Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Borsos Tamás
EGIPTUSRÓL (1619)

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Borsos Tamás (Marosvásárhely, 1566. jún. 14. – Marosvásárhely, 1633): erdélyi diplomata, utazó. 1599-től 1604-ig Marosvásárhely főbírája, 1606-tól fejedelmi táblabíró. Bethlen Gábor megbízásából 1613-ban, 1618-20-ban és 1626-ban követként járt a Portán, 1630-ban budai követ volt. Három emlékiratot hagyott hátra, melyekben sok gazdaságföldrajzi megfigyelését örökítette meg. – M. B. T.-nak második portára való, járásának közönséges históriája (Erdélyi tört. adatok, I-II, Bp., 1856); Emlékirata 1630. jan. 20- 28 budai követségéről (Tört. Tár, 1884). Irod. Szamota István: Régi magyar utazók (Nagybecskerek, 1892); Barts Gyula: Marosvásárhelyi B. T. élete és történeti szereplése (Kolozsvár, 1912).



Egiptust az törökök egészen Miszirnek híják, minthogy igazán is zsidó és egiptusi nyelven Mizraim neve Egiptusnak. Ezen az országon foly által az nagy Nyílus folyó vize, kiről szántalan sokat írnak az historicusok, de nyilvábban és bizonyosban itt Konstantinápolyban bőségesen beszélhet ember mind Egiptusban, Abissinum országban - kit az törökök Hábesnek hínak - és Arabia Foelixben - melyet az törökök Jemimnek hínak -, lakó emberekkel, és bizonyoson megtudakozhatja magoktól azoknak az országoknak az állapotját, azmely országok Afrikában vadnak.
Egiptus csudálatos bő föld, hogy ez széles világ kerekségében annál bővebb föld nincsen, de soha abban az országban eső nem lészen, hanem mikor minálunk karácson tájban és előtte vagyon, akkor három egész holnapig megárad az Nyílus vize, és az országot széllel folyja, hogy az barom sem járhat az mezőn az víztől. Hanem mint nálunk télben, jászlon kell tartani marhájokot, juhokot pedig az ország határira hegyekre hajtják, s ott tartják addig. Ekkor valamikor az víz árja meglészen, mindjárt megismerik az víz áradásáról az egiptusbéliek, mennyire lészen bőség s mennyire nem, s ahhoz szabják magokat.
Ennek az Nyílusnak fejéről és eredetiről sok szántalant írnak az bölcsek, hogy nem tudhatja meg az ember az fejét, hol légyen, kiváltképpen hogy az Nyílus vize azhol bészakad és száll Egiptusba, oly rettenetes nagy szörnyű hegyekről és oly nagy szörnyű szúgással jő alá, hogy egynéhány mélyföldnére is oda közel sem mehetne az Nyílus vizének az szörnyű szúgásától. És az szekfűet sohul ez világon nem találják, hanem az Nyílus vize hozza ki onnat valahonnat az szörnyű hegyek közül; és osztán ide alá csak az Nyílus vizének az partján szedik az szekfűet.
Mely Nyílus vizének az fejének és eredetinek bizontalan volta így állhat meg, hogy az Nyílus vize jő az Napnyugati indiákról, azkit az mi historicusink presbiter Johannes azaz János pap országának hínak. Azmely birodalom most is 48 koronás királyságból áll, azmely egész birodalom felől bizonyoson mondják onnat jött áros emberek, hogy christianusok, egy Istent vallnak s környülmetélkednek, szombatot tartnak. Csakhogy az hispániai király igen beleférkezett az felőle való részébe, és jó darabot elvött benne, és oda az pápistás religiót szállította, jezsuitákat, barátokat, minden ceremóniálókkal. Ebből az rettenetes nagy széles világból jő ki az Nyílus vize, és mint olyan rettenetes nagy világba szántalan az sok folyóvíz, azkik mind egybeszakadozván, úgy lészen osztán egy Nyílus belőle. És annyi szántalan sok folyóvíz közül, mint olyan rettenetes iszonyú messze is, ide alá azért nem tudhatják, melyik az feje.
De azokból az országokból osztán jő alá az Abissinusok országára - ezek az tiszta fekete szerecsenek -, és ebben az Abissinusok országába török császár csak egy darabot vehetett el, kiben egy pasája vagyon. De annak is szüntelen való harca, csatája vagyon az több fekete szerecsenekkel, mert annak is ez nagyubb dereka és része az János pap császárságához tart.
Mikor osztán ezek közül az abissinusok közül kijő az Nyílus vize, úgy jő osztán arra az rettenetes kősziklás hegyekre, azhonnat oly nagy szúgással jő alá, hogy közel ember nem mehet hozzája, hogy jól megnézze, mert megsüketítené az embert.
Jemim, azaz Arabia Foelix Egiptuson túl vagyon, az is Hispánia felől, kinek mégis az túlsó szélin vagyon Barbaria, azkiben vagyon amaz rettenetes nagy, híres-nevezetes Algirum nevű város. És azokhoz közel Tuniz, Goleta, kit mi hívunk Tunetumnek s Cartagónak. Ezeket eddig mind török császár bírta. Ennek az belső határiban vadnak egynéhány diribdarab ország, kit vadaktól, madaraktól, rettenetes férgektől ember nem lakhatja. Itt teremnek az majmok, sztrucmadarak, kikben én is láttam egynéhányat. Itt teremnek az rettenetes férgek, salamandrák, basiliscus kígyók, rettenetes hangyák, mind egyéb. Ezeknek az vadaknak, madaraknak, férgeknek birodalma között vadnak az drágakövekből álló hegyek, kikhez ezektől az vadaktól, férgektől nehezen fér az ember.
Egiptusban miért nem lehet eső naturaliter, az bölcs emberek erről elég sokat filosofálnak, de azmi az phisica ratióját illeti, arra ilyen okot adnak, kiváltképpen az benne lakó népek, hogy Egiptus az torrida szóna alatt vagyon, azazhogy soha semmi üdőben az Nap úgy nem járhat, hogy Egiptusnak valami részén által nem kell menni, és az Napnak szörnyű hévsége szaggatja el az fellegeket, hogy meg nem állhat Egiptus felett, és azért nem lészen eső.
Az orientális teológusok pedig ilyen okát adják: hogy az Isten és az természet heábavalót soha nem cselekeszik, hanem ez világot egyenlővé tötte. Azmely földön és országban egyféle állat vagy gyümölcs (…) igen bőségesen terem, másban meg másféle terem, hogy így ex participatione variorum regnorum lehessen végre egyenlőség; hogy azmi egy országba nincsen, ott az kereskedő emberek hordják más országokból oda. Isten (…) munkát vetett az embereknek eleikbe, szinte ebben az Nyílus vizének áradásában próbálják egyikben meg.
Bizonyoson azt mondják az oda járt és lakott emberek, hogy mikor az Nap onnat az Indiákról az mi nyarunknak idején ide mifelénk jő közelb, és az Occidentális Indiák akkor mintegy tél szabásúba kezdnek maradni, három egész holnapig soha sem éjjel, sem nappal ez rettenetes esőnek szüneti nincsen. Azmely szántalan esőnek az iszonyú vizének az Nyílusnak folyásán mind Egiptusra kell takarodni, és hasonlóképpen három holnapban Egiptusnak is az rettenetes vízben kell állani. És így lészen bő termése Egiptusnak.
Ebből az teológusok comparatiója ez, hogy természet szerént azért vötte el Isten az egiptusoktól az esőt, hogy az más országban való sok eső elég vizet, sőt néha felettébb valót is ád Egiptusnak. Mert ha Egiptusban is mindenkor sok eső lenne, és az másunnat reájőne, az víz is úgy uralkodnék rajta, nem volna semminek jó az az föld, de így minden földet meghalad jósággal.
Igen szava meghihető főúri emberektől hallottam, kik Egiptusban laktak, hogy oly csudálatos jó innya való víz az Nyílus, mintha megmézelték volna. Ugyanis ez széles világon sohul semmi vízbe nem lakik amaz szörnyű-iszonyú crocodilus sárkány, hanem csak az Nyílusban.
Harmadik, frivola ratióját azt is mondják, hogy minthogy az tengerek melléke mindenkor természet szerént igen eső nélkül valók, így az Egiptus határa is az igen nagy Fejér-tengerre nyúlván, az tengeri szelek annyira járják az nagy térség miatt Egiptust, hogy az fellegek ettől sem állhatnak meg, azkik esőt generálnának. De azt ki ítili igaznak, lássa, mert sok országok, szigetek, mint Ciprus, Rodus, Candia, Corfu (?) szinte az tengerben vadnak, de mégis leszen esőjök az ő idejekben. De azért Egiptusban és körüle való országokban sokban soha tél nem lészen, oly temperata terra ott azaránt az világ.
Ennek az nagy Egiptusnak az tengerre való fő portusa amaz híres-neves nagy Alexandria város.
Ugyanebben az Egiptusban vagyon amaz rettenetes nagy város, azmelyet az régi historicusok Memfisnek írnak. Most az törökök Kairnak híják, Ninivének is. Az törökök ugyan azt tartják, azmely város sokkal nagyubb Konstantinápolynál, de az régi kerített város azhol volt, az elpusztult. Egy részét az Nyílus vize elszaggatta, az megmaradott részét is ugyan nem lakhatják, hanem mellette csinálnak ismét olyan nagy mezővárost, mint az régi volt.
Azokat miért hadták elpusztulni, és miért most is nem lakhatják, igen szava meghihető emberektől tudakoztam, azkik járták, lakták is azt az földet. Kik ezt mondják felőle, hogy az régi nagy várost akár Memfist, akár Ninivét az Isten tetvekkel, palaszk férgekkel pusztította volt el, és most is annyi az tetű és palaszk féreg ott az város helyén, hogy sem ember, sem barom, semmiféle állat ott az város helyét az szörnyű férgektől meg nem lakhatja.
Erről az Kairról sok szörnyűségeket mondnak az ott lakott emberek, kikkel magam beszéllettem. Többi közt azt mondják, hogy csak nemrégen volt egy Assan pasa, azki az egiptumi pasaságot bírta és Kairnak avagy Memfisnek, annak az nagy városnak az népét meg akará számláltatni feleségestül, gyermekestül, szolgástul. Számláltak volt meg benne egiptiust, zsidót, görögöt, olaszt, törököt; emberszámot találtak volt benne huszonháromszor való százezer embert. De az pasa el nem végezhette volt éppen az számlálást, azközbe az pasát megölték.
Egiptusnak iszonyú az ő jövedelme. Konstantinápolyba az egiptusi adóba minden esztendőn hoznak hatszor való százezer aranyat, melyet nem tesznek az közönséges tárházba, hanem csak a császár kezébe adják; ezt az summát császár zsebibe való pénznek híják. Ismét Kijabéba, az törökök szent helyére szinte annyi summát visznek. Harmadik része az egiptusi jövedelemnek szinte még annyi vagyon elrendelve ugyanazon egiptusi fizetett vitézlő rendnek, még penig az pasának ezek felett való szörnyű jövedelme. Ilyen gazdagsággal rakva Egiptus.
Maga Egiptusban semmiféle bányák nincsenek, hanem azmely kőből aranyat csinálják, Hábesből, azaz Abissinumból hozzák, csakhogy sok alchimistát mondnak, hogy vagyon benne, kik azok is igen szaporítják az aranyat. De azért főképpen az nagy gazdagságot Egiptusba mind az földnek bő termése szerzi, mert igen sok országok élnek az egiptusi gabonával, sőt ez az nagy Konstantinápoly is soha el nem tudna élni, ha Egiptus nem tartaná búzával, rizskásával, egyéb sok szántalan éléssel.
Minthogy Ázsiát és Afrikát az Veres-tenger hasítja ketté addig, azmég az Veres-tenger idefelé elér, azon innet az Veres-tengeren mindenütt az Egiptus határa vagyon által az Fejér-tengerig. Innet Ázsia felől az szárazról csak Egiptusnak az végénél határos az Palestina földe, kit Chanan földnek hívunk. Az túl India felé határos Egiptussal két igen nagy szerecsen ország, azkiket hínak az egyiket Arabia Deserta, az másik Arabia Petrea. Arabia Desertában laknak az Man Ogli és Szef Ogli királyok, kikről másutt írtam; ezt is török császár bírja az országot. De Arabia Petreát soha török császár meg nem vehette addig, mert az szörnyű kősziklák közül az népet ki nem vehette, és hogy az ázsiai nagy Orientalis Indiához is ragadott. Hanem ugyan adót adnak azért császárnak. Ebben terem az dromedarius teve, kit én is láttam itt Konstantinápolyban; még az is oly csudás állat és oly sebesen járó marha tevefélében, hogy valamennyi földet lóháton öt nap elmehet ember, de az dromedarius egy nap megyen annyit, és harmadnapig sem innya, sem enni nem adnak. Ezmellett vadnak az antipodák, kiket mi pulya embereknek híunk (?), és az híres-neves Kalekuti nagy völgy. Ezekbe az országokba mennek tőlünk télre az darvak és fecskék, de ott nem szaporodnak, sőt az pulya emberek csak alig lakhatnak az darvaktól, azmég ott kell lakniok az darvaknak.
Ezekben az országokban sem lészen természet szerént eső, hanem csak accidentaliter olykor, azmikor minálunk tél vagyon. Akkor kétszer vagy háromszor ha eső lészen, arról tudják, hogy ide ki minálunk tél vagyon. De mégis azhol téres földe vagyon, igen bő gabonájok terem. Ezekben az országokban akkor immár aratni kezdnek, mikor nálunk az Martius vagyon. Ezeket én oly emberektől tudakoztam valóban meg, azkik oda való lakos emberek voltak.
Az gyöngy semmi nem egyéb állat, hanem csak az csigának az monya, de azért másutt nem találtatik, hanem az Indiák mellett való nagy Oceanus tengerekben. Én csigáját is, azkit nálunk gyöngyháznak hínak, eleget láttam. Ha ki nem találják szedni, mikor annak ideje, hogy még meg nem lágyult, addig gyöngy, de ha osztán elhaladja az idejét és meglágyul, békét hadnak neki, mert csiga lészen belőle. Mikor kikél, azért ott az földön tudják annak idejét, és csak akkor vadnak igen […]