Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

H. P. Blavatsky
AZ EZOTERIKUS FILOZÓFIA ALAPJAI
Fordította: Labán Etelka
Forrás: http://www.globenet.hu/teozofia/
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

TARTALOM

Előszó

Egy alapvető törvény

Négy alapvető elgondolás

Három alapvető előterjesztés

Hat számozott tétel

Öt bizonyított tény

Három új javaslat

A Titkos Tanítás: Következtetés

Fátyoltalan Ízisz: Tíz pontos összefoglalás

A) függelék: A Titkos Tanítás és tanulmányozása

B) függelék: Szanszkrit szavak szótára

ELŐSZÓ

Blavatsky asszony írásaiban vállalt különleges feladat az volt, hogy a nyugati világ figyelmét a bölcsesség hagyományainak tanításaira, a kelet szent tudományára irányítsa. Ismételten hangoztatta ezen tanok nagy múltra visszatekintő korát, valamint egyetemességét, amit korunk korai századai óta mint Teozófiát ismernek. Önmaga számára csupán a leíró és továbbító szerepét vállalta.

Az 1888-ban megjelent, A Titkos Tanítás (The Secret Doctrine) című legnagyobb és legfontosabb művének bevezetőjében H. P. Blavatsky világosan megírja miben látja feladatát:

Ezeket a valóságokat semmilyen értelemben nem úgy közölték, mint kinyilatkoztatást; de a szerző sem szándékozik azt állítani, hogy ő a világtörténelemben most először közzétett misztikus tan felfedője. Mert amit a mű tartalmaz, az a nagy ázsiai és korai európai vallásos írások köteteinek ezreiben szétszórtan található meg, de azokat rejtjelek és szimbólumok mögé rejtették és ezért e fátylak miatt maradtak észrevétlenek. A jelenlegi kísérlet az, hogy a legrégibb tanokat összegyűjtsük és azokat harmonikus, valamint töretlen egésszé tegyük.

H. P. Blavatsky összes írásainak gyűjtési és sajtó alá rendezési munkája rövidesen véget ér, és az eredmény közel húsz terjedelmes kötet. E Collected Writings (Összegyűjtött írások) összeállítója, H. P. Blavatsky másod-unokaöccse Boris de Zirkoff, tudatja az olvasóval, hogy egy a New York Daily Graphic-ban 1874 október 30.-án közölt levél az első cikk, ami biztosan H. P. B. tollából származik. 1877-ben első főmunkája, az Isis Unveiled (Fátyoltalap Ízisz) jelent meg két tetemes kötetben. Tizenegy évvel később következett a két kötetes The Secret Doctrine (A Titkos Tanítás). H. P. Blavatsky utolsó könyvei, The Voice of the Silence, (A csend hangja) és The Key to Theosophy (A teozófia kulcsa), 1889­ben jelent meg. Ha az ember arra gondol, milyen hosszú és gyakori utazást tett és milyen gyenge volt az egészsége - súlyos betegségi szakaszokkal, akkor majdnem csodaszámba menően hat ez az óriási és nem anyanyelvén, kevesebb mint tizenhét év alatt írt irodalmi teljesítmény. Meg kell említeni, hogy ha egyes levelek és cikkek még várják is a Collected Writings-ben való sajtó alá rendezésüket, a nagy művek, az első megjelenésük óta eltelt közel száz év alatt is állandóan nyomtatásban voltak. (H. P. Blavatsky: Collected Writings Összegyűjtöt írások) azóta már tizenhat + három kötetben jelent meg. A magyar kiadó.)

Az írott anyag ekkora mennyiségénél, amelyben a témák sora a bibliai szimbólumoktól a darwini elméletig, a jégkorszak előtti növény­éi állatvilágtól a hinduizmus és a kabala szent szövegeiből, valamint a XIX. századi filozófusok, teológusok és tudósok tanításaiból vett idézetekig terjed, akkor az olvasónak valóban nehéz, ha nem lehetetlen lenne a teozófia eszmerendszerének lényeges alapjait összeállítani. Ámde H. P. Blavatsky maga azzal siet a tanulmányozó segítségére, hogy itt-ott megszámozott megállapításokkal mutat rá azokra a főelvekre, amelyeken ez a gondolati rendszer alapszik. Ezeknek a megállapításoknak az itt adott gyűjteménye szolgáljon Ariadne fonalként abban a sűrű útvesztőben, amelyben az információk, leírások, magyarázatok, bírálatok, kommentárok és személyes útmutatások az ő szinte kimeríthetetlen ajándéka az utókor számára.

Hol kezdjen a tanulmányozó? H. P. Blavatsky utolsó éveiben Londonban, a Teozófiai Társulat buzgó tanulmányozóinak csoportja gyűlt össze köréje, akik A Titkos Tanítást komolyan igyekeztek tanulmányozni. A tanulók kérdéseket tettek fel H. P. B.-nek, és a tanulmányozott anyag jobb megértéséhez további felvilágosításokat kértek. Ezen szóbeli útmutatások nagy része szerencsére leíródott, és később a Transactions of the Blavatsky Lodge (A Blavatsky Páholy tudósításai)-ról szóló írásokban rendezték sajtó alá. Ez ma a Collected Writings (Összegyűjtött írások) X.-ik kötetének második felét képezi. Ezenkívül létezik egy kicsi, de felbecsülhetetlen értékű feljegyzés gyűjtemény, amit Robert Bowen parancsnok, az akkori csoport egyik tagja írt le. Erre fia, P. G. Bowen kapitány közel negyven évvel később bukkant rá. Eredetileg 1932-ben a Theosophy in Ireland nevű folyóiratban nyomtatták ki. Ezek a feljegyzések mint külön kis könyvecske Madame Blavatsky on How to Study Theosophy (H. P. B. szerint hogyan tanulmányozzuk a teozófiát) címen jelent meg. Itt az A függelékben közöljük újra.

Ezekből a feljegyzésekből nemcsak a módját tanuljuk meg ahogyan az ő nézete szerint a tanulmányozáshoz lássunk, hanem a hozzáállást és az elvárást is amivel megközelítsük, továbbá mielőtt az egész műhöz hozzákezdünk, azt a sorrendet, amit a lényeges kijelentések tanulmányozásánál ajánlatos betartani. Azonkívül H. P. B. azokat az alapvető elgondolásokat helyezi a tanuló elé, amelyeket ajánlatos állandóan emlékezetben tartani. Ezen gondolatoknak, valamint a mű azon szakaszainak fejtegetései, amelyekre különösen fel akarja hívni a figyelmet, képezik e gyűjtemény nagyobb részét.

Az Isis Unveiled (Fátyoltalap Izisz) című könyv beismerten terjengős és rendezetlen összeállítás, amely olyan asszony rendkívüli műveltségére utal akinek nem volt formális neveltetése és akinek az úti könyvtára valószínűleg nem állott több mint két vagy három tucat kötetből. A könyv a kuriózumok, ritkaságok, információk és széleskörű témák kritikus kommentárjainak, a sokformájú okkult hagyomány mélyreható tudásának gyűjteménye. De az anyagot valahogyan rendezetlenül és sokszor élesen polemizáló hangnemben adja elő, ami az akkori körülményeknek megfelelő beállítás. A II. kötet végén H. P. Blavatsky tíz számozott pontban foglalja össze azon tanítás lényeges elemeit, amit az olvasó elé szándékozott terjeszteni. Dacára annak, hogy ez volt az első kísérlete, hogy művében hirdetett ezoterikus filozófia alapvető elveit rendezett szemléletben fejtse ki, a vonatkozó részt jelen könyvben mégis utolsóként közöljük, mégpedig azért, mert ahogy majd látható lesz, abban az időben, ezen elvek részletes kidolgozásában H. P. Blavatsky még nem tett különbséget a lényeges elvek és a másodrendű anyag között. Amikor az ő okkult tanítóiról beszélt, akkor a "Mesterek" kifejezést használta, mert ahogy a Key to Theosophy (A teozófia kulcsa) című könyvében kifejezetten állítja, tőlük kapta a teozófiai eszmerendszerről szóló minden tudását. Mindazáltal teljesen ő reá volt bízva, hogyan használja fel legjobb tehetsége szerint a közölt tudást, hogy egyrészt elrendezze az anyagot, másrészt a véghezvitelben kibontakoztassa írói képességét.

A jelen összeállítás előkészítéséhez igénybe vettük a The Secret Doctrine, vagyis A Titkos Tanítás mindhárom használatban lévő kiadását, és időrendben utaltunk mindháromra, mint az első 1888-as kiadásra, az 1893-as harmadik kiadásra, a hat kötetes adyari kiadásra. Minden kivonatot bevezető megjegyzés előz meg, és a B függelékben szószedet van.

A teozófiai eszmerendszerben alapvetőnek felismert gondolatok felsorolása bizonyos mértékig önkényes. Látjuk, hogy H. P. Blavatsky a tanulmányozónak három alapvető javaslatot, négy alapvető elgondolást, hat számozott tétel összesítését ajánlja, valamint további öt bebizonyított tényt és tíz pontos összefoglalást, amiben az Isis Unveiled (Fátyoltalan Íziss) lényegét foglalja össze. De mindezen alapelv felsorolás mellett és azon túl, mindig az EGY - a névnélküli Valóság kihangsúlyozása kell legyen, annak az EGY-nek, amiben és amiből minden létezik. Mivel a teozófia erre az alapvető Egységre való állandó visszautalás nélkül nem érthető meg, a jelen válogatott kivonatokban az Egység egyértelmű kihirdetése foglalja el az első helyet.

Ianthe H. Hoskins

ELŐZETES MEGJEGYZÉS

Az ezoterikus filozófia hangsúlyozza, hogy a tapasztalatok világának sokféle megjelenése mögött egyedüli valóság létezik, amely mindennek forrása és oka, ami valaha volt, van és lesz. A védikus hagyomány kiváló magyarázója, Sri Shankarácsárja ezt egyszerűen így fejezi ki: mindegy, milyen alakúra formáljuk az agyagot, a tárgy valósága mindig az agyag marad; neve és alakja csak múló jelenség. Ugyanígy, mivel minden az Egy Legfelsőbbtől ered, lényeges természetükben maguk is az Egy Legfelsőbb. A legmagasabbtól a legalacsonyabbig, a legnagyobbtól a legparányibbig, a megnyilvánult világmindenség végtelenül sok jelensége, névbe és formába öltözött Egy. Ez az alapvető egységről szóló tanítás a teozófiai eszmerendszer fémjelzése. Ebből következik, hogy semmilyen tannak vagy elméletnek, amelynek a végső kettősség az alapja - például, hogy a szellem és az anyag örökre különválasztottak, hogy Isten és az ember lényegileg különbözőek, vagy hogy a jó és a rossz örök valóságok - nem lehet helye a teozófiában.

EGY ALAPVETŐ TÖRVÉNY

A természet minden alkotórésze legfelsőbb lényegében gyökeresen egységes. Ez az egység, akár a szellem, az értelem vagy a fizikai világra alkalmazzuk, e kifejezés legteljesebb értelmében az okkult tudomány alaptörvénye, - a csillagtól az ásványi atomig, a legmagasabb szinten lévő Dhyán Csohántól a legparányibb ázalékállatig.

The Secret Doctrine (A titkos tanítás) I 120 / I 145 / I 179

ELŐZETES MEGJEGYZÉS

Tanítványainak Londonban adott szóbeli oktatásai folyamán, amelyeket Bowen kapitány írt le (lásd A Függeléket), H. P. Blavatsky sokszor ismételte, hogy A Titkos Tanítás tanulmányozása nem adhat végleges és teljes képet a világegyetemről Ahogy mondta, ez azt jelenti, hogy "A VALÓSÁG IRÁNYÁBA VEZET". A folyamatos megértést segítően négy alapvető gondolatot vázolt, amit a tanuló sohase veszítsen szem elől. Mivel spontán beszélgetések folyamán mondta el, ezek a gondolatok egyszerűbb nyelvezettel vannak kifejezve, mint a nagy művekben, és ezért néhány összetettebb módon előadott teljesebb megállapítás előkészítésére szolgálhatnak.

NÉGY ALAPVETŐ ELGONDOLÁS

Vegyük figyelembe az alábbi szabályokat:

Akármit is tanulmányozzunk a Titkos tanításban, a fogalomképzés alapjaként tartsuk észben a következő gondolatokat:

(a) MINDEN LÉTEZÉS (EXISTENCE) ALAPVETŐ EGYSÉGE. Ez az egység nagyon különbözik az egység közkeletű fogalmától - mint amikor azt mondjuk, hogy valamely hadsereg egységes; vagy hogy ezt a bolygót azzal a bolygóval mágneses erők vonalai egyesítik, vagy más effélét. A tanítás nem ez; hanem az, hogy a létezés EGY DOLOG, nem pedig egymáshoz kapcsolódó dolgok gyűjteménye. Alapjában véve EGYETLEN Lény van. Ennek a LÉNYNEK két aspektusa van, egy pozitív és egy negatív. A pozitív a szellem, vagy a TUDAT. A negatív a SZUBSZTANCIA, a tudat alanya. Ez a Lény első megnyilvánulásában az Abszolútum. Mivel abszolút, semmi nincs rajta kívül. Ő az EGÉSZ­LÉNY (ALL-BEING). Oszthatatlan, különben nem volna abszolút. Ha egy részét el lehetne különíteni, a megmaradó rész nem volna abszolút, mert különben rögtön felmerülne az OSSZEHASONLITAS KÉRDÉSE közte és az elkülönített rész között. Az összehasonlítás nem fér össze az abszolútsággal. Világos tehát, hogy ez az alapvető EGYETLEN LÉTEZŐ vagy Abszolút Lény kell legyen minden létező formában a Valóság.

Az atom, az ember, az Isten, mindegyik külön-külön, és együtt is, végső elemzésében Abszolút Létezés, az az ő IGAZI EGYÉNISÉGÜK. Ezt a gondolatot kell mindig elménk hátterében tartanunk, hogy alapja legyen minden elképzelésnek, ami a Titkos Tanítás tanulmányozásából keletkezik. Abban a pillanatban, amikor ezt elejtjük (és ez igen könnyen megtörténhet, ha az ember az ezoterikus bölcselet sok bonyolult aspektusával foglalkozik), felülkerekedik a KÜLÖNÁLLÁS gondolata és a tanulmány értékét veszti.

(b) A második megragadandó eszme az, hogy HOLT ANYAG NINCS. Minden legutolsó atom is él. Nem is lehet másképpen, hiszen minden atom maga is Abszolút létezés. Ezért nincs olyasmi, mint az éter "terei" vagy Ákásha, vagy nevezzük ahogyan akarjuk, ahol az angyalok és az elementálok fickándoznak, mint pisztráng a vízben. Ez közönséges elképzelés. A helyes elképzelés arra mutat, hogy az anyag minden atomja mindegyik szinten maga is egy-egy ÉLET.

(c) A harmadik alapvető és szem előtt tartandó eszme az, hogy az ember MIKROKOZMOSZ. Niivel pedig az, az ég összes hierarchiái benne vannak. A valóságban azonban nincs sem makrokozmosz, sem mikrokozmosz hanem csak EGY LÉTEZÉS. A nagy és kicsiny csak akkor nagy és kicsiny, ha valamely korlátozott tudat szemléli.

(d) A negyedik és utolsó alapvető eszme az, amelyet a NAGY HERMETIKUS AXIÓMA fejez ki. Ez voltaképpen összegezi és szintetizálja az összes többit.

Miként belül, úgy kívül; Miként a nagy, úgy a kicsi; Miként fenn, úgy alant;

Csupán csak EGY ÉLET és TÖRVÉNY van; És aki működteti az EGY.

Az isteni gazdálkodásban:

Semmi sem belső, semmi sem külső; Semmi sem nagy, semmi sem kicsi; Semmi sem magas, semmi sem alacsony.

Mindegy, hogy mit tanulmányozunk a Titkos Tanításban, ezekkel az alapvető eszmékkel kell összefüggésbe hoznunk, ezekhez kell viszonyítanunk.

Hogyan tanulmányozzuk a teozófiát ( lásd az A függeléket)

ELŐZETES MEGJEGYZÉS

A Bowen-feljegyzésekben H. P. Blavatsky azt tanácsolja a tanulóknak, hogy' az első tennivaló, ha évekbe is telik az, hogy fogalmat alkosson a „Proem"-ben, A Titkos Tanítás mesteri bevezetésében megadott „Három, alapvető tétel" -ről.' A három tételről szóló megállapítást, az alapvető fontosságukról szóló hasonló hangsúlyozással vezeti be, és bemutatásuk végén H. P. Blavatsky ismét megerősíti, hogy ezek a teozófiai hagyomány alapvető elgondolásai.

A Titkos Tanítás nagyrészben a Dzyan Könyve c. ősrégi műből kiválasztott versszakokhoz fűzött kommentárok sora. A modern szokásoknak megfelelően kurzív írást használunk, ahol H. P. B. A Titkos Tanítás című könyvét értjük, míg egyébként, amikor az óhagyományos ezoterikus filozófiáról van szó, mint például a Titkos Tanítás szónál, nagy kezdőbetűs nyomtatást alkalmazunk.

HÁROM ALAPVETŐ ELŐTERJESZTÉS

Mielőtt az olvasó tovább haladna, hogy megfontolja a jelen munka alapját képező Dzyan Könyve stancákat, feltétlenül szükséges, hogy megismerkedjen azzal a néhány sarkalatos fogalommal, amely az egész gondolatrendszer alapjául szolgál és azt áthatja, valamint amire figyelmét fel kívánjuk hívni. Az alapvető elgondolások száma ugyan kevés, de azok világos megértésétől függ, hogy a helyes módon értsünk meg mindent ami azután következik. Ezért nem kell mentegetődznünk, amikor az olvasót arra kérjük, hogy előbb ezekkel ismerkedjék meg, mielőtt magának a műnek olvasásához fogna.

A Titkos Tanítás három alapvető előterjesztést tesz:

1. Egy mindenütt jelenlévő, örök, határtalan és változhatatlan PRINCÍPIUM (ALAPELV), amelyről lehetetlen elmélkedni, mert meghaladja az ember felfogó képességét, és mert bármilyen emberi kifejezés vagy összehasonlítás csak kisebbítheti. A gondolat határán és elérési lehetőségén túl van, - Mandukja szavaival: "elgondolhatatlan és kimondhatatlan. "

Hogy ezek a gondolatok az átlagolvasó előtt világosabbá váljanak, induljon ki abból a feltevésből, hogy van egy feltétlen Valóság, amely minden feltételhez kötött megnyilvánult létezőt megelőz. Ez a végtelen és örök Ok, amelyet a jelen európai bölcseletben homályosan mint "tudattalant" és "megismerhetetlent" fogalmaznak meg - a gyökértelen gyökere "mindennek, ami volt, van és valaha lesz. " Az örök Ok természetesen minden tulajdonságtól ment, és a megnyilvánult véges létezővel lényegében semmi viszonyban nincsen. Inkább "Lét­ség"(Be-ness), mint létező (Being), (szanszkritban Sat) és minden gondolat vagy elmélkedés fölött van.

Ezt a Lét-séget (Be-ness) a Titkos Tanításban két nézőponttal jelképezik. Egyrészt jelképezik az abszolút elvont térrel, amely puszta alanyiságot képvisel; a tér az egyetlen dolog, amelyet az emberi elme semmiféle fogalomból ki nem zárhat és az egyetlen, amelyet önmagában fel nem foghat. Másrészt jelképezik az abszolút, elvont mozgással, amely a feltétlen öntudatot képviseli. Még nyugati gondolkodóink is kimutatták, hogy az öntudat számunkra felfoghatatlan, ha a változástól elkülönítjük; a mozgás pedig legjobban jelképezi a változást, mely lényeges jellemzője. Az egy valóság ezen utóbbi megnyilvánulását a 'Nagy Lélegzet" kifejezés is jelképezi. Oly szemléltető jelkép ez, hogy nem szorul további magyarázatra. Így tehát a Titkos Tanítás első alapigazsága ez a metafizikai EGY ABSZOLÚT-LÉTEZÉS (BE­NESS), amelyet a véges értelem a teológiai Szentháromsággal jelképez.

........................................................................................

Parabrahman, az egy valóság, az abszolút öntudat mezeje, vagyis az a lényeg (Essence), amely a feltételes létezéshez való minden viszonyon kívül áll, és amelynek a tudatos csak feltételes jelképe. De amint gondolatban eltávolodunk ettől a (számunkra) abszolút tagadástól, azonnal jelentkezik a kettősség: a szellem (vagy tudat) és az anyag, az alany és a tárgy ellentétében.

Szellemet (vagy tudatot) és az anyagot azonban nem szabad független valóságnak vennünk, hanem mint az Abszolútnak (Parabrahman-nak) két oldalát vagy megnyilvánulását, amelyek a feltételes akár alanyi, akár tárgyi létező (Being) alapját alkotják.

Ha erre a metafizikai hármasságra úgy tekintünk, mint minden megnyilvánulás gyökerére, akkor a Nagy Lélegzet a kozmoszelőtti gondolatalkotás jellegét ölti magára. Az erő és minden egyéni tudat forrása és eredete (fons et origo) és a kozmikus fejlődés nagy tervében a vezérlő értelmet szolgáltatja. Másrészt a kozmoszelőtti gyökér-állag (Mulaprakriti) az Abszolút azon megnyilvánulása, amely a természet összes tárgyias síkjának alapja.

Amint a kozmoszelőtti gondolatalkotás minden egyéni öntudat gyökere, úgy a kozmoszelőtti állag az anyag alapja (substratum), megkülönböződésének különféle fokain.

Ebből kiderül, hogy az Abszolút e két aszpektusának ellentéte, a "Megnyilvánult Világegyetem" létezésének lényeges kelléke. A kozmikus állagtól külön, a kozmikus gondolatalkotás mint egyéni öntudat nem nyilvánulhatna meg, mivel az öntudat csak anyagi eszközön (szanszkritul upádhi) át buzog fel mint "én vagyok én"; mert fizikai alap szükséges ahhoz, hogy az egyetemes elme egy sugarát az összetettség bizonyos fokán összpontosítása. Viszont a kozmikus gondolatalkotástól külön, a kozmikus állag üres elvontság maradna, és az öntudat kibontakozása nem jöhetne létre.

Ennélfogva a megnyilvánult világegyetemet kettősség hatja át, amely mint "megnyilvánulás ", mintegy a KÍVÜL-lét (EX-istene) igazi lényege. De mint az alany és a tárgy, a szellem és az anyag csupán ellentétes sarkal, csak megnyilvánulásai az azokat színtézisbe foglaló Egy Egységnek, éppúgy a megnyilvánult világegyetemben ott van "az ", ami a szellemet az anyaghoz, az anyagot a szellemhez köti.

Ezt a valamit, amit a nyugati gondolkodás jelenleg még nem ismer, az okkultisták Fohat-nak nevezik. Az a "híd ", amelyen át az isteni gondolatban lévő eszmék a kozmikus állagba, mint a természet törvényei" vésődnek. Fohat így a kozmikus gondolatalkotás dinamikus energiája, vagy a másik oldalról nézve, értelmes közvetítője, minden megnyilvánulás vezérlő ereje, az "Isteni Gondolat", amelyet a Dhján Csohanok, a látható világ építői adnak tovább és tesznek láthatóvá. Így a szellemtől, vagy kozmikus gondolatalkotástól ered tudatunk, és a kozmikus állagból erednek a különféle tudathordozó eszközök, amelyben a tudat egyénivé válik és öntudatot vagy visszatükröződő tudatot ér el. Fohat pedig különféle megnyilvánulásaiban az elme és az anyag közötti titokzatos láncszem, az éltető princípíum, amely minden atomot életre villanyoz.

A következő összefoglaló majd világosabb képet ad az olvasónak:

(1) Az ABSZOLÚT, a Vedantísták Parabrahman-ja, vagy az Egy Valóság, SAT, amely mind Abszolút Lét, mind Nem-Lét.

(2) Az első megnyilvánulás, a személytelen, és a filozófiában a meg nem nyilvánult Logos, a "megnyilvánult"előfutára.

(3) Szellem-anyag, ÉLET, a 'Világegyetem Szelleme", Purusha és Prakriti, vagy a második Logos.

(4) Kozmikus fogalomalkotás, MAHAT vagy értelem, az egyetemes világ-lélek; az anyag kozmikus noumenonja, az értelmes működés alapja a természetben és a természet értelmes működésének alapja

Az EGY VALÓSÁG; kettős aspektusai a feltételekhez kötött világegyetemben.

Továbbá a Titkos Tanítás azt állítja, hogy:

2. A Világegyetem örökkévalósága összességében (in toto), mint határtalan sík; időszakonként "játszótere a szüntelenül megnyilvánuló és eltűnő számtalan világegyetemnek". Ezeket "megnyilvánuló csillagoknak" és az "örökkévalóság szikráinak" nevezik. "A zarándok örökkévalósága" olyan, mint az "önmagában-létezés (Self-Existence) szemének egy-egy rebbenése'. (Dzyan könyve.) "A világok megjelenése és eltűnése olyan, mint a rendszeres tengerjárás árapálya és dagálya"

A Titkos Tanítás e második állítása a kiáramlás és visszaáramlás, az apály és dagály időszakossága örök törvényének feltétlen egyetemességét jelenti, amelyet a fizikai tudomány a természet minden részlegében megfigyelt és feljegyzett. A nappal és éjszaka, az élet és halál, alvás és ébrenlét váltakozása annyira általános és kivétel nélküli tény, hogy bennük könnyű felismerni 'a világegyetem egyik abszolút alapvető törvényét.

Továbbá a Titkos Tanítás tanítja:

3. Minden lélek alapvető azonosságát az egyetemes felső-lélekkel (Over-Soul), mivel ez maga is az ismeretlen gyökér egy aspektusa, továbbá, hogy minden lélek - az előbbi egy-egy szikrája - a ciklikus és karmikus törvénynek megfelelően, köteles a megtestesülés ( vagy a "szükségesség") körén az egész időszakon át végig zarándokolni. Más szóval, semmilyen tisztán szellemi Buddhi-nak (isteni Léleknek) nem lehet független (tudatos) létezése, mielőtt a szikra, mely az egyetemes hatodik princípium tiszta lényegéből - vagyis a FELSŐ LÉLEKBŐL (OVER-SOUL) eredt: (a) át nem ment ama Manvantara megnyilvánult világának minden elemi formáján és (b) egyéniséget nem szerzett. Erre az egyéniségre eleinte természetes ösztönzés (impulse) és később magaindította és magatervezte, a karmája által korlátozott erőkifejtés útján tehet szert. Így emelkedik az értelem minden fokán áthaladva a legalsóbb Manasz-tól a legfelsőbbig, az ásványtól és növénytől, fel a legszentebb Arkangyalig (Dhjáni-Buddhá-ig). Az Ezoterikus Bölcselet sarkalatos tétele nem tesz lehetővé az ember számára semmilyen kiváltságot vagy különleges képességeket, hanem csakis azokat amelyeket saját Én-je (Ego-ja) szerzett meg személyes erőkifejtés és érdem útján, a lélekvándorlás és újraszületés hosszú során át.

Ezért mondják a hinduk, hogy a világegyetem Brahman és Brahmá, ugyanis Brahman a világegyetem minden atomjában van, mert a természetben lévő hat princípium mind, eredménye -különféleképpen megkülönböződött megnyilvánulása a HETEDIKNEK és az EGY-nek, az egyetlen valóságnak a világegyetemben, legyen az akár kozmikus, akár mikrokozmikus. Ezért tekinti a metafizikai antifrázis káprázatnak, májávikusnak a megnyilvánulás és forma síkján, a hatodik princípium (Brahmá, Brahman hordozójának) pszichikai, szellemi és fizikai változatait. Mert, noha ez a hetedik princípium, vagyis az Egy Valóság a gyökere egyénileg minden atomnak, és összességében minden formának, mégis kinyilatkozott, megnyilvánult, időleges megjelenésében semmivel sem több, mint érzékeink múlékony káprázata.

Ezeken az alapfogalmakon nyugszik a Titkos Tanítás.

The Secret Doctrine I 13-20/ I 42-48/I 79-85

ELŐZETES MEGJEGYZÉS

H. P. Blavatsky azt tanácsolja, hogy a "Három alapvető elő - terjesztés" tanulmányozását, az első kötet első részének végén lévő összefoglaló számozott tételek kövessék. úgy tűnik, mintha szándékában lett volna, hogy az eddig nekünk megadott Titkos Tanítás lényeges jellegzetességeit néhány rendszerezett cikkelyben gyűjtse össze. Azonban az első számozott pontban a mű bevezető részére való visszautalással kezdi, amelyben a nyilvánvaló igazságok sokaságát állította össze, amely kétségen kívül megerősíti az ezoterikus hagyomány létezését. Továbbá, a hatodik számozott ponthoz érvén, nem hajlandó magát puszta összegezésre korlátozni, hanem magyarázó adatok tekintélyes mennyiségét fűzi hozzá azon lények hierarchiáiról, akik "a világegyetemet mozgatják és vezetik". Még így is többször visszatér az egész rendszer alapvető törvényére, a létezés lényegbeli egységére.

ÖSSZEFOGLALÁS

HAT SZÁMOZOTT TÉTEL

Jelen állítás írójának eleve számítania kell azzal, hogy az e munkában felhozott kijelentésekre vonatkozóan nagy ellenkezéssel fog találkozni, sőt elutasítással is. Nem mintha valaha is igényt tartott volna az itt írottak minden részletében való tévedhetetlenségének vagy tökéletes hibátlanságának elismerésére. Tények vannak ott, amiket aligha lehet tagadni. De nagyon valószínű, hogy az író talán nem adta mindig a legjobb és legvilágosabb magyarázatokat. Ennek oka egyrészt a fejtegetett tárgyakban rejlő nehézségek, másrészt az angol nyelvnek (miként minden más európai nyelvnek) bizonyos gondolatok kifejezésénél tapasztalható, majdnem leküzdhetetlenül korlátolt volta. Az író azonban mindent megtett, amit olyan nehéz körülmények között tehetett, és ennél többet nem lehet kívánni.

Most röviden ismételjük és mutassuk meg, hogy az ismertetett tárgyak roppant terjedelme mellett milyen nehéz, ha nem lehetetlen, annak méltányosan eleget tenni.

1. A Titkos Tanítás korszakok felhalmozott Bölcsessége és kozmogóniája egymagában a legbámulatosabb, legnagyszerűbb rendszer, még a Puránák exoteriájában is. Az okkult szimbolizmus rejtélyes ereje azonban olyan, hogy mértani jelekkel és szimbólumokkal néhány lapra vannak feljegyezve mindazok az adatok, amelyek elrendezésével, leírásával és megmagyarázásával, a fejlődési folyamat szédítő egymásutánjában, a beavatott látnokok és próféták számtalan nemzedéke foglalkozott. Azon látnokok villanó tekintete magába az anyag magvába hatolt, és az ott lévő belső dolgok lelkét jegyezte fel, ahol valamely általános avatatlan megfigyelő, akármennyire tanult is, csak a forma külső működését észlelte volna. Azonban a modern tudomány nem hisz a "dolgok lelkében ", és ezért az ősrégi kozmogónia egész rendszerét elutasítja. Felesleges mondani, hogy a kérdéses rendszer nem egy vagy több magányos ember agyszüleménye; hogy azok, a látnokok ezer és ezernyi nemzedékének szakadatlan feljegyzései, akiknek ide vonatkozó tapasztalataival vizsgálták és igazolták azokat a hagyományokat, amelyeket egyik korcs emberfajta a ­másiknak szóban adott tovább, továbbá azokat a tanításokat amelyeket az emberiség gyermekkorán őrködő magasabb és fennköltebb lények adtak. Továbbá az ötödik emberi fajta "Bölcsei", akiknek a legutóbbi kataklizma és földrész eltolódások után megmentett csoportja, életüket tanulással és nem tanítással töltötték. Hogyan tették azt? Erre az a válasz, hogy a természet minden részében ellenőrizték, kipróbálták és igazolták a régi hagyományokat a nagy adeptusok önálló látomásaival. Ezek t. I. olyan emberek, akik a lehető legmagasabb fokig fejlesztették és tökéletesítették fizikai, mentális, pszichikai és szellemi szervezetüket. Addig nem fogadták el egy-egy adeptus látomását, amíg azt más adeptusok - önálló bizonyítékszámba menő - látomásaival, valamint az évszázadok tapasztalataival össze nem vetették, és így helyességéről meg nem győződtek.

2. Ebben a rendszerben az alaptörvény, a központ, amiből minden létrejön, amely köré és felé minden törekszik, és amelyre minden bölcselete fel' van függesztve: az egy homogén isteni ALANY­ALAPELV, az egy gyökeres ok.

....Néhányat, kiknek lámpája fényesebb volt, elvezettek Októl okig haladva, a természet titkos kútfejéig, Es ők azt találták: kell lennie egy első elvnek

"Alany-alapelvnek" nevezik, mert a megnyilvánult világegye­tem síkján "alannyá" lesz, káprázattá, de "alapelv" marad a kezdet- és végnélküli, absztrakt látható és láthatatlan TÉRBEN. Ez a mindenütt jelenlévő valóság személytelen, mert magában foglal mindent. A rendszer alapvető fogalma, személytelen volta. Ott rejlik a világegyetem minden atomjában és maga a világegyetem.

3. A világegyetem ezen ismeretlen Abszolút Lényeg időszakos megnyilvánulása. De ha ezt "lényegnek" (essence) nevezzük, egyúttal vétünk a bölcselet valódi szelleme ellen. Mert, noha ebben az esetben a főnevet az esse "lenni" igéből származtatjuk, AZ mégsem azonosítható semmiféle emberi ésszel felfogható létezéssel. AZ legjobban mint se szellem sem anyag, hanem mint mindkettő írható le. A valóságban Parabrahman és Múlaprakriti egyek, és a megnyilvánult egyetemes felfogásában mégis kettő, még az Egy Logos, t.i. az első megnyilvánulása felfogásában is, amelynek AZ tárgyias (objektív) szempontból tekintve, Múlaprakritinek, és nem Parabrahmannak látszik: fátylának és nem a mögötte rejlő egy valóságnak, amely feltétlen és abszolút.

4. A világegyetemet, mindennel ami benne van MÁJÁ-nak nevezik, mert minden időleges ami benne van, a tiszavirág röpke életétől kezdve a Napéig. A világegyetem - amennyiben az EGY-nek örök változatlanságával és azon alapelv állandóságával hasonlítjuk össze - múlékony, folyton változó formáival, filozófus felfogása szerint, szükségképpen nem más, mint lidércfény. S mégis a világegyetem eléggé valóságos a benne lévő tudatos lények számára akik ugyanolyan nem valóságosak mint maga a világegyetem.

5. A világegyetemben, annak minden birodalmában, minden TUDATOS, azaz a saját érzékelésének megfelelő síkon, megfelelő sajátos tudattal van felruházva. Nekünk embereknek emlékeznünk kell arra, hogy egyszerűen azért mert mi nem érzékeljük a tudat semmi jelét, például a kövekben, nincs jogunk azt mondani, hogy azokban nincs tudat. Nincs olyan, hogy "holt" vagy "vak" anyag, mint ahogyan nincs sem "vak" sem "nem-tudatos" törvény. Az ilyesminek nincs helye az okkult bölcselet fogalmai között. Az utóbbi sohasem áll meg a felszínes jelenségeknél, és számára a noumenon-i lényegek sokkal valóságosabbak, mint tárgyi hasonmásaik. Ebben a középkori Nominalistákhoz hasonlít, akiknél az egyetemességek voltak a valóságok, és a részlegességek csupán névleg és az ember képzeletében éltek.

6. A világegyetemet belülről kifelé működtetik és vezetik. Miként fenn úgy alant; miként a mennyben úgy a földön is; és az ember, a mikrokozmosz, és miniatűr mása a makrokozmosznak, élő tanuja ezen Egyetemes Törvénynek és működési módjának. Azt látjuk, hogy minden külső mozgást, ténykedést, mozdulatot, legyen az akár szándékos, akár mechanikai, testi vagy mentális; benső érzelem, vagy indulat, akarat, vagy akarás, gondolat vagy elme előz meg. Ahogyan az ember külső testében semmiféle normális, külső mozgás vagy változás nem jöhet létre az előbb említett három tevékenység belső impulzusának indítása nélkül, úgy van ez a külső vagy megnyilvánult világegyetemben is. Az egész kozmoszt érző lények hierarchiáinak majdnem végtelen sora irányítja, vezérli és élteti. Mindegyiknek küldetése van. Ezek - akár így akár úgy nevezzük, akár Dhyán Csohanoknak, vagy angyaloknak - csak olyan értelemben 'hírnökök", hogy ők a karmikus és kozmikus törvények ügyvivői. Öntudatuk és intelligenciájuk fokozataiban végtelenül különböznek, és csak a költői képzelet játéka, ha valamennyiüket tiszta szellemnek nevezzük, akikben nincs olyan földi salak, "amelyet az idő elragadhat'. E lények mindegyike vagy már volt ember, vagy azzá készül válni, ha nem a jelen ciklusban (Manvantara), akkor valamelyik elmúlt vagy eljövendő ciklusban. Ha nem kezdő emberek, akkor tökéletesedett emberek, és magasabb, kevésbé anyagias szféráikban erkölcsileg csak annyiban különböznek a földi emberi lényektől, amennyiben hiányzik belőlük a személyiség érzete és az emócióra hajló emberi természet - két tisztán földi jellegzetesség. Az előbbiek, vagyis a "tökéletessé váltak", ezen érzésektől megszabadultak, mert (a) nincs többé húsból való testük, ami a lélekre mindig bénítóan ható teher; továbbá (b) mivel a tiszta szellemi elem nincs béklyóba verve és szabadabb, ők mává által kevésbé befolyásolhatók, mint az ember valaha is lehet, kivéve ha adeptus, aki a két személyiségét - a szellemit és a fizikait - teljesen elkülöníti. Mivel a kezdeti monádoknak még sohasem volt fizikai testük, nem is lehet személyiség érzetük vagy ÉN- ségük. Minthogy "személyiségen" általában korlátozást és viszonylagosságot értenek, vagy Coleridge meghatározása szerint: "önmagában létező egyéniséget, amelynek azonban természet szolgál alapul", ezért természetesen ezt a kifejezést nem lehet a nem-emberi lényekre alkalmazni. Azonban a látnokok nemzedékei azt a tényt hangsúlyozták, hogy e lények közül - akár magasabb-, akár alacsonyabbrendűek - mint elkülönült lényeknek, egyiknek sincs egyénisége, sem személyisége, vagyis abban az értelemben nincs egyénisége, amelyben az ember azt mondja: "Én vagyok én és senki más'. Más szóval nincsenek tudatában olyan határozott különváltságnak, mint az emberek és dolgok a földön. Az individualitás a vonatkozó hierarchiájuk és nem az egyedek jellegzetessége, és ezek a jellegzetességek csak azon szintek fokozatával változnak, amelyekhez azok a hierarchiák tartoznak: minél közelebb a homogenitás és az Egy Isteni régiójához, annál tisztább és kevésbé hangsúlyozott az egyéniség abban a hierarchiában. Ők minden tekintetben végesek, kivéve a magasabb princípiumaikat, az egyetemes isteni lángot visszatükröző szikrákat, de ők a káprázat szféráiban olyan szétkülönböződés révén egyéniesültek és különváltak, amely éppen olyan káprázat mint ott minden egyéb. Ők- "Élő Lények", mivel az ABSZOLÚT ÉLET-b61 a káprázat kozmikus képernyőjére vetített áramlatok; olyan lények, akikben az élet nem aludhat ki, mielőtt a tudatlanság tüzét ki nem oltják azokban akik ezeket az "életeket" érzékelik. Miután a nem-teremtett sugár serkentő befolyása által jöttek létre, amely sugár az élet folyamának partjain ragyogó nagy központi Nap tükröződése, a bennük lévő belső princípium tartozik a halhatatlanság vizéhez, míg differenciálódott öltözetük épp olyan mulandó, mint az ember teste. Ezért volt igaza Youngnak amikor azt mondta, hogy

"Az angyalok felsőbbrendű emberek.... "

és nem egyebek. Ők se nem "szolgáló" se nem "védelmező" angyalok, sem a "Legmagasabb Hírnökei"; még kevésbé bármilyen emberi képzelet által teremtett Isten "haragjának küldöttei". Védelmükért esedezni éppen olyan együgyűség, mint azt hinni, hogy bármilyen vezekléssel rokonszenvüket érhetjük el, mert ők is éppen annyira rabszolgái és teremtményei a változhatatlan karmikus és kozmikus törvénynek, mint az ember. Ennek oka nyilvánvaló. Mivel lényegükből hiányzanak a személyiség elemei, nem is lehetnek személyes tulajdonságaik. Exoterikus vallásaikban ilyeneket tulajdonítanak az emberek antropomorfikus Istenüknek, valamilyen féltékeny és gőgös Istennek, aki örülni és haragudni tud, szereti az áldozatot és hiúságában zsarnokibb, mint bármely véges, ostoba ember. Mivel.... az ember mindezen égi hierarchiák lényeinek összetétele, elérheti azt, hogy mint ember bizonyos értelemben magasabbra fejlődjék, mint bármely hierarchia vagy osztály, sőt ezek összetételénél is magasabbra. Azt mondják: "Az ember nem tudja a Dévákat kiengesztelni és nem parancsolhat nekik. "De az ember már földi élete folyamán is lehet "egy közülünk" akképpen, hogy alsóbb személyiségét megbénítja, és így felsőbb ÉN-je eljut az egy abszolút ÉN-től való nem-elkülönültségének teljes tudásához. Ily módon az ember azáltal, hogy a tudatlanságot eloszlató tudás gyümölcséből eszik, az Elohim vagy a Dhyánikhoz hasonlóvá válik. Ha egyszer már az ő szintjükön van, a minden hierarchiában uralkodó szolidaritás és tökéletes harmónia szelleme kell kiterjedjen rá és minden részletben megvédje.

A tudomány embereinek materializmusa a legnagyobb nehézség, amely megakadályozza őket abban, hogy isteni és természeti szellemekben higgyenek. A spiritiszta előtti fő akadály, amely megakadályozza, hogy az előbbiekben higgyen, miközben megtartja az eltávozottak 'szellemei "-ben való vak hitet -kivéve néhány okkultistát és kabbalistát- az anyag valódi lényegére és természetére vonatkozó általános tudatlanság. Az okkult kozmogónia tanulmányozójának a szellem-anyag elsődleges fejlődésére, valamint valódi lényegére vonatkozó helyes megértésre kell támaszkodnia, hogy az az elméjében világosabbá váljon, ami egyúttal az őt további tanulmányaiban vezető egyetlen biztos vezérfonal.

A józan igazság az, hogy minden úgynevezett 'kellem" testétől megvált vagy jövőbeni ember. Miként a legmagasabb Arkangyaltól (Dhyán Chohan) kezdve a legutolsó tudatos "építőig" (a szellemi lények alsóbbrendű osztálya), mindannyian emberek, akik korszakokkal előbb, ezen vagy más szférákon (bolygókon), más manvantarákban éltek, úgy az alsóbb, fél-intelligens és nem-intelligens elementálok mind jövőbeni emberek. Ha valamely szellemnek van intelligenciája, akkor az okkultista előtt maga az a tény bizonyosság, hogy az a lény valamikor ember kellett legyen, és tudását, értelmességét az emberi ciklus folyamán szerezte meg. Csak egy oszthatatlan és abszolút mindentudás és értelem van a világegyetemben. Ez rezdül át minden patányi részecskén az egész határtalan kozmoszban; ezt nevezik az emberek TÉR-nek, függetlenül mindentől, ami benne van. Tükröződésének első differenciálódása a megnyilvánult világban tisztán szellemi, és a benne létrehozott lények nincsenek olyanféle tudattal felruházva, amilyenről nekünk van fogalmunk. Nem lehet emberi tudatuk vagy intelligenciájuk, mielőtt ilyenre személyesen és egyénileg szert tettek. Ez talán rejtély, mindazonáltal tény az ezoterikus bölcseletben, mégpedig nyilvánvaló tény.

A természet egész rendje magasabb élet felé való folyamatos haladást bizonyít. A látszólag leginkább vak erők működésében is céltudatosság van. Végtelen sok alkalmazkodásával a fejlődés egész folyamata ennek bizonyítéka. A gyenge és satnya fajták kigyomlálásának változhatatlan törvényei, hogy helyet csináljanak az erőseknek, és amelyek "a legalkalmasabb túlélését" biztosítják, bár közvetlen működésükben annyira kegyetlenek, mégis mind a nagy cél felé törekszenek. Maga a tény, hogy alkalmazkodások történnek, hogy a legalkalmasabbak túlélnek a létért való küzdelemben, arra utal, hogy amit "tudattalan természetnek" neveznek, valójában fél-intelligens lények (elementálok) által kezelt erők együttese, akiket viszont magasrendű bolygó szellemek (Dhyán Csohanok) vezérelnek, akiknek együttes aggregátuma alkotja a megnyilvánulatlan LOGOS megnyilvánult igéjét, és ugyanakkor a világegyetem ELMÉ-jét és változatlan TÖRVÉNY-ét alkotja.

The Secret Doctrine I 272-278/I 293-298/I 316-320

ELŐZETES MEGJEGYZÉS

H. P. Blavatsky ismételten rá kíván mutatni a tanítás bizonyos fontos szempontjaira, kihangsúlyozva, amit már előbb magyarázott, és az alapok ismertetését további magyarázatokkal és idézetekkel bővíti. Ezért az összefoglalás hat számozott tételéhez öt további tételt ad hozzá, amelyeket 'bizonyított tényekként" vezet be.

A szövegben szögletes zárójelben [ ] megadott szavak, H. P. Blavatsky magyarázatai az idézett fejezetekben.

ÖT BIZONYÍTOTT TÉNY

Akármi is legyen a távoli jövőben ezen írások sorsa, reméljük, hogy az alábbi tényeket bebizonyítottuk:

1. A Titkos Tanítás nem tanít ateizmust, kivéve a nászlika szanszkrit kifejezés értelmében, ami bálványok elvetését jelenti, beleértve minden antropomorfikus (emberszabású) istent. Ebben az értelemben minden okkultista násztika.

2. A Titkos Tanítás, Logost vagy a világegyetem kollektív 'Teremtőjét" fogadja el, Demiurgosz-t, abban az értelemben ahogy az építészről, mint valamely építmény "teremtőjéről" beszélünk, pedig az építész soha nem érintett egyetlen követ sem, hanem a tervet készítette el, és az egész kézi munkát a kőművesekre bízta. Esetünkben a terv a világegyetem elgondolásából származik, de az építő munkát intelligens hatalmak és erők seregeire bízta. Azonban a Demiurgosz nem személyes Istenség - vagyis valamilyen nem-tökéletes, extra-kozmikus Isten -, hanem csak a Dhyán Csohánok és más erők aggregátuma.

3. A Dhyán Csohanok jellegükben kettősek, mivel (a) az anyagban rejlő értelem nélküli nyers energiából, és (b) azt az energiát irányító és vezérlő értelmes lélekből vagy kozmikus tudatosságból összetett lények. Ez utóbbi a Dhyán Csohani gondolat, ami az Egyetemes Elme gondolatképzését tükrözi vissza. Ez a Földön, a manvantarai periódusok alatt, fizikai megnyilvánulások végtelen sorát és erkölcsi hatásokat hoz létre, miközben az egész a karmának van alárendelve. Minthogy ez a folyamat nem mindig tökéletes, és akármennyi bizonyíték is szolgál arra, hogy a fátyol mögött vezérlő értelem van, mégis látszanak hibák és hézagok, és sokszor nyilvánvaló hibák jönnek létre, - ezért sem az együttes sereg (Demiurgosz), sem a működő hatalmak egyénileg, nem megfelelő alanyai bármilyen isteni tiszteletnek és imádatnak. Azonban valamennyi igényt tarthat az emberiség hálás tiszteletére, és az embernek mindig törekednie kellene az isteni ideák fejlődésének segítésére azáltal, hogy a legjobb képességei szerint a természet munkatársa legyen a ciklikus feladatban. Csupán az örökké megismerhetetlen Kárapa, minden ok oknélküli okának kellene, hogy szentélye és oltára legyen szívünk szent és mindenkor járatlan földjén, - láthatatlanul, érzékelhetetlenül, melyet nem említünk, kivéve szellemi tudatunk "még halk hangjával". Akik imádják, lelkük csendjében és megszentelt magányában kellene azt tenniük; szellemük legyen az egyetlen közvetítő köztük és az Egyetemes Szellem között, jó cselekedeteik az egyedüli papok, és bűnös szándékaik az egyetlen látható és tárgyias áldozatok, melyeket a Jelenlét-nek hoznak.

"Es amikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, menj be belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál Atyádhoz, aki titkon van. "

(Máté VI. 5,6.) Atyánk bennünk van "titkon", 7. princípiumunk, lelkünk észlelete 'belső szobájában". Isten és a mennyek országa bennünk van, mondja Jézus, nem rajtunk kívül. Miért oly teljesen vakok a keresztények a bölcsesség szavai nyilvánvaló értelme előtt, amelyet oly élvezettel ismételnek gépiesen?

4. Az anyag örök. Az anyag az egy végtelen egyetemes elme Upadhi-ja, vagyis fizikai alapja, hogy ideációit reá építse. Ezért állítják az ezoteria követői, hogy a természetben nincs szervetlen vagy holt anyag, és a tudomány által a kettő között tett megkülönböztetés épp olyan alaptalan, mint amilyen önkényes és értelmetlen. Azonban bármit is gondolna a tudomány - és miként azt tapasztalatból tudjuk, az egzakt tudomány szeszélves hölgy - az okkultizmus másképpen tudja és tanítja, ahogyan azt időtlen idők óta tette, kezdve Manutól és Hermésztől egészen Paracelsus, és utódaiig.

Tehát a Háromszorosan Nagy Hermész így mondta:

O fiam, az anyag keletkezik; előbb már volt, mivel az anyag a keletkezés hordozója. Keletkezés a meg-nem-teremtett és előrelátó Isten tevékenységi módja. Miután felruháztatott a keletkezés (létrehozás) csírájával, megszületett a tárgyias anyag, mert a teremtő erő az eszményi formáknak megfelelően alakítja azt. A meg nem fogant anyagnak nem volt alakja; az akkor jön létre amikor működésbe hozták.

A Világ Szűze

Erre vonatkozóan a Hermetikus Töredékek érdemes fordítója és összeállítója, néhai Dr. Anna Kingsford lábjegyzetben a következőket írja: "Dr. Ménard jegyezte meg, hogy görögül ugyanaz a szó jelenti, hogy megszületni és létrejönni. Az elgondolás az, hogy a világ anyaga lényegében örök, de hogy a teremtés vagy 'létrehozás' előtt passzív és mozgás nélküli állapotban van. Ilyen 'volt' mielőtt működésbe hozták; most 'létrejön', azaz mozgó és progresszív". Továbbá Dr. Kingsford hozzáteszi a hermetikus bölcselet tisztán vedantikus tanát, hogy " Tehát a teremtés Isten működési periódusa [Manvantara], akinek a hermetikus elgondolás szerint [vagy a védikus elgondolás szerint aminek], két módja van, - tevékenység vagy létezés, kifejtett Isten (Deus explicitus), és a lét passzivitása [Pralaya], ki nem-fejtett Isten (Deus implicites). Mindkét létforma tökéletes és teljes, miként az ember éber és alvó állapota. Fichte, a német filozófus kiemelte a létet (Sein) mint az Egyet, amit mi csak az egzisztencia (létezés-kívüllét) (Dasein) által mint a sokfélét ismerünk. Ez a nézet teljesen hermetikus. Az „eszményi formák" ...a neoplatonisták ősképi vagy formaadó ideái, a dolgok örökkévaló és szubjektív fogalmai, amelyek a 'teremtés' vagy a létrehozás előtt vannak az isteni elmében. "

Vagy ahogyan Paracelsus bölcseletében olvashatjuk:

'Minden az egy egyetemes teremtő törekvés eredménye. A természetben nincs semmi holt. Minden szerves és élő, és ebből következően az egész világ élő szervezetnek látszik;"

Franz Hartmann, Paracelsus.

5. A világegyetem saját eszményi tervéből fejlődött ki, amely terv az örökkévalóságon át annak tudattalanjában volt fenntartva amelyet a vedantisták Parabrahmannak neveznek. Ez gyakorlatilag azonos a legmagasabb nyugati bölcselettel. Platón "velünk született, örök és önmagában-létező ideái (idea innata) ", amelyeket most von Hartmann fejez ki. Herbert Spencer "megismerhetetlenje" halvány hasonlattal bír az okkultisták által hitt transzcendentális valósághoz. Az sokszor csupán "a jelenségek mögötti erő" puszta megszemélyesítésének tűnik, amely végtelen és örök energia, amelyből minden ered, míg a Philosophy of the Unconscious (A tudattalan filozófiája) írója (csak ebben a tekintetben) olyan közel került a nagy Misztérium megoldásához, amennyire halandó ember csak képes. Kevesen voltak, mind az ősrégi, mind a középkori bölcseletben, akik ehhez a témához közelíteni mertek volna, vagy még csak utalni is rá. Paracelsus feltételezően említi, és elgondolásait Dr. F. Hartmann kiváló módon szintetizálja Paracelsus című művében.

A keleti alapgondolatot az összes keresztény kabalisták jól megértették. Az aktív erő, "a nagy lélegzet örök mozgása", minden új periódus hajnalán csak felébreszti a Kozmoszt azzal, hogy a két ellentétes erővel - a centripetális és a centrifugális erőkkel, amelyek maszkulinok és femininek, pozitívak és negatívak, fizikaiak és szellemiek - ahol mindkettő az egy elsődleges erő, ezáltal előidézve, hogy az a káprázat szintjén tárgyiasuljon. Más szavakkal, az a kettős mozgás továbbítja a Kozmoszt az örök eszményi szintjéről, a véges megnyilvánulásba, vagyis a noumenális szintről a fenomenális (jelenségi) szintre. Minden ami van, volt és lesz, örökké VAN, még a számtalan formákban is, amelyek csupán tárgyi formájukban végesek és mulandók, de nem az eszményi formájukban. Ideákként léteztek az örökkévalóságban, és amikor elmúlnak, tükröződésekként fognak létezni. Az okkultizmus azt tanítja, hogy sem a természet, sem az ember nem adhat formát semminek, hacsak annak eszmei típusa már nem létezik az alanyi szinten. Sőt mi több, azt is tanítja, hogy semmilyen forma vagy alak nem kerülhet az ember tudatába, vagy fejlődhet ki az ember képzeletében, amely nem létezik prototípusként, legalábbis megközelítőleg. Sem az ember, sem bármilyen állat, növény vagy kő nem volt valaha is "teremtve", hanem ezen a mi szintünkön 'keletkezni" kezdett, vagyis a jelen anyagiságába tárgyiasulni, vagy másképpen fogalmazva, a legszublimáltabb és érzéken felüli lényegből legdurvább megjelenéséig belülről kifelé terjedni. Ezért a mi emberi formáink már mint asztrál vagy éteri prototípusok léteztek az örökkévalóságban. A Szellemi Lények vagy Istenek, akiknek feladata volt, hogy azokat a tárgyias létbe és a földi életbe hozzák, ezen minták szerint, a .raját esszenciájukból fejlesztették ki a jövő Egók protoplazmikus formáit. Azután, amikor ez az emberi upádhi, vagyis alapminta elkészült, a természetes földi erők kezdtek ezeken a felette érzékeny formákon dolgozni, amelyek a sajátjukon kívül ezen égitest minden múlt növényi és jövőbeni állati formák elemeit tartalmazták. Ezért az ember külső burka, mielőtt az emberi alkatot magára öltötte, áthaladt minden növényi és állati testformán.

The Secret Doctrine I 279-282/I 300-303/I 322-325

HÁROM ÚJ JAVASLAT

ELŐZETES MEGJEGYZÉS

A Titkos Tanítás első kötetének tárgya a Kozmosz keletkezése - a "Kozmogenezis ". A második kötet (az Adyar hat kötetes kiadásának III. kötete) az ember létrejöttével - az "Antropogenezissel" foglakozik. Ez utóbbi első része, az előző kötethez hasonlóan "Kozmogóniára vonatkozó stancák ugyanazon ősi feljegyzéseiből származó" további stancákra alapozódik. A fő témájára utalóan, a további stancák és kommentárok bevezetéséül szolgáló megjegyzések előtt van az Isis Unveiled (Fátyoltalap Izisz)-ből egy rész. A korabeli tudományos és vallásos gondolkodás vezetőire nézve provokatívan és kihívóan készíti elő a kivonat az olvasót az ember történetétől szóló látszólag forradalmi eszmékre, amelyeket ez az okkult feljegyzés kínál fel. H P. Blavatsky a Bowen-féle jegyzetekben hívja fel a tanulmányozó figyelmét azokra az ottani bevezető megjegyzésekre, amelyek az emberre vonatkozó három új javaslatot közlik.

HÁROM ÚJ JAVASLAT

A modern tudomány ragaszkodik a fejlődés elméletéhez, ugyanezt teszi az emberi ész és a Titkos Tanítás is, és az ősi legendák és mítoszok megerősítik ezt a gondolatot, sőt ha a sorok között olvassuk maga a Biblia is. Látjuk amint valamely virág a bimbójából bontakozik ki, a bimbó pedig a magból. De az utóbbi honnan van, a fizikai változásai minden előre meghatározott programjával, valamint láthatatlan, és ezért szellemi erőivel, amelyek fokozatosan fejlesztik ki alakját, színét és illatát? Az a kifejezés, hogy fejlődés önmagáért beszél. Jelen emberi faj csírájának szükségképpen e faj őseiben előbb kellett léteznie, ugyanúgy ahogy a magban rejtve van a következő nyár virágja. Az a mag viszont a virág szülőjének burkában fejlődött ki. Lehet, hogy a szülő csak kevéssé különböző, de mégis különbözik a jövőbeni utódjától. A jelenkori elefánt és gyík jégkorszak előtti ősei talán a mammut illetve a plesiosaurus. Miért ne lehettek volna az emberi faj elődei a Vedák, a Voluspa, és a Genezis Könyve "óriásai "? Míg valóban abszurd azt hinni, hogy a "fajták átalakulása" egyes inkább materialista nézete evolucionista szerint zajlott le, igen természetes azt gondolni, hogy minden genusi (nem) a moluszknál kezdve és az embernél végezve, a saját eredeti és jellegzetes formájából módosult ki.

Isis Unveiled (Fátyoltalan Ízisz) I 152-3

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK

Az ebben a kötetben lévő stancák, az utánuk következő kommentárokkal, ugyanazon ősi feljegyzésekből származnak, mint az I. kötetben lévő, és a kozmogóniáról szóló stancák....

Ami az emberiség fejlődését illeti, Titkos Tanítás három új javaslatot tekint alapul, amely mind a modern tudománnyal, mind az általános vallási dogmákkal közvetlen ellentmondásban van. A Titkos Tanítás tanítja: (a) Hét emberi csoport egyidejű fejlődését bolygónk hét különböző részén; (b) az asztrálisnak a fizikai test előtti születését, mivel az előbbi az utóbbinak modellje; és (c) hogy az ember ebben a létkörben az állatvilág mindenfajta emlősét - beleértve az antropoidokat is - megelőzte.

Ehhez a tételhez tartozó lábjegyzet mutat rá az ősi hagyományok óriási terjedelmére, amelyekre való hivatkozás erősíti meg az Archaikus Fe jegyzéseket. A szöveg a következő.-]

Lásd a Genézis II. fejezetének 19. versét. Ádám formálása a 7-es versben van leírva, és a 19. versben arról van szó, hogy: "És formált az Or Isten a földből mindenféle mezei vadat, mindenféle égi madarat és odavitte az emberhez, hogy meglássa minek nevezi ő azokat ". Eszerint az ember az állatok előtt lett teremtve; mert az I. fejezetben említett állatok az Állatkör jelképei, míg az ember, a "hímnemű és nőnemű", nem ember, hanem a Sephiroth sereg, ERŐK vagy Angyalok, "teremtve az Ő (Isten) képére és hasonlatosságára ". Ádám, az ember, nem teremtődött abban a hasonlóságban, a Biblia sem állítja ezt. Különben is, a második Ádám ezoterikusan hetesség, vagy még inkább hét embercsoport. Mivel az első Ádám, a Kadmon, a tíz Sephiroth szintézise. Ezekből a felső Hármas (a felső Triád), mint a jövő "Hármasság" az őstípusok világában marad, míg a hét alsóbb Sephiroth a megnyilvánult anyagi világot teremti; és ez a hetesség a második Ádám. A Genezis könyve és azok a misztériumok, amelyek alapján összeállították, Egyiptomból származott. A Genezis I. fejezetének "Isten"-e a Logos, és a II. fejezet "Or Istene "a Teremtő Elohim, az alsó hatalmak.

The Secret Doctrine II xvi, 1/II xx, 1/III 14.15

A TITKOS TANÍTÁS: KÖVETKEZTETÉS

ELŐZETES MEGJEGYZÉS

A Bowen-féle feljegyzésekben (lásd tovább a 63. oldalon), H. P. Blavatsky azt ajánlja, hogy valamely bevezető tanulmányi program foglalja magába a Titkos Tanítás II. kötetének Következtetés-ét. A tárgyból amire ő itt utal - "az eljövendő fajok és alfajok" - nyilvánvaló, hogy az a Következtetés, amire a tanulmányozó figyelmét felhívja, az, ami a II. kötet első részének végén van. A következő szakaszokat a mű azon részéből választottuk ki, amely a CONCLUSION (Következtetés) feliratot viseli.

A TITKOS TANÍTÁS:

KÖVETKEZTETÉS

Eleget szóltunk, hogy kimutassuk, hogy általában a fejlődés, az események, az emberiség, és a természetben minden ciklusokban, periódusokban halad előre. Hét fajról beszéltünk, amelyből öt már majdnem teljesítette földi pályafutását, és állítottuk, hogy minden gyökérfaj, alfajaival és megszámlálhatatlan család osztályával és törzsével, a megelőző és a követő fajtól teljesen eltérő. Ez ellen azonban az antropológia és az etnológia az egyező tapasztalatok tekintélye alapján fog tiltakozni. A természettudósok azt állítják, hogy az ember - a bőr színét és típusát, és talán az arci sajátosságait, valamint a koponya kapacitásokat kivéve - mindig ugyanaz minden éghajlat alatt és a világ minden részében, még termetére nézve is. Mindezt állítják, de közben fenntartják, hogy az ember ugyanattól az ismeretlen őstől származik mint a majom, ami a fejlődése kezdetétől a kétlábúvá fejlődéséig, az alkat és forma végtelen változatai nélkül logikusan lehetetlen álláspont. Paradox nézeteikhez szívesen fogadják mindkét állítást fenntartó igen logikus személyeket. Ismét csak azokhoz fordulunk, akik kételkednek a mítoszok azon általános levezetésében, hogy "a külső természet látható működésének szemlélete", és úgy gondolják, hogy "kevésbé nehéz elhinni, hogy ezek az istenekről és félistenekről, óriásokról és törpékről, sárkányokról és mindenféle szörnyetegekről szóló csodálatos történetek mind inkább átalakulások, mintsem hogy kitalálások". A Titkos Tanítás csak az ilyen "átalakulásokat" tanítja, amelyek akár a fizikai természetben, akár a jelen emberiségünk emlékében és fogalmaiban vannak. Ez a Titkos Tanítás Szentélyeinek töretlen hagyományaira és feljegyzéseire alapozódó tanítás, a modern tudomány alig néhány száz éves tapasztalataira és egzakt megfigyelésekre alapozódó tisztán spekulatív feltételezéseivel szembesül. A szembesítés azután szinte elsöpri azt a sötétben font pókhálószerű elmélet-fátylat, amely alig néhány évezredet borít be, és amit az európaiak "történelmüknek" neveznek. Az Ősi Tudomány azt mondja nekünk: most hallgassátok meg az emberiség emlékeitől az én változatomat.

Az emberi fajok egyik a másikból születnek, nőnek fel, fejlődnek, megöregszenek és meghalnak. Alfajaik, nemzeteik ugyanezt a szabályt követik. Amennyiben a mindent-tagadó modern tudományuk és úgynevezett filozófiájuk nem vitatja, hogy az emberi család jól meghatározott típusok és fajok sokféleségéből tevődik össze, az csak azért van, mert ez a tény tagadhatatlan. Senki sem mondaná, hogy valamely angol, afrikai néger és japán vagy kínai között nincs külső különbség. Másrészt a legtöbb természettudós formálisan tagadja, hogy kevert emberi fajok, azaz teljesen új fajok magvai, napjainkban is keletkeznek.

Általános állításainkat ennek ellenére sem szándékoznak elfogadni. Azt fogják mondani, hogy akármilyen formaváltozásokon ment át az ember a hosszú történelem előtti múltban, számára a jövőben további változások nem lesznek (kivéve bizonyos módosulásokat mint a jelenben). Vagyis, hogy a hatodik és hetedik gyökérfajunk kitalálások.

Erre az a válasz, hogy: Honnan tudják Önök? Az Önök tapasztalata csak néhány ezer évre korlátozódik, vagyis kevesebbre mint az egész emberiség korának egy napja, valamint az ötödik gyökérfajunk aktuális kontinenseinek és szigeteinek jelenlegi típusaira. Hogyan mondhatják meg, hogy mi lesz vagy mi nem lesz? Addig is, a Szent Könyvek és a nem bizonytalan állításaik az alábbiakat jósolják.

Az atlantiszi faj kezdete óta sok millió év múlt el, de az utolsó atlantisziakat, árja elemekkel keverten, még 11.000 évvel ezelőtt is megtaláljuk. Ebből látszik az egyik faj roppant nagy átlapolása, a másik őt követő fajra, bár jellegzetességben és külső típusban az idősebb veszít jellegzetességeiből, és a fiatalabb faj új vonásalt, sajátosságait ölti magára. Ez a kevert emberi fajok minden kialakulásánál bebizonyosodott. Nos, az okkult bölcselet azt tanítja, hogy még most is, saját szemünk láttára új emberfaj és fajok kezdenek kialakulni, és hogy ez az átalakulás Amerikában fog történni, és csendben máris megkezdődött.

Alig háromszáz évvel ezelőtti tiszta angolszász Egyesült Államokbeli amerikaiak máris külön nemzetté váltak, és különböző nemzetiségek keveredése és összeházasodása folytán már suigeneris (sajátságos) fajjá váltak, nem csak mentálisan, hanem fizikailag is. "Minden egységes és letelepedett kevert faj, friss keveredésekkel képes volt elsődleges faj szerepébe kerülni, " mondja de Quatrefages (francia antropológus, 1810-1892): "Jelen állapotában az emberiség legnagyobb részt bizonyosan így is alakult, hogy jelenleg meghatározatlan számos fajta keveredett egymással. " (The Human Species, 274. oldal).

Tehát az amerikaiak csupán három évszázad alatt pro tem.(egyelőre) "elsődleges fajtává" lettek, mielőtt elkülönült és minden más most létező fajtától szigorúan különböző fajtává válnak. Röviden szólva, ők a hatodik alfaj csírája és néhány további évszázad múlva határozottan ők lesznek annak a fajnak úttörői, akik minden új jellegzetességükkel a jelenlegi európai vagy ötödik alfaj örökösei lesznek. Azután körülbelül 25.000 évvel később, ők indítják az előkészületeket a hetedik alfaj megalakulására, addig, amíg világkatasztrófák és kataklizmák folytán - amelyek első sorozata egy napon majd Európát is elpusztítja és később az egész árja fajtát (ily módon mindkét Amerikára kihatva), valamint kontinensünk és szigetei peremeivel határos legtöbb szárazföldet is - életkörünk (Round) színpadán megjelenik a hatodik gyökérfaj. Mikor lesz ez? Ki tudhatja, kivéve esetleg a Bölcsesség Nagy Mestereit, de ők e témában oly hallgatagok, mint a felettük tornyosuló hófödte hegyormok. Minden amit tudunk az, hogy majd csendben létrejön... Az ötödik majd sok száz évezred folyamán lapolja át a hatodikat, lassabban változva mint az új utódja, amely termetben, általános fizikumban és mentalitásban még változik, ahogyan a negyedik átlapolta a mi ötödik árja gyökérfajunkat, és a harmadik átlapolta az atlantisziakat.

A hatodik nagy gyökérfajt előkészítő ezen folyamatnak a teljes hatodik és hetedik alfajon át kell tartania... Azonban az ötödik kontinens utolsó maradványai csak bizonyos idővel az új faj megszületése után fognak eltűnni; amikor másik új lakóhely, a hatodik kontinens jelenik meg a bolygó új vizei fölött, hogy az új jövevényt befogadhassa. Az új kontinensre mindazok is kivándorolnak majd, akik eléggé szerencsések voltak, hogy megmenekültek az általános katasztrófától. Hogy ez mikor lesz - az, amint már mondtuk - nem az íróra tartozik. Csak egy biztos: ahogyan a természet nem hirtelen ugrásokkal és nekiindulásokkal halad előre, és az ember sem változik hirtelen gyermekből érett emberré, ugyanúgy a végső kataklizmát is sok kisebb alámerülés és mind a vizek, mind a tűzhányók rombolásai fogják majd megelőzni. Az amerikai földrészen ma élő faj szíve az ujjongástól hevesen fog dobogni, amikor erről tudomást szereznek, de amikor a hatodik gyökérfaj elkezdődik, többé már nem lesz ott amerikai, valóban nem több mint európai; mert akkor újfajjá és sok új nemzetté váltak. De az ötödik még nem hal meg, hanem egy ideig még túlél: sok száz jövőbeni évezredig lapolja át az új fajt, és azzal együtt átalakul tovább - valamivel lassabban, mint az új utód -, amíg mentalitásában, általános fizikumában és termetében teljesen átalakult. Az emberiség nem fejlődik ismét óriásokká mint a lemuriak és az atlantisziak esetében. A negyedik faj fizikai fejlődése lefelé ment a létrán az anyagiasság legaljára, a jelenlegi faj az ívpálya felmenő ágán halad; viszont a hatodik majd gyorsan kinövi az anyag, sőt még a hús kötelékeit is.

Ilyenképpen lesz az újvilág emberiségének hivatása és karmája az, hogy egy eljövendő, az általunk most ismertnél kiválóbb és sokkal nagyszerűbb faj magvait vesse el. Az emberek által úgyszintén elfelejtett tényekhez tartozik, hogy az újvilág vitathatatlanul idősebb a mi Óvilágunknál. Ezt az Újvilágot Indiában Pátállá-nak nevezik, az Antipodoknak, vagyis az Alsóvilágnak.

Az anyag ciklusait majd a szellemiség ciklusai és teljesen kifejlődött elme követik. A páthuzamos történelem és fajok törvénye szerint, a jövő emberiségének többsége dicső adeptusokból áll. Az emberiség a ciklikus rendeltetés gyermeke, és egyetlen egysége sem menekülhet a még nem­tudatos küldetése elől, vagy szabadulhat meg a természettel való együttműködés terhétől. Az emberiség ezért majd faj fajt követően végzi kijelölt ciklusos zarándokútját. Éghajlatok fognak megváltozni, és már el is kezdték ezt a változást, minden ún. tropikus (sziderikus) év a másik után bocsát el egy-egy alfajt, csak azért, hogy a ciklus felmenő ívén újabb, magasabb fajt nemzhessen; míg más kevésbé szerencsés csoportok sora, - a természet kudarcai - egyéni emberekhez hasonlóan, maguk után nyomot sem hagyva tűnnek el az emberi családból.

Ilyen a természet menete a KARMIKUS TÖRVÉNY lendülete alatt: a mindig jelen és mindig keletkező természeté. Mert, egy csak kevés okkultista által ismert Bölcs szavaival mondva:

„A JELEN A MÚLT GYERMEKE; A JÖVŐT A JELEN NEMZI. ÉS MÉGIS, ÓH JELEN PILLANAT! NEM TUDOD-E, HOGY NEKED SEM SZÜLŐD NINCS, SEM GYERMEKED NEM LEHET: HOGY MINDIG CSAKIS ÖNMAGADAT NEMZHETED? MIELŐTT ELKEZDENÉD KIMONDANI 'ÉN VAGYOK AZ ELMÚLT PILLANAT, A MÚLT GYERMEKE,' TE MAGA AZ A MÚLT LETTÉL. MIELŐTT KIEJTENÉD AZ UTOLSÓ SZÓTAGOT, ÍME! NEM VAGY TÖBBÉ A JELEN, HANEM VALÓBAN AZ A JÖVŐ. ÍGY TEHÁT A MÚLT, A JELEN ÉS A JÖVŐ, AZ ÖRÖKKÉ-ÉLŐ HÁRMASSÁG AZ EGYBEN - AZ ABSZOLÚT MAHÁMÁJÁJA VAN."

SD II 437-446/II 455-465/III 434-444

FÁTYOLTALAN ÍZISZ

TÍZ PONTOS ÖSSZEFOGLALÁS

ELŐZETES MEGJEGYZÉS

Úgy tűnhet, hogy miközben H. P. Blavatsky első nagy művét kiadásra készítette elő, állandóan szem előtt tartotta, hogy a korabeli művelt olvasónak megmutassa, hogy amit mondani készül, a valóságban "nem a világ figyelmére szánt új jelölt". A Fátyoltalap Ízisz minden fejezetét régi és korabeli forrásokból kiválogatott kivonatokkal vezeti be, amelyek arra mutatnak rá, hogy sem a bemutatott állásfoglalások, sem az általa adott információ nem előzmények nélküli. Az utolsó fejezet több ilyen idézettel kezdődik, amiből egyet itt adunk közre. A fejezet elején a keleti bölcselet kiemelkedő vonásait kísérli meg összefoglalni, ahogyan azt az Ízisz két kötetében mutatja be. Azonban, mint már korábban említettük, abban az időszakban H. P. Blavatsky azzal a nagy mennyiségű anyaggal kísérletezett, amely akkor állt rendelkezésére, és kereste a módját hogyan adhatja azt tovább a világnak. Ezért nincs világos megkülönböztetés az alapvető elvek és a másodrendű részletek és illusztrációk között. A számozott pontokban való összefoglalás ezen első kísérlete, és A titkos tanítás későbbi megállapításai közötti kontraszt, feltűnő bizonyítéka saját fejlődésének, úgyis mint tanuló és mint tanító.

FÁTYOLTALAN ÍZISZ:

Tíz pontos összefoglalás

"Az élet problémája az ember. A mágia, vagyis inkább a bölcsesség, az ember belső lénye hathatóságának (potencialitásának) fejlett tudása. Ezek az erők isteni emanációk, mint ahogyan az intuíció az eredetük felismerése, és a beavatás a bevezetés abba a tudásba.... Ösztönnel kezdünk: a befejezés pedig a MINDENTUDÁS ".

A. Wilder

Részünkről szegényes ítélőképességről tanúskodna, ha feltételeznénk, hogy végig e művön át idáig is bárki más követett volna, mint metafizikus vagy valamilyen misztikus. Ha ez másképp lenne, bizonyosan azt tanácsolnánk neki, hogy ne fáradjon e fejezet elolvasásával; mivel bár semmit sem mondunk, ami nem szigorúan igaz, biztos, hogy az olvasó még a legkevésbé csodálatos elbeszélést is teljesen tévesnek venné, bármennyire is alátámasztott.

Hogy megértsük az ezek után leírt számos jelenségben működő természeti törvény alapelveit, az olvasónak szem előtt kell tartania az általunk egymást követően megmagyarázott keleti bölcselet alapvető előterjesztéseit. Ismételjük egész röviden:

1. Csoda nincs. Minden ami történik örök, megváltoztat­hatatlan, mindig működő törvényből következik. Valamely látszólagos csoda nem más, mint erők működése, amelyek ellentétesek azzal amit Dr W. B. Carpenter F. R. S. - nagytanultságú, de mégis keveset tudó ember - "a természet jól megállapított törvényei"-nek nevez. Miként osztályából sokan, Dr. Carpenter figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy lehetnek olyan, valamikor "ismert" törvények, amelyeket a mai tudomány most nem ismer.

2. A természet hármas: van látható, tárgyi természet; van láthatatlan, belső energizáló természet, a másik pontos mintaképe és éltető princípiuma; és e kettő fölött, szellem, minden erő eredete, az egyedüli örök és elpusztíthatatlan. Az alsóbb kettő állandóan változik; a felső harmadik nem.

3. Az ember ugyancsak hármas: van neki tárgyi, fizikai teste, éltető asztrál teste (vagy lelke), a valódi ember; és e kettőt beborítja és megvilágosítja a harmadik - a szuverén, a halhatatlan szellem. Amikor a valódi embernek sikerül az utóbbiba merülni, halhatatlan entitássá válik.

4. A mágia, mint tudomány ezen fenti elvek ismerete, valamint annak a módnak az ismerete, ahogyan a szellem mindentudását és mindenhatóságát, és annak a természeti erők feletti ellenőrzését az egyén még testi élete folyamán elsajátítani képes. A mágia mint tudományos tevékenység, ezen tudás gyakorlati alkalmazása.

S. Rosszhiszeműen, visszaélve használt titkos tudomány boszorkányság, varázslás, jótevő, jótékony alkalmazása igazi mágia vagyis BÖLCSESSÉG.

6. A médiumitás az adeptusság ellentéte; a médium idegen befolyások passzív eszköze, míg az adeptus aktívan ellenőrzi önmagát és minden alsóbbrendű hatalmat.

7. Minden ami valaha volt, van vagy lesz, az asztrál fénybe van feljegyezve, vagyis a nem látható világegyetem írótáblájára. A beavatott adeptus saját szellemi látását használva, mindent megtudhat ami valaha tudott volt vagy megtudható.

8. Az emberi fajok úgy különböznek egymástól szellemi adottságokban, mint a bőr színében, termetben vagy bármilyen más külső jellegzetességben. Egyes népeknél a természetes látnokság van elterjedve, másoknál a médiumitás. Mások a boszorkányság és varázslás rabjaivá válnak és gyakorlásának titkos szabályait nemzedékről nemzedékre adják tovább, a pszichés jelenségek többé-kevésbé tág eredményeivel együtt.

9. A mágikus képesség egyik mozzanata a belső ember (asztrál forma) tudatos és önkéntes visszahúzódása a külső emberből (fizikai test). Néhány médiumnál megtörténik a visszahúzódás, az azonban öntudatlan és akaratlan. Utóbbi esetben ezalatt a test kataleptikus állapotban van. Azonban az adeptusnál az asztrál forma távolléte észre sem vehető, mert a fizikai érzékszervek és az egyén csak mintha mélyen elgondolkozna, el lenne mélyedve.

10. A MÁGIA sarokköve a mágnesség és elektromosság, valamint tulajdonságuk, az összefüggések és hatásuk közvetlen gyakorlati ismerete. Különösen fontos a jártasság az állati és emberi világra való hatásukban. Mint a mágnesvasércnek, úgy sok más ásványnak is van különleges okkult tulajdonsága, amit minden gyakorló mágusnak ismernie kell, és ami az úgynevezett egzakt tudomány előtt teljesen ismeretlen. A növényeknek is csodálatos mértékben vannak hasonló misztikus tulajdonságaik, és a füvek, álmok, búbájolás titkai csupán elvesztek az európai tudomány számára, és mondani sem kell, számára ismeretlenek, kivéve néhány jellegzetes példát, mint az ópiumot és a hasist meg egyes kábítószereket. De még ennek a néhány dolognak az emberi rendszerre gyakorolt pszichikai hatását is, csak mint időleges mentális zavart tekintik. Theszália és Epirusz asszonyai, a Szabaziusz-i rítusok főpapnői, szentélyeik hanyatlásával titkaikat nem vitték magukkal. A mai napig megőrizték azokat, és akik szórna természetének tudatában vannak, azok más növények tulajdonságait is ismerik.

Néhány szóban összegezve, a MÁGIA az szellemi BÖLCSESSÉG. A természet anyagi szövetségese, és egyben tanulója és szolgája a mágusnak. Egy közös éltető princípium (elv) hat át minden dolgot, és azt a tökéletesült emberi akarat vezérelheti. Az adeptus a természetes erők mozgását természetfeletti fokban sarkalhatja a növényekben és az állatokban. Az ilyen kísérletek nem akadályozzák a természetet, hanem serkentik azt, mivel a fokozottabb éltető tevékenység feltételei adottak.

Az adeptus szabályozhatja és megváltoztathatja más, nem adeptus személyek fizikai és asztrális testének érzékelését és feltételeit. Választása szerint irányíthatja és felhasználhatja az elemek szellemeit. Viszont nem vonhatja ellenőrzése alá semmilyen élő vagy holt emberi lény halhatatlan szellemét, mivel minden ilyen szellem az Isteni Lényeg szikrája és nem vethető semmilyen idegen uralom alá.

Isis Unveiled II 587-590 (Fátyoltalan Ízisz )

H. P. B. a múlt héten különösen érdekesen beszélt A Titkos Tanítás-ról. Jó lesz, ha megpróbálok rendet teremteni és biztonságosan papírra vetni, amíg frissen az emlékezetemben van. Amint ő maga mondotta el, lehet, hogy harminc-negyven év múlva valaki számára hasznos lehet.

Először is tehát, a Titkos Tanítás csupán igen kicsiny töredéke az ezoterikus tannak, amit az Okkult Testvériség magasabb tagjai ismernek. Csak annyi van benne - mondotta - amennyit a világ a következő évszázadban be tud fogadni. Ebből felmerült egy kérdés, amit a következőképpen magyarázott meg:

A "világ" a személyes természetében élő embert jelenti. Ez a "világ" a Titkos Tanítás két kötetében meg fogja találni mindazt, amit legmagasabb fokú értelmével megérthet, de nem többet. Azonban ezzel nem azt akarta mondani, hogy a tanítvány, aki nem "a világban" él, ne találhatna sokkal többet a könyvben, mint amennyit "a világ" talál. Minden forma, még a legkezdetlegesebb is, rejtve magában hordja "teremtőjének" arcképét. Ugyanígy valamely szerző műve is, akármilyen homályos, magában viseli a szerző tudásának rejtett képét. Ebből a mondásából arra következtetek, hogy a Titkos Tanítás mindent magában kell foglaljon, amit H. P. B. tud, és még sokkal többet is, hiszen nagy része olyan emberektől származik, akiknek tudása sokkal, de sokkal nagyobb az övénél. Továbbá félreérthetetlenül utal arra, hogy másvalaki esetleg találhat benne olyan tudást is, amivel ő maga nem bír. Izgalmas gondolat, hogy talán még én is lelhetek H. P. B. szavaiban olyan tudást, amiről ő maga nem tud. Sokáig foglalkozott ezzel a gondolattal. X később ezt mondta: "H. P. B. úgy látszik, kezd nem ura lenni a tárgynak", ami alatt, azt hiszem, azt értette, hogy elveszti bizalmát a saját tudásában. De Y és Z, valamint én is, azt hiszem jobban értjük, hogy mit akart mondani. Kétségtelenül azt mondja, hogy ne horgonyozzunk le nála, mint végső tekintélynél, sem senki másnál, hanem csupán és teljesen saját táguló észleléseinkre bízzuk magunkat.

[Későbbi jegyzet a fentiekhez: Igazam volt. Egyenesen megkérdeztem, és ő mosolygott és bólintott. Megér egy-két dolgot, hogy az ember elnyerje az ő jóváhagyó mosolyát! - (Aláírás) Robert Bowen.]

A) FÜGGELÉK
A Titkos Tanítás és tanulmányozása

Végre sikerült rávennünk H. P. B. -t, hogy mutassa meg a helyes utat a Titkos Tanítás tanulmányozásához. Hadd írjam le, amíg jól emlékszem rá.

Ha A Titkos Tanítás-t - mondotta - úgy olvassuk, oldalról oldalra, mint bármely könyvet, abból csak zavar keletkezhet. Az első dolog az, ha még évekbe telik is, hogy némileg felfogjuk az Előszó-ban megadott "Három alapvető elvet ". Kövessük ezeket nyomon az Ismétlés-ben - az I. kötet (I.rész) Összefoglalás-ában lévő számozott tételeket. Azután vegyük az Előzetes jegyzetek-et és a Következtetés-t a II. kötetből.

H. P. B. nagyon határozottan nyilatkozik a tanítás fontosságáról (ami Következtetés-ben van), ami a fajok és alfajok eljövetelével kapcsolatos. A szokásosnál nyíltabban mondta ki, hogy voltaképpen nincs olyasmi, hogy majd "eljönnek" a fajok. "Nincs sem JÖVÉS, sem MENÉS, hanem csak örök KELETKEZÉS" - mondja. A negyedik törzsfaj még mindig él. És él a harmadik és a második és az első is - vagyis megnyilvánulásaik jelen vannak a mi mostani anyagi síkunkon. Azt hiszem értem, mit akar mondani, de képtelen vagyok szavakban kifejezni. Ugyanígy itt van a hatodik alfaj is és a hetedik törzsfaj, sőt még a jövendő KÖRÖK emberei is. Elvégre ez érthető. A tanítványok, a Testvérek és az Adeptusok nem lehetnek a mindennapi ötödik alfaj emberel, mert a faj a fejlődés egyik állapota.

A tekintetben azonban nem hagy semmi kétséget, hogy ami az emberiség tömegeit illeti, (időben és térben) évszázadok választanak el még a hatodik alfajtól is. Úgy láttam, hogy H. P. B. különös aggályossággal hangsúlyozta ezt a pontot. Homályosan utalt azokra a 'beszélyekre és káprázatokra ", amelyek abból a gondolatból származhatnak, hogy az új faj már hajnalodik a világon. Szerinte egy-egy alfaj időtartama az emberiség nagy részére a sziderikus évvel esik egybe (a Föld tengelye által az égen leírt kör - körülbelül 25000 év). Ez pedig jól elhalasztja még az új fajt.

Az elmúlt három hét alatt igen érdekes ülésünk volt a Titkos Tanítás tanulmányozásának tárgyával. Rendbe szedem a jegyzeteimet és leírom, mielőtt elveszíteném azokat.

Jóval többet beszélt az "ALAPVETŐ PRINCÍPIUMRÓL". Azt mondja: Ha valaki azt képzeli, hogy A Titkos Tanítás-ból kielégítő képet kap a világegyetem szerkezetéről, annak tanulmányozása csak megzavarja. A Titkos Tanítás nem azért íródott, hogy ilyen végső ítéletet mondjon ki a létről, hanem hogy ELVEZESSEN AZ IGAZSÁGHOZ. Ezt a kifejezést sokszor megismételte.

Hiábavaló, sőt annál is rosszabb, ha elmegyünk olyanokhoz, akiket haladott tanulmányozóknak képzelünk - mondotta - és arra kérjük őket, hogy "interpretálják" nekünk a Titkos Tanítás-t. Nem tudják megtenni. Amennyiben megkísérlik, nem adhatnak többet száraz és lélektelen exoterikus tolmácsolásnál, ami távolról sem hasonlít az IGAZSÁGRA. Ha ezt a tolmácsolást fogadjuk el, akkor megrögzött eszmék mellett horgonyozzuk le magunkat, holott az IGAZSÁG túl van minden általunk megfogalmazható vagy kifejezhető eszmén. Az exoterikus tolmácsolások mind nagyon rendjén vannak, és ő nem is ítéli el őket, ameddig csak kezdők számára való útmutatásokként használják azokat, és e kezdők nem fogadják el ennél többnek. Persze sokan, akik a Teozófiai Társulatban vannak, vagy még később fognak csatlakozni, potenciálisan képtelenek túlhaladni a közönséges exoterikus fogalmakon. Vannak és lesznek azonban mások is, és azok számára kijelöli A Titkos Tanítás megközelítésének következő és igazi útját.

Gyertek úgy A Titkos Tanítás-hoz - mondja - hogy nem remélitek attól a lét végső igazságát, és semmi más gondolatotok ne legyen csak az, hogy ugyan mennyire vezethet el az igazság FELE. Lássátok a tanulmányban az elme gyakorlásának és fejlesztésének módját, amelyet sohasem befolyásol más tanulmány. Tartsátok be a következő szabályokat:

Akármit tanulmányozunk is A Titkos Tanítás-ban, a fogalomképzés alapjaként tartsuk észben a következő gondolatokat:

(a) MINDEN LÉTEZÉS (EXISTENCE) ALAPVETŐ EGYSÉGE. Ez az egység nagyon különbözik az egység közkeletű fogalmától, - mint amikor azt mondjuk, hogy egy hadsereg egységes; vagy hogy ezt a bolygót azzal a bolygóval mágneses erők vonalai egyesítik, vagy más effélét. A tanítás nem ez; hanem az, hogy a létezés EGY DOLOG, nem pedig egymáshoz kapcsolódó dolgok gyűjteménye. Alapjában véve EGYETLEN LÉNY van. Ennek a LÉNYNEK két aspektusa van, egy pozitív és egy negatív. A pozitív a szellem vagy a TUDAT. A negatív a SZUBSZTANCIA, a tudat alanya. Ez a Lény elsődleges megnyilvánulásában az Abszolútum. Mivel abszolút, semmi nincs rajta kívül. Ő az EGÉSZ-LÉNY (ALL-BEING). Oszthatatlan, különben nem volna abszolút. Ha egy részét el lehetne különíteni, a megmaradó rész nem volna abszolút, mert különben rögtön fölmerülne az ÖSSZEHASONLÍTÁS kérdése közte és az elkülönített rész között. Az összehasonlítás nem fér össze az abszolútsággal. Világos tehát, hogy ez az alapvető EGYETLEN LÉTEZŐ, vagyis Abszolút Lény kell legyen minden létező formában a VALÓSÁG.

Azt mondtam, hogy nekem ez ugyan világos, de nem hiszem, hogy minden alosztály fel tudná fogni. "A teozófia" - mondotta erre - azok számára van, akik tudnak gondolkozni, vagy akik rá tudják kényszeríteni magukat a gondolkodásra, nem a lusta észjárásúak számára. " Az atom, az ember, az Isten - mondotta - mindegyik külön­külön és együtt is, végső elemzésben Abszolút Létezés, ez az ő IGAZI EGYÉNISÉGEIK. Ezt a gondolatot kell mindig ott tartanunk elménk hátterében, hogy alapja legyen minden elképzelésnek, ami A Titkos Tanítás tanulmányozásából keletkezik. Abban a pillanatban, amikor elejtjük ( és ez igen könnyen megtörténhet, ha az ember az ezoterikus bölcselet sok bonyolult aspektusával foglalkozik), felülkerekedik a KÜLÖNÁLLÁS gondolata, és a tanulmány értékét veszíti. (b) A második megragadandó eszme az, hogy HOLT ANYAG NINCS. Minden még a legutolsó atom is él. Nem is lehet másképpen, hiszen minden atom maga is Abszolút Létezés. Ezért tehát nincs olyasmi, mint az éter "terei" vagy Ákásha, vagy nevezzük ahogyan akarjuk, ahol az angyalok vagy az elementálok fickándoznak, mint pisztráng a vízben. Ez közönséges elképzelés. A helyes elképzelés megmutatja, hogy az anyag minden atomja, mindegyik síkon maga is egy-egy ÉLET.

(c) A harmadik alapvető és szem előtt tartandó eszme az, hogy az ember MIKROKOZMOSZ. Mivel pedig az, az ég összes hierarchiái benne vannak. A valóságban azonban nincs sem makrokozmosz, sem mikrokozmosz, hanem EGY LÉTEZÉS. A nagy és kicsiny csak akkor nagy és kicsiny, ha valamely korlátozott tudat szemléli. (d) A negyedik és utolsó alapvető eszme az, amelyiket a NAGY HERMETIKUS AXIÓMA fejez ki. Ez voltaképpen összegezi és szintetizálja az összes többit.

Miként belül, úgy kívül; miként a nagy, úgy a kicsi; miként fenn, úgy alant; csupán csak EGY ÉLET ÉS TÖRVÉNY van; és aki működteti az EGY. Az isteni gazdálkodásban: semmi sem belső, semmi sem külső; semmi sem nagy, semmi sem kicsi; semmi sem magas, semmi sem alacsony.

Mindegy, hogy mit tanulmányozunk A Titkos Tanítás-ban, ezekkel az alapvető eszmékkel kell összefüggésbe hoznunk ezekhez kell viszonyítanunk.

Megemlítettem, hogy az efféle mentális gyakorlat bizonyára roppant fárasztó. H. P. B. mosolygott és igenlően bólintott. Az ember ne legyen bolond - mondotta - és ne kergesse magát a bolondok házába azzal, hogy mindjárt az elején túl sokat kísérel meg. Az ember agya az éber tudat eszköze és minden kialakított tudatos mentális kép az agy atomjainak változását és pusztulását jelenti. A mindennapi mentális tevékenység az agyban jól kitaposott ösvényeken halad, és nem kényszerít hirtelen alkalmazkodásra és anyagának pusztítására. Ez az újfajta mentális erőfeszítés azonban valami mást kíván: "új agybeli utak" kivájását, az agy apró életeinek más rendbe állítását. Ha ezt meggondolatlanul erőszakoljuk, súlyos kárt okozhat az agyunknak.

A gondolkodásnak ez a módja - mondotta - az, amit Indiában Dnyána Jógának neveznek. Amint az ember előre halad ebben a jógában, azt veszi észre, hogy fogalmak merülnek fel, amelyeket, bár tudatosak, nem tud kifejezni, sem semmiféle mentális képpé alakítani. Idővel ezek a fogalmak mentális képekké alakulnak. Akkor pedig nagyon kell vigyázni és nem szabad engedni, hogy félrevezessen a gondolat éspedig az, hogy ennek az újonnan megtalált és csodálatos képnek a valóságot kell ábrázolnia. Nem ábrázolja. Ha az ember tovább dolgozik azt látja, hogy az egykor csodált kép homályossá és ki nem elégítővé válik és végül egészen eltűnik, vagy elveti magától. Ez megint veszedelmes pont, mert az ember egy időre az ürességben marad, nincs semmi fogalom, ami támogathatná, és az ember kísértésbe esik, hogy jobb híján az elvetett képet elevenítse fel, abba kapaszkodjék. Az igazi tanulmányozó azonban nyugodtan tovább dolgozik, és hamarosan ismét formátlan fények jönnek, amelyekből idővel az előzőnél nagyobb és szebb képek keletkeznek. A tanuló azonban addigra már tudni fogja, hogy semmiféle kép sem ábrázolhatja az IGAZSÁGOT. Ez az utolsó csodálatos kép is elhomályosul és elenyészik csakúgy, mint a többi. Es így folyik ez tovább, amíg végül az ember felülemelkedik az elméjén és az elme képein és a FORMANÉLKÜLI világban él, amelynek azonban minden forma leszűkített visszatükröződése.

A Titkos Tanítás igazi tanulmányozója Dnyána Jógi, és a nyugati tanulmányozó számára a jógának ez az útja az igazi út. A Titkos Tanítás pedig azért íródott, hogy ezen az ösvényen útmutatókkal lássa el.

[Későbbi megjegyzés: Felolvastam H. P. B. -nek tanítása ezen megfogalmazását és kérdeztem, jól értettem-e őt. Buta tökfilkónak nevezett, ha azt képzelem, hogy bármit is helyesen ki lehet fejezni szavakkal. De mosolygott és bólintott, és azt mondta, hogy igazán jobban megértettem, mint valaha bárki más, sőt jobban mint ő maga meg tudta érteni.]

Nem is tudom miért írom le mindezt. Át kellene adni a világnak, de én túl öreg vagyok hozzá. Olyan gyermeknek érzem magam H. P. B. -hez képest, pedig tényleges évek tekintetében húsz évvel vagyok nála idősebb.

H. P. B. nagyon megváltozott, mióta két évvel ezelőtt találkoztunk. Csodálatos, hogyan tartja magát a súlyos betegségében. Ha az ember semmit sem tudna és semmit sem hinne, H. P. B. meggyőzné, hogy ő olyasvalaki, aki messzire van a teste és az elméje fölött. úgy érzem, különösen ezen utolsó összejövetelek alatt, mióta testileg annyira elesetté vált, hogy egy másik és magasabb szférából kapjuk a tanításokat. Mintha éreznénk és TUDNÁNK amit mond, nem pedig testi füleinkkel hallanánk. X tegnap este körülbelül ugyanezt mondta.

1891, április 19.

Robert Bowen
(Aláírás)
a királyi haditengerészet parancsnoka

B) FÜGGELÉK
Szanszkrit szavak szótára
H. P. Blavatsky Teozófiai glosszáriuma alapján készült feljegyzések.

Ákásha Az egész teret átható finom szellemi esszencia.

Dhján Csohanok A Kozmosz felügyeletével megbízott isteni Intelligenciák (a.m. Arkangyalok).

Dzyan Bölcsesség, isteni tudás.

Kárapa Ok.

Karma Cselekvés; az ok és okozat törvénye.

Mahat Egyetemes Intelligencia és Tudat.

Mancs Elme; az emberben reinkarnálódó princípium, a magasabb Ego.

Manvantara A megnyilvánulás vagy kozmikus tevékenység periódusa.

Máid Illúzió; az észlelhető egzisztenciát lehetővé tevő kozmikus erő.

Múlaprakriti Differenciálatlan szubsztancia; az anyag gyökere.

Násztika Ateista, vagy inkább olyan ember, aki semmilyen istent vagy bálványt nem imád.

Parabrahman Brahmanon túl; a személytelen, névtelen, egyetemes princípium; az Abszolút.

Prakriti Általában a természet, az őseredeti szubsztancia.

Pralaya A manvantarák vagy tevékenységi periódusok közötti nyugalom periódusa.

Purusha Szellem.

Sat Az egy örökké jelenlévő Valóság; az isteni Esszencia vagy Lét-ség.

Upádhi Valami nálánál kevésbé anyaginak az alapja vagy hordozója.