Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Rjókan
Taigu (1758-1831)
(Faludy György fordításai)
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Ezt akartam mindig
Tavasz van. Friss szellő játszik a fűvel,
a fűzfákon minden rügy rózsaszín.
Kéregető csészémmel tenyeremben
csoszogok a nagyváros útjain.
A szentély ajtajában körülállnak
a kisfiúk; néznek, ujjonganak:
- "Megjött a bolond szerzetes tavalyról!"
- kiáltják, s húzzák kabátujjamat.
A fehér kőre leteszem csészémet,
iszákomat a cédrushoz kötöm.
- " Éneklek hozzá, üssétek a labdát!"
- "Most ti énekeltek, és én ütöm!"
Ugrálunk, játszunk, röpülnek az órák.
Járókelő jön, bámul, kinevet:
- "Meggárgyultál, vénség, hogy így viselkedsz?"
Nem felelek. Lehajtom fejemet.
Mit válaszoljak néki? Úgysem érti.
De mit súg fejem? Mit sugall a szív?
Magamnak mondom csak, hogy ezt akartam
és semmi mást. Így élni. Mindig így.A tavasz lehelete
Ma már langyosabban lehel
ránk a tavasz. A karikát
csörgetem koldusbotomon.
Így megyek a városon át.
Kertekben zöldellnek a fák,
tavakban békalencse, nád,
és mennyi, mennyi buborék!
S hány friss fűszáli Mind jó barát.
Rücskös facsészémet fogom,
s élvezem a rizs jó szagát,
az összekoldult adományt.
Nem kérek szákét, sem dohányt.
Pénz, hírnév nem kell. A közöny
bő köpenyébe öltözöm,
s megyek ösvényemen, ahol
előttem oly sok Buddha járt.
Téli éj
Fiatalon, a nagy, üres teremben
virrasztottam könyvem s a mécs felett,
megtöltöttem olajjal sok ezerszer,
s nem tudtam még, hogy hosszúak a téli éjjelek.Rongyok, koldusbot
Rongyok, koldusbot: ez az élet,
az életem. Vizet iszom.
Ennivalóm? Útközben szerzem.
Kertem? Azt verje fel a gyom.
A holdat nézem éjjelente,
és virradatig verset mondok,
virágokra leselkedem
naphosszat réten, temetőben.
Mióta szerzetes vagyok,
s elindultam a kolostorból, ilyen lusta, haszontalan,
rozzant vén gebe lett belőlem.
Előttem havas hegycsúcsok
Előttem havas hegycsúcsok,
mögöttem havas hegycsúcsok
és szakadékok. Fűből van
kunyhóm ajtaja. Becsukom.
Ha eszembe jut ifjúságom
a havas téli éjszakákon,
kis ágakat rakok a tűzre,
s vén szakállamat huzigálom.
Vissza a Rjókan Taigu versfordításai oldalra
