Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Helen Basu
A SZENT ÉS A NŐ
Nemi szerkezetek az indo-muszlim szufizmusban
Kiss Enikő fordítása
In: Zeitschrift für Ethnologie 119 (1994) 215-227.


Női szentek

Az indiai társadalomban a nemek kapcsolata elkülönített férfi és női világokat hoz létre. A nők világát általában egy belső vagy otthoni területtel azonosítják, míg a férfiak világát egy külső, nyilvános szférába helyezik. A férfi és női élővilágok közti szétválasztást az isndo-muszlim kontextusban a parda (=függöny) kifejezéssel jelzik. A parda itt nem csak a nők házon kívüli elfátyolozást jelenti, hanem egy komplex magatartási kódexre utal, amely szabályozza a különböző neműek közti interakciókat a megkövetelt szemérmesség értelmében (Jacobson 1970; Papanek 1973; Jefferey 1985). Míg a parda a hindu kontextusban épp az ellenkezőjére utal, vagyis a házon belüli elfátyolozásra, azaz a fej és arc eltakarása az idősebb férfi rokonok jelenlétében a férj házában, addig a muszlim nők elfátyolozása az utcán, egy, a köpenyhez hasonló öltözet (burqa) hordása és végül a nők tulajdonképpeni elválasztása a férfiak világától a házon kívül a magas muszlim státusz jele. A burqa státuszszimbólumként érvényesül, melyet magas leszármazással -különösen a Próféta leszármazottai, a Szayyidok esetében - a család tiszteletével és relatív jóléttel kapcsolnak össze (Jefferey 1985). Az alacsonyabb muszlim kasztokban ezzel szemben gyakrabban rá vannak utalva a parda - szabályok szimbolikus betartására. A nők bérmunkát végeznek vagy szolgaként foglalkoztatják, saját maguk mennek bevásárolni a piacra, ahelyett, hogy fiatalabb fivéreiket és fiaikat küldenék és sokan megelégednek azzal, hogy hajukat csak egy vállkendővel borítsák, anélkül, hogy arcukat elrejtenék idegen férfiak tekintete elől. A parda - komplexben összefoglalt értékekben a női ideált illetően azonban az alacsonyabb muszlim státuszba tartozó nők is osztoznak.
A nemek elválasztása a vallás területén is megjelenik. Így pl. a mecsetbe járást a férfiaknak tartják fenn, míg a nők a házban imádkoznak. Muszlim szentek szentélyei ezzel szemben olyan kultuszközpontok, melyek vonzzák az összes muszlim státuszkategóiába tartozó nőket. Fátyollal vagy anélkül keresik a nők egy szent támogatását családi vagy személyes krízisek megoldásához vagy közösen zarándokútra mennek egy szent sírjához (dargah). Egy szent - komplexum középpontjában egy szentnek tartott és természetfeletti képességekkel kitűntetett személyként számon tartott személy (pir, bava stb.) sírja áll, amely körül rokonok és/vagy tanítványok további sírjai csoportosulnak. A térbeli felosztás egy ilyen komplexumon belül általában megfelel a parda - szabályoknak, amennyiben meghatározott helyiségekbe (főként a sírhely, a legbelső szentély) nők nem léphetnek. Néhány szentélynél azonban a nemek szétválasztását nem csak negatívan - kizárás révén - hangsúlyozzák, hanem mint "egy női szférá"-t határozzák meg a kultuszon belül. Gudzsaratban számos muszlim komplexumban nők sírjait is elhelyezték (vö. Pfleiderer 1981). A jelentés, amelyet egy női szent sírjának tulajdonítanak egy kultuszon belül, változik a szellemi képviselő társadalmi hovatartozásának függvényében. A Szayyid - komplexumoknál a női sírokat bevonják a rituális tiszteletbe, anélkül, hogy egy önálló kultusz tárgyaivá válnának. Ezzel szemben olyan szentélyeknél, amelyeket alacsonyabb státuszú muszlimok gondoznak, olykor a női sírok is ugyanolyan nagy jelentőséggel bírnak, mint a férfi sírok. Ilyen komplexumokat említ Schimmel (1975) és Westphal - Hellbusch (1968) . Schimmel írja a Mystical Tradition of Islam - ban: "A muszlim India és Pakisztán valamennyi tartományában női szentek szentélyeit lehet látni, amelyekhez férfiakat nem engednek (…). Élénken emlékszem egy látogatásomra egy ilyen kis szentélynél Multanban, melyet szép kék és fehér csempékkel díszítettek; a jókedvű nő, aki felügyelte a sírt, nem kevésbé volt kapzsi, mint az őrök számos más szent helyen" (1975: 433). Westphal - Hellbusch tudósít mai Bhambi női szentről, Grassia - Jat védőszentjéről Szindben (1968:246ff). Westphal - Hellbusch szerint szűzlányok közvetítenek a szent és a hívők között, mert ők különleges kedvezésben vannak a szentnél; Mai Bhambi csodaerejéhez tartozik a veszettség gyógyítása és az igazság kinyilatkoztatása; Mai Bhambi szentélye az a hely, ahol megpecsételik a házassági szerződéseket és kicserélik a házassági adományokat (1968: 246-248).
Mai Bhambihoz hasonlóan Mai Mishra is egy női szent, akit a muszlimok (és hinduk) Gudzsaratban tisztelnek, tisztelői szemében csodaerőkkel rendelkezik. A továbbiakban bemutatom Mai Mishra kultuszát és annak jelentőségét a parda - érétkek, illetve a női életforma kulturálisan megépített ideáljának aspektusából vizsgálom. Mai Mishra női szent nem tárgyalható izoláltan attól a kultikus környezettől, amelybe tisztelete beágyazódik: ő a központi női alak Bava Gor és Bava Habash férfi szentek mellett, akikkel testvéri viszonyban van . A nevek mindenekelőtt a szentek származására és a szidi - vel vagy habshi - val , egy afrikai eredetű szunni - muszlim fakírkaszttal fennálló szoros kapcsolatra utalnak: "Habash" Abesszínia arab megjelölésére, Habash, utal. "Mishra" a Mishr - re (Egyiptom) emlékeztet, a fekete rabszolgák egy valamikor jelentős kereskedelmi átrakodó helyére. Kelet - Afrikai rabszolgákat évszázadokon át szállítottak kereskedők az iszlám világ valamennyi részébe és Indiába is (főként a nyugati partra), ahol a hadseregben katonaként vagy az arisztokrácia házaiban szolgaként alkalmazták őket (Beachey 1976). Ma kb. 6000 szidi, a rabszolgák leszármazottai, él Gudzsarat valamennyi részében. A férfiakat és nőket szolgaként alkalmazzák a jómódú és társadalmilag magasabban álló muszlimok vagy alkalmi munkákat végeznek. A következő fejtegetések egy két évi terepkutatáson (1987-1989) alapulnak Gudzsarat szidi - jei közt (Basu 1995).
A szentek tisztelete nagy szerepet játszik a szidik szociális életében, akik elsősorban a fakírok szerepében látják magukat. Bava Gor, Bava Habash és Mai Mishra szenteket klán-szentekként (kulpir) kezelik, akiknek tettei a mai szidik őseit Gudzsaratba vezették. A legenda Bava Gor szent azon küldetéséről tudósít, hogy harcoljon Makhan Devi démonnő ellen Hindusztánban, amelyben fiatalabb fivére támogatta; ennek ellenére nővérének, Mai Mishranak sikerült a démonnőt legyőzni. A kultuszközpont - Bava Gor, Bava Habash és Mai Mishra szentélyei - Gudzsarat déli részén van. A környéken a szentélyek, mint a szellemi megszállottságot gyógyító három központ egyike ismertek; emellett még gyakorolják itt az ordália egy formáját az igazság megtalálásához, melyet a többi szentélynél már feladtak. Emberek, akiket lopással, házasságtöréssel vagy boszorkánysággal vádolnak, itt bizonyíthatják ártatlanságukat egy ordália közepette. Ezen kívül sok hívő keresi fel a szentélyt, hogy utódokért könyörögjenek a szentekhez, főként Mai Mishrahoz. A szidi - fakírok rituális feladatai közé tartozik a szekrényőrzők (mujavari) feladata, a kultuszhívők fogadalmaival kapcsolatos rituálék elvégézése, valamint tánc- és dobművészetük bemutatása saját vagy idegen szentélyeknél. Mivel a szidik mint szórakoztató házalók lépnek fel, akik mimikai és gesztikulativ kifejezési formák segítségével a táncuk alatt a társadalmi illemet és vallási magatartási szabályokat kigúnyolják, a tréfa (majha) kategóriája valamennyi tevékenységük központi eleme.
A szidik szentkultuszában a női szentek tiszteleet kiegészítője a férfi szentek tiszteletének. A szidi nők számára Mai Mishra női szent sajátos jelentőséggel bír, amely a női rituális erők elnyeréséről alkotott elképzelésekben nyilvánul meg. A szidik és klán-szentjeik közti viszony megerősítésére, valamint rituális képességeik megújítására a szidik a különböző országrészekből az egyszer egy évben megrendezett szentélyünnepre (urs) utaznak. Az urs - ünnep csúcspontját táncok képviselik, melyek során szidi táncosokat és táncosnőket közösen megszállják a szentek. Különbséget tesznek ennek során a szentek által történő megszállottság (hal) pozitív formája és a negatív szellemmegszállottság (hajri) közt. Ebben a kontextusban is megmarad a férfi és női szférák párhuzamossága: habár a férfiak és nők együtt dobolnak és táncolnak, ennek ellenére a nőket sosem használja médiumként és szállja meg férfi szent, csak Mai Mishra.
Mai Mishra szentélye egy sajátos női területet jelöl, ahová férfiak csak kikötésekkel léphetnek be. Szidi nők gondozzák női szentélyőrök (mujavar) szerepében, mivel Mai Mishra elkülönítésben (parda) van és a sírral való érintkezés és a belső szentélybe való belépés a férfiak számára tiltott. A férfiak csak kívülről közeledhetnek a szentélyhez, a belső helyiségbe való belépés ellenben csak nőknek megengedett. A szentélyőrző (nők) gondozzák a sírhely belső helyiségét, rózsalevelekkel díszítik, új takarókat (chadar) tesznek fel és átveszik a hívők áldozati adományait, akik különösen csütörtökönként (jumme rat) jönnek nagy számban. Mai Mishra női hívőtábora heterogén összetételű, minden státuszgategóriába tartozó muszlim nőkről van szó a Szayyidokkal bezárólag. Nekik a szidi nők speciális rítusokat is végrehajtanak egyes kultuszkövetők kívánságára. Paradox módon éppen a parda koncepciója, illetve a nők elkülönítése az, ami megnyitja a muszlim nőket a külső terület számára. Elfátyolozás és elkülönítés itt nem a férfiak világából való kizárást jelenti, hanem sikerül létrehozniuk egy párhuzamos területet a női kívánságok/célok tagolásához és lehetővé teszik a nők gyakorlati vallási aktivitását.
Mai Mishra szentélye egy fa árnyékában áll, amelynek törzsében leláncolják a szellemeket, miután a páciens testét elhagyták. A szellemek (bhut, jinnat), akik az embereket zaklatják és amelyek ellen Mai Mishra harcol, ellenfelének, Makhan Devi démonnő szolgái, különösen a Gudzsaratban számos mata; a szidik veszélyesnek tartják őket, jóllehet a "mások" (hinduk) istennőként tisztelik. Közelebbi érintkezés egy mata templomával vagy lényegével (áldozati ételek) károsan, betegségek vayg személyes szerencsétlenség formájában hathat. A szidik számára innen származik egy világos különbségtétel saját női szentjeik és mások istennői között, akiket a démonihoz közel helyeznek el. Ezekben az elképzelésekben az indo - muszlim társadalom alsóbb rétegeinek ritkán meghallgatott hangjainak egyike nyilvánul meg. Az indiai muszlimoknak nincs egységes, osztatlan nézete az iszlámról. A fundamentalista vagy reformorientált muszlimok által, mint "nem - muszlim" elutasítva, Mai Mishra női szent kultusza a szidik és kultuszkövetői számára éppen a muszlim közösséghez (qaum) való tartozás egy jelét és értékeik elfogadását jelenti, különösen olyanokét, amelyek a nemek viszonyára vonatkoznak.
A szent és a démonnő közötti kapcsolat elsősorban a hindu istennők dichotómiájára, jóakaró és félelemkeltő típusokra történő felosztására emlékeztet. Nem arról van szó, hogy hindu imádási minták szinkretizmusát és utánzását azonosítom, hanem a különbségről. Míg a hindu istennő - tisztelet mátrixa Mai Mishra koncepcióját is megszínesíti, nem a hasonlóságok vagy szinkretizmusok azok, amelyek a szidiket foglalkoztatják, hanem a különbségek. Egy hasonló kulturális logika, amely a forró és hideg állapotok thermodinamikai elméletével dolgozik, a tisztelet mindkét formájával szemben alulmarad, a Szent és a Démonnő a muszlimok és hinduk által megosztott kulturális idióma alapján a nőiség képében aspektusokat testesítenek meg, melyek a nemek közötti kapcsolat muszlim verziójára vonatkoznak.

 

Istennők és női szentek

A női szenteket Gudzsaratban a hindu istennők analógiájára "anyának", Mai nevezik. Ennek ellenére nem minden istennő képvisel anyai aspektusokat. Babb szerint a formai sokféleség, melyben a hindu istennők megjelennek, a vizsgálat egy elvont síkján megy keresztül valamennyi isten végső egységébe (1970: 140-141). Ennyiben a hindu istennőket a nőiség kulturális szerkezetének különböző elemeiként lehet tekinteni, melyeket önálló női istenségek személyesítenek meg. A Sakhtitól, a személytelen női energia elvétől, Durgán, Kálin és Parvatin és másokon keresztül, regionális és helyi devi-kig és mata-kig, a közös vonások a nőiség szimbolikus ábrázolásából adódnak. Az egyes istennők ellentétben állnak egymással vagy ellentétekben egyesülnek, kaszthovatartozást vagy másfajta identitást fejeznek ki (Pandian 1982; Nicolas 1982; Preston 1982), egy istennő majdnem minden esetben egy lehetséges női szerepet is képvisel: mint szűz, anya, feleség, terméketlen asszony vagy paradox kombinációban, mint anya/terméketlen asszony. Az isteni hatalomról való elképzelések továbbá szoros összefüggésben vannak az aszketikus hév (tapas) koncepciójával és az ellenőrzött szexualitással. Amíg a mag visszatartása és a szüzesség az isteneknél, istennőknél és az embereknél nagy szerepet játszik a tapas vagy aszketikus hév megszerzésében hatalom értelemben, addig az ellenőrizetlen szexualitás és ellenőrizetlen hév éppen ellenkezőleg veszélyhozó, destruktív erők eszközévé válik (Siva mitológiájához vö. O'Flaherty 1981: 294ff).
Ez a feszült kapcsolat jellemzi az istennők két, egymással szemben álló típusát: Gau - mata -t és Kálit. A tehén isteni alakja, Gau - Mata, a jó, tápláló és "hüvös" anya archetípusaként jelenik meg, akinek szexualitása alá van rendelve a társadalmi céloknak (Hershman 1977). Gau - Mata-ban a női test folyamataiból származó tisztátalanság tisztasággá változik. Míg a nő váladékai (ürülék, vizelet, vér, tej) nagyfokú tisztátalanságot képviselnek, addig a tehén öt terméke (trágya, vizelet, tej, olvasztott vaj és joghurt) rituálisan tisztító elemek. Hershman szerint a tehén szimbolizmusa az "anyaság" egy képéből táplálkozik, melyből a beszennyező aspektusok eltűntek (Hershman 1977). Kálit az ellenkező attribútumokról lehet felismerni. Az ő esetében egy férfitárs nélküli istennőről van szó, áldozatai vérétől részegül meg, terméketlen, ellenőrizhetetlenül "heves/forró" és "nemi" (O'Flaherty 1981). Forró istennők, mint Káli, dühükben természeti katasztrófákat, betegségeket és pusztítást hoznak az emberekre. Ennek ellenére mindkét típusú istennőt anyának nevezik és tisztelik. Káli mítoszai arról mesélnek, miként szelidítette meg őt Siva és lett annak felesége. Parvati alakjában az istennő jótevő, szelíd jegyeket és az ellenőrzött szexualitás vonásait veszi fel.
A csekély figyelem, amelyben eddig a muszlim "anyaszentek" részesültek azzal függ össze, hogy a tiszteletnek ezeket a formáit az iszlám dogma kizárja. Ezt a felfogást képviseli Gananath Obeyesekere, aki a Sri Lanka-i Pattini istennőről szóló összefoglaló művében többek között az Indiában és Sri Lankán előforduló istennő-tisztelet különböző formái közötti kapcsolatot és a társadalmi szerkezet különböző körülményeit vizsgálja (1984). Obeyesekere szerint az istennő kultuszok különleges jelentőséget kapnak a férfiak számára, a Pattini kultusz "férfiirányultságáról" beszél (1984; 11). Az istennők jóakaró és félelemkeltő típusokra történő felosztásának pszichikai síkon megfelelnek azok az ambivalens tapasztalatok az anyával való viszonyban, amelyeket a fiúk a brahman értékrend körülményei közt megélnek (1984: 429ff). Obeyesekere a vallásnak projektív rendszerként történő felfogásából indul ki, amelyre a vallási formákat nem okozatilag lehet visszavezetni, hanem ami a vallási jelenségek komplex magyarázat összefüggéseinek dimenzióját jelzi és a személyesség síkján váltókapcsolatban áll a társadalmivá formált pszichológiai megfelelésekkel. Az iszlámban ellenben, írja Obeyesekere, ilyen tartalmak nem merülhetnek fel: "Anyaistennők nem fordulnak elő (…) ha a formális teológia vagy magasabb hitelvi hagyomány nem tolerálja és ha vannak intézmények, melyek kényszerítik a megegyezést a hitelvi ideállal. Így a három nagy monoteista vallásban - judaizmus, iszlám és protestantizmus - nincs helye az istennő kultusznak. Ez a doktrínai álláspont (…) a vallási racionalizmus terméke, amely csekély toleranciával viseltetik a népi vallásosság bármely formája iránt " (1984: 428). Ezzel szemben áll azonban az a vallási jelentőség, amellyel a női szentek párhuzamosan az un. ortodox iszlámmal a kikristályosodó szufizmusban a kezdetektől fogva rendelkeztek (Goldziher 1961: 295ff; Schimmel 1975). A szufizmus, mint az iszlám másik oldala Indiában egy muszlim idiómát hoz létre, amelynek segítségével eltérő hittartalmakat integrálnak. Így Mai Mishra női szent és Makhan Devi démonnő hasonló viszonyban állnak egymással, mint a Parvati típusú és Káli típusú istennők. Ellentétben a hindu típusú istennőkkel azonban, akiknek jelentőségét Obeyesekere elsődlegesen a férfiakra való tekintettel határozza meg, Mai Mishra és Makhan Devi üzenetüket a muszlim asszonyokhoz intézik. Szexualitásról és annak társadalmi ellenőrizhetőségéről van szó. Mai Mishra egy diskurzust szimbolizál, amely a szexualitás szembenálló aspektusait tematizálja, a nőiség "természetét" határozza meg és amely az idősebb és fiatalabb nők közti kapcsolatokban jelenik meg. Ebben az összefüggésben a nőiség központi érétkei vannak megszólítva: a házasság és az anyaság.

 

Szidi - nők és Mai Mishra szent

A szidi nők élete, akárcsak a muszlim nőké, magasabb státuszt kap a házasságkötés idején meglévő szüzesség értéke által. Második vagy harmadik házasságkötés a szidik közt úgy a férfiak, mint a nők körében elterjedt , de ezek nem támasztanak igényt nagy ceremóniára. Csak egy szűzlánnyal történő házasságkötést ünneplik nagyobb stílusban, amelynél előnyben részesítik a matrilaterális párhuzamos- és kereszt unokatestvér házasságokat. Egy fiatal feleség éppen ezért ritkán idegen a férj házában, ahol az újan házasodott pár addig marad, amíg egy fiatalabb fivér meg nem nősül. Ezután a pár gyerekeikkel együtt új lakóhelyre költözik. A pár önállóságát a kezdetektől hangsúlyozzák: a házasság utáni hónapokban, az első gyermek születéséig a friss házasoknak az egyébként egyetlen helyiségből álló házban egy függönnyel elhatárolt területet engednek át és étkezéseiket a többiektől elkülönülve fogyasztják el.
A házassághoz tartozik az anyaság és sok szidi nő célja, hogy a lehető legtöbb gyermeket szülje. A nők világában a gyerekek száma növeli a nő tekintélyét és státuszát. Csekély különbség van a fiú vagy a lány előnyben részesítése között. Anyák és lányok közt egy különlegesen szoros kapcsolat áll fenn, mert a szidik felfogása szerint az asszonyok rituális tulajdonságokat adnak át lányaiknak az anyatejen keresztül. Ezen felül a lányok fontos szövetségesei anyjuknak a szegénység mindennapi rutinjának legyűrésében. A háztartás felelősségének egy részét a lányok már korán megkapják: ők gondoskodnak fiatalabb testvéreikről és előkészítik az ételt, mialatt az anyák saját háztartásukon kívüli munka után járnak. Ezenkívül a lányok a pubertás korba történő lépésig szabadabban mozoghatnak, mint az idősebb nők, akik legalábbis azt a látszatot kell keltsék, mintha elkerülnék, hogy túl gyakran legyenek láthatóak az utcán. A lányok hírvitelükkel kapcsolatot teremtenek a külvilággal. A relatív szabadság, amelyben a szidi lányok felnőnek véget ér a pubertás korba történő lépéssel. 15 és 18 év közötti házasságkötésükig anyjuk és más nők legszigorúbb felügyelete alá vannak vetve. Viselkedésüket a többi idősebb nőrokon gyanakvóan figyeli. Szemérmetlen viselkedésről szóló pletykák és hírek veszélyeztethetik egy lány házassági esélyeit. Egy anya felelős lánya szemérmes magatartásáért. Lehetséges vétségek a normák ellen a lány részéről oda vezethetnek, hogy a nőt férje eltaszítja és a többi nő kiközösíti.
Az asszonyoknak, akik a fiatal lányokat ilyen kritikusan szemlélik, gyakran saját tapasztalataik vannak széttört kapcsolatokat illetően; válások, feleségek "meglépése" más férfival és illegitim szexuális esetek gyakran előfordulnak a szidi kasztokban. Ilyen esetek először is botrányt váltanak ki, később azonban hozzászoknak a megváltozott szituációhoz, az új párt higgadtan elfogadják és legfeljebb nevetéssel kommentálják. Mindenek előtt az lényeges, hogy egy nő "igazi" házassága előtti szexuális kapcsolatokat megakadályozzák. A szidik a nőiség "természetének" azt a felfogását osztják, amely a nőknek ambivalens és nagyobb tűrőképesség által meghatározott szexualitást ítél meg, a férfiaknak ezzel szemben nagyobb mennyiségű társadalmi értelmet (akkl). Míg a heves és fiatal női szexualitást az idősebb nők ellenőrzik, addig sok szidi nő élete csak látszólag felel meg a muszlim parda - ideálnak.
Ez az ellentét az ideális és a valóság között megszínezi a kapcsolatot Mai Mishra női szent és a szidi nők között. Mai Mishra a nőiség muszlim ideálját testesíti meg, amely a nőket elválasztja a férfiak világától, őket "parda"-ba, azaz elkülönítésbe burkolja a férfiak tekintete elől. Mint Sultanji Pir örök jegyese - a házasságot nem tartották meg, mert mindketten korában meghaltak - egy, a szexualitástól nem beszennyezett feleség szerepét veszi fel. Ugyanakkor "anya"-ként tisztelik, aki híveinek gyerekeket "ad". A szidi asszonyok a társadalmi reprodukció ezen folyamatában közvetítőként hatnak, termékenységet közvetítenek. Sok kultuszkövető nő az anyaság utáni vággyal lép a szent elé. Erről tanúskodik a számos miniatűr gyerekbölcső, amelyeket adományként adnak Mai Mishra-nak és a sír fölé akasztanak. Egy másik eszköz Mai Mishra kegyének biztosításához a hívők számára abban áll, hogy fogadalmat tesznek, melyet szidi - asszonyoknak kell végrehajtaniuk. Ezt "Mai Mishra lencseételének" (khichadi) nevezik. Ehhez összegyűl hét szidi - asszony, akik zárt ajtó vagy függöny (parda - ban) mögött egy, a hívő nők által adományozott édes lencsefogást fogyasztanak el. Lezárásként dalokat énekelnek Mai Mishra tiszteletére és néhány asszony táncolni kezd, miközben a nézők (nők) érméiket odadobják. Egy gyerek, akinek születése Mai Mishra közbenjárására vezethető vissza, az első, négy vagy öt éves korában tartott hajvágási ceremóniáig az anyának adott kölcsönadománynak számít, magasabb rendű értelemben a szenthez tartozik. Néhány hónappal születése után szentélyéhez viszik és megmérik. Ellenértékként az anya cukrot adományoz, melyet a súly helyett a mérleg serpenyőjébe tesznek, míg mindkét oldal egyensúlyba kerül.
Szidi - asszonyok a szent nevében olyan tetteket hajtanak végre, amelyek a női illem muszlim ideáljával szemben állnak: a szentély nyilvánosságában a nők aktívan megjelennek, kapcsolatba kerülnek férfi hívőkkel és a táncnál láthatóan mozgatják testüket, különösen akkor, amikor Mai Mishra megszállja őket. Így a Mai Mishra által megtestesített ideálok éppen ellentétüket illetően kpanak különös jelentőséget. A szentlegenda ezt az ellentétességet tárgyalja és összekapcsolja őt a nők természetéről alkotott elképzelésekkel, mint vad, féktelen, veszélyes szexuális attribútumokkal felszerelt és - átfogóbban - a nemek kapcsolatával.

 

A legenda

A szidik szentlegendájában két férfi és két női alak áll egymással szemben: az idősebb fivér Bava Gor és a fiatalabb fivér Bava Habash; az érintetlen szűzlány Mai Mishra és a vérszomjas démonnő Makhan Devi. A négy figura vagy heves, hűvös vagy heves - hűvös temperamentummal rendelkezik: Bava Gor hűvös, Bava Habash heves, Mai Mishra heves - hűvös, Makhan Devi forró/heves. A legenda Makhan Devi szörnyűséges uralmáról beszél azon a környéke, ahol ma a kultuszcentrum áll. Makhan Devi démonok és szellemek felett uralkodott és uralma elhervasztott minden életet, férfiakkal és gyerekekkel táplálkozott és bekente homlokát áldozatai vérével. Hatalma jeleként egy vajlámpát égettetett, melynek fénye egészen Mekkáig világított. Mekkában tartózkodott Bava Gor, egy abesszin hadvezér. Bava Gor kivonult, hogy megtörje a démonnő uralmát. Mégis miután szidi hadseregével megérkezett Makhan Devi - hez, a nemek közötti viselkedés szabályai megtiltották neki, hogy testileg harcoljon a démonnő ellen. Ehelyett sakkozni kezdett vele, de nem tudta legyőzni és a játék sokáig döntetlen maradt. Követte őt fiatalabb fivére Bava Habash, aki nem habozott, hogy átugorja a nemek elválasztásának szabályát. De Bava Gor megakadályozta ebben és az események helyszínéről egy másik dombra űzte. Őt követte nővérük Mai Mishra barátnői (saheli) kíséretében. Neme jogán lehetséges volt számára, hogy megérintse a démonnőt és testileg harcoljon ellene. Neki sikerült végül legyőzni Makhan Devit, amennyiben fejbe ütötte faszandáljával, úgy hogy a démonnő örökre a földbe süllyedt.
Makhan Devi démonnő jellemzése a Káli típusú istennők bizonyos vonásaira emlékeztet: megrészegül a vértől. Akárcsak Kálit Makhan Devit is férfitárs nélkül, terméketlennek, bosszúvágyónak és fékezhetetlen szexuális vággyal ábrázolják. Makhan Devi veszélyessége orálisan nyilvánul meg, mint elnyelés fenyegeti (az étel és a nemek közötti kapcsolat szimbolikus felcserélése által) a férfiakat és egyáltalán az életet. Habár Bava Gor abban a tudatban vonul ki, hogy egy nő ellen kell küzdenie, mégis megérkezése után ellenfele neme megakadályozza őt feladata teljesítésében. Bava Gor elkerüli a harcot, a testi érintkezést vagy veszélyes szexuális egyesülést, melynek következménye az elnyelés és a halál. Ezeket a veszélyeket a hűvös és értelmes szent el tudja kerülni, miközben nem harcol. Ehelyett egy kompromisszumot javasol, ami lehetővé teszi számára, hogy egyrészt feladatát teljesítse és másrészt megvédi őt a Makhan Devi által képviselt veszélyes női szexualitás ciklusától. Kompromisszuma a sakkjáték, mely, másként, mint a közvetlen harc, kizárja a testi érintkezést és ahelyett az értelmet, a szellemi potenciát vezeti be.
Bava Habash az indulatos, forró szent kész arra, hogy belemenjen a spontán testi harcba/szexuális egyesülésbe. Hűvös fivére elűzi Makhan Devi csábító közelségéből. A Bava Habash által képviselt ellenőrizhetetlen - fiatal - férfi szexualitást csak az idősebb autoritása mentheti meg pusztító következményeitől. Végül sem a forró sem a hűvös szent nem tudja legyőzni a démonnőt, hanem egy nő, Mai Mishra szent. A férfi a nőiség pusztító erőit sakkban tudja tartani, de legyőzni nem tudja. A "vad" női aspektus legyőzését csak egy nő valósíthatja meg, aki a nőiség szelíd oldalát testesíti meg. Mai Mishra pusztítóan hat, de nem a másik nem számára, mint Makhan Devi, hanem a nő ellenőrizhetetlenséget és destruktivitását termékenységgé változtatja. Mivel a harcot nem a másik, hanem saját neme ellen folytatja, így hatása sem pusztító, hanem termékenységet létrehozó az ellenőrzött női szexualitás által. Másképp, mint a hindu istennő átváltozása, akit a férfi szelídít meg és csak, mint feleség vesz fel jóakaró vonásokat, ezek Mai Mishra alakjában már megvannak, annak feltételeként, hogy Mai Mishra feleség/anya lesz.
Mai Mishra mint hajadon nővér, mint szűzlány, barátnőivel (saheli) és nővéreivel együtt érkezett - azokkal tehát, akik a házasságig a legközelebb állnak egy fiatal lányhoz - és menyasszonnyá változik. Sultanji Pir szent menyasszonya, de mindketten meghalnak az esküvő előtt. Mai Mishra akárcsak Pattini istennő Sri Lankán (Obeyesekere 1984: 455) szabad marad a nemi kapcsolatból származó tisztátalanságtól, teljes egészében pak (tiszta). Hindu kontextusban ez a paradoxon Gau - Mata, mint anyaistennő alakjában oldódik fel, akinek testi termékei annyira tiszták, hogy megszüntetik az emberi/női tisztátalanságot. A muszlim szent, Mai Mishra esetében ez azáltal oldódik meg, hogy hívei (azaz a szidik) "anyjaként" tisztelik. Így nemcsak tisztaságát őrzi meg, mint szűzlány, hanem fivére társnőjeként is megmarad.
A nővér kategóriája a szidik számára - mint általában a muszlim kontextusban - ambivalens jelentéssel bír: a nővér (bahen) az incesztustilalom által kizárt vagy előnyben részesített feleség lehet. A fivér - nővér pár csírájában magában hordozza a házaspárt. Ugyanígy ambivalens Bava Gor és Mai Mishra kapcsolata is: "fivér" és "nővér", valamint "apa" és "anya". Mai Mishra a házas asszony ideálját képviseli, aki szexualitását, a férfiak érdekében ellenőrzés alatt tartja. Cak így valósul meg az élet folytatása az ellenőrzött termékenység által, míg az ellenőrizetlen női szexualitás Makhan Devi által szimbolizált formája pusztít és terméketlenséget hoz magával. A Makhan Devi és Mai Mishra közötti harc a nőiség kulturális képében meglévő ambivalenciára utal, megköveteli a "cél nélküli kedv" feladatát a nő részéről, szexualitásának leszorítását reproduktív kapacitásának megszerzése javára. Az ellenőrizetlen szexualitásnak ellenőrizetté történő átváltoztatását itt maga a nő végzi el és nem - mint a hindu kontextusban - a férfi (Siva) beavatkozása okozza. A "női természet" ezen átváltozása képezi a férfiúi dominancia alapját. A hűvös és ésszel felszerelt férfi szent, Bava Gor oldalán a forró - hűvös női szent, Mai Mishra áll. Mai Mishra "forró" aspektusa a női szexualitásnak a termékenység szolgálatában álló ellenőrzött formájaként jelenik meg: ő a szemérmes, parda - ba burkolt feleség és anya.

 

Zárszó

Megpróbáltam bemutatni, hogyan alakult ki Indiában a muszlim nők különálló életvilága. Elsősorban a kapcsolat kérdése foglalkoztatott, amely a női szentek, mint bizonyos ideálok megtestesítői és a szidik realitása közt fennáll. A férfi fölény elismerésének feltételei közt Mai Mishra a muszlim nők számára egy saját, a férfiúi dominanciától távol álló területet hoz létre. Azonban a nők között is léteznek hierarchikus kapcsolatok, amelyeket egyrészt a szociális státusz határoz meg, másrészt az idősebb/fiatalabb kategóriák fejeznek ki.
A nők világa a ház határain kívüli területet ölel fel. Mai Mishra érdekében a szidi nők lehetővé teszik más, magasabb státuszú muszlim nőknek, hogy a kultuszban való aktív részvétel által nyilvánosan mutatkozzanak, anélkül, hogy összeütköznének a parda normáival. A legendában küldetése teljesítésében Bava Gort a női alakkal szembeni, a parda által követelt távolság akadályozza meg. A démonnő egy nem megszelídített nőiség veszélyeit testesíti meg, a női szent ezeket a társadalmilag kívánt célokká változtatva mutatja. A Mai Mishra által megtestesített ideálok fordított viszonyban állnak a szidi asszonyok életvitelével, akik a parda határán élnek. Ők határjárók. Talán éppen ezért alkalmasak ők ennyire jól a parda - szabályok helyességének és szükségességének tematizálására. Muszlim kontextusban gudzsaratban ezért a női szentek kultusza sajátosan a nőkre irányul, ellentétben a Sri Lanka-i Pattini - kultusszal, mely, Obeyesekere szerint, férfiorientációjával tűnik ki.