Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Borhání
VERSE

Demény Ottó fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

BORHÁNÍ - a korai szeldzsuk kor egyik sajátos hangú költője, udvari költőfejedelem, a dicsvers egyik nagy mesterének, Mu'izzínek az apja (kb. 1018-1073 között). Költészetéből főleg friss hangulatú bordalai érdemelnek említést.

 

A KOCSMÁBAN ISZOM...

A kocsmában iszom, züllök naponta
S miként Mózes talált titkos tanokra,
Naponként ott ülök, jó mámor éget.
Melyen ittam, legyen áldott az óra.
Nekem jobb így, ha elborít a mámor,
Koránom sincs, szabad lettem s mihaszna.
Ha nem köt meg bilincsével tudásom,
Lehiggadván, hitem sem tép riogva.
Nekem Mózes a Tórából parancsol,
De Fáraó! figyeltem ám szavadra.
Beszélsz hozzám: hamis meddig leszel még?
A kocsmában nem él más, csak mihaszna.
A kedvesnek fejet s térdet is hajtok,
Holott máskor kupát is dalnokomra.
Holott szólék: „Csapos, ó, add kupámat!”
Holott: „Dalnok, szomjúhozék dalodra!”
Kupám és én, a részegségig együtt!
A réjját szám az égig felrikoltja.
Apám hordóra állítva tanított,
Anyám csapszék felé küldött utamra.
Szabad volnék, fittyet hányok az égre,
De fölvágok ivópajtásaimra.
Mivel tudtad, badar vagyok – ne zargass!
Hodzsa, hagyjál, ki hallgat szép szavadra?
Mesém mért mondom el – kérded. Miért is?
Reákaptam a tréfákra s dalokra.
Beszélnék még egy dzsa’farí királyról
Iszom vigan nemeslelkü uramra.