Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Csang Ko-hua
AZ ÖRÖM MEGOSZTÁSA
Takács Réka fordítása
Forrás: Nagyvilág, 2001/8
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Lustálkodtam, mikor megcsörrent a telefon.
-
Halló, ki az?
-
Én vagyok, régi barátod, még a hangom sem ismered meg?
-
Ó, Csao, merre jártál az utóbbi években, híredet sem hallottam.
-
Öreg barátom, hiszel te abban, hogy a boldogság megosztható?
-
Hogyne - válaszoltam magabiztosan.
-
Akkor jó, most pedig arra kérlek, engedd, hogy megosszam veled örömömet.
-
Hm? - meglepődtem; ez a fickó imád viccelődni, miféle tréfát akar elsütni már
megint?
-
Szóval több évvel ezelőtt kezdődött, mellém szegődött a szerencse. Mivel nagyon
jól dolgoztam, a vállalatom egyetemre küldött...
-
Hm? - Ideges lettem. Csao régi osztálytársam, én ismerem őt a legjobban, amikor
iskolába jártunk, távolról sem volt olyan jó tanuló, mint én, miután végeztünk,
engem felvettek a műszaki főiskolára, őt meg csak technikumba, s aztán munkás
lett. Most hirelen egyetemre küldik ösztöndíjjal, ez egyszerűen felfoghatatlan,
elképesztő igazságtalanság. De abban a pillanatban tettetett öröm hangja hagyta
el ajkam:
-
Haha, gratulálok, öreg barátom!
-
Köszönöm. Az egyetemen megismertem egy gyönyöru lányt, nemsokára össze is házasodtunk...
-
Hm? - Ez is meglepett. Hát, ez a Csao tényleg tudja, mit hogyan kell, pedig
hogy néz ki: jelentéktelen, alacsony kis alak, zöldborsónyi szemekkel! Ó, a
nő nem tud ellenállni a férfi mézesmázos, hízelgő szavának! Szegénykém, virágszál
a trágyadombon...
-
Barátom, az esküvő nagy esemény, miért nem hívtál engem is, tán féltél, hogy
eliszom előled az esküvői bort?
-
Ó, dehogy. Az egyetem elvégzése után a Természettudományi Kutatóintézetbe helyeztek...
A
szívemet kellemetlen érzés töltötte el, nézd csak, jobb munkát kapott, mint
én.
-
...van egy találmányom, levédettem, és megvette egy amerikai vállalat. A kutatóintézettől
jutalomként kaptam egy lakást és egy autót. Aztán született egy tündéri kislányunk...
-
Csodálatos. Gratulálok... - a hangom elerőtlenedett, megremegett, a gyomrom
összeszorult, szédültem, s levegő után kapkodtam. Megosztaná velem a boldogságát,
de én mindjárt belebetegszem.
-
Valami baj van, barátom, nem érzed jól magad?
-
Jaj! Túl sok örömet osztasz meg velem. A szívem rakoncátlankodik, nem bír el
túl sokat. És aztán? - kérdeztem erőltetve.
-
Ezután jöttek a bajok...
-
Hm? - a szemem felcsillant, izgatottan hegyeztem a fülem.
-
...egy napon túl sokat ittam, felségemmel és a kislányommal kikocsikáztunk a
szabadba, nekiütköztünk egy fának...
-
Ó, micsoda szerencsétlenség...
-
A feleségem belehalt, engem lecsuktak, a munkahelyemről elbocsátottak. Éppen
ma szabadultam a börtönből...
-
Ó, szóval így - könnyebbültem meg.
-
Öreg barátom, jobban vagy már?
-
Igen. - Ahogy így rákérdezett, magamhoz tértem, éreztem, hogy a gyomorszájam
valóban ellazult, a szívem megnyugodott, teljesen felüdültem. Ez a rossz hír
olyan volt a szívemnek, int egy gyorsan ható, életmentő pirula. Most értettem
meg, hogyan érvényesül az igazság: akinek sokáig jól megy a sora, eléri a balszerencse...
-
Öreg barátom, milyen szerencsétlen is vagy. Segíthetek valamiben? Halljam, csupa
fül vagyok - mondtam, s rágyújtottam egy cigarettára.
