Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Jorge
Luis Borges (1899-1986)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
"el
infierno y el paraíso me parecen desproporcionados. Los actos de los hombres no
merecen tanto"
"a mennyország és a pokol aránytalannak tűnnek számomra:
az emberek cselekedetei nem érdemelnek ilyen sokat"
J. L. Borges
Válogatott
művei
Európa Könyvkiadó, I-V. kötet, 1999-2000
I. A halál és az iránytű (elbeszélések)
II. Az örökkévalóság története (esszék)
III. A tükör és a maszk (elbeszélések)
V. A homály dicsérete (költemények)
Összesített tartalomjegyzék:
Elbeszélések
Esszék
Költemények
Vö. Kicsi Sándor András írásai Borges tréfájáról, amit Miklós Pál komolyan vett (Holmi, 1991/5 és 1996/8)
Jorge Luis Borges (1899-1986) argentin író egy szellemes esszéjében idéz egy „ismeretlen (apokrif)" kínai enciklopédiát, amely az állatokat a következőképpen rendszerezi:„a) a Császár állatai, b) balzsamozottak, c) idomítottak, d) malacok, e) szirének, f) mesebeliek, g) kóbor kutyák, h) olyanok, amelyek ebben az osztályozásban szerepelnek, i) őrülten rázkódók, j) megszámlálhatatlanok, k) olyanok, akiket a legfinomabb teveszőr ecsettel festettek, l) másfajták, m) olyanok, akik az imént törtek össze egy vázát, n) olyanok, akik távolról légynek tűnnek" (Az idő újabb cáfolata. Válogatott esszék, Gondolat, 1987. 206. o.). Borges tréfája olyannyira jól sikerült, hogy egy Kínában több évet töltött magyar sinológus autentikus (sőt tipikus) kínai osztályozásként értelmezte (Miklós Pál: Olvasás és értelem, Szépirodalmi, 1971. 237. o.).
A legmeglepőbb filológiai csemege azonban Jorge Luis Borges apokrif kínai állatosztályozásának (Az idő újabb cáfolata. Válogatott esszék. Bp., 1987. 206. o.) - a Holmi olvasói számára is ismerős (III. 1991. 5. sz. 607. o.) - újbóli, eredetiként való közlése. Az újdonság most az, hogy a szerző elképzelhetőnek tartja, hogy a lista Michel Foucault találmánya (Miklós Pál: Tus és Ecset. Kínai művelődéstörténeti tanulmányok, Liget, 1996. 18-19. о. Online: 27-28. o.).
Michel Foucault, Les mots et les choses. Une archéologie des sciences humain. 1966.
Préface
Ce livre a son lieu de naissance dans un texte de Borges. Dans
le rire qui secoue à sa lecture toutes les familiarités de la pensée
– de la nôtre : de celle qui a notre âge et notre géographie –,
ébranlant toutes les surfaces ordonnées et tous les plans qui
assagissent pour nous le foisonnement des êtres, faisant vaciller et
inquiétant pour longtemps notre pratique millénaire du Même
et de l'Autre. Ce texte cite « une certaine encyclopédie chinoise »
où il est écrit que « les animaux se divisent en : a) appartenant
à l'Empereur, b) embaumés, c) apprivoisés, d) cochons de lait,
e) sirènes, f) fabuleux, g) chiens en liberté, h) inclus dans la
présente classification, i) qui s'agitent comme des fous,
j) innombrables, k) dessinés avec un pinceau très fin en poils de chameau,
l) et cætera, m) qui viennent de casser la cruche, n) qui de loin
semblent des mouches ». Dans l'émerveillement de cette taxinomie,
ce qu'on rejoint d'un bond, ce qui, à la faveur de l'apologue,
nous est indiqué comme le charme exotique d'une autre pensée,
c'est la limite de la nôtre : l'impossibilité nue de penser cela.
Tizenhét
haiku
Diecisiete
haiku
La cifra (A rejtjel), 1981, c. kötetből
Modern
nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005
Terebess Gábor fordításai
1
Súgtak
valamit
a délután s a hegyek...
Már belevesztem.
2
A nagy
éjszaka
kiüresedett. Csak illat
maradt benne.
3
Ez lenne,
vagy nem -
az álom, mit feledtem
hajnal előtt?
4
Lecsendült
a húr.
A zene megismerte
érzeményeim.
5
A mandulafa
ma nem örül nekem.
Ő a te emléked.
6
Észrevétlenül,
könyvek, kések, kulcsok
szerencsém sarkában.
7
Ama
nap óta
nem léptettem bábut
a sakktáblán.
8
A sivatagban
- valaki tudja már -
eljő a hajnal.
9
A tétlen
kard
csatáival álmodik.
Az én álmom más.
10
Egy
ember meghalt.
Szakálla nem tud róla.
A körme is nő.
11
Ez
az a kéz, mely
megérintette néha
hajad szálát.
12
Ereszem
alatt
a tükör nem másol mást,
csupán a holdat.
13
A hold
alatt
hosszúra nyúlt árnyék -
csak egymagában.
14
Egy
birodalom
vagy egy szentjánosbogár
kihunyó fénye?
15
Újhold
kelt fel.
Megbámulhatná Ő is
egy másik kapuból.
16
Messzi
csalogány
trillája, öntudatlan
is megvigasztal.
17
Vénülő
kezem
tovább rója a verset -
a felejtésnek.
Megváltó
művek
DE LA SALVACIÓN DE LAS OBRAS
Atlas (Atlasz), 1984, c. kötetből
Scholz László fordítása
Egy őszön, az idő adta egyik őszön összegyűltek Izumóban – nem először – a Sintó istenségei. Úgy hírlik, hogy nyolcmillióan voltak; roppant félénk ember lévén, én bizony egy kicsit elveszettnek hinném magam akkora tömegben. Amúgy sem tanácsos felfoghatatlan számokon törni a fejünket. Mondjuk inkább, hogy nyolcan voltak, mert a nyolcas szám a japán szigeteken jó előjel.
Bánatosak voltak, de nem látszott rajtuk, mert az istenségek arca olyan, mint a kandzsi írásjegyek, kifürkészhetetlenek. Egy domb zöldellő csúcsán leültek körben a földre. Az égből vagy egy kőből vagy egy hópehelyből már régóta figyelték az embereket. Az egyik istenség megszólalt:
– Sok napja vagy sok százada már, hogy itt egybegyűlünk, hogy megteremtsük Japánt és a világot. Jól sikerültek a vizek, a halak, a szivárvány hét színe, a növények és az állatok nemzedékei. Hogy ez a sok minden ne nyomassza az embert, ő az egymásutániságot, a sokféle napot és az egyforma éjszakát kapta. Továbbá azt a képességet, hogy változatokkal kísérletezhet. A méh mindig kast épít; az ember mindenféle eszközt talált ki: az ekét, a kulcsot, a kaleidoszkópot. És kitalálta a kardot és a háborúzást is. Az imént álmodott meg egy láthatatlan fegyvert, ami a történelem végét jelentheti. Mielőtt bekövetkeznék ez az esztelenség, semmisítsük meg az embert.
Elméláztak. Egy másik istenség ráérősen folytatta:
– Igaz. Valóban megálmodta azt a kegyetlen dolgot, de hát itt van ez is, ami elfér tizenhét szótagnyi helyen.
Elszavalta. Ismeretlen nyelven volt, nem értettem.
A főisten döntött:
– Maradjon fenn az ember.
Így hát egy haiku műve, hogy megmenekült az emberi nem.
Izumo, 1984. április 27.
Tankák
Somlyó György fordításai
3/
A
ritka váza,
A kard, mely egykor kard volt
mások kezében,
a holdvilág
az utcán -
mondd meg, nem épp elég ez?
4/
A
holdsugárban
fekete-sárga tigris
karmait nézi.
Nem tudja, hogy ma
reggel
szétszaggattak egy embert.
6/
Nem
estem el, mint
oly sokan őseim közt,
a csatatéren.
Szótagokat számlálok
a meddő éjszakában.
