Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Délkínai nemzetiségek költészetéből
Károly Amy és Tőkei Ferenc fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár

(Ezt a kis verscsokrot Tőkei Ferenc válogatta és fordította Károlyi Amy keze
alá, mégpedig kínai nyelvből, az ötvenes évek végén, amikor még nagyon kevés
eredeti, nemzetiségi nyelvű szöveghez lehetett hozzájutni. Egy nagyobb kötetbe
készült, amely azonban sohasem jelent meg. A fordítások igen jól sikerültek,
így hát – főképp Károlyi Amy költői rangja miatt – megérdemlik a
nyilvánosságot.)


Együtt enni, együtt hálni

(Ji népdal, Nyugat-Hunan)

A legény:
Kedvesem, kedvesem,
apámuram téged nem szível sehogysem.
Ha te hozzám jönnél,
házunk küszöbére sohasem léphetnél,
apám nem akarja, hogy haza hozzalak -
mit bánom a földjét, mind övé maradhat.
Sovány földön terem ösztövér kenyerünk,
Megizzadunk érte, de mégse éhezünk.
Ha te hozzám jönnél,
ne bánd, hogy nincs földem,
vízhordó rudamat a vállamra vetem,
dolgozni megyek, hogy garasunk meglegyen.
Hogyha sokat szerzek, én keveset eszem,
ha keveset szerzek, csak te egyél, szivem.

A leány:
Enni együtt eszünk, hálni együtt hálunk,
hogy egyem s te nézzed, az sohase lehet.
Hogyha engem akarsz kérni feleségül,
ha nem félsz ínségtől, bajtól, szenvedéstől,
ha nem bánod, hogy minálunk féloldalas a fazék,
legyünk férj s feleség.

Fordította Károlyi Amy


A falu feje...

(Ji népdal, Nyugat-Hunan)

A falu feje jó húst eszik,
A pao feje csontot eszik,
A csja feje a népet nyomja,
A népnek meg a könnye folyik.

Fordította Tőkei Ferenc


Búcsú
(Csuang népdal, Kuanghszi)

Az áradás sárkánya tenger mély vizében ül,
a virágzó ágakra méhek raja települ.
Harmat nélkül a mező hervadozik, eleped,
ifjú és lány búcsúzik: száll-e majd hír messzirül?

Fordította Károlyi Amy


Hol a torok, hol a hang?
(Tung népdal, Kuanghszi)

Keleti dombról a szél nyugatra is átseper,
a penge-fű élinek nyár közepén halni kell.
Múlnak a hegyi dalok, három közül egy marad,
hol a torok, hol a hang, mely még egyet énekel?

Fordította Károlyi Amy

Hideg van
(Jao népdal, Kuanghszi)

A hideg vág, mint a jég, a hideg fáj, mint a jég,
nincsen cipőnk minekünk, szívünkig hat a hideg,
nincsen fejünkön süveg, fújja fejünk téli szél,
nincsen cipőnk, süvegünk, csontunkig hat a hideg.

Fordította Károlyi Amy


Üssed a kődobot
(Jao népdal, Kuanghszi)

Üssed a kődobot!
A hivatal minket tömlöcbe dobott.
Fújjad a kődudát!
Összeaprítunk minden katonát.

Fordította Károlyi Amy


Megjött a tél
(Miao népdal, Kuanghszi)

A hó-szirmok libegnek, lengeti őket a tél,
a gazdagnak van háza, gabonája, könnyen él,
a kutya se ébreszti, se kakas rikoltása,
nem tudja, milyen hosszú, ha leszáll a téli éj.
De a miaóknak nincs ruhája, dunnája, ágya,
gabona-rudakon alszik, hó vágja, rengeti szél,
betör a sás-kunyhóba az északi zivatar,
ha szemét lehúnyja, hall kodácsolást,
ha szemét kinyitja, rátör a reggeli fény:
ó, ezek a hideg nappalok és éjek,
ó, a miaóknak de nehéz a tél!

Fordította Károlyi Amy


Öreg Csangé a fiad...
(Miao népdal, Nyugat-Hunan)

Öreg Csangé a fiad,
bíróé a garasod,
földesúré gabonád,
a tuj-főnöké disznód, juhod,
a pao-főnöké hites asszonyod.

Fordította Károlyi Amy

Van tízezer hegyünk
(Jao népdal, Észak-Kuangtung és Észak-Kuanghszi)

A hivatalnak van tízezer katonája,
Ám nekünk van tízezer hegyünk,
Ha a katonák jönnek, mi megyünk,
Ha a katonák mennek, mi jövünk.

Fordította Tőkei Ferenc


Li népdalok Hajnan tartományból

Kérlelés

Fa tetején kuksolok, bámulok a főbe le,
látom, hogy egy vén majom tépi a fa rügyeit,
bár lehetnék valaha elröppenő kismadár,
a vén majmot kérlelem, értem egy szót szólna-e?

Az arany-libák

Az Ötujj-hegy bércire futó pillantást vetek,
a hegynek két oldalán aranyliba álldogál,
a tojónak énekét visszhangozza a gunár,
nem telik egy pillanat: mindkettő az égre száll.

Örökös nyomor

Az Ötujj-hegy töviben habot ugrat öt folyó,
zsírnál zsírosabb a föld, bőséges termést hozó,
zsenge, friss füvet talál a gulya, a birkanyáj,
a hegy-hajlat gyökeret és gyümölcsöt hordozó.

Az Ötujj-hegy magasa az égboltot befedi
mérhetetlen rajt a föld, szegény be se vetheti,
az úr akkor fizeti, ha eladja gyermekét,
apára és fiúra nyomort hagytak ősei.

Tutaj-ácsolás

Fiú a lányt nézi, a lány meg a fiút,
ám kettejük között nagy folyó kanyarog.
Énekel a kislány, engem hív a dala,
hogy átjussak hozzá, most tutajt ácsolok.

Ezer hegyen át

Ezer hegy párkányai, tízezer hegy bércei,
ezer mérföld mögöttem, hogy lássalak, galambom.
Ha melledben szív dobog, ezer mérföld sincs messzi,
hogyha szíved hiányzik, nem ugrasz át a falon.

Lié a földnek gondja

Kínaié a magtár, lié a földnek gondja,
a kínai has duzzad, korog szegény li gyomra,
mikor kínai meghal, li ember viszi vállán,
ha li ember kiszenved, nem a kínai gondja.

Fordította Károlyi Amy

***