Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Három világrészben.
Bíró Ede honvéd-őrnagy emigrációi naplója.
1849.

Hazai események.
(A fenyőfalvi hídnál. - A vöröstoronyi csata. - Kimenekülés az orosz elől.)

Nagy-Szeben, ápr. 4-én, szerda.
Rendeletet kaptam az Erdélyi hadi főparancsnokság-tól. Csik-Szeredára menve, magamat Gál Sándor ezredesnél jelenteni. De, beteg lévén, Szebenben maradtam.

Június 22-én, péntek.
Eddig, rosszul lévén egészségem állapota, a kór- és szállítóházak felügyeletével voltam megbízva, ma parancsot külde a főparancsnokság, a 88-ik zászlóalj vezényletét ideiglenesen átvenni.

Július 4-én, szerda.
A fenyőfalvi hídnak utolsó emberig védését bízták reám 3 századdal, melyeknek egy része még mindig fegyvertelen, és csak lándzsákkal ellátott.

Fenyőfalva, júl. 18-án, szerda.
A fentebbi parancs mai nap oda változtatott, hogy ha túlnyomó erővel felettem az orosz az Olt vizén átjönne s megtámadna, húzódnám Vöröstoronyra, s Talmács hegyei déli részén állomást foglalván, összeköttetésbe tegyem magamat Ihász Dani alezredessel, Vöröstorony parancsnokával.
Maurer százados Újegyházáról (Leschkirch) ily tartalmú jelentését küldé hozzám: "A muszkák Alsó-Porumbákon felől az Olt jobb partjára átkeltek és Szakadátnak tartanak nagy erővel." Három óra tájt d. u. az utóbbi helyen tartott őrség szekeren érkezett hozzám a hídhoz, jelentve, hogy már 6-7 ezer kozák s a felett nagy gyalogság érkezett a fentebbi helységbe, de ágyúik számát a nagy porfelleg miatt ki nem vehették.
Kutatókkal küldött tisztek jelentése szerint, már nagy számú csapat jött ki Szakadátról és a hegyek közötti útra tart. Magam kerekedtem lóra és meggyőződtem felőle, hogy 8000 körüli (ha nem 9000) orosz sereg a szebeni úton nyomul előre a hegyek között. Ebből következtettem, hogy az orosz célja csapatomat mind az országúttól, mind szintén Szebentől elvágni. Hagytam nekik időt 2 óráig céljuk elérésére biztosan elkészíteni mindent, s míg 5 órakor d. u. lándzsásaimat (akik 1/6-át tevék seregemnek) a poggyásszal előcsapatúl megindítottam az általam, az Olt jobb partján készíttetett csapó-úton Vöröstorony felé, ágyúimmal és seregem többi részével követve őket, felállítám a talmácsi hegyeknél, későn este már sötétben. Jelentésemet beküldém Ihász alezredesnek.

Vöröstorony, júl. 19-én, csütörtök.
Reggel, muszka portyázók mutatkozván, midőn felállásunkról meggyőződtek, visszavonultak, csupán kozákokból állók; délutáni ötkor nagyobb számú lovasság nyomult Szeben felől ellenünk. Jelentésemre Baróthi László őrnagyot küldé Ihász 2 századdal segítségemre, de pityusan jelent meg a 85-ik zászlóalj parancsnoka. Előindultam erre két századdal, s néhány lövés után, mely egyik részben sem tett kért, az orosz jó renddel visszatért.

Július 20-án péntek.
Hajnali 4 óra tájt megtámadtatánk kb. 8-9000-re menő sereg által, mely 16 ágyúval, tevén 9 századot, s néhány huszárt. Ezek közt osztrákok is voltak. Így mi, legcsekélyebb számítás szerint, mivel elleneinket csak is 8000-re teszem, 6000-rel és 8 ágyúval kisebbségben valánk, s így könnyen történhetett, hogy 3 századommal - síkra lévén szállítva kukorica-föld között - még mielőtt észrevehettem, a csata menetére figyelmezve, be voltam kerítve. Utat törve magunknak Vöröstorony alá vonultunk; honnan rövid idő alatt a szoroson (Vöröstorony erőssége csak az oláh határ felé véd, be az ország - Erdély felé - nyílt) a veszteglő házig visszanyomattunk.
Itt az ágyútelepnél helyet foglalva egy darabig újra küzdöttünk, de látván, hogy a kozákok a bérceken bekerítenek, három órai védelem után az oláh határszélre vonultunk. Két rosszul öntött (nem fúrt) hatfontos ágyúnk már azelőtt a telepnél elpattant, itt a harmadik.*)
E csatában holtak és foglyok általi veszteségünk 452-re ment. Ezek között az 55-ik zászlóaljból: százados Thuolt Ignácz, főhadnagy Csanády Kálmán és hadnagy Sarkady László 2 szakasszal; a 88-ikból: százados Kulin Imre, főhadnagy Máli Lajos, hadnagy Csaba Ignácz, és 3 szakasz.
A török előőrséghez érkezve, megállíttatánk; Ihász beküldé Kijnénbe a törökül tudó Cseh Imre századost a török parancsnokhoz, akitől azt a választ hozta, hogy "ha fegyvereinket letesszük, oltalmába veend a szultán." Leraktuk tehát s bementünk oláh földre. Félórával utánunk érkezett meg 4 muszka zászlóalj, s velük egyszerre omlott le a hegyekről 3000 orosz, kiknek rendeltetésük volt, bennünket hátban megtámadni. Szádi és Porumbáki nevű oláhok, kik itt a járást ösmerik, vezették őket s így ha még félórát késünk mindnyájan elfogattunk volna.
-----------
*) Ezzel az ágyú-hasadási epizóddal vezette be (mint t. olvasóink emlékezhetnek) a "sánta huszár" is lapunkban harmadéve közölt naplóját, melynek adatait bajtársa, néha Bíró Ede feljegyzései most kiegészítik. Különösen hálásak lehetünk iránta a vöröstoronyi csata leírásáért, melynek részleteit ily bőven még nem ismertük. Érdekesen írt még e csatáról időközben Szász Lajos Mátyás-huszár-tizedes is, lapunk 1894. évf. 17-18. számában, s ha most ez egymást kiegészítő három ismertetést összevetjük - elég híven megalkothatjuk magunknak az erdélyi hadsereg ez utolsó csatájának képét.
Közlő.

Oláhországban
(Orosz őrség. - Kózián. - A fedelesjoi zárdában. - A cholera. - A rimniki török vendégszeretet. - Krajovai rokonaimnál. - Megpillantjuk a Dunát.)

Fegyverünk lerakása után (tiszteknek is át kelle adni kardot, puskát s pisztolyt) a szélen állott török katonaság kísérete alatt. Kijnén faluig (kis 2 óra) menve, falun kívül egy dombon táboroztattunk, 80 sátorban mindnyájan, melyeket törökök vertek fel sebesen és igen ügyesen.
E sátortáborban - körülfogatva török katonaság által - jöve hozzánk: orosz generális Lüders és Haszmann, orosz ezredes: Skariatyn, osztrák ezredes: Dorschner és alezredes: Heyette.
150 lépésnyire tőlünk táborban halt meg 7 zászlóalj muszka. Az egész török erő, melynek védenie kellett bennünket, állott 200 főből. Gondolhatni nyugtalanságunkat az első éjjel, mit sem tudva, mint fordul sorsunk.

Kijnén, júl. 21-én, szombat.
Visszavonultak a muszkák Vöröstorony felé, fegyvereinket, ágyúinkat elvivén magukkal. Ezek átadása végett később, az ezredes Ismail basa, kétszer állíttatott haditörvényszék elé.

Júl. 23-án, hétfő.
Mai nap érkezett táborunkba Ismail basa (küldetve a futár által értesített Omer basa által) Bukarestből és tudtunkra adá, hogy holnap Rimnik felé vitetünk.
Július 24-én indulás Kijnénből; Robestnél pihenés. Éjjeli állomás Kalinesten (4 óra út*) szabad ég alatt, sátrak nélkül. Július 25-én Kózia, öt óra. Az út Persén és Gura-Lotrulujon viszen át. Mindenütt az Olt folyamot követtük; ennek jobb partja meredek, gyakran igen magas bércekben végződik, s csak keskeny - a természettől inkább, mint mesterségesen készült szekérút van itt. Gesztenye és vad diófák sűrűn teremnek a kövecses földben; bőven függnek az előbbiek szőrös héjaikban a fákon. Állomásunk a kaluger-ek (oláh zárdai barátok) kertjében volt; nagy kiterjedésű, vastag, öreg, de ép diófák alatt, melyből kertjük áll.
Mi hárman törzstisztek: Ihász, Baróthi és én Cseh századossal, ki tolmácsunk vala, az itt állomásozó bimbasinál (őrnagy) valánk ebédre híva.
Ismail basa 26-án megérkezvén tudósíta, hogy "a magas porta, szokásaként illendő szállással akarván ellátni, a tiszteket a Rimniktől egy órára eső néhai fedelesoji zárdába, mely most magánbirtok, a legénységet pedig Rimnik alatt táborba szállítandja." Nem mondhatnám, hogy "szívesen vettük" a parancsot, mert célját: "bennünket embereinktől elkülönözni" igen könnyen átláttuk; s mégis megkölle köszönnünk e váratlan kegyet.
Így mintegy 9 óra felé Fedelesojba indíttattunk. Négy órai út. Ez a rongyos, szegény kis falucska az Olt balpartján van. A kastély tulajdonosát a jüszbasi (százados) nyakra-főre kivetette lakásából s ezt kiköltöztetésnek keresztelé.
(Folyt. köv.)
---------------
*) Bíró Ede az egyedüli naplóíró emigráns, aki az egyes helyek közti távolságot barangolásuk közben is szigorú következetességgel pontosan feljegyezgette órákban, vagy mérföldekben kitüntetve; ami adatai becsét épp úgy emeli, mint az a másik jó szokása, hogy minden dátumhoz oda írta egyúttal a hét illető napját is. A távolsági adatokat ő ugyan egy külön táblázatban állította össze, de átnézhetőség szempontjából mi bejegyeztük a naplófeljegyzések közé, s megemlítjük, hogy a valamely helység után olvasható számadat mindig azt mutatja, hogy mily távol van az a megelőző (utolsó) állomástól, vagy helységtől.
Közlő.

TÁRCA

Három világrészben

Bíró Ede honvéd-őrnagy emigrációi naplója.
1849.

Hazai események.
(A fenyőfalvi hídnál. - A vöröstoronyi csata. - Kimenekülés az orosz elől.)
- 2. közlemény.-

Fedelesoj, júl. 27-én, péntek
Ismail basa egy boért (birtokos nemes) külde Rimnikből, aki szabott áron hozand, amit szükségesnek találunk. Láttuk itt, mint nyerészkednek a boérok, mert míg Rimniken 1 oka (2 1/4 bécsi font vagy icce) kávé 2 1/2, dohány 5 huszas, általunk a boért fizettetett magának egy oka kávéért 9, dohányért 11 huszast, Rang szerint szállásoltattunk el, 3 törzstiszt egy szobában, századosok másba, fő- és alhadnagyok újból egy harmadikba.

Júl. 28-án, szombat.
(Ismail basa látogatása.)
A boérnak csalásaiért ígérte, hogy ha ismételné megkötteti, vereti s Bukurestbe küldendi mint rabot. Mindegyre csak juh-húst kapunk. Fürödni, sétálni, egy fegyvertelen katona kiséretében öt-hatnak együtt, vagy kevesebb, s még többnek, szabad. Jól bánnak vélünk a törökök s kardás-nak (testvér) neveznek.
Hírlik, hogy Kóziában embereink között a cholera dühöng s már több áldozatot követelt; Dr. Schlmann ez okból oda utazott. Látogatásul jöve egy miskolci szabó feleségével, aki marosvásárhelyi; ez utóbbi nem tudja honát feledni.

Júl. 29-én, vasárnap.
Bohus hadnagy fürdés közben majd vízbe fúlt s annyira magán kívül lett, hogy megmentése után sem tudván megcsillapodni, jajgatott; ezért zászlóaljbeli társai meg akarták verni, amit csak határozott föllépésem gátolt meg. A török katonák tulajdon éltük veszélyeztetésével segítettek menteni.

Júl. 30-án, hétfő.
Tamási József legényemet szintén a cholera fogta elő, hiába dörzsöltem, adtam szert neki, majd mindnyájan féltek hozzá nyúlni. Elküldém szekeren a rimniki kórházba. Meghalt szegény fiú.

Aug. 1-én, szerda
Kóziából embereink Rimnik alá szállíttattak táborba, mert múlt helyeiken betegségüket rossz víznek tulajdonítják. A táborban csupán Cseh százados, Érsek alorvossal leend részünkről.

Aug. 10-én, péntek.
Mehmet bimbasi Rimnikről hozzánk jöve s neveinket és születési helyeit az egésznek összeírva, eltávozott.

Aug. 14-én, kedd.
Amúgy törökösen tudtunkra adák, hogy "szednők föl a sátorfát", mert egy óra múlva indulunk Rimnikbe; ide 2 óra. Ezúttal poggyászom lehordásakor zekémet ellopta valaki. Az estét már a rimniki táborban töltők, hol Mehmed bimbasi zenekarral fogadott; mulattunk késő éjjelig, mind vendégei lévén. Búcsúkor majdnem sírt. Másnap Szlavinesten (6 óra) háltunk.

Dragasán, aug. 16-án, csütörtök.
Két órai gyaloglással értünk ide, de nem szabadott a táborból a városba menni, csak engedelemmel. Ezt megnyervén bementem, csupa faház, kevés kivétellel, egy dombon fekszik, érdektelen fészek. Sajnáltam visszajöttömkor, mert távollétem alatt egy asszonyság tudakozódott utánam; meg nem tudhattam ki lett légyen, nem is gyaníthatom.

Aug. 17-én.
Szlatinára értünk; 6 órai út. Lovas laktanya sövény-font falakkal, melybe szállásoltatánk. Minket, 3 törzstisztet, külön tettek városvégén egy üres házba. Este Ismail kajmakám (alezredes) hintójában vive lakába vendégül. Ez volt ám lakás! Senki és semmi benne, 3 rossz ágyon és ugyanannyi széken kívül; én egy ajtót emelek ki, két székre teszem; van hát asztalunk is, de nincs mit enni róla. Eddig délnek, innen délnyugatnak visz utunk a Duna felé.

Aug. 21-én, kedd.
Délutáni 3 órakor Halim basa érkezett meg hozzánk törzstisztekhez, tudomásul adván holnap történendő indulásunkat Krajova felé, mivel mond: Szlatinán kevés az alkalom illendő elhelyezésünkre. Értők a török udvariasságot; casinóban ebédelénk.
Szekerek nem érkezte mián még egy napot töltök Szlatinán, délig várva hiában.
Csütörtökön Bálson (6 órányira) háltunk és másnap 24-én Krajovára (7 óra) értünk. Muzsikaszóval fogadás. Mezei Jani sógorommal találkoztam; magához vitt ebédre, a sógornéi is nála voltak. Délután Bibescu kertje látogatása. Szép, félig európai, félig keleti ízlésű. Jani anyósa meghíva mindennapi vendégül, míg mindkét rész itt leszünk.

Aug. 25-én, szerda.
Tizenegy és fél órakor éjjel mentem haza tegnap sógoromtól, s fél három órakor már dobszót hallék, mert a tömérdek poloska aludni még nem engede. Kiszállva, a Zsiu folyamán mennénk át, Introsurá-ra érve, 2 óra. Mint csalnak itt! Fél kupa tej s 3 kemény tojásért egy huszast kelle útban fizetnem. Másnap éjjeli szállás Bailest-en, 6 óra.

Moglawit, aug. 27-én, hétfő.
Három órai utat téve idáig, több vitorlást pillantánk meg, innen látva először a Dunát. Itt hallók, hogy Bem Kossuthtal 10 nap előtt itt ment légyen keresztül.

Kalafát, aug. 28-án, kedd.
Oláhország határszéli városa (5 óra), a Duna bal partján vala rendeltetésünk. Itt veszteglőház van azok számára, kik a tulsó parton (Szerbiából vagy a török birodalom más részeiből) átjönnek oláh földre. Lovamat 80 pengő forintért kérték nyergestől, de nem adtam.

Török földön
(A viddini táborban. - A menekültek zászlóaljak szerint. - Belviszályok. - Hauslab tbk. küldetése. - A hazatérők. - Hogy tartott el a török?)

Aug. 29-én reggel, szerdai napon két nagy vitorláson, mi hárman, törzstisztek a hajóskapitánnyal egy dereglyében, szállíttattunk át a hullámzó Dunán Viddin alá a táborba, melynek sátrait már tegnap láttuk. E napra semmi élelmet sem kaptunk. Este lovamat áthozták. Soknak lovai elvesztek itt és csak a mieink, kik Oláhországon át már török kíséretben jövénk, kaptuk meg a magunkét. Másnap sem jövén élelem, néhányan lacikonyhához láttunk, azoknál lakván jól.

Szept. 4-én, kedd.
Táborunk ezelőtt napkeletnek, azaz arccal a Dunának volt felállítva, ma északnak változtatott. Következő részek vannak itt: a 27-ik zászlóalj, 2 század, Jacsich őrnaggyal, enyémhez csatoltatott; az 55-ik zászlóalj, 6 század, Baróthi őrnaggyal; a 67-ik zászlóalj. 6 század, Fockner alezredessel; a 88-ik zászlóalj. 3 század, Bíró őrnaggyal, melyhez mint érintém, a 27-ik zászlóalj 2 százada csatoltatott; én is két századot képezvén belőle, volt 4 század.
Jacsichot az emberek, főkép őrmesterek és tisztek elkergeték arc elől, mivel mindig részegen jelent meg.
Huszárok közül voltak a Nádor-, Mátyás- és Székely ezredekből. Tüzérség többféle ezredből, szintúgy vadászcsapatból.
Eleintén Farkas ezredes tolta volt fel magát táborparancsnoknak, egy lovas zászlót tűzvén ki jelül sátra elibe, de ezt Weppler alezredes elvéteté, mondván, hogy egy megfutamodottnak laka előtt ezrede zászlóját nem hagyja, mire Katona Miklós ezredes lett táborparancsnok, míg néhány nap alatt reá nem unt és a városba nem költözött. Szégyen volt látni, mint hagyják el a volt tisztek embereiket minden gondoskodás és felügyelet nélkül idegen földön. Végre Ihász Dani lett és maradt végig táborfőnök.

Szept. 22-én, szombat.
Először láttam (itt e táborban) gőzhajót. Bámulnom kölle az emberi ész mindent felhasználni értő tulajdonát.

Okt. 13-án, szombat.
Hauslab osztrák tábornok érkezet meg egy gőzösön, magával viendő a hazatérni kívánókat.

Okt. 15-én, hétfő.
Az egész tábor beszállásoltatott az elővárosba, mert rettentőn dühöngött a cholera.

Okt. 16-án, kedd.
Hauslab proklamációt ragasztott ki, mely szerint minden tisztje a magyar seregnek haditörvényszék elé állíttatik haza értekor, s a legénység besoroztatik bizonytalan időre. Akik előbb kadetek voltak, vagy őrmesterségről léptek át, mint tisztek a magyarhoz, vagy későbben tisztekké lettek, mint közemberek soroztatnak be.

Okt. 21-én, vasárnap.
Egész nap tartott a hazamenendők hajóra szállítása. Meg sem foghatom, mint tudtak az itt maradók közül többen fütyölni és a hazatérőket gúnyolni? Mindenkit meg kellene hagyni - ha senkinek sem árt véle - szándékát véghez vinni, amint legjobbnak tartja. A hazamenők magyar, lengyel és olasz nemzetűek; a férfiak száma, mint mondják, 2228, nőké 98. összesen 2326.

Okt. 24-én, szerda.
Külvárosban égés. Kiállása, összeírása a magyaroknak. Egy török ezredes, (miraláj) által kiosztatott, rangfokozat szerint, török szabály nyomán az élelmezési pénz. Az illetmény így mén:
Ezredesé (miraláj) ........................................ 16 részlet.
Alezredesé (kajmakám) .............................. 12 "
Őrnagyé (bimbasi) ........................................ 8 "
Főkapitány (nálunk nincs; ez 2
század parancsnoka) ..................................... 4 "
Századosé (jüz-basi) ...................................... 2 "
Minden egyéb fő-, altiszt és
közemberé ................................................. 1 "

Bajrám-ünnep kezdete. Augusztusban volt a másik főünnep, a Ramazán. Böjt. Ez utolsóra, mely 30 napig tart, minden katona 1/4 oka nádmézet kap, édes ételhez.

Okt. 31-én, szerdán.
Embereink cipőt, fehérneműt és nadrágokat kaptak.

Indulás Sumlára
(Állomásaink. - Magyar vonatkozások Plevnén. - Török és bolgár gazdák. - A Balkán hegy meredekjei. - Sumla - Karácsonyunk)

Viddin, nov. 3-án, szombat.
Parancs szerint ma indultunk Sumla felé. Első éjjeli szállásunk Arkcsár-Palánka (5 óra). Mint a szultán vendégeit, török gazdánk szívesen fogadott.

Nov. 4-én, vasárnap.
Lom-Palánka (5 óra). Bolgár gazdánk nem akart befogadni, mert fizetéses vendégei voltak már, kik szekéren előre jöttek.
Viddinből jött előfogatosaink ma ötödikén váltattak föl. Este Mokres bolgár faluban háltunk (5 óra) földalatti viskókban.
Nov. 6-án, kedden, a Csáj vizén átmentünkkor szekereinket e sebes víz majd felfordítá. Állomáshelyünk Átimir, 4 óra.
Nyolcadikán először láttuk meg a Balkán hegyeit Izmail-bunárnál (4 óra) bolgárul Kénze. Másnap Mohilán háltunk, 3 óra.
Szombaton, 10-én értünk Plevné-re, 5 óra. Holnap szünnap. Ép szőlőt és dinnyét árulnak a piacon, még minden zöld. E város érdekes. Ali, utolsó temesi török basa itt fekszik sírboltjában, nejével. (Nagy Nevű magyar családból eredett) gyermekeivel, összesen 17-en fekszenek egy sírboltban. Ezek 2000 magyart telepítettek ide, kik idővel mind török vallásra tértek. Feltűnő a magyar típus még most is. A Plevne--víz forrása 3 öles meder. Kara-Haszán (Fekete-Haszán) basa sírja a városon kívül van. Ez szerezte meg a portának Moldovát és Oláhországot.
Hétfői állomásunk 12-én Lovics, 6 óra. Az Oszem-folyón át széles fahíd, melyen boltok vannak. Az egész félváros, mint egy sziklába vágott, utcái mind sziklák és oly keskenyek, hogy szekér benne meg nem fordulhat; kapui a házaknak oly keskenyek, hogy szekér be nem fér.
Nov. 13-án, kedd, Gradiste, bolgár falu, 4 órányira. Még pénzért sem adtak enni, míg török tisztet nem hívtunk. Itt egy félkezű (csonka) dicsekedett vele, hogy a magyarok elleni harcban veszté el kezét.
Másnap 14-én csillagos éjjel indultunk meg. A Balkán egy ágát hágtuk át s oly meredek keskeny úton bocsátkoztunk le a roppant mélységbe, hogy mindnyájának le kelle szállani szekérről, lóról. Lent elszöktek útmutatóink s kalauz nélkül bujdosgáltunk jobbra balra, míg késő esti tíz órakor értünk Novo-Szelo-ba (Újfalu) 10 óra. Az úton 15 szekér tört el, közöttük enyém is; hátrafelé hanyatt-homlok estem ki belőle (ez alkalommal veszett el kedves nőmtől kapott erszényem a benne volt pénzzel együtt) s 10 más szekérre kellett raknunk holminkat. Az állomás előtt tűzmáglya rakatott, hogy a nagy sötétségben az irányt megleljük. Szállásunkra lámpással kísértek.
(Folyt. köv.)

TÁRCA

Három világrészben.

Bíró Ede honvéd-őrnagy emigrációi naplója.
- 3. Közlemény. -

Indulás Sumlára.
(Állomásaink. - Magyar vonatkozások Plevnén. - Török és bolgár gazdák. - A Balkán hegy meredekjei. - Sumla - Karácsonyunk.)

Nov. 15-én, csütörtök. Ma reggel későn állott elé egy három másból összerakott szekér, melyre poggyászomat fölrakva egész új állomásunkig, Szamodánba gyalog mentem; 4 óra lóháton.
A város feletti nagy hegyen van a kalugereknek egy zárdája. Föl nem mentem, fáradt lévén a tegnapi és mai gyaloglástól; pedig mondják, hogy szép festmények vannak a templomban, állítólag a keresztes háborúk idejéből.
Pénteki állomásunk Kadi-köj (Bírófalva) 4 órányira; az asszonyoknak különös fejéke volt. Egy napot pihenve másnap 18-án Kara-agátson (Feketefa) háltunk, mely 3 órányira van.
Nov. 19-én hétfőn, kis falvak lévén közel, kettőbe helyeztettünk el. Altisztek Jenikőj, (Újfalu) a fők pedig Koszékőjbe, (3 óra) hol mindnyája török, a fogadás hát jó.
Kedden értünk Dzsumára, (4 óra) amely kis város; bolgár gazdánk tornácra akart szállásolni. Török tisztet híván, szobát, ágyneműt és enni rendelt.
Nov. 21-én szerda. Rég nem érzett kellemes benyomást keltett kebleinkben, egy kanyarodás után a hegy ormáról látható, előttünk fekvő hegyi város szép helyzete. Sumla vala ez, ahol telelni fogunk.
Éjjeli 10 - török szerint 4 - órakor szállásoltattunk be, noha 12 órai úttal már naplementekor a vár elé értünk; de semmi sem vala elrendezve. Szállásomon se ablak, se ajtó. Egy gyékényt hoztak be s ezzel el vala látva egész bútorzatom. Midőn a városba jutánk nagy égi háború volt, erősen dörgött, villámlott; ritkaság ily késő ősszel.
Sumla hegyektől körülvett katlan (közepében egy dombon főkép csupa török lakik) s olyan mint egy szőlőkertbe helyezett erősség. Kőfalai nincsenek, de körülkarolva van ágyútelepekkel. Itt verték meg az utolsó muszka hadjáratban a törökök a túlnyomó erővel bírt oroszokat, mire az adriánopoli béke következett.
Nov. 29-én csütörtökön, volt az első hó és fagy. Karácsony ünnepét itt töltöttük. Megünnepeltük isteni tisztelettel. A törökök mind katholikus, mind a protestánsoknak megengedték a török kaszárnyában tartani misét, imát, prédikációt. Ez szép tőlük.

1850.
Bizonytalan sorsunk.
(Achmed effendi jövetele. - Internáltatásunk Kis-Ázsiába. - Indulás. - A Fekete-tenger. - A várnai csatatér. - A Boszporus-ban. - Kis-Ázsia földjén. - Brussza. - Husvét-napok.)

Sumla, febr. 2-án, szombat.
Halim basa rendeletéből az alantas tisztek mind a laktanyába költöztetnek.

Febr. 5-én, kedd.
Megérkezett Achmed effendi (úr, írástudó) Sztambulból, ki az emigráció végképp elhatározott sorsát fogja tudtunkra adni.
Ma, hatodikán Halim basánál voltunk összehivatva, aki tolmács által értesíte arról, hogy a szultán gondoskodni fog mindnyájunk sorsáról. Ezzel haza eresztettünk.

Febr. 14-én, csütörtök.
Parancsa van Achmed effendinek, egy részét az emigrációnak elbocsátani, más részét pedig Kiutahiébe (Kis Ázsiába) küldeni. Az utóbbiak ezek: Kossuth és neje, Mészáros Lázár altábornagy, Perczel Mór tábornok, Batthányi Kázmér és neje, Perczel Miklós, Katona Miklós ezredesek, Ihász Dani, Asbóth Sándor alezredesek, Wagner Károly, Halász József és én őrnagyok, Fráter, Kinizsi István, Cseh, Török, Koszta, Német, Kalapsza, Mayrhofer, Waigl, Kapner, századosok és következő alantas tisztek: Grehenek László, Wisocki tábornok 6 lengyellel. Szpaczek mint orvos. A polgáriak közül: Berzenczey, Házmán, Lórody, Timári, Szerényi, Mihailovits, Szőllősy és Gyurmán nejével. Ács mint pap. Összesen 40 ember. *) Holnap reggel indulunk.
-----------
*) A névsor itt nem teljes, az internáltak összes neveit lásd "A sánta huszár naplója" 52-54 lapján. Közlő.

Elindultunk febr. 15-én pénteken, este későn érvén Jeni-bazár-ba, (Uj-Vásárhely, 6 óra) a nagy sár mián nem haladhatván. E kis városba gyertyavilágnál vittek lakjainkba. Egy kis vár van közelében. Másnap Jásztepén (7 óra) háltunk.
Febr. 17-én vasárnap Devne-hán, (Devne-szállás) 6 óra. Különös egy falu, a Devne folyón csak egy sor házból áll, ez is valamennyi mind malom.

Várna, febr. 18-án, hétfő.
A Fekete tenger partján fekvő vár és város kereskedéssel, meglehetős erősség, 4 órányira; a basa lakába vitettünk s megvendégeltettünk. A szerail vagy háremben laktunk. Keresztény kereskedők európailag készült ebéd felett szolgáltak. De a kapun kimenni nem volt szabad.
Szomorú emlékű Magyarországra ez a Várna. Eszembe jut az Ulászló királyunkról deák-koromban tanult vers, midőn a hajdani csatatéren végig lovagoltunk. Balra esett a Devne vize mocsáros tavával. Jobbra nem magas hegyek. Ezekre támaszkodott hajdan a magyar sereg jobb szárnya, hol a horvát bán és az egri érsek álltak. A mocsárba fult a váradi püspök. Az elesettek közt feküdt Báthory István. Ulászló királyt (mit a törökök ég igen jól tudnak, mint ahogy minden nagy esemény a nép szájában él) Hodzsa Husszein nevű janicsár vágta le; fejét a padisah II. Amrath, mézbe téve küldé Brusszába - Dzsóbbe Ali helytartóhoz, ki azt egy lándzsára szúratva hordoztatta meg az utcákon. A csatatéren egy halom áll, úgy látszik emberek műve; hihetőleg őseink csontjait fedi. Szomorú nap volt, melyen elestek! De az ország mégis fenn állott s volt egy Hunyadija, ki a török ellen védeni tudta. Nekünk nem is lehete látni a várost, foglyok voltunk; elszökésünktől tartott a basa, azért zártak el.

A tengeren, febr. 19-én, kedd.
Reggeli után, mintegy 12 órakor délben, két sor katonaság közt leküldettünk a tengerpartra, honnan a kikötött 60 lóerejű török gőzösre, (a "Tahri bahri"-ra) szállíttatunk dereglyéken. Először láttam életemben tengert s először léptem egy gőzösre. Megindultunk, egész napot a tengeren töltve.

A Boszporusban, febr. 20-án, szerda.
Ma a világ egyik legszebb pontját láttuk; sokan nem, mert tengeri betegségben sínylődtek. Szép idő vala. Láttam a napot a tengerből kikelni! Európa és Ázsia között mentünk be a Boszporusba. Minden lépten annyi szépet látni s meg nem indulni, lehetetlen vala; képtelen vagyok a sok szép látvány természeti leírására! Sztambul bizonyosan legfestőibb városa Európának.

Gömlek, febr. 21-én, csütörtök.
A Fekete-tengerből a Marmorába értünk s a szüzek tornyához közel menve, 24 órai hajózás után Gömleknél Kis-Ázsiában partra tétettünk.
Vasárnap, 24-én indultunk Gömlekről. Rettentő sáros út, 16 bivalyt fogtak egy szekérbe, tengelyig belesüllyedt, s ez okból csak naplementekor értünk Demir-tas (Vaskő) faluba.

Brussza, febr. 25-én, hétfő.
Reggel már látók magunk előtt Brussza városát, (4 óra) melybe déltájt értünk. Szarim basa (előbb szeraszkier) az angol konzul és több ide internált oláhok jöttek eleinkbe. Az utcák, ablakok mind tömve néppel. Mindnyájan ujból a basai lakba szállásoltattunk, meghagyatván, hogy katona kísérete nélkül ne menne ki senki. Ez a Brussza volt az ókorban Mithridates a pontusi király fővárosa. Egy vár romjai most is láthatók, fennállanak; falaiban sír és más emlékkövek foglalvák, amúgy törökösen. Gyönyörű, tiszta, izzasztó fürdői vannak és bazárja (vásárhely) minőket eddig sehol sem találtunk.
Másfél órányira innen, Csekerge, természetes kénes és más meleg fürdőkkel, melyek híresek, mint a brusszai fürdők - Európában és Ázsiában. Itt találtunk még a görögök által épült szép márvány (veres és szürke) fürdőket természetes kén-melegvízzel. Az első öt török császár Brusszán van eltemetve. A temetőben óriási ciprus s platán fák; egy az utolsók közül 1800 évesnek állíttatik lenni.

Márc. 2-án, szombat.
Többed magammal meglátogatám a brusszai várat, melyben érdekes régiségeket láttunk, kőfal gyanánt felhasználva. Érdekes, hogy egy török templomban most is meg van a falakon és oltáron a keresztényektől származó festés, meglehetős épségben.
Megtekintők több magas pontról a várost, s itt már minden zöld. Rododendron a szabad ég alatt buján terem; eperfa igen sok; két selyemgyára van a városnak. Az ázsiai Olimpus tövén (részint oldalán) fekszik Brussza. Fenn a hegy 2/3-án vízér, mely mint lent patak minden kertbe és földre vezettetik öntözéséül a földnek. Mindenütt nagy gondot fordítanak a törökök a vízre, országos utak mellett kutak ásatnak, csurgók építtetnek; a gazdagok is alapítanak ilyeneket az utazó számára, oly módon vallásosságból, mint nálunk zárdákat, vagy templomot.

Márc. 31-én, vasárnap.
Húsvét vasárnapja. Minő változás néhány év alatt!
1823-ban Kassán töltém a húsvéti-ünnepet,
1830-ban Bécsben, Ausztriában,
1831-ben Csernoviczon, Bukovinában,
1832-ben Lembergben, Galiciában,
1844-ben Przemyslben,
1845-ben Brádon, Erdélyben,
1846-ban Szebenben,
1850-ben Brusszán, Kis-Asziában.
Nemcsak más ország, de más világrész is. - Soha sem reméltem ily távolra jutni, mégis megtörtént.

Április 4-én, csütörtök.
Ma hírül adta a basa, hogy 6-ikán indulunk innen Kiutahie felé. E basa ittléte alatt sok haramia elfogatott, mert egy embere van, aki előbb maga is haramia volt, s ez fogja be őket leginkább.

Brussza, ápril. 6-án, szombat.
Ismét új utazási modor. Holminkat tevékre rakták. Nők számára palankinok vannak, elől-hátul öszvérre csatolt hosszú rudakon. Ez a betegek számára is jár. Férfiak mind lóháton. Négy óra mulva Agszuba értünk; másnap este Jenikőjbe (7 óra) aztán 8-án Kursumára (5 óra) míg kedden Bazardzsikba, 4 órányira.
Ápr. 10-én, szerda, Todruga. Tíz órát jártunk, mert kalauzunk a hegyek közt eltévedt. - Borostyán-erdőkön s babér között utazánk. Parancsnokunk Szoliman-bey embertelenül, hasábfával verte meg a török kvártélycsináló kapitányt és az őrnagyot, ki pártját fogta pofonütötte. Ez török szokás. E falu köves vidéken fekszik, de házai mind, távolabb erdőkből eredő fából épültek; rongyos fészek.
Ápr. 11-én, csütörtök, Szaide-ömer, 4 órányira. Ennek közelében, színes szép kövek találhatók, melyek ékszerekül használtatnak; ezenkívül van sok vas, mángán, sőt karniol is, melyből néhány darabot vettem és tajtkő. Ezeket a török nem használván, mivel lusta a munkára, mind európaiak zsákmányolják ki, kivált angolok. Hűlésből gyomorgörcsöt kaptam.
(Folyt. köv.)

TÁRCA

Három világrészben.

Bíró Ede honvéd-őrnagy emigrációi naplója
- 4. közlemény -

Kiutahia.
(Szállásunk. - Kimenési tilalom. - Betegségem. - Angol vendégeink. - Török katonák elbocsátási ünnepélyessége. - Török szerzetesek. - Gyilkosság.)

Pénteki napon, április 12-én érkeztünk 3 órai úttal Kiutahiára, (mondják Kiutahie-nek vagy Kutajának is) ahol mindjárt kaszárnyába tettek. Katona-kíséret nélkül kimenni megtiltatott.

Április 15-én, hétfő.
Cédulát kaptunk, melynek előmutatása a kapunál a kimenő nevének felírását s visszatértével a tábláról való letörlését hozza magával s így a katona-kíséret elmarad, nem jő többé senki velünk. Városon kívül jó távol katonai kordon áll, melyet átlépni nem volna szabad, de a katonák egy kis baksis-ért (borravaló, ámbár a török csak titokban iszik bort) kibocsátanak azon ígéretre, hogy naplemente előtt visszatérünk, s így mehet mindenki ahova neki tetszik.
Április 30-án, kedd. Mások figyelmeztetésére vevém észre, hogy sárgaságban vagyok. Néhány nap óta mindig gyomorgörcsöm van.
Május elsején, szerda. Először vettem orvosságot.
Június 10-én, hétfő. Nem csak sárgaság, hideglelés és gyomorgörcs bánt, de olyan máj- és lépkeményedésem van, hogy tegnapelőtt majd meghaltam. Igen el vagyok erőtlenedve; nem csoda, mikor egy egész sereg betegséggel küzdöm. Meleg kénes fürdőt, mint a brusszai ajánl orvosom Szpáczek. Szivesen mennék feredőbe, de nem bocsájtanak. Innen 12 órányira van egy természetes meleg fürdő, abba eleresztenek, ha használható. Szpáczeket elküldé Szoliman bey annak megvizsgálására.
Június 20-án, csütörtök. A megtekintett fürdő nem nekem való, azért mesterséges kénfürdőt kell használnom, kénmájast, ma vettem az elsőt.
Július 8-án, hétfő. Harmadnapos hidegem ma hagyott el először.
Aug. 13-án, kedd. Némelyek azt mondják, mivel csak 15 napra kaptunk pénzt, hogy nincsen a kincstárban, mások, hogy nem sokára innen elmegyünk.
Szept. 2-án, hétfő, 45 Reaumur-foknyi hőség volt, 13 fokra süllyedt a hő s e 32 foknyi különbség 24 órai eső következménye volt.
Október 12-én, szombat.
Urquhart nevű angol, aki keletet leírta, érkezett ma ide; azt mondják róla, ő idézte légyen elő a cserkeszek és oroszok közötti háborút; midőn t. i. az előbbieknél lett volna, megtanítá őket - e végre hozott mesteremberekkel - lőport s fegyvert csinálni, sőt tiszteket hozatott, akik gyakorolták és vezényelték eleinte őket az európai hadviseletben. Így annyira megkedvelék, hogy minden jövedelmük hatodával kínálták meg, ha közöttük marad, de nem fogadta el. Egyszersmind egy Messingbard nevű gazdag gárda-kapitány és Thompson amerikai politikai ügynök is jött vele, továbbá egy olasz rögtönző Regaldi, aki szegény feje különben oly gyáva, hogy mindig csak lépésben bocsátja lovát és még akkor is vezetteti.*)
------------
*) E külföldi utazókról, kik Kossuthot látogatták meg s főleg az olasz iszonyú gyávaságáról és félszegségéről, László Károly is sok tréfás dolgot ír Napló-töredék-e (Budapest 1887.) 48-49. lapjain.
Közlő.

Urquhart ma, 22-én, szombaton elutazott, többi társai már három nap előtt.
November 7-én, csütörtök.
Kiszolgált katonák elbocsátatása volt ma a törökök 1267-ik újéve napján, ami így történt: Valamennyi szolgálat által nem hátráltatott gyalog és lovas katona pompában kiállott. Minden század kis veres, más zöld zászlóval a zászlóalj a naggyal volt ellátva; az utóbbit az imám (főpap) kísérte, több fő- és altiszttel, síp, trombita, dobszó közt; a pap két lépéssel a nagy zászló előtt ment. Körüljárva a sereget közepére térvén, megállottak. A sereg ekkor tisztelgett. Az elbocsátandó katonák egészen új köntösben a sereg balszárnyán felállítva. Az imám és zászló arccal arc felé fordul, rövid imát tart, mely közt a katonaság gyakran ámint felel. Erre egy kost hoztak elő, melyet egy katonai pap áldozatul levágván, húsát kórházba vitték a betegek számára. Tisztek előlépnek. A számvevő felolvas előttük egy írást kérdeztetve s elbocsátatva helyükre - Zászló arcnak hátat fordít. Két tálcán az elbocsájtó levelek tekercsei veres szalaggal összekötve feküsznek, egyenként kézbesíttetvén olyatént, hogy az azokat kiosztó ezredes Achmed bey, azután a kézbe vette katona megcsókolja és fejét megérinté vele, köszöntőleg. Elbocsájtandóknak a nagy zászlóhoz vezetése búcsúzás végett. Mindenki bizonyítványát gomb közé dugottan mellén hordja, a zászlót fejével érinti, s tovább áll. Tíz akadt 60 közül, akii elbúcsúzás után bizonyítványát vissza adá jeléül annak, hogy még 5 évet akar szolgálni. Achmed ezredes elfogadván, tányérra tevé s a megmaradni kívánókat zászló elé állítva, zenével körüljárta velük a sereget, azután az arc előtt felütött sátor elé vezeté őket, melyben a kajmakám, basa (polgári helytartó) Szoliman ezredes több vendéggel foglalt helyet. Itt minden újból megmaradt, foglalóul kapott 100- az elmenők útiköltségül 25 piasztert s e felet tartoznak a helységek a hazatérőket ingyen tartani útközben. Ezután századonként díszelgett mind a lovasság, mind a gyalogság. Elbocsájtatván a hazamenők, az újból megmaradtak besoroztatván, a lovasság, gyalogság töltéseket kapott, ami igen soká tartott. Végre néhány rosszul sikerült mozdulatot és kanyarodást mutattak be és tüzelést, amihez nagyon jól értenek, épp úgy, mint minden fegyverfogáshoz s ezzel vége volt mindennek.
Meg kell hagyni, hogy a török katonával igen jól bánnak, emberileg s úgyszólva barátságosan állanak tisztjeikkel. Igaz, néha kemény, kegyetlen a bánásmód; de ez csak tolvajságért történik leginkább, vagy más nagy csínyért. Ha bebizonyul, hogy katona követte légyen el a bűnt, agy csínyt, azonban nem tudható, hogy melyik, mindnyájan kik mint tolvajok, vagy garázdálkodók ösmeretesek, sőt a csupán gyanúsak is elővétetvén, sorba verettetnek addig, míg ki nem derül, ki a tolvaj, s így néha még a legártatlanabb is megbotoztatik, ha a helyszínén, vagy ahhoz csak közel is volt. Jaj annak, kire kisül a vád, mert az ilyent rémítő kegyetlenül büntetik, amennyiben 500-800 botütést kap legkevesebb s ezt tetőtől talpig verik el rajta: vállán kezdve, talpán végezve.

Nov. 8-án, péntek.
Török vasárnap lévén elmentünk két rendű moséá-ba, az egyik az éneklő dervis-eké, kik Allah! hú! kiáltás közt mozognak jobbra-balra helyeiken s ezt mindig sebesebben folytatják, amint a dobot verik, úgy hogy valódi baromivá változik dünnyögésük. Másik szerzet a "táncolók"-é vala. Ezek mind körben forognak és sokkal szelídebb, emberiesebb modorú Isten-tisztelők, mint az előbbiek.

Nov. 9-én szombat.
Majd 16 hónapi kétség s remény között hánytatva családom sorsa iránt, ma vettem az első levelet hazulról. Jól essék lelkemnek e néhány sorból értesülni egészséges létük felől.
19-én, kedden este a tőlünk 250 lépésnyire levőkórház leégett, de senki sem veszett el.
Betegségemre való tekintetből, ma 24-én, vasárnap a városban rendelt Szoliman bey szállást.

De. 12-én, csütörtök.
Tegnap éjjel a szomszédságunkban egy gazdag özvegy asszony leányával együtt meggyilkoltatott, mindkettőnek torka metszetvén el; azután a gyilkosok meggyújták az ágyneműt, melynek tüze elárulván az égést, berontatott a házba s miután a tüzet eloltották, felfedeztetett a gyilkosság. De már reggel befogattak a gyilkosok; s egyike be is vallá bűnét.
(Folyt. köv.)

TÁRCA

Három világrészben.

Bíró Ede honvéd-őrnagy emigrációi naplója.
- 5. közlemény -

1851.
További életünk.
(Holdfogyatkozás. - Hogy magyarázzák azt a törökök? - Török népszokások. - A tavasz. - Wagner őrnagy anyjának halála. - A szabadulás órája.)

Kiutahia, Jan. 14-én, szerda.
Ma este minden templom (osla) tornya ki volt világítva, mert itt városokat nem világítanak ki házanként, mivel többnyire udvarra szolgálnak ablakjaik. Kérdésemre: mit jelentsen ez, válaszul nyerém: Mohamed születés napja van.

Jan. 17-én, péntek.
Holdfogyatkozás volt. Sok lövést hallva, kérdezősködésünkre azt felelték: "magatok is láthatjátok, hogy a hold rossz szellemekkel harcban van, segíteni kívánunk hát rajta, megijesztvén lármával, lövésekkel a gonosz szellemeket. Még eddig úgy mondák mindig sikeresnek találtatott az emberek segítsége s így mindenkor a hold volt a győztes, ki tudja, ha mi emberek nem segítenők, diadalmaskodnék-e mindig a hold? Mily szerencsétlenség történhetne a földön, ha a hold lehullana, azt ki se mondhatni, talán mindnyájan elvesznénk."
Hiába mondók, hogy sem Európában, sem Amerikában nem segítik a holdat,*) még is megmarad az égen, hogy éppen a mi földünk az, mely árnyékot vet a holdra, s ez az egész elsötétedés oka. "Ne káromkodjatok, viszonzák, mert Allah megver." Látva, hogy botránkoztatjuk felvilágosításunkkal a sokhitűeket s még végre meg is vernének, oda hagytuk őket. Nem hivén egészben azon lakosoknak, kik nekünk magyarázgaták a holdfogyás mibenlétét, megkérdeztük néhány más helyen künn volt török társunkat, akik a következő mondával szolgáltak: a "tlena-ruh" (gonosz szellem) mint "hyder" (hétfejű sárkány) támadja meg a holdat, föl akarván azt falni, vagy az égről elkergetni s ennek elijesztésére történnek a lövések, trombitálások.
----------------
*) A holdfogyatkozás okának ilyen magyarázata s annak megszüntetésére irányuló babona, a mi emigránsunkat annyira meglepte, meg van jóformán az ó- és uj-világ valamennyi népénél s ma már az irodalomban is bőven van méltatva. A törökök néprajzával foglalkozók azonban ezt a régi magyar megfigyelést is szívesen értékesíthetik. Közlő.

Ellenvetésünkre, hogy a fegyverdörgés nem hallatszik a holdig, azt mondák, hogy a szellemnek csak meg kell hallani. Hát mikor még fegyver nem volt mivel ijesztgeték apáitok a sárkányt? "Nyilakkal." Hiszen ezt nem hallhatá. "Nem! de látta" volt a bölcs felelet. Hát minek előtte nyíl volt? "Allah bilin!" (Isten tudja).
A törökök néhány nálunk ismeretlen szokását és babonás hitét is feljegyezgettem s itt közlöm. Elseje a holdfogyatkozás magyarázata volt, most jön a többi.
2. Ha a török idegen házba megy, papucsát leteszi, szintúgy temploma előtt s így lép be, a tehetősebb (lábcsinban) száfián vagy irhabőr bakancsban, a szegényebb kinél lábcsin nem is fordul elő, harisnyában s mezítláb. Így történik; ha a férj nejéhez akar bemenni, (kik elkülönözve laknak, soha férfi társaságban nem lehetnek) és ha idegen papucsot lát annak ajtója előtt, nem megy be, tudván, hogy idegen nő van a magáénál, azt pedig leplezetlen látnia nem szabadván, illedelem tekintetéből a férj nem lép be nejéhez. Idegen férj asszonyhoz nem léphet be látogatóul, s ezzel életét kockáztatja. S ha mégis megtörténik néha, az idegen udvarlót az ajtó előtti női papucs jobban megvédi meglepetés ellen, mint nálunk a zárt ajtó, pedig közönségesen a töröknek ajtóul csak kárpit szolgál.
3. Leányokat az által különböztetni meg utcán az asszonytól, hogy ők csak papucsot és harisnyát, de lábcsint nem viselnek s a szegények csupasz lábat láttatnak papucsaikban. A hajadon beburkolása akkor kezdődik, mikor a leány fejlődni kezd.
4. Fövegét a feszt nem csupán a török, de a keresztény vagy zsidó se veszi le soha senki előtt. Ez annyira megy, hogy a katholikusok, örmények és bolgárok még templomaikban isteni tisztelet alatt is födött fővel ülnek. A köszöntés abból áll, hogy balkezét gyomrára teszi, vagy nagyobbak előtt fölállva, jobb kézzel mellét száját és homlokát érinti. Ez azt teszi: szívem, szám, fejem tied.
5. Alábbrendelt felsőbb előtt leül, s ha ülne, az előbbkelő érkezésekor feláll. A cselédségnek, alábbrendeltnek ura, felebbvalója szobájában enni vagy inni nem szabad, az illetlenségnek tartatik. Ha gazdájától valamit kap, hátat fordít annak s úgy eszik vagy iszik.
6. Valakit szobájából kiküldeni soha sem fog a török. Soha sem mondaná, menj ki egy kissé, ha vendégei vannak s ezekkel egyedül kíván lenni, hanem így szól: Ali, Ozmán (amint hívják) ülj le egy kissé s mivel előtte leülni nem illik, a cseléd kitakarodik s csak a parancsra jelenik meg újból.
7. Meg lehet kérdeni a törököt, hogy vannak gyermekei, egészségesek-e; ez illedelem, de kérdezni, mint van, vagy mit csinál neje, sértés.
8. Imakor kiterjeszti maga elébe karjait, tenyerét képe felé, nyitott ujjakkal tartja kezét, annyira emelve, hogy fejével ujjai vége egy magasságban legyen. - Mindenkinek (a katonaságot ki nem véve) külön imára való szőnyege van; ezt maga elé terjeszti, napkeletnek fordulván arccal, néha kezei egyenest lefüggve testénél, imádkozik. Midőn az imában az a részlet, melyet térden kell elmondani, előfordul, szőnyegére térdel, fejét földre bocsátja, térdre kél, kiterjesztet karokkal folytatva imáját. Minden imakor (öt ízben naponta) háromszor térdel le, minden térdelésnél kétszer borul le, aztán feláll, s úgy végzi amint kezdé imáját. Arra a szőnyegre, melyen imádkozik lábbelivel lépni tilos, hogy tiszta maradjon s valamiképp meg ne fertőztessék. Útközben néha láttuk, hogy a katonák levették felső ruháikat földre, béléssel fölfelé, s ezen imádkoztak, ha nem akart ott lecsatolni szőnyeget, ez is megjárta.
9. Asztalnál villa nélkül esznek. Csak a levest eszik (csorba) kanállal, s a szegényeknél gyakran mindnyájan beérik eggyel, mely szájról-szájra jár. Mindent jobb keze hüvelyk s mellette levő két ujjával veszen föl, kenyerét is azzal töri, s az egészet is megtörni, de felvágni nem szokás. Jobb házaknál a tövis disznó (tengeri nagy fajú) hosszú tövisei pótolják a villát. Csak fa- és halhéj kanál használtatik. Az asztal törpe, alig két láb magas, terítetlen s 2-3 vendégre egy hosszú törlőkendő adatik asztalkendő gyanánt. Evés a földön ülve történik, italt, csibukot, kávét, mindent a jobb kéz nyújt és fogad el, viszen szájhoz; - valamennyi ételt egyszerre hozzák az asztalra és soha forróan. Bármily tálból vehet a vendég tetszése szerint. Nagyon illedelmes mindenből keveset enni.
10. Hízelgés a házigazdának (mert asszony soha sincs jelen s minden a férfit illeti) ha vendége fogait gyakran piszkálja és - ami nálunk műveletlenséget, itt nagy hízelgést mutat - megelégedés jeléül jókat - böfög.
11. Ebéd, inkább minden étel előtt és után a kezeket megmossák, a szájat étel után. Balkezét mindenki asztal alatt tartja, mert török felfogás szerint tisztátalan.
12. Három óra tájt reggel (a mi időszámításunk szerint 9 óra délelőtt) reggeliz, sorsához képest 3, 6. s több tál ételt, többnyire édességet, nyalánkságokat. 11, szerintünk du. 5 órakor ebédel; gyakran vacsorál is 4 vagyis 10 órakor este. Mind a mellett igen józanul él.
13. Bor nappal tilos - a szigorú musulmannál mindenkor kivétel nélkül - de naplemente után isszák. Égett szeszeseket sokkal többet isznak, mint mifelénk. Ez így megy: hoznak egy poharat szeszes itallal, másikat vízzel, mindkét kézzel veszi el, jobbal a szeszt, egy-két kortyot iszik belőle, félre teszi, vagy szomszédjának adja, azzal jobb kezébe veszi a vizes poharat s ebből is iszik. Bort ellenben víz nélkül s mindig tisztán.
14. Bármit ajándékozzanak, megköszönni nem szokás. a koldus így szólít meg: "Emek para veszin efendim." (Kenyért, pénzt adj uram). Ha adsz nekie, tovább megy, azt se mondva: "templom". Ebéd után igen ritkán - fürdés után gyakran azt mondja a török, hogy: "a fiat oszum", egészségedre váljék, mert mindenkit tegez.
15. Utcán találkozáskor: "Merhaba, szabach lur (gecseler), hajroszum!" Vagyis: üdvözlégy, jó reggeleket (estéket) s ezután első kérdése: "Kefinisz éjji?", egészséged jó-e?
16. Vettél valamit boltban, avagy csináltattál, előáll vagy a ház gyermeke, vagy az inas és "baksist" kér, maga a kalmár, mesterember szintén, bár kifizetéd árát mindennek. Alkuban csak 1/4 vagy 1/3 részét ígérjed a kért árnak s tiéd a portéka, ezt azonban inkább kereszténynél mint töröknél kell alkalmazni. A török becsületesebb egyáltalán, ritkán adja kért áron alól anyagát, ha kevesebbet igérsz, szó nélkül visszateszi helyre.
17. Kérdezősködöl: hol kaphatok ezt vagy amazt? ki lehet e ezt vinni? célt érek így? nem ritkán kapod válaszul: "Is Allah", (jó az Isten), "Mas Allah", (adja Isten), "Allah bilin" (Isten tudja).
18. Vásárolni menvén s a cikk ára után kérdezősködvén a boltos így felel: szen bilir - te tudod, - ben bilmem - én nem tudom. Végre oly magas árt mond, hogy ha 1/4-ét ígéred, már meg vagy csalva, azért áruk ismerése szükséges. Ha ellenben feleletére igen keveset igérsz, ő adja, mind a mellett, hogy állítá: ő tudja árát. A török mindent olcsóbban vesz, mint a keresztények s kivált minket igen csalnak.
19. Meghalálozván, a közhirdető kikiabálja az utcájában. Mihelyt a test meghűl feltétetik egy soroglyára (nálunk Szt. Mihály lova a neve) koporsó nélkül és kikisértetik a temetőbe szomszédjai vagy ismerősei által; rokonai, ezek jelen- vagy éppen nem létében szomszédai viszik a holtat, sebes lépésben mennek vele, mindegy akár fővel, akár háttal előre; sírba teszik. Halottakat csak férfiak kísérnek és visznek. Török vagy keresztény mind egyformán temettetik itt. Koporsó nélkül a test egyszerűen be lévén takarva.
20. Hadzsi (zarándok) mely cím tiszteletben van, csak az lehet, ki Mohamednek Mekkában levő koporsóját meglátogatta, onnan Medinába menvén a bajram-böjtöt ott töltötte. Innen 9 hó kivántatik oda és vissza utazásra, mivel mindenki szárazföldön tartozik az utazást megtenni. Senki sem bocsáttatik az útra, ha be nem bizonyítja, hogy 5000 piaszter felett rendelkezhetik; ennyi kívántatik szükségszenvedés nélkül oda s vissza menni, senkinek terhére nem esve. Mekkában egy sált, Medinában egy ázsiai köpenyt tartozik vásárolni, mely összesen, legcsekélyebbet véve 200 piászterbe kerül. Oda és vissza útjukban tartoznak a zarándokok a mukkades (szentek, jámborok) sírjait és a temetőket meglátogatni. A helységekben létező zarándokok, atyafiak, ösmerősök kísérik őket látogatás alkalmával muzsikával és "Allah hitsmez, - Allah héil Allah". (Isten nagy vagy, hatalmas Isten az Isten) énekléssel. A zarándok ázsiai köpenyét ölti fel, sálját nyaka körül tekerítve, bal vállán át hátára hagyja lelógni. Minden helység, melyben meghálnak, tartozik - e napra - őket ellátni - mit leggyakrabban ingyen kapnak.
21. Csak Mahomed próféta és veje "Omer" egyenes ivadékai egyedül hordhatnak zöld feszt; a többi vöröset hord, fehér, vagy bármi más színnel körül kötve. A keresztények szintúgy, csak hogy sötétkék, vagy fekete széllel viselik.
22. Tagadó jelül (mint nálunk a "nem" helyett szokták rázni a fejet jobbra, balra) a török fejét hátraveti, hogy álla felemelkedjék s néha nyelvével egy fél néma hangot ád hozzá, mely oly formán hangzik mint "cz, cz". "Igen" helyett pedig fejével jobbról-balra egyet billent, mint nálunk a "nem" helyett teszik a beszéd-restek. Eleinte e fejbillentéssel sok félreértés történt, mi tagadó jelnek tartván azt, tovább mentünk. E fejbillentés és néma cz hangról egy anekdotát is hallottam, mely így hangzik: Egy hegyi faluban valami gazdának ökrei eltévedtek. Utánuk keresgélve, feljut egy tetőre, honnan a vele szemben levő kúpon szomszédját pillantja meg. Hangja legnagyobb megerőltetésével kérdi: "Kumsa! gözmedi szen inekim e?" (szomszéd nem láttad-e ökreimet?). A kérdezett erre "cz" jellel felelt, fejét hátra vetvén. Egy botanizáló angol, aki ennek tanúja volt kérdé a leinduló paraszttól: miért nem felel szomszédod kérdésedre? "Hiszen felelt uram" viszonzá a török, "hogy nem látta ökreimet." "Én" mond az angol, "nem hallám felelni" "Hisz azt mondá", végé a török "cz". Az angol nem tudván eléggé csudálni oly finom hallását, ezt az esetet, mint "igen érdekest" a török nemzetnél, tárcájába jegyzé.
23. Dicséretes szokás, hogy bármennyin legyenek egy társaságban, soha egynél több fennszóval nem beszél, senki szavába nem vág, elvégezvén mondanivalóját, közönségesen a legidősebbnek (ha ez nem szól a következőnek) engedik a válaszolást. A többi nagy türelemmel hallgat, legfeljebb sugdosva közlik véleményüket. Többnyire csendesen és higgadtan szokás beszélgetni.

Március 21-én, péntek.
Thomson angollal aki már többször nálunk volt (valójában ez Heningson amerikai ezredes) érkezett ide herceg Holstein-Reuss-Augustenburg látogatóba; de már hétfőn mindkét vendégünk elment.
27 Cs. Estefelé első mennydörgés, borult idő. az első mennydörgésnél Wagner őrnagy több hétig betegeskedett anyja, - születet Sonnenwend Josefa, meghalt és szombaton a templom melletti katholikus kertbe temettük el s a temetés költségeit a porta viseli, mint Szolimán bég ígérte.
Ápr. 5. Szombat. Híre érkezett, hogy mindnyájan elbocsájtatunk. Ezt a lengyeleknek Stambulban levő ágense írta; úgy hírlik, hogy azok, kik elutazni kívánnak, útiköltséget, akik meg maradni óhajtanak törökföldön, segélyt kapnak.
Május 3. Szombat. Mai postával értesültünk hivatalosan, hogy az itt levők közül néhányat kivéve, a többi szabadon bocsájtatik. Mészáros és Bulharyn is, mint hallszik azok között vannak. Ha megengedik megyek, ahova lehet. Állítólag útlevél adatik, a török külügyér Ali basa által (aki már Brusszán van) mindenkinek és hogy oda fogunk menni ez okból.
(Folyt. köv.)

TÁRCA

Bíró Ede honvéd-őrnagy emigrációi naplója
- 6. közlemény. -

Május 8-án, csütörtök.
Elindultunk Kiutahiáról, de nem a régi úton, noha szintén ugyanazon állomásra Szaide-őmerre jutottunk ma 3 órai úttal, mint jövetelünkkor.
Másnap Todrugán (4 óra). 10-én Bazardi-síkon (5 óra). 11-én Jeniköjben (6 óra). 12-én Ágszun (7 óra) háltunk és 13-án kedden, ahelyett, hogy Brusszára jussunk, Kesztelen nevű faluba értünk (6 óra) s ott tudtuk meg a cselt. Senkit sem láttunk, aki útlevelet vagy útipénzt adott, vagy a többi ígéreteket teljesítette volna.

Gömlek, máj. 14-én szerda.
Hat órai úttal értünk ide, ahol már egy török udvari biztost találtunk, aki mindjárt a már ösmert Tahri-bahri gőzösre akara szállítani, azt sem adván eleinte tudtunkra, hová viend? De mindjárt Gömlekre értünkkor, még beszállásoltatás előtt kijelenté Mészáros tbk. (egyetértésünk szerint) francia nyelven ez úrnak, hogy jó szerivel török hajóra nem lépünk, ha csak erőszakkal reá nem visznek, vagy nem biztosítanak, hogy angol hajóra tesznek át. Megígérte, hogy Sztambulba futárt küld, amit meg is tett.
Vasárnap, 18-án este 7 1/4 órakor felmentünk a "Tahri-bahri" gőzösre, minekutána a szultán rendelete, hogy angol gőzösön szállíttatunk át a Dardanellákon, velünk tudattatott. A lengyelek - hála Istennek - mind elmaradtak tőlünk. Kiértünk a Mormora tengerre.
Hétfőn reggel mintegy 9 óra tájt, 19 1/2 órai hajózással a Dardanellákhoz érkeztünk, Csanak-kali faluba ahol a Dardanella-erősségek vannak. Az európai partokról szabad szemmel jól átláthat még a rövidlátó is az ázsiaiakra. Két óra tájt délután horgonyt vetének.
Kedden 3/4 7 órakor reggel a "Szultán" nevű 450 lóerejű angol gőzösre szálltunk át, mely 9-kor de. megindult s azon nap este 9-kor horgonyt vetet a smyrnai kikötőben. Már most szabadon bemehetett mindenki a városba. Ezt az engedélyt felhasználva bementünk sokan, mert senki közülünk a hajón nem maradt, egy pár tengeri betegen kívül. E várost nagyobbára görögök lakják, de van elég Európai majd minden, kivált dél- és nyugaton fekvő országaiból való ember is: török, szerb, német, francia, angol, olasz, spanyol, zsidó. Erősségei nincsenek, a város vegyes - európai és török - ízlésű házakból áll; meglehetős tiszta, kereskedelme mint látható nagy, bolt sok s nagyobbszerű.
Szerdán, 21-én du. 4 órakor indultunk, búcsút véve a mai napon Kis-Ázsiától. Mindnyájan a hajó fedelén háltunk, néhányunkat kivéve, kik a második (Mészáros és Szőllősy pedig az első) cajutté-ben vagyunk elhelyezve, de szabad az első helyen is sétálnunk. Minő vegyes volt az utazók társasága. Angol, magyar, német, török, spanyol, görög, ez mind keverve, a hajó tetőn egymás között sürgölődik. Bánásmód jó a hajóság részéről.

Ápril. 22-én, csütörtök.
Az Archipelagusban hajóztunk. Milyen gyönyörű az ég, vidék, minden amit látunk!
Pénteken a középtengerbe érkeztünk, élvezve a tengeri levegőt; utunk jó, csöndes, sebesen haladunk.
Megpillantottuk ma 24-én déli 2 1/2 órakor távolról Malta szigetét, hová 5 órakor értünk. Horgonyt sem veténk, hanem egy nagy hordóhoz kötötték hajónkat. Napkeletről jövén hajónk, 24 óráig rajta kellett vesztegelnünk, vagy bevivének az e célra itt létező vesztegzár-intézetbe, s azért is, nehogy idő eltelte előtt valakivel érintkezésbe jöjjünk, egy egészség-felügyeleti szolgát küldének hajónkra. Ez idő elmúltával az itten ideiglenesen kormányzó tábornok Elice, Mészáros hazánkfiát meglátogatá, szintén vele jöve hozzánk az amerikai consul: Mr. William Winthrop, kinél Koszta és Halász a városba mehetésért folyamodtak, mit Elice tábornok rossz néven vett.
Vasárnap 25-én többen a városba mentek. Mészáros, Katona, Diószegi és én körülhajóztuk a város nagy részét, megtekintve egy admiral hajót 120, egy sorhajót 100, egy más olyant 96, négy hadi gőzöst, egyenként 48 ágyúval, e hét hajó 508 ágyúval ellátva Malta sziget nagy erősség, még is rövid idő alatt bevették a franciák Napoleon alatt. Kívülről tekintve szép is, de benn szoros utcái piszkosak, mint világszerte tudva van, a maltai nép karakterével igen megegyezvén.
Hétfőn 26-án Mészáros tbk. viszont látogatását téve a kormányzónál s délután a már megnevezett két vendége búcsút vett az öreg úrtól. A máltai kormányzó leánya velünk utazott Gibraltárig. Fokner nőstől elkésett, már indulófélben volt hajónk, midőn a partra értek, de megvárta őket a hajóskapitány.
Este indultunk és 27 - 30-ika közt a Közép-tengeren utaztunk, látva néha spanyol és afrikai partokat. Este 5 1/2-kor Gibraltárnál megállva, gőzösünk szenet vet fel. Ott háltunk, de bemenni a városba nem volt szabad. Az itteni erősség nagy költséggel sziklába van vésve, ágyútelepeivel s galleriával. Mellette kert, kis fajú majmokkal.
Szombaton, 31-én du. 1 órakor indulván Gibraltárról, reggeli 5 órakor a közép-tengerből a szoroson, az Atlanticum világtengerbe jutánk.
Vasárnap, jún. 1-én 11 3/4 órakor a portugáli partokat láttuk, Lissabon alatt elhajózva.
Csütörtökre, 5-én értünk Sonthamptonba déli 12 órakor, de a város előljárói mit sem tudtak érkezésünkről. A polgármester (egyszersmind hintógyáros) Andrews, táviratozott Londonba a kormánynak. Ez mit sem tett. A major (polgármester) ajánlá a tiszteket önköltségére egy vendéglőbe elhelyezni, de ezt nem fogadtuk el, mivel embereinkről gondoskodva nem volt; mire a város községe csakhamar elhatározá mindnyájunkat ingyen szállással és egy schillinggel (30 p.ftr.) naponta ellátni, ami élelmünkre szolgáljon, minek következtében délután 4 órakor elszállásoltatánk, én tizedmagammal a Freneh Street-be, Fisch-Kettle-Tavern-be. A harmincadnál jóformán meg sem nézték holminkat, mivel pedig megmondók hogy török dohányunk van, kérdék, hogy eladásra-e és sok-e? Nem, csupán önszámunkra kevés, az útról maradt magyaroktól. Ezért ha nem kereskedelmi cikk, nem veszünk semmit sem feleltek. A drágaság olyan, hogy schillingünkért egyebet nem kapunk, mint délben egy boeufsteaket, vagy rostédbeefeet burgonyával vízbe főtten héjastól, salátát olaj nélkül, kenyeret amennyi kell. A posztó-kelmék ellenben olcsók, de a dohány szörnyű rossz és drága.
Mészáros tbk. 14-én elbúcsúzott tőlünk végképp, elutazván Londonba.
Csütörtökön, 19-én 44 emberünk angol költségen Amerikába indult.
Katona Miklós aki velük ment, rettentő színekkel festé elhelyezésüket, minek következtében elhatároztuk megköszönni az angol kormánynak kegyét, melynél fogva, ily módon akar elszállítani s el sem fogadjuk. Sőt inkább készeknek nyilatkoztunk, itt éhen halni, mint sem hajón nyomor következtében utoljára mégis elpusztulni. Ez üzenettel ment be Londonba Katona és Speletich, aki szinte velünk akar nőstől, gyermekeivel Amerikába jutni, ha lehet.

Június 21-én, szombat.
Mult éjjel érkezett meg Katona Londonból azon hírrel, hogy átküldetésünkkel az itteni mayor van megbízva a belügyésztől; 10 személyre második, a többire harmadik helyet ígérnek. Nem vagyunk még elég önzők tízen ez ajánlatot társaink nagyobb része rovására elfogadni. Ma a mayor összehív bennünket, de előbb magunk között beszéltünk, kicserélendők nézeteinket. Eleve tudom, hogy oda megy ki a határozat: vagy mindnyájunkat lássanak el emberileg, nem mint eladó marhákat, vagy mindnyájan itt maradunk. Délután hivatta a mayor Katonát, harmad magával Kékessy és én kísértük oda. Arra igyekezett bírni: 1. Fogadjuk el az ingyen szállást ajánlott modorában.
2. Oszoljunk el, mert úgy ki-ki hamarabb kap munkát. 3. Folyamodjunk magunk a kormányhoz. Mind megtagadtuk, megköszönvén a város eddigi segélyezését is, kinyilatkoztatván, hogy: a magyar koldulni nem, de dolgozni tud, akar is, összeálltunk mindnyájan, közösen dolgozva. Ezt társainknak megvittük. Mindnyájan azt mondták: közösen dolgozunk, közösen osztozunk keresetünkben. Katona megbízatott egy ily tartalmú nyilatkozatot feltenni s a hírlapokban közhírré hozni; 25-étől pedig dologhoz fogunk, addig is szétnézve, hol lelhetnénk munkát. Ma először fürdöttem a tengerben.
Szerdán 25-én Katona és Kékessy a polgármesternél lévén - hova hívattak - értesültünk: miszerint jelentésére az angol kormány minden Amerikába szándékló számára fejenként 5 fonttal többet határozott s ennek következtében mind második helyet kaphatván, megyünk együtt.
Vasárnap, 29-én Londonból jöttek hozzánk Mészáros, Rónai Jácint, néhai győri püspök. Szentpéteri ötvös, Zaehnsdorf ötvös, londoni lakos, aki Mayerrel megvendégelt, mind az 53-munkat. Mayer maga rosszul lévén nem jöhetett. Ezek fél 8-kor este mind visszautaztak Londonba. Megmondák, hogy jövő hó 1-én legyünk készen az útra.
Július elsején jel adatott délután 2 órakor az összejövetel és elmenetelre; négy órakor Portsmonthba érve gőzösünk, átrakatott mindenünk, magunk is a "J. Dewonshire" nevű 3 árbocos vitorlásra, mindenkinek 1 1/2 st. adatik ajándékul, Howe hajóskapitányunknál letétetvén oly feltétel alatt, hogy csak New-Yorkban fizesse ki. Mindnyájan második osztályú utasok vagyunk. Főznek számunkra. Sok német és irlandi utazó van a hajó III. helyén. Különös vagyok, lesz-é e hosszú úton tengeri betegségem, ami eddig még nem volt a gőzösökön?

Július 2-án, szerda.
Angol gőzös-fregattot látni távcsövön, szelünk igen kedvező, oly sebességgel haladtunk, hogy a gőzöst este nemcsak elértük, de messze hátra is hagytuk.
Utasaink közül harmadikán egy német emberen himlő ütött ki. Törvény szerint a hajónak vissza kellene menni s a beteget partra tenni, de mindnyájunk írásbeli felszólítása következtében a kapitány hajónk farán egy ladikot akasztatott ki, melyben betegünket elhelyeztetvén, elmagányíttatott és senkinek hozzá menni, orvoson, ápolóján kívül, nem szabad.
Negyedikén szélcsend; a tegnap elhagyott gőzös elér s elhagy. Hajónkon levő amerikaiak függetlenségük 75-ik névnapját ünnepelték a fedélen ima s beszéd kíséretében, miből semmit sem értettünk.
Szombaton, 12-én, 12 óráig tartott meglehetős vihart állottunk ki; de semmi bajom sem volt.

Július 23-án, szerda.
Újból szélvészünk vala, 24 órát tartó. Egy matróz, aki vitorlát akarta az árbocon bevonni, megsikamlik a vitorlafán s a tengerbe hull. Hidegvérrel veszi kapitányunk a jelentést mitse akarván tétetni szabadítására; harmadik kormányosunk kötelet ölt derekára s utána ugrik. "Most kettő van veszve" nyilatkozik vérborzasztó hidegséggel s önzéssel egykedvű kapitányunk, de Mr. Moore az alkapitány néhány matrózzal szaporán levagdalja a mentő-ladik köteleit, nyolcad magával beugrik s mind a két embert szerencsésen megmentenie sikerül. Szerencséjükre szélcsend vala. Egészben véve sokat küzdünk ellenszelekkel, hideg napjaink vannak, kivált most, a 400 mértföldre terjedő new-foundlandi zátonyok felett négy napos ködünk volt, oly sűrű, hogy a hajó orráról faráig se láttunk, sőt az árbocok tetejét se szemlélhetni. Himlősünk meggyógyult. - Embereink közül tizenketten már a középtengeren éneklésben gyakorolták magukat s mivel Southamptomban megbuktak, New-Yorkban akarnak nemzeti dalokkal föllépni. Jobb sikert kívánok, de tartok tőle, hogy ott is fiaszkó lesz a vége.
(Folyt. köv.)

TÁRCA

Három világrészben.

Bíró Ede honvéd-őrnagy emigrációi naplója.
- 7. közlemény -

El a világba.
(Indulás Kiutahiából. - Hajóra szállás Gömleken. - Smyrna. - Búcsú Ázsiától. - Malta szigetén. - A gibráltári szorosban. - Angol földön. - Fogadtatásunk. - Tárgyalások Amerikába szállíttatásunk ügyében. - Londoni magyar vendégeink. - Indulás az Újvilágba. - A tengeri út kellemességei és keservei. - Almádi, az aladmirális. - Megérkezés New-Yorkba. - Az emigránsok küzdelme és nyomora. - Kossuth érkezése és ünnepeltetése.*)

*) Ez a fejezetcím, melynek tartalma második részét most közöljük, tévedésből maradt ki a multkori folytatás elejéről. Az érdekes naplóból ezentúl minden számban közlünk, hogy az elmulasztottat kipótoljuk. Szerk.

Focknerné és Almádi, mióta tengeren vagyunk csak két, illetve egy ízben hagyták el ágyukat, szélcsendben fedélzetre jőve; holott mi többen viharkor segíténk dolgozni a matrózoknak - vígan dalolgatva, ami a hajón levőknek nagyon tetszett. Almádit csúfságból Admirál-nak neveztük el. Meghallá valahogyan hajóskapitányunk e kifejezést egy hölgytől, mire a kapitány díszbe vágja magát s tisztjeivel, orvosával együtt tisztelegni megy az ál-admirálishoz, tolmácsot is vivén magával. Ez aztán felvilágosította őt tréfánk felől, de a jéghideg embernek úgy megtetszett ez az élcünk, hogy kollégájának minden nap ételt-italt küldött asztaláról, ami a magyar admirálist még inkább ágyhoz köté. Focknerné majd mit sem evett az egész úton híg tojáson kívül, amiért férje egyszer imígy fejezé ki magát: "enyém feleségem eszik annyit, mint madár, mégis vastag, kövér, mint ökör" New-Foundland közelében vetvén föl utóviharunk bennünket, több cethalat láttunk már néhány nap óta. Gyönyörű ezen vízi játéka amint orrukból szökőkút módjára lövelik fel a márványszínben tündöklő vizet; de még szebb csendes éjjel a tenger foszforeszkáló csillogása, kivált a hajó oldalai mellett és faránál, a mentőkötél vonalában.
Tegnap, aug. 1-én este tudatá velünk dr. Howe, hogy holnap New-Yorkba érünk, amit az is igazol, hogy ma védhajós (pilot) jött elénk csolnakban, s csakugyan meg is érkeztünk szombati napon. Felséges szépen fekszik ez a város, bármely oldalról közelítsék meg, mint mondák; mi csakugyan igen szépnek találtuk, de ma hajónkról nem volt szabad távoznunk, holnap pedig, mint halljuk, mit sem lehet tenni, mert vasárnap, s azt itt is úgy megünneplik, mint Angolhonban: se zene, se vigalom, se munka, se kereskedés, csak templomok látogatása és mély csend, még a színházak is zárvák.

New-York, aug. 4-én, hétfő.
Kifizetvén Howe kapitány számunkra Southamptonban átvett pénzünket, elbúcsúztunk a hajótól, lakást keresni menvén a városba. Rendkívül megleptek mindnyájunkat a városban szanaszét járó lóvonatú kocsik. Mily nehéz boldogulni ha beszélni nem tud az ember, újból tapasztaltam itt, de végre szállást csak leltem. Annyi ezer a mindenünnen ideérkezők száma naponta, hogy észre sem veszik ha 5-600 ember jön a városba. Azért velünk sem törődött senki. Munkát keresni jártunk Kékessyvel napról-napra; szivarcsinálást kisérlünk meg, s mivel olcsóbb az élet és lakás, átköltöztünk ma 14-én, Williamsburgba.

Williamsburg, szept. 29-én, hétfő.
Mohor, hajó-útitársunk, látogatott ma meg Newarkból Kékessy nevenapjára jövén, maga is Miska lévén. Jól van dolga, jó keresete; szerencsés mesterember, szíjgyártó volt otthon. Itt az európai kézműves legjobban boldogul. Ajánlá, hogy megtanít mesterségére s 4-5 hét alatt annyira vihetem, hogy 3-4 dollárt kereshetek hetenként. Ő már 15 dollárt gyűjtve, félre is tett, mialatt én majd minden pénzemből kifogytam. Kékessyvel együtt, mert gazdánk még úgyszólva semmire sem tanított, sőt csak rajtunk élődött.

Ugyanott, okt. 14-én, kedd.
Newarkba költözködtem ma, Mohorhoz, szíjgyártóságot tanulni tőle, Kékessy pedig New-Yorkba ment vissza. Tegnap nevemnapja volt. Szomorúbb sorsom, mióta világon vagyok, nem vala. Két év előtt Európában, tavaly Ázsiában, az idén Amerikában töltöm e napot. Eddig otthon, mint katonának, s török földön a szultán nagylelkűségéből mindig meg volt legalább mindennapi kenyerem, de most? Napról-napra nem tudom, mit, sőt vajon teszek-e valamit számba! Míg csekély megmaradt pénzem tart, csak lesz valami, de hát azután? Hát még ha kevés magammal hozott ruhám elhagy, miből ruházkodjam? Mindenesetre legjobb lesz mesterséget tanulni; bár még késő ne lenne, amitől félek, mert munkához nem vagyok szokva.

Newark, nov. 14-én, péntek.
Ma hallottuk, hogy a "Mississippi" hadihajó, Kiutahián hagyott társaimmal tegnap New-Yorkba érkezett, s a Irvinghouse cz. vendéglőben szállásoltattak el, a város vendégeiként fogadván őket. Elhatároztuk Mohorral meglátogatni honfitársainkat, azért gőzkocsira ültünk (először életemben) s 3/4 óra alatt Jersey-City-be értünk, honnan a Ferryn (gőzkompon) átjöttünk a Newarktól 9 mfdnyire eső New-Yorkba, hol viszontláthattuk bajtársainkat, kiket másnap ünnepélyesen fogadtak a városházán.

New-York, nov. 30-án, vasárnap.
Fráter, Waigl, Grechenek, Németh, László, s mint hallom: Török és Ihász is, magyar ruhát csináltattak maguknak, hogy legyen miben megjelenniük, ha Kossuth jön, kit naponta várnak.

Ugyanott, dec. 5-én, péntek.
Éjjel 2 órakor érkezett meg Kossuth, s kérdeztetvén mikor óhajtja díszes fogadtatását, holnap, vagy hétfőn, a holnapi napot választá.
Ma, szombaton, 6-án, zsúfolva voltak New-York utcái, melyeken ágyúdörgéssel, sok katonaság kiállásával fogadtatott Kossuth. Az egyenruhás magyarok lóháton hintója mellett. Az amerikaiak szokott kiabálásukkal üdvözölték nagy lelkesen. Én a városháza kertjéből néztem eleinte az egész bohóságot, s aztán hazamentem, még vagy két óráig hallván a nagy zajt.
Csütörtökön, 11-én, meghíván Kossuthot a városi hatóság egy nagy ebédre, 16 jegyet osztottak ki azoknak, kiket ő akar meghívni. Nem tudom hogyan, én is kaptam egyet, azon üzenettel, hogy ebéd előtt mennék fel hozzá az Irvinghouse-ba, mert látni akar. Megtettem, de majd elkacagtam magamat odaértemkor, kardosan, egyenruhában látva két magyart, ajtónálló (porter) szerepet adva. Kossuth szívesen fogadott, megkérdezte, mint vagyok, s hogy érkeztem ide. Pénzt kínált, de nem fogadtam el, csak az ebédre való meghívást, kandi lévén látni, mint foly le az nagyobbszerűleg itten. Részt is vettem másnap a nagy ebéden, melyen kb. 200 ember volt az asztalnál.

New-York, dec. 23-án, kedd.
Ma reggel elutazott Kossuth Philadelphiába, én pedig vissza Newarkba, hol ujból a szíjgyártóságot fogom folytatni. Nehezen esik a görnyedt ülés derekamnak; félek soha sem lesz belőlem gyors munkás és keveset keresek.

Küzdelmes évek
(Korcsmárosság. - Kossuth elutazása. - Betegségem. - Hajólegénykedés. - A naplóíró mint: trafikos, nevelő, házaló, napidíjas, újságexpeditor, korcsmáros, képfaragó, szobafestő és mérnöksegéd.)

1852.

Newark, jan. 26-án, szombat.
A mult hónapban korcsmáros lettem. Soha sem gondoltam volna ily keresetre odahaza. Két társam: Török és Fráter. Én a pénzkezelő és számvevő vagyok betegségem miatt; májam, lépem igen bánt, e mellett egy hét óta még nyomorgörcs is.
Július 14-én, szerdán végképpen elutazott Kossuth Angolhonba az Africa gőzösön, idegen név alatt.
Nov. 14-én le kellett feküdnöm; 10 piócát és mustár-tésztát tett testemre az orvos. Egy hét mulva felkeltem ágyamból. Eddig pirulát, teát és kenőcsöt használtam, mától az első és utolsó elmarad és semmi puffasztót nem szabad enni. - Karácsony estéjét Szpaczek emigráns-orvos házában töltöttem.

1853.

Newark, febr. 4-én, péntek.
Vége korcsmárosságomnak. Két jó társam azt állítja, hogy 3 ember nem élhet meg a jövedelemből - pedig a számolást én vezettem! Ma Török azt mondá, hogy jövő hó 1-én osztozni s megválni kívánnak, ha megegyezünk, ha nem, eladjuk a korcsmát.
Zsulavszky Philadelphiában Zágoni biztatására lovardát akarván fölállítani, megkért, utaznék oda, megtekintve mindent s tudósítva őt a dolog mibenlétéről, mivel engem alkalmazni szándékozik az intézetben.
Február 24-én megosztoztunk. Kifizettek 120 dollárral s még 70 követelni valóm lenne. elutaztam Philadelphiába gőzkocsin Jersey-City-ből. Hanem a lovarda felállításáról szó sem lehetvén, visszatértem harmadnapra, de csak Newarkba, Mohor barátomhoz, megírva Zsulavszkynak, mint áll az előbbi ügy.

Jersey-City, ápr. 4-én, hétfő.
Semmi keresetmód se mutatkozván, hajóslegénynek mentem a "Morris Canal"-ra; első utam Pensylvániába lesz Newark, Blumfield, Paterson, Littlefals, Powertown, Danneville landing, Dower, Frecksville, Broadway landing. Az ami összesen 96 földrajzi, vagyis 384 angol mfd, mivel egy földrajzi mfd négy angol mértföldet foglal magában. Onnan vissza kellett mennem 30 mértföldnyire Eastonba, (Stagen onnan a Central Rail-Roadon (központi vaspályán) Newarkba vissza, gyógyítani magamat.
Június 3-án újból hajón vagyok. Ércet viszünk Waterloo landingba. Itt este iszonyú bömbölést hallék, bikának tartám, de bull frak (ökörbéka) volt; éjjel is sok madárt véltem fütyölni hallani, ez is kis békafaj. Nagy szélvész volt, egy ló a félmértföld széles tavon átvezető gátról vízbe hullott s alig lehetet megmenteni. Vas ércünket leraktuk 30-án Coopers fournace-ban.
Július 1-én indulunk. Gazdám lova a Delaware folyóba esik. Negyedikén Mauch Chounkba értünk. Többfelé ágazván a kanális, többféle úton jártam Mauch Chounk felé és vissza Jersey-Cityig. Többi között egyszer rosszul jártam a visszautazáskor és pedig aug. 17-én: a lovat kelle egy kanálison lévő hídon keresztül vezetnem, de a kormányos rosszul kormányozván, egy 3 öszvéres hajóval összeakad, ez kötelünket felfogja, hajónkat visszahúzza, engem a kötél nyakon fog s lovastól egy 4 öl magas hídról 3 öl mélységű vízbe vet hátra, fővel előre, a ló utánam. Megmentettem a lovat, magamat, sipkámat, de keresztül áztam, minek következtében ismét hideg lelt. Egyáltalán keserves kínokat állottam ki a hajózásnál, miért néha másodmagammal 45 tonna kőszenet kelle felfelé a vizen rudakkal tolnunk, máskor egész nap sárvízben vagy rémítő porban, hőségben gyalog a lóval versenyt menni, mint hajtó. Szeptember 5-én egy hídon keresztül betör lábam alatt egy korhadt darab deszka, hogy alig tudtam kihúzni, már a gőzkocsi is nyakamon volt és kevésbe került, hogy össze nem darabolt.
Látva, hogy ezt a munkát kiállanom lehetetlen, Mohor egy általa megvett szivarboltba helyez el mint eladót, míg ő mesterségével keresi kenyerét. A szivarboltot szept. 7-én kimosattam és felnyitám. Így ért ez év vége. Csöndesen élem napjaimat s nem sokat, de legalább annyit keresek, hogy megélhetek belőle.

1854.

Newark, márc. 1-én, szerda.
Megvivén boltom havibérét, a háztulajdonos kijelenté, hogy jövő elsejétől el kell hagynom a boltot, mivel építtetni fog. Rettentő csapás reám, mert már most boltot jó helyen kapni reményem se lehet, mivel április 1-én (mint nálunk újévkor) van az általános költözködési idő - s ezzel 6 hét előtt lett volna ideje utána járni.
A házigazda 16-án öt dollárral kínált meg, ha 20-án költözködöm ki; s a bútort ide ajándékozni, holmimnak elsőig helyet, magamnak egy szobát hálásul is igérte. Nem marad egyéb hátra, mint elfogadni az ajánlatot, másképp egy fillérem sem lesz. Egy Raffelsberger van New-Yorkban, kinek egy testvére nőmnek egy rokonát tartja nőül, ez keresett, de nem lelt s magához hívott, közleni valója lévén. Szpaczek orvos barátomnak is megírtam keserves állapotomat, s azt felelé: "Jöjj hozzám lakni rövid időre míg helyet lelünk számodra, ami hiszem rövid időn meg lesz."
Beszéltünk Mohorral állásomról s azt javasolja, menjek Szpaczekhez, ő átvesz mindent s lakomba költözködik.
Átköltöztem húsvétra Szpaczekhez. Fiát ha németül olvasni, írni tanítom, kosztot ád, de szállást nem lehet, magáé is szűk. Raffelsberger testvére ápr. 29-én ide érkezett. Ezek előlegeznek hetenként annyit, amennyi házbérre és mosásra szükséges, míg vagy én, vagy enyéim visszatérítik.

Május 28-án, vasárnap.
Péntek óta házaló lettem, egy képet árulgatok, kőnyomat. Minden eladott példányért 2 sillinget kapok. Raffelsbergernél írással kerestem néhány dollárt, jövendő lerovására előlegezésének. Ezentúl ettől se kaphatok semmi előlegezést. Mint fogok megélni?

Június 3-án, szombat.
Nehogy magam magamnak, vagy mások szemrehányást tehessenek, hogy nem akartam volna dolgozni csak akartam légyen, de nem volt szándékom hozzá, közhírré tetem a Staats-Zeitung s a Criminal-Zeitungban, hogy ajánlkozom:
a) tanítónak, írás, olvasás, számolás, mythologia, geografia, természettan, történet, latin és más nyelvek tanítására. b) patikába, értvén receptet olvasni, készíteni az orvosságot, neveit, mértékeket, c) irodába, német, olasz, francia, spanyol, angol helyekre, d) másolónak vagy leírónak, e) vívásra karddal és szuronnyal, vagy úszómesternek, f) kereskedőnek boltba, g) pincérnek, h) inasnak, helyben, vagy vidéken, i) betegápolónak, k) kertésznél segédnek, l) a vasút munkánál felügyelőnek, s végül m) városi gőzös vaspályához konductornak, amire mehettem is volna, ha 50 dollár kaucióm lett volna.
Később bajtársam veje Höffling, kivel ma egy hete ismerkedtem meg, üzené, ma, júl. 16-án, hogy jönnék hozzája Bushwickba, maradjak nála lakáson, míg akad foglalatosságom, mit rövid időn számomra szerezni kilátása van. Höffling ma 24-én pénzt beszedni jövén a városba szekérrel, lakásom elé állott s kivitt magához.

Aug. 16-án, szerda.
Foglalatosságot szerzett Höffling egy német lapnál, a "New--Yorker Illustrierte-Zeitunk"-nál; Hallberger Károly stuttgarti könyvkereskedő fia adja ki. Ennél leszek.
Okt. 9-én az Iphigenie 80 ágyús francia fregatton voltam a Höffling családdal, ott ebédelénk; 4 darab 80 fontos van az ágyúk között. Öt altiszt volt vendég-gazda.
Okt. 16-án vége lett expedítorságomnak. Kiestem a keresetből, tulajdonosa megbukott s a lap megszűnt.

1855.

Márc. 27-én tudtunkra adá Höffling mind hármunknak, kik nála lakunk, hogy jövő hó elsejétől tetemes költségei miatt nem adhat szállást. Mit kezdek most? Mondá Höffling, hogy elsején korcsmát nyit New-Yorkban nekem s Mayerhofernek. Elfogadtam, köszönöm ha keresetem után s nem kegyelemből kell élnem.
Április elsején meg volt a korcsma, rendbe kell hozni. 2-án elköltözködtem Bushwickből New-Yorkba a Grand-Street Essex Market Nro 4-be, hol korcsmánk van; Mayerhofernél hálunk s itt nappal leszünk.
Kedves társam Mayerhofer (három hét mulva szintén, mint Fráter nyereségvágyból) tudván fillértelenségemet, elsőtől fogva felmondotta a cimboraságot s megint szabad légben lakhatom, mint a madár.
Mayerhofer egy havi terhes munka után érdemelt béremet se fizetvén ki, ezen Höffling és Walter sörfőző úgy megbosszankodtak, hogy az első tüstént elvitt tulajdon házához Bushwickba, ő Walter és Kölbl fogadtak lakást számomra, ugyanazon házban, amelyben Kölbl lakik, s kosztom és mosásomat is megfizeti a 3 jó ember, amíg foglalatosságot lelnék. Lakásom: Williamsburg, Graham Avenue 15; szobám 4 lépés széles, 6 lépés hosszú.
Nov. 13. kedd. Herzognál, Dietznél minden reménynek vége. Az előbbi egy munkását állítá a csakugyan megürült helyre, az utóbbi azon ürügy alatt, hogy "nem nekem való foglalkozás", a házfelügyelői, amit igért, nem ád helyet.

1856.

Bizonyos Montz nevű képfaragóhoz jutottam márc. 15-én, mint pallérozó, keresetem kevés, de legalább valami.
Montz ápr. 21-én Hacke Ferenc hasonfoglalkozásúhoz juttatott, kinél többet szerzek, ez tanítgat is mesterségére, mely jó lenne, csak igen lassú munkás vagyok.
Május 26-án Posch Károly szekér és házfestőhöz jutottam; keresek hetenként 2 1/2 dollárt, amiért étellel és lakással lát el.
Július 24-én Newarkból New-Yorkon és Jersey-Cityn át Williamsburgba mentem, 13 mfd.
Szept. 2-án újból Hackénél vagyok, semmi munka sem lévén Pochnál.
Nov. 3-án a tengerpart-szélen és New-York városi felmérésnél kaptam állomást Wist Károly gyógyszerész közbenjárásával s naponta 1 dollár 25 cent fizetéssel, még ily jó állásom nem volt Amerikában. Megköszöntem Walter és Höfflingnek eddigi segélyüket. New-Yorkba költözve, ma kezdék munkálkodni.
Csudálom, hogy június 28-án ő felségéhez az itteni washingtoni követ, lovag Hütsemann úr által beküldött amnestia-érti folyamodásomra még eddig válasz nem érkezett.

Dec. 25-én, csütörtök.
Ma este bejöttömkor Harlemből (ami 5 mfd New-Yorktól) mindjárt kimentem Bushwickbe, ott töltendő a karácsonyt.
Az újévet Walter és Höfflingnél töltöttem, de holnap újból visszamegyek. Lassan foly munkánk nemsokára mint sejdítem vége is lesz, mert a nagy hideg miatt nem dolgozhatunk.
Walter legidősebb fia József, aki újév napján még víg egészséges volt, ma jan. 5-én eltemettetett; kihívtak a gyászesetre, mint a család barátját.
Jan. 7-én Spuyten-Duyville-ben dolgozunk.
Rettentő zivatar és hófuvás miatt nem dolgozhatunk holnap 19-én.
Tegnap, 20-án éjfélig tartott a rettentő idő. Ma a Corvin gőzösre vittünk mérő-szerszámokat.
Jan. 24-én rendelet jött Washingtonból s vége a télire minden dolognak. Spuyten-Duyville-ben nekem lábam elfagyott, Heppnernek a keze köszvénytől haszonvehetetlen, egyik fülére nem hall, harmadik társam úgy meghűlt, hogy vért köp, nekem kezem-lábamban a rheuma.
Febr. 5-én kimentem lakni újból Williamsburgba, hol olcsóbban, vagy barátaim közt élhetek: tegnap megkapván fizetésünket, ma ott hagyám New-Yorkot.
Febr. 18-án le kellett feküdnöm, nem járhatván fagyos lábam és köszvényem miatt. Orvost hivattam, aki ópiumot rendelt, aminek két óráig tartó gyomorgörcs volt eredménye. Tizednapra felkeltem ágyamból: meg vagyok gyógyulva, Heppner szintén; de szegény harmadik társunk Mentz oda van, soha meg nem gyógyul nyavalyájából.
Höffling legkisebb fiú-gyermeke Alfréd március 8-án skarlátban meghalt; az anyjától kapta s ma 10-én eltemettük. Egy idő óta ismét Hackenál dolgozom, de más munkát, tépést.
Április 1-én újból folyamodtam ő Felségéhez hazatérhetés végett a new-yorki konzulátus által. Mellem fáj, rheumatikus baj. Tengeri fürdés jó, de ott kell használni.
Június 13-án Hülsemann követ úrnak írtam, adná tudtomra: mily föltétel alatt mehetnék haza s 21-én a követ úr azt felelé e hó 19-én írt soraiban: "csak ha haditörvényszék elé állani kijelentem." E hó 11-én már ki is jelentettem ebbeli szándékomat a 3-ik hadsereg kormányának levélben Pestre.
Írtam szept. 18-án Washingtonba útlevélért, de nyilatkozatomat, hogy haditörvényszék elé akarok állani, kívánja a követ úr, beküldém; okt. 1-én azt a választ véve, miszerint előírt úton mehetek csak és pedig egyenest Olmützbe, hova passzusom szóland. Isten neki, oda is elmegyek, bár azért szerettem volna inkább Szebenben, Erdélyben ítélet alá esni, hogy legalább még egyszer megláthassam nőmet, gyermekeimet; de ha nem lehet legyen Isten akarata, úgy is indulok. Soha többé, ha még oly nagy birtokot adának is itten, Amerika engem nem lát!
(Folyt. köv.)

TÁRCA

Bíró Ede honvéd-őrnagy emigrációi naplója.
- 8. közlemény. -

Búcsú az Újvilágtól.
(Vitorláshajónk küzdelme. - Unaloműző tréfák. - Viharunk. - Anglia partja. - Helgoland szigetén. - Hamburg. - Altona. - Lipcse. - A lipcsei rendőrség. - Drezda. - Osztrák földön. - Prága. - Olmütz.)

Okt. 18-án vasárnap 11 perccel 9 óra előtt indultam New-Yorkból Európába, a "Humboldt" 3 árbocos hajón. Tulajdonosa a hamburgi tengeri kereskedő - Slomann akinek 23 hajója jár a tengeren, hajóskapitánya Paulsen. Út és eleségért fizettem Hamburgig 70 frt-ot. Ellenszelünk volt naplementig. a kikötőből gőzös vontatott a tengerig.
Okt. 19, hétfő. Jó szél alatt 8 tengeri, azaz 1 3/5 földrajzi mértföldet tettünk. Este 7 órakor kis esőnk vala.
Okt. 23-án, péntek. Szeles zivataros idő. Reggelizéskor a hajó úgy hánykódott, hogy a kávé leforrázott.
Okt. 27-én 3 hajót láttunk a láthatáron amint New-York felé vitorláznak.
Úti unalmunkat töltendők tréfás elbeszélések folytak. Néhányat följegyeztem:
1. Egyik azt mondá: Poroszhonban néhány év előtt oly hideg vala, hogy 35 vadlúd egy tó jegére lábánál fogva oda fagyott s így elfogatott. - Szép hazugság!
2. Camp-Angeloban, állítja egy másik, egy öszvér kettőt fiadzott. Ilyesmi csak Californiában történhet, s nagyot nevettünk, mert öszvér mint meddő, magtalan.
3. Erősen bizonyítja regélő, s kész oda érkeztünkkor meg is ösmertetni, a jeles rendkívüli egyénnel, ki csizmadiainas, fiú, még is gyermeket szült.
4. Egy papnak igen kedves kutyája lévén elhiteté vele egy kópé, hogy ezt az okos állatot jó fizetésért megtanítja beszélni. - Az egész abban állott, hogy a kutyatanító befogva a kutya orrát s egy párszor sebesen megeresztvén s ismét sebesen befogva a kutya orrát, valami "mama" forma hangot hallatott. A pap megörvendve és hivén a sikerben, jó előleget fizetet a tanítónak, mire ez - ebestől együtt - tovább állott.
5. Egy inas elvitte asszonya ölebét sétálni, s úgy meghurcolá, hogy a kis kutyáról folyt le az izzadtság.
6. Egy porosz lovas verebet fogott s kezében tartva vivé hazafelé az utcán; tisztje meglátva, kérdé: mit csinál a madárral? A lovas mondá sültnek szeretné, de nincs pénze vajra. A tiszt öt garast ad neki vajra, azonban a lovas verebet csakhamar elbocsájtá s egy korcsmának indul az öt garast megivandó, a tiszt azonban megpillantá, hogy madarát elröpíté, visszafordítja a lovast mondván: Hej fickó, ha sültnek valód nincs, vaj se kell, s vissza adatá az 5 garast.
7. Egy velünk utazó elmeséli, hogy mikor New-Yorkba érkezett, egy fogadóba szállva pajtását várta, ki az alatt lakást kereset mindkettőjük számára, egy óra mulva megérkezvén a bohó új emberektől egy órai megnyugvásért egy széken, a vendéglős 3 dollárt sarcolt tőlük s a bolondok megfizették. - Így kopasztják a jövevényeket.
8. Ehhez hasonló, hogy szintén egy jövevénnyel New-Yorkban a Shakespeare szállodában egy ebédért, mely állott büdös húsból zöldséggel 1 dollárt fizettettek.
9. Egy porosz deák megharagudván tanítójára, 5000 lépésnyiről (tehát 1/2 mértföld) kővel bedobálta annak ablakait - szabad kezéből.
10. Egy pór a városba indult, de félútról hazatért targoncájáért, hogy üres kézzel ne menjen a városba.
Nov. 1-én nagy szél, meglehetős vihar. Másodikán estefelé szélcsend áll be, mely 4 napig tart. - A hajó orránál egy bedugaszolt karafinát bocsátánk a tengerbe reggel jókor s még este is hajónk oldalánál volt.
Nov. 8-án reggel 10 órakor utunk 22-ik napján láttuk az első Angolhonhoz tartozó világító tornyot.
Nov. 11-én Ediston világító remekmű sziklán, a hullámok néha tetejéig fölhatnak. Ez a torony háromszor épült újból, az elsőt a hullámok széttépték, a másodiknak az építő mestere nagy viharban látni akarta, mint dacol műve a fergeteggel, de életével fizette meg vakmerőségét, mert a tornyot a vihar hullámai szétrombolák. Ez a mostani már 90 éve hogy fönnáll. Számos kalauzhajók jönnek-mennek már erre. Erősen viharnak indult időnk. Vitorláink mind háromszorosan vannak bekötözve. Rémítőleg dúlnak a hullámok, úgy hányják hajónkat, mintha csak egy dióhéj volna. Egész éjjelt a födélzeten töltém a nagy rémületes vihart, melyet ily mérvben képzelni sem tudtam, látandó. Végre, hogy le ne verjenek a hullámok, a közép árbochoz kötözém magamat de, marinárom (tengeri köpeny) dacára egy száraz szál se volt rajtam, midőn virradni kezdett. Volt bámulás napfeljöttekor, ott talála magunkat, honnan 8 nap előtt indultunk. Egyetlen éjjel 1536 tengeri mértföldnyi távolságra vert vissza a vihar, de nem történt semmi bajunk. Még rosszul sem éreztem magamat, de kimondhatatlanul megéheztem. Egyszerre reggeli 9 óra tájt megfordult a szél; oly váratlanul, hogy ha több vitorláink levének, már szabadok, árbocainknak el kell vala törniük - így, midőn már jól útban valánk, a kapitány annyi vásznat aggatott föl, amennyit az árbocok nagy veszély nélkül elbírtak. Hajónk mint a pusztai szilaj mén úgy száguldott, oldalt feküdt s csak úgy hasogatta a tengert, úgy hogy 8 napot tett utunk nagy részét egy pár nap alatt ismét megtevők.
Kedvező szelünk eredt már 16-ika reggelén s másnap a Calais és a Dover közötti szorost Angolhon és Franciaország között szerencsésen áteveztük és az Északi, vagyis Német tengerbe érkezvén, ez az ötödik és utolsó tenger, melyen utazom!
Nov. 20-án Helgolánd szigethez értünk. Ez angol birtok. Itt volt tartaléka a krimi hadjáratra toborzott német seregnek, mellyel az angolok rútul bántak. Pilótot (kalauzt) vettünk fel hajónkra. Ezek a kalauzok mindjárt hajóra kelttökkor átveszik a hajó vezényletét a kapitányoktól, s minden mozdulatnak az ő parancsuk szerint kell történni, mert ők felelősök a hajóért.
Nov. 21-én Holburg, Dánországhoz tartozó schleswigholsteini város alá érve, a sűrű sötét köd miatt nem lévén tanácsos tovább menni, horgonyt vetettünk. Ez már az Elbe folyam torkolatában van.
Reggel nyolcan hajónkról leszállottak, mivel mint mondják, még 5 nap megtarthat, míg hajónk Hamburgba ér, túlterhelve lévén az Elbében nem haladhat és 3 lábnyi terhet le kell raknia, s így magát gőzös által bevontatni Hamburgba. A leszállott 8 ember a hajó dereglyéjével Holburgba vitette magát. Délután ismét 9-en, kik között én is, egy ladikot béreltünk, mellyel Glücksstadtba vitettük magunkat poggyászostól; itt a reggel leszállott 8 útitárssal találkozánk.
Glücksstadtban vaspályára szállva esti 9 órakor Hamburgba értünk; hol többedmagammal Kölbl barátom utasítása nyomán "A fehér hatyúhoz" címzett vendéglőbe szálltunk.
Mint közönségesen, ha tengerről partra szállok, most is kilelt a hideg 23-án. Nem kisértem meg gyönge tollal Hamburg leírását. Ezt már annyi száz gyakorlott toll megtette előttem, s e részben nem kontárkodom, mivel jobbnál jobb munkák léteznek ezt illetőleg, csakis annyit jegyzek meg, hogy azon a helyen, (Jungfernsteeg) hol a város nagyban leégett, most nem szép házak, de paloták állanak, hogy kövezete asphalt és porondból áll, melyen legnagyobb eső után is fehér selyem cipőben járhatni, s hogy bárkit kérdezünk az utcán a legnagyobb nyájassággal és készséggel nemcsak útba igazít, de gyakran még hölgyek is - a keresett hely legközelebbi szögletéhez el is kísérik az embert, onnan mondva meg merre tartson, s hol leli föl keresett célját. E világkereskedelmi városban 9 napig mulattam, amíg hidegemtől megszabadultam. Étel, ital, szállás, mosás fejében ez idő alatt 12 frt 30 krt fizettem.
Glücksstadtból Altonaig - (Hamburgnak mintegy elővárosa, de Dániáé) a gőzkocsiért fizettem 6 frt-ot.
Útlevelem láttamozása végett dec. 1-én az osztrák követnél jártam. Titoknoka mentől előbbi ellátást igért és szíveskedett önmaga szállására hozni, a díj 2 frt. pp. - Tegnap este számadásomat kifizetvén, reggel droskát hozattam, s poggyászostól a lipcsei vaspályára szállíttattam magamat. Útibér Lipcséig poggyászostól 13 frt 21 kr. Lipcsében újból kilelt a hideg. Meglátogattam az egyetemet, képcsarnokot, nyilvános piacokat, az Elbe hídját, a nagy csatamezőt.
Reichhammer fogadójában A fehér hattyú-nál valék szállva. Itt Lipcsén van az egész európai titkos policiának középpontja. Engem is felhívattak, de nem mentem, megüzenve, hogy beteg vagyok, s útlevelem rendén s beküldve. Erre egy rendőrbiztos droskán jött hozzám s igen illedelmesen fölkért csak egy pillanatra mennék föl az igazgató úr irodájába egy pár szóra, vissza is droska fogna hozni, mivel beteges vagyok, semmi költségem sem lesz. Fölmentem, s míg a rendőrfőnök vélem beszélgetett, ledaguerotypoztak, amit én észrevéve, néhány képet készakarva elronték nyugtalanságom által, végre megmondám mosolyogva: "No már most nyugton ülök a művésznek, hogy arcképemet jól levehesse" Úgy láttam kissé megzavarta őket nyilatkozatom; azalatt vagy 4 nagy jegyzőkönyvbe ki tudja mit írtak be, s útlevelemet kézbesítvén elbocsátának egyedül lakásomra, tudtul adva, hogy annyi ideig tartózkodhatom itt, ameddig jobban nem leszek, vagy magamnak tetszik, de én csak az éjt töltém még itt, s 2-án Drezdára mentem a vasúton, ára 4 frt 18 kr, s az éjt a Trompeten Schlöschen vendéglőjében töltém. Drezdát délután megtekintgetém, a képcsarnokot, királyi palotát stb.
Dec. 3-án Bodenbach osztrák határszélen, útleveleinket, poggyászainkat vizsgálták meg, útibér 2 frt 18 pp. Egy pár óra mulva indultunk s beértünk Prágába, útibér 2 frt 55 pp. Még mind hideglelős lévén, néhány nap itt mulattam, megnézve a híres Moldván átvivő hidat, a Hradsint, Mátyás király lakát, a főtemplomot stb.
Prágán meglátszik, hogy a cseh aristocratia ott honolt, egy palota a másikat éri, sok régiség- és nevezetességgel bővelkedik. Egyike a legszebb városoknak. "A 3 pulyká"-nál voltam szállva.
Hatodikán Olmützbe utaztam vaspályán, 6 frt 48 pp. Késő este érve oda "Am Spitz" korcsmába közel a vaspályához szállottam bé.
(Vége következik.)

TÁRCA

Három világrészben.

Bíró Ede honvéd-őrnagy emigrációi naplója.
- 9. közlemény. -

Olmützi fogságom.
- Az első jelentkezés. - Vizsgálati fogságban. - Fogolytársaim. - Négyszeri kihallgatáson. - Mi volt a bűnöm. - Hauslab tbk. kétféle viddini proklamációja. - Elítélnek kötélre! - A szabadulás órája 1859. aug. 28-án. - Indulás Bécsbe. - Viszontlátom hazámat 10 évi bujdosás mulva!

Másnap útlevelem utasítása szerint legelőbb is a hadbíróhoz mentem, jelentve nála megérkezésemet Langer kapitányi ranggal. Cseh becsületes ember. Onnan a térparancsnoksághoz mentem, alezredes Lainer von Flachberg, kapitány Broniewski lengyel, innen a policiához, hol biztos Weber beírta nevem. Langer hadbíró jöttömről már értesülve volt, mondá, még többeket is várnak, én az első vagyok. Szabad lábon igért hagyni keresetem alatt.
Szobát béreltem magamnak 9-én; s jövő szombatra határoztatott első kihallgatásom.
Dec. 12-én volt az első kihallgatás, egész törvényszék előtt, egy őrnagy elnöklete alatt.
Főporkoláb Jäger ma 15-én értem jöve, a második vallatásra vivén magával.
18-án báró Sussan altábornagy, aki eddig Magyarhonban volt neje halála miatti szórakozás okáért magához rendelt, mondván, hogy vizsgálatom idején szabadlábon hagy. Ha megszabadulok s Erdélybe érek őrizkedjem politikai összeköttetésekbe (melyek ott még igen kormányellenesek) bocsátkozni, úgy is minden lépteket megtudják jó előre, s ne döntsem magamat új szerencsétlenségbe. Ezzel eleresztett.
Főporkoláb Jäger azon paranccsal jött hozzám 20-án midőn éppen szenderegtem ebéd után, hogy Bécsből érkezett rendelet folytán, porkolábfogságban kell lennem perem lefolytáig. Tüstént követnem kellett, s bezártak. Egy szobába tettek - a kazamatákban - Harbich Ferenc szekerész hadnaggyal és Nagy Sándorral, aki szintén az vala. Naponta kapok 30 kr. élelem pénzt, amiből mindennel tartozom ellátni magamat, még tüzelő fával is.

1858.

Nagy és Harbich egy évi fogságra ítéltetve ma jan. 13-án tőlem elválasztattak. Helyükbe szekerész százados Jonásch Wenczel és volt főhadnagy Leibl József jöttek, az első 5, utóbbi 6 hónapi porkoláb-fogságra.
Jan. 17-én volt a harmadik vallatás. Megkerestem a törzsigazgató főorvost, tekintene meg, s beteges létemre eszközölne engedélyt számomra fürdésre és szabadbani sétára; minek következtében a becsületes, emberséges zsidó törzsorvos kivitte, hogy hetenként kétszer egy-egy órát a vár falain kívül sétálhassak, s ugyanannyiszor fürödni mehessek.
Raffelsperger Ferencz miatt jött tudósítás Bécsből 30-án, melyet a hadbírónál olvastam.
Febr. 1-én Kiss Antal, Kiss Ernő altábornagy rokona, néhai magyar testőr 4 évi várfogságra ítéltetvén, büntetése kiállására ide érkezett.
Márc. 6-án új főporkoláb érkezett ide, Jäger nyugalmaztatván, neve Rossvitulski. Tizenegyedikén Ott nevű százados lopásért 6 évi börtönre ide hozatott.
Márc. 18-án az első pacsirta hangot hallám sétálás közben, jótékony mégis fájdalmas érzés lepett meg, leszek-e én is és mikor szabad, mint e kis madár! Fogolynak mi drága kincs a szabadság!
Térparancsnok Laimer, százados Broniewski és hadbíró Langer 24-én vizsgálatot tartottak a rabok és foglyok fölött. Április 18-án Raffelsperger Bécsből a gőzkocsival küld egy nyalábot Langer hadbíró címe alatt, benne 4 ing, 3 gatya, 3 zsebkendő, 1 selyem schal, 3 pár harisnya, 2 mellény. Ezeket nőm 12 arany kíséretében küldé föl nékie Bécsbe 2 év előtt, hogy nekem Amerikába küldje, de sem a pénzt, sem a levelet, sem a nyalábot soha sem láttam. E miatt írattam a hadbíró által, s írtam magam is nékie Bécsbe, de a pénzt most sem küldé el.
Május 20-án írtam a hadbírónak ügyem bevégeztét sürgetve, s válaszúl kaptam, hogy ma érkezett meg az utolsó várt tudósítás, mely szerint keresetem 10-14 nap alatt be leend végezve. Megtudtam, hogy azért húzták-vonták keresetemet, mert ez alatt engem a francia "Marianna" nevű titkos társaságban kerestek, melyhez én soha sem tartoztam, csak nevét, de célját nem ismertem, a francia osztrák követség útján folyt a nyomozás, természetesen sikertelenül.
Május 26-án volt negyedik, a hadbíró állítása szerint valószínűleg utolsó kihallgatásom. Én mindent, amit tudtam őszintén bevallottam, személyemet illetőleg mit sem tagadom. Csak azon kérdésre: "Miért nem jöttem már Hauslab tábornokkal haza Viddinből, feleltem: Mert nem akartam magamat agyonlövetni, ami 1849 október hónapjában igen valószínűleg megtörténhetett velem, mint néhai osztrák kapitánnyal. Előre felhozá a hadbíró, miszerint e miatt már Hauslab proclamatiója által biztosítva lehettem, mely csak is azt kívánta a volt cs. kir. tisztektől, hogy egy bizottmány előtt magukat purifikálni tartoznak. Ennek ellent mondék, mire a bécsi hírlap hivatalos rovatában megjelent Hauslab féle proclamatiot adák elém igazolásokul. Ez a proclamatio nem úgy hangzik, mint az, melyet a tábornok laka ajtójára és az osztrák consul hivatalos irodája kapujára kifüggesztetett. Ha nekem nem hisznek kívánom, hogy Hauslab tábornok úr becsületszava adása mellett szólíttassék föl azon nyilatkozatra, hogy ezt a tartalmú proclamatiót tette-e közzé Viddinben, vagy azt amit én állítok. Bízva Hauslab becsület jellemében, aki nyíltan, őszintén tudatá velünk, mi vár reánk, visszatértünkkor bármi büntetésnek alávetem magamat, ha a tábornok úr ezen bécsi hírlapban nyomtatott proclamatiót az övével, melyet Viddinben nyílvánosan kifüggesztetett ugyanannak vallja, én a bécsi hírlapbanit hamisítottnak, s elferdítettnek nyilvánítom. Erről ezután többé szó vagy észrevétel nem is volt soha.
Mai napon jún. 1-én haditörvényszék tartatott fölöttem, s elítéltettem, mire, nem tudom. A kérdésre, "van-e még valami előadni valóm", megjegyezvén hogy az elnököt és hadbírót ezennel fölkérem; használják föl mellettem jogaikat, egy separat votummal engem kegyelemre ajánlani, megigérte az elnök és hadbíró. Szavukat is tartották, de hiába.
Jún. 12-én új térparancsnok, alezredes Kaufmann (kit a Szivkovits -féle 41. sz. gyalogsor-ezredből) mint főhadnagy ezredsegédet ismertem 1831-ben, érkezett Laimer helyett, kit nyugalmaztak, s meglátogatott bennünket.
Jún. 13-án szabadult meg Jonasch százados.
Jún. 29-én Gelich Richard (30-ik ezredbeli főhadnagy) érkezett Londonból. Policziai egyén, Londonban honfitársaink egypárszor elverték feladásai miatt, melyet reá bizonyítottak.
Leibl József júl. 13-án megszabadult.
Engem átköltöztettek 14-én a No 30-ba.
Gelich az udvaron sétálás alkalmával mondá, hogy nem soká fog itt ülni; meg is történt, hogy fölmentetve, megszabadult.
Hadnagy Szabót (Rossbachtól) ma 20-án szökés miatt egy évi várfogságra ítélték.
A városban közel az érseki lakhoz és templomhoz, 26-án nagy tűz volt.
Ma aug. 2-án tölt be házasságom 11-ik éve.
Hadbíró Langer 11-én 6 heti szabadságra menvén, elbúcsúzásomkor kívánta hogy visszajöttekor már ne találjon itten; helyébe Siegel hadbíró áll hivatalba.
Lajos sógoromnak írtam 18-án Tövisre pénz miatt, ha megtalálok szabadulni.
Elítéltetésem kihirdetése 21-én reggel 9 óra után. Így hangzott:
A katonai főhaditörvényszék cs. kir. kapitány Bíró Edét (ezelőtt Richter) felségsértés miatt kapitányi rangjától megfosztja és kötél általi halálra ítéli. Ezen ítéletet Ő cs. kir. apostoli felsége a cassatio fenntartása mellett legkegyelmesebben 5 évi börtönre változtatni kegyeskedett. Ma a korona örökös (Rudolf) születése napja. Ezen is túl estem!
Aug. 23-án a 30b szobába tétettem, egyedül vagyok. Kellner Ernő főherceg István ezredbeli hadnagy, később honvédtiszt ma érkezett ide Smyrnából.
Ma szept. 10-én sógorom Árkosy Lajos meglátogatott. Nénje Emília, Reinbold Józsefné ez év július havában meghalt, József 7 gyermekkel maradt özvegyen. Sógorommal a térparancsnoksági százados Broniewski és főporkoláb jelentek meg nálam, s nem szabadott csak németül szólnunk.
Szept. 18-án áttettek a No. 2. cellába, s másnap átvittek az elítéltek oldalára; ott még ironnal sem szabad írni. Mindenemet felkutatták, órámat, ezüst kanalamat, tükrömet, mindent elvetek, s ládámmal együtt, melynek kulcsát kezembe adták, a raktárba tették.
1859. aug. 27-én szombaton reggeli fél tízre Broniewski térszázados tudtomra adá, holnap reggel 9 órakor leendő megszabadulásomat. Ezalatt átadták bőröndömet. Megszabadulásom órájáig még az udvari séta is megtiltatott, nehogy valakivel beszélhessek. Ez az egy év utáni szabadulásom feleségem nevében beadott kérelem folytán történt.
Aug. 28-án reggel 10 óra felé a porkoláb hozzám jöve, s felszólíta mennék hozzá holmi reversalis aláírása végett, melyet elbocsájtásom előtt alá kell írnom. Ez meglévén, a térparancsnoksághoz, onnan a rendőrséghez kelle mennem, hol egy kényszerítő útlevelet (Zwangs-Pass) adának kezembe, melyben meg vala határozva az út, melyről eltérnem nem szabad. Egy óra tájt felültem a gőzkocsira, Bécsbe menendő, hol 3 napi tartózkodásra alig nyerhettem engedélyt. A vaspályáig és míg azon el nem indultam egy kísérőt adott mellém a rendőrség. Elindultunk 1 óra után délben, s Bécsbe értem körülbelül 7 óra után, hol is a Lipótvárosban fekvő a Vaspályához címzett vendéglőbe vitetve poggyászomat, megszállottam.
Másnap 19-én elmentem a rendőri főhivatalhoz, magamat - mint előírva vala olmützi útlevelemben - jelentendő. Itt egy néhai katonatiszt, aki ösmert, mint tisztet, volt az első biztos, kérésemre beszéd közben mondá, hogy éppen nem szükség miszerint a kitűzött napon - Tövisen megjelenjek és útlevelembe beléírá az engedélyt, hogy Debrecenből Tokajba mehessek nővérem látogatására, hol néhány napot tölthetek. Szept. elején de. 11 órakor gőzhajón Pestre indultam, ahová este hétkor meg is érkeztem.

Névjegyzéke
jó barátaimnak, kik Európába visszautazásomban segélyeztek:
1. Nagykereskedő Kohlsaat New-Yorkban John Street No 48. - 2. Nagykereskedő Kohlsaat unokaöccse Cluusen ugyanott. - 3. Sörfőző Walter-Marshall József Williamsburg. - Sörfőző Walter könyvvivője Höffling József Williamsburg. - 5. Kölbl Károly honvédőrnagy, az előbbi apósa Williamsburg. - 6. Gyógyszerész Wuest Károly Williamsburg. - 7. Wallan de Wallan, Wuest sógora, felesége, testvérbátyja Williamsburg. - 8. Hecker, Wuest sógora, felesége testvérének férje. - 9. Főhrsdorf kereskedelmi könyvvivő Williamsburg. - 10. Radnits Imre honvédutász százados, most mérnök Westpoint.

Lakhelyeim Amerikában laktom alatt:

1. New-York City Canal Street 165. sz. - 2. Williamsburg Long Island Messeroll Street 23. sz. - 3. New-Ark. New-Yersey. River Street 36. - 4. Ugyanott No. 18. - 5. New-York City Irwinghouse-hotel Kossuthnál. - 6. New-Ark Front Street 12. sz. - 7. New-York City, Avenue a. 3-d Street 97. - 8. New-York City Avenue A 23. Corner of. 2-d Street 114. - 9. Chatam Corner of Pearl Street 110. - 10. New-Ark East Faire Street 3. - 11. New-Ark Broad Street 339 1/2. - 12. New-Ark Corner of elm & Napoleon Street Mohorral. - 13. New-York 3-d Avenue East 222 Dr. Spaczeknél. - 14. New-York 19 Str. East Corner of 3-d Avenue 110 - 15. Williamsburg Bushwick Avenue Corner of Cook Str. Höfflingnél. - 16. New-Ark Broad Str. 259 Harczynál. - 17. New-York Eldridge Street 95. - 18. Williamsburg Graham Avenue 15. - 19. Williamsburg Johnson Street (Schenknél). - 20. Williamsburg School Str. 175 Pochnál. - 21. Williamsburg Debevoise Str. (Fuchsnál) - 22. New-York City William Str. 292. - 23. Harlem, Corner of 3-d Avenue. 125 Street. - 24. New-York William Street 292 - 25. Williamsburg Marshall Street 81. - 26. Philadelphia Chernut Street lovardában. - 27. Easton Fournace Street. - 28. Cincinnati (Ohio) Harlem Street. - 29. Moch Choung Faire Street. Jersey City 2-d Str. 15. - 30. Hoboken East Street 18. - 31. Spuyten Duiville Planke Street 4. - 32. Guttenberg. - 33. Hermann (Missouri államban) Rain Street 59. - 34. Williamsburg Marshall Str. 18. - Innen haza utaztam.

Névjegyzéke
azon honfitársaimnak, kikkel Ázsiában vagy Amerikában találkoztam:

1. Ács Gedeon ref. lelkész - százados.*)
2. Almádi (Amon) polgári hivatalnok.
3. Asbóth Sándor polgári mérnök - táborkari alezredes.
4. Bárdi altiszt - állítólag százados.
5. Baróthi László táblabíró - őrnagy az 55. zászlóaljnál.
6. Batthyányi Kázmér gróf magánzó - miniszter.
7. Benitzki Ede magánzó - százados.
8. Bethlen Gergely gróf lovastiszt - ezredes.
9. Bilkai József földműves - altiszt Szőllősinél.
10. id. Csomortányi főhadnagy - őrnagy.
11. ifj. Csomortányi - hadnagy.
12. Dembinski Tódor gr. mérnökkari t. - táborkari őrnagy.
13. Demeter István nyug. huszárkapitány - őrnagy.
14. Diószegi Géza báró - altiszt.
15. Ersek sebész - alorvos.
16. Fockner József tiszt és polg. hivatalnok - alezredes.
17. Fráter alajos kiszolgált altiszt - százados.
18. Grechenek György gr. Károlyi gazdatisztje - hadnagy.
19. Grossinger Károly - főhadnagy.
20. Gyurmann Adolf - a "Hivatalos Közlöny" szerkesztője.
21. Hajnik Pál - rendőrfőnök Pesten.
22. Halász József táblabíró - őrnagy.
23. Házmán Ferencz - miniszteri tanácsos.
24. Ihász Dani hadnagy - alezredes.
25. Kalapsza György kereskedő - főhadnagy.
26. Kapner Ferencz épít.száz. - százados a lőporgyártásnál.
27. Katona Miklós főhadnagy - ezredes.
28. Kékessy Mihály (Blauhorn) hadnagy - alezredes.
29. Kinizsi István - a "Sánta huszár", lovas kapitány.
30. Kossuth Lajos ügyvéd - kormányzó.
31. Kmetty katonatiszt - tábornok.
32. Kölbl Károly hadnagy - őrnagy.
33. Kolowrat gróf katonatiszt - őrnagy.
34. Koszta Márton - százados.
35. id. Kosztka vegyész - őrnagy.
36. ifj. Kosztka - százados az utászoknál, unokatestvérek.
37. Kosztolányi Ágoston színész - főhadnagy.
38. Kulin Imre táblabíró - százados.
39. Kulin N. táblabíró - százados, unokatestvérek.
40. László István - tüzér hadnagy.
41. Lórodi Ede - rendőrségi hivatalnok.
42. Lülei (zsidó) - rendőrségi hivatalnok.
43. Mayrhofer János vegyész - lőporgyári százados.
44. Mohor Mihály szíjgyártó - tüzér százados.
45. Nagy Imre katonatiszt - százados.
46. Németh József kiszolgált huszáraltiszt - százados.
47. Németh Gábor (Herczeg ) színész - szek. alt. un. testvérek.
48. Perczel Mór földbirtokos - tábornok.
49. Perczel Miklós táblabíró - ezredes, testvérek.
50. Podhratzky - főhadnagy.
51. Pongrátz Alajos - főhadnagy.
52. Pongrátz Gusztáv - főhadnagy, testvérek.
53. Radnich Imre mérnök - utász százados.
54. Radnich József - főhadnagy.
55. Radnich János - hadnagy, testvérek.
56. Speletich - magánzó - kormányhivatalnok.
57. Stein százados - tábornok.
58. Szabó István mérnökkari tiszt - táborkari ezredes.
59. Szabó Samu deák - hadnagy.
60. Szakadáti elbocsájtott hadapród - főhadnagy.
61. Szőllőssy Ferencz dzsidás főhadnagy - Kossuth titkára.
62. Spaczek Lajos orvos - az emigráció orvosa.
63. Thuolt Ignácz katona tiszt - százados.
64. Thuolt István főhadnagy - százados, testvérek.
65. Török Lajos quietált dzsidás tiszt - százados.
66. Ürményi tanuló - hadnagy.
67. Doggenfeldi Vetter Antal alezredes - altábornagy.
68. Wagner Gusztáv tüzér altiszt - tüzér őrnagy.
69. Waigl József gazdatiszt - számtiszti százados.
70. Weppler József lovasszázados - alezredes.
71. Zsulawszky (Kossuth sógora) dzsidás száz. - őrnagy.
72. Berzenczey László kormánybiztos - címzetes ezredes.
73. Nagy Péter - kormányhivatalnok.
----------------
*) Az első cím az otthoni rangot, a második azt jelenti, melyet a szabadságharcban viseltek.

Elutazásomkor Amerikából jó barátaim laktak:

1. Josef Höffing Williamsburg New-York Bushwick Avenue opposit the methodist church 2-d house from the Corner of Cook Street. - 2. Kölbl Charles Williamsburg Ewen Street. 49. - 3. Wuest Charles Apothecary at Williamsburg Ewen Street 53 Corner of Marshall Str. - 4. Mr. Wallan, 5. Hecker, 6. Dr. Wittmann, Care of Mr. Wuest. - 7. Pein Henry John, 8. Mrs Saint Gallyn Hobocken Washington Street No 114. - 9. Josef Walter Marshall Williamsburg. - 10. Hacke Francis Carver South 4 Str. 235. Williamsburg.