Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Csang Ko-hua
AZ ÖRÖM MEGOSZTÁSA
Takács Réka fordítása
Forrás: Nagyvilág, 2001/8
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár


Lustálkodtam, mikor megcsörrent a telefon.
- Halló, ki az?
- Én vagyok, régi barátod, még a hangom sem ismered meg?
- Ó, Csao, merre jártál az utóbbi években, híredet sem hallottam.
- Öreg barátom, hiszel te abban, hogy a boldogság megosztható?
- Hogyne - válaszoltam magabiztosan.
- Akkor jó, most pedig arra kérlek, engedd, hogy megosszam veled örömömet.
- Hm? - meglepődtem; ez a fickó imád viccelődni, miféle tréfát akar elsütni már megint?
- Szóval több évvel ezelőtt kezdődött, mellém szegődött a szerencse. Mivel nagyon jól dolgoztam, a vállalatom egyetemre küldött...
- Hm? - Ideges lettem. Csao régi osztálytársam, én ismerem őt a legjobban, amikor iskolába jártunk, távolról sem volt olyan jó tanuló, mint én, miután végeztünk, engem felvettek a műszaki főiskolára, őt meg csak technikumba, s aztán munkás lett. Most hirelen egyetemre küldik ösztöndíjjal, ez egyszerűen felfoghatatlan, elképesztő igazságtalanság. De abban a pillanatban tettetett öröm hangja hagyta el ajkam:
- Haha, gratulálok, öreg barátom!
- Köszönöm. Az egyetemen megismertem egy gyönyöru lányt, nemsokára össze is házasodtunk...
- Hm? - Ez is meglepett. Hát, ez a Csao tényleg tudja, mit hogyan kell, pedig hogy néz ki: jelentéktelen, alacsony kis alak, zöldborsónyi szemekkel! Ó, a nő nem tud ellenállni a férfi mézesmázos, hízelgő szavának! Szegénykém, virágszál a trágyadombon...
- Barátom, az esküvő nagy esemény, miért nem hívtál engem is, tán féltél, hogy eliszom előled az esküvői bort?
- Ó, dehogy. Az egyetem elvégzése után a Természettudományi Kutatóintézetbe helyeztek...
A szívemet kellemetlen érzés töltötte el, nézd csak, jobb munkát kapott, mint én.
- ...van egy találmányom, levédettem, és megvette egy amerikai vállalat. A kutatóintézettől jutalomként kaptam egy lakást és egy autót. Aztán született egy tündéri kislányunk...
- Csodálatos. Gratulálok... - a hangom elerőtlenedett, megremegett, a gyomrom összeszorult, szédültem, s levegő után kapkodtam. Megosztaná velem a boldogságát, de én mindjárt belebetegszem.
- Valami baj van, barátom, nem érzed jól magad?
- Jaj! Túl sok örömet osztasz meg velem. A szívem rakoncátlankodik, nem bír el túl sokat. És aztán? - kérdeztem erőltetve.
- Ezután jöttek a bajok...
- Hm? - a szemem felcsillant, izgatottan hegyeztem a fülem.
- ...egy napon túl sokat ittam, felségemmel és a kislányommal kikocsikáztunk a szabadba, nekiütköztünk egy fának...
- Ó, micsoda szerencsétlenség...
- A feleségem belehalt, engem lecsuktak, a munkahelyemről elbocsátottak. Éppen ma szabadultam a börtönből...
- Ó, szóval így - könnyebbültem meg.
- Öreg barátom, jobban vagy már?
- Igen. - Ahogy így rákérdezett, magamhoz tértem, éreztem, hogy a gyomorszájam valóban ellazult, a szívem megnyugodott, teljesen felüdültem. Ez a rossz hír olyan volt a szívemnek, int egy gyorsan ható, életmentő pirula. Most értettem meg, hogyan érvényesül az igazság: akinek sokáig jól megy a sora, eléri a balszerencse...
- Öreg barátom, milyen szerencsétlen is vagy. Segíthetek valamiben? Halljam, csupa fül vagyok - mondtam, s rágyújtottam egy cigarettára.