Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Borsos
Tamás
EGIPTUSRÓL (1619)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Borsos Tamás (Marosvásárhely, 1566. jún. 14. – Marosvásárhely, 1633): erdélyi diplomata, utazó. 1599-től 1604-ig Marosvásárhely főbírája, 1606-tól fejedelmi táblabíró. Bethlen Gábor megbízásából 1613-ban, 1618-20-ban és 1626-ban követként járt a Portán, 1630-ban budai követ volt. Három emlékiratot hagyott hátra, melyekben sok gazdaságföldrajzi megfigyelését örökítette meg. – M. B. T.-nak második portára való, járásának közönséges históriája (Erdélyi tört. adatok, I-II, Bp., 1856); Emlékirata 1630. jan. 20- 28 budai követségéről (Tört. Tár, 1884). Irod. Szamota István: Régi magyar utazók (Nagybecskerek, 1892); Barts Gyula: Marosvásárhelyi B. T. élete és történeti szereplése (Kolozsvár, 1912).
Egiptust az törökök egészen Miszirnek híják, minthogy igazán is zsidó és egiptusi
nyelven Mizraim neve Egiptusnak. Ezen az országon foly által az nagy Nyílus
folyó vize, kiről szántalan sokat írnak az historicusok, de nyilvábban és bizonyosban
itt Konstantinápolyban bőségesen beszélhet ember mind Egiptusban, Abissinum
országban - kit az törökök Hábesnek hínak - és Arabia Foelixben - melyet az
törökök Jemimnek hínak -, lakó emberekkel, és bizonyoson megtudakozhatja magoktól
azoknak az országoknak az állapotját, azmely országok Afrikában vadnak.
Egiptus csudálatos bő föld, hogy ez széles világ kerekségében annál bővebb föld
nincsen, de soha abban az országban eső nem lészen, hanem mikor minálunk karácson
tájban és előtte vagyon, akkor három egész holnapig megárad az Nyílus vize,
és az országot széllel folyja, hogy az barom sem járhat az mezőn az víztől.
Hanem mint nálunk télben, jászlon kell tartani marhájokot, juhokot pedig az
ország határira hegyekre hajtják, s ott tartják addig. Ekkor valamikor az víz
árja meglészen, mindjárt megismerik az víz áradásáról az egiptusbéliek, mennyire
lészen bőség s mennyire nem, s ahhoz szabják magokat.
Ennek az Nyílusnak fejéről és eredetiről sok szántalant írnak az bölcsek, hogy
nem tudhatja meg az ember az fejét, hol légyen, kiváltképpen hogy az Nyílus
vize azhol bészakad és száll Egiptusba, oly rettenetes nagy szörnyű hegyekről
és oly nagy szörnyű szúgással jő alá, hogy egynéhány mélyföldnére is oda közel
sem mehetne az Nyílus vizének az szörnyű szúgásától. És az szekfűet sohul ez
világon nem találják, hanem az Nyílus vize hozza ki onnat valahonnat az szörnyű
hegyek közül; és osztán ide alá csak az Nyílus vizének az partján szedik az
szekfűet.
Mely Nyílus vizének az fejének és eredetinek bizontalan volta így állhat meg,
hogy az Nyílus vize jő az Napnyugati indiákról, azkit az mi historicusink presbiter
Johannes azaz János pap országának hínak. Azmely birodalom most is 48 koronás
királyságból áll, azmely egész birodalom felől bizonyoson mondják onnat jött
áros emberek, hogy christianusok, egy Istent vallnak s környülmetélkednek, szombatot
tartnak. Csakhogy az hispániai király igen beleférkezett az felőle való részébe,
és jó darabot elvött benne, és oda az pápistás religiót szállította, jezsuitákat,
barátokat, minden ceremóniálókkal. Ebből az rettenetes nagy széles világból
jő ki az Nyílus vize, és mint olyan rettenetes nagy világba szántalan az sok
folyóvíz, azkik mind egybeszakadozván, úgy lészen osztán egy Nyílus belőle.
És annyi szántalan sok folyóvíz közül, mint olyan rettenetes iszonyú messze
is, ide alá azért nem tudhatják, melyik az feje.
De azokból az országokból osztán jő alá az Abissinusok országára - ezek az tiszta
fekete szerecsenek -, és ebben az Abissinusok országába török császár csak egy
darabot vehetett el, kiben egy pasája vagyon. De annak is szüntelen való harca,
csatája vagyon az több fekete szerecsenekkel, mert annak is ez nagyubb dereka
és része az János pap császárságához tart.
Mikor osztán ezek közül az abissinusok közül kijő az Nyílus vize, úgy jő osztán
arra az rettenetes kősziklás hegyekre, azhonnat oly nagy szúgással jő alá, hogy
közel ember nem mehet hozzája, hogy jól megnézze, mert megsüketítené az embert.
Jemim, azaz Arabia Foelix Egiptuson túl vagyon, az is Hispánia felől, kinek
mégis az túlsó szélin vagyon Barbaria, azkiben vagyon amaz rettenetes nagy,
híres-nevezetes Algirum nevű város. És azokhoz közel Tuniz, Goleta, kit mi hívunk
Tunetumnek s Cartagónak. Ezeket eddig mind török császár bírta. Ennek az belső
határiban vadnak egynéhány diribdarab ország, kit vadaktól, madaraktól, rettenetes
férgektől ember nem lakhatja. Itt teremnek az majmok, sztrucmadarak, kikben
én is láttam egynéhányat. Itt teremnek az rettenetes férgek, salamandrák, basiliscus
kígyók, rettenetes hangyák, mind egyéb. Ezeknek az vadaknak, madaraknak, férgeknek
birodalma között vadnak az drágakövekből álló hegyek, kikhez ezektől az vadaktól,
férgektől nehezen fér az ember.
Egiptusban miért nem lehet eső naturaliter, az bölcs emberek erről elég sokat
filosofálnak, de azmi az phisica ratióját illeti, arra ilyen okot adnak, kiváltképpen
az benne lakó népek, hogy Egiptus az torrida szóna alatt vagyon, azazhogy soha
semmi üdőben az Nap úgy nem járhat, hogy Egiptusnak valami részén által nem
kell menni, és az Napnak szörnyű hévsége szaggatja el az fellegeket, hogy meg
nem állhat Egiptus felett, és azért nem lészen eső.
Az orientális teológusok pedig ilyen okát adják: hogy az Isten és az természet
heábavalót soha nem cselekeszik, hanem ez világot egyenlővé tötte. Azmely földön
és országban egyféle állat vagy gyümölcs (…) igen bőségesen terem, másban meg
másféle terem, hogy így ex participatione variorum regnorum lehessen végre egyenlőség;
hogy azmi egy országba nincsen, ott az kereskedő emberek hordják más országokból
oda. Isten (…) munkát vetett az embereknek eleikbe, szinte ebben az Nyílus vizének
áradásában próbálják egyikben meg.
Bizonyoson azt mondják az oda járt és lakott emberek, hogy mikor az Nap onnat
az Indiákról az mi nyarunknak idején ide mifelénk jő közelb, és az Occidentális
Indiák akkor mintegy tél szabásúba kezdnek maradni, három egész holnapig soha
sem éjjel, sem nappal ez rettenetes esőnek szüneti nincsen. Azmely szántalan
esőnek az iszonyú vizének az Nyílusnak folyásán mind Egiptusra kell takarodni,
és hasonlóképpen három holnapban Egiptusnak is az rettenetes vízben kell állani.
És így lészen bő termése Egiptusnak.
Ebből az teológusok comparatiója ez, hogy természet szerént azért vötte el Isten
az egiptusoktól az esőt, hogy az más országban való sok eső elég vizet, sőt
néha felettébb valót is ád Egiptusnak. Mert ha Egiptusban is mindenkor sok eső
lenne, és az másunnat reájőne, az víz is úgy uralkodnék rajta, nem volna semminek
jó az az föld, de így minden földet meghalad jósággal.
Igen szava meghihető főúri emberektől hallottam, kik Egiptusban laktak, hogy
oly csudálatos jó innya való víz az Nyílus, mintha megmézelték volna. Ugyanis
ez széles világon sohul semmi vízbe nem lakik amaz szörnyű-iszonyú crocodilus
sárkány, hanem csak az Nyílusban.
Harmadik, frivola ratióját azt is mondják, hogy minthogy az tengerek melléke
mindenkor természet szerént igen eső nélkül valók, így az Egiptus határa is
az igen nagy Fejér-tengerre nyúlván, az tengeri szelek annyira járják az nagy
térség miatt Egiptust, hogy az fellegek ettől sem állhatnak meg, azkik esőt
generálnának. De azt ki ítili igaznak, lássa, mert sok országok, szigetek, mint
Ciprus, Rodus, Candia, Corfu (?) szinte az tengerben vadnak, de mégis leszen
esőjök az ő idejekben. De azért Egiptusban és körüle való országokban sokban
soha tél nem lészen, oly temperata terra ott azaránt az világ.
Ennek az nagy Egiptusnak az tengerre való fő portusa amaz híres-neves nagy Alexandria
város.
Ugyanebben az Egiptusban vagyon amaz rettenetes nagy város, azmelyet az régi
historicusok Memfisnek írnak. Most az törökök Kairnak híják, Ninivének is. Az
törökök ugyan azt tartják, azmely város sokkal nagyubb Konstantinápolynál, de
az régi kerített város azhol volt, az elpusztult. Egy részét az Nyílus vize
elszaggatta, az megmaradott részét is ugyan nem lakhatják, hanem mellette csinálnak
ismét olyan nagy mezővárost, mint az régi volt.
Azokat miért hadták elpusztulni, és miért most is nem lakhatják, igen szava
meghihető emberektől tudakoztam, azkik járták, lakták is azt az földet. Kik
ezt mondják felőle, hogy az régi nagy várost akár Memfist, akár Ninivét az Isten
tetvekkel, palaszk férgekkel pusztította volt el, és most is annyi az tetű és
palaszk féreg ott az város helyén, hogy sem ember, sem barom, semmiféle állat
ott az város helyét az szörnyű férgektől meg nem lakhatja.
Erről az Kairról sok szörnyűségeket mondnak az ott lakott emberek, kikkel magam
beszéllettem. Többi közt azt mondják, hogy csak nemrégen volt egy Assan pasa,
azki az egiptumi pasaságot bírta és Kairnak avagy Memfisnek, annak az nagy városnak
az népét meg akará számláltatni feleségestül, gyermekestül, szolgástul. Számláltak
volt meg benne egiptiust, zsidót, görögöt, olaszt, törököt; emberszámot találtak
volt benne huszonháromszor való százezer embert. De az pasa el nem végezhette
volt éppen az számlálást, azközbe az pasát megölték.
Egiptusnak iszonyú az ő jövedelme. Konstantinápolyba az egiptusi adóba minden
esztendőn hoznak hatszor való százezer aranyat, melyet nem tesznek az közönséges
tárházba, hanem csak a császár kezébe adják; ezt az summát császár zsebibe való
pénznek híják. Ismét Kijabéba, az törökök szent helyére szinte annyi summát
visznek. Harmadik része az egiptusi jövedelemnek szinte még annyi vagyon elrendelve
ugyanazon egiptusi fizetett vitézlő rendnek, még penig az pasának ezek felett
való szörnyű jövedelme. Ilyen gazdagsággal rakva Egiptus.
Maga Egiptusban semmiféle bányák nincsenek, hanem azmely kőből aranyat csinálják,
Hábesből, azaz Abissinumból hozzák, csakhogy sok alchimistát mondnak, hogy vagyon
benne, kik azok is igen szaporítják az aranyat. De azért főképpen az nagy gazdagságot
Egiptusba mind az földnek bő termése szerzi, mert igen sok országok élnek az
egiptusi gabonával, sőt ez az nagy Konstantinápoly is soha el nem tudna élni,
ha Egiptus nem tartaná búzával, rizskásával, egyéb sok szántalan éléssel.
Minthogy Ázsiát és Afrikát az Veres-tenger hasítja ketté addig, azmég az Veres-tenger
idefelé elér, azon innet az Veres-tengeren mindenütt az Egiptus határa vagyon
által az Fejér-tengerig. Innet Ázsia felől az szárazról csak Egiptusnak az végénél
határos az Palestina földe, kit Chanan földnek hívunk. Az túl India felé határos
Egiptussal két igen nagy szerecsen ország, azkiket hínak az egyiket Arabia Deserta,
az másik Arabia Petrea. Arabia Desertában laknak az Man Ogli és Szef Ogli királyok,
kikről másutt írtam; ezt is török császár bírja az országot. De Arabia Petreát
soha török császár meg nem vehette addig, mert az szörnyű kősziklák közül az
népet ki nem vehette, és hogy az ázsiai nagy Orientalis Indiához is ragadott.
Hanem ugyan adót adnak azért császárnak. Ebben terem az dromedarius teve, kit
én is láttam itt Konstantinápolyban; még az is oly csudás állat és oly sebesen
járó marha tevefélében, hogy valamennyi földet lóháton öt nap elmehet ember,
de az dromedarius egy nap megyen annyit, és harmadnapig sem innya, sem enni
nem adnak. Ezmellett vadnak az antipodák, kiket mi pulya embereknek híunk (?),
és az híres-neves Kalekuti nagy völgy. Ezekbe az országokba mennek tőlünk télre
az darvak és fecskék, de ott nem szaporodnak, sőt az pulya emberek csak alig
lakhatnak az darvaktól, azmég ott kell lakniok az darvaknak.
Ezekben az országokban sem lészen természet szerént eső, hanem csak accidentaliter
olykor, azmikor minálunk tél vagyon. Akkor kétszer vagy háromszor ha eső lészen,
arról tudják, hogy ide ki minálunk tél vagyon. De mégis azhol téres földe vagyon,
igen bő gabonájok terem. Ezekben az országokban akkor immár aratni kezdnek,
mikor nálunk az Martius vagyon. Ezeket én oly emberektől tudakoztam valóban
meg, azkik oda való lakos emberek voltak.
Az gyöngy semmi nem egyéb állat, hanem csak az csigának az monya, de azért másutt
nem találtatik, hanem az Indiák mellett való nagy Oceanus tengerekben. Én csigáját
is, azkit nálunk gyöngyháznak hínak, eleget láttam. Ha ki nem találják szedni,
mikor annak ideje, hogy még meg nem lágyult, addig gyöngy, de ha osztán elhaladja
az idejét és meglágyul, békét hadnak neki, mert csiga lészen belőle. Mikor kikél,
azért ott az földön tudják annak idejét, és csak akkor vadnak igen […]
