Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

« vissza A beat irodalom oldalára

Gregory Corso
(New York 1930 - Minneapolis 2001)
Eredetiben

Tartalom

Irat a Puerto Ricó-i Harlem lépcsőin
Gyukics Gábor fordítása

Második éjszaka New Yorkban 3 év után
Gyukics Gábor fordítása

De nekem nem kell a jóság
Somlyó György fordítása
Eörsi István fordítása

Ucello
Somlyó György fordítása
Eörsi István fordítása

Házasság
Orbán Ottó fordítása

32. születésnapom előestéjén
Hernádi Miklós fordítása
Hárs Ernő fordítása
Eörsi István fordítása

Ember tengerbe lépve
Hárs Ernő fordítása

Egy nap
Hárs Ernő fordítása

Isten? Ő fekete
Hárs Ernő fordítása

Az őrült jak
Hárs Ernő fordítása

Tengeri utazás
Hárs Ernő fordítása

Az Akropoliszon
Hárs Ernő fordítása

A Brattle utcai szűzi hölgy
Eörsi István fordítása

A hullaházban
Eörsi István fordítása

Matrózdal
Eörsi István fordítása

Ez Amerika
Eörsi István fordítása

Nem tudja, hogy férje Istennek képzeli magát
Eörsi István fordítása

Hatalom
Eörsi István fordítása

1959
Eörsi István fordítása

 

Irat a Puerto Ricó-i Harlem lépcsőin
Gyukics Gábor fordítása
http://www.inaplo.hu/nv/200110/07.html

Az igazság korlátozza az embert
Az igazság akadályozza fejlődését
Változik a világ
A világ tudja hogy változik
Mélységes a nap szomorúsága
Gyászosak az idős arcok
A fiatalok belőlük olvassák ki sorsukat
Ez az igazság
De nem minden igazság

Az életnek van értelme
Én nem tudom mi az
Még akkor sem amikor értelmetlennek éreztem
Reméltem imádkoztam és az értelmét kerestem
Nem volt pajzán költészet
Ki kellett fizetnünk tartozásainkat
Felszólítani a Halált és az Istent
Merészkedtem cukkolni őket
Bebizonyosodott hogy Élet nélkül nincs Halál
Igen változik a világ
De a Halál ugyanaz marad
Elveszi az ember Életét
Ez az ő egyetlen értelme
És ez általában szomorú ügy
A Halál

Ártatlanság komolyság
Humor mentenek meg az amatőr filozófiától
Ellent tudok mondani hitemnek
Képes vagyok rá képes
Mert mindennek tudni akarom az értelmét
Mégis csak ülök mint egy megtört
Nyögés: Ó milyen felelősséggel
Terheltelek meg Gregory
Halál és Isten
Nehéz nehéz nehéz
Azt tanultam az élet nem álom
Azt tanultam az igazság megtévesztő
Az ember nem Isten
Az Élet egy évszázad
A Halál egy pillanat

 

Második éjszaka New Yorkban 3 év után
Gyukics Gábor fordítása

Boldog voltam túláradóan részeg
Az utca sötét
Intettem egy fiatal rendőrnek
Mosolygott
Odamentem hozzá és mint aranyzuhatag
Elbeszéltem neki börtönifjúságom
Milyen nemesek és nagyszerűek voltak a rabok
Hogyan érkeztem meg nemrég Európából
Mely félig sem volt olyan tanulságos mint a börtön
Figyelmesen hallgatott nem hazudtam
Minden igaz volt és vicces
Nevetett
Nevetett
És én boldogságomban így szóltam:
"Feloldozásként csókolj meg!"
"Nem nem nem nem!" mondta
és elsietett.

 

De nekem nem kell a jóság
(But I Do Not Need Kindness)
Somlyó György fordítása

1 
Ismerem a Jóság furcsa dadáit, Láttam őket, amint csókolták a beteget, gyámolították 
a vént, 
cukrot dobtak a bolondnak! Meglestem őket éjjel, amint búsan és sötéten
tolókocsit toltak a tengerparton!
Ismerem a Jóság pohos püspökeit,
a kicsi öreg őszhaju ladyt,
a szomszéd papot, a hirneves költőt,
az anyát, ismerem mindegyiket! Meglestem őket éjjel, amint búsan és sötéten
az irgalmasság plakátjait nyalogatták a nyomor konok oszlopaira. 2 Ismerem személyesen a Mindenható Jóságot!
Ültem tiszta fehér lábainál,
élvezve bizalmát! Semmi rosszat se beszéltünk, de egy éjszaka megkínoztak ezek a furcsa dadák,
ezek a pohos püspökök! A kicsi öreg néni szöges kocsival gázolt át fejemen!
A pap felmetszette hasam, belenyúlt a kezével,
és úgy kiabálta: - Hol a lelked? A lelked?
- A hírneves költő nyakoncsipett
és kipenderített az ablakon!
Az anya magamra hagyott! S én a Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót
és meggyaláztam! egy kimondhatatlan késsel ezer sebet ütöttem rajta és befröcsköltem mocsokkal!
Elragadtam a hátamon, mint a vámpír!
el a kőkemény éjszakában! Kutyák csaholtak! Macskák iszkoltak! Ablakok csapódtak!
Felvittem a tizedik emeletre! Ledobtam a padlóra kis szobámban, és melléje térdelve folyt, folyt a könnyem.
3 
De mi az a Jóság? Megöltem a Jóságot, 
dehát mi is az? Jók vagytok, mert jó az életetek.
Szent Ferenc jó volt.
A háziúr jó. A bot jó. Mondjam-e, hogy a parkban őgyelgő emberek jobbak?

De nekem nem kell a jóság
Eörsi István fordítása

I
Ismerem 
a jóság különös dadáit, a betegeket csókolják, gondozzák az öregeket, és az őrülteknek 
kandiscukrot adnak! Figyeltem őket, éjjel, sötéten és szomorúan tolókocsikat görgettek 
a tenger partján! Ismerem a jóság hájas püspökeit, a szürke hajú öreg kis hölgyet, 
a szomszéd papot, a híres költőt, anyámat, ismerem valamennyiüket! Figyeltem őket, 
éjjel, sötéten és szomorúan ragasztgatták az irgalom plakátjait a kétségbeesés 
erős oszlopaira.
2
Ismerem 
magát a Mindenható jóságot is! Szűzies, fehér lábánál üldögéltem, 
hogy bizalmába férkőzzem! Csak kegyes dolgokról beszéltünk, de egy éjszaka megkínoztak azok a különös dadák
a hájas püspökök. Az öreg kis hölgy szöges kerekű kocsival átrobogott a fejemen! A pap felhasította gyomromat, belém dugta kezét,
és ezt kiabálta: "Hol a lelked? A lelked!" A híres költő felcsippentett és kihajított az ablakon! Anyám elhagyott! A Jósághoz rohantam, rátörtem az ajtót
és meggyaláztam! egy megnevezhetetlen késsel ezer sebet ütöttem rajta, és mocsokkal fertőztem be mindet!
Lecipeltem a hátamon - mint egy vámpír -
a macskaköves éjszakába! Kutyák vonítottak! Kandúrok menekültek! Bezárult minden ablak! Fölcipeltem tíz lépcsősoron! Ledobtam kis szobám padlójára, mellé térdeltem és sírtam. Sírtam. 3
De 
mi a jóság? Megöltem a jóságot, 
de mi az? Jó vagy mert jó életet élsz. Szent Ferenc jó volt. A háziúr jó. A nádpálca jó. S ha én azt mondom, hogy a parkban ücsörgő emberek jobbak?

 

Ucello
Somlyó György fordítása

 
Sose halnak meg ezen a csatatéren farkasok árnya se szedi össze elszórt csontjaikat 
mint kalászt bármily ég alatt kivárva a csata végét Nem lesz halott aki kilógó 
beleit szorítsa se lovak kinyúlt serege fényes szemüket összezúzni, 
sem szolgáltatni halotti torukat
Balga nyelvükkel éhenvesznének inkább minthogy elhiggyék hogy e téren egy halott se marad
 
Sose halnak meg akik így harcolnak összefonódva 
lehellet lehelleten szem szemet ismer lehetetlen így a halál
vagy a mozdulat fény se hasít be fegyver sem hatol át
csak egymás szájába lihegő lovak sisakon ragyogó sisakok
mind megdermed egy rostélyfödte szem pont-sugarától
ó be nehéz is elesni ez összeakasztott lándzsák között
S azok a zászlók! dühödten vetítik címerüket az ég tisztásaira Mintha jeges patak partján festette volna e seregeket
míg vas-koponyák úsztak le surranva a sötétben Mintha lehetetlen lenne meghalnia egynek is
minden harcos ajka a dalnak erődje minden vasököl egy álmodó dob dárda dárdán csendül mint arany recsegés
minden álmom egy ilyen csatába rohanni!
ezüst harcos fekete ménen vörös lobogóval és csíkozott lándzsával sose halni meg ez maradni örökké egy festői csata aranyos hercege

 

Ucello
Eörsi István fordítása

Sose 
halnak ők meg azon a harcmezőn s a farkasok árnya se szedi őket össze mint zsineg 
a 
kévét a teljes látkörön csak várják a csatahulladékot Nem lesz ott halott hogy kifeszítse lötyögő hasukat
se püffedt lovak halma hogy vérben forgassa ragyogó szemüket vagy hullaevésre csábítsa őket Inkább éhen zordulnának őrült nyelvvel
mintsem elhinnék hogy senki se hal meg azon a mezőn Sose hal meg, aki ily összefonódva küzd
lihegés lihegésbe szem a szembe dülled meghalni lehetetlen moccanni is fény nem üt át se buzogányos kar nincs más csak paripát túlziháló paripa ragyogó pajzs a pajzson egy sisakos szem pont-sugarától csillog valamennyi ó de nehéz itt az összefont lándzsák közé zuhanni
S azok a zászlók! dühösen zúdítják jelvényeiket az ég irtásain át! Vélnéd hogy a leghidegebb folyóknál festette seregeit
vaskoponyák sora villog a sötétben Vélnéd hogy senkisem halhat meg itt
valamennyi harcos szája dal-palota valamennyi vasököl álmatag gong buzogány
zenget buzogányt mint az arany kiáltásai hogy vetném magam én is ilyen harcba! Ezüst férfi fekete lovon vörös lobogóval csíkos
lándzsával meg sose halni, örökkön élni
festői háború arany hercegeként

Házasság
(Marriage)
Mike Goldbergnek és feleségének
Orbán Ottó fordítása

Meg 
kéne házasodnom? Meg kéne javulnom? 
Kápráztassam el a szomszédék lányát
bársonyruhámmal és faustus csuklyámmal?
Ne moziba vigyem hanem temetőbe értekezzek vele az Ullman-fürdőkádak meg a legújabb csaptelepek előnyeiről
aztán kívánjam meg csókoljam meg és a többi és a többi ő meg mindent csak azt nem én meg tele megértéssel tudom miért nem gurulok dühbe és nem ordítok rá Tapogass! Azt szeretem ha tapogatsz!
Ehelyett szépen összeölelkezünk nekidőlünk egy vén megroggyant sírkőnek és csillagokat számlálva duruzsolok neki egész éjszaka -
Mikor 
bemutat a szüleinek egyenes hát, végleg megfésült haj, fojtogató nakkendő, 
üljek le összeszorított térdekkel harmadosztályú heverőjükre és ne kérdezzem Merre van a fürdőszoba?
Hogy lehetnék más mint aki vagyok, fiatal senki minden vágyam egy habfürdő -
Ó szörnyű is egy fiatal senkinek kitéve közszemlére a család elé és a család ilyeneket gondol Most látjuk először! Ez akarja a mi Mary Lounkat!
a tea meg a házi-sütemények után megkérdezik Mivel foglalkozik?
Most mondjam meg? Tetszenék-e nekik akkor? Mondanák-e Na jó házasodjatok össze, elveszítjük a lányunkat de kapunk helyette egy fiút - Most kérdezzem meg Merre van a fürdőszoba?
Úristen, és az esküvő! Az egész család meg a család barátai és csak egy maroknyi tarhős szakállas haver
azok is kizárólag a kajáért meg a piáért -
És a pap! Rám bámul mintha onanizálnék
és megkérdezi óhajtod-e ezt a nőt
hites és törvényes feleségedül?
En 
meg, reszkető térddel, hogy mit feleljek, azt mondom Zselatin! Megcsókolom a menyasszonyt 
és azok a gennyes állatok veregetik a hátamat: 
Na fiú, most már testestül-lelkestül a tiéd! Ha-ha-ha! és láthatod hogy a szemükben valami obszcén nászéjszaka csillog - Aztán lehetetlen rizsszemek és edénycsörgés meg cipőnyikorgás
Niagara! Csődület! Férjek! Feleségek! Virágok! Mind kényelmes hotelekbe tódulunk Mind ugyanazt csináljuk éjszaka A közömbös portás tudja mi következik
A hallban lötyögők tudják amit tudnak A fütyörésző liftkezelő tudja A pislogó szobapincér tudja Mindenki tudja! Esküszöm már ott tartok hogy semmit sem csinálok!
Fennmaradok egész éjjel! Belebámulok a szállodaportás pofájába! Visítozom: Francba a nászéjszakával! Francba a nászéjszakával! ámokfutást rendezek ezekben a majdnem felülmúlhatatlan szobákban nyasgem! Unom a banánt! Élnék inkább a Niagara mélyén! egy sötét odúban a
Zuhatag alatt
ott gubbasztanék Őrült Nászutazó kiötölve a házasságtörés sohanemvolt módozatait,
bigámia megszállottja
válás szentje -
De 
mégiscsak meg kéne házasodnom meg kéne javulnom Milyen szép is volna hazamenni 
hozzá meginni a tűz mellett aofeleségem a konyhában kötényben fiatalon és kedvesen 
a gyerekemmel a szíve alatt és túláradó boldogsággal odaégeti a marhahúst 
és sírva jön be hozzám és felkelek a nagy karosszékből Azannya! A teremburáját! Tyű a kiskésit! Istenem micsoda férj lenne belőlem! Bizony, meg kéne házasodnom!
Annyi ugyanis a dolgom! többek közt be kell lopódznom Mr. Jones házába késő éjszaka
és be kell temetnem a golfütőit 1920-as norvég könyvekkel Továbbá egy Rimbaud-képet akasztanom a főnyírógépre Továbbá teleragasztanom Tannu Tuva postabélyegeivel az egész léckerítést Továbbá ha Mrs. Kindhead gyűjteni jön
a Közös Kassza számára elmarnom és a fülébe súgnom Kedvezőtlen jelek gyülekeznek az égen! Valamint ha a polgármester eljön a szavazatomért
Mikor hoznak törvényt a cápavadászok ellen?
És a tejesembernek egy cédulát hagynom az üvegben Pingvinport, legyen szíves, hozzon egy kis pingvinport -
Mégis, 
ha megházasodnék és Connecticut és minden csupa hó 
és lebabázik az asszony és én álmatlanul mint a rongy éjszakákon át talpon, homlokomat a csöndes ablaknak támasztva, mögöttem a múlttal minden helyzetek legközönségesebbjében találom magam, remegő ember a felelősség súlyával a vállán és semmi hogy-oda-ne-rohanjak semmi római arcélű smúzolás -
Az lenne csak a szép! Cuclinak hoznék egy gumi Tacitust
Csörgőnek egy zsák törött Bach-lemezt
Kiszögezném Della Francescát az ágyra
Ráhímezném a partedlire a görög ábécét
járókának meg felépítenék egy födetlen Parthenont - Nem, kétlem hogy ilyen családapa lenne belőlem,
se vidéki élet se hó se csöndes ablak csak ez a tüzes büdös szűk New York hét emeletnyire a föld felett, svábbogár és patkány a falban elhízott birodalmi-német feleség sikoltozik a krumpli felett Mer büdös neked a munka
És öt csöpögő orrú kölyök örök szerelemben Cicamicával
És a szomszédok fogatlanok és kazal a hajuk mint a 18-ik század izgága boszorkányainak
mind át akar jönni és nézni a tv-t A háziúr a lakbért követeli Füszer és Gyarmatáru és Kék Láng Gáz és Elektromos Tartozékok Szerelése
Lehetetlen hanyatt feküdni és álmodni telefon hóról
parkoló szellemekről - Nem, nem házasodhatom meg soha nem házasodhatom meg! De - tegyük fel ha elvennék egy szép
szívdöglesztő úrinőt magasat és sápadtat elegáns fekete ruhában
hosszú fekete kesztyűben egyik kezében cigarettaszipka másik kezében egy pohár whisky és egy műteremlakásban élnénk óriási ablakkal
ahonnan kilátás nyílik egész New Yorkra tisztább napokon még távolabbra is Nem, nem ismernék magamra elegáns börtön álom felestársa -
Na, 
és a szerelem? Azt bizony elfelejtem nem mintha alkalmatlan lennék rá éppen csak 
fölöslegesnek tartom mint hogy cipőben járjak - Soha nem akartam elvenni egy anyám-forma 
lányt 
És Ingrid Bergman szóba se jöhetett És lehet hogy ma már akadna nekemvaló de az már biztos régen férjhez ment És a fiúkat nem szeretem és -
de mégiscsak kéne valaki! Mi lesz ha 6o éves leszek és magányos egyedül a bútorozott szobában húgy-foltokkal a gatyámon és a világon mindenki házas! Az egész világegyetem csak én nem!
Ó, tudom én ha volna egy valószínűtlen nő amilyen valószínűtlen vagyok én a házasság sem volna valószínűtlen - Ahogy Ó várja magányos idegen ékkövei közt Egyiptomi Kedvesét úgy várom én is - 2000 évet és az élet fürdővizét siratva.

 

32. születésnapom előestéjén írtam
Lassú, töprengő, spontán vers
Hernádi Miklós fordítása

32 
éves vagyok, koromhoz öregedtem, talán tovább is. 
Jó-e az arc, ha már nem fiúarc? Kövérebb. Hajam már nem göndör. Orrom nagy-e?
Ajkam nem változott. Szemem, igen, a szemem egyre jobb lesz.
32, nőtlen, gyermektelen, ez utóbbi fáj, de hisz annyi időm van! Nem csinálok már ostobaságot. És ezért hallom u. n. barátaimtól: „Megváltoztál. Olyan téboly klassz voltál régen.” Ha komoly vagyok, feszengenek mellettem.
Menjenek hát a rádió-kabaréba.
32, bejártam Európát, millió emberrel fogtam kezet; sokan csodáltak, mások borzadtak tőlem. Emlékszem, egy éve felkiáltottam: „Csak nem kell még egyszer ennyit élnem?” Ezen az estén máshogy látom. Bölcs szeretnék lenni, fehér hajú, magas könyvtár mély foteljában tűz mellett üldögélni. Újabb év telt el, hogy nem loptam semmit! Leszoktam a lopásról! De néha még hazudok, és még mindig arcátlan szégyenkezéssel kérek kölcsönbe pénzt. 32 év, és négy igazi, kemény, vicces, szomorú, pocsék, csodaszép verseskönyvet írtam - egy millió dollárral adósom a világ. Különös 32 év, amit leéltem.
És egy jottányi se függött soha tőlem.
Nem volt keresztút; ha lett volna, én biztos mindkettőt választom. Szeretem hinni, hogy a v é g z e t diktálta sorsom.
A dolog kulcsa talán pökhendi nyilatkozatomban:
„Jó példája vagyok a lélek létezésének.”
Szeretem a költészetet: szeretetre indít, és elém hozza az életet. És a bennem kihunyó tüzek közül
van egy, mely napkorongként tüzel;
lehet, hogy nem deríti fel magánéletem, kapcsolatomat társaimmal, vagy társadalmi szereplésemet, de érezteti velem, hogy lelkemnek árnyéka van.

 

32-ik születésnapom előestéjén
Lassú, elmélkedő, közvetlen költemény
(Writ on the eve of my 32nd birthday
A slow thoughtful spontaneous poem)
Hárs Ernő fordítása

32 
éves vagyok, ennyinek látszom, ha nem többnek, végül is. Jó arc még, ami már nem 
a fiú arca? Kövérebbnek tűnik. S hajam nem göndör többé. Nagy az orrom? Az ajak 
ugyanaz. S a szem, a szem egyre javul az idővel. 32 év, se nő, se gyerek; nem 
nyugtalanít gyerek, de van még bőven idő. Már nem követek el ostobaságot. S emiatt 
azt kell hallanom úgynevezett barátaimtól: "Megváltoztál Oly nagy voltál 
eddig, oly őrült." Nem kellemes nekik, ha komoly vagyok. Hadd menjenek a 
Radio City Hall-ba. 32 év, láttam egész Európát, megismertem milliónyi embert; 
nagy voltam egyesek, szörnyű mások szemében. Emlékszem 31-ik évemre, mikor kitörtem: 
"Micsoda gondolat, újabb 31 évet leélni!" Nem érzem ezt e születésnapon. 
Azt érzem, bölcs szeretnék lenni, fehér hajjal, könyvtár- teremben, mély karosszékben, 
kandalló előtt. Újabb év, melyben semmit se loptam. 8 éve, s nem loptam egy szemernyit! 
Abbahagytam a lopást! De még hazudok időnként, s még szégyentelen vagyok, bár 
megszégyenít, ha pénzkérésre kerül sor. 32 év, s négy kemény, igazi, bohókás, 
szomorkás, pocsék, csodás verseskötet - a világ millió dollárral adósom. 32 évem 
elég bizarr volt, gondolom. S nem volt, mely rajtam múlott volna, egy sem. Nem 
volt választás, ha lett volna két út, mindkettőt választottam volna nyilván. Bár 
lett volna esélyem, hogy harangnyelv legyek. Nyers nyilatkozatomban van talán 
a kulcs: "Jó példája vagyok, hogy létezik valami lélek." Szeretem a 
költészetet, mert szeretni tanít, s elém tárja az életet. S mindama tüzek között, 
mik bennem kihúnynak, akad egy, mely ég, mint a nap: nem teheti nappallá személyes 
életemet, kapcsolatomat az emberekkel, viszonyomat a társadalomhoz, de megérteti, 
hogy lelkemnek árnya van.
 
Ember 
tengerbe lépve (Man about to enter sea)
Hárs Ernő fordítása
Belépve 
a nyári tenger hűvösébe karját keresztbe fonva feltartva a hullámot s vidáman 
fröcskölve nehogy belefagyjon úgy halad mintha állna - de én tudom hogy lebukik 
egy NOSZA BE-vel és melege lesz - Jólismert ez a különös meleg mint mikor békát 
hal űz s röpül a szárnyas uszony vagy tüdő mellett döntött valaki s hogy tengerfelettire 
váltja sorsát
Évmilliókat 
gázol s lába visszavisz a legnagyobb legfurcsább anyaméhbe Megáll - köldökét veri 
a tenger - Nem akar mást csak ünnepi mártakozást
De 
érzem alga a bőre Szerencsétlen fivérének hívja a dinoszauruszt S az emberszabásu 
hüllők vajon ó csak fürdőzők a nyári parton Megfulladni a levegő szintjén is lehet 
Úgy tetszik az egész föld egyetlen NOSZA BE s ha bent újra ki bátran -
 
 Egy 
nap (One day)
Hárs Ernő fordítása
Egy 
nap, míg bujócskáztam az éggel, megláttam egy embert, ki haldoklott a Keleti Öbölnél, 
s ezt mondottam neki - A fénytől, mely sas rangjára emel, szegény sebeink felhő-hézagok, 
lassan úszók, békés-szomorúan, a dolgok égi börtönében. - S ő válaszolt: - Az 
ég borzasztó! Az ég sosem borul el! A szárnyaslábú Hermész Kínában öreg marad! 
Elvitatlan marad, míg rügyet bont a felhő, s lombot hullat a szél! Míg fáradt 
kezem az éj heves szoknyáját visszafogja! Míg mohos lábam a nappal kikötőibe tipor! 
- Elhagytam a haldoklót, s örökké haldokolnia kell, mert a Magány nem akarja lágy 
ujjal simogatni szomorú, hosszú arcát.
 
 Isten? 
Ő fekete (God? She's black)
Hárs Ernő fordítása
Gáz 
s folyadék Természete hogy mint tojásokat köpköd csillagot Legközpontibb Méhüregéből
Fém 
s ötvözet Kórusa mint kamaszvágyat távcsöveket emel Legteljesebben Körülzárt Szeméhez
Szilárdság 
s oldat Eljárása hogy Naprendszereket ültet kisgyerekként Leggenetikusabb Térdeire
Hang 
s fényesség Tárháza mint a fiatalkor sebességet ad s így minden Fia elhagyja hazáját
Képlet 
s egyenlet Törvénye hogy mint rossz fiút üti pofon a haladást Legpusztább Tenyerével
Atom 
s világűr Háborúja mint holt embereket rakétákat alkot - valaha tán ismét elérni 
Őt?


Az őrült jak
Hárs Ernő fordítása

Nézem, hogyan köpülik meg
utolsó csöpp tejemet.
Várják, hogy megdögöljek;
csontomból gombot akarnak csinálni.
Hol vannak testvéreim?
A magas szerzetes, ki felmálházza bácsikám,
új sapkát visel.
S mellette az a hülye tanítvány -
sose láttam még a fajankót.
Szegény bácsikám, tűri, hogy felpakolják.
Mily szomorú s elcsigázott!
Kíváncsi vagyok, mire szolgálhat a csontja.
S az a szép farok!
Mennyi cipőfüzőt fognak csinálni belőle!


Tengeri utazás
Hárs Ernő fordítása

Megfúlok haj leszek
Kobzos hal éneke
Rebegő szem melyet
Hajóroncs tölt tele
Örökre ott fulok
Hol tintahal sürög
Cet a ház teteje
Osztriga a küszöb -
Rámtör a rém
S haj csíkja von
Ezüstöt elém
Testem pörög
Hova vajon -

A neptuni kupát
Széllel keveri fel
S viharral a najád
S hajammal tűzi meg
Lova kengyelvasát -


Az Akropoliszon
Hárs Ernő fordítása

Az Akropoliszon ültem, mint halandó,
az Idő lassú, de biztos kő-csőrei közt,
hallgatva a metsző október ősjaját,
míg a Négy Szél süvöltve kotorta
a megkövült hópelyheket.

Láttam a durva-ráncú Nikét,
ásatagságába csavarva
- szálló leplét, örök-laza saruját.
Láttam a szénaboglya-alkonyt;
szétfejtve a föld szövedékét,
s a Kariatidák a légbe nyúltak,
az ég oromfalaként,
felettük rózsapír s borostyán,
mint hódoltató selyem-harsonák.

Be teli voltam álom-szerelemmel
irántad, ó, nagyszerü város!
Dicsekvő, büszke, meghatott, hogy
ily ifjan megtanultam
Zeusz asztalát megteríteni -
az abrosz, az ezüst, az étel
ott állt kirakva a parányi cella
vasasztalán.
S most itt ültem korszakos nagyságodon,
Bullfinch-nek s Will Durant-nak megköszönve
Athénáját s Ülő Démétérét;
megköszönve minden álom-adónak,
hogy nem oly hellyé tette az Olümposzt,
hol csak szolgál az ifjuság,
de öregen nem ünnepel.
Igazi volt az éj!
Jól zárt az ég minden dugója!
Az éj fekete volt, s fehér -
s a hold, mint egy asszonyi mell,
tömte ki a Parthenont.
Fürgén jártam ki-be az oszlopok közt,
mint mérges kísértet, fonódva egyre tovább.
Ujjongó Szambó-tigris, kit mágneses ég tart -
kifúlva álltam, holdtól oszlopozva,
s hallgattam Szophoklész panaszát odalent.
A színház csupa fény volt. S a kórus zümmögött -
árnyak! Árnyak két szürke sorban,
fel-alá ringva, majd előre futva!
Elkapni valamit; majd visszasietve,
mormolva, szótagonként károgva az ősöreg bajt
- s mindezt új tüdőkkel egy lenti gödörből.
Oszlophoz nyomva arcomat zokogtam,
zokogtam, mert árnyam, e drága hűséges őr,
a világ legkedvesebb padozatára loccsant.

 


Gregory Corso
(1930-2001)

Élet és Irodalom, XLV. évf., 4. szám, 2001. január 26


"Mondd, lefeküdtünk mi már egymással?" - kérdi Ginsberg konyhájában Gregory Corso a házigazdát. Corso a nagy beatnemzedék abszolúte heteroszexuális tagja. Arca várrom: kiszögellések és horpadások. Metszőfogai helyén fekete rés. Hajdan szép fekete haja mint népmesei, őrült vénasszonyoké. Lassan, de nagy nyomatékkal beszél, mondhatni méltósággal, hogy részegségét leplezze. A nyolcvanas évek vége felé járunk. Ginsberg szemügyre veszi a barátját, majd válasz helyett ő is kérdez: - "Te hogy emlékszel rá, Gregory?" - "Nem is tudom, de mintha..." - "Na?" - "Mintha '62-ben... Emlékszel?" - "Mire?" - "Torino..." - "Mi történt Torinóban?" - "Hát nem emlékszel? Közös hotelszobában aludtunk..." - "Emlékszem - mondja Ginsberg -, és mi történt ott?" Gregory visszaréved. "Semmi - válaszolja. - Azt hiszem, semmi." - "Akkor hát nem feküdtünk le egymással" - szögezi le Ginsberg. - "Akkor hát nem" - mondja hosszú szünet után Gregory, majd bánatosan hozzáteszi: - "Mindent ennek a rohadt zsidónak köszönhetek." Később látom, mert Ginsberg nyitva hagyta buddhista ékességű hálószobájának ajtaját, hogy ő maga az ágyon alszik, mellette a földön, puha szőnyegen Gregory.
Corso olasz bevándorlók gyermeke, apja tizenhét éves volt, anyja tizenhat, amikor New Yorkban megszületett. Egy év múlva anyja viszszahajózott Olaszországba, Corsót négy pár nevelőszülő, majd mostohaanyjával súlyosbított "nem-túl-ragyogó" apja nevelte. Meg-megszökött, lopott, kamaszkorától kezdve börtönök lakója volt, itt kezdett olvasni, írni, és amikor húszéves korában szabadult, szerelem töltötte be Chatterton, Marlowe és Shelley iránt. Egy sötét, üres bárban megismerkedett Ginsberggel, aki beavatta a kortárs költészet titkaiba, és elmagyarázta neki, hogy miként kell élni intézmények által nem szabályozott keretek között. Második kötetét, a Gasoline-t már a beatnemzedék kiváló költő-kiadója, Ferlinghetti publikálta, Ginsberg előszavával: "Micsoda eredetiség!... A szavak ilyen bizarr haikuszerű egymás mellé rendelése egyetlen amerikai könyvben sem található meg." "Micsoda magányos méltóság! Angyali erővel teremti meg öntörvényű verseit, ahogy isten patakokat teremt." És az utolsó mondat: "Valószínűleg ő a legnagyobb amerikai költő, és Európában éhezik." Ginsberg elragadtatása Corso költői teljesítménye iránt szívósnak bizonyult. Amikor 1979-ben Debrecenben egy magánlakáson diákok újabb verseket akartak hallani tőle, ezt válaszolta: - "Az utóbbi időben Gregory Corso jobb verseket ír, mint én, így hát az ő versei közül mondok fel néhányat."
Tíz évvel később a Sziklás-hegység lábánál, egy erdei úton közölte velem: - "Gregory a legjobb barátom. Semmi bajom nem volna vele, ha nem lopna meg folyton-folyvást." - "Még most is?" - kérdeztem. - "Mindig." - "Akkor miért nem szakítasz vele?" Ginsberg megállt és szembefordult velem. - "Miért szakítanék vele? Kiszámoltam, hogy harminc év alatt mintegy harmincezer dollárral lopott meg. Hát évi ezer dollár pénz egy ilyen barátságért?" - "Teljesen igazad van" - válaszoltam megszégyenülten. A tulajdon szentségénél vannak szentebb szentségek is.
Néhány hónappal ezelőtt e-mail-értesítést kaptam New Yorkból: "A világköltészet újabb nagy veszteségnek néz elébe, Gregory rákos, már nincs sok ideje hátra". Bánatosan elővettem Hamvak (Ashes) (1978) című kis könyvét, melyet bravúros rajzai és fényképei díszítenek, és felütöttem az első verset, amelynek ez a címe: How Not To Die.

HOGYAN NE HALJUNK MEG

Társaságban
ha úgy érzem meghalok
elnézést kérve
azt mondom: "El kell mennem!"
"Hova?" - tudakozódnak
Nem felelek
Csak kimegyek
el tőlük
mert valamiképp
érzik hogy baj van
s tanácstalanok
rémíti őket nem várt esemény
Mily szörnyű
csak ülni ott
míg kérdik:
"Jól vagy?"
"Kérsz valamit?"
"Lefeküdnél?"
Az égre! Emberek!
Ki akar meghalni társaságban?!
Főként ha a segítség szart sem ér.
A mozikba - a mozikba
oda rohanok
ha úgy érzem, meghalok
Eddig ez bevált

Gyászomat növeli, hogy Gregory Corso ezúttal nem alkalmazhatta ezt az ő sokszor kipróbált módszerét.


Éppen befejeztem ezt a beszámolót, amikor egy újabb New York-i e-mail tudtomra adta, hogy Gregory január 17-én este fájdalom nélkül halt meg ápolónő-lánya házában, prosztatarákban. "Képzeld el Gregoryt, amint tiszta, vetett ágyban hal meg, gyászoló gyermeke és unokái körében." Most meg örömmel konstatálom, hogy kapott némi ellenszolgáltatást az elszalasztott mozikért.

Eörsi István