Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Helen
Basu
A
SZENT ÉS A NŐ
Nemi szerkezetek az indo-muszlim szufizmusban
Kiss Enikő fordítása
In:
Zeitschrift für Ethnologie 119 (1994) 215-227.
Női szentek
Az indiai társadalomban
a nemek kapcsolata elkülönített férfi és női világokat hoz létre. A nők világát
általában egy belső vagy otthoni területtel azonosítják, míg a férfiak világát
egy külső, nyilvános szférába helyezik. A férfi és női élővilágok közti szétválasztást
az isndo-muszlim kontextusban a parda (=függöny) kifejezéssel jelzik. A parda
itt nem csak a nők házon kívüli elfátyolozást jelenti, hanem egy komplex magatartási
kódexre utal, amely szabályozza a különböző neműek közti interakciókat a megkövetelt
szemérmesség értelmében (Jacobson 1970; Papanek 1973; Jefferey 1985). Míg a
parda a hindu kontextusban épp az ellenkezőjére utal, vagyis a házon belüli
elfátyolozásra, azaz a fej és arc eltakarása az idősebb férfi rokonok jelenlétében
a férj házában, addig a muszlim nők elfátyolozása az utcán, egy, a köpenyhez
hasonló öltözet (burqa) hordása és végül a nők tulajdonképpeni elválasztása
a férfiak világától a házon kívül a magas muszlim státusz jele. A burqa státuszszimbólumként
érvényesül, melyet magas leszármazással -különösen a Próféta leszármazottai,
a Szayyidok esetében - a család tiszteletével és relatív jóléttel kapcsolnak
össze (Jefferey 1985). Az alacsonyabb muszlim kasztokban ezzel szemben gyakrabban
rá vannak utalva a parda - szabályok szimbolikus betartására. A nők bérmunkát
végeznek vagy szolgaként foglalkoztatják, saját maguk mennek bevásárolni a piacra,
ahelyett, hogy fiatalabb fivéreiket és fiaikat küldenék és sokan megelégednek
azzal, hogy hajukat csak egy vállkendővel borítsák, anélkül, hogy arcukat elrejtenék
idegen férfiak tekintete elől. A parda - komplexben összefoglalt értékekben
a női ideált illetően azonban az alacsonyabb muszlim státuszba tartozó nők is
osztoznak.
A nemek elválasztása a vallás területén is megjelenik. Így pl. a mecsetbe járást
a férfiaknak tartják fenn, míg a nők a házban imádkoznak. Muszlim szentek szentélyei
ezzel szemben olyan kultuszközpontok, melyek vonzzák az összes muszlim státuszkategóiába
tartozó nőket. Fátyollal vagy anélkül keresik a nők egy szent támogatását családi
vagy személyes krízisek megoldásához vagy közösen zarándokútra mennek egy szent
sírjához (dargah). Egy szent - komplexum középpontjában egy szentnek tartott
és természetfeletti képességekkel kitűntetett személyként számon tartott személy
(pir, bava stb.) sírja áll, amely körül rokonok és/vagy tanítványok további
sírjai csoportosulnak. A térbeli felosztás egy ilyen komplexumon belül általában
megfelel a parda - szabályoknak, amennyiben meghatározott helyiségekbe (főként
a sírhely, a legbelső szentély) nők nem léphetnek. Néhány szentélynél azonban
a nemek szétválasztását nem csak negatívan - kizárás révén - hangsúlyozzák,
hanem mint "egy női szférá"-t határozzák meg a kultuszon belül. Gudzsaratban
számos muszlim komplexumban nők sírjait is elhelyezték (vö. Pfleiderer 1981).
A jelentés, amelyet egy női szent sírjának tulajdonítanak egy kultuszon belül,
változik a szellemi képviselő társadalmi hovatartozásának függvényében. A Szayyid
- komplexumoknál a női sírokat bevonják a rituális tiszteletbe, anélkül, hogy
egy önálló kultusz tárgyaivá válnának. Ezzel szemben olyan szentélyeknél, amelyeket
alacsonyabb státuszú muszlimok gondoznak, olykor a női sírok is ugyanolyan nagy
jelentőséggel bírnak, mint a férfi sírok. Ilyen komplexumokat említ Schimmel
(1975) és Westphal - Hellbusch (1968) . Schimmel írja a Mystical Tradition of
Islam - ban: "A muszlim India és Pakisztán valamennyi tartományában női
szentek szentélyeit lehet látni, amelyekhez férfiakat nem engednek (…). Élénken
emlékszem egy látogatásomra egy ilyen kis szentélynél Multanban, melyet szép
kék és fehér csempékkel díszítettek; a jókedvű nő, aki felügyelte a sírt, nem
kevésbé volt kapzsi, mint az őrök számos más szent helyen" (1975: 433).
Westphal - Hellbusch tudósít mai Bhambi női szentről, Grassia - Jat védőszentjéről
Szindben (1968:246ff). Westphal - Hellbusch szerint szűzlányok közvetítenek
a szent és a hívők között, mert ők különleges kedvezésben vannak a szentnél;
Mai Bhambi csodaerejéhez tartozik a veszettség gyógyítása és az igazság kinyilatkoztatása;
Mai Bhambi szentélye az a hely, ahol megpecsételik a házassági szerződéseket
és kicserélik a házassági adományokat (1968: 246-248).
Mai Bhambihoz hasonlóan Mai Mishra is egy női szent, akit a muszlimok (és hinduk)
Gudzsaratban tisztelnek, tisztelői szemében csodaerőkkel rendelkezik. A továbbiakban
bemutatom Mai Mishra kultuszát és annak jelentőségét a parda - érétkek, illetve
a női életforma kulturálisan megépített ideáljának aspektusából vizsgálom. Mai
Mishra női szent nem tárgyalható izoláltan attól a kultikus környezettől, amelybe
tisztelete beágyazódik: ő a központi női alak Bava Gor és Bava Habash férfi
szentek mellett, akikkel testvéri viszonyban van . A nevek mindenekelőtt a szentek
származására és a szidi - vel vagy habshi - val , egy afrikai eredetű szunni
- muszlim fakírkaszttal fennálló szoros kapcsolatra utalnak: "Habash"
Abesszínia arab megjelölésére, Habash, utal. "Mishra" a Mishr - re
(Egyiptom) emlékeztet, a fekete rabszolgák egy valamikor jelentős kereskedelmi
átrakodó helyére. Kelet - Afrikai rabszolgákat évszázadokon át szállítottak
kereskedők az iszlám világ valamennyi részébe és Indiába is (főként a nyugati
partra), ahol a hadseregben katonaként vagy az arisztokrácia házaiban szolgaként
alkalmazták őket (Beachey 1976). Ma kb. 6000 szidi, a rabszolgák leszármazottai,
él Gudzsarat valamennyi részében. A férfiakat és nőket szolgaként alkalmazzák
a jómódú és társadalmilag magasabban álló muszlimok vagy alkalmi munkákat végeznek.
A következő fejtegetések egy két évi terepkutatáson (1987-1989) alapulnak Gudzsarat
szidi - jei közt (Basu 1995).
A szentek tisztelete nagy szerepet játszik a szidik szociális életében, akik
elsősorban a fakírok szerepében látják magukat. Bava Gor, Bava Habash és Mai
Mishra szenteket klán-szentekként (kulpir) kezelik, akiknek tettei a mai szidik
őseit Gudzsaratba vezették. A legenda Bava Gor szent azon küldetéséről tudósít,
hogy harcoljon Makhan Devi démonnő ellen Hindusztánban, amelyben fiatalabb fivére
támogatta; ennek ellenére nővérének, Mai Mishranak sikerült a démonnőt legyőzni.
A kultuszközpont - Bava Gor, Bava Habash és Mai Mishra szentélyei - Gudzsarat
déli részén van. A környéken a szentélyek, mint a szellemi megszállottságot
gyógyító három központ egyike ismertek; emellett még gyakorolják itt az ordália
egy formáját az igazság megtalálásához, melyet a többi szentélynél már feladtak.
Emberek, akiket lopással, házasságtöréssel vagy boszorkánysággal vádolnak, itt
bizonyíthatják ártatlanságukat egy ordália közepette. Ezen kívül sok hívő keresi
fel a szentélyt, hogy utódokért könyörögjenek a szentekhez, főként Mai Mishrahoz.
A szidi - fakírok rituális feladatai közé tartozik a szekrényőrzők (mujavari)
feladata, a kultuszhívők fogadalmaival kapcsolatos rituálék elvégézése, valamint
tánc- és dobművészetük bemutatása saját vagy idegen szentélyeknél. Mivel a szidik
mint szórakoztató házalók lépnek fel, akik mimikai és gesztikulativ kifejezési
formák segítségével a táncuk alatt a társadalmi illemet és vallási magatartási
szabályokat kigúnyolják, a tréfa (majha) kategóriája valamennyi tevékenységük
központi eleme.
A szidik szentkultuszában a női szentek tiszteleet kiegészítője a férfi szentek
tiszteletének. A szidi nők számára Mai Mishra női szent sajátos jelentőséggel
bír, amely a női rituális erők elnyeréséről alkotott elképzelésekben nyilvánul
meg. A szidik és klán-szentjeik közti viszony megerősítésére, valamint rituális
képességeik megújítására a szidik a különböző országrészekből az egyszer egy
évben megrendezett szentélyünnepre (urs) utaznak. Az urs - ünnep csúcspontját
táncok képviselik, melyek során szidi táncosokat és táncosnőket közösen megszállják
a szentek. Különbséget tesznek ennek során a szentek által történő megszállottság
(hal) pozitív formája és a negatív szellemmegszállottság (hajri) közt. Ebben
a kontextusban is megmarad a férfi és női szférák párhuzamossága: habár a férfiak
és nők együtt dobolnak és táncolnak, ennek ellenére a nőket sosem használja
médiumként és szállja meg férfi szent, csak Mai Mishra.
Mai Mishra szentélye egy sajátos női területet jelöl, ahová férfiak csak kikötésekkel
léphetnek be. Szidi nők gondozzák női szentélyőrök (mujavar) szerepében, mivel
Mai Mishra elkülönítésben (parda) van és a sírral való érintkezés és a belső
szentélybe való belépés a férfiak számára tiltott. A férfiak csak kívülről közeledhetnek
a szentélyhez, a belső helyiségbe való belépés ellenben csak nőknek megengedett.
A szentélyőrző (nők) gondozzák a sírhely belső helyiségét, rózsalevelekkel díszítik,
új takarókat (chadar) tesznek fel és átveszik a hívők áldozati adományait, akik
különösen csütörtökönként (jumme rat) jönnek nagy számban. Mai Mishra női hívőtábora
heterogén összetételű, minden státuszgategóriába tartozó muszlim nőkről van
szó a Szayyidokkal bezárólag. Nekik a szidi nők speciális rítusokat is végrehajtanak
egyes kultuszkövetők kívánságára. Paradox módon éppen a parda koncepciója, illetve
a nők elkülönítése az, ami megnyitja a muszlim nőket a külső terület számára.
Elfátyolozás és elkülönítés itt nem a férfiak világából való kizárást jelenti,
hanem sikerül létrehozniuk egy párhuzamos területet a női kívánságok/célok tagolásához
és lehetővé teszik a nők gyakorlati vallási aktivitását.
Mai Mishra szentélye egy fa árnyékában áll, amelynek törzsében leláncolják a
szellemeket, miután a páciens testét elhagyták. A szellemek (bhut, jinnat),
akik az embereket zaklatják és amelyek ellen Mai Mishra harcol, ellenfelének,
Makhan Devi démonnő szolgái, különösen a Gudzsaratban számos mata; a szidik
veszélyesnek tartják őket, jóllehet a "mások" (hinduk) istennőként
tisztelik. Közelebbi érintkezés egy mata templomával vagy lényegével (áldozati
ételek) károsan, betegségek vayg személyes szerencsétlenség formájában hathat.
A szidik számára innen származik egy világos különbségtétel saját női szentjeik
és mások istennői között, akiket a démonihoz közel helyeznek el. Ezekben az
elképzelésekben az indo - muszlim társadalom alsóbb rétegeinek ritkán meghallgatott
hangjainak egyike nyilvánul meg. Az indiai muszlimoknak nincs egységes, osztatlan
nézete az iszlámról. A fundamentalista vagy reformorientált muszlimok által,
mint "nem - muszlim" elutasítva, Mai Mishra női szent kultusza a szidik
és kultuszkövetői számára éppen a muszlim közösséghez (qaum) való tartozás egy
jelét és értékeik elfogadását jelenti, különösen olyanokét, amelyek a nemek
viszonyára vonatkoznak.
A szent és a démonnő közötti kapcsolat elsősorban a hindu istennők dichotómiájára,
jóakaró és félelemkeltő típusokra történő felosztására emlékeztet. Nem arról
van szó, hogy hindu imádási minták szinkretizmusát és utánzását azonosítom,
hanem a különbségről. Míg a hindu istennő - tisztelet mátrixa Mai Mishra koncepcióját
is megszínesíti, nem a hasonlóságok vagy szinkretizmusok azok, amelyek a szidiket
foglalkoztatják, hanem a különbségek. Egy hasonló kulturális logika, amely a
forró és hideg állapotok thermodinamikai elméletével dolgozik, a tisztelet mindkét
formájával szemben alulmarad, a Szent és a Démonnő a muszlimok és hinduk által
megosztott kulturális idióma alapján a nőiség képében aspektusokat testesítenek
meg, melyek a nemek közötti kapcsolat muszlim verziójára vonatkoznak.
Istennők és női szentek
A női szenteket
Gudzsaratban a hindu istennők analógiájára "anyának", Mai nevezik.
Ennek ellenére nem minden istennő képvisel anyai aspektusokat. Babb szerint
a formai sokféleség, melyben a hindu istennők megjelennek, a vizsgálat egy elvont
síkján megy keresztül valamennyi isten végső egységébe (1970: 140-141). Ennyiben
a hindu istennőket a nőiség kulturális szerkezetének különböző elemeiként lehet
tekinteni, melyeket önálló női istenségek személyesítenek meg. A Sakhtitól,
a személytelen női energia elvétől, Durgán, Kálin és Parvatin és másokon keresztül,
regionális és helyi devi-kig és mata-kig, a közös vonások a nőiség szimbolikus
ábrázolásából adódnak. Az egyes istennők ellentétben állnak egymással vagy ellentétekben
egyesülnek, kaszthovatartozást vagy másfajta identitást fejeznek ki (Pandian
1982; Nicolas 1982; Preston 1982), egy istennő majdnem minden esetben egy lehetséges
női szerepet is képvisel: mint szűz, anya, feleség, terméketlen asszony vagy
paradox kombinációban, mint anya/terméketlen asszony. Az isteni hatalomról való
elképzelések továbbá szoros összefüggésben vannak az aszketikus hév (tapas)
koncepciójával és az ellenőrzött szexualitással. Amíg a mag visszatartása és
a szüzesség az isteneknél, istennőknél és az embereknél nagy szerepet játszik
a tapas vagy aszketikus hév megszerzésében hatalom értelemben, addig az ellenőrizetlen
szexualitás és ellenőrizetlen hév éppen ellenkezőleg veszélyhozó, destruktív
erők eszközévé válik (Siva mitológiájához vö. O'Flaherty 1981: 294ff).
Ez a feszült kapcsolat jellemzi az istennők két, egymással szemben álló típusát:
Gau - mata -t és Kálit. A tehén isteni alakja, Gau - Mata, a jó, tápláló és
"hüvös" anya archetípusaként jelenik meg, akinek szexualitása alá
van rendelve a társadalmi céloknak (Hershman 1977). Gau - Mata-ban a női test
folyamataiból származó tisztátalanság tisztasággá változik. Míg a nő váladékai
(ürülék, vizelet, vér, tej) nagyfokú tisztátalanságot képviselnek, addig a tehén
öt terméke (trágya, vizelet, tej, olvasztott vaj és joghurt) rituálisan tisztító
elemek. Hershman szerint a tehén szimbolizmusa az "anyaság" egy képéből
táplálkozik, melyből a beszennyező aspektusok eltűntek (Hershman 1977). Kálit
az ellenkező attribútumokról lehet felismerni. Az ő esetében egy férfitárs nélküli
istennőről van szó, áldozatai vérétől részegül meg, terméketlen, ellenőrizhetetlenül
"heves/forró" és "nemi" (O'Flaherty 1981). Forró istennők,
mint Káli, dühükben természeti katasztrófákat, betegségeket és pusztítást hoznak
az emberekre. Ennek ellenére mindkét típusú istennőt anyának nevezik és tisztelik.
Káli mítoszai arról mesélnek, miként szelidítette meg őt Siva és lett annak
felesége. Parvati alakjában az istennő jótevő, szelíd jegyeket és az ellenőrzött
szexualitás vonásait veszi fel.
A csekély figyelem, amelyben eddig a muszlim "anyaszentek" részesültek
azzal függ össze, hogy a tiszteletnek ezeket a formáit az iszlám dogma kizárja.
Ezt a felfogást képviseli Gananath Obeyesekere, aki a Sri Lanka-i Pattini istennőről
szóló összefoglaló művében többek között az Indiában és Sri Lankán előforduló
istennő-tisztelet különböző formái közötti kapcsolatot és a társadalmi szerkezet
különböző körülményeit vizsgálja (1984). Obeyesekere szerint az istennő kultuszok
különleges jelentőséget kapnak a férfiak számára, a Pattini kultusz "férfiirányultságáról"
beszél (1984; 11). Az istennők jóakaró és félelemkeltő típusokra történő felosztásának
pszichikai síkon megfelelnek azok az ambivalens tapasztalatok az anyával való
viszonyban, amelyeket a fiúk a brahman értékrend körülményei közt megélnek (1984:
429ff). Obeyesekere a vallásnak projektív rendszerként történő felfogásából
indul ki, amelyre a vallási formákat nem okozatilag lehet visszavezetni, hanem
ami a vallási jelenségek komplex magyarázat összefüggéseinek dimenzióját jelzi
és a személyesség síkján váltókapcsolatban áll a társadalmivá formált pszichológiai
megfelelésekkel. Az iszlámban ellenben, írja Obeyesekere, ilyen tartalmak nem
merülhetnek fel: "Anyaistennők nem fordulnak elő (…) ha a formális teológia
vagy magasabb hitelvi hagyomány nem tolerálja és ha vannak intézmények, melyek
kényszerítik a megegyezést a hitelvi ideállal. Így a három nagy monoteista vallásban
- judaizmus, iszlám és protestantizmus - nincs helye az istennő kultusznak.
Ez a doktrínai álláspont (…) a vallási racionalizmus terméke, amely csekély
toleranciával viseltetik a népi vallásosság bármely formája iránt " (1984:
428). Ezzel szemben áll azonban az a vallási jelentőség, amellyel a női szentek
párhuzamosan az un. ortodox iszlámmal a kikristályosodó szufizmusban a kezdetektől
fogva rendelkeztek (Goldziher 1961: 295ff; Schimmel 1975). A szufizmus, mint
az iszlám másik oldala Indiában egy muszlim idiómát hoz létre, amelynek segítségével
eltérő hittartalmakat integrálnak. Így Mai Mishra női szent és Makhan Devi démonnő
hasonló viszonyban állnak egymással, mint a Parvati típusú és Káli típusú istennők.
Ellentétben a hindu típusú istennőkkel azonban, akiknek jelentőségét Obeyesekere
elsődlegesen a férfiakra való tekintettel határozza meg, Mai Mishra és Makhan
Devi üzenetüket a muszlim asszonyokhoz intézik. Szexualitásról és annak társadalmi
ellenőrizhetőségéről van szó. Mai Mishra egy diskurzust szimbolizál, amely a
szexualitás szembenálló aspektusait tematizálja, a nőiség "természetét"
határozza meg és amely az idősebb és fiatalabb nők közti kapcsolatokban jelenik
meg. Ebben az összefüggésben a nőiség központi érétkei vannak megszólítva: a
házasság és az anyaság.
Szidi - nők és Mai Mishra szent
A szidi nők
élete, akárcsak a muszlim nőké, magasabb státuszt kap a házasságkötés idején
meglévő szüzesség értéke által. Második vagy harmadik házasságkötés a szidik
közt úgy a férfiak, mint a nők körében elterjedt , de ezek nem támasztanak igényt
nagy ceremóniára. Csak egy szűzlánnyal történő házasságkötést ünneplik nagyobb
stílusban, amelynél előnyben részesítik a matrilaterális párhuzamos- és kereszt
unokatestvér házasságokat. Egy fiatal feleség éppen ezért ritkán idegen a férj
házában, ahol az újan házasodott pár addig marad, amíg egy fiatalabb fivér meg
nem nősül. Ezután a pár gyerekeikkel együtt új lakóhelyre költözik. A pár önállóságát
a kezdetektől hangsúlyozzák: a házasság utáni hónapokban, az első gyermek születéséig
a friss házasoknak az egyébként egyetlen helyiségből álló házban egy függönnyel
elhatárolt területet engednek át és étkezéseiket a többiektől elkülönülve fogyasztják
el.
A házassághoz tartozik az anyaság és sok szidi nő célja, hogy a lehető legtöbb
gyermeket szülje. A nők világában a gyerekek száma növeli a nő tekintélyét és
státuszát. Csekély különbség van a fiú vagy a lány előnyben részesítése között.
Anyák és lányok közt egy különlegesen szoros kapcsolat áll fenn, mert a szidik
felfogása szerint az asszonyok rituális tulajdonságokat adnak át lányaiknak
az anyatejen keresztül. Ezen felül a lányok fontos szövetségesei anyjuknak a
szegénység mindennapi rutinjának legyűrésében. A háztartás felelősségének egy
részét a lányok már korán megkapják: ők gondoskodnak fiatalabb testvéreikről
és előkészítik az ételt, mialatt az anyák saját háztartásukon kívüli munka után
járnak. Ezenkívül a lányok a pubertás korba történő lépésig szabadabban mozoghatnak,
mint az idősebb nők, akik legalábbis azt a látszatot kell keltsék, mintha elkerülnék,
hogy túl gyakran legyenek láthatóak az utcán. A lányok hírvitelükkel kapcsolatot
teremtenek a külvilággal. A relatív szabadság, amelyben a szidi lányok felnőnek
véget ér a pubertás korba történő lépéssel. 15 és 18 év közötti házasságkötésükig
anyjuk és más nők legszigorúbb felügyelete alá vannak vetve. Viselkedésüket
a többi idősebb nőrokon gyanakvóan figyeli. Szemérmetlen viselkedésről szóló
pletykák és hírek veszélyeztethetik egy lány házassági esélyeit. Egy anya felelős
lánya szemérmes magatartásáért. Lehetséges vétségek a normák ellen a lány részéről
oda vezethetnek, hogy a nőt férje eltaszítja és a többi nő kiközösíti.
Az asszonyoknak, akik a fiatal lányokat ilyen kritikusan szemlélik, gyakran
saját tapasztalataik vannak széttört kapcsolatokat illetően; válások, feleségek
"meglépése" más férfival és illegitim szexuális esetek gyakran előfordulnak
a szidi kasztokban. Ilyen esetek először is botrányt váltanak ki, később azonban
hozzászoknak a megváltozott szituációhoz, az új párt higgadtan elfogadják és
legfeljebb nevetéssel kommentálják. Mindenek előtt az lényeges, hogy egy nő
"igazi" házassága előtti szexuális kapcsolatokat megakadályozzák.
A szidik a nőiség "természetének" azt a felfogását osztják, amely
a nőknek ambivalens és nagyobb tűrőképesség által meghatározott szexualitást
ítél meg, a férfiaknak ezzel szemben nagyobb mennyiségű társadalmi értelmet
(akkl). Míg a heves és fiatal női szexualitást az idősebb nők ellenőrzik, addig
sok szidi nő élete csak látszólag felel meg a muszlim parda - ideálnak.
Ez az ellentét az ideális és a valóság között megszínezi a kapcsolatot Mai Mishra
női szent és a szidi nők között. Mai Mishra a nőiség muszlim ideálját testesíti
meg, amely a nőket elválasztja a férfiak világától, őket "parda"-ba,
azaz elkülönítésbe burkolja a férfiak tekintete elől. Mint Sultanji Pir örök
jegyese - a házasságot nem tartották meg, mert mindketten korában meghaltak
- egy, a szexualitástól nem beszennyezett feleség szerepét veszi fel. Ugyanakkor
"anya"-ként tisztelik, aki híveinek gyerekeket "ad". A szidi
asszonyok a társadalmi reprodukció ezen folyamatában közvetítőként hatnak, termékenységet
közvetítenek. Sok kultuszkövető nő az anyaság utáni vággyal lép a szent elé.
Erről tanúskodik a számos miniatűr gyerekbölcső, amelyeket adományként adnak
Mai Mishra-nak és a sír fölé akasztanak. Egy másik eszköz Mai Mishra kegyének
biztosításához a hívők számára abban áll, hogy fogadalmat tesznek, melyet szidi
- asszonyoknak kell végrehajtaniuk. Ezt "Mai Mishra lencseételének"
(khichadi) nevezik. Ehhez összegyűl hét szidi - asszony, akik zárt ajtó vagy
függöny (parda - ban) mögött egy, a hívő nők által adományozott édes lencsefogást
fogyasztanak el. Lezárásként dalokat énekelnek Mai Mishra tiszteletére és néhány
asszony táncolni kezd, miközben a nézők (nők) érméiket odadobják. Egy gyerek,
akinek születése Mai Mishra közbenjárására vezethető vissza, az első, négy vagy
öt éves korában tartott hajvágási ceremóniáig az anyának adott kölcsönadománynak
számít, magasabb rendű értelemben a szenthez tartozik. Néhány hónappal születése
után szentélyéhez viszik és megmérik. Ellenértékként az anya cukrot adományoz,
melyet a súly helyett a mérleg serpenyőjébe tesznek, míg mindkét oldal egyensúlyba
kerül.
Szidi - asszonyok a szent nevében olyan tetteket hajtanak végre, amelyek a női
illem muszlim ideáljával szemben állnak: a szentély nyilvánosságában a nők aktívan
megjelennek, kapcsolatba kerülnek férfi hívőkkel és a táncnál láthatóan mozgatják
testüket, különösen akkor, amikor Mai Mishra megszállja őket. Így a Mai Mishra
által megtestesített ideálok éppen ellentétüket illetően kpanak különös jelentőséget.
A szentlegenda ezt az ellentétességet tárgyalja és összekapcsolja őt a nők természetéről
alkotott elképzelésekkel, mint vad, féktelen, veszélyes szexuális attribútumokkal
felszerelt és - átfogóbban - a nemek kapcsolatával.
A legenda
A szidik szentlegendájában
két férfi és két női alak áll egymással szemben: az idősebb fivér Bava Gor és
a fiatalabb fivér Bava Habash; az érintetlen szűzlány Mai Mishra és a vérszomjas
démonnő Makhan Devi. A négy figura vagy heves, hűvös vagy heves - hűvös temperamentummal
rendelkezik: Bava Gor hűvös, Bava Habash heves, Mai Mishra heves - hűvös, Makhan
Devi forró/heves. A legenda Makhan Devi szörnyűséges uralmáról beszél azon a
környéke, ahol ma a kultuszcentrum áll. Makhan Devi démonok és szellemek felett
uralkodott és uralma elhervasztott minden életet, férfiakkal és gyerekekkel
táplálkozott és bekente homlokát áldozatai vérével. Hatalma jeleként egy vajlámpát
égettetett, melynek fénye egészen Mekkáig világított. Mekkában tartózkodott
Bava Gor, egy abesszin hadvezér. Bava Gor kivonult, hogy megtörje a démonnő
uralmát. Mégis miután szidi hadseregével megérkezett Makhan Devi - hez, a nemek
közötti viselkedés szabályai megtiltották neki, hogy testileg harcoljon a démonnő
ellen. Ehelyett sakkozni kezdett vele, de nem tudta legyőzni és a játék sokáig
döntetlen maradt. Követte őt fiatalabb fivére Bava Habash, aki nem habozott,
hogy átugorja a nemek elválasztásának szabályát. De Bava Gor megakadályozta
ebben és az események helyszínéről egy másik dombra űzte. Őt követte nővérük
Mai Mishra barátnői (saheli) kíséretében. Neme jogán lehetséges volt számára,
hogy megérintse a démonnőt és testileg harcoljon ellene. Neki sikerült végül
legyőzni Makhan Devit, amennyiben fejbe ütötte faszandáljával, úgy hogy a démonnő
örökre a földbe süllyedt.
Makhan Devi démonnő jellemzése a Káli típusú istennők bizonyos vonásaira emlékeztet:
megrészegül a vértől. Akárcsak Kálit Makhan Devit is férfitárs nélkül, terméketlennek,
bosszúvágyónak és fékezhetetlen szexuális vággyal ábrázolják. Makhan Devi veszélyessége
orálisan nyilvánul meg, mint elnyelés fenyegeti (az étel és a nemek közötti
kapcsolat szimbolikus felcserélése által) a férfiakat és egyáltalán az életet.
Habár Bava Gor abban a tudatban vonul ki, hogy egy nő ellen kell küzdenie, mégis
megérkezése után ellenfele neme megakadályozza őt feladata teljesítésében. Bava
Gor elkerüli a harcot, a testi érintkezést vagy veszélyes szexuális egyesülést,
melynek következménye az elnyelés és a halál. Ezeket a veszélyeket a hűvös és
értelmes szent el tudja kerülni, miközben nem harcol. Ehelyett egy kompromisszumot
javasol, ami lehetővé teszi számára, hogy egyrészt feladatát teljesítse és másrészt
megvédi őt a Makhan Devi által képviselt veszélyes női szexualitás ciklusától.
Kompromisszuma a sakkjáték, mely, másként, mint a közvetlen harc, kizárja a
testi érintkezést és ahelyett az értelmet, a szellemi potenciát vezeti be.
Bava Habash az indulatos, forró szent kész arra, hogy belemenjen a spontán testi
harcba/szexuális egyesülésbe. Hűvös fivére elűzi Makhan Devi csábító közelségéből.
A Bava Habash által képviselt ellenőrizhetetlen - fiatal - férfi szexualitást
csak az idősebb autoritása mentheti meg pusztító következményeitől. Végül sem
a forró sem a hűvös szent nem tudja legyőzni a démonnőt, hanem egy nő, Mai Mishra
szent. A férfi a nőiség pusztító erőit sakkban tudja tartani, de legyőzni nem
tudja. A "vad" női aspektus legyőzését csak egy nő valósíthatja meg,
aki a nőiség szelíd oldalát testesíti meg. Mai Mishra pusztítóan hat, de nem
a másik nem számára, mint Makhan Devi, hanem a nő ellenőrizhetetlenséget és
destruktivitását termékenységgé változtatja. Mivel a harcot nem a másik, hanem
saját neme ellen folytatja, így hatása sem pusztító, hanem termékenységet létrehozó
az ellenőrzött női szexualitás által. Másképp, mint a hindu istennő átváltozása,
akit a férfi szelídít meg és csak, mint feleség vesz fel jóakaró vonásokat,
ezek Mai Mishra alakjában már megvannak, annak feltételeként, hogy Mai Mishra
feleség/anya lesz.
Mai Mishra mint hajadon nővér, mint szűzlány, barátnőivel (saheli) és nővéreivel
együtt érkezett - azokkal tehát, akik a házasságig a legközelebb állnak egy
fiatal lányhoz - és menyasszonnyá változik. Sultanji Pir szent menyasszonya,
de mindketten meghalnak az esküvő előtt. Mai Mishra akárcsak Pattini istennő
Sri Lankán (Obeyesekere 1984: 455) szabad marad a nemi kapcsolatból származó
tisztátalanságtól, teljes egészében pak (tiszta). Hindu kontextusban ez a paradoxon
Gau - Mata, mint anyaistennő alakjában oldódik fel, akinek testi termékei annyira
tiszták, hogy megszüntetik az emberi/női tisztátalanságot. A muszlim szent,
Mai Mishra esetében ez azáltal oldódik meg, hogy hívei (azaz a szidik) "anyjaként"
tisztelik. Így nemcsak tisztaságát őrzi meg, mint szűzlány, hanem fivére társnőjeként
is megmarad.
A nővér kategóriája a szidik számára - mint általában a muszlim kontextusban
- ambivalens jelentéssel bír: a nővér (bahen) az incesztustilalom által kizárt
vagy előnyben részesített feleség lehet. A fivér - nővér pár csírájában magában
hordozza a házaspárt. Ugyanígy ambivalens Bava Gor és Mai Mishra kapcsolata
is: "fivér" és "nővér", valamint "apa" és "anya".
Mai Mishra a házas asszony ideálját képviseli, aki szexualitását, a férfiak
érdekében ellenőrzés alatt tartja. Cak így valósul meg az élet folytatása az
ellenőrzött termékenység által, míg az ellenőrizetlen női szexualitás Makhan
Devi által szimbolizált formája pusztít és terméketlenséget hoz magával. A Makhan
Devi és Mai Mishra közötti harc a nőiség kulturális képében meglévő ambivalenciára
utal, megköveteli a "cél nélküli kedv" feladatát a nő részéről, szexualitásának
leszorítását reproduktív kapacitásának megszerzése javára. Az ellenőrizetlen
szexualitásnak ellenőrizetté történő átváltoztatását itt maga a nő végzi el
és nem - mint a hindu kontextusban - a férfi (Siva) beavatkozása okozza. A "női
természet" ezen átváltozása képezi a férfiúi dominancia alapját. A hűvös
és ésszel felszerelt férfi szent, Bava Gor oldalán a forró - hűvös női szent,
Mai Mishra áll. Mai Mishra "forró" aspektusa a női szexualitásnak
a termékenység szolgálatában álló ellenőrzött formájaként jelenik meg: ő a szemérmes,
parda - ba burkolt feleség és anya.
Zárszó
Megpróbáltam
bemutatni, hogyan alakult ki Indiában a muszlim nők különálló életvilága. Elsősorban
a kapcsolat kérdése foglalkoztatott, amely a női szentek, mint bizonyos ideálok
megtestesítői és a szidik realitása közt fennáll. A férfi fölény elismerésének
feltételei közt Mai Mishra a muszlim nők számára egy saját, a férfiúi dominanciától
távol álló területet hoz létre. Azonban a nők között is léteznek hierarchikus
kapcsolatok, amelyeket egyrészt a szociális státusz határoz meg, másrészt az
idősebb/fiatalabb kategóriák fejeznek ki.
A nők világa a ház határain kívüli területet ölel fel. Mai Mishra érdekében
a szidi nők lehetővé teszik más, magasabb státuszú muszlim nőknek, hogy a kultuszban
való aktív részvétel által nyilvánosan mutatkozzanak, anélkül, hogy összeütköznének
a parda normáival. A legendában küldetése teljesítésében Bava Gort a női alakkal
szembeni, a parda által követelt távolság akadályozza meg. A démonnő egy nem
megszelídített nőiség veszélyeit testesíti meg, a női szent ezeket a társadalmilag
kívánt célokká változtatva mutatja. A Mai Mishra által megtestesített ideálok
fordított viszonyban állnak a szidi asszonyok életvitelével, akik a parda határán
élnek. Ők határjárók. Talán éppen ezért alkalmasak ők ennyire jól a parda -
szabályok helyességének és szükségességének tematizálására. Muszlim kontextusban
gudzsaratban ezért a női szentek kultusza sajátosan a nőkre irányul, ellentétben
a Sri Lanka-i Pattini - kultusszal, mely, Obeyesekere szerint, férfiorientációjával
tűnik ki.
