Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Kínai háborús líra
Forrás: Nyugat, 1915., 24. szám
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Közeljövőben
jelenik meg a német könyvpiacon – az Insel-Verlag kiadásában – egy kínai háborús
versgyűjtemény, melyet Klabund fordított németre.
A könyv utószavában ezt olvassuk:
„A kínai háborús líra szemlélete erejével lep meg bennünket és a lemondása kérlelhetetlenségével,
mely a többi népek jórészt himnikus, vagy epikus háborús költészetétől élénken
különbözik. Ez a líra tárgyilagos, és mégis regényes. (A kínai realizmus, vagy
racionalizmus keveréke a buddhizmussal és a laotseismussal.) A véges futása
a végtelenbe. A kínainak a háború ezt jelenti: távol a hazától meghalni… temetetlenül
rothadni a holdfényben… csontjait nem szedi össze jámbor gyermekek keze… elpusztulni…
(az ős azonban halhatatlan…)”
Ebből a gyűjteményből három kínai verset közlünk, magyarul:
Li-Tai-Pe.: Téli Háború
Szivárványokról
álmodom a hóban
S hazámból várok délibábokat.
Mimóza sárgul ott. Gazella ugrál.
Oly szép a háború. Ha süt a nap.
Meggémberedve
fázunk a lovakkal.
Sokunk lábát levágták, töviben.
Csizmástól. A szem üveggé meredt gömb.
Jó annak, aki hó alatt pihen.
Mi
koldusok. Ruhánk az csupa rongy már.
A jég az kő s a kő, akár a jég.
Szédülve tekereg a kósza ösvény.
Szegény ebek, mászunk a holdba még.
Mint
a bogyóhéj úgy reped a bőrünk,
Kardunkra vér hull, nyirkos, csurranó.
Kürtök rivallnak tompa gyötrelemben.
Jaj, szebb a dal és a fuvolaszó.
Hogy
visszatérek-e, hiába kérdem.
Egy tigris áll meg az utunk előtt.
Csóválja farkát, fogát vicsorítja
És dörgedelmesen a völgybe bőg.
Egy
szívet nékünk! Megfagy a madár is.
Jöjjön valaki. Egy vörös szivet!
Havas fenyőkön károgunk a vérben,
A vár ködében s hangunk elijed.
Ó
ég! Ó isten! Jőjj s égess el engem,
Küldj téli orkánt, vagy halálba űzz -
Egy villámot merev-bús homlokomba,
Hadd szálljak föl, mint fényes, tiszta tűz.
Li-Tai-Pe.: Háború a Gobi-sivatagon
A
csillagok orcája csupa vér.
A Gobi-sivatag homokja vérveres.
Lágy gyékényen nem enyeleg már a vezér,
Sarlós fogatját húzza két deres.
Láng
és parázs a hegy, az árok.
Lihegve futnak gyorsfutárok.
Zászlókba burkolóznak a romok,
Sárgán fú a homok.
Lu-lan
herceg feje - le kellett hullnia
Sokat szemen lőtt a kánok kemény nyila.
Dértől fehér a katona-szakáll.
Velőt rág a sakál.
Karcsú
ezüstmadárként, hirtelen,
Eléri a Császárt a győzelem.
Jön vissza a sereg és dalol és örül
S - apró szobrocskák - kis nők térdelik körül.
Chen-Tue-Csi.: A Fehér gólya
Ó
polgárháború gyötrelmes álma!
Testvéri vérbe mártani a kardunk
Zsarátnok és romlás, bármerre tartunk,
A győzelem is fáj és fáj a pálma.
A
Menny fia mért nem mozdul a Mennyben,
Hogy szolgasága láncát összetépje
S kardok helyett versek zenéje pengjen,
Civódó nők dévaj tereferéje?
Kiszáll
a fellegek közül a gólya,
Fehér, szép gólya. Száll-száll reszketőn,
A homlokunk felé. Ki a tudója,
Hol áll majd meg, miféle háztetőn…
