak a gyetya lángja szól:
Míg a szegény szerelmes moly
Elnémul az ájtattól.
Nekem, aki lányt
imádok,
Másról ne is szóljatok:
Mert a lányon s boron kivül
Másra nem is gondolok.
Ha a nárcisz
dicsekszik, hogy
Kacsint ő is, miként te:
Ne haragudj, mert épszemű
Helyett vaknak ki hinne?
Milyen bájos
volt az a dal
Hárfa és dob kisérvén,
Melyet reggel a korcsmában
Énekelt egy keresztyén!
Ha mindenben
ugy mint H a f i z
Tesz az igaz muszulmán,
Jaj akkor, ha még holnap is
Van a mai nap után.
1). Korcsmában.
2). Szivem, mely az isten tükre, bűnöktől van elboritva.
3). Kedvesemre.
57.
Murgi dilem thairiszt...
Az én szivem
szent madárka
Lakik az ég trónusán;
Kivágy teste kalitjából
A világot megunván.
Ha majd egykor
szivmadaram
Porhonából felrepül,
Másodszor csak az ő drága
Küszöbére települ.
Ha kicsapong
szivmadaram
Felrepül a szidrára; 1)
Mert tudd meg, az égi gömb csak
Sólyomunknak lakása.
A legnagyobb
üdv árnyéka,
Mely éltet egy világot:
Ha madaram szárnyaidat
A föld felett kitárod.
Szellembánya
adta testét,
Lelke előtt nincs határ;
A két égben, hol az égi
Kerék forog, ő ott jár.
Madaram csak
legmagasabb
Sphaerákban tud fényleni;
Tápot, italt mást nem ismer
Csak azt, ami édeni.
Szegény H a
f i z, ki egységet
Tanitál csak egyedül:
Szellem-ember-egység tanát 2)
Huzd tolladdal keresztül.
1). Az éden fáját
szidrának hivják.
2). Hagyd el Hafiz azt a tant, hogy az imádó és imádott az isteni szeretet magas
mysteriuma által eggyé olvad.
58.
Ba muddai megujid...
Ne avasd az
ellenséget
Szerelem s bor titkába;
Hadd haljon meg ezek nélkül
Önzésének kínjába.
Örülj, bár mint
esti szellő
Hitvány semmivé lettél,
E pályán a betegség jobb
Egészséges életnél.
Hogy tudnék
egy üdv zugában
Lemondani mámorról,
Mikor két szép nárcisz szemed
Nekem mindig arról szól?
Légy szerelmes,
mert az élet
Gyorsan telik, nem vár rád,
Míg vágyaid remélt képét
Műhelyében meglátnád.
Barátodnak küszöbén
az
Égi üdvöt ne vedd fel;
Különben a fejszédítő
Magaslatról leesel.
Szur a tövis,
de érette
Elnézést a rózsa kér;
Kedvvel iszunk keserű bort
Édes izű mámorér?
Szófi hive kis
pohárnak,
Ha f i z rabja kancsónak;
Rövid ujjas szófi, hosszú
Ujjaid nézd kilógnak.
59.
Jek du dsamem...
Egy-két pohár
jutott reggel
Véletlenül kezembe;
Édes volt a bor mint csókod
Szép csaplárné menyecske.
Mámor között,
hozzád, elvált
Hitvestársam "ifjuság"
Visszavágytam, de a válást
Mindörökre kimondták.
Távol részeg
szemeidtől
Kivántam egy zugocskát,
Ámde ives szemöldöddel
Türelmem elrabolád.
Álomfejtő, fejtegess
jót,
Mert a nap azt jósolá
Nekem reggel álmomban, hogy
Meglátom őt nem soká.
Vándorutam állomásin
Akárhová léptem én,
Az üdvöt és kacérságot
Egy helyen nem lelhetém.
Poharat adj
pohár után,
Mert olyan ut az élet,
Hogy szerelmes vagy kétszinű
Az, ki egyszer rálépett.
Épen midőn H
a f i z keze
Összeirta ezt a dalt,
Incselkedő vágya egy szép
Eszmemadárt tőrbe csalt.
60.
Di pir meiferus...
Tegnap szólt
az öreg csaplár:
- Legyen áldott emléke! -
"Bort igyál és feledd a bút,
Mely szivedet feltépte!"
"Porba
dönti," válaszoltam,
A borivás hírnevem,
Ő pedig szólt; "fogadj te szót"
"Ami meglesz, hadd legyen!"
Kisiklik majd
kezed közül
Tőke, haszon, veszteség;
Ezek szived ne viditsák,
Se búval ne epesszék.
Ha kapkodol
hitványságon,
Kezed markol levegőt,
Mely szétdönté Salamonnak
Trónját ezer év előtt.
Nincsen rózsa
tövis nélkül,
Nincs bú nélkül élvezet;
Ez a világ törvénye; mondd,
Ellene ki mit tehet?
Töltsd meg borral
poharadat
És füleddel vigyázz jól;
Hős tetteket mesél neked
Dsemsidről s Kejkobádról.
H a f i z ha
a bölcs tanácsa
Kedved búsra hangolá,
Csak röviden szólok hozzád:
"Éltessen az ég soká!"
61.
Heveszi badi beharem...
Tavasz szellő
után vágyva
Zöld mezőre utaztam;
Illatodat hozván a szél
Elrabolta nyugalmam.
Ahol csak van
egy szív, annak
Utját állod szemeddel;
Nem egyedül beteg szivem
Az, mely ekép veszett el.
Jött az ezüst
könycsepecske
S arcszinemet elvette;
Az aranyért, mit elrablott
Aranyt adott helyette.
Könyem árja
ki az utra
Mosta kemény kőszived:
Szemem s ajkam tengerárja
Követ könnyen elvihet.
Örömömet éjjel
a vágy
Bilincsébe veretéd;
S visszaverte a bú serge
Az én eszem seregét.
Megtámadott
a töröknek
Pillája s nyilszemölde;
S ciprusomnak fürt-handsárja
Nyugalmamat megölte.
Dicsekedett
ajkidon a
Pohár bor, hogy éltetőd;
De éltető ajkaiddal
Kioltád a vakmerőt.
Fülmiledalt
H a f i z előtt
Senki soh'se dicsérjen;
Papagájnak nem emlitjük
A fülmile nevét sem.
62.
Ananki chakra...
Bárcsak ő, ki
nézésével
Port változtat arannyá;
Szeme zugát kegyességgel
Néha felém fordítná.
Orvosoktól,
kik gyülölnek
Betegségem titkolom;
Mert csakis a szellemország
Gyógyszertára orvosom.
Jólétünknek
magva nem a
Borivás és szerelem;
Jobb, ha ügyem az egy isten
Nagy kegyébe helyezem.
Nem emelte le
a kedves
Szép arcáról a fátyolt:
Hát a gonosz világ egy ily
Bájost mégis mért vádolt?
Most a függöny
megett bátran
Foly ugyan a gonoszság;
De mit tesznek akkoron majd
Ha a függönyt felvonták?
Ne csodáld,
ha dalaimra
Felsirnak a kavicsok,
Mert az érző szivnek hangja
Kőszivre is hatni fog.
Légy okos mert
a szerelem
Árverező piacán,
Csak az okos alkudozhat
Érték szerént igazán.
Bort igyál,
mert száz bün is ha
Mást nem csal, nem ámítgat,
Nem oly rosz mint csalárdságon
Alapuló áhitat.
Azt a ruhát,
melyet József
Oly diszesen viselt volt,
Testvérei irigysége
Szennyezi mint véres folt.
Jöjj a korcsma
vidékére,
Hogy az ivók csoportja
Hő imáját fel az éghez
Te éretted zokogja.
Irigyektől látatlanul
Szólits engem magadhoz,
Mert a nemes csak istenért
És csak titkon adakoz.
Ne várj H a
f i z tartós élvet,
Azt sohasem éred el;
Mert a koldus boldogsága
Fejdelmet nem érdekel.
63.
Humai evdsi szeadet...
A legfőbb üdv
humája 1) van kezemben.
Hogyha elmégy véletlenül mellettem.
Mint hólyagot
külahm 2) vigan feldobom,
Ha arcodat visszaveri palackom.
Ha az égre vágyam
holdja feljőne
Egy sugár tán felsüt az én tetőmre.
Ha trónodhoz
nem érnek a szelek sem,
Üdvözletem hozzád hogyan küldhessem?
Szivem, lelkem
feláldoztam ajkidnak,
Remélve hogy egy csep élvet csak adnak.
Fürtöd, szólt,
hagyd játékból ki lelkedet,
Mert hálómba már több ilyen vad esett.
Sorsot vess
mig kimennél a kapuba,
Nevemet a szerencse tán kihuzza.
Mihelyt H a
f i z lábporodról szólt nekem
Rózsaliget illatárját érezem.
1). Huma, tulvilági
madár.
2). Persa üveg, melyet asztrakan bőrből készitenek.
64.
Csil szal reft...
Negyven éve
folyton folyvást
Dicsekedem immáron:
Hűbb szolgája a csaplárnak
Mint én, nincs a világon.
A vén csaplár
áldott kegye
Nagyon sok jót tett velem,
Sohasem volt kristály tiszta
Bortól üres serlegem.
Szerelmi rang
s méltóságban,
Ivók által tisztelten,
A korcsmában ott ülök én,
Mindétig a diszhelyen.
Ne itélj meg,
s ne gyalázz hogy
Seprőt iszom szüntelen;
Ruhám foltos, ámde mindig
Tiszta az én ösvenyem.
Uram, ámbár
solyma vagyok
Én a legjobb királynak
Mért van az, hogy vágyaimnak
Fészkéből ők kizárnak?
Kár, ha van
a ligetben még
Fülmile mint én vagyok,
Édes nyelvem dacára mint
Liljom mégis hallgatok.
Persiának lege,
vize
Sok suhancot ápolván,
Ki tart velem? E vidékről
Kihurcolom sátorfám.
H a f i z ha
a csuklya alatt
Még több pohárt üritnél,
Tetteidnek fátyolát majd
Felfedem az ünnepnél.
Turan sahnak,
1) a boldognak,
A ki kegyel oly nagyon,
Hogy jóságát rabszij gyanánt
Ott viselem nyakamon.
1). Turansah, Haszan Sahnak és fiának Uveisznek vezire. Ő maga is, mint e királyok az Ilchan törzsből való és igy a királynak rokona volt.
65.
Feszadi csarch nebinend...
Nem látják és
nem hallják a
Sorskeréknek gazságát;
Hiában, a süket nem hall,
S kinek szeme vak nem lát.
Sokan, kiknek
gazdag arany
Vánkosa volt hold s a nap 1)
Végre is csak agyagon és
Cölöpágyon nyugszanak.
Mit használ
a páncéling ott
Hol a sors lő nyilakat?
Mit ér ott a sisak, hol a
Sors parancsot osztogat.
Rakhatsz várad
körül bátran
Akár acél s vasfalat,
Bedöngeti azt a halál,
Ha az idő elhalad.
Isten-adta kapudat
a
Szenvedélynek ne nyisd fel,
S isten által jelölt uton
Ne szaladj el sebtivel.
A sorskerék
müvére nézz,
A nagy időt pillantsd át;
Porold ki az élv szőnyegét,
S tépd el a vágy ruháját.
1). Kik kényelemben, fényben, pompában élnek.
66.
Fikri bulbul heme aneszt...
A fülmile mind
azon van,
Hogy a rózsát megnyerje;
A rózsa meg folyvást gondol
Ujabb s ujabb keservre.
Ne nevezd azt
szivrablónak,
Aki megöl szerelmest;
De ki szolga búját érzi
Urnak csak azt nevezgesd.
A rubinnak szive
méltán
Hányja véres tajtékát,
Mert az üvegkorsót inkább
Megveszik, mint őt magát.
A fülmile a
rózsának
Köszöni szép énekét,
Mert különben csőréről ily
Szép ének nem zengne szét.
Szivkaraván
száz is megy a
Világlátott nyomába;
Mégis uram, őrizd meg őt,
A bú meg ne találja.
Te, ki eljársz
kedvesemnek
Laka előtt gyakorta
Vigyázz, nehogy fejedet a
Falon összetapodja!
Szivem, habár
jól is esik
Hogy az üdvről beszélhetsz;
Szent maga a szerelem is,
Köss figyelmet nevéhez.
Ha a vágyak
ingerétől
Távol állasz, elvezet
Utad az ő szép arcának
Szentélyéhez tégedet.
Ez a részeg
szófi aki
Félrecsapta süvegét
Ha még ürit egy-két pohárt
Tán turbánját tépi szét.
Hafiz szíve
megszokván hogy
Szép arcodra tekintsen,
Érzékeny lett kegyed által,
Bánj hát vele szeliden.
67.
Ni devlet dunjai...
Nyomorunkkal
nem ér fel a boldogság,
Szenvedésink az élvet tulhaladják.
Hétezer év élvezete mind kevés
Arra, a mit ád egy heti szenvedés.
68.
Dsana csu sebi...
Kedvesem, hogy
átéltem egy éjt veled,
Nem tudok egy percig élni nélküled.
Nem félek a haláltól, mert élvezém
A kristályszin életvizet csermelyén.
69.
Ta ki bud in?...
Meddig lész
még ilyen zsarnok, kegyetlen?
Meddig ütsz kínt ok nélkül a sziveken?
Véres kardot hord a bátor magánál,
Tenműved, ha envéredre találnál.
70.
Ni kasszai an semi...
Mit mondjak
én a csigili gyertyáról?
Mit mondjak én égett szivem kínjáról?
Hogy szivemet tépi a bú onnan van,
Mert barátom nincs, kinek elmondhassam.
71.
Mahi ki kaddes...
Egy holdarcu,
termete mint ziprusé,
Tükröt tartva pici arcát szépité.
Kendőt vittem ajándékul s igy szóla:
"Ha rám vágyol, ábrándos vagy valóba."
72.
Dsuz naksi tu...
Szemembe csak
a te képed tünik fel,
S örökké csak kapud előtt megyek el;
Édes álmot alszik tudom mindenik,
De szemeim az álmot nem ismerik.
73.
Csesmet ki fuszun...
Szemed nemcsak
cselt és ármányt szórogat,
Kardokat is dobál; kérlek óvd magad!
Barátidon nagyon hamar tuladtál,
Oh, hogy szived keményebb a kovagnál!
74.
Her doszt ki dem zed...
Aki eddig barát
volt, most ellenség,
Szennyes ruhás, ki tiszta volt még nem rég.
Teherben van, mondják a föld; oh csoda,
Ha férje nincs, hát a tettes kicsoda?
75.
Ej bad hadiszi men...
Szellő mondd
el esetemet titokban,
Száz nyelveddel mondd, hogy égek lángokban,
De ugy hogy ne haragudjék érettem;
Csak egy szót mondj, de azt is csak véletlen.
76.
Guftem ki lebet?
Kérdém: "Mi
az ajk?" Ő szólt: "A lét vize."
"S piciny szájad?" - "Cukorlapdacs - szólt - biz e."
Szóltam: "Hafiz azt mondja, mit te mondasz."
Ő szólt: "A szép lelkek utja ugyanaz."
77.
Ez csarch beher...
Remélj mindig
szépet és jót sorsodtól,
De remegj mint füz, hogy majd elvon attól.
Szóltál: "Setét után nem jő semmi szin."
Mért őszültek hát meg setét fürteim?
78.
Csun bade ze gam...
Ha búban forrsz,
mint a bor, mit ér neked?
A bú sergét soha le nem verheted.
Zöld ajkadat el ne vond a pohártól.
Zöld pázsiton esik a bor csak ám jól.
79.
Mahem ki ruhes...
Holdam, kivel
szemben a nap setétül,
És a Kauszer feltajtékzik pelyhétül,
A sziveket bedobta áll-gödrébe
S ámbra-zárat rakott a kut fölébe.
80.
Baz aj ki dsanem...
Jőjj vissza,
mert bizik szivem benned még,
Jőjj vissza, mert szivem válás kinban ég.
Jőjj vissza, mert szentem, távol arcádtul
Szememből egy patakként a könyár hull.
81.
Szer ta szer afak...
Összetörni mozsárban
a világot,
Szivvéreddel kilenc égre irkálnod,
És száz évig fogva lenni, könnyebb ám,
Mint bolonddal lenni bár csak egy órán.
82.
Gufti ki tura sevem...
T'éd leszek,
szólt, ne aggasszon a téged,
Örülj inkább, s türés legyen erényed.
Sziv és türés! A mit szivnek neveznek,
Csak egy vércsep s ezerszeres keservek.
83.
Szilabi girift...
Éltünk ellen
jön a vizár rohanva,
Megtelik majd szinig a lét pohara.
Mester, jobban kell lakodra vigyáznod,
Viszi már a sors hordára podgyászod.
84.
Guftem ki csi chaleszt...
Szóltam: "Mily
szép anyafolt az arcodon!"
"Együgyü és bárgyu vagy te - szólt - nagyon."
Az én arcom tükörében nincsen folt,
A mit láttál rajta szemed fénye volt.
85.
Csun dsame zi ten...
Ha mezét e pézsma
foltos leveti,
- E bájos hold, kihez méltó de senki -
Keble finom, hogy a szivét láthatod,
Mint tiszta viz fenekén a kavicsot.
86.
Ba merdumi nik...
Jó emberhez
légy jó, ha nem vét neked,
Mint állat vagy div ne éld át életed.
Táplálékod nagyon mohón ne ragadd,
S önbecsedtől soha el ne bizd magad.
87.
Evvel bevefa mej...
Hű szerelem
borát innom engedte,
Majd kinpohárt csapott részeg fejemre.
Keblem t ü z ként ég, szemeim k ö n y eznek,
F ö l d ön fekszem, s ő kidob a s z e l e k nek.
88.
Ba mej be kenari...
Jó a patak partján
ülni bor mellett,
Jó kerülni a bút, gondot, ha lehet.
Mint a rózsa életünk tart tíz napig,
Mosolygjon ajkad, s legyen arcod víg.
89.
Her ruzu dilem...
Minden nap uj
teher nyomja szivemet,
S a válásnak uj tövise tépeget.
Teszek a mit lehet, de szól a végzet:
"Jő majd ennél sokkal nagyobb, megéred."
90.
Ejjami sebabeszt...
Míg tart a te
ifjuságod, bort igyál,
Bús embernek mi sem jobb a mámornál,
Ha a világ fejtől lábig mámoros,
Légy magad is részeg, mert igy lész okos.
TARTALOMJEGYZÉK
a második kötethez
1. (Mughanni
name), 2. (Mesznevi 1), 3. (Te 58), 4. (Te 55), 5. (Te 61), 6. (Je 37), 7. (Te
62), 8. (Dal 5), 9. (Je 2), 10. (Mukathaat 10), 11. (Lam 1), 12. (Lam 2), 13.
(Je 51), 14. (Dal 62), 15. (Mesznevi 4), 16. (Mukat. 4), 17. (Dal 59), 18. (Je
75), 19. (Dal 23), 20 (Nun 2), 21. (Nun 25), 22. (Dal 19), 23. (Dal 157), 24.
(Dal 159), 25. (Elif 6), 26. (Nun 9), 27. (Elif 7), 28. (Elif 11), 29. (Elif
13), 30. (Dal 17), 31. (Nun 17), 32. (Dal 14), 33. (Dal 34), 34. (Te 64), 35.
(Nun 10), 36. (Dal 146), 37. (Dal 76), 38. (Dal 77), 39. (Dal 79), 40. (Dal
73), 41. (Dal 46), 42. (Dal 47), 43. (Re 11), 44. (Dal 12), 45. (Re 14), 46.
(Nun 11), 47. (Dal 85), 48. (Dal 82), 49. (Dal 86), 50. (Dal 92), 51. (Dal 94),
52. (Dal 91), 53. (Zad 1), 54. (Gain 1), 55. (Je 31), 56. (Mim 72), 57. (Nun
23), 58. (Je 17), 59. (Dal 125), 60. (Dal 150), 61. (Dal 161), 62. (Dal 20),
63. (Dal 103), 64. (Mim 18, 65. (Mukathaat 21), 66. (Sin 3), Rubajat (négyesek:
67. (10), 68. (13), 69. (14), 70. (18), 71. (20), 72. (22), 73. (23), 74. (24),
75. (25), 76. (26), 77. (30), 78. (38), 79. (27), 80. (40), 81. (54), 82. (16),
83. (29), 84. (66), 85. (28), 86. (35), 87. (34), 88. (32), 89. (37), 90. (39),
91. (41), 92. (42).
