Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
« vissza A beat irodalom oldalára
Lawrence
Ferlinghetti (1919-2021) verseiből
Eredetiben
Tartalom
Egyes szám negyedik személy
Bart István fordításaVallomás (Részlet)
Géher István fordításaHol van Vietnam?
Somlyó György fordításaEufória
Eörsi István fordításaCro-magnoniak
Eörsi István fordításaGoya legnagyszerűbb képein
Eörsi István fordításaOrgyilkosság-raga
Eörsi István fordításaRejtekajtó
Eörsi István fordításaTúnépesedés
Eörsi István fordításaAz elme vidámparkja (Részletek)
Géher István fordításaŐ (Allen Ginsbergnek)
Géher István fordításaÁllandóan kockáztatja az abszurdumot
Gyukics Gábor fordításaGyönyörű hely ez a világ
Gyukics Gábor fordításaLiliomtiprás
Kabai Csaba fordításaA menny...
Kabai Csaba fordításaPopulista Kiáltvány No. 1
Papp Árpád fordításaEgy filléres édességbolt a magasvasúton túl (#20)
Góz Adrienn fordításaNevetségességet kockáztat folyton (#15)
Góz Adrienn fordításaA változékony fény
Imreh András fordításaTengeri táj sassal és nappal
Imreh András fordításaAz újrakezdés vad álmai
Imreh András fordítása
Egyes
szám negyedik személy
Bart
István fordítása
„Körséták, hosszú barangolások végén mindig itt kötöttem ki, mintha az élet színpada lenne, s itt tartanák majd az igazi nagy előadást, itt forgatnák majdan a filmet. És nem tudtam, én vagyok-e maga a másodosztályú főhos, vagy csupán egy statiszta, mint ahogy nem tudtam azt sem, forgatták-e már egyáltalán a filmet.
Mikor megérkeztem, úgy tűnt, már lefutott a képsor, aztán egyszeriben ott találtam magam a jelenet kellős közepében ugyanúgy, ahogy először történt. Úgy mondom először, mintha nem ismétlődött volna minden, valahányszor eljöttem. Újra és újra és mindig ugyanaz. Egyazon kávéház, a Tértől ugrásnyira, egyazon tompa fény belül, és a teraszon is ugyanazok ülnek kikandikálva a Térre a mellékutcából. Megfestettem már e jelenet minden apró részletét, átlapoztam már e fényképalbumot, s megemésztettem lapról lapra. Megfestettem már mindenki festményét ugyanerről a tárgyról, és kitéptem minden képet az albumból, és a képeket szétszórtam a Tér macskakövein, és ott feküdtek mint megannyi zilált lélek és még mindig engem néztek, és az alakok a kávézó teraszán falnak támasztott portrék voltak, amelyeket ugyanarról a témáról már énelőttem megfestettek és újrafestettek mások, csak most a festék újra folyós lett és csepegni kezdett, és az arcok széthulltak mint olvadó tükörben, míg végül csupán a vászon csupasz csontjai maradtak és a házak csupasz csontjai, úgyhogy restaurálni kellene mindent. És mindez egyszer már megesett, mintha valamely rég felejtett távoli lét képei lennének, mely már csak csupasz vázként él emlékeimben.”
Vallomás
(Részlet)
Géher István fordítása
(...) Jönnek nekem a bennszülött beatek, hogy azt mondják, nem lehetek „beat" is, meg „elkötelezett" is egyszerre. Mint teszem például ebben a versben („Megközelítő leírás egy díszebédről, amelyet Eisenhower elnök nyilvános felelősségre vonása tiszteletére rendeztek"), hapsikám. De milyen igaz, amit Williams Seward Burroughs mondott, hogy „Csak a hulla és a kábítós nem izgatja magát, ők ugyanis utolérhetetlenek". Én viszont egyik sem vagyok. Nem ám, hapsikám. És ez az, amiért az összes albérleti duma a beatnemzedékről és arról, hogy micsoda nagy egzisztencialisták ők, annyit ér, mint a halottnak a csók. Mert Jean-Paul Sartre igenis izgatja magát, és ő mindig is azt ordibálta, hogy az író különösképpen legyen elkötelezett. Elkötelezettség, ez az egyik kedvenc piszok szava neki. Oltárian körülröhögné - az el-nem-kötelezettség eszméjét és a beatnemzedék művészetét. Akárcsak én. És a modern költészetnek az a fertelmes kokós-pálmája, Allan Ginsberg, nemigen mondana ő se mást. Csak a hullák, azok elkötelezetlenek. És a beat hipster nyamvadt nihilizmusa, ha a végére járunk mindannak, ami természetszerűleg következik belőle, az alkotó művész tulajdon magának halálát jelenti. A művész „elkötelezetlensége" pedig úgy, ahogy van, öngyilkos és eltévelyedett változata ugyanennek a nihilizmusnak.
1956
Hol
van Vietnam?
(Where Is Vietnam?)
Somlyó György fordítása
Időközben lent a Tanyán az akkori Elnök más nevén Kukoricamálé Ezredes előszedett
egy bianco Hadsereg-parancsot és kezdte kitölteni a rovatokat emberekkel és
Kukoricamálé Ezredes eljutott az űrlap aljára ahol az a rovat áll amelybe pontosan
be kell vezetni hova küldendők a csapatok és Kukoricamálé Ezredes szemébe téveteg
tekintet ült és kinyújtotta kezét és pörgetni kezdett egy földgömböt és szeme
ide-oda vándorolt a világ pergő felszínén és hosszabb idő elteltével így szólt
Itt Nem Látok Segítséget és akkor hoztak neki segítségül egy világtérképet azt
hosszabb ideig nézegette majd így szólt Köszönöm Uraim most már az egészet egész
tisztán látom igen most már valóban minden teljesen tisztán áll és jól látom
az önmagukba visszacsavarodó óceánokat és a világ körül egyre Nyugatra tartó
Nyugati Civilizációt és az új Határ most már igazán nem ismer határokat és azoknak
a Vietnamiaknak ott nincs olyan Pokoli szerencséjük mint a Kínaiaknak, de itt
vannak még ezek a Kínaiak akik azt hiszik hogy nekik van és azt is hiszik hogy
ez idő szerint megfordíthatják a civilizáció Nyugati előnyomulását és ez idő
szerint megfordíthatják glóbusunk eredendő Nyugati irányú pörgését de Uraim
ezek nem afféle Háborúsdik nem Tér-Angyalok ez a valóság Uraim és én teljes
pontossággal tudom hol van itt ez a Vietnam Uraim és duplán biztos szeretnék
lenni benne hogy a mi egész népünk éppolyan teljes pontossággal tudja hol van
itt ez a Vietnam Uraim arra az esetre ha netán valami tojásfej vagy másvalaki
sarokba találná szorítani Önöket És épp ekkor jött lóhalálában Katicabogár és
Kukoricamálé Ezredes belépett a ruhatárba és a fülébe súgva kérdezte Ugye a
világ válóban Nyugat felé forog [nem
debár? és Katicabogár mint rendesen most is szellemesebb lévén nála azt súgta
vissza, hogy ez a Vietnam itt nincs is csak olyan mintha volna és Kukoricamálé
Ezredes szemébe újra beleült az a régi téveteg tekintet és kilépett a külsőverandára
és: ott hosszabb ideig ringatta magát egy széken majd így szólt Uraim én otthonülő
ember vagyok és ez igazság és ennélfogva elrendelem ennek a Vietminthának akarom
mondani Vietnamnak teljes és végleges felszabadítását mert a bajok gyökere ott
keresendő ahol a földtelenek és elnyomottak a szegények és:, megalázottak ott
állhatnak a kedvező alkalom kapui előtt és mégsem bocsájthatnak át a Határon
a Nagy
[Tár-
sadalomba amely úgy látszik elterülni előttem mint az álmok hona és ily módon
Uraim kéretünk be [csatol-
ni a szíjakat hatalmasak vagyunk és szabadok és egységesek és alig van amire
ne lennénk képesek
és így Uraim hadd mutatom meg Önöknek pontosan hova is kell mennünk mindnyájunknak
itt ezen a földgömbön mert Uraim még ha arról vagyok is híres hogy sohase tettem
ki a lábamat az Egyesült Allamokból pontosan tudom merre kell mennünk
[hogy
megközelítsük ezt a Vietminthát akarom mondani Vietnamot és habár egy pillanatra
sem óhajtjuk megakadályozni a világot abban hogy a helyes irányban pörögjön
egy kicsit le kell lassítanom
épp csak addig amíg odahelyezem az ujjam itt Önök előtt arra a fájdalmas pontra
amely Vietmintha akarom mondani Vietnam és Kukoricamálé Ezredes kinyújtotta
a kezét hogy lelassítsa a világot csak épp egy picikét csakhogy ez a világ egy
picikét se akart lelassulni ez a világ egyáltalán
nem akarta pörgését abbahagyni és Texas és Viet
nam
mind gyorsabban és gyorsabban követték egymást pörgésükben elcsúszva Kukoricamálé
Ezredes ujjai
alatt mert ez a világ egyszerre nagyon-nagyon csuszamlós lett valami furcsa
vörös folyadéktól ami végigcsorgott rajta keresztül-kasul csordogálva az összes
ocsmány határokon és ez a világ tovább pörgött mind gyorsabban és gyorsabban
ugyanabban az oly eleve elrendeltetett irányban és egyre csak pörgött és pörgött
és pörgött és pörgött I.
Eufória
Eörsi István fordítása
Miközben a tiszta eufória állapotához közeledem szükségét érzem egy nagyobb irógép-toknak melyben elférnek alsóneműim és önvádam hegei sebek bőröm csorba radírján mely mindig önmagát radírozza Miközben a tiszta eufória állapotához közeledem a hold tüzes arcát kínai festmény hűs rizsesőjébe rejti s nem alhatok a dörgés miatt e nyári délutánon melyben egy lány lemezt tesz fel mesterkélt szörnyű röhejjel aláfestett őrült kísérleteket a szaxofonozásra egy másik szobában
Miközben a tiszta eufória állapotához közeledem minden várost az utca f éloldalára építenek csak és cipőm az épületek oldalánál ablak- nyomokat hagy repedezni vágyó ablakpárkányokkal
s felgöngyölhető redőnyök cipőnyelvével ó jaj Felgöngyölhető nyelvem zsinegen látom és arcom mint valami ingán leng a spárgaszáron
gúzsbakötött lábú játékkártya-kép lábánál fogva felakasztott Villon
És a mama fényképpé halványul kezemben És a papa neve Ludwig
elveszett valódi ingatlan-terven (elnyelte a víz) Hajóbőrönd Avenue Yonkers ahol most lengek és lógok a végső fán mely még vedelve bólong s ahol még mindig kórusműveket dalolnék az önkívület mezején
de egy angyal elcsípte heréimet
és kasztrált hangom túl vékonyan szökik ki egy lánnyal ki nevető lemezt tesz fel a másik szobában
Miközben a tiszta eufória állapotához közeledem szemeim angol kémek és madárrá változtathat bármikor engem egy időt lebíró tunguz robbanás d e nem vagyok apokaliptikus srác és nem alhatok a dörgés míatt e nyári délutánon és néma madaram szeme kiszáll a fejemből röpdös a világ körül melyben egy lány felteszi húsból-készült lemezét És ruhátlan állatsereglet vagyok pucér összhangra vágyva de országokra osztottak fel Tibetben krumpli-lábakon állok vagyok különös bohóc-fajta lisztes az arcom hajam leragasztva s nem alhatok a dörgés miatt húsom lejár a tű alatt A lány forgatja megfordítja forgat engem hogy lejátssza másik oldalam Melle virágzik fügék hasadnak fehér a nap Sohasem térek vissza egyiptomi ruhába bújtam Cro-magnoniak
Eörsi István fordítása
A cro-magnoniak könyveknek való
köveket cipeltek
egy lapos kőről leolvastam
a kúszó-mászó ember kopir-kópiás
történeteit
préselt fossziliák finom nyomatában
a feljegyzett idő első szótagjai
lángoló üzenetek
a fajok első hanyatlását bukását
és szétszóródását ragyogtatók
Így hát
felnyitva a követ megleptem
egy gyík árnyát az alexandriai
körzeti könyvtár lépcsőfokán
izzott a tört kövön
a napfény tündöklő kábulatában
És e gyík nyelvének fürge rezzenése
kihűlt pillanata az elszenesült időnek
megfejtette rejtjeleid öröklét
Goya legnagyszerűbb
képein
Eörsi István fordítása
Goya legnagyszerűbb képein
a világ népeivel
mintha épp akkor találkoznánk
amikor először nyerik el
e címet: "szenvedő emberiség"
A csapások alatt
valósággal vonaglanak
őrjöngve egy papírlapon
Nagy halom
bajonett és bőgő bébi
fölöttük cementes ég
letarolt fák elvont vidékén
hol görbült szobrok csőrök denevérek
síkos bitók
hullák húsevő hímszárnyasok
és a "katasztrófa rémképeinek"
tömérdek
ricsajos végső szörnye bozsog
olyan rohadtul valóságosak
mintha valóban léteznének ma is még
És léteznek is
A tájék más csak
Még mindig ott sorjáznak az utak mentén
légionáriusok
ál-szélmalmok és őrült kakasok gyötrik őket
Ez ugyanaz a nép
csak messzebbre vetődtek
hazulról
ötven sávos sztrádán
betonkontinensen
a boldogság hülye illúzióit szemléltető plakátok sora közt
A képen kevesebb a kordé
de több a rokkant
mázolt kocsikban
különös rendszámtáblájuk van
és motorjuk
felfalja Amerikát
Orgyilkosság-raga
Eörsi István fordítása
Ezt a verset Ferlinghetti először 1968. június 8-án olvasta fel San Franciscóban, mint ő maga írja, egy „hangos esti ragán". A pontos dátum és a vers témája közt megfelelés van: ezen a napon temették Robert Kennedyt.
A „raga" a klasszikus indiai művészi zene egyik dallamtípusa, és — átvitt értelemben — olyan összejövetel, ahol ragákat énekelnek. Így hát már a vers címe is Keletre visz — és ezt az orientációt a vers egész mitológiája felerősíti. A visszatérő, kiemelt sor egy mohamedán eksztatikus ének változata; a szitát perzsa húros hangszer. A karma a hinduizmus és a buddhizmus főtétele, amely szerint az ember halál-utáni sorsa — hogy a mennybe vagy pokolba kerül-e, hogy emberként, állatként vagy növényként folytatódik-e tovább — végbement életétől függ; a datma a buddhizmusban a létmeghatározó erők összessége, amelyeknek együttműködéséből létrejön a személyiség és az általa megélt világ; az atman lélegzést jelent, de lelket, élet-elvet is, az от eredetileg beleegyezést jelentő szótag volt — átvitten azonban a világegyetem eszményi, nem-hallható hangját is jelenti.
Ez a keletiség ma nagyon elterjedt Amerikában. Az üzletektől, orgyilkosoktól és az imponálóan, de szellemtelenül túlfeszített energiáktól nyüzsgő világban sokan a Kelet stilizált mozdulatlanságában, megrendíthetetlennek látszó szellemiségében keresnek fogódzót. Ferlinghetti — aki különben az első beat-nem- zedéknek talán legbaloldalibb tagja — szintén úgy érezhette, hogy a leplezetlen és mégis leleplezetlen orgyilkosokkal csak a maga közösségben mormolt „om om'-ját szegezheti szembe — csak rózsákat mutathat fel a barikádok mögül; de túl elkötelezett és túl intellektuális alkat ahhoz, hogy kielégítse az erőszakmentes ellenállásnak ez a költői álma. Versének szinte minden sorából gyűlölet csap fel — zaklató kísérőzene a keletiséghez és gyászhoz.
Ferlinghetti szükségesnek taitotta, hogy számot adjon a versébe rejtett idézetekről. A „Halál-tévé" kifejezést William Borroughs, Claude Pélieu és Carl Weissner Akkor hát kié a Halál-tévé című művéből vette át. „Az erő, mely a zöld-kanócon át beindítja a virágot" és az „egy bánattal ezelőtt": átvétel Dylan Thomastól. A „gyors, vad évek” Eldridge Cleaver Lélek a légen című könyvéből való.
Keress egy ragát
a sztereón
és kapcsold be a Halál-tévét
de hangja nélkül
Odakünn szilva érik a fán
„Az erő mely a zöld kanócon át
beindítja a virágot"
beindítja a Halál-tévét
„egy bánattal ezelőtt"
A testet hangtalan lebocsájtják
Dallasban egy hatalmas gépbe
Los Angelesben egy hatalmas gépbe
a „United States of Americá"-ba
és hangtalan
száll fel
a „United States of America"
és tovaszáll azzal a Testtel
Kapcsold ki a tévé hangját
és figyeld hangtalanul
motorja süket hadováit
és egy szitár a sztereón
ragát zeng rángva
erről a fekete halálról
és erről a rossz karmáról
La illaha el lill Allah
Nincs isten csak az Isten
Az erő mely a vörös kanócon át
beindítja a golyót
beindítja a tűt darma-hangbarázdájában
és az ember a tű
beindítja a gépet
a „United States of Americá"-t
szarral s halállal teli egén keresztül
és az ég sosem ér véget
és hangtalan száll fel a gép
azokból a kibagzott városokból
melyeknek nevét jobb volna elfelejtenünk
a gépben
a gépben egy feleség
hever hangtalanul
a koporsó előtt
Sír a motor ahogy a szitár zeng vérlázítón
La illaha el lill Allah
Nincs isten csak az Isten?
Nincs isten csak a halál
A szilvák leesnek a fáról
Az erő mely beindítja a golyót
a puskán keresztül
mindenkit beindít
ahogy a „United States of America"
tovaszáll láthatatlanul
a gyors vad éveken át
halott súlyával a Testnek
melyet Daliásból röptetnek egyre
Los Angelesből röptetnek egyre
És leszáll a gép
szárnyait be se húzva
önmagát gyászolva árnyát
visszahúzza magába
a halál kocsonyás birodalmába
La illaha el lill Allah
Nincs isten csak a Halál
Az erő mely a zöld kanócon át
beindította életét
mindenkit beindít
La illaha el lill Allah
És beindítják a Testet
indítják a Testet
végig az Ötödik Sugárúton
egymillió ember sorfala közt
„Itt akarunk lenni sokáig"
mondja a Halál-tévé hantamestere
A díszkíséret hangtalan halad
„Ég veled! Ég veled!" kiáltják egynéhányan
a forgalom körbe és tovafoly
Az erő mely a kocsikat beindítja
felszítja karmánkat
La illaha el lill Allah
Nincs isten csak a Halál
Az erő mely életünket a halálba beindítja
beindítja a szitárt is
oly hangtalanul
La illaha el lill Allah
És felemelik a Testet
Felemelik a Testet
az Amerikai Egyesült Államokét
és beviszik a székesegyházba
és éneklik Hallelujah
Örök Életű Lészen
És aztán a Test megindul megint
vissza az Ötödik Sugárúton
ötvenhét fekete díszautó követi
Emberek állnak rózsákkal
a barrikádok mögött
leértékelt ruhákban
És zeng a szitár Erőszakmentességet
Zengi bennünk önkívülete képzeteit
önkívülete mélységeit
a régi ganaj és halál ellen
La illaha el lill Allah
La illaha el lill Allah
Az erő mely veri húrjait
bennünket ver
És a temetői vonat
az ezüst vonat
hangtalan megindul
halálos iramban
a tüzes országon át
fölötte fölfegyverzett helikopter
megtisztítják a sínt az orgyilkosok előtt
A sínen kétoldalt meztelen arcok
New Brunswickban főiskolás zenekar játssza
a Köztársaság Harci Himnuszát
Lelőtték megint
Lelőtték őt megint
és le fogják lőni megint
a vonatra teszik
és leengedik
egy washingtoni sírba megint
La illaha el lill Allah
Éjjel-nappal utazik a koporsó
a sötét országon át
sötétebb semhogy a sötét arcokat lássuk
La illaha el lill Allah
Szilvák és gépek zuhannak át a légen
La illaha el lill Allah
míg a szitár zengi az egyetlen választ
a szitár zengi egyetlen válaszát
a szitáron felhangzik az egyetlen hang
mely még lecsendesíthet minden erőszakot
La illaha el lill Allah
Nincs isten csak az Élet
a szitár mondja a szitár zengi
szeretet szeretetére gyűlölet gyűlöletére szólít
a szitár Atman-leheletét leheli bennünk
zengi és zengi bennünk szerelmetes оm om-át
La illaha el lill Allah
Minden lépésnél tiszta szél száll fel
La illaha el lill Allah
Emberek rózsákkal
a barrikádok mögött!
Rejtekajtó
Eörsi István fordítása
Rejtekajtó holt titok
Anya Rejtekajtó holt titok
Apa Rejtekajtó holt titok eltemetett életünk álma Rejtekajtó mögötte lábnyomát cipeli az ember az utcákon át Rejtekajtó agyagkéz-kopogtatással Rejtekajtó kilincstelen élete csupa kopogás
dörömbölés rugdosás
Szegény kéz szegény láb szegény élet! Rejtekajtó a pántjai szőrből Rejtekajtó a zárai ajkak
Rejtekajtó a kulcsa álkulcs Rejtekajtó az emberiség önéletrajza Rejtekajtó a mindenség nagyszótára Rejtekajtó énemnek palimpszesztje Rejtekajtó amelyből lábam
léceit faragták Rejtekajtó az érzékek bizonyságát és a valóság természetét
érzelemdúsan megszemélyesítő Rejtekajtó a termeszek vak szemében
kip-kop Rejtekajtó bádogbögrés vakember kősarkon némán süketen Rejtekajtó éjszaka könyvében elveszett vonatfütty Rejtekajtó az éj kerekein követem balekmód orrszarvúként vedelve a városokon át Rejtekajtó postagalambok szárnyán
félig elfeledték
úticéljukat Rejtekajtó űrben megbicsakló gépszárny
kőárnyékot vet
a föld napórájára Rejtekajtó a történelem repülő marhavagonja Rejtekajtó Krisztus öngyilkosságához Rejtekajtó templomtalan vasárnapba vájva Rejtekajtó mögött állati pofák állati röhej állati álmok
és rejtekajtó cro-magnoni ember a gépek között és még szétszórt Kollektiv Tudattalanjának
rejtekajtaja Rejtelcajtó iskolatáblákon
Európa-szerte Rejtekajtó Amerika sötét rengetege kop-kop Észak-Dakotában Rejtekajtó Amerika fölött szárnyal és megdől San Francisco fölött
és becsapódik a Csendes-óceánba
és sodródik örökkön délnek
a Tűzföldig
kop-kop a tenger alatt
Lota szénbányáinak tűnt ajtaján Rejtekajtó víziszánkó a fény tűnt partja felé
és rejtekajtó árban bukdosó
hajótörött koporsófedél vak szájakat vak csecseket vak gondolatokat szállít századokon át Rejtekajtó angyalcápa Albatrosz kiokádva a szerelem tengerondóját harminc nyelven ontja
és az élet szeretet-hajóját
megtorpedózza a gyűlölet tenger alóli méreglövedéke Rejtekajtó dupla szárnyú fa-madár tollas kígyó holdhoz ragadt örökkön égő időtől ittas
az öröklétben szabadon verdes Rejtekajtó a Magellán csillagködében a jövendő misztikus életbe nyilik
és félrevezetett látnoki énem
rejtekajtaja Rejtekajtó San Luis kötélhídja: az ember a természet és szellem közt feszülő Rejtekajtó gyarló húsnak lélek a szemek és hüvelyek rejtekajtaja
még mindig csak a porcok meg a hús
kulcsára nyílik és rejtekajtó dermedt inka múmia
Plomo hercege kit a napisten tiszteletére halálra b ... tak Rejtekajtó vak néma fivérek bádogbögréje
Cuzco kockakövén coca-éjfélkor kuporogva
fújják bambuszfurulyájukat Rejtekajtó az Andokban tízezer láb magasan romok és rőt horizontok rojtos ködében
alatta függ egy tengerparti sáv
még mindig konkvisztádorok kutyák
lovak és talányos törvények foglya Rejtekajtó szilaj Urubamba-folyó sodorja még a tűnt füvet
szétválasztóját léleknek és testnek
és rejtekajtó mely maga ez a fű
és rejtekajtó mely ez a szétválasztás
és rejtekajtó tükrökből készült
e folyó vízén nem láthatok magamon túl
mert testem utamba áll Rejtekajtó végül átlátok rajtad túl a tünemény testen csontok zsákján
melyet csupaszon egy sziklán hagyok Rejtekajtó parókátlan kúszva kutatlak
túl ama folyón Rejtekajtó végül átbukok rajtad tűnt végén a napnak Esteledik
Már eléri az út
a Macsu Pikcsut Mellettünk néhány indián halad el
táncol furulyázik
veri a dobot Túnépesedés
Eörsi István fordítása ¿No se puede vivir sin amar? Nyilván félreértettem valamit
e történetben
Nyilván sajtóhiba csúszott
ebbe a hírlapba
Le a kalappal! Az áll itt
hogy a végső harcnak vége
megint
Itt jönnek megint
díszmenetben a
kávéház terasza mellett
Felállok székemre
mégsem láthatom
a napégette hősi arcot
Felállok az asztalra
lengetve egyetlen
lyukas kalapom
Az utcára dobom
a lyukat
egy fekete limuzin után
Lapomat nem dobom el
leülök a hírlapommal
mely mindent megmagyaráz
csak azt nem mért van benne lyuk
Valami hiányzik a történetben
lyuk van a helyén
Vagy nyilván félreértettem valamit
A nemzetek elhatározták
az áll itt
hogy eltörlik magukat végül
Elhatározták a legmagasabb szinten
és a legalacsonyabb szinten
hogy visszatérnek a primitív társadalomhoz
Mert a természetet a tudomány leigázta
de a természet nem leigázandó
Így hát a tudomány eltörlendő
és tűnjenek el a gépek
eleget forogtak
Az autó végül is
átmeneti jelenség
A ló marad
A népesség elérte végső határát
Csak állóhely van már
Sehol sem
fekhetsz le
többé
A gyógyászat eltörlendő
hadd haljon meg az ember
amikor ez a dolga
A felszín alatt még
akad némi hely
Még mindig remélem hogy
félreértettem valamit
ebben a történetben
Az emberek elvesztik
és meglelik magukat még
az ágyban
s az állat az embernél
kevésbé kegyetlen
mert nem tud beszélni
de nem arra szántak minket
hogy éljünk nyakra-főre
s a szándék itt a fő
A kis enzim melyben megtalálták
okát az öregedésnek
kallódjon el ismét a testben
Kezdődjék minden elölről
új pásztori korban
Túl nagyokat léptünk előre
Az élet ezt
nem bírja tovább
Az élet nem gombákból
készített kábítószer
szibériai szamojéd-eledel
mely teljességgel megőrzi
mámorító tulajdonságait
vizeletté átalakulva
s így emberek végtelen sorát
részegítheti újra meg újra
ugyanaz a gomba
sóvár szobrok láncreakciója
minden száj péniszen
Nyilván félreértettem valamit
ebben a történetben
Az élet mámorító
de nem aggathat ránk
egyre több és több
bonyolult ruhát
kalapot övét harisnyakötőt
mell-emelőt mely mind feljebb emel
míg el nem repül
s a kebel
vára ledül
Legyünk csupaszok ismét
az áll itt
bár a paráznaság törvénybe ütközik még
egynémely államokban
Nyilván félreértettem valamit
ebben a történetben
A világ nem Klee-mobil
és véget kell érnie
mindeme kóválygásnak
a tökfej nap körül
Sic transitjában a nap most
alig ont fényt a tetőkre
átbukik egy Mobilgáz-pegazuson
s lebukik hírlapom mögött
melynek lyukjában
őrzöm reményem hogy
félreértettem valamit
mert a halál nem válasz
a kérdésünkre
Nyilván valami tévedés lehet —
bizony az —
A vezércikkek szerint
tennünk kell valamit
és semmit sem tehetünk
Mert valami hiányzik
lyuk van a helyén
míg ülök a képzelt
kávéház teraszán
a világ baloldalán
ahol nyilván
félreértettem valamit
Egy vöröses szőkeség tovaviharzik
s egyik túlmagas csöcse kiszökken
a tányéromra pottyan
Nem túl zavarodottan
adom neki vissza
Ezt jó jelnek veszi
Leül és átnyújtja
selyembe csomagolt
párját
Tovább lapozom hírlapomat
s azt gondolom nyilván
félreértettem valamit
s úgy teszek mintha
mindez már megesett volna
Meg is esett
Ez porhüvely-mobil
melyből valami hiányzik
lyuk van a helyén
És látom az asztal alatt hogy
lábaink összefonódtak
Rét székünk egybeolvad
Karunk egymást karolja
Szembefordul velem
ölembe kúszik
lába körülfog
Fehér kígyóm beléhatol
szerelemről beszél benne
Hallgatja nyögdécselve
De
valami hiányzik
Szex szerelem nélkül
vidám csalókat nyű el
Egyik melle
még mindig a kezemben
A pincér futva közelít
hírlapomat felkapja a földről
reméli hogy félreért valamit
Egyikünk sem hal meg
amíg ez így megy
Az enzimes palack
felnyitva vár
az asztalon
Az
elme vidámparkja
(Részletek)
Géher
István fordítása
1
Amit láttatnak láthatólag Goya tablóképei
e világnak népei
a pillanatban amint
először illik rájuk a cím
"gyötrődő emberi faj"
Keresztülrajzanak rajzolt mezőket
hol teljes súlyával sulykolja őket
a baj
Rakásra szórva
csörrenő szurony nyöszörgő csecsszopok
betonboltozta ég alatt
elvont a táj körös-körül kiforgatott gyökér
megdőlt szobor denevérek szárnya csőre
síkos bitók
hullák és húsevő baromfiak
és végül mind a vég üvöltő szörnyetege
mit elszabadít
"a romlás képzelete"
fertelmes véresen valódiak
mint hogyha valóban volnának ma is
És varinak is
Csak épp a tájkép változott
Sorban az úton ma is úgy haladnak
rémétől űzve légiós csapatnak
mű-szélmalmoknak és hibbant kakasoknak
Ugyanazok ők ugyanaz a nép
csak épp hazulról távolabb seperten
egy ötvensávos autópályán
egy kővé válott kontinensen
ahol szabott közönkint tarka táblák
ábrázolják a bárgyú boldogság ábrándjait
A tablón megritkultak a kétkerekű taligák
de megszaporodtak az emberi roncsok
mázolt kocsikban
és összetorlódnak Különleges rendszámlapok
és motorok
amik elnyelik Amerikát
5
Olykor a véghetetlen időből
fel-feltör pár jobbfajta srác
és köztük az egyik illerő
aki oltári későn tör föl
a szakmájára nézve ács
hervadt egy helyről áll elő
amilyen teszem Galilea
és nekiáll zokogni és begerjed
és azzal jön, hogy annak egyfia
aki megcsinálta a mennyet
és a földet
és hogy a fej
aki ezt a balhét ránk lőcsölte
a Fater
És semmi gurítás
így ő
Az egészről megvan az írás
tekercsek frankó pergamentek
amit ott a csórók összezengtek
és szertehagytak a Holt-tenger körül
állati régen
és amit aztán megtalálni sehol se lehet
körülbelül egy- vagy kétezer éven
át de legkevesebb
az ezerkilencszáznegyvenhetet
veheted
hogy pontosabb legyek
bár akkorára majdnem egyre megy
mert senki sem hisz már a mesében
hogy mást
ne mondjak én sem
Lázas lehetsz te tiszta hangyás
így szólítják meg őt
S hamar lehűtik őt
A Fára felkötik hűvösre úgy teszik
És egy csomó krapek ettől kezdve
modelleket bütyköl rakásra össze
kicsikében a Fát
s függőben Őt Magát
és folyton az Ő nevét hadoválva
hívogatják hogy netán lejönne Ő
közébük és beszállna
hisz arra vár az' egész galeri
hogy lenne ő a Nagymenő
aki megkeveri
különben nem jön össze a buli
Csak épp hogy nem jön ám le Ő
arról a Fáról
Csak úgy marad függőben Ő
azon a Fán hol
oltári egy ruhát kapott
és lett oltári hűs
valamint
a megszokott gyanús
helyekről kiszivárogtatott
újabb hírek szerint
oltári halott
Ez a felsebzett vadon a Morris Graves féle
nem annak a vadnyugatnak része
mely a fehérek fölfedezése
Ez a föld az hol nyomot még Buddha lába
hagyott midőn másik felől bejárta
Ez a vad fehérlő fészek
e valódi részeg észak
az önszemlélet tája
"a belső szemnek sólymai"
hullnak s halnak itt
bepillantván bukó halál pereméről
az élet feltolult emlékeit
a létezésről
és lassú krétaszárnyuk
az ólmos égre vés
ezer ábrát és felfűzve kihúzza vonalban
a repülést
Az éj egyedül az ő "természetes hazájuk"
lebegő "lélekmadarak" bevérzett hószín szárnyúak
lakoznak ott és lile-rajok
szakállas szirtisasok
és vak madárkák melyek énekelnek
üveg mezőkben
holdkóros hattyúk fölhevült gúnárhadak
és tőrbe ejtett kócsagok
üszkös uhuk
s büszke galamb-szimbólumok
hajnalpiros halak hegyek közt
fészkükre rívó gébicsek
és csonttollas hímek
amint levegőben párzanak
körülöttük míg holdak káprázata látszik
Egy álorcás madár halászik
arany folyóba
és jóllakik ott az ibisz
"ön-kebeléből"
és hozzá még egy kóbor Írföldi Lúdvérc
(életnagyságú)
Aztán a szélben úszó hallgatag
madárcsapat halat s postát kik hordanak
két patakon ki-bejárva
amely kettős patak
a felejtés ágya
hol a befordult képzelődés
az önmagába öltözött
lát látomást villany-fehér tüzűt és
újra találja magát újból csak háborodottan
és jóllakatlan
a hebridák között
15
Aki rendületlenül kísérti a képtelent
s a halált
akármikor ha publikum akadtán
a fejek fölött
mutat mutatványt
a költő mint az akrobata
magasba hág a rímeken
s hol villog művészete dróthuzala
szemsugarak közt ingadozón nekivág
alatta arcok tengerárja
míg várja hogy bejárja
útját a nap túloldalára
és ott bokázik szédítő
cselesen csupa új figurát mutogat
a legmutatósabb kunsztokat
És mindeközben nem botol hamisba
jól tudja ő
mi a létező s mi a nem lehető
mivel ő a legfőbb fő realista
aki mindenképp kitapintja
a megfeszített valót
elébb hogy óvatos
léptét vagy álltát váltaná
a lábtón állítólagos
haladása hevében
a fönnebb hinta
felé holott a Szépség vár s mereng
súlyos fönségesen
amíg halálugrásra száll alá
S a költő
kis fura
charleychaplin figura
elereszti talán vagy mégis
megkaparintja
amint az örök varázsú kép
kitárva leng a lét
üres egében
Ő
(Allen Ginsbergnek)
Géher István fordítása
Ő az a prófétákból egy aki eljött
Ő az a piszkos prófétákból egy aki eljött
Ő az szakálla volt az Ó-Testámentomban csak leborotváltatta Patersonban
Ő az nyakára gégemikrofont köt midőn szavalóestekre megy és több ő mint a költők táborából egy
és ő az a jó öreg aki szüntelenül egy verset körmöl egy jó öregről akinek mindenről az jut eszébe Halál
és aki verset körmöl egy jó öregről akinek mindenről az jut eszébe Halál
és aki verset körmöl mintha a képet látnád a képes Zabpehely-dobozt egy ember alakja látszik amint fog egy dobozt amelyen egy alaknak képe látható
amint fog egy dobozt és az alak törpül
mindegyre törpül és távolabbra fordul körbe körből
ekképp mutatkozik a zsugorodó való Ő az a prófétákból egy aki eljött hogy lássa hallja jelentse jegyzőkönyvvel
a zsugorodó világ jelenlegi állapotát Ő az szemében horgas cipőgomboló keresztül tűzi-fűzi ahány lábon csak áll a lét s ahány cipőmadzag hír mindből kibogozza
a valóság természetét És kiszúrja ő a szemével mind ami kallódó személy vagy holmi
s kivárja ő vajon nem mozdul-e meg
amint a kandúr őrzi a holt fehér egeret
ha azt gyanítja búvik ott benn
még holmi apró gombolyag élet
és ő csak várja szelíden
mikor mutatja meg magát csak erre les
ha hím ha nő ha semleges
és ő a szelíd Isten báránya véled
elkészíttetve tébolyító bordaszeletnek És ő utánaböngész minden gyanús leletnek és összeböngész ő minden személyt vagy holmit
és megvizsgálja azt és megrázogatja azt
amint fehéregeret madzagra akaszt
ki úgy hiszi tán eleven maradt a féreg
és rázza míg megszólal és rázza míg megéled
és rázza míg megszólal
Ő az a Kandúr éjhosszat ki lopózva lépked és ott alussza buddhavoltát violaszín alatt és ott hallgatja a neszt ha tapsot üt három tenyér és ott olvassa az írást csont agya-tábláján ahogy áll léte tulajdon hieroglifáját Ő az botvégre tűzött harsogó valag és harsog ő a kétlábú adó-vevő
és kagylóját füléhez tartja ő és kagylóját szájához tartja ő
és hall halált halált Ő az feje egy van s nyelve egy hátulra kötve fel
és nyelve betölti a száját és szólal ő az állat nyelvivel és kieszelt aztán egy nyelvet az ember
mit meg nem ért más lelkes állat és lát az ő nyelve és nyelvre szóra talál
és hall az ő füle hall e beszédre
és füle kétfele áll és hall halált halált és nyelve van egy amivel kibeszélje
mit meg nem ért más lelkes állat Ő az meginduló gyökér sétáló villa-ágas egy szeme mint a göcsőrt a fej közepében
és szeme kifordul és befordul
és lát és tébolyul és tébolyul és látva lát
És ő az a tébolyodott szem az egyes szám negyedik
személyben
amelyről senki sem beszél és ő a hang az egyes szám negyedik személyben amelyben senki sem beszél s amely van mindazonáltal lopótök fejjel és papír pofával
és haja hosszú tébolyult halálhaj
és erről senki sem beszél És ő beszél folyvást magáról és szólít holtakat ő
halott szülőjét s elholt Rózsika nénjét
és hajuk hosszú és hosszú a körmük
és nő mindegyre nő
s eljönnek ők úgy jönnek elő a szóban ők manikűrözetlen És ő van itt a sötét hajú aki eljött a sötét szemű a sötét cipős s kezében ott a jelentés nagy sötét kötetben És ő az a nagy sötét madár egy lábon billegő s
hallgatja a neszt amint az élet megmutatja magát az ideg kagylófödelén s beszél mivel dalolna s bőréből szabadulna
és belebök nyelvével bőrbe mely kagylófedél
és bekopog szemével a dönget a kagylón
és lát fényt fényt és hall halált halált
amelyről senki sem beszél Mert ő az a fő s a főbeli látomás s szemében ott a gyík-tekintet
s az ő kitárult látomása ajtó
amelyben áll ő és kivárja és kihallja hogy a kéz kopog és tapsol és tapsol és kopog fejére Halált Halált Mert ő az önmaga révült illuminációja és ő az önnön hallucinációja
és ő az önnön fej-zsugorítója és forog az ő szeme a világ zsugorodó fejében és hallja amint az ő ágyéka szól Halált Halált süket zenére Mert ő az ím aki eljött mind e világnak végezetére
és ő az esendő hús amely ím szóra vált
és ő kibeszéli a szót mit hall a húsban a csont velejében és ez a szó Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál Halál
Állandóan kockáztatja az abszurdumot
Gyukics Gábor fordítása
Állandóan kockáztatja az abszurdumot
. és a halált
akármikori közönségének
. feje fölött
. ad elő a költő
akrobataként
. mássza meg a rímet
. saját kezűleg kifeszített kötelén
szemvillanásokon egyensúlyozik
. az arcok tengere fölött
átlépdel
. a nappal másik oldalára
entrechat ugrik
. lábával mutat be bűvész és más
komédiázó trükköket
. anélkül hogy akármilyen hibát
vétene
. akármi is az ami nem lehetne
Mivel ő a szuper realista
. akinek okvetlenül fel kell ismernie
. a mesterkélt igazságot
mielőtt új pózba áll vagy megteszi a következő lépést
feltételezett előnyének tudatában
a még magasabb hely irányába
ahol a Szépség áll és vár
higgadtan
a halált megvető ugrásra készen
És ő
ez az apró charlie chaplini ember
aki vagy elkapja vagy nem
a nő tiszta örök alakját
sasként szárnyal a létezés üres
légterében
Gyönyörű hely ez a világ
Gyukics Gábor fordítása
Gyönyörű hely ez a világ
jó ide születni
ha nem zavar nagyon
hogy a boldogság nem mindig
akkora öröm
ha nem zavar nagyon
a pokol időnkénti
érintése
amikor minden oly kellemes
mivel még a mennyekben
sem énekelnek
állandóan
Gyönyörű hely ez a világ
jó ide születni
ha nem zavar nagyon
hogy állandóan
haldoklik néhány ember
bár lehet hogy csak éhezik
néha-néha
ami nem is olyan rossz
ha egyik sem te vagy
Gyönyörű hely ez a világ
jó ide születni
ha nem zavar nagyon
az a pár magas lovon ülő
agyhalott
vagy a magasba néző arcotokon
vagy egyéb szabálytalanságokon
időnként landoló bomba
vagy márkanév-társadalmunk
kiváltságos embereinek
kipusztult példányainak
papjainak
járőreinek
különböző szegregációinak
kongresszusi vizsgálatainak
és más egyéb székrekedéseinek
azon áldozatai
amelyeket megörökölt
testünk
Igen, ez a világ minden világok legjobbika
ezt bizonyítja
a humor
a szex
a szomorkodás
a halk dalolás az inspiráltság
a séta
a nézelődés
a virágok illata
egy szobor megérintése
a gondolkodás
a csókolózás
a gyerekcsinálás és a nadrágviselés
a kalapemelés
vagy a tánc
piknik közben
úszás a folyóban
nyár közepén
és csak úgy egyáltalán
„az ahogy éled az életed”
Valahogy így
de pont amikor minden jól megy
érkezik a mosolygó
temetkezési vállakozó
Liliomtiprás
Kabai Csaba fordítása
Sziromról sziromra magát
az élet virágaitól megfosztja
Levelek egymás után
hullnak akár
szeretők válnak
Bibék porzók
mindent föltárnak
magukból egymásnak
És hullnak a magvak is
és kezdődik az egész megint
Jaj mit lehet kezdeni
a szirmokkal magvakkal
még mindig hullnak hullnak
mit lehet tenni
a levelek állandóan hullnak
a haldoklás holtkomor éjébe
hol még mindig köröznek
vágyunk balga
hallgatag madarai
Még most is ahogy
a tücsökalomból kinövő
sötét fák alatt
hirtelen elhal a nő nevetése
és ráhelyezi a férfi kezét
a mellére
A menny...
Kabai Csaba fordítása
A menny
fele olyan távol volt azon az esten
kiégett frázisok
felolvasóestjén
amikor hallottam a költőnek
versbe vert erekciója lett
majd elveszetten
nézett félre
“Minden állat búsul bujálkodás után”
– mondta végre
Ám a hátsó sori szerelmesek
önfeledtnek
és derűsnek tetszettek
Populista Kiáltvány No. 1
Papp Árpád fordítása
Költők, bujjatok elő celláitokból,
nyissatok ablakot, tárjatok ajtót,
túlságosan sokáig gubbasztottatok
külön kis világaitokban.
Gyertek le, gyertek le
Russian Hillseitekről, Telegraph Hillseitekről,
Beacon Hillseitekről és Chapel Hillseitekről,
Brooklyn Heightsaitokról és Montparnesse-aitokról,
le a lankákról és a csúcsokról!
kifelé dácsáitokból és dómjaitokból!
Szálfánként, egyre irtják az erdőt,
de mi ügyet sem vetünk rá;
nincs időnk benne keresni menedéket,
most, hogy az ember képes felgyújtani házát,
hogy parazsán süsse meg pecsenyéjét.
Ne énekeljétek többé „Hare Krishna"
miközben Róma ég,
miközben San Francisco
és Majakovszkij Moszkvája lángol -
pazarolják az élet kőszéntartalékát.
Éj és Ló közelegnek,
falják a fényt, habzsolják az energiát, hőt
és nadrágban járnak a felhők.
Nincs most ideje elrejtőzni a művésznek,
se fönt, se lent, se jobbról, se balról a színfalak mögött,
közönyösen ápolgatni a körmét,
szublimálni magát a létezésből.
Nincsen idő most a mi kis irodalmi játékainkra,
nincsen idő a mi tudathasadásainkra, képzelt betegségeinkre
nincsen idő most gyűlölködésre, megvetésre,
csakis a fényre és szeretetre.
Szemünk láttára silányodtak el nemzedékünk
legjobb szellemei a meddő felolvasó- és emlékesteken.
A költészet nem titkos társaság
és nem is székesegyház.
Mágikus szavak, zsolozsma mit sem ér.
Az om ideje lejárt,
eljött a siratásé -
búcsúztassuk el hát örömmel
az emberre s földre káros
ipari társadalmat.
Ideje föltekintenünk
a közönyös köldökbámulásból,
tágra nyitni szemünket,
ideje kinyitni a szánkat
új, érthető beszédre.
Ideje szólnunk valamennyi értelmes élőlényhez,
ti urbánusok,
ti muzeálisok, jómagam is idesorolva,
ti mind, költők költői,
kik verseket írtok a versről,
ti mind, költő-kisiparosok,
Amerika rideg szívében,
és ti mind, kilakoltatott Ezra Pound-ok,
ti mind, zagyválók és különcök,
ti mind, konkrétek, poéta doctusok,
ti, kik nyalásra használjátok a költői nyelvet,
ti mind, beléptidíjas illemhelyek költői, falra firkált
verseitekkel,
ti mind, kik luxusvonatokon ringatóztok, soha
nyírfapadoson,
ti mind, mesteremberei a haiku-nak, mit szüntelen
gyalulgattok-csiszoltok
Amerika Szibériáiban,
ti mind, szem nélküli irrealisták,
ti mind, hálószobalátnokok
ti mind, önmisztifikáló szuperszürrealisták,
ti mind, költő-agitproposok
ti mind, lekötelezett álmarxista költők,
ti mind, megtollasodott tollnokok
ti mind, kik napszám, izzadásig képesek vagytok szónokolni
a proletariátusról, mely aközben verejtékezik,
ti mind, költészet anarcho-katolikusai,
ti mind, költészet Black Mountainijai
ti mind, Boston bráhminjai és Bolinas bukolikusai
ti mind, költészet den-anyjai,
ti mind, költészet zen-testvérei,
ti mind, költők, költészet öngyilkos szeretői,
ti mind, szőrmók költészet-professzornokok,
ti mind, költészet recenzorai: költővénák parazitái,
ti mind, költészet cenzorjai, költészet fogdmegei -
hol vannak Whitman vad gyermekei,
ama mennydörgő hangok, a kimondók,
a szelídség és emelkedettség érzetével,
hol ama nagy, és új látomás,
a világra táruló tekintet,
a határtalan föld próféta-énekével,
mindazzal, ami csak benne zeng,
amihez mindnyájunknak van köze -
Költők, gyertek újra
a világ utcáira,
nyissátok meg értelmetek, szemetek,
a látás elemi örömével,
köszörüljétek meg a torkotokat kiáltván:
a költészet meghalt, éljen a költészet soká,
ijesztő szemmel, bivalyerővel,
menjetek elébe, különben
nélkületek zajlik le a Forradalom,
hagyjátok abba a motyorgást, beszéljetek
érthető költői nyelven,
új értelmet adva a szónak „közérthetőség"
a hangvillát a dolgok felszíne alatt csendítve meg
intonáljatok,
s énekeljetek csak kedves énetekről,
de többdimenziósnak értelmezzétek azt is.
A költészet tömegközlekedési eszköz,
föl kell szállítania az embereket magasabb régiókba,
ahová nem juthatnak el a magánjárművek.
A költészet alászáll még az egekből
a mi nyílt útjainkra.
Még nem magaslanak barikádok,
ember-arcok teszik élővé az utcákat,
szeretetre méltó férfiak és nők járkálnak rajtuk,
vannak még szelíd arcú élőlények mindenütt,
még ott van mindenki szemében mindenki titka,
rejtőzve, eltemetve,
Whitman vad fiai ott alszanak tekintetünkben,
Kötlők, ébredjetek fel! ki, ki a szabadba!
Egy filléres édességbolt a magasvasúton túl (#20)
Góz Adrienn fordítása
Egy filléres édességbolt a magasvasúton túl
az ahol először
lettem szerelmes
az illúzióba
Sugárzottak a zselébabok annak a
szeptemberi délutánnak a félhomályában
A pulton macska mozgott
a medvecukorrudak
piskótatekercsek
és az Oh Boy rágók között
Odakint hullottak a levelek hisz meghaltak
A napot elfújta a szél
És berohant egy lány
Haja vizes volt
Melle zihált a parányi helyiségben
Odakint hullottak a levelek
és azt kiabálták
Túl hamar! túl hamar!
Nevetségességet kockáztat folyton (#15)
Góz Adrienn fordítása
Nevetségességet kockáztat folyton
meg halált
bármikor lép
közönsége
feje felé
a költő mint akrobata
saját maga
megalkotásának egyik magasfeszültségű vezetékére mászik fel a rímeken
egyensúlyoz szemvillanásokon
az arcok tengere felett
lépésben jut el
a nappal túlsó oldala felé
szökell lábfeje
bűvésztrükkjeivel
egy sereg más felséges teatralitást játszik el
mindent anélkül hogy felcserélne
bár mit is
azzal ami az nem lehet
Mivel a szuperrealista ő
akinek kényszeresen érzékelni kell
a megfeszített igazat
mielőtt egyetlen pózt vagy lépést tenne
megálmodott felemelkedése
felé a még fennköltebb magaslat irányába
hol a Szépség áll és várakozik
a gravitációval
halálmegvető ugrása kezdetére
És ő
kis charliechaplinlény
talán elkapja vagy mégsem talán
annak tiszta örökkévaló alakját
elnyújtózva üres levegőjében
a létezésnek
A változékony fény
Imreh András fordítása
San Francisco változékony fénye
egészen más mint
a ti fényetek a Keleti Parton
egészen más
mint Párizs
gyöngyházszínű fénye
San Francisco fénye
tengeri fény
szigetfény
Meg ködfény
a Golden Gate-en átszivárog
éjszaka
beburkolja a dombokat
hajnalra ellepi a várost
Aztán a boldog késöreggelek
miután szétég a köd
és görög tengeri fénnyel
festi a házakat a nap
éles tiszta árnyékokkal
akárhaf riss
festmény volna a város
De négykor feltámad a szél
végigsöpör a dombokon
És aztán a fátyolfény kora este
Aztán megint lepedővászon
amikor az új éjszakai köd
beúszik
és fényvölgyben
úszik a város
horgony nélkül az óceánon
Tengeri táj sassal és nappal
Imreh András fordítása
Szabadabban
mint a legtöbb madár
sas száll
a legtöbb helynél szabadabb
San Francisco fölé
szárnyal magasan
siklik lebeg
a nyílt terek
nyiladékaiban
a hegyek felől
le messzire
az óceán fölé
ahová a nap bukik
önmaga tükre
Röpül magasan
köröz köröz
hol a hidroplánok egymásba érnek
hol a harci gépek kiégnek
A vörös napban
lángolva kering
emelkedik suhan
visszaér önmagára
az óceán fölött
a föld fölött
ahol homokba szúrt szélkerekek forognak
hült helyén a hullámvasútnak
fölszárnyaló sas lebukó nap
Ez maradt vadonunkból
Az újrakezdés vad álmai
Imreh András fordítása
