Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

György Mátyás
KÍNAI SZIMBÓLUMOK

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Nyugat, 1913, II. 773-774. oldal


I.

(A legutolsó nemzeti dinasztia a Ming volt, végső sarja öngyilkosságba menekült a mandzsuk elől.)

Im énekelni kell a végzeted
Te ősi trónusú család,
Mely szédítő, mint végin vérbeteg
Hóbortos álma s oly csalárd.
Előttem int a büszke név: a Ming,
Hogy szinte foghatom, ha cseng,
Mert benne hőse mind, a láza mind
S mely aztán ráterült: a csend.
És mégis úgy hebegsz szegény dalom
- Rontván a csendülő chorált -
Mint hírvivő, ki fás hegyoldalon
Halódó óriást talált.
Vagy, mint ki rom kövén betűz betűt
- Ez ék, merész, az mint a tőr,
Ez csóknyi lágy, amaz vonás, betűrt -
S borzongva sejt… szót szóra tör.
Oh név, mi vagy? Magányba padoga?
Későn fehér cseresznyeág?
Mit szélroham kacagva csap oda?
Vagy cifra hernyó mit lerág?
Játszik neved, mint csillogó gomoly,
Most íme testté teljesül:
Ugrásra terpedt póza oly komor,
Metszett szemekből szikra sül…
Most összefoly a kép. - Immár folyó:
Elragadó rajzból kinyírt
Játszi, galáns csalit között folyó,
Alkony kacag rá csalfa pírt.
Gomolyg a vízió. Egy test fakul
S elsápad, mint a jelenés,
Mit lelkiismerete bús alakul
A falra fest, a csenevész.
Fagyos magány… Oh elragad talán!
Lelkem naiv ladikja ring,
Hogy felvegyen és elvigyen taván,
Ezüst taván, talány, te Ming!


II.

(Jang-Ti császár télen selyem levelekkel lombosítja fáit… A hadviselésben szerencsétlen)

Reszket a fügefa, a hallgatag,
Eperfa-lombtól sárga a patak,
Szól rózsatő: "Jaj drága díszem"!
A lótusz száradoz a vízen.
A bölcs diófa megrogyott, fakó,
A szökkenő medence és a tó
Mint egy gonosz igére, bénul,
Végkacaja kövülve kínul.
Némult liget, köntöse gyász-fehér,
Oh gyászliget, amelybe' váz beszél!
Segítsük le mezét sietve
S ünnepi díszt e szent ligetre.
Bronszínbe' izzék fák között parázs,
Múljék a borzadás, a zord varázs.
El-el te kéjölő valóság,
Ébredj te rémülő karós ág!
Keljen egy örök ősz, egy teljesült,
Mit elnyomott mohóság kedve szült,
Csillogtasd zölded ujra pázsit
(Selyem mezőnk szét tán nem ázík?)
Alkossa lugasát az idea:
Feszülj bokor selyem orchidea!
Szirmára illat permetezzen!
(Tán nem okoz kárt Főn e mezben)
A fákra lenge lombot varrjatok,
Hess, hess, ti kormos lomha varjak ott!
A fény kacagjon át levélen…
Keljt szent liget-csodánk kevélyen!
És szőjjetek és varrva fűzzetek,
Ama patakra hajló fűzeket!
- Tán nem fesel szét, rá ha szél tör? -
Takarj liget, óvj, óvj a téltől!