Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Borhání
VERSE
Demény Ottó fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
BORHÁNÍ - a korai szeldzsuk kor egyik sajátos hangú költője, udvari költőfejedelem, a dicsvers egyik nagy mesterének, Mu'izzínek az apja (kb. 1018-1073 között). Költészetéből főleg friss hangulatú bordalai érdemelnek említést.
A KOCSMÁBAN ISZOM...
A kocsmában
iszom, züllök naponta
S miként Mózes talált titkos tanokra,
Naponként ott ülök, jó mámor éget.
Melyen ittam, legyen áldott az óra.
Nekem jobb így, ha elborít a mámor,
Koránom sincs, szabad lettem s mihaszna.
Ha nem köt meg bilincsével tudásom,
Lehiggadván, hitem sem tép riogva.
Nekem Mózes a Tórából parancsol,
De Fáraó! figyeltem ám szavadra.
Beszélsz hozzám: hamis meddig leszel még?
A kocsmában nem él más, csak mihaszna.
A kedvesnek fejet s térdet is hajtok,
Holott máskor kupát is dalnokomra.
Holott szólék: „Csapos, ó, add kupámat!”
Holott: „Dalnok, szomjúhozék dalodra!”
Kupám és én, a részegségig együtt!
A réjját szám az égig felrikoltja.
Apám hordóra állítva tanított,
Anyám csapszék felé küldött utamra.
Szabad volnék, fittyet hányok az égre,
De fölvágok ivópajtásaimra.
Mivel tudtad, badar vagyok – ne zargass!
Hodzsa, hagyjál, ki hallgat szép szavadra?
Mesém mért mondom el – kérded. Miért is?
Reákaptam a tréfákra s dalokra.
Beszélnék még egy dzsa’farí királyról
Iszom vigan nemeslelkü uramra.
