Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Daqíqí
VERSEI
Tótfalusi István fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
DAQÍQÍ, MUHAMMAD - csak annyit tudunk róla, hogy Transoxoniában született és a helybeli Csaganída hercegek, és más uralkodók udvari költője volt. Rabszolgái 979-ben meggyilkolták. Elsőnek D. akarta megírni eposz formájában Irán múltját és nemzeti hősei legendáit. Mindössze 2000 sorral készült el. Ezt az ezer párrímet Firdauszí szóról szóra átvette nagy eposza, a Sáhnáme elejére. - Néhány fennmaradt lírai verse már teljes díszben mutatja a perzsa költészetet. (Faludy György gyüjtésében)
DAQÍQÍ - a számánida kor egyik legnagyobb tehetsége, transzoxániai helyi fejedelmek és számánida emírek udvari költője. Nagy művészettel írta meg friss hangú dicsverseit, valamint erotikus és bakkhikus költeményeit. Ő Firdauszí elődje a 961-ben keletkezett prózai Sábnáme versbe öntése terén. Korai halála miatt csak mintegy ezer párverset készített el, melyet Firdauszí átvett. Egyik híres - valószínűleg nem szó szerint értendő - verssora miatt zoroaszteriánusnak tartották.
az Arab
- Mohamed, aki hatvankét éves korában halt meg (632-ben).
Zerdost - Zarathustra (görögösen Zoroasztér). A dualista színezetű (jó
és rossz, fény és sötétség állandó harcával kifejezett), valójában következetlen
monoteizmust hirdető zoroaszteriánizmus prófétája.
VILÁG! CSALFA KÉP VAGY TE...
Világ! csalfa
kép vagy te, játék valóban,
Hisz kit sem kegyelsz és elillansz te gyorsan.
Hol völgy vagy te egynek, hegyet lát a más ott,
Egy Édenben él itt, a más meg Pokolban.
Miért látnak oly szűk időket a bölcsek,
S miért dúslakodnak a balgák a jóban?
Miért kurta éltű a fácán s a páva,
S a kígyót, a sast mért hagyod élni hosszan?
Egy grúz száztiz évet is él - az Arabnak
Az élete hatvan után már kilobban!
Ha tótágast nem volna minden tebenned,
Miért, mondd, a hitványt becéznéd te jobban?
TE BÁLVÁNYOM...
Te bálványom,
az édenkerti felleg
Tavasz díszköntösével minket ellep,
A rózsáskertek Édenhez hasonlók,
A fák ékes hurikként díszelegnek.
A föld vérrel behintett dús brokátban,
A lég mint drága égszínkék lepel lep.
A mindenség olyan más lett, hihetnéd:
Gazellával ma tigris csak enyelghet.
Ma bálvány kell, naporcájú ma nékünk
Avagy holdarcu, nap méhébe termett;
Egy égő, egy rubintorcáju bálvány,
S bor, éppoly színü, mint templomi selymek.
Világunk színre pávához hasonló:
Emitt lágyabb, amott még érdesebb lett,
Olyan lett, mintha mósusszal s ha borral
A lány képét a sívó rögre fested.
A földből rózsavíz illatja árad;
A port, úgy vélni, rózsával keverted.
Kiválasztott Daqíqí négyet abból,
Mi rosszat s jót világunk csak teremhet:
Rubintajkat, tüzes szép bort, a hárfa
Szavát, s Zerdost hitében megpihenhet.
KIRÁLYSÁGRA SZERT TENNI...
Királyságra
szert tenni kettő a fontos:
Selyemszín az egyik, de sáfrány a másik;
Az egyik Jemen jól megedzett acélja,
S aranypénz - királynév a hátán - a másik.
Az égtől sugallatra várjon kitartón,
Ki szívében égőn királyságra vágyik,
Kezet tágra nyisson, legyen nyelve ékes,
Szivében keménység s szelídség csatázzék,
Mivelhogy nehéz préda lesz a királyság:
Oroszlánt, keselyt látva meg nem joházik,
Csupán két dolog van, mi bizton elejti:
Az ind kard az egyik s aranykincs a másik;
A karddal vitéz módra fogságba ejted,
S arannyal, ha érted, kötöd meg bokáit.
Kié trón s szerencse, kié kard s aranykincs,
Király-termetet s ékes orcát nem áhít,
De bátor szivet kér csupán s éles elmét,
Hisz ingyen az égtrónra senkit sem állít.
TE FÜRTEID...
Te fürteid s
a sötét éj igen hasonlatosak,
Orcáid és a fehér nap milyen hasonlatosak!
Ha ékszerészek achátot csiszolnak ékessé,
Te ajkaid s az achát kő ilyen hasonlatosak.
Királyaink lugasán át ezerszer is jártam,
A büszke rózsa s az orcád szine hasonlatosak!
Gazella két szeme és egy virágzó nárciszpár
Te két szemedhez akár két iker hasonlatosak.
Ó, láttam én Babilón íjjait s az íjj díszét,
Szemöldököd s a feszült íjj-ivek hasonlatosak.
A testedet minek is méregetni ciprushoz?
A ciprusok s a te tested igen hasonlatosak!
BÁR AZ ÉJJEL...
Bár az éjjel
a világon sem lenne,
Úgy ez ajktól búcsuzásom nem lenne!
Lelkemet sem kínzaná vad skorpió,
Hogyha fürtje bősz fulánkom nem lenne.
Hogyha csillag nem ragyogna ajkain,
Éji csillag hű barátom nem lenne.
Szívemet sem símogatná így a vágy,
Hogyha teste síma bársony nem lenne.
Ha maradnom nem lehetne ott, hol ő,
Maradásom e világon nem lenne.
MONDJÁK: TÜRELMES LÉGY...
Mondják: türelmes
légy, a gyümölcs érte megterem.
Annak, kinek vagyon nem is egy élte, megterem.
Egy hosszu életet türelemmel leéltem én,
S még egyszer élve, tán a gyümölcs érte megterem.
SOKÁIG MEGMARADTAM...
Sokáig megmaradtam,
tüske lettem;
Maradván tüske lesznek, lám, a jobbak.
A víz is, mely gyümölcsben túl soká áll,
A hosszú nyúgalomtól zöldre poshad.
ÁPRILIS
Faludy György fordítása
Virradat felé,
szerelmem,
április gyémánteső csepegett,
koronákat tett a fűre, míg a fákra
hurik aggatnak ma éjjel pettyeket.
Az ég selymét
most kezdik fenn
anilinnel tengerkékre festeni,
kertünk brokát, kis forrásunk íze nektár,
színe, mint a lánygazellák szemei.
Szép az élet!
Azt hinnéd, hogy
a párduc ma nőstényével enyeleg,
és a táj is, mint a páva, kibontotta
farkát, a szivárványszínű kereket.
Édenkertté vált
az ország!
Engedj ismét kőkancsónkból töltenem,
s jöjj sétálni: rózsavízzel locsolták meg,
mirha s muskát szaga száll a földeken.
Mit nem kínál
a mindenség!
Sok kincséből választottam négyszer egy-egy valamit:
száz rubinját, hárfám hangját, tiszta, friss bort
s Zoroaszter halhatatlan tanait.
