Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dr. Obrusánszky Borbála
Az ötödik Gobi Nojon Kutuktu Dandzanravdzsá
életműve és hagyatéka

Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

Dandzanravdzsá a mongol történelem egyik legjelentősebb alakja volt. Személyéről azonban a rendszerváltásig alig jelent meg teljes igényű publikáció. Műveinek jelentős részét a Góbi pásztoraitól gyűjtötték össze, akik a nagy költő, filozófus műveit dal formájában őrizték több, mint egy évszázadon keresztül. A hatvanas évektől megjelent írások főleg a szent költői munkásságát dolgozták fel, közéleti, filozófiai, színházi és vallástörténeti munkásságát akkoriban kevésbé lehetett kutatni. Dandzanravdzsá szellemi és tárgyainak hagyatékát a szent egyik késői tanítványa megőrizte, átvészelve az 1938-as mongóliai kolostorrombolást és a vallásüldözést, ebből a kutatók ismét megismerhetik a szent vallási tárgyú munkáit is.

A mongol buddhizmus

Sakjamuni Buddha tanítása a mongol kutatók szerint már a hun korban elérte a mongol területeket. Széles körű elterjedése azonban a mongol korhoz köthető. A nagy mongol birodalom idején közép-ázsiai és tibeti buddhisták is megjelentek a birodalmi fővárosban, ahol hitüket - Dzsingisz kán vallási türelmének köszönhetően- szabadon terjeszthették. A tibeti karmapa rend nagy sikert ért el akkor, amikor Möngke nagykán felvette a buddhizmust. Mivel Karma Baksi a mongol trónért folyó harcban Kubiláj, a későbbi nagykán ellen öccsét támogatta, a rend kiesett a nagykán kegyei közül. Kubiláj maga a tibeti buddhizmus szaszkja ágát részesítette külön támogatásban, bár minden vallás teljes szabadságot élvezett.
A XIII. század végétől megindult a buddhista kánon műveinek mongolra fordítása, valamint a mongol vallásos irodalom megteremtése. Ebben nagy szerepet játszottak az udvarban élő ujgurok is, akik korábbi keresztény vallásuk mellé felvették a buddhistát is. A buddhista kánon, a Kandzsúr és annak magyarázatai, a Tandzsúr fordítása több évtizedig tartott, és a Jüan-dinasztiáig a teljes fordítás nem készült el. A munkában részt vevő két jelentős fordító neve maradt fenn: Csoszki Odzer, és Sirab Szenge, akik a fordítás mellett önállóan alkotott vallásos verseket is készítettek a szent művek bevezetőjéhez.
A tibeti buddhizmus azonban csak a nagykáni udvarban terjedt el, a pásztorok közt és a birodalom távoli részében nem volt hatása. Így, amikor a Jüan-dinasztia 1368-ban megbukott Kínában, a hazájukba visszatérő mongolok ismét az ősi sámánhitüket gyakorolták. A Jüan-kori buddhista hit csak néhány déli mongol településen, nemesi udvarokban maradt meg. Történeti források szerint néhány helyen megérték a második megtérést. Néhány udvarban megőrizték az eredeti buddhista fordításokat, amelyeket a XVII. században a buddhista kánon elkészítésekor ismét felhasználtak.
A mongol birodalom bukásával szinte egy időben a buddhizmus hazájában, Tibetben Congkapa szerzetes (1356-1418) megreformálta az egyház szervezeti felépítését, és létrehozta a sárga sapkások rendjét, tibetiül a gelukpa rendet, amely megszigorította a szerzetesi fegyelmet: életük fő tevékenységének a szent iratok tanulmányozását írta elő. Congkapa megkövetelte a papi nőtlenséget, cölibátust is. A varázslást nem tudta teljesen kiirtani a szerzetesekből, ezért követőinek az ártatlan fehér mágiát engedélyezte. A megreformált hit már az ő idejében megerősödött, tömegesen csatlakoztak az új tanításhoz.
A mongolok buddhizmussal való megismerkedése, az ún. "második megtérés" ismételten a mongolok hódító politikájával kapcsolható össze. A XVI. században a tümet származású Altan kán a déli mongol területeken erős fejedelemséget hozott létre, és a XVI. század második felében hódító hadjáratokat indított Kína, valamint Tibet ellen, amelynek során a fogoly szerzetesektől hallott először a tibeti buddhizmus új ágáról. A kán csakúgy, mint elődje, Kubiláj felismerte, hogy tartós tibeti fennhatóságot csak a buddhizmus felvételével és egy egyházi rend megerősítésével érheti el. Ezért követséget indított a gelukpa-rend vezetőjéhez, Szodnomdzsamchoz, és a kukunóri palotájába rendelte őt. A láma elfogadta a meghívást, mert tibeti hatalmát mongol segítséggel szerette volna megerősíteni. A találkozóra 1578-ban került sor. A mongol kán a lámának "szent, mindentudó, jogartartó dalai láma" címet adományozta, ami világszerte dalai lámaként vált ismertté. A láma, aki posztumusz címet adományozott két elődjének, ő maga a harmadik dalai láma címet nyerte el. A dalai láma a kánt "gegen", azaz megvilágosult jelzővel illette, mert felismerte a buddhista hit jelentőségét. A buddhista irodalom Altan kánt, a hit terjesztőjét és támogatóját szentként tiszteli. Ezzel egy időben a halha fejedelem, Abtáj kán a vörös sapkás rend vezetőjét, Karma lámát hívta meg Karakorumba, ahol felvette a buddhista hitet. A kán palotájához közel egy hatalmas kolostor együttest kezdett el építeni, ami az Erdeni Dzu nevet kapta. Tíz évvel később a halha fejedelem kíséretével meglátogatta a dalai lámát, és ő is áttért a sárga sapkás hitre. A tibeti egyházfő Abtaj kánnak a "tüsetü" címet adományozta. A halha fejedelem törvényileg is szabályozta a buddhizmus terjesztését. 1578-ban alattvalóinak rendeletben megtiltotta az ősi sámánhit további gyakorlását, az ősi állatáldozatokat és az istenek, helyi szellemek imádatát. A tiltás ellenére azonban a buddhizmusban számos samanisztikus elem beszivárgott, ezért a mongóliai buddhizmus egy külön ágazatnak tekinthető. Míg a mongol világbirodalom idején vallásszabadság volt, addig az újkori Mongóliában ez nem valósult meg. A sámánhitet betiltották, de korlátozták a buddhista ágazatok terjeszkedését. Míg a XVI. században a nemesek szabadon választhattak, hogy melyik rend tanítását követik, addig ez a lehetőség a XVII. század elejére beszűkült. Az északi mongolok közt buddhizmust terjesztő Abtaj kán öccse, Tümen például még megmaradhatott a vörös sapkás hit mellett, a halha Cogtu tajdzsit viszont már vörös sapkás hite miatt elüldözték, és ő Kuku-nór mellett talált menedéket. Az ötödik dalai láma és a IV. pancsen láma idején a vörös sapkás rend erejét Tibetben megrendítették, sőt katonai hadjáratot indítottak ellenük. Ehhez megnyerték a nyugat-mongol Törbajh ojrát kánt, aki megtámadta a vörös sapkás rend védelmezőjét, a Kukunórban élő Cogtu tajdzsit. Utóbbi veresége megpecsételte a vörös sapkás rend életét, feléjük is bevezették a dalai láma irányítási rendjét. Mongóliában így a gelukpa rend terjeszkedett. A vörös sapkás rend a XIX. század elejéig, Dandzanravdzsá megjelenéséig nem is vert gyökeret Mongóliában.
Mongólia a XVII. század végén mandzsu fennhatóság alá került. A pekingi uralkodók túlságosan is támogatták a buddhizmus elterjedését, bár a nemzeti egyház helyett a Tibetből hozott élő istenek rendszerét támogatták. A mongol buddhista egyházfő intézményébe is lámákat hoztak Tibetből, akik a nemzeti hagyomány helyett a tibeti valamint a mandzsu birodalmi igényeket szolgálták.
A XIX. század elején azonban Mongóliában egy nagy reformfolyamat vette kezdetét a Góbi területén. A mozgalom elindítója Dandzan Ravdzsá volt, akit az 5. nojon kutuktu-nak választottak 8 éves korában. Ő azonban elődjeivel ellentétben nem a sárga, hanem a vörös sapkás rend tanításait követte, amivel kivívta mind a hazai egyházi vezetők, mind a mandzsu uralkodók ellenszenvét.

Dandzanravdzsá és tevékenysége

Az ötödik Gobi nojon kutuktu 1803-ban született a Gobi mergen van hosun területén, a mai Dornogobi megye területén. Különleges tehetsége már korán megnyilvánult, hat éves kora óta verset írt. A csodagyerek híre gyorsan terjedt szűkebb hazájában. A hosun területén élő lámák benne fedezték fel a Gobi nojon kutuktu következő megtestesülését. Elődje, a negyedik nojon kututktu, Dzsamjan-Ojdovdzsamc ugyanis szintén költő volt. Őt a mandzsu udvar 1794-ben kivégeztette, kolostorának minden tárgyát Ih Hürébe szállította, és a császár megtiltotta a szent újjászületésének felkutatását. Ezért a vidék tudós lámája, Navaan agramba kubilgán félig titokban végezte el a beiktatást, Ravdzsát nem az eredeti címen szentelték fel, hanem a Navaan agramba csordzs címet adták neki. A mandzsu udvar tudomást szerzett arról, hogy a beiktatott láma címe valójában nem is létezik, ezért és Pekingbe hivatták a kisfiút. Mivel az egyházi vezetők, köztük a pancsen láma is, megbizonyosodott arról, hogy Ravdzsá az igazi utód, végül a mandzsu udvar is elfogadta őt, de megtiltotta, hogy elődjéhez hasonló tevékenységét végezzen. Erre figyelmeztetésül egy Kuanjin szoborral ajándékozták meg. Az ötödik szent kiskorától számos kolostorban végzett tanulmányokat. 7 évesen lett sárga rendi szerzetes, majd két év múlva a vörös sapkás rend tanításait tanulmányozta. Mivel sárga rendi szerzetes korában teljes szerzetesi fogadalmat tett, ezért később nem nősült meg, holott a vörös rend ezt lehetővé tette volna számára. A nojon kutuktu Dolonnuurban, Wutaiban, Kumbunban, a tibeti buddhizmus legnagyobb központjaiban tanult buddhizmust, filozófiát, költő lévén tanulmányozta a tibeti egyházi tanítók verses tanításait. Tanításait később ő is verses formában jegyezte le.
Hazatérve 1821-ben új kolostort alapított, mivel elődjének központját a mandzsuk megszüntették. A választás egy különleges szépségű helyre, Övör Hamarinra esett, annak nevét Dzsandzsa erdene első látogatása után megváltoztatta: "Övör bajaszgalant"-ra. Ez mai nevén Hamrijn Hijd néven ismert. A Góbi területén több helyen is központot alapított, összesen 6 kolostor alapítása köthető a nevéhez. Ezek nemcsak vallási, de kulturális központokként is működtek.
Az ötödik nojon kutuktu a többi kubilgántól eltérően, nem kolostorában élt, hanem állandóan úton volt. A mai Ulánbátor elődjében, Ih Hürében , Erdene Dzu-ban, Alsaa-ban, Dolonnuur-ban, a Szecen káni ajmagban, Hardal bejsze hosunban, Amdo-ban, Pekingben, stb. sok helyen járt. 1827-ben, a disznó évében a holdújév 9-én cam táncokat mutatott be, a tánc bemutatására tanítványokat képzett ki, ez cam iskola néven vált ismertté. A cam bemutatatókat továbbfejlesztve megalapította az első nomád színházat, amely a Szaran Höhő nevet kapta. A nojon kutuktu legaktívabb évei az 1830-40-es évek voltak. Központjában iskolát alapított, ahol a helybéliek alapképzésben részesültek. 1842-ben létrehozta Mongólia első múzeumi gyűjteményét. Az országban egyedülállóan nők is tanulhattak a kolostor keretein belül. A sárga egyháztól eltérően a nőket nagy tiszteletben részesítette. A nojon kutuktu számos költeményt írt, ezekből mintegy 200 mongol nyelven, kb. 170 pedig tibeti nyelven maradt fenn. Versei nem csupán költemények, hanem filozófiai elmélkedések is egyben, néhány pedig kifejezetten tanítványai számára írt tanítás. Dandzanravdzsá az ősi nomád szokást követte akkor, amikor a buddhista tanításokat verses, dalos formában írta meg, ezeket a pásztorok könnyen megtanulták. Néhány versét, mint az "Ülemdzsin csanar"-t, az egész országban éneklik.
A nojon kutuktu az 1840-es évektől került rossz viszonyba a sárga sapkás rend vezetőivel. Megtiltották számára, hogy Ih Hürébe betegye a lábát. Tevékenységét a mandzsu udvar sem nézte jó szemmel, hiszen a színházban nemcsak vallási témájú műveket, hanem a régi mongol történelem nagyjainak életét is eljátszották. Néhány templomát tudatosan a Dzsingisz kán kultusz helyekre építtette.
1853-ban Hamrijn Hijd közelében halálát érezve összehívta tanítványait, és kijelölt egy helyet, ahol majd a következő életükben találkoznak. Ezt a helyet Sambala Palotának hívják azóta.
A nagy szent 1856-ban halt meg. Fennmaradt végrendeletében halála körülményeiről is beszámol. Ez az irat megerősíti azt az elterjedt szóbeszédet, hogy a helyi közigazgatás vezetőjének felesége, Sulam, vagyis démon asszony mérgeztette meg pekingi utasításra. A dokumentum és a szóbeszéd egy történetet ad elő. A szentnek Sulam asszony mérgezett csésze pálinkát küldött. A fennmaradt dokumentum szerint Nojon kutuktu tudta, hogy az halálos ital, de mivel már befejezte itteni munkáját, megitta a csésze pálinkát, és eltávozott ebből a világból.

A "takilcsi" intézmény

Az ötödik nojon kutuktu halála után a pekingi mandzsu udvar el akarta pusztítani a nagy reformer egyházi vezető műveit, alkotásait. Dandzanravdzsá halála után a tibeti származású egyházfő, a VII. dzsavdzandamba egy éves öccsét nevezték ki VI. nojon kutuktunak, aki helyett a pekingi udvar küldötte végezte az irányítást. Első lépésként bezáratta az iskolákat, a színházat. A kolostornál megjelentek a mandzsu katonák, és elfoglalták a kolostort. Dandzanravdzsá legjobb tanítványai félvén attól, hogy hamarosan az egész gyűjtemény, köztük múzeumi tárgyak is elpusztulnak, tanulmányozni kezdték a mandzsu törvényt, hogy miként lehetne a gyűjteményt megmenteni. Találtak egy olyan passzust, mely szerint a halotti templomok védelmet élveznek. A nojon kutuktu mumifikálódott testét ezért az egyik templomba helyezték, és ládákba helyezték a szent műveit, színházi kellékeit, és a kolostor legfontosabb értékeit. Egyetlen helyiségbe mintegy 1500 láda került. A tanítványok a gyűjtemény őrzéséről is gondoskodtak. Ahogy a mongol történeti hagyományban Dzsingisz kán szellemi hagyatékát Boorcsi takilcsi felügyelte, úgy a szerzetesek is kiválasztottak egy takilcsit, hogy felügyelje a hagyatékot. Az első takilcsi írásban esküt tett, hogy a következő nemzedék számára megőrzi a nagy szent értékeit, és tanítását széles körben terjeszti.
A nojon kutuktu legjobb tanítványa, Sarnuud nembeli Balcsincsojdzsoo esküt tett, amelyben megfogadta a gyűjtemény őrzését. A tanítvány egész életét a szent értékeinek megőrzésének szentelte. Az első takilcsi mintegy húsz évig felügyelte a gyűjteményt. Balcsincsojdzsoo jogosan félt attól, hogy a gyűjtemény esetleg illetéktelen kézbe kerül, ezért saját fiára, Gan-Ocsir-ra bízta a hagyatékot, miután kellően felkészítette a teendőkre. Fiai közül azért választotta ki őt, mert hátán egy félhold alakú anyajegy volt, amely a mongolok szerint a különleges képességű emberek égi bélyege. Azóta ez azt anyajegyet az összes takilcsi viselte. A takilcsi képzése is hosszas folyamat, ennek jelenleg már közel 150 éves hagyománya van. Az utódnak 5 éves kora óta mongol, tibeti és mandzsu nyelvet kell tanulnia. 13 évesen válik a szent tanítványává, 25 évesen fejeződik be képzése. A vallás tantételeit, és a nojon kutuktu összes tanításait fejből kell tudnia. Ismernie kell a gyűjtemény konzerválási, restaurálási technikáit. Fő alapelvük az, hogy a gyűjtemény biztonsága három alapelven nyugszik: az állam, emberek és a természet egységén. Amennyiben az egyik is megbomlik, az őrzőnek biztonságba kell helyezni a gyűjteményt. A második takilcsi, Gan-Ocsir fiára, Narijara hagyta, aki után Ongoj örökölte a tisztséget. Ongoj fia Gombo volt. Az ő idejében, 1930-ban hurcolták el a Hamrijn Hijdi kolostorból a VII. nojon kutuktut, aki Hentijben halt meg. 1938-ban, a mongol történelem legsötétebb korszakában Tüdev lett a takilcsi. Rá várt a legnehezebb feladat, hiszen a sztálinizmus legsötétebb időszakában a katonák által megszállt kolostorból kellett kimenekíteni a szent hagyatékát, és azt biztonságos helyre kellett helyezni. A katonák által körülzárt kolostorból a csodával határos módon menekített ki minden éjjel egy ládát. Míg ő a leletmentést végezte, a kolostor másik felében orosz és mongol katonák fosztogattak. Mintegy 64 ládát tudott kihozni, a többi, kb. 1400 láda a tűz martaléka lett. A ládákat először a kolostortól kb. két kilométerre ásta el, majd később biztonságos helyre szállította, ahol sem állat, sem ember nem jár. A takilcsi a kolostor pusztulását a közeli szent helyről nézte végig. Akkor sem hagyta el mestere központját, hanem a környéken maradt, elvégzett egy kereskedelmi iskolát, hogy szabadon járhasson a vidéken, sőt a ládákat feltűnés nélkül elszállíthassa biztonságos helyre. Tüdevnek az utódlással is gondja volt, fián nem volt rajta a takilcsik anyajegye. Altangerel elmondása szerint nagyapja azt hitte, hogy vele kihal az intézmény. Tüdev 1960-ban meghallotta, hogy Ulánbátorban lánya fiút szült, és unokáján megtalálható az anyajegy. Akkor- szintén Altangerel elmondása alapján-állatait, házát otthagyva a fővárosba sietett, hogy megnézze utódját. Nem is üdvözölte lányát, csak unokáját akarta látni, akin valóban ott volt a jegy. Tüdev saját utódjának tekintette a fiút, és 5 éves korától nagyon kemény módszerekkel nevelte. A takilcs nevelés legnehezebb évei voltak. A fiút a Hamrijn Hijd melletti közeli kolostorban hét láma tanította, akik megmenekültek az 1938-as kivégzés elől. A barlangoknál őrt állítottak, az figyelte, hogy nem jön-e valaki őket ellenőrizni. A félelem jogos volt, hiszen a helyhez közel állomásoztak az orosz katonák. Senki sem tudhatott a titkos tanításról, sőt a fiúnak mindent szóban kellett megtanulni, írásban nem jegyezhetett fel semmit. Nagyapja elvitte unokáját a nojon kutuktu által alapított kolostorromokhoz is. Unokáját állandóan a ládák tanulmányozására tanította, hogy fejben megőrizze, hogy a szentnek milyen tárgyai, eszközei voltak. Altangerel megtanult mindent, amit a nojon kutuktu tanított egykor. Arról, hogy a nagyapa mit is tanít valójában unokájának, arról senki sem tudott a családban egészen 1990-ig. Altangerel felnőtt korában sofőrnek állt, hogy minél több időt tölthessen a ládák és a szent egykori kolostorának közelében lehessen. Egykori munkahelyén mindenki úgy ismerte, mint munkakerülőt, aki állandóan vidéken tartózkodik. Nagyapját, mint feudális ellenzékit, néhányszor bevitték a helyi rendőrség, hátha valamit őriz a szent hagyatékából. Tüdev azonban semmit sem árult el. 1984-ben Altangerel teljes jogú takilcsi lett. Nagyapja meghagyta neki, hogyha megbukik az orosz rendszer, hozza elő a ládákat, és ismertetesse meg az emberekkel a nojon kutuktu tanításait. Nagyapja arra is figyelmeztette, hogy míg az idejében fegyverrel pusztították a hagyatékot, Altangerel idejében pénzzel fogják. 1991-ben, az orosz katonák távozása és a rendszerváltás után azonban Altangerel előhozott két láda anyagot. Akkor alig akartak neki hitelt adni. Azóta Altangerel megalapította Szajnsandban a Ravdzsá múzeumot, Hamrijn Hijd helyén két templomot épített fel. A kolostoregyüttes helyrehozatalára egy nagyszabású tervet dolgozott ki, amelyből a Fehér Templom alapkőletételét a szent születésének 200 éves évfordulójára időzítettek. Tizenhárom év alatt Altangerel Mongólia egyik legjobban elismert embere lett. A köztársasági elnöktől megkapta Mongólia legmagasabb állami kitüntetését, az Arany Sarkcsillag rendet. A kitüntetést elfogadta, de hozzátette: nagyapámat a leletek elrejtésért néhány évtizede kivégezték volna, ugyanezért engem most kitüntették. Elmondása szerint számára nem az aktuális elismerések számítanak, hanem ő elődei áldozatos munkáját akarja folytatni.