Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Jorge
Luis Borges (1899-1986)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
"el
infierno y el paraíso me parecen desproporcionados. Los actos de los hombres no
merecen tanto"
"a mennyország és a pokol aránytalannak tűnnek számomra:
az emberek cselekedetei nem érdemelnek ilyen sokat"
Válogatott
művei
Európa Könyvkiadó, I-V. kötet, 1999-2000
I. A halál és az iránytű (elbeszélések)
II. Az örökkévalóság története (esszék)
III. A tükör és a maszk (elbeszélések)
V. A homály dicsérete (költemények)
Összesített tartalomjegyzék:
Elbeszélések
Esszék
Költemények
Tizenhét
haiku
Diecisiete
haiku
La cifra (A rejtjel), 1981, c. kötetből
Modern
nyugati haiku, Orpheusz Kiadó, Budapest, 2005
Terebess Gábor fordításai
1
Súgtak
valamit
a délután s a hegyek...
Már belevesztem.
2
A nagy
éjszaka
kiüresedett. Csak illat
maradt benne.
3
Ez lenne,
vagy nem -
az álom, mit feledtem
hajnal előtt?
4
Lecsendült
a húr.
A zene megismerte
érzeményeim.
5
A mandulafa
ma nem örül nekem.
Ő a te emléked.
6
Észrevétlenül,
könyvek, kések, kulcsok
szerencsém sarkában.
7
Ama
nap óta
nem léptettem bábut
a sakktáblán.
8
A sivatagban
- valaki tudja már -
eljő a hajnal.
9
A tétlen
kard
csatáival álmodik.
Az én álmom más.
10
Egy
ember meghalt.
Szakálla nem tud róla.
A körme is nő.
11
Ez
az a kéz, mely
megérintette néha
hajad szálát.
12
Ereszem
alatt
a tükör nem másol mást,
csupán a holdat.
13
A hold
alatt
hosszúra nyúlt árnyék -
csak egymagában.
14
Egy
birodalom
vagy egy szentjánosbogár
kihunyó fénye?
15
Újhold
kelt fel.
Megbámulhatná Ő is
egy másik kapuból.
16
Messzi
csalogány
trillája, öntudatlan
is megvigasztal.
17
Vénülő
kezem
tovább rója a verset -
a felejtésnek.
Megváltó
művek
DE LA SALVACIÓN DE LAS OBRAS
Atlas (Atlasz), 1984, c. kötetből
Scholz László fordítása
Egy őszön, az idő adta egyik őszön összegyűltek Izumóban – nem először – a Sintó istenségei. Úgy hírlik, hogy nyolcmillióan voltak; roppant félénk ember lévén, én bizony egy kicsit elveszettnek hinném magam akkora tömegben. Amúgy sem tanácsos felfoghatatlan számokon törni a fejünket. Mondjuk inkább, hogy nyolcan voltak, mert a nyolcas szám a japán szigeteken jó előjel.
Bánatosak voltak, de nem látszott rajtuk, mert az istenségek arca olyan, mint a kandzsi írásjegyek, kifürkészhetetlenek. Egy domb zöldellő csúcsán leültek körben a földre. Az égből vagy egy kőből vagy egy hópehelyből már régóta figyelték az embereket. Az egyik istenség megszólalt:
– Sok napja vagy sok százada már, hogy itt egybegyűlünk, hogy megteremtsük Japánt és a világot. Jól sikerültek a vizek, a halak, a szivárvány hét színe, a növények és az állatok nemzedékei. Hogy ez a sok minden ne nyomassza az embert, ő az egymásutániságot, a sokféle napot és az egyforma éjszakát kapta. Továbbá azt a képességet, hogy változatokkal kísérletezhet. A méh mindig kast épít; az ember mindenféle eszközt talált ki: az ekét, a kulcsot, a kaleidoszkópot. És kitalálta a kardot és a háborúzást is. Az imént álmodott meg egy láthatatlan fegyvert, ami a történelem végét jelentheti. Mielőtt bekövetkeznék ez az esztelenség, semmisítsük meg az embert.
Elméláztak. Egy másik istenség ráérősen folytatta:
– Igaz. Valóban megálmodta azt a kegyetlen dolgot, de hát itt van ez is, ami elfér tizenhét szótagnyi helyen.
Elszavalta. Ismeretlen nyelven volt, nem értettem.
A főisten döntött:
– Maradjon fenn az ember.
Így hát egy haiku műve, hogy megmenekült az emberi nem.
Izumo, 1984. április 27.
Tankák
Somlyó György fordításai
3/
A
ritka váza,
A kard, mely egykor kard volt
mások kezében,
a holdvilág
az utcán -
mondd meg, nem épp elég ez?
4/
A
holdsugárban
fekete-sárga tigris
karmait nézi.
Nem tudja, hogy ma
reggel
szétszaggattak egy embert.
6/
Nem
estem el, mint
oly sokan őseim közt,
a csatatéren.
Szótagokat számlálok
a meddő éjszakában.
