Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

« vissza A beat irodalom oldalára

Gregory Corso
(New York 1930 - Minneapolis 2001)
Eredetiben

Gregory Corso az ital, a nők és a kábítószer pártfogoltja, a beat-nemzedék költője nem írt sokat. A meghatározó beatköltők között ő az egyetlen, aki New Yorkban született, a Greenwich Village kellős közepén, ahol húszéves lehetett, amikor találkozott Allen Ginsberggel és társaságával egy helyi kocsmában. Nem készült költőnek. Tizenhat éves korában már múltja van. Rablásért ült. Azonban e találkozás hatására döntött úgy, hogy kipróbálja az írást. Természetes tehetségének, őszinteségének köszönhetően hamar az érdeklődés középpontjába került. A Lawrence Ferlinghetti tulajdonában levő City Light Kiadó jelentette meg első kötetét Vestal Lady on Brattle címmel, 1955-ben.
Corso költészete egyszerű, sallangmentes, fesztelen, humoros és szerény. Verseiben van valami anarchikus, de gyengédebb, alázatosabb és kevésbé kihívó, mint Ginsberg. A görög származására rendkívül büszke Corso mindenki megdöbbenésére Shelleyt tartotta kedvenc költőjének.
Az 1950-es és 1960-as években komoly népszerűségnek örvendett. Mivel azonban sem életében, sem költészetében nem volt a rendszeresség híve, ezt a népszerűséget nem tudta fenntartani. Nem is igazán érdekelte. Összesen tizenkilenc önálló kötete jelent meg, ami meglepőnek tűnhet, hiszen alig írt. Bár azért, mert valaki keveset ír, még létezik.
Utolsó éveit Manhattanban töltötte. A heveny italozások és a kábítószerélvezet következtében szervezete lassan felmondta a szolgálatot. Ginsberg 1996-os halála után csak barátai és a betegágyánál gyakran megjelenő fiatal és öreg „lánykák" tartották életben.
2000 őszén egy ismeretlen nő azzal az észveszejtő hírrel állított be hozzá, hogy ő a lánya. Corso természetesen hitetlenkedett. A nő elmesélte, hogy egy futó éjszakai kalandnak a gyümölcse, és itt az idő, hogy végre megismerkedjenek egymással. Különben is: ápolónő, még szüksége lehet rá. Corso 2000 novemberében elhagyta New Yorkot, és lányának minneapolisi otthonába költözött. Ott halt meg 2001. január 17-én.
Gyukics Gábor

Tartalom

Bomba Juhász Ferenc bevezetőjével és átköltésében
Új Írás, 1967/2, 3-9. oldal

Csoóri Sándor: Levél Gregory Corso amerikai költőnek
Új Írás, 1969/5, 23–24. oldal

 

Gregory Corso versei magyarul:

De nekem nem kell a jóság
Somlyó György fordítása
Eörsi István fordítása

Uccello
Somlyó György fordítása
Eörsi István fordítása

25 éves vagyok
Franyó Zoltán fordítása
Eörsi István fordítása

32. születésnapom előestéjén
Hernádi Miklós fordítása
Hárs Ernő fordítása
Eörsi István fordítása

Második éjszaka New Yorkban 3 év után
Gyukics Gábor fordítása
Eörsi István fordítása

Házasság
Orbán Ottó fordítása

Irat a Puerto Ricó-i Harlem lépcsőin
Gyukics Gábor fordítása

Óda magamnak és neki
Gyukics Gábor fordítása

Első éjszaka az Akropoliszon
Gyukics Gábor fordítása

Reflexió egy zöld arénában
Gyukics Gábor fordítása

Gondolat
Gyukics Gábor fordítása

Oscar Wilde sírjánál
Gyukics Gábor fordítása

Néhány marokkói írás
Gyukics Gábor fordításai

Ember tengerbe lépve
Hárs Ernő fordítása

Egy nap
Hárs Ernő fordítása

Isten? Ő fekete
Hárs Ernő fordítása

Az őrült jak
Hárs Ernő fordítása

Tengeri utazás
Hárs Ernő fordítása

Az Akropoliszon
Hárs Ernő fordítása

Emily Dickinson teveled az a baj —
Gergely Ágnes fordítása

2 bábukészítő párbeszéde
Tornai József fordítása

Paranoia Krétában
Nagy László fordítása

Alkimista vers [haiga = haiku-képvers]
Terebess Gábor fordítása

Shelley kéziratát tartva
Góz Adrienn fordítása

Lélek
Göbölyös N. László fordítása
Góz Adrienn fordítása

Hogyan ne haljunk meg
Eörsi István fordítása

Gregory Corso: Az utolsó gengszter
Fordította: Eörsi István
Európa, Budapest, 1976, 102 oldal

Tartalom

A Brattle utcai szűzi hölgy (The Vestal Lady on Brattle)
Öngyilkosság Greenwich Village-ben (Greenwich Village Suicide)
A hullaházban (In the Morgue)
Kezem egy város (My Hands Are a City)
Matrózdal (Sea Chanty)
Dal (Song)
A bűn (The Crime)
Ez Amerika (This is America)
Amnézia Memphisben (Amnesia in Memphis)
Puma a chapultepeci állatkertben (Puma in Chapultepec Zoo)
Botticelli „Tavasz”-a (Botticelli's “Spring”)
Uccello (Uccello)
Egy szomorú bútorozott szoba falán (On the Walls of a Dull Furnished Room)
Olasz szertelenség (Italian Extravaganza)
Újra szülőházamban (Birthplace Revisited)
Az utolsó gengszter (The Last Gangster)
De nekem nem kell a jóság (But I Do Not Need Kindness)
25 éves vagyok (I am 25)
Halló... (Hello...)
Az őrült jak (The Mad Yak)
Tegnap éjszaka kocsit vezettem (Last Night I Drove a Car)
Jegyzetek ájulás után (Notes After Blacking Out)
Bomba (Bomb)
Nem tudja, hogy férje istennek képzeli magát (She Doesn't Know He Thinks He's God)
Középkori anatómia (Medieval Anatomy)
Álmodott megvalósulás (A Dreamed Realization)
Park (Park)
Párizsra gondolok nosztalgikusan (Written in Nostalgia for Paris)
Hatalom (Power)
Haderő (Army)
1959 (1959)
Amikor önmérsékletre gondolok (When I Think to Refrain)
Akkor írtam amikor rájöttem arra hogy jeltelen a sírja (Writ When I Found out His Was an Unmarked Grave)
Tündérmese hőse (The Fairy Tale Hero)
Az állatkertek különbözősége (A Difference of Zoos)
Görög témákra (Some Greek Writings)
Veszély (Danger)
Második éjszaka New Yorkban három év után (Second Night in N.Y.C. after 3 Years)
Vers harminckettedik születésnapom előestéjén (Writ on the Eve of My 32nd Birthday)
Elégikus amerikai érzések (Elegiac Feelings American)
Hedgeville (Hedgeville)
Szajnából kihalászott holttest (Body Fished from the Seine)
America Politica Historia, spontánul (America Politica Historia, in Spontaneity)

 

 

Bomba
Bomb

Irat a Puerto Ricó-i Harlem lépcsőin
Writ on the Steps of Puerto Rican Harlem
Gyukics Gábor fordítása
Nagyvilág, XLVI. évfolyam, 10. szám 2001. október

Az igazság korlátozza az embert
Az igazság akadályozza fejlődését
Változik a világ
A világ tudja hogy változik
Mélységes a nap szomorúsága
Gyászosak az idős arcok
A fiatalok belőlük olvassák ki sorsukat
Ez az igazság
De nem minden igazság

Az életnek van értelme
Én nem tudom mi az
Még akkor sem amikor értelmetlennek éreztem
Reméltem imádkoztam és az értelmét kerestem
Nem volt pajzán költészet
Ki kellett fizetnünk tartozásainkat
Felszólítani a Halált és az Istent
Merészkedtem cukkolni őket
Bebizonyosodott hogy Élet nélkül nincs Halál
Igen változik a világ
De a Halál ugyanaz marad
Elveszi az ember Életét
Ez az ő egyetlen értelme
És ez általában szomorú ügy
A Halál

Ártatlanság komolyság
Humor mentenek meg az amatőr filozófiától
Ellent tudok mondani hitemnek
Képes vagyok rá képes
Mert mindennek tudni akarom az értelmét
Mégis csak ülök mint egy megtört
Nyögés: Ó milyen felelősséggel
Terheltelek meg Gregory
Halál és Isten
Nehéz nehéz nehéz
Azt tanultam az élet nem álom
Azt tanultam az igazság megtévesztő
Az ember nem Isten
Az Élet egy évszázad
A Halál egy pillanat

Második éjszaka New Yorkban 3 év után
Second Night In New York City After Three Years
Gyukics Gábor fordítása
Nagyvilág, XLVI. évfolyam, 10. szám 2001. október

Boldog voltam túláradóan részeg
Az utca sötét
Intettem egy fiatal rendőrnek
Mosolygott
Odamentem hozzá és mint aranyzuhatag
Elbeszéltem neki börtönifjúságom
Milyen nemesek és nagyszerűek voltak a rabok
Hogyan érkeztem meg nemrég Európából
Mely félig sem volt olyan tanulságos mint a börtön
Figyelmesen hallgatott nem hazudtam
Minden igaz volt és vicces
Nevetett
Nevetett
És én boldogságomban így szóltam:
"Feloldozásként csókolj meg!"
"Nem nem nem nem!" mondta
és elsietett.

Óda magamnak és neki
Gyukics Gábor fordítása
Látó, 2001/10. 71-76. oldal

A személyt és a személytelent ünnepelem mostanában –
nem elveszett szerelmedet; maradj kedves démon
lírai villája döfött makacs koponyámba
egy gonosz sem rejtheti el a hús alatt a csontot – Nem vesztél el
hogy többé nem szerethetsz –
valaha szerettelek tudod mit árulok.
Ha az éjszaka egészséges
és a sötétség perverz lenne
megfigyelhetném mit tükröz a Velencei lámpa:
A testes Grófot aki a vízben csontváz
vagy csak víz, láthatatlan –
De te egy régmúlt éjszakát siratsz.
Elaggott sötétség megrakva lehetetlen árnyékokkal
árnyakkal és alvásokkal – Az álomgyár hivatalnoka
a Halál csendjét pakolod az élet polcaira
te vagy minden amit ismerek
szegény íródeák
ismerem kezed.
Az ölemben
ügeted el árkádia térképét
egyetlen himnusz tanácsadónkat
Most fogalmam sincs melyik kerületben székelsz
te sem tudod én melyik állomáson várok
megáldva édes melankóliával.
Amikor kiszabadítottad a besúgót az aranybarna légből
és én tiszta felismeréssé váltam
nem számított hittem benned vagy sem
Azért létezünk, hogy rendszereket döntsünk meg, körülményeket
zúzzunk szét!
Te bennem és én benned
te főfoglalkozású anatómia én kissé emberibb.
Megtagadtam hogy megrontsalak te csinált gyönyör te pecsét
Dalod az dalom harmóniája!
Ne gyönyörködjünk a képmutatásban
Készek vagyunk a nagy robbanásra!
Én a dinamit és te a gyutacs
– Egy szörnyeteg sem keringőzik egyedül.

Első éjszaka az Akropoliszon
Gyukics Gábor fordítása

Megfelelőnek tűnt az Éjszaka
Az ég minden rése betömve
Az éjszaka fekete volt fehér volt
A telihold mint egy női mell
Bimbózott a Parthenon felett
Mint egy fekélyes szellem sebesen
Jártam ki-be az oszlopsoron.
Ezt álmodtam
És ez nem volt álom
A kariatidák holdárnyékban
A kariatidák
Kariatidák
Arcom egy oszlopnak nyomva sírtam
Sírtam az árnyékomért ezért a kedves védelmezőért
Összefröcsköltem a világ legszerelmesebb kőpadlóját

Reflexió egy zöld arénában
Gyukics Gábor fordítása

Ahol márvány magasodik és zuhan
az örök tájba
állok múlékonyan
Lecövekelve a sebes élet egy hosszú évszakába
fáradt nem vagyok
egykori dolgok hiányát sem érzem
kapcsolatom hazámhoz
törékeny álmok még törékenyebb sikerei
reakció a halálra
és szeretet nélküliség
S most tudom
miután meguntam
a nő mennyire szenved
És a gyűlölet mellyel a férfiak egymást arcul ütik
kevesebb szenvedést okoz és egyszer véget ér
de a nő vesztesége végtelen
Kívánom bár újra
ünnepélyes lehetne
Vigasztaló Görögország
Nem ismertem az ő szerelmét
Földjére lépve lettem
szomorú szeretetre képtelen
ez okozta szakításunkat
szegény Amerika szegény Oroszország
Istennek hála hold van felettük is
és Francia Algéria milyen szomorú földi keserv
A szétégett béke mint a természet oly nyakas
a történelem lángolása tán
A döglött pókot letörlöm
Ajkáról a szobornak
Valami itt is elfelejtett
és elsiklik az amire emlékezünk
Lepke és légy és más bogarak
várják hogy elpusztuljanak
és tavasz van újra és akkor mi van
A levelek levelek újra a fák nem felejtenek

Gondolat
Gyukics Gábor fordítása

A halál valós, de nem folytonos.
Elmenni egy halott madár mellett,
Észrevenni,
Mégis tovább haladni
A múlté.
A gondolat marad
Az egyetlen, amit a halálról tudok.

Oscar Wilde sírjánál
Gyukics Gábor fordítása

Amíg legyek és méhek zümmögnek a mai nap
fecsegő sekrestyéjének ezüstjén
Oscar Wilde leszökik a szfinkszhez
a szabó rottyantott sültcsirkéjével és pipefüvével
Gondolt-e arra Oscar
hogy a ruha teszi az embert
látta-e nyakkendőjén
az életet és a halált?
A börtönruha örökre összetörte
– megtagadta öléről a virágot
Vedd el az álarcot
hideg nap marad
Halálos sütkérezés
Tessék! Hatalmas ember volt!
eltévedt, mint egy jegesmedve
a jégdarabon úszva a halál felé
kudarcra ítélve, mint a lubickoló lazac nevetése
Háza kőhajításnyira állt a haláltól
Az előkelőség megsúgott nyugalma
benépesítette a homályt
Nem volt barátja
csak gondja
és egy rózsa

Néhány marokkói írás
Jane Bowlesnak
Gyukics Gábor fordítása

Arab nők öltözékéről

A medina kacskaringós útjain
szertartásos biblikus kék viseletben
belladonna szemeikkel
bánatos szíveknek beszélik
ezt a talán szentesített gyönyörű nyelvet
Hülyeség apácának nevezni őket
a szabadságot bikinis
Hollywoodi strand paradicsomnak
Arcuk és testük nem örökkévaló
Büszkeségüket fedik e kihaló öltözékben

Kávéházban ülő arab férfiak

Itt nincs gurgulázó részeg
erőltetett szentimentalizmus férfi társaságban
itt szorgoskodó csend és tiszta zene terjed
Domboldalakon gyűlnek össze
menta teát szürcsölnek kiffel tömött pipát szívnak
az álom és a természet eredményesen
fertőzte meg ezt a férfi társaságot

Az európai negyed Tangerben

E környezet embersége
Európa és Amerika e része
temérdek hasonlóságra hívja fel a figyelmet:
A műanyag Abesszinra
a dél-dakotai gorilla lányra
Fölényes állatüvöltésre Angleterréből
és a kongói őrmester hatástalan kétségbeesésére
ç, lényegében az egyik kultúra
Keveredik egy másik Kúltúrával
(ős Fríg a megmondhatója)
hogy fenntarthassák igényelt különbözőségeiket

De nekem nem kell a jóság
But I Do Not Need Kindness
Somlyó György fordítása

1 
Ismerem a Jóság furcsa dadáit, 
Láttam őket, amint csókolták a beteget, gyámolították a vént, 
cukrot dobtak a bolondnak! 
Meglestem őket éjjel, amint búsan és sötéten 
tolókocsit toltak a tengerparton! 
Ismerem a Jóság pohos püspökeit, 
a kicsi öreg őszhaju ladyt, 
a szomszéd papot, 
a hírneves költőt, 
az anyát, 
ismerem mindegyiket! 
Meglestem őket éjjel, amint búsan és sötéten 
az irgalom plakátjait nyalogatták a nyomor konok oszlopaira. 

2 
Ismerem személyesen a Mindenható Jóságot!
Ültem tiszta fehér lábainál,
élvezve bizalmát!
Semmi rosszat se beszéltünk,
de egy éjszaka megkínoztak ezek a furcsa dadák,
ezek a pohos püspökök!
A kicsi öreg néni szöges kocsival gázolt át fejemen!
A pap felmetszette hasam, belenyúlt a kezével,
és úgy kiabálta: - Hol a lelked? A lelked? -
A hírneves költő nyakoncsipett
és kipenderített az ablakon!
Az anya magamra hagyott!
S én a Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót
és meggyaláztam!
egy kimondhatatlan késsel ezer sebet ütöttem rajta
és befröcsköltem mocsokkal!
Elragadtam a hátamon, mint a vámpír!
el a kőkemény éjszakában!
Kutyák csaholtak! Macskák iszkoltak! Ablakok csapódtak!
Felvittem a tizedik emeletre!
Ledobtam a padlóra kis szobámban,
és melléje térdelve folyt, folyt a könnyem.

3 
De mi az a Jóság? Megöltem a Jóságot, 
dehát mi is az? 
Jók vagytok, mert jó az életetek. 
Szent Ferenc jó volt. 
A háziúr jó. 
A bot jó. 
Mondjam-e, hogy a parkban őgyelgő emberek jobbak? 

De nekem nem kell a jóság
But I Do Not Need Kindness
Eörsi István fordítása

1
Ismertem a jóság különös dadáit, 
a betegeket csókolják, gondozzák az öregeket, 
és az őrülteknek kandiscukrot adnak! 
Figyeltem őket, éjjel, sötéten és szomorúan 
tolókocsikat görgettek a tengerparton! 
Ismertem a jóság hájas püspökeit, 
a szürkehajú öreg kis hölgyet, 
a szomszéd papot, 
a híres költőt, 
anyámat, 
ismertem valamennyiüket! 
Figyeltem őket, éjjel, sötéten és szomorúan 
ragasztották az irgalom plakátjait 
a kétségbeesés erős oszlopaira.

2
Ismertem magát a Mindenható Jóságot is! 
Szűzies, fehér lábánál üldögéltem, 
hogy bizalmába férkőzzem! 
Csak kegyes dolgokról beszéltünk, 
de egy éjszaka megkínoztak azok a különös dadák, 
hájas püspökök. 
Az öreg kis hölgy szögeskerekű kocsival átrobogott a fejemen! 
A pap felhasította gyomromat, belém dugta kezét, 
és ezt kiabálta: „Hol a lelked? A lelked!" 
A híres költő felcsippentett 
és kihajított az ablakon! 
Anyám elhagyott! 
A Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót 
és meggyaláztam! 
Egy megnevezhetetlen késsel ezer sebet ütöttem rajta, 
és mocsokkal fertőztem be mindet! 
Lecipeltem a hátamon - mint egy vámpír -
a macskaköves éjszakába! 
Kutyák vonítottak! Kandúrok menekültek! Bezárult minden ablak! 
Fölcipeltem tíz lépcsősoron! 
Ledobtam kis szobám padlójára, 
mellétérdeltem és sírtam. Sírtam. 

3
De mi a Jóság? Megöltem a Jóságot, 
de mi az? 
Jó vagy mert jó életet élsz. 
Szent Ferenc jó volt. 
A háziúr jó. 
A nádpálca jó. S ha én azt mondom, hogy a parkban ücsörgő emberek jobbak?

Uccello
Uccello
Somlyó György fordítása

    Sose halnak meg ezen a csatatéren
farkasok árnya se szedi össze elszórt csontjaikat
mint kalászt bármily ég alatt kivárva a csata végét
   Nem lesz halott aki kilógó beleit szorítsa
se lovak kinyúlt serege fényes szemüket összezúzni,
   sem szolgáltatni halotti torukat
   Balga nyelvükkel éhenvesznének inkább
minthogy elhiggyék hogy e téren egy halott se marad
 
   Sose halnak meg akik így harcolnak összefonódva
lehellet lehelleten szem szemet ismer lehetetlen így a halál
vagy a mozdulat fény se hasít be fegyver sem hatol át
csak egymás szájába lihegő lovak    sisakon ragyogó sisakok
mind megdermed egy rostélyfödte szem pont-sugarától
ó be nehéz is elesni ez összeakasztott lándzsák között 
S azok a zászlók! dühödten vetítik címerüket az ég tisztásaira
    Mintha jeges patak partján festette volna e seregeket
míg vas-koponyák úsztak le surranva a sötétben
     Mintha lehetetlen lenne meghalnia egynek is
minden harcos ajka a dalnak erődje
minden vasököl egy álmodó dob dárda dárdán
                      csendül mint arany recsegés
minden álmom egy ilyen csatába rohanni!
ezüst harcos fekete ménen vörös lobogóval és színes
   lándzsával   sose halni meg ez maradni örökké
       egy festői csata aranyos hercege

Uccello
Uccello
Eörsi István fordítása

  Sose halnak ők meg azon a harcmezőn
s a farkasok árnya se szedi őket össze mint zsineg a
kévét a teljes látkörön csak várnak hogy befalják
  mi a csatából marad Nem lesz ott halott
hogy feszesre tömje lötyögő hasukat
se püffedt lovak halma hogy vérben forgassa
  ragyogó szemüket vagy hullaevésre csábítsa őket
  Inkább éhen zordulnának őrült nyelvvel
mintsem elhinnék hogy senki sem hal meg azon a mezőn
 
Sose halnak meg, akik ily összefonódva küzdenek
lihegve lihegésbe szem a szembe dülled meghalni lehetetlen
moccani is       fény nem üt át se buzogányos kar
nincs más csak paripát túlziháló paripa ragyogó pajzs a
pajzson egy sisakos szem pont-sugarától csillog valamennyi
ó de nehéz itt az összefont lándzsák közé zuhanni
S azok a zászlók! dühösen zúdítják jelvényeiket az ég
  irtásain át!
  Vélnéd a leghidegebb folyóknál festette seregeit
vaskoponyák sora villog a sötétben
Vélnéd hogy senki sem halhat meg itt
valamennyi harcos szája dal-palota
valamennyi vasököl álmatag gong buzogány zenget buzogányt
             mint az arany kiáltásai
hogy vetném magam én is ilyen harcba!
Ezüst férfi fekete lovon vörös lobogóval tarka
  lándzsával     meg sose halni, örökkön élni
     festői háború arany hercegeként

Egy szomorú bútorozott szoba falán 
On the Walls of a  Dull Furnished Room
Eörsi István fordítása

A kölyökkori csajok régi képeit kiakasztom –  
Ülök tört szívvel, asztalra könyökölve,  
Kezemen az állam, így vizsgálom  
    büszke-szemű Helént,  
    bágyadt-szájú Jane-t,  
    arany-hajú Susant.


    

Újra szülőházamban
Birthplace Revisited
Eörsi István fordítása

Sötét fényben állok a sötét utcán
és felnézek ablakomra — ott születtem.
A villanyfényben mások sürgölődnek.
Esőkabátban vagyok, cigaretta a számban,
kalap szememre húzva, markomban pisztoly.
Átmegyek az utcán, belépek a házba.
A kukák még mindig bűzlenek.
Az első lépcsőfordulóban
Piszkosfül kést fog rám.
Leadom neki a sok talált karórát.

  


 
[haiga = haiku-képvers]

Alkimista vers 
Alchemical Poem 
Terebess Gábor fordítása

Kékmadár száll
sárga székre
— Itt tavasz van

1979

Házasság
Marriage
Mike Goldbergnek és feleségének
Orbán Ottó fordítása

Meg 
kéne házasodnom? Meg kéne javulnom? 
Kápráztassam el a szomszédék lányát 
bársonyruhámmal 
és faustus csuklyámmal? 
Ne moziba vigyem hanem temetőbe értekezzek vele az 
Ullman-fürdőkádak meg a legújabb csaptelepek előnyeiről 
aztán kívánjam meg 
csókoljam meg és a többi és a többi ő meg mindent csak azt nem én meg tele megértéssel 
tudom miért nem gurulok dühbe és nem ordítok rá Tapogass! Azt szeretem ha tapogatsz! 

Ehelyett szépen összeölelkezünk nekidőlünk egy vén megroggyant sírkőnek és 
csillagokat számlálva duruzsolok neki egész éjszaka -

Mikor 
bemutat a szüleinek egyenes hát, végleg megfésült haj, fojtogató nakkendő, 
üljek 
le összeszorított térdekkel harmadosztályú heverőjükre és ne kérdezzem Merre van 
a fürdőszoba? 
Hogy lehetnék más mint aki vagyok, fiatal senki minden vágyam 
egy habfürdő - 
Ó szörnyű is egy fiatal senkinek kitéve közszemlére a család 
elé és a család ilyeneket gondol Most látjuk először! Ez akarja a mi Mary Lounkat! 

a tea meg a házi-sütemények után megkérdezik Mivel foglalkozik? 
Most mondjam 
meg? Tetszenék-e nekik akkor? Mondanák-e Na jó házasodjatok össze, elveszítjük 
a lányunkat de kapunk helyette egy fiút - Most kérdezzem meg Merre van a fürdőszoba? 

Úristen, és az esküvő! Az egész család meg a család barátai és csak egy maroknyi 
tarhős szakállas haver 
azok is kizárólag a kajáért meg a piáért - 
És a 
pap! Rám bámul mintha onanizálnék 
és megkérdezi óhajtod-e ezt a nőt 
hites 
és törvényes feleségedül?

En 
meg, reszkető térddel, hogy mit feleljek, azt mondom Zselatin! Megcsókolom a menyasszonyt 
és azok a gennyes állatok veregetik a hátamat: 
Na fiú, most már testestül-lelkestül 
a tiéd! Ha-ha-ha! és láthatod hogy a szemükben valami obszcén nászéjszaka csillog 
- Aztán lehetetlen rizsszemek és edénycsörgés meg cipőnyikorgás 
Niagara! Csődület! 
Férjek! Feleségek! Virágok! Mind kényelmes hotelekbe tódulunk Mind ugyanazt csináljuk 
éjszaka A közömbös portás tudja mi következik 
A hallban lötyögők tudják amit 
tudnak A fütyörésző liftkezelő tudja A pislogó szobapincér tudja Mindenki tudja! 
Esküszöm már ott tartok hogy semmit sem csinálok! 
Fennmaradok egész éjjel! 
Belebámulok a szállodaportás pofájába! Visítozom: Francba a nászéjszakával! Francba 
a nászéjszakával! ámokfutást rendezek ezekben a majdnem felülmúlhatatlan szobákban 
nyasgem! Unom a banánt! Élnék inkább a Niagara mélyén! egy sötét odúban a 
 
Zuhatag alatt 
ott gubbasztanék Őrült Nászutazó kiötölve a házasságtörés sohanemvolt 
módozatait, 
 bigámia megszállottja 
válás szentje -

De 
mégiscsak meg kéne házasodnom meg kéne javulnom Milyen szép is volna hazamenni 
hozzá meginni a tűz mellett aofeleségem a konyhában kötényben fiatalon és kedvesen 
a gyerekemmel a szíve alatt és túláradó boldogsággal odaégeti a marhahúst 
és 
sírva jön be hozzám és felkelek a nagy karosszékből Azannya! A teremburáját! Tyű 
a kiskésit! Istenem micsoda férj lenne belőlem! Bizony, meg kéne házasodnom! 
Annyi 
ugyanis a dolgom! többek közt be kell lopódznom Mr. Jones házába késő éjszaka 

és be kell temetnem a golfütőit 1920-as norvég könyvekkel Továbbá egy Rimbaud-képet 
akasztanom a főnyírógépre Továbbá teleragasztanom Tannu Tuva postabélyegeivel 
az egész léckerítést Továbbá ha Mrs. Kindhead gyűjteni jön 
a Közös Kassza 
számára elmarnom és a fülébe súgnom Kedvezőtlen jelek gyülekeznek az égen! Valamint 
ha a polgármester eljön a szavazatomért 
Mikor hoznak törvényt a cápavadászok 
ellen? 
És a tejesembernek egy cédulát hagynom az üvegben Pingvinport, legyen 
szíves, hozzon egy kis pingvinport -

Mégis, 
ha megházasodnék és Connecticut és minden csupa hó 
és lebabázik az asszony 
és én álmatlanul mint a rongy éjszakákon át talpon, homlokomat a csöndes ablaknak 
támasztva, mögöttem a múlttal minden helyzetek legközönségesebbjében találom magam, 
remegő ember a felelősség súlyával a vállán és semmi hogy-oda-ne-rohanjak semmi 
római arcélű smúzolás - 
Az lenne csak a szép! Cuclinak hoznék egy gumi Tacitust 

Csörgőnek egy zsák törött Bach-lemezt 
Kiszögezném Della Francescát az 
ágyra 
Ráhímezném a partedlire a görög ábécét 
járókának meg felépítenék 
egy födetlen Parthenont - Nem, kétlem hogy ilyen családapa lenne belőlem, 
se 
vidéki élet se hó se csöndes ablak csak ez a tüzes büdös szűk New York hét emeletnyire 
a föld felett, svábbogár és patkány a falban elhízott birodalmi-német feleség 
sikoltozik a krumpli felett Mer büdös neked a munka 
És öt csöpögő orrú kölyök 
örök szerelemben Cicamicával 
És a szomszédok fogatlanok és kazal a hajuk mint 
a 18-ik század izgága boszorkányainak 
mind át akar jönni és nézni a tv-t A 
háziúr a lakbért követeli Füszer és Gyarmatáru és Kék Láng Gáz és Elektromos Tartozékok 
Szerelése 
Lehetetlen hanyatt feküdni és álmodni telefon hóról 
parkoló 
szellemekről - Nem, nem házasodhatom meg soha nem házasodhatom meg! De - tegyük 
fel ha elvennék egy szép 
szívdöglesztő úrinőt magasat és sápadtat elegáns 
fekete ruhában 
hosszú fekete kesztyűben egyik kezében cigarettaszipka másik 
kezében egy pohár whisky és egy műteremlakásban élnénk óriási ablakkal ahonnan 
kilátás nyílik egész New Yorkra tisztább napokon még távolabbra is Nem, nem ismernék 
magamra elegáns börtön álom felestársa -

Na, 
és a szerelem? Azt bizony elfelejtem nem mintha alkalmatlan lennék rá éppen csak 
fölöslegesnek tartom mint hogy cipőben járjak - Soha nem akartam elvenni egy anyám-forma 
lányt 
És Ingrid Bergman szóba se jöhetett És lehet hogy ma már akadna nekemvaló 
de az már biztos régen férjhez ment És a fiúkat nem szeretem és - 
de mégiscsak 
kéne valaki! Mi lesz ha 6o éves leszek és magányos egyedül a bútorozott szobában 
húgy-foltokkal a gatyámon és a világon mindenki házas! Az egész világegyetem csak 
én nem! 
Ó, tudom én ha volna egy valószínűtlen nő amilyen valószínűtlen vagyok 
én a házasság sem volna valószínűtlen - Ahogy Ó várja magányos idegen ékkövei 
közt Egyiptomi Kedvesét úgy várom én is - 2000 évet és az élet fürdővizét siratva.

32 
éves vagyok, koromhoz öregedtem, talán tovább is. 
Jó-e az arc, ha már nem 
fiúarc? Kövérebb. Hajam már nem göndör. Orrom nagy-e? 
Ajkam nem változott. 
Szemem, igen, a szemem egyre jobb lesz. 
32, nőtlen, gyermektelen, ez utóbbi 
fáj, de hisz annyi időm van! Nem csinálok már ostobaságot. És ezért hallom u. 
n. barátaimtól: „Megváltoztál. Olyan téboly klassz voltál régen.” Ha komoly vagyok, 
feszengenek mellettem. 
Menjenek hát a rádió-kabaréba. 
32, bejártam Európát, 
millió emberrel fogtam kezet; sokan csodáltak, mások borzadtak tőlem. Emlékszem, 
egy éve felkiáltottam: „Csak nem kell még egyszer ennyit élnem?” Ezen az estén 
máshogy látom. Bölcs szeretnék lenni, fehér hajú, magas könyvtár mély foteljában 
tűz mellett üldögélni. Újabb év telt el, hogy nem loptam semmit! Leszoktam a lopásról! 
De néha még hazudok, és még mindig arcátlan szégyenkezéssel kérek kölcsönbe pénzt. 
32 év, és négy igazi, kemény, vicces, szomorú, pocsék, csodaszép verseskönyvet 
írtam - egy millió dollárral adósom a világ. Különös 32 év, amit leéltem. 
És 
egy jottányi se függött soha tőlem. 
Nem volt keresztút; ha lett volna, én 
biztos mindkettőt választom. Szeretem hinni, hogy a v é g z e t diktálta sorsom. 

A dolog kulcsa talán pökhendi nyilatkozatomban: 
„Jó példája vagyok a lélek 
létezésének.”
 Szeretem a költészetet: szeretetre indít, és elém hozza az életet. 
És a bennem kihunyó tüzek közül 
van egy, mely napkorongként tüzel; 
lehet, 
hogy nem deríti fel magánéletem, kapcsolatomat társaimmal, vagy társadalmi szereplésemet, 
de érezteti velem, hogy lelkemnek árnyéka van. 

32 
éves vagyok, ennyinek látszom, ha nem többnek, végül is. Jó arc még, ami már nem 
a fiú arca? Kövérebbnek tűnik. S hajam nem göndör többé. Nagy az orrom? Az ajak 
ugyanaz. S a szem, a szem egyre javul az idővel. 32 év, se nő, se gyerek; nem 
nyugtalanít gyerek, de van még bőven idő. Már nem követek el ostobaságot. S emiatt 
azt kell hallanom úgynevezett barátaimtól: "Megváltoztál Oly nagy voltál 
eddig, oly őrült." Nem kellemes nekik, ha komoly vagyok. Hadd menjenek a 
Radio City Hall-ba. 32 év, láttam egész Európát, megismertem milliónyi embert; 
nagy voltam egyesek, szörnyű mások szemében. Emlékszem 31-ik évemre, mikor kitörtem: 
"Micsoda gondolat, újabb 31 évet leélni!" Nem érzem ezt e születésnapon. 
Azt érzem, bölcs szeretnék lenni, fehér hajjal, könyvtár- teremben, mély karosszékben, 
kandalló előtt. Újabb év, melyben semmit se loptam. 8 éve, s nem loptam egy szemernyit! 
Abbahagytam a lopást! De még hazudok időnként, s még szégyentelen vagyok, bár 
megszégyenít, ha pénzkérésre kerül sor. 32 év, s négy kemény, igazi, bohókás, 
szomorkás, pocsék, csodás verseskötet - a világ millió dollárral adósom. 32 évem 
elég bizarr volt, gondolom. S nem volt, mely rajtam múlott volna, egy sem. Nem 
volt választás, ha lett volna két út, mindkettőt választottam volna nyilván. Bár 
lett volna esélyem, hogy harangnyelv legyek. Nyers nyilatkozatomban van talán 
a kulcs: "Jó példája vagyok, hogy létezik valami lélek." Szeretem a 
költészetet, mert szeretni tanít, s elém tárja az életet. S mindama tüzek között, 
mik bennem kihúnynak, akad egy, mely ég, mint a nap: nem teheti nappallá személyes 
életemet, kapcsolatomat az emberekkel, viszonyomat a társadalomhoz, de megérteti, 
hogy lelkemnek árnya van.





Vers harminckettedik születésnapom előestéjén 
Lassú tűnődő spontán költemény
Writ on  the Eve of My 32nd Birthday
Eörsi István fordítása

 


Ember tengerbe lépve 
Man about to enter sea
Hárs Ernő fordítása

Belépve 
a nyári tenger hűvösébe karját keresztbe fonva feltartva a hullámot s vidáman 
fröcskölve nehogy belefagyjon úgy halad mintha állna - de én tudom hogy lebukik 
egy NOSZA BE-vel és melege lesz - Jólismert ez a különös meleg mint mikor békát 
hal űz s röpül a szárnyas uszony vagy tüdő mellett döntött valaki s hogy tengerfelettire 
váltja sorsát

Évmilliókat 
gázol s lába visszavisz a legnagyobb legfurcsább anyaméhbe Megáll - köldökét veri 
a tenger - Nem akar mást csak ünnepi mártakozást

De 
érzem alga a bőre Szerencsétlen fivérének hívja a dinoszauruszt S az emberszabásu 
hüllők vajon ó csak fürdőzők a nyári parton Megfulladni a levegő szintjén is lehet 
Úgy tetszik az egész föld egyetlen NOSZA BE s ha bent újra ki bátran -

 


 Egy nap 
One day
Hárs Ernő fordítása

Egy 
nap, míg bujócskáztam az éggel, megláttam egy embert, ki haldoklott a Keleti Öbölnél, 
s ezt mondottam neki - A fénytől, mely sas rangjára emel, szegény sebeink felhő-hézagok, 
lassan úszók, békés-szomorúan, a dolgok égi börtönében. - S ő válaszolt: - Az 
ég borzasztó! Az ég sosem borul el! A szárnyaslábú Hermész Kínában öreg marad! 
Elvitatlan marad, míg rügyet bont a felhő, s lombot hullat a szél! Míg fáradt 
kezem az éj heves szoknyáját visszafogja! Míg mohos lábam a nappal kikötőibe tipor! 
- Elhagytam a haldoklót, s örökké haldokolnia kell, mert a Magány nem akarja lágy 
ujjal simogatni szomorú, hosszú arcát.

 


 Isten? Ő fekete 
God? She's black
Hárs Ernő fordítása

Gáz 
s folyadék Természete hogy mint tojásokat köpköd csillagot Legközpontibb Méhüregéből

Fém 
s ötvözet Kórusa mint kamaszvágyat távcsöveket emel Legteljesebben Körülzárt Szeméhez

Szilárdság 
s oldat Eljárása hogy Naprendszereket ültet kisgyerekként Leggenetikusabb Térdeire

Hang 
s fényesség Tárháza mint a fiatalkor sebességet ad s így minden Fia elhagyja hazáját

Képlet 
s egyenlet Törvénye hogy mint rossz fiút üti pofon a haladást Legpusztább Tenyerével

Atom 
s világűr Háborúja mint holt embereket rakétákat alkot - valaha tán ismét elérni 
Őt?

Nem tudja, hogy férje istennek képzeli magát
She Doesn't Know He Thinks He's God

Ő az Isten
John Rasin isten
Az ablakból mosolyogva néz egy
tovasétáló gyereket
„Isten vagyok!” - sikoltja. Ő tudja.

Felesége megérinti a vállát
„Beteg a pici mindjárt meghal
felment a láza. Szerezz orvost.”

John Rasin áll mint a halott
kinek a halálság felfokozta
egészségét és életüdeségét.
Elképeszti a felismerés
hogy Isten. Ő az isten!

Felesége könyörög sikolt toporzékol
Öklével veri a falat
„John a pici mindjárt meghal!”

Középkori Anatómia
Medieval Anatomy
Eörsi István fordítása

A fogsor a száj kastély-rácsa
A nyelv sárkány
A torok tömlöc
Az orr íjász
A szem szőke lányok tornyocskája
Az agy őrszem
ki tudja szúrni
az ármányos Fekete Lovagot!

Park
Park
Eörsi István fordítása

Ebben a parkban 
    a gyerekek olaszul beszélnek 
s a meztelen szobrokat 
    észre sem veszik 
mint azok a gyerekek 
    kik egy másik parkban franciául beszéltek 
    s vicceket faragtak Herculesre. 
De mit csinál minden parkban minden gyerek 
    - labdázgat ásítozva 
 
A park őrült! 
Öregember uzsonnázik órákon át! 
Öt apáca: kém! 

    Fát rajzolok 
    hátulról gyerekek lesik 
    és zokon sem veszik 
    a démont kit a lomb közé dugok.

Belép az első részeg 
    övé a legnaposabb hely. 

    Egy hét múlva tavasz. 
Nem hinném hogy több levél segít e fákon. 
    De nem bánnák ha több volna a napfény.
A padokat  alkalmasint befestik.

A park nyugodt! 
Hol vannak az apácák? 
Az öregember még mindig uzsonnázik. 
Istenem! Az anyák otthagyták kocsijaikat. 
   
De jártam őrültebb parkokban is. 
    A Central Park őrült volt; a Prospect Park még őrültebb. 
Ó Washington-téri park: bajszos sakkozók 
    Férfi teknősbékához ragasztószalagozott babával 
Pórázon pudlik afgán agár dán dog vécére tartó sziámi macskák 
A mindenséget negédes taglejtéssel kifejező kábítószeresek sétánya 
Költők festők piások zsebesek csövesek feketék 
    körben ülnek 
    s a bugyitlan lányokra föltekintenek.

A vénség már nem uzsonnázik. 
Én már nem rajzolom a fámat. 
De mikor szállingóznak vissza az anyák? 
   
   Bronx Park, állatok kertje! 
   A pingvinek: a császár- és királypingvin 
az örvös nyakú Humboldt-pingvinek 
   és a komodói gyík!

Alighanem Párizsban töltöm a tavaszt megint. 
A temetők mint a parkok. Még jobbak is.    
Persze a párizsi temető (a nagy) 
     nem olyan kellemes mint a charlestoni, 
     nem olyan nyugodt és nincs annyi fája. 
De a temetőben legalább nem bukkansz 
örök uzsonnájukat majszoló öregekre    
     babakocsijukat otthagyó anyákra.

Az Isten parkjában nincsenek gyerekek. 

Párizsra gondolok nosztalgikusan 
Written in Nostalgia  for Paris
Eörsi István fordítása

Milyen bájos volt az a bakfis! 
Az utcán tomboltak a rohamrendőrök
    de hazájuk megóvta fiataljait. 
Rohantam virágért de egy zendülő 
    vért kért az    FLN-nek; 
    St. Michel eladta a virágokat 
    de lekaszálta őket 
    a csendvédelem. 
Felrohantam a Notre Dame-ra s odakiáltottam egy sasnak 

    hogy végigcsúsztatnám szemét 
    a bakfis nyomában, 
    s meg is tettem I Szárnyas szemem, 
    a bús Szajnára levitorlázórepült 
    s megláttam őt: egy halász 
    horgainál állt csodálatosan. 
Halak angyalai - hívtam. Ő volt, a lány! 
A márna-hárfa, a potyka-flóta 
    a csuka-duda 
    teknősbéka cintányéra 
    a süllő-cselló 
    a barracuda-tuba 
    s tiéd a pálma, bálna! 
Követtem a szépséget - s jutalmul hogy tudom már 
    van a halak számára Isten 
visszhangzom minden tengerek imáját. 

Hatalom
Power
Eörsi István fordítása

Allen Ginsbergnek

A Hatalom utánzata vagyunk
Kételkedjünk mindenkiben
Nincs elég száj sem fül sem kéz sem szem sem orr
Az érzékek elégtelenek
A fényt csak Halalommal oszlathatod el
Nem félszemed behunyva

Mióta az emlékezetet s az álmot
És nem a perc képeit figyelem
Megteltem életerővel
S ki sem kell nyitnom a szemem
Hogy lássam: nekem mindig fény a fény
Mily hatalmas vagyok hogy elképzelem a sötétet!

Minthogy hősöktől függ véleményem és elfogadtatásom
Saját igazamból s tévedéseimből élek
SZÉZÁM!
Ó de mily szomorú Ted Williams átejtették és bepalizták
A középpályán egyesegyedül
Hadd legyek bölcs Buck Rogersed!

Minthogy valótlannal cáfolom a valót
Nincs méltánytalanabb mint a képtelenség
Túllépve magamon mint egy azerbajdzsáni
Rakéta-oroszlánt kovácsolok
S a széptevő matematika szívével szenvedélyre gyújtok egy planétát

De olykor a SZÉZÁM nem elég
A nyúlban lappangó brutalitás
Az Édenbe vezérel - istentől messzire!
Az őzben lappangó kegyetlenség
Tigris-keccsel a lóherét csontig rágja

A Hatalom bábja vagyok
Bennem nincs vadság
Szép vagyok óvatos bölcs és nevetséges
Szeretet-karriert ostromlok magamért
Hatalmas emberség vagyok részvét-keresőben
Hatalmam szeretetet áhít             Óvakodjatok tőle!

Ismerjétek meg Hatalmamat
Ötven mérföldről hasonlítok a Hatalomra
Körmömet vágom vörös Hatalommal
A buszban roppant kötetein állok a Spanyol Hatalomnak
Szerelmem kecske spriccel arany tejszín Hatalmat
Az egész Tavaszon át nem cipeltem Hatalmat

De vérlázító a küldetésem!
Be kell számolnom nektek Isten különféle kudarcairól
Isten oktalanságáról
Valami méltánytalan itt
Nem Isten tette tűrhetetlenné a Hatalmat de a Szeretet
Befolyás Ipar Lőfegyverek Pártfogás szeretete
Ember által ember ellen pártfogolt ember ez a Szeretet
A Jó értelmetlen s a Megértés tartalmatlan ez a Szeretet
A GONDOLKODÁS jelei sosem adnak elsőbbséget az ÁLOM-jeleknek ez a Szeretet
Hajlandók vagyunk ágyúzni! ez a Szeretet
Ez sohasem volt az én Szeretetem
S Hatalmam hálistennek

Ki vagyok én hogy zengem a Hatalmat
Nicaragua reumás karja tán
Zöld és vörös rendőrruhába bújtam-e
Népemet gyűlölöm-e
Mi van az adókkal
Megbocsájtják-e nekem adóikat
Le kell-e engem lőni a lóversenyen - tervezik-e ezt most
Lovas szobraim fehérek a hold alatt
Én Don Pancho Magnifico Mescalino nem vagyok többé Hatalom?
Az utcasarkon senkire várni Hatalom
Az angyal nem olyan hatalmas mint nézni majd nem nézni tovább
Aljassá és feledhetetlenné tesz-e a Hatalom engem?
A Hatalom hatalomszegény
A Hatalom ami történik éppen
A Hatalom testetlen szellemtelen
A Hatalom sajnálatosan alapvető
A Hatalom a Gyöngeségé lesz
A Hatalomra a Diesel nem magyarázat
Nincs rombolás a Hatalomban
A Hatalmat repcsi nem pottyanthatja le
A Hatalomszomj szomjas homok
Nem akarom dalolni a Hatalmat
Nem akarom álmodni a Hatalmat
Nem akarok versenykocsi-Hatalmat
De akarom akarom akarom a Hatalmat!

A Hatalommal nem jár kártérítés
A Hatalom angyalai leszállnak bosszú-kelyheikkel
Kártérítést követelnek
Nép! Hol a Hatalmad
A Hatalom angyalai leszállnak kelyheikkel!

A Hatalom nagykövete vagyok
Hónom alatt a Hatalom irattáskáival
Átsétálok a félelem alagútjain
Nézzetek rám
Itt a Hatalom kísértete
Hatalom-állományotokat hadd szemléljem meg - hol van
A szívetekben-e az erszényetekben
Mosogatótok alatt
Szép nép emlékszem Hatalmadra
A bajor hóban sem feledtelek el
Míg lesíeltem a fényes és puskás falvakon át
Nem feledtem el hogyan kentétek oda zsíros mancsotokat a repülőhöz
Obszcén neveteket az óriásbombára róva
Nem! Pálmaággal ékesített páncélöklötöket sem feledtem el
Egy néger vállára rögzítve
Tanknyi árjára céloztatok vele
A kézigránátot sem feledtem
A félelmet és szorongattatást sem
Fivéreitek lövészárkaiban
Hatalom vagy szép nép
Még mindig velem a Hatalom! Ki kapatott rá a Hatalomra?
A Hatalom begerjedt kerekének rémes fogai közé tömtek-e be?

Ilyen leszek-e mindig fej be láb ki
Mint Odüsszeusz embere Polüphémosz foga közt
A Hatalom fékje vagyok? Én a Hatalom feje?
Egyáltalán minő Hatalom híve vagyok?
Méh a méz-ragyogású Hatalom fogságában -
Mágneses fátyla középen a pók
Egy másvilági légy Hatalmával -
Jó déli szundi imádott ölbe bujni kellemes kegyetlenséggel Hatalom -
Roppant olvadás mint örökkön csörömpölő üveglavina Hatalom-
Spenseri cicomák görnyedt lepisszegett krónikása
Bizonyára netántán ez a Hatalmam -
Ahányszor hideg-ujjú tudással pengetem tüzes lantom
Kéjes Hatalom ruház fel égiesült jelentőséggel jó mint a napfény
Az egykori mítoszok által pásztorivá tett iszonyú üres földterület
Sóvárog Hatalmamra - az emberiség tisztes de reménytelen
Akantusz-varázsitalára hagyatva immár -
Saját erőmből emelt Hatalmamra éhes!

Nem én nem zengem a diktátori Hatalmat
A diktatúra köszöntése jelképe a rém-Hatalomnak
Elég benzint és bizonyítékot gyűjtöttem össze szobámban
Hogy engedélyezzem diktátorok kifogyhatatlan Hatalmát

Nem üdvözlegyezek körül más Hatalmat mint az Életét
És csak a Halál formájában jelentkezőt ítélem teljesen el
A Halál székfoglalása abszurd Hatalom
Az Élet a legfelső Hatalom

Az Élet megsértői csak filléres cukorkák a Hatalom cukrászdájában
Az Élet panaszlói csak ragyogó szörnyek a Hatalom állatkertjében
Az Élet szeretői kiérdemlik a Hatalom trófeáját
Nem kell indulniuk a Hatalom olimpiáin zarándoklatról sem kell bizonylat nekik
Mindenki a Hatalom boldog kéme a
Gyöngeség birodalmában

Hatalom
Mi itt ma Hatalom
Egy sipka Hatalom
A világ Hatalom
Félni Hatalom
Mi a költészet ha nincs Hatalom
A költészetnek nincs hatalma ha nincs Hatalom
A játszótéren ahol írom e verset míg érzem hogy hátbalőnek
Mert a Hatalom régi értelmét módosítanám
S új értelmet adnék neki az én értelmemet
Lecsüggesztem szokatlan fejem mely a jóság igazi örömére bamba

És ámulok magamon ki most hatalomtalanul
Bukdácsolok vissza az ifjúkori nyápic fiúkhoz
Kisebb emberek-e most a mindenség üzemeiben
Ott vannak-e most sűrítve a levegőt
Pompás profanitásaikat pumpálva lombok hosszú csövein át
Magasan gubbasztanak látom az Isten polcain
S a felkínált hemiszférát mint morzsát felcsippentik

Istenem! milyen átok tessékel be hozzájuk engem
Mint hadifoglyot ...
Szomorú indulójuktól recseg ily vészjóslóan az öröklét?

Mily hatalomtalan vagyok a játszótereken
Hinták mint boszorkák suhognak körülöttem
Síkos medencék mint dinoszaurusz-nyelvek szokatlan lábamhoz leszállnak
Hogy járjak az utcán egyaránt szokatlan volna - 1956 1958 -
Az a rossz kani-közelítés a ködös-isteni jelmezes
Hatalomban
Mind az enyém! Minden megvilágosodás bárány
Hatalom!
Félénk képzeletet gőgölő balzsam-kötetes epika berkes
Bölcs lidérc-szemű illó perspektívája a Hatalmam!
Az a páncélruha nyiladékán bedobott kézigránát-humor
Javasolt zablám jöjj végítélet Hatalom!
Ó üdv neked emberi szikra Hatalmam!
Üdv neked amiért az utcán végigvonulsz!
Hó! Az ablakokban gyémántok irigysége!
A Hatalom gyermeke a kacaj!

Október ború és költészet hájas hónapja te
Dallamos temetői szellőd
Éj-tépázta ciprusaid
Bájos holt holdad véget ért már
Az én októberem vagy! Az én Hatalmam!
Együtt élsz üdvvel szikrával kacajjal
Mely padlóra löki keservemet minden keservvel együtt
Mint lelőtt kémet

 

Haderő
Army
Eörsi István fordítása

Háromszor láttam Patton kétágyús kísértetét
őrülten és őszen háborúkat skubizik a cselédszobában
zsíros hüvelykujját iskolásfiús finomsággal az erőszakra nyomja
Gyűlöli Istent alkimiás ágyúkkal célba is vette!
Felpiszkált angyalok (borban ázó rongyok)
akiket parancsára
szertelen osztagai lemészároltak
rongyokként lógnak Isten bombapattanásos
legében (az édes Nagy Sándor
másként köttette volna fel őket).
De ... minden nagy hanyatlásban
szörnyű tapssá válnak akik
a legelőzékenyebben pusztulnak el.
Ne feledd
hogy halálra ítélt remegő arisztokraták
nevetve vadásztak legyekre.

Háborúkra gondolok mitikus háborúkra
melyek a bárdok ráncos szájából csorogtak ki
könnyeket bemocskolókra
szörnyű bűnöket felmagasztalókra
melyek a panaszokat fennkölt beszédbe
mártják megőszítik a világ bébihaját
eszüket vesztett háborúkra
a szétlőtt ökröt a leszúrt disznót az átdöfött hattyút száműzőkre
eperpálinkát nyakaló háborúkra
ocsmány falusi putrik mögé vizelő háborúkra
hábo- hábo- háborúkra
a háború: Isten egéből
elcsent áldott óra.

Elhagytam a képzelet-haderőt
a büntető-szemle kényszerére
vállamon feldagadt puska
Indultam mostani háborúkba
medáliáim nevető arcok
kezemben puskászati doktorátus
Ó most melyik háború jön?
A küszöbön álltam
haderőkesztyűs kezem kínos kopogása
zargatta a Béke ajtaját;
Athéne kérni fogja megszűnésemet.

Felhágtam egy régi bombatámadásra
utam komoran tűnődő tábornokok tartóoszlopain ívelt át.
„Ahá! - kiáltottam. - Ilyen hát a tábornokok szomorúsága!"

Egy ideig Eisenhower karjában csücsültem
aludtam
s azt álmodtam hogy egy nagy bomba meghalt;
halálhörgése sztentori volt
emberi ágyam kebelében.

Végigloholtam a háború lebombázott kísértetén
Rzevtől északra
a Don-kanyarban
a sztálingrádi buckán
megelőztem a német vezérkart
Rosztovból (ziláltan) elmenekültem
nincs kiút csak a kercsi út
most hová? most hová?
a Krim mögött
magányos homályos nyirkos fonott kosár.
Ó a Don medencéi
a Volga
a nagy Don-kanyar
s a tábornokok: Vatutin Golikov Kuznyecov
Leljusenko.

Hogy szerethetném a Haderőt?
A galambok gonosznak búgják!

Nem ismerek semmit ami egy ifjú halálát szeretné
(talán csak a Haderő)
A szívnek célzott tömör golyó
ifjat az ifjútól nem választhat el
(a Haderő tán megteheti)
Még ha valamennyi sisakját fölveszi is
ki bírja a Haderőt szeretni?
(a Haderő)
A Haderő a harcmezőn sétál és nem vonul vissza
A Haderő az elesett fiúkhoz letérdel és
dőzsöl puskaporos szájuk illatában
A Haderő örömest képírja tele a földet
a költői ifjúság töredékeivel.
Hogy szerethetném a Haderőt?

A rókalyuk-illúzióból ahol titkon
anyám képmását rajzolgatom
tudom csak ostoba fiú vagyok lelövetésre váró,
bár nem ismerek emberben olyasmit ami halálomat szeretné.

Lődd le a fiút mondták s én lelőttem
Messziről szerettem volna lelőni
Tarkójára kellett nyomnom a pisztolyt

Sírtam
de a Haderő odarendelte a rezesbandát
(az erkölcsi és presztízs-utánpótlást)
és szipogásom gyorsan dalba ment át.

A háború esélyt ad nekem
hogy megbecsüljem a beszívott levegőt
ez csodálatos
Meghalhatok gyönyörű hajzatommal
ezt nem tiltják meg
Ha nem Jane-t látom álmaimban vagy a macskáimat
hanem Repülő Erődöket
ezt megbocsájtják
Hogy széttéphetem az ifjúság arcát
hogy szénné égethetem fejüket
hogy füstölgő térdeket adhatok neki
hogy szét

Haderő mocskos rohadék - Ó szívem!
Tudom szeretnéd ha összebarátkoznék
bajtársaimmal
de nem teszem!
Ma éjjel amikor a roham visszasikolt a gyermekkorba minket
nem szeretném hallgatni amint golyótépetten mesélik

„a Halál emésztő sötétség" mily unalmas!
Hallottam ezt már az összes többi háborútokban.
Mily bús volt az első haver kit kézen fogtam a halálban
s aki vérszavakkal így szólt:
„Siralmas hogy katona nem halhat egyéni halált."

Rommel átkalauzolja Hollywoodot a Szaharán
Montgomery menekül!
Zsukov Berlinben mint Caracalla fürdői döbög
Rundstedt kibombázott operaházban bújkál
ragyogó csizmáját belepi Gigli öltözőjének pora
Guderian táskás horogkeresztes szemében könnyel
vizsgálja az ukrán vasvilla-sebeket szerelmetes tankján
Eisenhower kirántja vakbelét
hogy épen és szépen és bölcsen vezethesse az egész kócerájt!
És sok mérföldnyire Árnyak MacArthur
trópusi vízbe áztatja térdét
Buddha széttépett gyerekei tovalebegnek sassal ékes köldöke mellett.

Osztagok! Szakaszok! Helyőrségek!
Bárhová mennek tusáznak
kéz a kézben
ígéreteik kölcsönösek
szívük hamis
Bárhová mennek ölnek
némelyek naplót írnak
mások verseket
s mindenki olvas egy szent imát
a Haderő szent imáját

Üdv Patton papának ki bennünket vezérel
a Háború játéktermeibe s bordélyaiba!
Üdv Patton papának ki sosem harcolt volna Nebukadnecárral !
Papásan kapásan gyötrelem-rakásban visz beléd
Halál! Halál! Halál! Halál! Halál!
Kék szemünkbe golyókat! Üdv neked Patton! Gránátot a hasunkba Patton!
Tankokat aranyszőke hajunkra!
Ó Harpo Halál és csörrenő hárfád, hallga!
Üdv neked Patton ki halmokat adsz a halálnak!
Haderő! Haderő! Haderő! Haderő!

1959
1959
Eörsi István fordítása

Kérlelhetetlen év - értelmetlen az élet.
Bár senkiség itt ez a felkészült énem
aranyban nyelvtaniságban kereskedésben
elvetem a bognár egyszerű elvét -
miért fonjunk lombfüzért? Miért rázzuk a csengőt?

Szűkmarkú mészárszék ezek a hírhedten emberi évek,
e pökhendi születések e tündöklő halálok ezek az évek.
Az álom húsa vére leténylegesíti az élet misztériumát -
misztérium nincs tovább.
A hideg történelem dinasztikus Atlantiszt nem ismer.
A szokásos mítosz sietve olajra lép.

Az élet értelme nem lelhető meg ebben a szent nyelvben
s a verscsináló kikerülhetetlen témája mögött sem
lelhető meg az undok lelet - nincs meglelnivaló.

Tömérdek halálterv! Ó, e nyomorult zsinat -
Reménykedők és keresők esküdnek ere arra
csatolva a talán még értelmest az értelmetlenhez

Ismételt rémálom, lacrimae lacrimae -
tűz a barlang mögött, sűrű köd, rongyos zászlók,
kiemelve a hálók- s a leírhatatlan szörny fogoly.
Kinek mondták hogy vörös hús-slaug nyugodjék?

Mert valaki sima kezében fogókkal
lecsípte a csőszájt - ásításként halt el.
S amikor kitépték az eleven prédát
nem követhettem a lábasig.

Nem követhettem a lábasig -
a kocsik valóságára ébredtem; ó,
e látomás szörnyű előjoga!
Egyetlen antik szekta sem maradt meg;
Egyiptom, Róma, Görögország,
s minden ilyen pedigrés álom tovatűnt.
A kocsik valódiak. Végeztünk az örökléttel.
A Semmi fenyegetése megújul.
Megérintem az érintetlent.
Harcos rózsa, sorakozó!
Nem kell, nekem nem kell e kor ízlése, szokása.
Züllött roncsa vagyok ... Dühödt gúnyirat,
örökölni akarnám ami feltétlen elveszendő.

Hazugságok! Hazugságok! Én - te - mind hazudunk!
Nem vagyunk, nincs világ, nincs világegyetem,
nincs élet, nincs halál, a semmi sincs - értelmetlen minden,
s ez is hazugság - átkozott ez az év!

E bús piszkozatban kell ihletemet aszalnom?
Fel kell vázolnom teljes hadicselem?
Tanyát kell vernem a rémképszerűségben
titkolva, hogy a dolgokat istennél jobban értem?

Amikor önmérsékletre gondolok
When I Think to Refrain
Eörsi István fordítása

A világ lányai és én
kaja- és szexjegyet kaptunk

Figyeltük ahogy a Nyarat megkerülve
beengedte a Tavasz az Őszt

Ekkor akartam nyúlni
végső kenyérjegyemhez

De még nem használtam el szexjegyemet

Egy szigorú lány megrótt
„Ezt érdemeltük tőled?"

Akkor írtam amikor rájöttem arra hogy jeltelen a sírja
Writ When I Found out His Was an Unmarked Grave
Eörsi István fordítása

Tudjátok-e gyerekek
Mozart nem kapott helyet
Hogy lehet
Bárha sok a sír
Ő eggyel se bír

Tündérmese hőse
The Fairy Tale Hero
Eörsi István fordítása

Országa hívására
évekig ökrősszekéren, királya színe elé.
S a király, míg mások nevetnek, előrehajol,
megvizsgálja és isten hírével
elküldi, hogy levágjon egy még ki sem agyalt szörnyet.

A vén banya a kis kunyhóban jóllakatja majd,
bájos lánya kenegeti borzongó lábát.
Egy másik király részt kínál neki királyságából;
a vén Merlin óva inti a Halál lesben várja.

Éjjel vén tölgynek dőlve zokog
- szörnyű a bérgyilkos jutalma.

Az állatkertek különbözősége
A Difference of Zoos
Eörsi István fordítása

A Broog-szállodába mentem
s azt képzeltem itt hogy Ave Máriát éneklek
  egy csomó ősz cserkészlánynak
Hiszek a gnómokban, törpékben;
s hogy megtéríthetem a mumust,
a Medúzát Kennethékhez viszem,
Zeusztól új szemet kérek Polüphémosznak;
megköszöntem életnek és világnak
      a kimérát, a vízköpő sárkányt,
      a szfinxet, a griffet,
      Rumpelstilzchent -
Daloltam egy Ave Máriát
      a fanyüvőért, a lidércért,
      a Nagykutyáért, Thotért,
      a kentaurért, Pánért;
broogi szobámba rendeltem mindet,
a farkasembert, Frankensteint, a vámpírt,
minden elképzelhető szörnyet
és zengtem és zengtem az Ave Máriát -
A szoba tűrhetetlenül bántott!
Az állatkertbe mentem
s ó köszönöm Istenem az egyszerű elefántot.

Görög témákra
Some Greek Writings
Eörsi István fordítása

Bill Barkernek
& Miss Portmannek

A GÖRÖGÖK
között
nem népszerű az Akropolisz ma
mert
fölöttük lebeg
szinte gunyorosan
bebörtönözve őket mint valami
nálam-jobbat-úgysem-csinálhatsz
  szikla

Egyremegy
hogyan és hová néznek
ez a történelmi emlékeztető
  beleütközik pillantásaikba

AMIKOR EISENHOWER ELNÖK
Athénbe érkezett
kapott egy helikoptert
s az Akropolisz fölé repült
s úgy nézett le rá
  ahogy csak Zeusz tudott

Egy gúnyos angol akinek elmondtam ezt
így válaszolt:
Még szerencsés hogy nem úgy szállt fölötte
  mint Ikarusz

PHAESZTOSZ FALU - 25 CSALÁD
s egy kocsma van benne
Itt ültünk és ittunk a barátom meg én
a világ leghosszabb görögjével
Már közel járt a hatvanhoz de arca
és teste mint fiatal izmos hercegé
Nem tudtunk egymás nyelvén beszélni
de pár pohár után minden szóbakerült

Kis némettudásom társam kis görögje
s a többiek kis angolja s franciája
hozzásegített hogy megtudjam miszerint
„Húsz német tisztet puffantott le"
„De közkatonára nem tüzelt volna"
„Azt mondják jók és fiatalok voltak"
„Most boldogtalan mert nincs háború se tisztek"
„Boldogtalan mert a falu elfeledte már a hőstetteit"
Mély sóhaja mintha ezt mondaná:
Azok voltak a régi szép idők

Mivel sokat ittam vécére kellett mennem
akárcsak barátomnak és majdnem mindenkinek
Nem volt vécé

Így hát kitántorogtunk a szuroksötétbe
a kocsma mögé
ahol
a világ legcsillagosabb ege alatt
valamennyien csodásan pipiltünk

 

Veszély
Danger
Eörsi István fordítása

Miattam vannak a kábítószerek -
Ti biztonság őrei hiába
próbáltok távoltartani tőlük
itt nincs kijárat csak bejárat van
s veszélyben vagytok mindannyian -

A világot hiába szennyezi be a:
Vigyázat, Magánterület, Halálfej,
E Pericoloso Sporgersi -
Birtokom a bánat!
Itt nincs kerítés
Intő felirat sincs-

Álmodott megvalósulás 
A Dreamed Realization
Eörsi István fordítása

A dögevő nemessége istenből visszakiált;
a dögevő sohasem született dögevőnek
a teremtmények rég istenben ültek mint a kő
különféle szemük fénytelen.
 
Élet. Szájukba az élet lökött kanalat.
Varjú sakál hiéna féreg a szükségszerűségre ébredt
- s a halálba merült mint levesbe.

Jegyzetek ájulás után
Notes after Blacking Out
Eörsi István fordítása

Lábatlan világ hölgye megtagadtam
  hogy önmegszűnésem mögé hatoljak
a sovány ember ágyában lábamat
  megóvta számomra a hűs friss levegő
értelme ennek haszontalan s hasznos
Mindenre van válasz nem kell tudnom a választ
a Költészet keresi a választ
az Öröm tudja van válasz
a Halál tudja a választ
(a Megvilágosodás hasában a lankadt izzás
a holtak kara mely válaszaikat okádja)
Rokkantak királynője a fiatalság már
      nem látszik szükségesnek
a vének titkolják Tudásukat
Állandó összegként járulnak e nagy
      jogosulatlan hazugsághoz
De az Igazság szerzője a semmi
s bár életbevágónak tartom hogy a semmi is
      összeomlik
Nincs semmi
Nem is volt soha semmi
A semmi soha-fel-nem-épült ház
A semmi e vadtüzű tréfa után jön
A semmi semmin ül sok semmi semmijében
     egy semmi-király.

 

Kezem egy város
My Hands Are a City

Kezem egy város egy hárfa
És most borult lángba
És anyám Corellít játszik
     míg leég a kezem

Matrózdal
Sea Chanty
Eörsi István fordítása

A tengert anyám ki nem állja,
főként az enyémet utálja,
intettem, ne tegye,
nem mentem sokra vele.
Két év sem telt el,
s bekapta a tenger.
 
A parton leltem egy fura,
de csábító falatot;
megkérdeztem, hogy bekaphatom-e,
s a tenger engedélyt adott.
- Ó, tenger, minő hal ez itt,
elomlón simul a számba.
- Az anyád lába - felelte ő.

 

Dal
Song

Jaj! Ó, jaj! Én szegény!
Elvettem a disznó lányát!
Elvettem a disznó lányát!

     Mért? Bár érteném!

Találkoztunk az este
a holdon az ég közepén!
Megcsókolt engem este
s óljában lett az enyém!
Jaj! Ó, jaj! Én szegény!
Elvettem a disznó lányát!
Elvettem a disznó lányát!

     Mért? Bár érteném!

Mert tudtam, hogy ezt várják!
Mert én oktattam a drágát
szerelem s halál mezején!
És holnap a búk eloszolnak
nos hát eloszolnak
mert elviszem és levágják!
Mert elviszem és levágják!

     Mért? Bár érteném!

A bűn
The Crime

Egy tüzes állatba bűne bevadította
az emberség keserves titkát
és nevetés rázta mint fiatal lányt
siketítő állati vértolulás

Együtt megettek egy rózsát
s megszárogatták együtt nyelvüket
a bunda hamván s morzsalékjain

Szerettek és szerettek
amíg szemüket belül le nem hunyták
s kihunyt az arcuk

Amnézia Memphisben
Amnesia in Memphis

Ki vagyok én, teljességgel Izisz árnyai alatt,
ez az agyagbőrű test, amely
tanulmány Memphis orvosainak?
Krokodilháton, elkényelmesedve
hagytam el Északot minden időkben?
Emlékszem-e erre a múmia-ruha-göngyölegre,
ahogy a Nílus partján füstölögtem?
Ó elhagyott élet! félig balzsamban verem a földet!
Mert ki vagyok? mi vagyok? nem jut eszembe már,
s életemet vissza nem dörgölhetem Ibisz olajával többet -
nyáladzó Szkarabeusz jusztis-ómenével!
Végzet mely kék illatok termébe vezet!
A próféciára nem méltó senki más,
csak a Díszítő, ki strucctollakkal díszíti gerincemet?

A gaz szfinx már a kódis prófétákhoz
próféciáikat nem társítja balul -
papirusz-olvasók látták, hogy a sólyom
feje a sakál tányérjára hull.

Puma a chapultepeci állatkertben
Puma in Chapultepec Zoo
Eörsi István fordítása

Nagy lágy langy lassu gyors macska te 
Mily partitúrára, kinek a koreográfiájára 
   táncoltál mikor a végső függöny legördült? 
Ilyen súlyos báj fennmaradhat-e 
   egyes-egyedül e 9x10-es színen? 
Adnak-e még neked arra esélyt, 
   hogy táncolj mondjuk a Sierrákon? 
Mily búsnak látszol; Ulanova 
   jut rólad eszembe 
   kis bútorozott szobába zárva
   Kelet-New York, 17. utca 
   Portorikói városnegyed. 

Botticelli „Tavasz”-a
Botticelli's “Spring”
Eörsi István fordítása

Jele sincs a tavasznak! 
Firenzei őrök 
    jeges harangtornyokban 
egy jelre várnak – 
    Lorenzo álma hogy kékmadarakat ébreszt    
    Ariosto szopja az ujját. 
    Michelangelo ágyában felül 
    ... felébreszti a változás hiánya.    
    Bársony csuklóját hátralöki Dante, 
    mély és bús a szeme. 
    Dán dogja sír. 
Jele sincs a tavasznak! 
    Rémes szobáját rója Leonardo 
    ... holt-kemény hóba pimaszul kipillant.    
    Raffaello meleg fürdőbe lép 
    ... hosszú selyemhaja száraz 
    mert nem süti nap. 
    Aretino a milánói tavaszra emlékszik;    
    anyja édes milánói dombokon alszik éppen. 
Jele sincs a tavasznak! Nincs jele! 
De műterme ajtaját Botticelli kinyitja.   

 

Olasz szertelenség
Italian Extravaganza

Lombardiné egyhónapos fia halott.
Láttam a ravatalozóban,
ráncos kis feje lila volt.

A gyászmisét éppen befejezték,
jönnek már kifelé
. . . micsoda kis koporsó, hurrá!
És tíz fekete cadillac vár rá.

Második éjszaka New Yorkban három év után
Second Nihgt in N.Y.C. after 3 Years
Eörsi István fordítása

Boldog voltam túláradóan részeg
Az utca sötét volt
Egy fiatal rendőrnek integettem
Mosolygott
Odamentem hozzá és mint aranyözön
Elmondtam neki börtönös ifjúságomat
Hogy mily nemes és nagy volt némely elitélt
És miként tértem vissza nemrég Európából
Mely féloly tanulságos sem volt mint a börtön
Elmélyülten figyelt nem hazudtam
Minden igaz volt és komikus
Nevetett
Nevetett
És én örömömben így szóltam:
„Oldozd fel őket csókolj meg!”
„Nem nem nem nem!” felelte
és elrohant.

Halló...
Hello...

Sebzett állatnak lenni nagy csapás.
Én vagyok a legsebzettebb, farkas oson,
s nekem is megvannak a hibáim.
Testem fennakadt a Kikerülhetetlen Kampón!
Gyerekként sok mindent láttam ami nem akartam lenni.
Az a személy vagyok aki nem akartam lenni?
Az a magának-motyogó személy?
Az a szomszédok-csúfolta személy?
Az vagyok, aki a múzeumi lépcsőkön az oldalán alszik?
Kudarcos ember ruháit viselem?
Én vagyok a dilinós ember?
A dolgok nagy szerenádjában
     én vagyok a legkihagyottabb részlet?

Az őrült jak
The Mad Yak

Nézem hogy köpülik
     utolsó tejemet.
Halálomra várnak;
Csontjairnból gombokat akarnak csinálni.
Hol vannak testvéreim?
E nagydarab szerzetesen, ki bácsikámat megpakolja,
     új sapka van.
És hülye tanítványa -
     először látom ezt a sálat.
Szegény bácsikám, hagyja, hogy megpakolják.
Mily szomorú, mily fáradt!
Mit kezdenek majd a csontjaival?
És mily gyönyörű a farka!
Mennyi cipőfűzőt csinálnak majd belőle!

25 éves vagyok
I am 25
Eörsi István fordítása

Rajongva bomolva Shelleyért 
Rimbaud-ért Chattertonért 
ifjúságom nyamvadt hadovája 
          fültől fülig hatolt: 
    GYŰLÖLÖM A VÉN POÉTAKAT! 
Különösképpen a visszatáncolókat    
kik más poétákkal értekeznek 
kik szétsusogják ifjúságunkat 
mondván:    – Mi mindent csináltam akkor 
              de nem most, hanem akkor 
              csakis akkor –
Hogy csitítgatná szavam az aggkor    
rokkantjait: – Barátotok vagyok 
                  s azzá lesztek általam ismét 
                  akik voltatok egykor –
Majd éjjel otthonuk meghitt melegében 
mentegetődző nyelvüket kitépném 
                 s ellopnám verseiket

Tegnap éjszaka kocsit vezettem
Last Night I Drove a Car
Eörsi István fordítása

Tegnap éjszaka kocsit vezettem
bár nem tudok vezetni
s nincs kocsim
Vezettem és felökleltem
akiket szeretek
...120-szal mentem egy városon át.

Hedgeville-ben megálltam
s elaludtam a hátsó ülésen
...izgatottan új életem miatt.

Elégikus amerikai érzések
Elegiac Feelings American
Eörsi István fordítása

John Kerouac drága emlékének

1.
Milyen elválaszthatatlanok vagytok te és Amerika, amelyet láttál, bár sosem volt itt, hogy látni lehessen, te és Amerika mint a fa meg a föld, egy és ugyanaz; és mégis mint egy pálma Oregonban . . . halott mielőtt kivirulna, mint a Miami fölött függő sarki hó –

Mennyire így volt ez veled vagy azzal, ami vágytál volna lenni, de Amerika nem akarta, Amerika, amelyet láttál, de nem bírtál látni

Oly hasonló, de nem hasonlító földből fakadtatok; úgy álltál Amerikán mint gyökértelen, alacsonyan szétágazó fa, a mókus észre sem vette, hogy felszökkent a földről és máris ott mászott a fán . . . ekkor látta hogy nem hullik a makk, s ebből megtudta, hogy nincsenek frigyben, mily terméketlen, mily hasztalan a természet bús természettelensége; nem csoda, hogy a hajnal immár nem öröm . . , mert mire jó a föld meg a nap, ha köztük a fa semmire sem jó . . . az elválaszthatatlan hármasság, ha már szétkülönült, hideg, terméketlen, értelmetlen, háromszor aláhúzott halálos hazugsággá válik ebben az ocsmány csonkulásban . . . Ó hentes, a sertésborda már nem disznó – az idegen amerikai Amerikában keserű csonk; és még ennek az elégiának is, drága Jack, lesz feldarabolt fája, zúzalékká tört fája, amely a fájdalmat belénk fojtja majd – nem csoda, hogy nem írhatunk jó híreket ilyen rossz hírekre –

Milyen idegen a természetes haza, úgy ám, bizony ám, mennyire meghal a fa idegen, hideg, szabadság nélküli földben - Nem fújhatja szél a cédrusfenyő magvát oda, ahol előtte egy sem virágzott; egyetlen pálmát sem fújt Oregonba a bölcs szél - bölcsek a próféta útnak - indítói is . . . tudván, mily termékeny a kijelölt hely, ahol az eltervelt prófécia hirdethető és válaszra érett - a magvető nem nádasba hinti a búza magvát, mert a hang küldője fület is küldött. És ha a kis Lichtenstein volna a kijelölt hely, nem pedig Amerika . . . akkor bizonyára Lichtenstein nyelvén szólnánk -

Nem annyira mi fedeztük fel Amerikát inkább ő fedezte fel bennünk a hangját; sokan úgy beszéltek Amerikához, mintha övék volna birtokjogilag, mintha törvényhozói úton törvénykönyvileg megkaparintották volna a vagyon és örökösödés anyagias sakkhúzásaival; ahogy a társadalom polgára a társadalom tulajdonosának hiszi magát, és amit magából csinál, azt csinálja Amerikából is, és ezért Amerikáról szólva önmagáról beszél, és az ilyen egyént nemritkán megválasztják annak rendje és módja szerint, hogy képviselje, amit képvisel ... Amerika ördögi énjét

Így hát sok hazafi magát becézi, amikor Amerikáról beszél és aki nem becsüli őt, az Amerikát fitymálja és vice versa

Az igazság nyelve Amerika igazi nyelve, és ez nem lelhető meg a Daily Herald-okban, minthogy ennek hangja ellenőrzött hang gonoszul rámenős és palimadarak ellen irányul

Nem csoda, hogy gyökértelenek voltunk . . . mert mi magunk váltunk gyökerekké - a hazugság gyökeret sosem ereszthet és nem növekedhet a nap igazsága alatt és ezért nem hordhatja az igazság gyümölcsét

Jaj, Jack, úgy látszik, rekviemedet csak Amerikáéval együtt zenghetem el, és ezt az egy rekviemet nem engedhetem meg magamnak, mert amíg élek, énértem nem zengnek rekviemek

Mert bár meghal a fa, a fa újjászületik, de ha a fa örökre hal meg és sosem születik újjá . . . meghal a föld is

A te szemed volt, amely látta, a te szíved érezte, a te hangod dalolta és kiabálta, és míg Amerika él, bár meghaltál, öreg Kerouac-test, élsz te is . . . mert csakugyan olyan próféciák korában éltünk, amelyekből nem következett halál... mert csakugyan utánunk a bérgyilkosok kora jött és ki kétli utolsó szavaidat "Utánam . . . a vízözön"

Ó, de ha az évszakokon múlna, nem kétleném, hogy visszatér a fa, mert mire jó a föld, amelyen álltunk, ha maga nem képes megállni - úgy ám, a fa az évszakok parancsára eldől, mert ez a természet szokása, ezért hanyatlik a föld, ezért a lassú, de biztos bomlás, mígnem maga a fa válik földdé, amelyen egykor állt; de ha ledől a föld . . . akkor mi lesz? a természet nem adhat erre választ, mert nincs föld, amelyre eshet és rátelepülhet, nincs hanyatlás, még fölemelkedés sem, iránya sincs, és bomlása mivé bomlik ki, ha kibomlik?

Jöttünk, hogy meghirdessük az emberi szellemet a szépség és igazság nevében; és most ez a szellem kikiáltja a természet kedvéért minden természeti dolgok borzalmas egyensúlyhiányát... fogságban a szökevény természet! mint madár a kézben, a kísérlet és a technika nem-evolúciós útjaiba befogva és beleszerkesztve

Igen noha a fa gyökeret eresztett a földben a földet megforgatták és ebbe a kikényszerített hányadékba beleokádták a halál megkövesült fáinak undorító gyilkos kigőzölgését a holt és tovatűnt dinoszauroszi kor millió éves szurka és zsiradéka hogyan vetődött a felszínre megint hogy bekóborolja az eget amelyet belélegzünk a szennyeződés pánikjaiban

Mit remélhet ó barátom a benned oly nagyon testet öltött Amerika, ha ugyanaz az alkohol, amely elválasztotta Amerikájától a te rézbőrű fivéred testét, elválasztotta tőled a te testedet - Titkos terv szövődött földfűk elhappolására, tudjuk - de milyen terv happolhatja el egy szellem elhappolhatatlan hazáját? Látomásos Amerikádat nem lehetett látomástalanítani - mert amikor a szellem ablakainak árnyai lehanyatlanak, amit láttak, megmarad mégis . . . a szellem szeme mégis lát

Úgy ám, a benned oly nagyon testet öltött, ily kétségtelenül benned gyökeredző Amerika a fiatal és szabad emberség teljének eleven megtestesülése

És noha a nagy megváltó fa - még nem teljesen, még nem tökéletes bizonyossággal - virágzik, a bánatos vén homályisták szívesen döntenék ki; odasuhintanak, darabolják és elfűrészelik . . . hogy ami teljes, ifjú és szabad, az többé hétszentség, hogy ne álljon meg itt

Bizony mondom, ha volnának a fiatalsághoz hasonlatos fák . . . ha azért készülne ilyen, hogy kidöntsék, és sohasem kelne fel, hagy kidőljön megint, akkor kidőlne a föld és jönne a vízözön és széjjelmosná
teljesen és örökre, mint a sehonnan sehová fújó szét

2
„Kezed hogy hasonlít Clark Gable kezéhez . . ." (Mexikói beszélgetés, 1956) - oly erős, oly Mexikó-sütötte kezek, Amerikával foglalatoskodók, tud tam, hogy rendbehoznák, hogy őriznék és becéznék

Mindig Amerikáról beszéltél, és Amerika számomra mindig történelem volt, Wolfe tábornok ragyogó piros angol mundérban halódik, egy kékmundéros francia levágta, ott lógnak az osztályteremben hazánk
atyja mellett akinek szívtája a felhők közt lebeg . . . igen, amerikai történelmünk volt, jövős történelmünk, annyi szent;

Mennyire egy Whitman hiányzott nekünk mindig, egy reménység, Amerika, hogy ez az Amerika mindig Amerika lesz, sohasem olyan, amelyről vagy amelynek dalolni kell, de amelyért mindig lehet reménykedve dalolni

Minden kincsünk a múlt Amerikája volt, és mi magunk, a mostani Amerika, és ó hogy néztünk arra a múltra! És ő ama osztályterem nagy hazugságai! A Forradalmi Háború . . . csupán Washington, Revere, Henry, Hamilton, Jefferson és Franklin jutott nekünk . . . sohasem Nat Bacon, Sam Adams, Paine . . . és mit kaptunk a szabadságból? nem a szabadságért folyt az a háború, amelynek birtokában korunk legszabadabb népei lettek volna, s nem azért ragadtak fegyvert, hogy el ne veszítsék ezt a szabadságot - mégis, de mégis aligha volt szabad az az évad, mely kivirágoztatott bennünket a színen; van-e itt ma szabadság? hát nem halljátok a rézbőrű embert, a feketetőrű embert, a fiatalembert, ha erről beszél -

És kezdetben, amikor csak a szabadságról lehetett hallani: a szegény salemi boszorkányoknak nem sok jutott belőle; és a szabadságnak az a nagy magasztalója, Franklin, száz dollárt fizetett minden skalpért, amelyet a természetes szabadság vad gyermekeiről lenyúztak; ifjabb Pitt a testvéri szeretet városának java földjét oly ocsmány csalással orozta el, amely gyötrő bizonytalansággal bénította meg vörös fivére bízó szívét; és mennyire tudatlan volt a szabadság dolgában a bölcs Jefferson, a szabadság fekete veszteseinek tulajdonosa, mert amikor a függetlenség meghirdetői csak az egész részének hirdették meg ezt, a polgárháborút hirdették meg

A szabadság bármely emberének csak az igazságban kell reménykednie; és az igazság volt a legfontosabb talált tárgy; az amerikai élet diadémja, amelyen megalapozhatták a magántulajdon és az Isten iker-uralmát;

Hogy megszenvedte a szegény bennszülött amerikai a szabadság e két pillérének kikényszerített megalapozását!

Az igazságból változékony Isten fakad, az Istenből parancsolt igazság

„Az Úr útjai a szabadsághoz vezetnek" mondja Szent Pál... de nem Istennek, az embernek kell a szabadság, hogy követni tudja Isten útjait

Az egyéni földtulajdon jogának igazsága nem igazolható azok számára, akik elsődleges jogon közösen birtokolták a földet;

Aki magánembernek eladja az emberiség földjét, az a Brooklyni-hidat adja el

Az emberi halál második legnagyobb oka . . , a tulajdon-szerzés

Egyetlen amerikai élet sem ér egy holdnyi Amerikát . . . ha a Magánterület-feliratok és az őrtálló mészáros-kutyák nem tudják veletek közölni ezt, majd, közlik a vadászpuskák

Nos hát, édes kereső, pontosan milyen Amerikát kerestél tulajdonképpen? Tudd meg, hogy amerikaiak milliói keresik ma Amerikát . . . tudd meg, hogy még mindazokkal a szemtágító szerekkel is többnyire csak azt látják, ami nincs jelen

Némelyek a tornyosodó kő dalában találják meg Amerikát, mások a forradalom ködeiben

Mindnyájan a szívükben találják meg . . . és ó hogy összezsugorítja a szívet

Nem annyira őket börtönzi be egy vén és elviselhetetlen Amerika; inkább Amerika börtönződött beléjük - így romlik és sötétül el a lélek

A láthatatlan, álmodott Amerika tétován remeg, püföli a szívet, pocsék kozmikus és egyéb rezgéseket bocsájt ki magából

Láthattad a megvetést fiatal-szomorú szemükben . . . és olykor a börtönök borbélyműhelyekké válnak, és a hadsereg mindig is az volt

De nem bírják kiborotválni szemükből a hurrikánt

Olvasd Mózest, próféta soha még nem érte el az álmodott földet . . . ó, de a szemed halott . . . az utolsó álmodott dombodon túli Amerika sem lebeg valóságosan

3
Milyen hasonlók szíveink s az idő s a halódás, hogyan zengi az odakinti és szívünkbe zárt Amerika telhetetlenül de túlcsordulón a költészet és remény hallelujáit

Hogyan éreztünk minden hajnalt, hűűű-t és haaa-t hüledeztünk minden arany bánatnak és gyámoltalanságnak amikor óceántól óceánig hajszoltunk szívósan valamiféle itt-sose-volt most-örök-szürke örömet

Úgy ám Amerika a mocsoktalan és szabadságért sosem forradalmasított Amerika a bennünk örökkön szabad, bennünk virágzó Amerika - határtalanított és történelmietlenített Amerika, mi magunk, annak az Amerikának az apái, amelyet Almamagjankósítottatok, Amerika amelyet én hirdettem, Amerika amely nincs jelen, csakhamar megszülető Amerika

A próféta megrontja az államot, és az állam megrontja a prófétát - ami veled történt, ó barátom, az történt Amerikával, és mi tudjuk, mi történt Amerikával - szégyenfolt . . . szégyenfoltok

Ó és mégis ha megkérdik „Mi történt vele" azt mondom „Ugyanaz ami Amerikával - ők ketten elválaszthatatlanok" Ami a szél az égnek az a hang a szónak . . .

És most az a hang elosont és a szó csak csont, és Amerika eloson ma, a bolygó kicsontozva

Az ember azt tarthat otthonában, amit csak kíván, de a kapun túl semmije sincs - egy érző ember, egy versszerző ember számára az ilyen túl csak arra való, hogy olyan hellyé tegye otthonát, ahol felkötheti magát

És mi magunk, édes barátom, mindig hazavittük magunkkal Amerikát - és sohasem mint piszkos szenynyest, még szégyenfoltjaival sem úgy

És mindig a főkapun át, párnákkal körülrakva szívünkben; leöltőnk itt és elmondtuk neki álmainkat a szépről azt reméltük, hogy otthonainkat meghagyja szépnek

És mi történt, Jack, a szépséges Amerikáról szőtt álmainkkal?

Szépnek láttad, szépnek is hallottad-e hideg villamos kékségben azt az Amerikát, mely teliokádta és bebüdösítette otthonodat, jó agyadat, azt a valótlan talmi Amerikát, azt a karikatúra-Amerikát, azt a konnektoros Amerikát . . , napi négy liter whiskydbe került, hogy ennek az Amerikának testétől megfosztott szemébe nézz

És ő nem látott téged, sohasem látott, mert amit láttál, nem volt jelen, amit láttál, röhejbe rekedt, egész Amerika nevetett, ez az Amerika hozott be téged, hozta be Amerikát, behozta mindazt, ami kint van, be mindazt a sehol semmit, nem csoda hát, hogy magányos voltál, üresen és szomorún és magányosan haltál meg, te, az igazi arc és hang . . , fogságban a talmi arc és hang előtt - és ez vált valódivá
és te lettél talmi

Ó a dolgok szörnyű esendősége

„Mi történt vele?„ „Mi történt veled?" A halál történt vele, Jóvátett élet történt; ágynak dőlt Isten történt; lidércesített álom; felfegyverzett fiatalság; lemészárolt hadsereg; az apa fel akarja falni fiát, a fiú kővel veri át, de az apa nem kövül meg

És te, Jack, szegény Jack, végignézted apád halálát, Amerikád halálát, Istened halálát, tested halálát, halált és vért, vért, vért, és ma az apák végignézik fiaik halálát, fiaik a csecsemők halálát, miért, miért? Mennyit kérdeztük mindketten, MIÉRT?

Ó mindenek bús bús szörnyűsége

Csak egyetlen kerouaci évtized voltál, de micsoda élet ebben a tíz kerouaci évben!

Semmi olyan nem történt veled, ami nem történt; beteljesítetlen semmi sem maradt, körbejártad teljesen a kört, és ami Amerikával történik az már nem történik veled, mert ami az ország tudatával történik az történik e tudat hangjával és elhalt a hang de az ország megmarad hogy elfelejtse amit hallott és a szó után nem marad csont

És a hús és föld szavát s országát egyazon betegség gyötri egyazon halál . . . s a hang halála a húsé előtt jár s a szél halott csöndet fúj a haldokló Föld fölött a Föld meg hátrahagyja csontját, s a nyögést a szélnek még cafatja sem görgeti majd csak a csönd, a csönd, s még ezt sem hallja majd Isten füle

Úgy ám, az történt veled, drága barátom, együttérző barátom, ami mindennel és mindenkivel és ez a bolygó ez a ricsajos búsan kétségbeesett bolygó szegényebb lett egy hanggal . . . feláldozható mint a szél .. . elhalt s ki fújja most tova a beteg, beteg és halódó földhús-lélek Amerika iszonyú miazmáját

Amikor mentél az úton .Amerikát keresve csak azt találtad meg amit te raktál ide és az aranykereső az egyetlen megtalálható Amerikát találja meg; és befektetése és a költő befektetése egyremegy ha beköszönt a csőd, és mi csődbe jutottunk, de az ablakok jól zárnak, nem kiugrásra valók, a pokolból még senki sem esett ki

4
Az angyalok is dalolnak a pokolban
daloltak hogy újra lássák onnan
az első Krisztus vivő követőit
s a pokolból az új világba léptek nyomban
de puskákat hoztak és Bibliát
és hamar megvénült új településük
s a pokol ismét kirakta áruját

Rafael arkangyal voltam én neked
S az Angyalok Urának Keresztjét
rád raktam . . . hogy akkor
az új világ előestéjén felmérjem a terepet
És te rálobbantál a vén és homályló napra
Beat-Krisztus-fiú . . . a dolgok kedves kerekségét cipelve
ragaszkodtál ahhoz hogy kerek és nem négyszögletes a lélek
És csakhamar . . . mögötted
feltűntek követőid
a virágok gyermekei

North Beach, San Francisco, 1969

Hedgeville
Hedgeville
Eörsi István fordítása

Tegnap éjszaka kocsit vezettem
                                                            nem tudok vezetni
                                                            nincs kocsim
Vezettem és gumiszobrokar ökleltem fel
S figyeltem hogy sírnak mint gumibabák
          tömör kerekeim alatt.
Hedgeville közelében átmásztam
                              a hátsó ülésre s elaludtam
               izgatottan új életem miatt.

America Politica Historia, spontánul
America Politica Historia, in Spontaneity
Eörsi István fordítása

Ó e politikai légkör mily súlyos a lassú éj
harangjaitól és motorjaitól, nincs hely pihenésre csak
sétára eső - Hogy csengeti Washington utcáit!
Az. esernyős képviselők, a nagy fekete kocsik
tocsogó gumijai, ereszek és kapualjak
fogságába esett protekcionisták válla,
és esik, és nem lanyhul,
és közben nyomorék jövőkutatók belesírják Spengler
jóslatába: elpusztul-e a világ mielőtt a fajok színe egybemosódik?
Minden szín legyen egyforma vagy a világ dőljön romba -
Van rá esély, hogy mindenki narancsszínű lesz!
Nem akarok narancsszínű lenni!
Nem lehet panaszunk Isten színeire;
és szép a sárga, az öreg Láma
Kína-színű köntösében;
a feketében életerős szépség,
Thelonious Monk norman faszén-öltözetében -
És ha véget ér a Nyugati Civilizáció
(noha kétlem, mert a próféta nem teljesítette be
próféciáját), Kelet gyermeke bizonyára
az ablaknál ül majd és csodálja
a sok régi szobrot és díszes kaput;
a Nyugat cicomás díszvacsoráját -
Hála a jövőkutatóknak siratom én is éjjel
a Nyugati Civilizáció sötét éjjelét;
a Pokol sosem felejti el, hogy Dante belépett a Pokolba;
az istenek sosem felejtik el az istenek örökbefogadásának homéroszi módját;
Franciaország könyvei ott vannak Isten könyvespolcán;
Isten mezőin nem lesz polgárháború;
és nem vitatom el Kelet tojásától a dicsőséget -
De esik és a motorok járnak
és jártak míg én a washingtoni falnál aludtam
mely kirekesztette a motorbőgést a halál szalonjából
ahol Joe McCarthy feküdt szikáran és elcsendesülve,
a Kongresszustól tíz háztömbnyire -
Sosem bírtam megérteni Uncle Samet
piros és fehér csíkos nadrágját fura szakállát Csillagos kalapját:
mily szürreális Yankee Doodle Dandy, a hólyag!
Az amerikai történelem ért ahhoz, hogy úgy érezd:
George Washington még mindig jelen van, vagyis
amikor Washingtonra gondolok nem gondolok a halálra -
Az összes engem kormányzó elnök közül
Hoover a legvalószerűtlenebb
és Roosevelt a legelnökibb küllemű
és Truman a legzsidóbb küllemű
és Eisenhower az Idő rossz szereposztása a Térben -
Hoover egy másik Amerika, Mr. 1930
és vajon most mire gondol?
Roosevelt az ifjúságom volt, s mily furcsa, hogy látható még
itt-ott a neje.
Láttam Eisenhowert helikopteren az Akropolisz fölött
lenézett az Akropoliszra ahogy csak Zeusz tudott.
A NÉPBŐL - szerencsés és kiválasztott.
A NÉPÉRT - sosem történt meg Amerikában vagy másutt.

A NÉP ÁLTAL - Amerika szomorúsága.
Nem politizálok.
Nem vagyok hazafi.
Nacionalista vagyok!
Európa minden népének elhencegek Amerika szépségével.
Bennem nem látják Amerika-látomásukat.
Ó ahányszor amerikai nagykövetség mellett haladok el nem tudom, mit érezzek!
Olykor be akarok rontani sikoltva: „Amerikai vagyok!"
de ehelyett néhány lépéssel odébb megyek az amerikai bárhoz
berúgok és ezt üvöltöm: „Nem vagyok amerikai!"
Csak ifjonti képzelgések voltak a politikusok akiket szerettem:
Washington finom profilját pénzen bélyegen cigarettadobozokon
Hamilton kecsességét és halálát a hóban.
Ben Franklin szemüvegeit cipőcsatjait sárkányait és kulcsait.
Lincoln édes melankóliáját.
Ahogy Krisztust látom, némelyest romantikusan és irreálisan, úgy látom őket is.
Az amerikai egyedül áll az emberek között.
Külseje és tettei gyerekemberre vallanak.
Egyenruhában nem látszik kegyetlennek.
Vörösnyakú potrohos gazdag és vidám.
Őszhajú komoly harvardi, fintorgó és kedves.
Gyűlések embere a család embere jobbfajta ember és tréfamester.
Holdvilágképű agyafúrt jóhiszemű és erényesen aljas.
Ő a Madison Avenue, csinos, jólértesült és babonás.
Fura, boldog, gyorsabb a fénynél, arcátlan és hősies
az ifjúság roppant ásítása!
Úgy látszik az ifjúságot nem érdekli már a politika.
A politika elvesztette romantikáját!
Megfulladt a „rohadék agytröszt"!
És csak a Pentagon, az Igazságügy és Külügy
gránit homlokzata maradt meg!
A politikusok nem ismerik az ifjúságot!
Az öregektől függnek
és az öregek tőlünk
és hóba! ez lehetővé tette a fiataloknak,
hogy az égre gondoljanak nagy függetlenségükben
Minek adni nekik szabadságot vagy függetlenséget
hiszen megkapták már -
Amikor Stevenson 1956-ban San Franciscóba jött
abban a negyedben korteskedett amelyet olasznak hitt!
Olaszországról beszélt és Joe DiMaggióról és a spagettiról,
de a jelenlévők, mind a párthívei,
fiatal beatnikek voltak! és amikor kocsija tovagördült
Ginsberg és én hozzárohantunk üvöltve:
„Mikor szabadítod meg a költőket a padlásszobáiktól!"
Az ifjúság roppant ásítása !
Az őrült gyönyörű vénifjú Amerikának nincs jelöltje
noha a legveszettebb legvadabb legnagyszerűbb ország!
és nincs jelöltje -
Nixon mindig oly időlegesen, maga-csináltan fut be,
az elülső oldalsó és hátulsó kapukon,
ő lesz tán Amerika ellen-je? Járműnek kerülő út?
Árboc a szélnek? Tengernek part? Életnek halál?
Az utolsó elnök?

Szajnából kihalászott holttest
Body Fished from the Seine
Eörsi István fordítása

Sodródik a Szajnán tova
Az FLN utolsó áldozata
Puha arab, zöldes színben
„Sok időt töltött a vízben”
Most húzzák ki, a hajóorrnál
Kötéllel a derekán ugrál
Mint nedves spongya szökdel fröcsköl
Bár holt úgy érzed mindjárt rádtör

Allenre s Peterre néztem – nem is annyira
A siralmas áldozat volt döbbenetük oka
Hanem egy üvegtetős nagy turistacsónak
Mely megállt hogy megmutassa őt az utasoknak
Kiket imént még az Eiffel s Notre Dame üditett
– Pár percnyi békés fotószünet

Az utolsó gengszter
The Last Gangster

Az ablaknál várva
Chicago halott szeszcsempészeibe burkolt lábbal
az utolsó gengszter én vagyok, biztonságban végre,
golyóbiztos ablaknál várva.

Lenézek az utcára; ismerem
a két bérgyilkost – St. Louis-iak.
Öregedésük tanúja voltam
…ahogy berozsdáltak csúzos kezükben a puskák.

A Brattle utcai szűzi hölgy
The Vestal Lady on Brattle
Eörsi István fordítása

Kecses szürke romok között
a Brattle utcai szűzi hölgy
hajnaltájt felkel, szokása szerint,
ahogy felszáll az árny.

Hattyú-csontos papucs üdíti koros lábát,
csoszog az egyik külső teremben ...
vén macska elé vén tejet önt.

Testesen és zűrös-fiatalon fonnyad,
lebámul, kering borral telt kád fölött,
s karját számyformán kitárva élvezi
a lenti gyermek alakuló képét.

Naptalan ujja kétségbeesve
borzolja csilló szemét; a sötétben
lekígyózik a gyermek; vízbefúl.
Kín dönti előre a hölgyet - arca szivacs -
száj a tört szájon, iszik ...

Kecses szürke romok között
a Brattle utcai szűzi hölgy
felkel s bolyong szokása szerint,
gyerektől részegen.

A hullaházban
In the Morgue

Emlékszem képükre a lapokból;
Erősebbnek látszottak meztelenül.
Halálomat bizonyította a gyomromban a golyó.
Lestem, hogy csavarozza ki az üvegtetőt a balzsamozó.
Megvizsgált és mosolygott frissen-holt életemen
Majd visszament a két testhez mely szemben feküdt velem
S folytatta a kicsavarozást.

Ha meghaltál, nem bírsz beszélni,
De úgy érzed, mintha bírnál.
Fura volt meglesni a két gengsztert, amint beszélgetni próbál.
Szétnyílt keskeny ajkuk mögött szürkéskék fogak.

A balzsamozó visszajött, még mindig mosolyogva.
Felkapott és mint anya a gyermekét,
Hintaszékbe támasztott egyenesen.
Himbálóztam, mert meglökte a széket.
Holtnak lenni nem nagy ügy.
Még fájt a hely, ahol átment a golyó.

A szentségit! A két gengszter ebből a szögből csakugyan furcsa volt!
A lapokban a képük valóban más formát mutat.
Itt fiatalok voltak, frissen borotváltak és jóalakúak.

Öngyilkosság Greenwich Village-ben
Greenwich Village Suicide
Eörsi István fordítása

Karját kitárva
Tenyere az ablak oldallécein
Lenéz a nő
Bartókra, Van Goghra gondol
És a New Yorker karikatúráira
És zuhan

Elviszik arcán Daily News
S a boltos a járdára forró vizet önt

Ez Amerika
This is America
Eörsi István fordítása

        Ez Amerika és én is része vagyok a heccnek
     tömérdek zenészével s őrültjével
     énektudatlan számmal együtt
és szeretek egy asszonyt
     és gyűlölöm a többit s megteszem
minden női lénnyel tíztől ötvenig
     legjobb az ötven
         Ez Amerika és még sokkal több itt
     a hecc
     meg az őrült
sok ember éneke kutyagumit sem ér
soké meg ér egy kutyagumit
     de ki kutyálkodik itt
         Én
             Kaliforniában keleti kultúrámat
egy haldokló mexikói fülébe daloltam
     nem hallhatta holtan
hevert már mosolyos arccal
         A nyomorultnak három arany foga volt
         egy uncia teája
         maroknyi mákonya
         és egy tizennégy éves felesége

A költő maga írta a sírfeliratát, Róma, Olaszország

Lélek
Spirit
Göbölyös N. László fordítása

A Lélek
az Élet
halálomon
átlebeg
végtelenül
mint egy folyó
ki tengerré
válni
nem fél

Lélek
Spirit
Góz Adrienn fordítása

A lélek
az életem
Túlárad
halálomon
végtelenül
mint a folyam
nem retten meg
hogy ő lesz
a tenger

Shelley kéziratát tartva
I Held a Shelley Manuscript
Góz Adrienn fordítása

A gyönyörhöz dermedtek kezeim,
ahogy a Halált elérték és megfeszültek!

Ó, fenséges volt érintésem
a csersav-tintáknak törékeny oldalán!

Gyorsan, szemeim gyorsan mozdultak,
kutatták a szagot a csipkét a port
a töredezett hajat!

Elhozhattam volna a lapot,
belélegezve a bűnt!
Így bizonyíték nélkül hagytam el álmaim --
mégis, ön-hitelünkben mi a győzelem?

Gyakran, valami csodás, ősi könyvben,
mikor párducalmákba s felgyújtott héjú gombákba
szőve találom magam,
ciprusi hajkoronám túlnövi följegyzett korát
és én, mintha feldöntenék egy tejeskorsót,
titkokat öntök a haldokló papírra.

Gregory Corso
(1930-2001)
Élet és Irodalom, XLV. évf., 4. szám, 2001. január 26

"Mondd, lefeküdtünk mi már egymással?" - kérdi Ginsberg konyhájában Gregory Corso a házigazdát. Corso a nagy beatnemzedék abszolúte heteroszexuális tagja. Arca várrom: kiszögellések és horpadások. Metszőfogai helyén fekete rés. Hajdan szép fekete haja mint népmesei, őrült vénasszonyoké. Lassan, de nagy nyomatékkal beszél, mondhatni méltósággal, hogy részegségét leplezze. A nyolcvanas évek vége felé járunk. Ginsberg szemügyre veszi a barátját, majd válasz helyett ő is kérdez: - "Te hogy emlékszel rá, Gregory?" - "Nem is tudom, de mintha..." - "Na?" - "Mintha '62-ben... Emlékszel?" - "Mire?" - "Torino..." - "Mi történt Torinóban?" - "Hát nem emlékszel? Közös hotelszobában aludtunk..." - "Emlékszem - mondja Ginsberg -, és mi történt ott?" Gregory visszaréved. "Semmi - válaszolja. - Azt hiszem, semmi." - "Akkor hát nem feküdtünk le egymással" - szögezi le Ginsberg. - "Akkor hát nem" - mondja hosszú szünet után Gregory, majd bánatosan hozzáteszi: - "Mindent ennek a rohadt zsidónak köszönhetek." Később látom, mert Ginsberg nyitva hagyta buddhista ékességű hálószobájának ajtaját, hogy ő maga az ágyon alszik, mellette a földön, puha szőnyegen Gregory.
Corso olasz bevándorlók gyermeke, apja tizenhét éves volt, anyja tizenhat, amikor New Yorkban megszületett. Egy év múlva anyja viszszahajózott Olaszországba, Corsót négy pár nevelőszülő, majd mostohaanyjával súlyosbított "nem-túl-ragyogó" apja nevelte. Meg-megszökött, lopott, kamaszkorától kezdve börtönök lakója volt, itt kezdett olvasni, írni, és amikor húszéves korában szabadult, szerelem töltötte be Chatterton, Marlowe és Shelley iránt. Egy sötét, üres bárban megismerkedett Ginsberggel, aki beavatta a kortárs költészet titkaiba, és elmagyarázta neki, hogy miként kell élni intézmények által nem szabályozott keretek között. Második kötetét, a Gasoline-t már a beatnemzedék kiváló költő-kiadója, Ferlinghetti publikálta, Ginsberg előszavával: "Micsoda eredetiség!... A szavak ilyen bizarr haikuszerű egymás mellé rendelése egyetlen amerikai könyvben sem található meg." "Micsoda magányos méltóság! Angyali erővel teremti meg öntörvényű verseit, ahogy isten patakokat teremt." És az utolsó mondat: "Valószínűleg ő a legnagyobb amerikai költő, és Európában éhezik." Ginsberg elragadtatása Corso költői teljesítménye iránt szívósnak bizonyult. Amikor 1979-ben Debrecenben egy magánlakáson diákok újabb verseket akartak hallani tőle, ezt válaszolta: - "Az utóbbi időben Gregory Corso jobb verseket ír, mint én, így hát az ő versei közül mondok fel néhányat."
Tíz évvel később a Sziklás-hegység lábánál, egy erdei úton közölte velem: - "Gregory a legjobb barátom. Semmi bajom nem volna vele, ha nem lopna meg folyton-folyvást." - "Még most is?" - kérdeztem. - "Mindig." - "Akkor miért nem szakítasz vele?" Ginsberg megállt és szembefordult velem. - "Miért szakítanék vele? Kiszámoltam, hogy harminc év alatt mintegy harmincezer dollárral lopott meg. Hát évi ezer dollár pénz egy ilyen barátságért?" - "Teljesen igazad van" - válaszoltam megszégyenülten. A tulajdon szentségénél vannak szentebb szentségek is.
Néhány hónappal ezelőtt e-mail-értesítést kaptam New Yorkból: "A világköltészet újabb nagy veszteségnek néz elébe, Gregory rákos, már nincs sok ideje hátra". Bánatosan elővettem Hamvak (Ashes) (1978) című kis könyvét, melyet bravúros rajzai és fényképei díszítenek, és felütöttem az első verset, amelynek ez a címe: How Not To Die.

Hogyan ne haljunk meg

Társaságban
ha úgy érzem meghalok
elnézést kérve
azt mondom: "El kell mennem!"
"Hova?" - tudakozódnak
Nem felelek
Csak kimegyek
el tőlük
mert valamiképp
érzik hogy baj van
s tanácstalanok
rémíti őket nem várt esemény
Mily szörnyű
csak ülni ott
míg kérdik:
"Jól vagy?"
"Kérsz valamit?"
"Lefeküdnél?"
Az égre! Emberek!
Ki akar meghalni társaságban?!
Főként ha a segítség szart sem ér.
A mozikba - a mozikba
oda rohanok
ha úgy érzem, meghalok
Eddig ez bevált

Gyászomat növeli, hogy Gregory Corso ezúttal nem alkalmazhatta ezt az ő sokszor kipróbált módszerét.

Éppen befejeztem ezt a beszámolót, amikor egy újabb New York-i e-mail tudtomra adta, hogy Gregory január 17-én este fájdalom nélkül halt meg ápolónő-lánya házában, prosztatarákban. "Képzeld el Gregoryt, amint tiszta, vetett ágyban hal meg, gyászoló gyermeke és unokái körében." Most meg örömmel konstatálom, hogy kapott némi ellenszolgáltatást az elszalasztott mozikért.

Eörsi István