Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Pak
Csivon
EGY JANGBAN TÖRTÉNETE
(Jangban-dzson)
Kiss Marcell fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Csongszon járásban
élt egy bölcs jangban , aki éjjel-nappal csak a könyveket bújta. Az új helyi
főhivatalnokok mindig meglátogatták, így fejezték ki iránta nagyrabecsülésüket.
Ez a jangban rendkívül szegény volt, ezért minden évben gabonát kölcsönzött
a járási hivataltól. Ezer zsák tartozása gyűlt össze az évek során.
Egy nap a kormányzó vizsgálókörútra ment, és mikor elért Csongszonba és megszemlélte
az állami gabonakölcsönzések könyvelését, nagyon feldühödött. - Miféle jangban
az, aki ennyit kölcsönöz a katonaság készleteiből? - kiáltotta, és elrendelte
a jangban bebörtönzését.
A helyi főhivatalnok szánta a jangbant, tudta, hogy nem áll módjában visszaszolgáltatni
a gabonát, nehezére esett bebörtönöznie, de nem tehetett mást.
A jangban jajveszékelt éjjel, jajveszékelt nappal, de nem talált megoldást.
- Mindig is szerettél tanulni, de bezzeg nem tudod visszaszolgáltatni az állami
gabonát. Jangban vagy ugyan, de semmit sem érsz! - szidta a felesége.
Meghallotta egy gazdag ember ezt a faluban, és megvitatta a dolgot a családjával.
- Lehet, hogy szegény az a jangban, ám mégiscsak előkelő és tiszteletreméltó.
Mi gazdagok vagyunk, de mindig megvetettek leszünk. Nem ülhetünk lóra, és mikor
jangbant látunk, remegünk a félelemtől. Hajlongunk előtte az udvaron, szipogunk
és lábujjhegyen járunk. Mindig ilyen szégyenletes módon fogunk élni. Most nem
tudja visszafizetni az adóságát, ment szegény. Ebben a nehéz helyzetben a hírneve
ellenére képtelen lesz megtartani a rangját. Megveszem hát tőle.
Eztán meglátogatta a jangbant és felajánlotta, hogy rendezi helyette az adósságot.
A jangban elégedetten beleegyezett. Így a gazdag ember elküldte a gabonát a
járási hivatalba.
A helyi főhivatalnok döbbenten kereste fel a jangbant, hogy megtudja, hogyan
tudta visszafizetni az adósságot. A ócska nemezkalapot és kenderkóccal bélelt
kabátot viselő jangban leborult a sárba, alávalónak nevezte magát, és nem merte
felemelni a fejét. A helyi főhivatalnok értetlenül húzta fel a földről. - Miért
szégyeníted így meg magad, jó uram?
A jangban még jobban megijedt, fejet hajtott, és megint földre vetette magát.
- Félelem gyötör. Nem akarom magam megszégyeníteni, de eladtam a rangom, hogy
visszafizethessem az adósságot. A gazdag ember most a jangban. Hogy is cselekedhetnék
korábbi rangomnak megfelelően?
A helyi főhivatalnok felsóhajtott: - Mennyivel is felsőbbrendű a gazdag ember!
Mennyire olyan, mint egy jangban! Az igazság nem más, mint gazdagnak lenni,
de nem fukarkodni. Megvetni az alacsonyrendűt és vágyakozni az előkelőségre,
ez a bölcsesség. A gazdag ember valóban jangban. Azonban egy magántermészetű
üzlet szerződés nélkül pereskedéshez vezethet. Összehívjuk a járás népét, és
szabályos szerződést kötünk. Majd én szentesítem, mint helyi főhivatalnok.
Így hát a helyi főhivatalnok a hivatalába ment és összehívta a földbirtokosokat,
parasztokat, földműveseket és kereskedőket a hivatal udvarára. A gazdag embert
a helyi főhivatalnok helyettese mellé ültették, a jangban pedig az írnokok előtt
állt. Így kezdődött a szerződés:
"A Csianlong korszak tizedik évében, a kilencedik hónak ezen napján a következő
szerződést kötjük meg, annak következtében, hogy eladtam jangban rangomat cserébe
a hivatali gabona visszafizetéséért, amely ezer zsákot tett ki.
A jangban szónak számos jelentése van. Aki csak tanult ember, az tudós, ha udvari
rangot visel, nagy tisztségviselő lesz belőle, ha erkölcsi tekintélye van, felsőbbrendű
embernek nevezzük. A katonai tisztségviselők nyugaton állnak, a civil tisztségviselők
keleten, a jangbanok erre a két csoportra oszlanak . Bármelyik utat is követed,
mától fogva fel kell hagynod az alacsonyrendű, alantas gondolatokkal és a régieket
kell mintául venned, magas célokat kitűzve magad elé. Az ötödik őrjárattal kell
kelned, meg kell gyújtanod az olajlámpást, és az orrod hegyére koncentrálva,
térdelve kell felmondanod Tung-laj kritikai írásaiból olyan folyékonyan, mint
ahogy a lopótök gurul a jégen. Bírnod kell az éhséget és a hideget, sohasem
háboroghatsz szegénységeden. Ütögetned kell a fogaid és a tarkód , le kell nyelned,
amit felköhögsz, bársonyos sapkád ruhaujjaddal kell tisztogatnod, és el kell
hessegetned a porhullámokat. De amikor mosod kezeid, vagy éppen vedelsz, ne
nagyon foglakozz a karjaid tisztaságával. Szolgálólányodat unott hangon kell
szólítanod, járnod pedig nemtörődöm módon, csoszogva kell. Soronként száz szezámmaghoz
hasonlatos írásjeggyel kell lemásolnod a Klasszikusok igaz kincsestárát és a
Tang versek gyűjteményét. Nem vehetsz kezedbe pénzt, és nem kérdezheted meg
a rizs árát. Bármily nagy a hőség, nem veheted le harisnyádat, és nem lazíthatod
meg öltözetedet az étkezőasztalnál. A levest az étkezés végére kell hagynod,
és nem szabad szürcsölnöd. Nem trancsírozhatsz evőpálcikáddal. Nem ehetsz nyers
hagymát, egy csepp bor sem érheti bajuszod, mikor iszol, és nem puffaszthatod
fel arcod, miközben pöfékelsz. Nem ütheted meg dühből feleséged, és nem rúghatsz
bele a bútorokba. A gyerekeid sem ütheted meg ököllel, nem átkozódhatsz szolgáidon,
és nem ölheted meg szolgálóid. Mikor ökreid vagy lovadat szidod, nem sértheted
meg előző gazdáikat. Mikor megbetegszel, nem hívhatsz sámánt, mikor áldozol,
nem hívhatsz buddhista szerzetest. Ne melegítsd kezed a kályhánál, mikor beszélsz,
ne köpködj! Nem vághatsz ökröt, és nem szerencsejátékozhatsz. Ha vétesz bármely
szabály ellen, a jangban ezzel a dokumentummal jogi eljárást kezdeményezhet.
Csongszon járás főhivatalnoka aláírása, és a főhivatalnok helyettesének meg
a hivatali szolgának, mint tanuknak az aláírása."
Eztán a hivatali mindenes ráütötte a szerződésre a pecséteket. A pecsételéssel
egy időben szólaltak meg az órát jelző dobok. Úgy festett a szerződés, mint
a vízszintesen a Nagy Medvével, függőlegesen az Orion öv három csillagával meghintett
ég. Az írnok felolvasta a szöveget.
A gazdag ember csalódottan állt egy darabig, de végül megszólalt: - Csak ennyi
lenne a jangbanság? Azt hallottam, hogy a jangban olyan, mint egy halhatatlan.
Ha csak ennyi az egész, akkor engem bizony becsaptak. Ennél azért lehetne hasznosabb
ez a szerződés!
Így a főhivatalnok egy másik szerződést fogalmaztatott meg, mely a következőképpen
hangzott:
"Mikor az Ég életre hívta az embereket, négy csoportra osztotta őket, és
a tudós-hivatalnok jangbanok csoportja lett a legnemesebb mindközül. Nincs ennél
nagyobb haszon. Nem művelhetik a földet, és a kereskedelemben sem vehetnek részt.
A klasszikusok és a történetírók munkáiban való némi jártassággal a kiemelkedők
átmennek a legmagasabb vizsgán is, a kevésbé tehetségesekből doktorok lesznek.
A legmagasabb vizsga letételét igazoló dokumentum csak két láb hosszú, de mindennel
ellátja az embert, amire szüksége van, valójában egy erszényhez hasonló. Akkor
is, ha egy doktor csak harminc évesen kapja meg az első kinevezését, híres lehet
apja hírnevére támaszkodva. Ha elnyeri a déli párt egy tagjának jóindulatát,
fülei kifakulnak az árnyékban üldögéléstől, és hasát teletölti a szolgák "igenis
uram"-a. Kezében fülvakaróval viccelődhet szobáiban a csepűrágó lányokkal,
és az udvarán felhalmozott gabonára még a madarak is rájárnak. Egy vidéki szegény
tudós is kedve szerint dönt. A saját földjét szántathatja fel a szomszéd ökrével,
és a falusiakkal gyomláltathat. Ki is merne szembeszállni vele? Ha hamut is
tömet az orrodba, és a varkocsodnál fogva lógat fel, vagy a hajadat cibálja,
akkor sem ellenkezhetsz…"
Csak félig volt kész a szerződés, mikor a gazdag ember közbevágott: - Megállni,
megállni. Micsoda dolog ez! Rablót akartok csinálni belőlem?
A fejét csóválta és továbbállt. Élete hátralévő részében egyszer sem ejtette
ki a száján a jangban szót.
***
